Utazás

Milánó

Alig pár nappal az őszi szemeszter kezdete után elutaztam Milánóba azzal a Tinderen megismert, Dániában élő barátommal, akivel áprilisban Berlinben jártam. Ezzel gyakorlatilag az utolsó pár békés pillanatot használtam ki (ráadásul hiányoznom sem kellett, hiszen a sportnap miatt szünetet hirdettek), azóta úgy felgyorsultak az események, hogy ezt a beszámolót sem volt időm megírni.

A város

Milánó számomra leginkább egy VIII. kerület és Újlipótváros keresztezéséből született településre hasonlít, ahol még a kínai negyedben sem egyértelmű, merre jár az ember, ha nem lesi közben a térképet.

Korán érkezett a repülőm, és későn indultam vissza, így a két utazós napon is belefért némi városnézés — a közös programon túl gyakorlatilag egy teljes napot töltöttem légkondicionált látványosságok felkeresésével.

Étkezés

Első este életem legfinomabb steakjét ettem egy kis, belvárosi étteremben, ettől eltekintve azonban az étkezés folyamatosan problémát jelentett — a helyi éttermek és ételt is felszolgáló kávézók, bárok nyitvatartása nagyon korlátozott, csak a szigorúan vett ebéd- és vacsoraidőben vannak nyitva, illetve ha be is lehet ülni, ezeken a kis időablakon túl csak italt szolgálnak fel.

Ennek megfelelően hiába költenének a turisták az olasz vendéglőben szívesebben, mint a McDonald’s vagy a KFC egyik egységében, a legtöbben ráfanyalodnak a nemzetközi étteremláncokra. A nagyobb csomópontokon mindenki take awayes zacskóból falja a hamburgert, a gyorséttermek ugyanis annyira tele vannak, hogy leülni sem lehet — a frissen megnyitott Starbuckshoz pedig olyan hosszú sor állt, mintha segélycsomagot osztottak volna egy háborús övezetben: én csak némi pihenés reményében tértem volna be utolsó nap, de azonnal sarkon fordultam.

Általános viszonyok

Az időjárással nagy szerencsénk volt, gyakorlatilag nyári melegben tudtuk megnézni a várost, ugyanakkor mire hazaértem, itthon 15 fokra hűlt a levegő, és esett is, így egy megfázással zártam a kalandot. A szeptemberi városnézés előnye, hogy kevés turista volt: én előre megvettem a jegyek többségét, de sehol sem kellett sorban állni, legfeljebb a szigorú biztonsági ellenőrzéseknél torlódtak fel az emberek (minden tele van gépfegyveres katonákkal, még a sminktáskámat is megnézték, nem abban próbálok-e becsempészni némi robbanóanyagot).

Nem tudom, hogy milánói vagy olasz sajátosság, de a nyitvatartási időket még a templomok is eléggé lazán kezelik — csak mert a honlapjukon szerepel valami, esetleg kiragasztottak egy papírt az ajtóra, nem jelenti, hogy tényleg akkor engedik be a látogatókat.

A közlekedés aránylag jó, és a helyiek szinte semmi miatt nem zavartatják magukat, így elég könnyű nyugodtnak maradni, a legnagyobb megrázkódtatás az volt, hogy a Dómba nem engedtek be egy teljesen decens sortban, így hosszú nadrágot kellett vennem 30 fokban, ugyanakkor testhez álló leggingsben, amin átlátszik a csipkés alsónemű, bárki bemehetett, mert az betű szerint teljesítette az előírást.

A reptérre életemben először nem taxival jutottam el, ugyanis az olaszok nagyjából duplaannyiért vállalják a transzfert, mint bárhol máshol európában — a vonatközlekedés viszont kiváló. Sajnos volt szerencsém más magyarokhoz is, akik vígan újságolták a kocsi széltében-hosszában, hogy nincs jegyük, miért is lenne, amikor itt nincs jegyellenőrzés (és már “németbe” is ugyanígy jártak el).

Szórakozás

Mi a milánói divathét alatt jártunk a városban, de ez a mezei látogató számára semmit sem jelent: egy-két utcai eseményen kívül nem volt nyoma a dolognak, még plakátok formájában sem. Eredetileg el akartam menni egy nyilvános fogadásra, amit a divathéthez kapcsolódóan szerveztek, de annyira kifáradtam estére, hogy inkább a szállodában maradtam Gt-t tanulni, és várni a dániai ismerősömet (ez jobban sikerült volna, ha vettem volna neki legalább egy szendvicset, hogy ne éhezzen éjféltől másnap reggelig, de ugye minden zárva volt 🤷🏻‍♀️ ).

Ami az esti kikapcsolódást illeti: korán, sokkal korábban kezdődik az éjszakai élet, mint nálunk, éjfél körül a többség már hazafelé készülődik, a helyek jelentős része kettő körül zár még hétvégén is. Mi a Navigli csatorna partjára települt szórakozóhelyek közül választottunk egy bárt, de a belvárosban, a történelmi nevezetességek körül is rengeteg lehetőség van annak, aki megfelelő időben érkezik. A helyieket elég könnyű megkülönböztetni a turistáktól, ugyanis ők azok, akik nem zavartatják magukat, csak mert csenget a villamos, ugyanúgy sétálnak tovább a síneken, itallal a kézben.

Szállás

Mivel elég későn foglaltunk, és ahhoz igazodtunk, hogy hová van a megfelelő időablakban aránylag olcsó  járat, a szállodák terén kompromisszumot kellett kötni — nem akartam Airbnbbe menni, mivel az számomra pont olyan, mint egy szálloda ellátás nélkül, és a kaja hozzáférhetetlenségére tekintettel igazam volt: a bőséges reggelivel gyakorlatilag este hatig kihúztuk kajálás nélkül.

Végül a Double Tree by Hiltonba foglaltunk, és én nem bántam meg: nagyon szép szálloda, még a wifi is jó volt, a tömegközlekedés könnyen elérhető, de sajnos elég rossz környéken van, ami a képeken nem látszik, és jó negyven perc a központ, ami mindent összevetve városnézőknek elég kellemetlen. A másik lehetőség ebben az árkategóriában az lett volna, hogy a belvárosban lakunk, de nagyon fapados szálláson, ellátás nélkül — tippeljetek, ki döntöttel el ezt a vitát. 😀

Látnivalók

Állítólag egy kép többet mond ezer szónál, úgyhogy én is beillesztenék párat a fotóink közül (Instagramon pedig az Utazás c. highlightjaimnál találjátok a kedvenceimet):

   

A kis listám a látnivalókról: Dóm (+ múzeum), a királyi palota, Leonardo szőlőskertje, Scala (+ múzeum), Santa Maria delle Grazie templom, Navigli negyed, Brera képtár, Sempione Park, Sforza kastély, Arco della Pace, Galleria Vittorio Emanuele II és minden, ami még belefér — ez csak a kétnapos minimálprogram, Milánó ennél sokkal többet rejteget.

Remélem, nektek is jól teltek az utolsó nyári napok, én a milánói hosszú hétvégém óta gyakorlatilag beragadtam egy mókuskerékbe, de ha minden jól megy, a jövő héten már levegőhöz jutok, és lesz időm megosztani veletek a szeptember végi, október eleji élményeimet is. 👋🏻

Milánó” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.