Merengő Tábor, AFS Találkozó

Július második felében sajnos nem írtam blogbejegyzést, de kivételesen nem lustaságból, hanem mert eléggé elfoglalt voltam. 🙂

Idén először (de remélhetőleg nem utoljára) voltam Merengő Táborban: szerintem nagyon jól sikerült, érdekes volt élőben is találkozni az emberekkel. A fandomok jelentős részét sajnos nem ismertem, de attól még többnyire részt tudtam venni a feladatokban. Lionela feltöltötte a képeket és a videókat, legalább a két személyes kedvencemet nézzétek meg:

Luna, Tigi és Rosa almahalászat után

Bosszúállók csapatkép (nem látszik, de azért állunk így, mert a logónkra rajzolt pózokat utánozzuk)

Az AFS Találkozó a következő hétvégére esett, és az én várakozásaimhoz képest nagyon jól sikerült. 🙂 Az Ahoy!-ba mentünk, ahol a légkondi sajnos vacakolt, viszont rendes asztalnál tudtunk ülni, a limonádé és a kaja is finom volt. A játékok során sikerült pár javaslatot is begyűjteni, hogy hogyan tovább az oldallal, úgyhogy ezen felbuzdulva alkategóriákra bontottuk az együtteseket, és most igyekszünk besorolni a történeteket a megfelelő helyre — remélhetőleg nyár végére végzünk, de 1000+ történet elég sok, és még a júliusi kategóriázásnál kiderült, hogy nekem kb. 50 után görcsbe áll a kezem 😀

A héten végre találkoztam egy volt osztálytársammal, aki idén szeptemberben kezd az NKE-n valamiféle nemzetközi szakot — első helyen a nemzetközi tanulmányokat jelölte meg, de azt mondta, nem bánja, hogy végül ide vették fel, az ELTE-ből amúgy is elege van. Egyelőre a gólyatáboron vacillált, kíváncsi vagyok, végül elmegy-e — kevesen lesznek az ő szakján, nem úgy, mint a jogászoknál, úgyhogy lehet, hogy megéri kibírni.

Tegnap végre átolvastam a regénykezdeményemet, és írtam is egy kicsit: nem ez lesz életem fejezete, de nagy megkönnyebbülés, hogy még képes vagyok koherens mondatokat alkotni (legalábbis jobbakat, mint amiket a blogomban szoktam 😀 ).

A fényképezőgépem úgy fél éve elromlott, de csak most tudtam elvinni a szervizbe: potom 30 ezer forintért fogják megjavítani, ha egyáltalán sikerül 😦 Az az érdekessége a dolognak, hogy a gép még a Niagaránál beázott, de utána kiszáradt, és évekig kifogástalanul működött, mielőtt végleg beadta volna a kulcsot.

A napokban sokat gondolkodtam rajta, hogy mihez is akarok kezdeni, ha végeztem, milyen szellemben akarok nekivágni a harmadévnek, de mindig oda jutok, hogy muszáj lesz 4-esre vagy 5-ösre teljesíteni a két szigorlatot, amihez jóval többet kell majd tanulnom, mint amire másodéven hajlandó voltam. Azt vettem észre, hogy mindig mindenhol panaszkodom az ELTE-re, pedig a hibák és nehézségek ellenére örülök, hogy itt tanulhatok — erre gyakrabban kéne emlékeztetnem magam, akkor talán kicsit motiváltabb lennék. Ha azt vesszük, engem még semmilyen formában nem bántott a rendszer, még egyetlen egyszer sem kellett UV-t felvennem, tehát nem igazán van okom a panaszra, akkor sem, ha a barátaimmal nem éppen igazságos az intézmény.

Valószínűleg az EGJ1-et lehet majd angolul is hallgatni, aminek nagyon örülök, de sajnos angol szaknyelvet még mindig nem találtam, és azt se tudom, hogy németre hová iratkozzak be. Angolból ILEC-felkészítőt egy nyelviskola tart, de az kb. 2 hónapja létezik (a megszűnt Precedens Nyelvstúdióból vált ki), szóval kérdéses, hogy akarok-e 160 ezret oda befizetni egy féléves tanfolyamra. Profex felkészítő a Pázmányon szokott lenni, van is évfolyamtársam, aki sikeresen szerzett szakmai nyelvvizsgát utána, de azt még nem írták ki.

