Írás

Nyafnyaf

A cím elég sokatmondó, szenvedek ezerrel, mint azt FB-on már kifejtettem, de azért minden rendben.

AFS-en véget ért a Halloween-hét, itt vannak az eredmények. Szerintem érdemes elolvasni a 100 szavasokat, nagyon ötletesek (és igen, még ebben az életben be fogom másolni a pontjaimat és a kritikáimat). 🙂

A szerdai büntetőjog évfolyamzárthelyit még nem javították ki, nem hiszem, hogy megbuktam volna, de azért jó lenne tudni, mert jövő szerdán lehet javítani, ha szükséges — egy nappal az alkjog előtt. Nem nagyon értem a rendszert, olyan, mintha két vizsgaidőszak lenne: egy novemberben, aztán majd még egy december-januárban, nem igazán érzem át, hogy mekkora különbség lesz az AJ vagy a BJ tudásomban még két előadás hatására (nagyjából ennyivel többet kérnek majd számon).

A vizsgafelvétel szerda estére esik, ami fantasztikus a ZH szempontjából, de ma végre az utolsó tárgyat is felrakták, úgyhogy legalább tervezni lehet.

A kari lap karácsonyi száma meg fog jelenni nyomtatásban, abban valószínűleg lesz egy részcikkem, de még hozzá se kezdtem (valószínűleg mások se csináltak még semmit, egyelőre egy kósza bekezdés se jött hozzánk javításra).

Egyébként írás terén magamhoz képest nagyon eredményes vagyok a hónapban, az üstös párom nem fog ajándék nélkül maradni. A másik történetemmel kapcsolatban is megvilágosodtam a büntetőjog hatására, úgyhogy jó hét volt, már csak el kellene jutni addig az ötletben.

Olvasás terén borzasztóan állok, a DP-t kb. fél éve nem bírom befejezni, a Green-könyvet szintén felfüggesztettem, kezdem szégyellni magam. Mentségemre szóljon, hogy mostanában már tévét se nézek, csak alszom előtte, és nagyon örülök, hogy még sehonnan sem hiányoztam, így most itthon maradhatok tanulni.

Mostanában valahogy a Könyvmolyképző borítóival van tele a Facebookom, érdekelne, ki mit gondol a jelenségről, nekem elég ambivalens érzéseim vannak: nem értek a grafikához, és nem tudom, mivel lehet eladni a könyveket, de nekem a pályázatos tervek mind jobban tetszettek, és kicsit fura, hogy sorozatban pályáztatnak meg borítókat, hogy szinte mind helyett másikat válasszanak. Értem az abszolút mérce melletti érveket, igazából az a fura nekem, hogy a sorozatos sikertelen pályázatok ellenére folyamatosan újakat hirdetnek.

Egyébként ha valaki még nem látta volna, meghirdették az új Aranymosást, aki érzi az erőt, törjön előre. Varga Bea fog tartani írástechnikai előadást, én sajnos nem tudok ott lenni, de valaki menjen el és okuljon helyettem. 🙂 Baromi csábító ez a szerkesztői tanfolyam is, vérzik utána a szívem, de sajnos biztos nem fér bele a következő félévembe az évfolyamdolgozat mellé, úgyhogy meg sem próbálkozom vele, de szintén menjen valaki helyettem 🙂

Írás

Íróiskolás összefoglaló

Idén nyáron részt vettem a Könyvmolyképző Kiadó Ifjúsági Írókurzusán (a kiírását az Aranymosáson találjátok), ami vasárnap véget ért. Eredetileg tovább akartam emésztgetni a tanfolyam tapasztalatait, de Bea tegnap küldött pár kérdést, így előbb végiggondoltam a benyomásaimat.

Elöljáróban annyit, hogy én nem azt kaptam, amit vártam, de szerintem ezt mindenkinek személyesen kell megtapasztalni, szóval aki teheti, próbálja ki személyesen — aki nem, az se búsuljon, mert ha szerez egy jó bétát, és kiolvassa az írástechnikai oldalakat, nagyjából ugyanoda jut.

