Tanulmányok

Pörgős hét

Az előző bejegyzésemből talán nem egyértelmű, de a szemeszter első hete aránylag nyugalmasan telt — ehhez képest a második héten nagyon kellett igyekeznem, hogy ne csússzon ki a talaj a lábam alól.

Tanulmányilag a szokásos mederben haladt minden, megtartották az első szemináriumokat is. A portaszolgálatot a változatosság kedvéért ismét lecserélték, az új embereknek pedig fogalmuk sincsen, merre hány méter, vagy hogy melyik terem hol található, így folyamatosan rossz kulcsokat adnak ki, ami miatt az esetek többségében az órák első 15 percét kulcsra, esetleg még egy másik kulcsra való várakozással töltöttük.

Munkajogból ugyanannál vagyok, akihez előző félévben kerültem, és szerencsére már az első szemináriumon is elég sokat haladtunk, ugyanakkor a tanszéki policy miatt a következő órán már ZH-t is kell írunk a féléves anyag feléből, vagyis többnyire olyasmiből, amit nem vettünk át — a rendszer kiválóságát mutatja, hogy amíg munkajogból csak minden második héten van óra, jog- és állambölcseletből minden héten találkozunk.

Ha már JÁB: az előző szemináriumvezetőm nem indított kurzust, úgyhogy egy elég alternatív nénihez kerültem, aki hatvan percet töltött a tematika ecsetelésével, aztán szélnek ereszette a társaságot úgy, hogy jövő héten nem tart órát, az azutáni két héten pedig a PhD hallgatóját küldi be majd maga helyett, mert elutazik 👍Amúgy kedves, vicces és jófejnek tűnik, de mivel ebből a tárgyból kell majd záróvizsgát tennem, az élvezeti érték nekem kevésbé fontos, mint a hatékonyság.

A pénzügyi jog szemináriummal kapcsolatban vegyesek az érzéseim: a tanszékvezető csoportjában jutott nekem hely, amivel alapvetően nincs gondom (valamiért sokan nem szimpatizálnak vele), de az első három héten hozzánk jár be egy teljes másik csoport is, ami miatt kb. annyian voltunk a foglalkozáson, mint egy átlagos előadáson. Nekem tetszik, ahogy ez a tanár oktat, abszolút készségfejlesztő módon tartotta az órát, kerestünk a jogtárban, kapcsolódó hivatkozásokat nyitottunk meg, szóval 100%-os szellemi jelenlétet követelt az anyag követése, de mivel az előző félévben semmi hasonlót nem csináltunk, úgy éreztem, hogy ő sokkal nagyobb tudásbázisra épít, mint ami nekem van — és az nem sokat segített a felzárkózásban, hogy a csoport többsége rá se bagózott az egészre, vagyis kb. mindenki beszélgetett körülöttem.

A kari lapon is sokat kellett dolgozni a héten: megtartottuk az első rendes szerkesztőségi ülést, ami után órákat beszélgettünk a helyettesemmel az egyik rovatvezetővel, hogy öntsünk belé némi lelket, mivel szerencsétlen kikészült az előző vizsgaidőszakban, és nagyon összejöttek neki a dolgok erre a félévre is — remélem, tényleg elmegy a kari tanácsadó pszichológushoz, az pedig nem fogja valami mondvacsinált ürüggyel lepattintani, mert ilyen tehetséges, szorgalmas ember kevés van a karon, és nagyon kár lenne, ha azért hullana ki, mert a közgáztanszék szemétkedik vele, meg néhány elszállt idióta lenézi, amiért egy bizonyos megyéből származik. (Halál komolyan azt hittem, hogy ilyen csak a filmekben van, de nem: a XXI. századi Budapesten vadul diszkriminálnak, ráadásul pont a joghallgatók azalapján, hogy ki melyik tájegységen született 🤮)

A HÖK elnökkel csak csütörtökön tudtam beszélni, ami elég késői volt, mivel mi kedden tartjuk a szerkesztőségi üléseket, ráadásul a küldöttgyűlés szintén aznap estére esett, szóval nem maradt sok lehetőségünk megemészteni, amire jutottuk — nem mintha áttörést értünk volna el, főleg mivel az anyagi kérdésekkel kapcsolatban mindenre azt válaszolta, hogy majd térjünk vissza rá pár héttel később.

Emellett most ő hozta fel, hogy talán jobb lenne a lapnak, ha a HÖK-től függetlenül működne, én meg csak azt tudtam mondani, amit eddig is: ha jó a viszony, és most az, nekem tök mindegy, és szerintem felesleges adminisztratív szaltókat igényelne nemcsak kari, hanem egyetemi szinten is, de felőlem csinálhatjuk, ha ők/a szerkesztőség ebben látják a jövőt, mert a lap szempontjából biztosan sok előnye van a dolognak. Szóval a jövő keddi program az, hogy nyilatkoztatom erről a szerkesztőséget, főleg mivel én csak áprilisig vagyok főszerkesztő, tehát a folyamat végével jó eséllyel az utódomnak kellene törődnie.

A KGY a szokásosnál is rosszabb volt, főleg mivel kb. kétszer olyan hosszan tartott. A pozitívum, hogy határozatképesek voltak, és novembertől mostanáig elfogadták az összes beszámolómat — erre eddig azért nem került sor, mert bár decemberre sikerült lebonyolítani a választásokat, a képviselők mostanáig nem ültek össze, vagyis a vizsgaidőszakban interregnum volt.