Németből ezzel szemben a bőség zavara áll fenn: rengeteg nyelviskola hirdet B2-es vizsgával már rendelkezőknek felsőfokra felkészítő tanfolyamot, az aprócska gond csak az, hogy fogalmam sincs, hol van színvonalas képzés, illetve hol indulnak el a tanfolyamok. Csak a Danubiust ajánlották nekem, de az a jelek szerint az megszűnt. A Katedrában a csoportos órák borzalmasak, az ITK-ban és a Goethe Intézetben dettó, a többi meg a hirdetés alapján tökéletesen egyforma.

Aktív napok

Nem kéne meglepődnöm rajta, de a megfelelő mennyiségű alvás tök jó hatással van a hangulatomra. 🙂

Idén két zsebnaptárat is használok, az egyiket leckefüzetnek, a másikat viszont programtervezésre — a múlt héten végre beütemeztem a nyári teendőim többségét, így már nem tűnik olyan lustának ez a szünet. Végre rendszeresen járok edzésre, nehéz elhinni, hogy fél évig alig mozogtam valamit.

A barátnőm, akiről korábban írtam, valószínűleg át fog menni a Pázmányra, mivel nem sikerült a római jog 2. vizsgája 😦 Tudom, hogy nem rólam szól ez az egész, de nagyon sajnálom, hogy jövőre már semmiképpen sem lesz mellettem a suliban — valószínűleg a kari lapnál sem, értelemszerűen. Tavaly úgy volt, hogy esetleg Bécsben fog továbbtanulni, ha már a római jog 1-gyel elcsúszott, de abból aztán nem lett semmi, én meg teljesen megkönnyebbültem, de a Pázmányból most már nincs visszaút, ha más nem, akkor levelezős lesz.

Az a vicc, hogy nem is akar ott tanulni, csak túl sokat invesztált már a jogba ahhoz, hogy veszni hagyja az egészet, és csináljon egy gap yeart, hogy aztán elkezdjen egy új szakot — az ELTE-n kívül nincs nem egyházi egyetemen folyó jogászképzés Budapesten.

Ami a saját tanulmányaimat illeti, a következő félévben jobb lesz, ha kicsit komolyabban veszem a dolgot, mert kiszámolták az átlagaimat, és hajaj. 😦 Az a vicc, hogy nem is értem, hogy melyik miért annyi, amennyi (mikor megpróbáltam utánaszámolni, nekem az ösztöndíjátlag negatív lett…).

A hagyományos átlagom 4,35, a súlyozott 4,12 (ugyanannyi, mint előző félévben), ehhez képest az ösztöndíjátlagom 3,93 (negatív rekord), a kreditindexem viszont 4,53 (egy teljes jeggyel jobb, mint előző félévben). Ha normális (4-es, 5-ös) jegyeim lennének, nem kellene ilyeneken töprengenem.

Múlt héten volt a nagypapám 87. szülinapja, amire parfétortát rendeltünk a Daubnerből: egyszerűbb lett volna venni egy doboz fagyit a Tescóban 😀 Semmi különbség, komolyan. A nagymamámnak pedig elvittük anya régi laptopját, úgyhogy most azon tanul internetezni, én pedig 0-24 telefonos segélyszolgálatként működöm.

Ami a saját számítógépes poklomat illeti, kéne csinálnom egy biztonsági mentést, utána pedig frissíteni a Windows 10-re, amíg még ingyen van, de nem bírom rávenni magam — két op. rendszer van a gépemen, és emiatt nem vagyok benne biztos, hogy normálisan frissülne a Windows, ha pedig elromlik, komoly problémám lesz, mert apa szokta szerelni a gépemet, de őt már nem biztos, hogy megkérhetem, tekintve hogy jó, ha havonta találkozunk. Mondjuk nem tudom, miért ne működne a frissítés, mivel a normál, kisebb frissítések gond nélkül mennek, ahogy az új programokat is simán lehet telepíteni, de…

Az AFS találkozóhoz lefoglaltam az asztalt, a Merengő Táborra pedig megkerestem a zseblámpámat (világít!!!), csak azt remélem, hogy jó idő lesz — múlt héten még attól féltem, hogy meg fogunk sülni, ahogy most kinéz, örülhetünk, ha nem fog sokat esni.

Több mint egy éve aszalom itthon a Csontvárost, most végre elkezdtem olvasni, és nehezen merem elhinni, de eddig tetszik 😀

Nyári akcióterv

Indokolatlanul sokáig tartott, mire rászántam magam erre a bejegyzésre, de ahhoz képest, hogy nyári szünet van, bőven akad teendőm — mindenesetre mostanra sikerült teljesen kifújnom magam az év végi hajtás után. 🙂

Nem írtam erről sehova, de régóta gondolkodom rajta, hogy kellene nekem egy gyakornoki hely egy ügyvédi irodában (zéró jogász rokonnal nem igazán lát bele az ember a különböző karrierutak valóságába), és hónap elején megkeresett egy barátnőm/ismerősöm, mivel annál az irodánál, ahol ő már fél éve dolgozik, több gyakornokot is kerestek.