Személyes mérleg: egy félkész novella, ami nem nőtt a szívemhez, pedig én még akkor is szoktam szeretni az írásaimat, ha tudom, hogy sok sebből véreznek.

Alant azt olvashatjátok, hogy mit válaszoltam Bea kérdéseire:

Milyen volt a csoport, jónak tartottad a közösséget?

Eleinte nagyon örültem, hogy olyan emberek közé kerültem, akikkel lehet beszélni, és komolyan veszik a tanfolyamot, de ez nagyjából a második hét végére kifújt. Nem arról van szó, hogy ne lettek volna kedvesek vagy udvariasak a többiek, hanem hogy nagyon sokan teljesen lemorzsolódtak, és az a pár ember is csak a saját munkájával, novellájával foglalkozott, aki a tanfolyam második felében is adott életjelt magáról.

Valószínűleg azért zavar a dolog, mert én mindent végigvéleményeztem, amit csak értem, még nyaralás alatt is, ehhez képest az én feladataimat két alkalomtól eltekintve csak Kadmon értékelte. Mivel a többiek nemcsak engem, hanem egymást se nagyon véleményezték, szerintem nem szívták annyira mellre a dolgot, de erről őket kellene megkérdezni. Szóval szerintem a csoport diszfunkcionális volt, ahhoz, hogy Kadmonnal beszélgessek, nem kellett.

Milyennek érezted a tananyagot? Könnyűnek találtad, esetleg túl nehéznek? Van-e bármilyen észrevételed?

A tananyag szerintem jó volt, Kadmon igazán rendes, alapos összefoglalókat készített a témákról, hasznos volt a különböző írástechnikai oldalak anyagát rendszerezve megkapni, ugyanakkor mivel én amúgy is olvasok ilyeneket, sokszor inkább ismétlésjellegű volt a dolog, ráadásul a kiegészítő anyagok egy részét már olvastam. Hiányzott, hogy legalább megpróbáljuk alkalmazni az elméletet.

A feladatok többsége jó volt, ugyanakkor néha nem derült ki egyértelműen, hogy mit kell csinálni: mikor el kellett kezdeni a novellát, jó lett volna, ha kiderül, hogy mikor mennyit kell megírni belőle. Szerintem az anyag beosztása nem volt a legszerencsésebb, de ez nagyon egyéni, tudom, hogy van, aki magától is a karakterek megtervezésével kezdi. Elég kevés idő maradt a novella megírására, ha minden a tervek szerint ment volna, az 5-6. héten kellett volna megírni az egészet, előtte csak tervezgetni, utána meg csak szerkeszteni – ezt a menetrendet senki se tudta tartani.

Szerintem az anyag teljesen közérthető és egyszerű volt. Amit hiányoltam, az a nyelvi része a dolognak, mivel volt előszűrő/felvételi/nevezzük, ahogy akarjuk, arra számítottam, hogy a nyelvtani anyag kicsit túlmutat majd a középiskolai szinten, ehhez képest akörül mozgott, hogy nem árt gondolatjellel jelölni a párbeszédet, meg hogy ne válasszak külföldi nevet, mert azt nehéz toldalékolni.

Milyen volt az oktatóval a kapcsolatod? Kaptál elég visszajelzést, értettél-e mindent?

Kadmonnal teljesen jó volt a kapcsolatom, szerintem kiválóan végezte a dolgát, tekintve, hogy csak tőle kaptam visszajelzést, nem panaszkodhatok: mindig mindent elolvasott, és alaposan véleményezte az összes feladatot. Gyakran éreztem (nem csak értékelésnél), hogy őt a sic-fi és a fantasy érdekli inkább, de ez természetes, hiszen nem robot. Érteni mindent értettem, de volt egy pont, amikor olyan részletes, kidolgozott javaslatot tett az esőfelhős ötlet kapcsán, hogy ha az enyém lett volna a vázlat, falnak megyek tőle.

Úgy érzed, fejlődtél, új szempontokat kaptál a kurzuson?