Az esemény csúcspontján megpróbáltak kiadni egy díjat, és ennek érdekében nyílt szavazást rendeltek el (személyi kérdésben, ahol az érintettek is jelen vannak, remek ötlet…), csak közben rájöttek, hogy nem tudják, milyen szempontokat kéne figyelembe venni (szabályzat ugyanis nincs), úgyhogy a szavazás közben inkább meggondolták magukat, és arra jutottak, hogy létrehoznak egy bizottságot, ami megírja a szabályzatot a díjhoz (visszamenőleges hatállyal, miért ne…), és legközelebb ennek a birtokában fognak végleges döntést hozni. Magyarán az egész arra volt jó, hogy nagyon megbántsák az egyik évfolyamképviselőt, aki nulla szavazatot kapott tőlük, mikor olyan ellenfelei voltak, akik már nem is hallgatók.

Minden nap olyan fáradtan értem haza, hogy csak bezuhantam az ágyba, és már aludtam is — mostanában “egészségesebben” alszom, vagyis az ébrenlétem többsége nappalra esik, ami jelentős javulás, de még mindig 10 órákat alszom, ami több a normálisnál. Szerdán reggel például be volt kapcsolva az ébresztőórám, de kinyomtam (erre nem is emlékszem), és mire magamtól felébredtem, már lemaradtam az aznapi előadásról. Jelenleg ezt annak tudom be, hogy végre ismét elkezdtem mozogni, és ha hozzászokik a szervezetem a fizikai terheléshez, minden egyenesbe jön, de nem akarok elhamarkodott következtetéseket levonni.

Az egyetemtől független (ebben a hónapban egyértelműen a legjelentősebb) sikerem, hogy kipréseltem a Postából az igazolást, amiben elismerik, hogy valóban elvesztették a parkolási engedélyemet tartalmazó levelet, amit még decemberben küldött nekem az önkormányzat, és ennek a birtokában ki tudtam követelni az önkormányzattól az új engedélyt.

Elég csalódott vagyok, mert XIII. kerületiként az önkormányzattal kapcsolatban (még az ügyintézéssel is!) mindig jó élményeim voltak, ezúttal azonban nyitvatartási időben nem akartak beengedni, hiába csengettem, aztán mikor rájöttek, hogy nem fogok elmenni, amíg ki nem nyitják (égett benn a villany), megpróbáltak lerázni, és csak akkor adták oda a matricát, amikor ez nem sikerült — egyébként ha mindezt nem teszik, kb. fél perc alatt megszabadulhattunk volna egymástól, mivel összesen egy darab aláírásra volt szükségük tőlem, még a személyimet sem kérték el, a pótmatricám meg ott hevert egy irattartó legtetején…

A jövő hétre is alakulnak már a programok: amellett, hogy be kell tanítani egy új rovatvezetőt, a felvételi eljárásunk is lezárul, így valószínűleg interjúztatni fogunk. Emellett csütörtökön ELTE Press Akadémiára megyünk, ahol nekem is kell tartanom egy rövid prezentációt, és kedden a függetlenedési kérdés miatt szintén találkozunk mindenkivel. Szeretnék eljutni a nemzetközi irodánkba is, ami egy héten összesen három órán át fogad feleket, emellett terápia, orvos, és lehet, hogy pénteken Miskolc az agrárverseny miatt. Családi vonalon vasárnap anya, hétfőn apa, mamiék valószínűleg kizárólagos alapon szerdán, és emellett egyetem, illetve ha lehet, edzés. 😅

Mini programajánló a végére: Meri altertali időpontról lehetett szavazni a Discordon 😉

Egyéb

☀️🍉Nyári kavalkád

Apró változtatásokat eszközöltem a blogon, például lecseréltem a fejlécet, illetve a hátteret — remélem, nektek is tetszik az új külső. A WP nem támogatja tovább a bejegyzések automatikus posztolását a Facebook profilokra, úgyhogy mostantól kézzel kell megosztanom a posztjaimat (még jó, hogy nem írok túl sok bejegyzést 😀 ).

A nyár annak ellenére nagyon gyorsan telik, hogy a nyaralás még hátravan. Júliusban több volt osztálytársammal találkoztam, így fedeztem fel a Valyo kikötőt, illetve a Murder kiállításra is eljutottam, arról kép is került fel az Instagramomra.

A tárlat összességében érdekes, de a fejhallgatós kommentár nagyon gyenge: mindenki mindig ugyanazt hallja, tehát nem interaktív, ugyanakkor kényelmetlen több mint egy óráig fejhallgatóban feszengeni. (A szöveg meg hemzseg a tényszerű tévedésektől.) Szerintem kiskamaszoknak lenne igazán érdekes a kiállítás, de 16 éven felülieknek ajánlják a programot, szóval…

Egyébként sok helyen jártam az utóbbi hetekben a Mammuttól az Ibolyán át a California Coffee Companyig, ami nem igazán segítette elő az egészséges életmódról szövögetett álmaim megvalósítását, de úgy érzem, most fontosabb, hogy végre rengeteg olyan emberrel találkoztam, akikkel hónapok óta csak tervezgettem, hogy összefutok. Talán augusztus végén, szeptember elején a Balatonhoz is eljutok, bár konkrét terveim még nincsenek.

Most, hogy nem csak az Egyetem tér-otthon vonalon ingázom, elkezdtem vezetni, és bár nehezen tájékozódom, legalább gyakorlok — már nagyon jól megy a lejtőn való parkolás, de most kaptam meg a telefonszámlámat, amire a parkolási díjakat is felírják, és azt hiszem, kicsit vissza kell fognom magam a jövőben 😀

A nyaralás alatt szeretnék írni, illetve németet tanulni, remélhetőleg mindkettő sikerül majd — végre befejeztem egy fejezetet, szerintem ezzel megtört a jég, és talán le tudom írni a történetem végét, amíg távol vagyok. A német kicsit neccesebb, azt is lefelejtettem, amit egyszer már megtanultam, szóval egészen az alapoktól kell indulnom, ami meglehetősen unalmas. :/

Mindenesetre ezek mellett is készülök a következő tanévre, többek között megpróbáltam felvenni a TO-val a kapcsolatot, hát sejthetitek, milyen eredménnyel 😀 Rengeteg órám lesz, és évfolyamdolgozatot is kell írnom, de ettől függetlenül egyelőre nem aggódom, még túl messze van a december 🙂

Még sosem volt ilyen magas az átlagom, úgyhogy alig várom, hogy megállapítsák az ösztöndíjakat — ugyan jogon senkinek sem adnak jelentősebb összeget, de valahol elégtételt jelent, hogy legalább önmagukhoz képest el kell ismerjék a munkámat.