Nagyon jól esett, hogy gondolt rám, főleg mivel nem is vagyunk olyan különösebben jóban, és abszolút beleéltem magam a dologba, de aztán nem lett belőle semmi: minimum 2 napra kerestek valakit, ezt másod- és negyedéven még be is lehet vállalni, de harmadéven szerintem kizárt — nekem legalábbis biztosan nincs rá kapacitásom a kari lap, AFS és egyéb már vállalt kötelezettségek mellett 😦 (BTW jövőre alapból 35 órám lesz, és ez csak az, ahol majd személyesen meg kell jelenni :’D)

Ettől függetlenül még mindig örülök a lehetőségnek, mert végre megláttam a fényt az alagút végén. Ráadásul végre kifizették a második féléves munkánkat a kari lapnál, úgyhogy abszolút boldog vagyok.

Ha már AFS: lesz találkozó július 30-án, részletek itt. (Momentán velem együtt 5-en vagyunk, pedig előzetes felmérésen 12-en jelezték, hogy ebben az időpontban ráérnének :D)

A hóvégi Merengő táborra pedig nagyon készülök, már azokat a mini utazótusfürdőket is beszereztem. ❤

Pár nappal ezelőtt túljutottam a 100 days of productivity kihívás felén (tumblr), mindenkinek ajánlom, abszolút rászorítja az embert, hogy minden nap végén találjon a tevékenységében valami értékeset, érdemlegeset 🙂

Pénteken végre sikerült találkoznom egy volt osztálytársammal, jó volt látni, hogy végre talált egy olyan szakot, amit legalább nem utál intenzíven. 🙂 A többieket sajnos még nem sikerült levadásznom, de remélhetőleg a nyár folyamán mindenkit sikerül elkapnom két nyaralás között.

Most, hogy itt a nyár, és nem csak az Egyetem térre kell mennem, ami az autósoknak tabu, végre tudok vezetni: voltam a Paskálon, a Praktikerben (dombon van!!!), a Duna Plazában, a Tescóban és a nagymamáméknál. Ha elég bátor vagyok, a nyáron még egy-két autópályára is felhajthatok 😀

Ami az írást illeti, a Nem akartam javításában jelentős előrelépéseket tettem, még ebben a hónapban végleg le fogom zárni ezt a történetet, és akkor végre teljes erővel koncentrálhatok az aktuális dolgaimra. Csináltam egy Camp Nanós projektet, remélhetőleg ezúttal sikerül teljesíteni is.

Egyébiránt a Töviskapuról tud valaki valamit? 

Csapatépítés Csillebércen + tanulás

Múlt hétvégén Csillebércen jártunk csapatépítésen. 🙂 Kicsit le vagyok maradva a posztokkal, de sajnos nagyon összejöttek a dolgok a héten, és örülök, hogy élek.

Idén is az ex úttörőtábor bungalós részén laktunk, idén is vacakolt a fűtés, és idén sem emlékeztek a speciális kajakéréseinkre, ettől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat.

Nagyjából a szerkesztőség harmada volt lent, rengeteget ötleteltünk a lap üzenetéről és jövőjéről, illetve jó időre elegendő cikkötletet gyűjtöttünk össze. Egy kisebb HÖK botrány akkor robbant ki, amíg ott voltunk, úgyhogy jól átbeszéltük az egyetemi politikát is, és iszonyatosan sokat röhögtünk az activityn. 🙂

Reggel aránylag korán eljöttünk, de így is elment a hétvégének a nagy része, pedig szükség lett volna a tanulós időre.

A büntetőjog évfolyamzárthelyit szerdán írtuk, szerencsére sikerült, bár ez nem jelent sokat — feleannyi kérdés volt, mint amennyit ígértek, és tulajdonképpen konkrét kérdést se fogalmaztak meg, csak témákat adtak. Ráadásul a tanszék megsértődött, mivel egy nem reprezentatív felmérésben a őket választottuk a legrosszabbul működő tanszéknek (eddigi tapasztalataim szerint alappal), és úgy döntöttek, hogy még a ZH előtt kitöltetnek egy kérdőívet: nem volt idő rendesen kifejteni a problémákat, ahhoz viszont eléggé soká tartott, hogy az utolsó turnus, amiben én is voltam, lekésse a következő óráját.