Sajnos nem igazán. Még mindig hiszek benne, hogy vannak tanulható dolgok az írás terén, ezért is iratkoztam be, és foglalkoztam annyit a feladatokkal, mégsem érzem/tapasztalom, hogy bármit használt volna. Azt megtanultam, hogy ha másnak küldöm a vázlataimat, mindent ki kell fejteni, mert félreérti, csak alapvetően nem ezt vártam a kurzustól – konkrét elképzeléseim ugyan nem voltak, de az fel se merült bennem, hogy az idő nagy részét különböző típusú vázlatok összerakásával fogjuk tölteni. Igazából azt hittem, hogy írni fogunk valamit. Nem feltétlenül hosszú vagy nehéz dolgokat, de legalább kis részleteket. Valahogy a kiírás alapján nekem nem az jött le a tananyag lényegeként, hogy hogyan tervezzünk meg egy novellát, de nyilván félreértettem valamit.

Új szempontok alatt nem igazán tudom, mire gondolsz, de nem reformálta meg a kurzus az írásról, művészetekről vagy a bármi másról alkotott elképzeléseimet.

Mi az, amit a leghasznosabbnak tartasz? Amit „elviszel” innen magaddal?

A leghasznosabb, legjobb rész az volt, mikor Kadmon javította egy már kész írásomat, a Hajat – nagyon sokat tanultam belőle, olyan támpontokat adott, amiket később is hasznosíthatok. Az az érdekes része, hogy eredetileg ő az első heti írásainkat nem is akarta véleményezni, mert egymástól már kaptunk értékelést: nagyon örülök, hogy bevállalta ezt a pluszmunkát, különben teljesen csalódottan távoznék.

A fő tapasztalat viszont, amiért örülök, hogy végigjártam egy tanfolyamot, maga az élmény: ha nem jelentkezek, sosem tudom meg, mi zajlik egy íróiskolában, és valószínűleg életem végéig furdalt volna a kíváncsiság – így láttam, kipróbáltam, és már tudok mihez viszonyítani. Nekem önmagában ezért a tapasztalatért megérte, de ha anyagi gondot jelentett volna a kurzus, nem vagyok meggyőződve róla, hogy így gondolnám.

Minden panaszom ellenére nem éreztem rosszul magam, csak sokkal többet vártam a tanfolyamtól. Szerintem az volt minden baj forrása, hogy a csoport nem működött: a feladatok végig a közösségi munka köré épültek, pedig elég hamar kiderült, hogy nincs közösség. Hiányoltam a számonkérést: nem feltétlenül Kadmon hibája, hiszen mit tehetett volna, ha egyszer sokan úgy döntöttek, hogy abbahagyják, de azért próbálkozni lehetett volna. A komolykodó hangvételt se értem, Kadmon eleinte mindenkit azzal ijesztgetett, hogy ha megmondja a véleményét, egy életre elmegy a kedvünk az írástól, és mikor végül rászánta magát, kiderült, hogy csak rendesen kijavította a történetet – ez nem technikai, inkább lelki szempontból volt rossz, és miután elmondta, hogy miért figyelmeztetett minket, világossá vált a dolog, de ez az érzésen sajnos nem változtat.

Nem tudom, az volt-e a baj, hogy ifjúsági, esetleg hogy nyári tanfolyam volt, talán a kettő együtt, de nem kaptam kedvet az őszi alapozóhoz, pedig eredetileg úgy voltam vele, hogy ha ez bejön, akkor azzal is teszek egy próbát. Felnőttekkel, más csoportban, más oktatóval, más tananyaggal biztosan eltérő élmény, de ha most akár a Könyvmolyképző, akár más íróiskolájába jelentkeznék, ehhez a csoporthoz mérnék mindent, ami eleve rontana az élményen.