Igyekszem előkészíteni a kari lap részvételét az Orientációs Napokon, illetve a felvételi eljárásunkat is, de most megakadt a dolog, természetesen a HÖK-nél: várom a választ, hogy írhatok-e a nyomdának, vagy lesz közös rendelés. Ha hamarosan nem jeleznek vissza, önállósítanom kell magamat, mert a vállalási határidő legutóbb még kb. egy hónap volt, és nekünk szeptember elejére kellenek a plakátok és a szórólapok.

Remélem, jól telik a nyár, és átvészelitek a hőséget 🙂

Ha érdekelnek a nyaralási képek, Instagramra (@x_tigi_x) valószínűleg kiteszek majd pár fotót menet közben 🙂

(Ősszel pedig Milánóba utazom.)

Egyéb · Utazás

Utazás, színház és kalandok a Tinderen

Hol vannak már azok az idők, amikor heti egy poszt meg sem kottyant nekem? Valószínűleg ott, ahol azok is, amikor még egyáltalán bármiféle írásmű előállítására hajlandó voltam.

Hévíz

Az apartman, ahol Sz nagypapája megengedte, hogy ingyen és bérmentve lakjunk, Hévíz központi részén helyezkedik el, és gyönyörű kilátás nyílik az erkélyekről a szomszédos településre — Insagramon láthattátok is az egyik képet, amit én készítettem.

Szerintem a tél egyik leghidegebb, leghavasabb hétvégéjén mentünk le a tóhoz, ettől azonban csak gyönyörűbb lett a táj, és a programot egyáltalán nem akadályozta a jeges szél. Esténként az étkezőben játszottunk társasokat, szombaton pedig elmentünk Kehidára a termálfürdőbe: hatalmas létesítmény sok külső és belső medencével, csúszdával, rengeteg napággyal és egy elfogadható büfével. Életemben először fürödtem télen szabad levegőn lévő termálmedencében, mostanáig nem értem, hogy a medencéig és az onnan visszavezető úton egy szál fürdőruhában hogy nem kaptunk tüdőgyulladást 😀

Este az apartmanban szaunáztunk, utána pedig elmentünk vacsorázni — a harmadik étteremben sikerült is, pestiként bizarr élmény volt, hogy két étteremből konkrétan elküldtek, hogy ők ilyen sok embert nem szolgálnak ki, amikor üresen kongott a vendéglátóhelyiségük. Abban a magyaros étteremben, ahol végül hajlandóak voltak leültetni minket, csak komoly agytorna után jöttek rá, hogy tulajdonképpen az asztalokat akár össze is lehet tolni, és akkor nem kettesével-hármasával kell leültetni azt a kb. 15 főt.

A szobatársammal pedig különösen jól jártam, ugyanolyan bizarr későn kelő volt, mint én, úgyhogy mindkét nap délig aludtunk, még csak meg sem kellett beszélni 😀

A kép szabad felhasználású, de pontosan ennyit láttunk a tóból és a strandból, ugyanis az élővizes fürdőzést nem préseltük bele a programba.

ELTE Press Akadémia & születésnapi buli

A kari lap közel teljes szerkesztősége részt vett az idei ELTE Press akadémián, aminek nagyon örülök, mert jelentős fejlődésen ment keresztül a program, és idén tényleg jó előadók beszéltek az írásról, a médianyelvről és a médiajogról.

Számomra egyedül a kulturális újságírás előadás nem volt megfogható, a srác végig a saját újságírói élményeiről beszélt, aminek elég kevés köze volt ahhoz, amit az egyetemi média dolgozói tapasztalnak, ugyanakkor remélem, hogy az újonnan felvett tagokat motiválta a tény, hogy akár “valódi” médiamunkás is lehet belőlük.

Minden kari lapot bemutatott a főszerkesztő, és az ELTE Online után az ÁJK-val én következtem — semmi említésre méltó nem történt az előadás alatt, viszont a prezentációmat elfelejtették levenni a vetítőről, mikor végeztem, így mindenki másnak az én utolsó diám volt a háttér… 😀

Idén a TÓK-ról senki sem jött el, sajnos a főszerkesztő nem ért rá, és mást sem tudott küldeni maga helyett, ugyanakkor a többi kari lap működésébe jó volt betekinteni, különösen azoknak a bemutatkozása volt hasznos, akik nem jöttek el a legutóbbi EP meetingre.

Az esemény végén felfaltunk egy teljes katedrát beborító mennyiségű pizzát, aztán mi továbbálltunk inni (FYI a RedRuin mosdója gyalázatos), és én 10 után átmentem egy hármas szülinapi bulira, ahonnan páran még tovább mentünk egy olyan helyre, ahol adtak olyan tequilát, amiben alkohol is volt 😀

(A rózsaszínes kép a jobb oldalsávon a bulin készült.)

Tinder

Eléggé jellemidegennek tűnhet, de kb. két hete elkezdtem őrült módjára Tinderezni 😀 Nagyon sok kritikát meg lehet fogalmazni az alkalmazással szemben, lehet vitatkozni, hogy szexrandikra van-e kitalálva vagy hagyományos ismerkedésre is használható, de az biztos, hogy javítja az ember önbizalmát. Amellett, hogy elég bizarr hatalomérzetet biztosít, amikor a felhasználó egyszerűen kikukázza az antipatikus tagokat, jókora lökés az egónak, amikor csak gyűlnek és gyűlnek a matchek, amikből aztán beszélgetések lesznek. Előfordulnak persze bizarr alakok, de ha elég sok profilt túr át az ember, olyanokkal biztos összefut, akikkel egy-két jó randit le lehet bonyolítani.