Én szerencsére be tudtam menni egy későbbi PJ-re, viszont az az órám, ami annak a helyén volt, tényleg ugrott, és jövő héten ZH, szóval hihetetlenül boldog vagyok.

Jövő héten EKP évfolyamzárthelyi, sajnos emiatt megint hiányozni fogok hétfőn, de nem nagyon maradt más lehetőségem — annyit variáltak a követelményeken és a modulokon (nyilván HKR-ellenesen), hogy nyugodtan versenyezhetnek a BJ tanszékkel.

A tököli börtönlátogatásról szóló bejegyzésemhez még annyit, hogy megjelent a Joghistória következő száma, aminek a címlapján van a csoportképünk, illetve a magazin belsejében egy rövid cikk is olvasható az eseményről 🙂

Kedden lesz a HÖK alakulóülés, ahol a másik mostani főszerkesztő-helyettest valószínűleg megválasztják főszerkesztőnek következő félévtől 🙂 Én is ott leszek, ugyan nem tudom, hogy csak szurkolni, vagy valami cikket is kell írni belőle, de fotózni mindenképpen fogok, mivel a lap Instagramjára egyelőre csak egy képet sikerült kitenni.

Sajnos a PR még egyáltalán nem működik, mi osztogatjuk a cikkeket a FB-on az erre felvett ember helyett, de ez nyilván azon is múlik, hogy egyelőre a rovatok sem tartják a publikálási határidőt.

Végre meghirdették a vizsgafelvételt: szerdán lesz, ami nekem nagyon rossz, mivel csak későn kerülök majd gép elé, és lehet, hogy már be se fogok tudni jelentkezni — a másik opció, hogy egész napra bekapcsolva hagyom a gépemet, és remélem, hogy nem ég le a lakás.

A legjobb az egészben, hogy az este hatkor kezdődő óra egyébként normális tanára azt hiszi, hogy majd az ő órájáról fogjuk ezt a roppant kínos műveletet végrehajtani, és biztosított róla, hogy őt nem zavarja a dolog (szerintem túl régen végzett ahhoz, hogy megértse: ha az ember nincsen belépve 3-5 órával korábban a rendszerbe, nem fog tudni jelentkezni sehova).

Egyébként ha minden jól megy, teljesen normális vizsgarendem lesz, idén 6 tárgyból kell a vizsgaidőszakban vizsgázni, a diffeket és a faktokat remélhetőleg korábban letudom. Az öröklési jog beszámoló érdekes lesz, nagy és nehéz anyag, látszólag boldogulok vele, gyakorlatilag lövésem sincs az egészről. 😀

Csapatépítés

Múlt pénteken és szombaton végre összejött az a csapatépítő a kari lapnál, amit még tavaly márciusban kilátásba helyeztek (mikor engem is felvettek), és szerintem nagyon jól sikerült.

Végül csak egyszer aludtunk ott, és gyakorlatilag ki se tettük a lábunkat Budapestről (Csillebércen voltunk), de ettől függetlenül sokat ismerkedtünk, és az erdős környezet miatt teljesen tábori hangulat alakult ki. Sajnos csak kilencen voltunk, és szombat reggel többen is hazamentek, de a családiasságnak is vannak előnyei.

A szállás meglepően normális volt, nyáron el tudnék képzelni itt egy hosszabb tábort, akkor valószínűleg a fűtésszerelő gorombaságával se kellene együtt élni (ha nem nyitják ki a radiátort, persze, hogy nincs fűtés — mondta, majd egy órán át szerelt, és eláztatta a fél házat, mire elkezdtek melegedni a csövek).

Péntek délelőtt ismerkedős kreativitásfejlesztő feladatok voltak, délután némi szakmázás, este pedig elmentünk a Normafához, és megcsodáltuk a kilátást. Szombaton négyesben elmentünk a kalandparkba (note: vegyél kesztyűt a pénztárnál, nem adnak), ami egy területen van a táborral.