Ettől függetlenül örülök, hogy részt vehettem a kurzuson, kellemes változatosság volt a szokásos nyári nyelvtanfolyamokhoz képest.  🙂

Írás

Gyorsjelentés

Holnap reggel indulok nyaralni, szóval a következő két hétben csak ritkán fogok felbukkanni az internet különböző zugaiban. 🙂

Írás terén jól is állok, meg rosszul is. Az írósulis élményeimet majd a tanfolyam végén foglalom össze egy külön posztban, jelenleg annyi a fejlemény, hogy elkértem a következő két hét anyagát, hogy a billentyűzetmentes hetekben se maradjak le. Alakul valami novellaféleség, ahogy annál a pár embernél is, akik rajtam kívül néhanapján bekukkantanak a csoportba.

wpid-img_20140801_223930.jpgAmi a regényemet illeti, finnigan továbbra is bétázza, én meg továbbra se haladok vele úgy, mint kéne. Vagyis a nyaralási feladat nem merül ki az írósulis dolgokban, végig fogom javítani azt a 7,5 fejezetet, ami még hátravan, kitalálom, hogy fejezzem be a történetet, és aztán meg fogom írni — valószínűleg már otthon, de elkezdem. Hetek óta a legnagyobb előrelépés, amit a regény ügyében tettem (ha nem számítjuk, hogy javítottam, amit finnigan átnézett nekem, és mindenféle rajzolóprogrammal játszottam): begépeltem az összes jegyzetemet. Volt egy kis kék füzetem, amibe az alapokat írtam, kezdettől. Aztán lett egy másik füzetem, amibe részletesebben jegyzeteltem, és volt még egy, amibe egyszer megpróbáltam összegyűjteni az ötleteimet. Ez így egész jól működött, amíg arra nem került a sor, hogy ellenőrizzem, hogy mindenkinek a haja-szeme-kedvenc-virága stimmel-e — akkor elkezdtem a második füzet hátuljába még egy összefoglalót. Ma mindezt összesítettem egy dokumentumba. Régi, már felhasznált ötletek nincsenek benne, de megvan, használható. 🙂

Nemcsak írós ügy, de azt is nagyon érinti, hogy amíg nyaralunk, új operációs rendszert kapok. Windowst. Nem a világ vége, és én akartam, mert szükségem lesz/van rá, hiszen a mostani rendszerem, hiába tud mindent, amit a Windows, nem kompatibilis vele, vagyis bárkinek bármit küldök, csak reménykedhetek benne, hogy úgy látja, mint én. Az OKTV dolgozatom volt az utolsó csepp a pohárban, mivel akármit csináltam, a LibreOffice-ban gyönyörűen megformázott dokumentumom szétesett, amint doc-ba mentettem. Szóval nem dob fel a dolog, de kell, és nagyon bízom benne, hogy úgy fogom szeretni a Windowst, ahogy a mostani rendszert szeretem.

Olvasnivalónak a Rubinvöröst és a Calderont viszem, majd molyon beszámolok róluk.

Talán ha nem lesz gépem, és internetem is csak korlátozottan, végre haladni fogok 🙂

Írás · Olvasás · Utazás

Pozitív fejlemények

Nem vagyok hozzászokva, szóval kicsit nehezen hiszem el, de most éppen minden jó. Minden. Mondhatni kezdenek összejönni a dolgok 🙂

Sikerült bétát találnom finnigan személyében, aki amellett, hogy aktív merengős, könyves-írós blogot vezet. Azért örülök igazán, mert “rendes” bétám még sosem volt: Ananke javította a 2011-es Üstre írt történetemet, Venommal pedig helyesírási kérdésekben szoktam konzultálni, és ezért nagyon hálás vagyok nekik, de akkor sem ugyanaz.

Az első fejezetet már átnézte nekem, ha sikerül ma megformáznom, már küldöm is a másodikat — és jobb lesz belehúznom, mert a régi részek átnézésével még csak a 4. fejezetnél tartok, pedig ezen a héten be akartam fejezni (nyaralás előtt pedig mindenképp).