Mindig azzal viccelek, hogy ha sokat ugrálok, a végén a Duna veti majd partra a hullámat, de komolyan végiggondolva, hogy hogyan változott a felfogásunk az online ismerkedésről a 2000-es évek elejétől, elképesztő, hogy ma fiatalok százezrei használják a Tindert, és minden óvintézkedés nélkül személyesen is találkoznak a matcheikkel. Én mindenkit lenyomozok (nem mintha az bármit garantálna), de eddig csak nálam kevésbé körültekintő emberekkel találkoztam, ami eléggé jól beleillik a fiatal férfiakról tanult sérthetetlenségi mítosz elméletébe.

Színház

Hétvégén anyámmal megnéztük a Vígszínházban a Háború és béke c. örökbecsű remekművet — nemzetközi feldolgozást jelenítettek meg, ami eléggé gyengére sikerült. A rengeteg kiszólás tetejébe semmiféle üzenete vagy cselekménye nem volt a darabnak, mintha nem tudták volna eldönteni, hogy a gondolati ívet vagy a cselekményt, esetleg mindkettőt emeljék át a regényből — az eredmény az lett, hogy egyiket sem sikerült megjeleníteni.

Egyéb

A nagymamám sajnos nincsen jól, átvitték a rehabilitációra, de a frontális lebenye sérült a legutolsó agyvérzésénél, és emiatt nem lehet eloldozni az ágyától, illetve nincs olyan állapotban, hogy a nagypapám hazavihesse. Nem túl emberséges a magyar ellátórendszer, különösen ha idősekről van szó, akiket már “nem érdemes” helyrehozni, így ugyanabba a borzalmas rehabilitációs intézetbe küldték, ahol a múltkor felfekvései lettek, és az orvos csak vállat vont, hogy az normális. Elméletileg logopédus fog foglalkozni vele, de a múltkor meg gyógytornásznak kellett volna gondoskodni róla, és az sem történt meg.

A múlt héten indult az írástechnikai online kurzus — egyelőre még semmit sem csináltam vele (megerőltető ez a sok tinderezés, na…), de még él bennem a remény, hogy behozom a lemaradásom, és csatlakozom a kurzushoz.

Jelentkeztem a hamarosan induló polgári jogi jogklinikához, amit a PJ és az agrár tanszék hamarosan elindít. Ha minden jól alakul, akkor koordinátorként fogok tudni némi önkéntes munkát végezni. Elég régóta nem jelentkeztek, de én már korábban is szerettem volna jogsegélyszolgálatnál dolgozni, szóval remélem, nem omlott össze a teljes terv.

Egyéb · Tanulmányok

Az első hét

Nekem az első tanítási hét mindig olyan, mint egy iszonyatosan hosszú hétfő — fárasztó, kellemetlen, és illik rá a mondás, hogy a legrosszabb péntek is jobb a legjobb hétfőnél…

Az ÁJK-n az oktatást minimalizálják, már amennyire lehetséges, így első héten csak előadásokat tartanak, utolsó héten szintén, és ne feledkezzünk meg a tavaszi szünetről, illetve a szünnapokról. Most először számoltam utána igazán, de ez azt jelenti, hogy a hivatalos 14 hét helyett 11 héten át van érdemi oktatás, és ha a hallgató úgy dönt, akkor a heti rendszerességgel megtartott órákról hiányozhat háromszor, vagyis akár 8 alkalommal is elég megjelenni a szemináriumokon ahhoz, hogy teljesítsük őket, ami a 14-nek az 57%-a.

Idén úgy döntöttem, hogy laptopba fogok jegyzetelni (vagyis csatlakozom a XXI. századhoz), és már az első hét után látszik, hogy ennek nagyon sok előnye van. Egyrészt a laptopon kívül kb. semmi mást nem kell magammal vinnem, bármikor elérhetem az összes jogszabályt, és ha az oktató úgy dönt, hogy inkább a barátairól mesélne előadás helyett, azonnal elővehetem a munkát. Másrészt idén sok lyukasórám lesz, és ahhoz is nagy reményeket fűzök, hogy ezt az időt jobban fogom tudni hasznosítani, ha nálam lesz a gépem. Ugyanakkor a laptop valamiért sok oktatóban rossz érzést kelt (technofóbia?), az egyik díszpinty már az első nap egy teljes előadó előtt beszólt minden laptophasználónak (“remélem, azért a hátsó sorban is hallanak, még azok is, akik csak melegedni jöttek a laptopjukkal”), pedig örülhet, hogy egyáltalán bárki bejött az órájára, ahol a hozzáadott érték a tankönyvhöz képest zéró.

A kari lappal iszonyatosan sokat kellett dolgozni mostanában, különösen az első hét előtti pár napban… Jelentős erőfeszítésembe került, hogy a szemeszter első napjától folyamatos legyen a megjelenés, így már sokkal jobban értem azokat a főszerkesztőket, akik csak a második héttől erőltették a dolgot. Különösen rosszul esett, hogy a munkámért a tisztségviselői ösztöndíjon felül (ami a főszerkesztői pozícióval jár) ezentúl nem vehetek fel fizetést, tehát ha bármit csinálok, ami nem a főszerkesztő dolga lenne, akkor ingyen dolgoztam. Ez eddig nem így volt, és bár értem mögötte az elvi indokolást, illetve a HÖK elnök érveit, nem esett jól a dolog, különösen mivel a szünetben mást se csináltam, csak a Jurátus dolgai után szaladgáltam.