Szerintem összességében a könnyű pályák is nehezebbek, mint a balatonfüredi kalandparkban, három és fél óra alatt a zöld pályán kívül csak a csúszkálósat és a közepesnek a felét (a legkitartóbbak a 2/3-át) csináltuk meg. Nagyon jól éreztem magam, az viszont zavart, hogy csomó csúszós pályához olyan közel vannak a fák, hogy szerintem csak a szerencsén múlt, hogy még senki sem törte ki a lábát egy ütközésben. Részemről a közepes pálya egy pontján elakadtam (egy csúszás után egy hálóra kellett volna átkapcsolni magam, és nem mertem megtenni, hogy legyen egy pillanat, amíg egy karabineren lógok), úgyhogy végül egy kedves alkalmazott leszedett. 😀

Az egynapos hétvége nem kedvezett a felkészülésnek, úgyhogy egész héten azt se tudtam, hol áll a fejem, táncolni se jutottam el.

Hétfőn szerkesztőségi fotózás volt, hogy egységes kép legyen mindenkiről (elvileg hamarosan elindul a honlap), szerintem a tavalyi sorozat jobban sikerült, de végül is fél évre jó lesz. Már csomó cikk elkészült, én a szabadidőm felét a javítgatásukkal töltöttem, úgyhogy nagyon remélem, hogy tényleg sürgős volt a dolog 😀

Kedden volt az első órám az új forgalmi oktatómmal, egy volt osztálytársamon keresztül szereztem, és úgy tűnik, vele talán nekem is szerencsém lesz — elég határozott és dinamikus nő, zongorázni lehet a különbséget az előző tahóhoz képest. Roverje van, aminél magasak előnyben, de így is ezerszer kezelhetőbb kocsi, mint a Honda, amin eddig szenvedtem (bár lehet, hogy ennek a karbantartáshoz is van némi köze). Most az Autóklub pályájára járok, úgyhogy az útvonalak egy része is új, de talán nem is árt, ha friss terepen gyakorlok.

Megbeszéltük, hogy december 2-án fogok vizsgázni, addig beírtuk az óráinkat is, szóval teljesen fel vagyok dobva. Az órák egyébként azzal együtt olcsóbbak, hogy az oktató magasabb árat kér a hivatalosnál (bár az is lehet, hogy az autósiskola irodájában tájékoztattak félre, nem volt toppon a recepciós). Az egyetlen negatívum eddig az előző oktatóhoz képest, hogy nem írjuk a vezetési kartont, és soha semmilyen pénzről nem kapok papírt, de ennyivel még bőven kiegyezek. 🙂

A hét mélypontja a csütörtök volt, alapjában vége az is elég rossz, hogy 8-6-ig benn vagyok, de a KIG ZH-m 38% (!!!) lett, és ezzel messze nem nekem sikerült a legrosszabban. Hogy miért, az jó kérdés, mert felkészülten írtam meg, és még életemben nem kaptam rendes dolgozatra karót, de szerencsére minden órán írunk, úgyhogy lehet javítani + aláírásra megy, nem jegyre. A mostani dolgozat se sikerült valami fényesen, de bírom a kihívásokat. Cserébe a PJ ZH-m, amit még két hete írtam, hibátlan lett. 🙂

Az AJ és a jogszoc szemináriumon egyre jobban ki vagyok akadva, előbbin szó szerint nem csinálunk semmit (előadásanyagot ismétel 90 percig…), esetleg hallgatjuk a nagy emberek történeteit (érdekes, csak a vizsgán nem ez lesz a kérdés), utóbbin pedig olyan alternatív oktatás folyik, amitől már 9.-ben is felment az agyvizem (gondolattérképet rajzoltunk csoportokban, illetve újságból kivagdalt képeket ragasztottunk fel egy lapra, hogy aztán elmeséljük, hogy miként jelenítik meg a szociológiát), ráadásul a házi is hasonló.

Elutalták a tanulmányi ösztöndíjakat, és valamivel többet kapok, mint előző félévben 🙂

A hétvégére már van egy soktételes listám a teendőkkel, ráadásul holnap megyek az ELTEPress Akadémiára. A kötelező dolgokon kívül jó lenne írni is valamit (Üst + egyebek), de előtte be fogom fejezni az Elemek Harcán a pontozást, már csak egy történet van hátra (okt. 20. a határidő, úgyhogy még senkinek sem késő… 😉 ).

A körmözésbe kezdek belejönni, lassan nem festem körbe az egész ujjamat a lakkokkal 😀 Az előzőt három hét után szedtem le, és kibírt volna még 4-5 napot, csak már meguntam — hogy ezt miért nem tudta egy körmös se megvalósítani, az jó kérdés. Azt viszont kénytelen vagyok belátni, hogy a CN géllakkja nem leoldható, az acentonozás eddig mindig csak rontott a helyzeten, úgyhogy marad a reszelgetés.

Most mondjátok, hogy nem vagyok fejlődőképes 😀