Az ELTE összes kari lapjának a főszerkesztője az ELTE Online vezetésével tartott egy találkozót, ahol megismerkedtünk egymással, és megbeszéltünk pár közös problémát. Mi még egészen jó helyzetben vagyunk, az online megjelenésnek hála az anyagi gondjaink a gazdasági rendszer totális diszfunkcionalitása dacára csak minimálisak a többi, nyomtatásban megjelenő lapéhoz képest. (Pl. nekem kell megelőlegezni a tárgyi kiadásokat, amiket elvileg nem lehetne iskolaszövetkezeten keresztül kifizetni, de máshogy sem lehet, és valahogy mégis meg kell oldani…) A Pesti Bölcsész jó fél éve nem jelent meg, illetve van olyan lap, ahol nincs is állandó szerkesztőség. Egyedül a Tétékás Nyúz halad a korral: ők anno sikeresen elkerülték, hogy gazdaságilag az egyetem bizarr rendszerébe kerüljenek, szóval egy alapítványon keresztül tudják fenntartani magukat, ami lehetővé teszi, hogy rendszeresen, jó minőségben megjelenjenek, emellett honlapot is fenntartsanak, és most kezdik majd a videós ágazatukat.

Az első szerkesztőségi ülés jól sikerült, ha minden igaz, hamarosan döntünk az állandó időpontról is, közben pedig ezerrel zajlik a felvételi kampány… 🙂

Hétfőn egy barátnőmmel megnéztük A legsötétebb órát Churchill miniszterelnökségének az elejéről — szerintem jobb választás volt, mit a Split még tavaly, annak ellenére, hogy nagyon vígjátékosra, könnyedre vették a figurát, élvezetes volt, és nem ordítottak belőle olyan hibák, amik miatt ne lehetett volna élvezni a filmet. 🙂

Ha minden igaz, jövő hétvégén pár barátnőmmel megyek Hévízre, részleteket még nem tudok, de nekem elég annyi, hogy jó eséllyel a tóban/valami medencében fogjuk áztatni magunkat, este meg iszunk. Joghallgató ennél többet nem kívánhat xD

Írás · Tanulmányok

Vizsgaidőszak #7, avagy 🦄 vs 💀

Nem mondom, hogy legyőztem a rendszert, mert egy tárgyat elhagytam, a gt-t meg nem próbáltam meg harmadjára is, viszont a vizsgaidőszak fő célját, a Pp. vizsgát teljesítettem, és a Be. szigorlatom is jól sikerült 😊

Nagyon sok minden nehezítette ezt a vizsgaidőszakot, de elsősorban az alvászavar kavart be nekem: egy ponton este hattól voltam ébren, és vagy egy hétig egy napsugarat sem láttam, de mostanra ezt szerencsére sikerült legyőzni, és már több mint egy hete normális időbeosztás szerint élek, ami jó előjel a következő félévre. 💪🌞

A hétvégén a kari laptól páran megyünk korcsolyázni, ami nagyon időszerű, mert tavaly egyáltalán nem jutottam ki a jégre, és jó lesz összerázódni a félév eleje előtt, mert lassan annyi teendő halmozódik fel, hogy köszönni se lesz időnk egymásnak az első szerkesztőségin. Örülök, hogy végre valami olyannal foglalkozhatok, aminek értelmét és eredményét is látom, csak kár, hogy nem joggal kapcsolatos 😂

A tárgyfelvétel a jelenlegiek fényében érdekes kaland lesz, mivel nincs keresztfélév, alig van mit felvennem, úgyhogy most diffeket kéne csinálnom, csakhogy azokon véletlenül sincs annyi hely, ahányan szeretnénk járni… Talán egy évfolyamdolgozatot is bepasszírozok, ha minden kötél szakad, mert valamivel azért haladni kell.

Jelentkeztem egy online angol kreatív írás tanfolyamra, ami márciusban kezdődik, azzal szeretnék sokat foglalkozni, és a félbehagyott regényemet is le szeretném már gépelni, úgyhogy az a legnagyobb reményem a következő félévre, hogy az az energia és motiváció, amit most érzek, nem fog elszállni a szorgalmi időszak első pár napjával. Még a vizsgák között kiolvastam a Big Magicet, a jövő héten pedig A siker tintájával fogok ráhangolódni a feladatra. 🙆🏼‍♀️

Legyetek jók 😙💖

Egyéb · Utazás

Autumn is Coming 🍁

Ha már Trónok Harca évadzárás, passzoljon a cím — szívesebben harcolnék a Másokkal, mint hogy visszamenjek az egyetemre 😀

Hihetetlen adminisztratív ámokfutás után végre leadhattam a diákigazolvány-igénylésemet, kár, hogy semmi sem mutatja, tényleg sikerült-e. 😀 Persze az új típusú személyi igazolványommal, amin hologramos vadlovak futkosnak, és a még ropogós lakcímkártyámmal így is nagyon menőnek érzem magam. 🐎

Tegnap este elkezdődött a tárgyfelvétel: a Neptunt már megint átállították, vagyis még az eddiginél is használhatatlanabb lett. Nálunk rangsorolás van, de előzetes tárgyfelvétel nincs, és nem mutatja az egyes kurzusoknál a hallgatók valódi pontszámait, vagyis ahhoz, hogy megtudjam, hányadik lennék egy órán, fel kell vennem az adott tárgyat. Ez különösen a vágás előtt lesz jó, mivel így az ember esélye, hogy gyorsan találjon magának máshol helyet, ha kiszorították, nullára csökkent.

Mostanában nagyon jeleskedem az ügyintézésben, így 21 évesen, közeledve a 22-höz elhoztam a kártyámat a gyerekorvostól, már csak el kéne juttatni a körzetihez, aki nem veszi fel a telefont — szívből remélem, hogy ez annak a jele, hogy ő a legjobb a rendelőben.

Az alsó két bölcsességfogam eltávolításához először CT-t kell készíttetnem, úgyhogy oda is bejelentkeztem, illetve a szájsebészemhez is kaptam időpontot — remélem, a hónap végén nem a helyreállíthatatlan idegsérüléseimről kell majd posztolnom 😀

Páran összejöttünk egy volt osztálytársamnál Leányfalun, ahol gyakorlatilag megállás nélkül beszéltünk, és hálózsákban aludtunk a nappaliban, a földön (én javasoltam, szóval jobb nem tudni, mennyire voltam önmagam 🍹🍸🍷). Hatalmas élmény volt, örülök, hogy sikerült felvenni velük a fonalat, mert az előző félévben annyira lefoglalt a dagonyázás a saját nyomoromban, hogy szinte senkivel sem tartottam a kapcsolatot. 😦

A faház, amit még az egyik lány nagyszülei építettek, szerintem igazi vadászház, rengeteg trófea lógott a falakon:

Köszönöm mindenkinek, aki megosztotta a lakáshirdetést: egyelőre még nem adtuk el, de elég sokan érdeklődnek az ingatlan iránt, és ha minden a tervek szerint alakul, a jövő héten szerződünk egy hölggyel, aki belátható időn belül elintézi a hitelét.

Az ingatlanügynökök egészen sajátos állatfaj, teljesen mindegy, hányszor és hány helyre írod ki, hogy ne keressenek, keresni fognak, amikor pedig az aznapi 10. zaklató kicsit udvariatlanabbul kerül elutasításra, sértődött SMS-ekkel bombáznak 😀 Érdekelne, hogy mennyien tartják jó ötletnek üzleti kapcsolatba lépni olyannal, aki egy tök egyszerű kérést sem hajlandó figyelembe venni…

A jövő héten már Orientációs Napok lesznek, ahol a kari lap természetesen standdal várja majd a gólyákat, aztán versenyjelentkezés és osztálytalálkozó, úgyhogy sajnos az utolsó hét nem pihenéssel fog telni, de az biztos, hogy hasznosan töltöttem a nyarat 🙂

Egyéb · Utazás

Nyári pörgés 🌻

Kivételesen azért vagyok lemaradva a posztokkal, mert élveztem a nyarat írogatas helyett 😉

Hétfőn vendégségben voltak nálam a barátaim a középiskolai osztályomból, és nagyon jól éreztük magunkat, utána egy hétig faltam a maradék muffint.

Kicsit terápiás csoport jellege volt a találkozónak, viszont ajánlottak nekem jó orvost a kerületben, úgyhogy őt még a szünetben meg fogom keresni.

Elhívtak Leányfalura egy éjszakára, úgyhogy a jövő heti programom is kész ☺ Nem szokott ilyen forgalmas nyaram lenni, ami a barátokat illeti, de remélem, így marad a jövőben is — nem szeretném elveszíteni velük a kapcsolatot.

Kedden életemben először elmentem szabadulószobázni két barátnőmmel — igazából én az előtte-utána programokat jobban élveztem, valószínűleg csak azért, mert már annyit hallottam a játékról, hogy valami nagyon fantasztikusat vártam. Egyébként jó pályán voltunk, rendezett szervezéssel a Pániq Mária utcai egységében, szóval ajánlom mindenkinek, csak ne legyenek túl nagy varakozasaitok 😂

Revával csütörtökon egészen Siófokig leutaztunk, ahol a strandon fürdés és rengeteg beszélgetés után megcsináltuk a modellfotóinkat: ld. Instagram a jobb szélen, vagy FB-on 👙 Isteni finom lángost ettünk, de olyan hatalmas adag volt, hogy órákig ültünk felette 😁

Szerintem kevesen írnának a szájsebészükről a jó élmények között, de pénteken a 2. felső bölcsességfogamtól is megszabadítottak, egészen két percig tartott, és utána sem fájt, úgyhogy ha valakinek kell jó szájsebész, szóljon, mert tudok egyet 🏨

Szombaton anyával kimentünk a strandra, még épp időben, mielőtt bejött a lehűlés és az eső — utána életemben először kiteregettem a teraszra, szét is ázott minden 💦😂

Ma egy kis szünetet tartok a nyárban rapid orvosjárással és lakásmutogatással, de aztán vissza a pihenéshez ☺

Remélem, nektek is ilyen jól telik a nyár, és ti még írni is tudtok

PS. Meghirdettük a lakást, ahonnan kiköltöztem, ha valaki okvetlenül most szeretne vásárolni, a részletek itt találhatóak.

Kultúra · Tanulmányok

Zeneakadémia és osztálytalálkozó

Múlt hétvégén a Zeneakadémia évadnyitóján jártam anyával 🙂

A felújítás óta most először láttam belülről az épületet: az utolsó függönyt is gyönyörűen megcsinálták, úgyhogy már csak ezért is érdemes volt elmenni. 🙂

Az Óbudai Danubia Zenekar Nyitány című előadását hallgattuk meg, ami szó szerint az volt, amit a neve ígért. Nem értek a zenéhez, de nekem tetszett, és kicsit javított a Zeneakadémián még középiskolában szerzett traumatikus élményeimen — nekünk hatodikban iszonyatosan unalmas és érdektelen előadásokat kellett ott hallgatni szombatonként: egy idős pasi beszélt mindenféle baromságot nullaközeli zenével, szóval van mit ledolgozni.

A mostani műsornak is az volt az egyetlen szépséghibája, hogy a karmester orbitális baromságokat beszélt a darabok között népművelő szándékkal. Ott kezdtük, hogy neki mi jut eszébe az Andrássy úton sétálva, és eljutottunk az olyan fenomenális poénokig, hogy Rossinivel ki hogy volt rosszindulatú :-/

Az iskolahét normálisan telt, elindult a szaknyelvi angolom a Pázmányon: a tanárnő rendesnek tűnik, és az anyag is elég jó, sokat haladtunk a szókinccsel már az első alkalommal is, és végül is ezért mentünk oda, úgyhogy összességében elégedett vagyok 🙂 Csak két apró probléma van: az egyik, hogy a többiek nem/nagyon alacsony fokon beszélnek angolul (nem volt bemeneti követelmény, a következő félévben válik ketté közép- és felsőfokra a kurzus), szóval a mellettem ülő lánnyal egy beszélgetős feladatot se sikerült megcsinálni, mert egy szót se szólt, a másik, hogy nyomtatott tananyag gyakorlatilag nincs (a szótár nem kapható, a tankönyvet évek óta nem nyomták újra a pécsiek).

A hét végére visszaestem a betegségben, úgyhogy pénteken nem mentem el edzésre, viszont írtam itthon egy keveset. 🙂

Tegnap az osztályfőnökünknél megtartottuk az éves osztálytalálkozót, idén több mint az osztály kétharmada eljött, úgyhogy örülök, hogy összeszedtem magam annyira, hogy kitoljam a fenekem Piliscsabára. Jó volt találkozni a többiekkel, mivel a többséggel nem/csak neten tartom a kapcsolatot.

Néhányan nagyon jól haladnak (GE-nél és az SAP-nál gyakornokoskodnak), és még azok is egész boldognak tűntek, akik csúsztak/harmadik szakjukat kezdik idén, úgyhogy ez is csak megerősített benne, hogy idén össze kellene szednem magamat. 🙂

Fura volt újra szembesülni a sulis berögzülésekkel, hogy nekem nem lehet gond a tanulás, nem létezik, hogy én majd ne jussak be a kiszemelt helyre, mert hogy ugye én OKTV-t nyertem, és ez aztán eldönti, hogy mennyire leszek sikeres.

Sajátos, hogy néhányan mennyire kitörtek az iskolás skatulyákból, de nem veszik észre se magukon, se másokon, hogy mennyit számít, hogy nem egy átlagos masszával kell versenyezni, hanem az ország legjobbjaival, akik ugyanolyan téren tehetségesek és érdeklődőek, mint mi vagyunk, különben ugye nem arra a szakra járnának, mint mi…

De csak azért sem adom fel, idén igenis tanulni fogok 🙂

Egyébként a studyblr tag alatt rengeteg jó tipp és trükk van, érdemes körülnézni arra.

Írás · Tanulmányok · Utazás

Székesfehérvár & a nyár vége

Idén szeptember 12-én kezdődik a tanítás, úgyhogy van még egy hetem lazítani, vagy inkább összeszedni magam, hogy tényleg a megfelelő lendülettel, elszántsággal kezdjem a harmadévet.

A nyáron meglepően sokat haladtam, végre befejeztem a Nem akartam… korrigálását, és feltöltöttem AFS-re a teljes vágott verziót, vagyis lezártam azt a történetet. A most formálódó regényemmel nem száguldok, de már a 10. fejezet végét írom, ami több a semminél — remélem, év közben is tudok majd haladni vele.

Ha már a frissítéseknél tartunk, megvolt az éves blogkarbantartás is: aktualizáltam a bemutatkozásomat és a történetek listáját, de csak őszre fogok új színt beállítani (a teljes sablonváltás aránytalanul nagy meló a várható eredményhez képest). Ha egyszer sok pénzem lesz, veszek egy saját domaint 🙂

Középiskolás koromban sosem dobtam ki a tankönyveimet “még jó lesz valamire” alapon, pár napja viszont könyörtelen lomtalanítást tartottam a 12 év alatt felhalmozódott cuccaimból. Sok minden megmaradt persze, de azért megszabadultam egy szekrényre való anyagtól — hihetetlenül pazarló biznisz volt a középiskola, a példa kedvéért: 8 olyan énekfüzetet dobtam ki, aminek csak az első 2-3 oldalára írtam. Viszont találtam pár érdekes firkálmányt a 7-8. osztályos matekkönyvem margóján 🙂

 photo 20160827_144143_zpspwbmntfp.jpg

Szeptember elsején Revánál jártam Székesfehérváron: felmentünk a Bory-várba, sétáltunk a belvárosban, fagyiztunk, ültünk a szökőkútnál, és rengeteget beszélgettünk közben 🙂

 photo 20160901_114933_zpsamfuin4i.jpg

A következő tanévre készülve elmentem fodrászhoz, és érzékkel kiválasztottam egy olyan tépett frizurát, amit jó eséllyel minden reggel meg kell majd szárítanom 😀 (Most kísérletezem, hogy a hajhab hogy befolyásolja a dolgot…) Ma pedig befestettem a hajam, úgyhogy nulla lenövéssel futok neki a szemeszternek.

Elkészült a fényképezőgépem, de persze nem szólt róla a márkaszerviz, a telefont se vették fel, aztán végül egy e-mailben benyögték, hogy ja, fél hónapja megvagyunk vele, küldtünk SMS-t (persze, hogyne…). Kedden megyek érte, remélem, tényleg működik, ha már ilyen sokáig aszalták.

A jövő hét már az Orientációs Napokról és a tárgyfelvételről fog szólni.

Ami az ON-t illeti, valószínűleg időben meglesz a kari lapos kiadványunk — a nyomdakép nem túl biztató (a HÖK alig ad pénzt erre, úgyhogy A/5 és fekete-fehér a magazin), de az eredeti tervhez képest az én szempontomból annyi javulás történt, hogy mégsem vágták ki belőle az összes cikkemet.

(Úgy volt, hogy minden cikk bele fog férni, de aztán kiderült, hogy mégsem, és 2 cikkem + a csúszási ábrám ment a kukába. Viszont a HÖK elfelejtette megemlíteni, hogy lesz egy szervezeteket bemutató kiadvány tőlünk függetlenül, és amikor ez kiderült, a főszerk. szerencsére vissza tudta hívni a nyomdából a számot, és kivette, ami így feleslegessé vált, vagyis belefért pár kidobott cikk.)

Kedden és szerdán csak délelőtt benézünk az egyetemre, a Jurátus a Society Fairen, csütörtökön fog szerepelni — mi is vetélkedőállomás vagyunk, ehhez már megcsináltam a helyesírási tesztlapot az új szabályzat alapján 🙂 Egyébként izgatott vagyok, ha minden jól megy, végre lesz egy kék, jurátusos pólónk.

A tárgyfelvétel eddig elég siralmas: a rangsorolás ugyan jobb, mint a versenyjelentkezés volt, de csak pénteken indult a muri, és ma már teljesen át kellett szabnom az órarendemet. Jelenleg egy lyukasórám van, 2x végzek este 6-kor, kétszer este 8-kor (reggel 8-tól természetesen), de mivel péntekre gyakorlatilag nem hirdettek órákat, nincs sok választása az embernek — már azzal is boldog lennék, ha ez az órarendem megmaradna.

Írás · Tanulmányok · Utazás

Merengő Tábor, AFS Találkozó

Július második felében sajnos nem írtam blogbejegyzést, de kivételesen nem lustaságból, hanem mert eléggé elfoglalt voltam. 🙂

Idén először (de remélhetőleg nem utoljára) voltam Merengő Táborban: szerintem nagyon jól sikerült, érdekes volt élőben is találkozni az emberekkel. A fandomok jelentős részét sajnos nem ismertem, de attól még többnyire részt tudtam venni a feladatokban. Lionela feltöltötte a képeket és a videókat, legalább a két személyes kedvencemet nézzétek meg:

Luna, Tigi és Rosa almahalászat után
Bosszúállók csapatkép (nem látszik, de azért állunk így, mert a logónkra rajzolt pózokat utánozzuk)

Az AFS Találkozó a következő hétvégére esett, és az én várakozásaimhoz képest nagyon jól sikerült. 🙂 Az Ahoy!-ba mentünk, ahol a légkondi sajnos vacakolt, viszont rendes asztalnál tudtunk ülni, a limonádé és a kaja is finom volt. A játékok során sikerült pár javaslatot is begyűjteni, hogy hogyan tovább az oldallal, úgyhogy ezen felbuzdulva alkategóriákra bontottuk az együtteseket, és most igyekszünk besorolni a történeteket a megfelelő helyre — remélhetőleg nyár végére végzünk, de 1000+ történet elég sok, és még a júliusi kategóriázásnál kiderült, hogy nekem kb. 50 után görcsbe áll a kezem 😀

A héten végre találkoztam egy volt osztálytársammal, aki idén szeptemberben kezd az NKE-n valamiféle nemzetközi szakot — első helyen a nemzetközi tanulmányokat jelölte meg, de azt mondta, nem bánja, hogy végül ide vették fel, az ELTE-ből amúgy is elege van. Egyelőre a gólyatáboron vacillált, kíváncsi vagyok, végül elmegy-e — kevesen lesznek az ő szakján, nem úgy, mint a jogászoknál, úgyhogy lehet, hogy megéri kibírni.

Tegnap végre átolvastam a regénykezdeményemet, és írtam is egy kicsit: nem ez lesz életem fejezete, de nagy megkönnyebbülés, hogy még képes vagyok koherens mondatokat alkotni (legalábbis jobbakat, mint amiket a blogomban szoktam 😀 ).

A fényképezőgépem úgy fél éve elromlott, de csak most tudtam elvinni a szervizbe: potom 30 ezer forintért fogják megjavítani, ha egyáltalán sikerül 😦 Az az érdekessége a dolognak, hogy a gép még a Niagaránál beázott, de utána kiszáradt, és évekig kifogástalanul működött, mielőtt végleg beadta volna a kulcsot.

A napokban sokat gondolkodtam rajta, hogy mihez is akarok kezdeni, ha végeztem, milyen szellemben akarok nekivágni a harmadévnek, de mindig oda jutok, hogy muszáj lesz 4-esre vagy 5-ösre teljesíteni a két szigorlatot, amihez jóval többet kell majd tanulnom, mint amire másodéven hajlandó voltam. Azt vettem észre, hogy mindig mindenhol panaszkodom az ELTE-re, pedig a hibák és nehézségek ellenére örülök, hogy itt tanulhatok — erre gyakrabban kéne emlékeztetnem magam, akkor talán kicsit motiváltabb lennék. Ha azt vesszük, engem még semmilyen formában nem bántott a rendszer, még egyetlen egyszer sem kellett UV-t felvennem, tehát nem igazán van okom a panaszra, akkor sem, ha a barátaimmal nem éppen igazságos az intézmény.

Valószínűleg az EGJ1-et lehet majd angolul is hallgatni, aminek nagyon örülök, de sajnos angol szaknyelvet még mindig nem találtam, és azt se tudom, hogy németre hová iratkozzak be. Angolból ILEC-felkészítőt egy nyelviskola tart, de az kb. 2 hónapja létezik (a megszűnt Precedens Nyelvstúdióból vált ki), szóval kérdéses, hogy akarok-e 160 ezret oda befizetni egy féléves tanfolyamra. Profex felkészítő a Pázmányon szokott lenni, van is évfolyamtársam, aki sikeresen szerzett szakmai nyelvvizsgát utána, de azt még nem írták ki.

Németből ezzel szemben a bőség zavara áll fenn: rengeteg nyelviskola hirdet B2-es vizsgával már rendelkezőknek felsőfokra felkészítő tanfolyamot, az aprócska gond csak az, hogy fogalmam sincs, hol van színvonalas képzés, illetve hol indulnak el a tanfolyamok. Csak a Danubiust ajánlották nekem, de az a jelek szerint az megszűnt. A Katedrában a csoportos órák borzalmasak, az ITK-ban és a Goethe Intézetben dettó, a többi meg a hirdetés alapján tökéletesen egyforma.