A régi bemutatkozásom mindenhol így kezdődött: “Budapesti gimnazistaként…” — ezt a napokban lecseréltem, hiszen már nem vagyok középiskolás. Nem túl kreatív az új szöveg, de 8 év után nehéz volt olyat kitalálni, amiben nem szerepel semmiféle utalás a tanulói státuszomra. Íme:

Frissen érettségizett írópalánta vagyok, keresem a helyem az amatőr alkotók között. Olvasóként elsősorban a real-life történeteket szeretem, de persze vannak kivételek, mint a HP vagy az Anita Blake sorozat.

Évek óta dolgozom egy regényen, amit novemberre szeretnék befejezni, emellett jelenleg a könyvmolyképzős írósuliban szöszmötölök egy novella vázlatának a vázlatának a vázlatával.

Ha már íróiskola, az eheti feladat a fő karakterek kidolgozása, amit ma délután már tényleg befejezek 😉

Szerdán Revával voltam a Velencei-tónál, a nemrég átadott részen: nagyon jó volt találkozni, ráadásul a strandot szépen megcsinálták (olyan, mint egy homokos tengerpart, csak tenger helyett tó van), én szuperül éreztem magam. Minden új, a szokásos étkezőbódék is megvannak, értékmegőrzőt lehet bérelni, csak öltöző nincs. A közönség némely tagja nem túl bizalomgerjesztő, de ahhoz képest, amivel kedden szembesültem a Paskálon, semmi az egész. Közel van a vasútállomáshoz, remélem, még sokszor eljutok oda.

Sajnos nem fényképeztem, de azért itt egy látványterv (élethű, csak sokkal, de sokkal többen voltak):

29-én lesz a KRESZ-vizsga, jövő héten már tanulni fogok rá.

Most épp az Akkor szakítsunkat olvasom (Leiner Laura), hogy ne maradjak végzetesen tudatlan, de nem igazán tetszik, mondhatni minden második oldalon kiakadok a főszereplőre, úgyhogy mikor lenne kedvem és időm olvasni, inkább régi, kipróbált könyveket veszek elő.

Masinyka Nyikolajevnánál hatalmas lemaradásaim vannak, de igyekszem behozni őket, épp Az örök határsértő végét olvasom, és júj… Imádom.

A kihívásos terveimről rég nem írtam, de egész jól állok, szinte befejeztem az előkészületeket: megírtam a szabályzatot, leírást, pontszámítást stb., kialakítottam a kulcsokat (nem olyan kulcsok, de egyelőre titok), csináltam hozzá egy e-mail címet és egy honlapot (WordPress, színeiben-stílusában szerintem nem üti a történelmi témát, és jók benne az ékezetes betűk!).

Remélem, mindenki nyara ilyen jól alakul 🙂

 

 

Írás · Tanulmányok

Elhatározás

Írás terén egy ideje már nyűglődöm, év közben lógásokkal ugyan sikerült megcsinálni a vállalásaimat, de igazán semmiben sem tudtam elmerülni — mikor kivételesen ráértem volna, inkább aludtam, most viszont végre sikerült előrelépéseket tenni 🙂

Egyrészt kezd beindulni a könyvmolyképzős íróiskola, másrészt elővettem a félkész regényemet.

Az írósuliban egyelőre semmi különös nem történt, gondolom, majd ha meglesznek az alapok, beindul a dolog: az első héten egymás írásait véleményeztük, most pedig egy történet alapjainak az alapjait fektetjük le. Ez (szerintem) nem igazán van összhangban a tervvel, ami az Aranymosás oldalon megjelent, de végül is mindegy, az a lényeg, hogy úgy fest, működik a dolog 🙂

Ami a félkész regényt illeti, évek óta dolgozom rajta, és novemberig be szeretném fejezni: 12,5 fejezet van kész, még hiányzik 8 (?), és most bétát keresek. A történet egyébként egy régi üstös kívánságból indul ki, de nem követi teljesen.

A bétakereső lapom:

Tapasztalt bétát keresek a meglévő 13 fejezetet átolvasására, véleményezésére, illetve javítgatására (nem helyesírási, inkább stilisztikai, felépítési stb. szempontból).

Fandom: saját történet, saját szereplők
Műfaj: young adult (célcsoport mondjuk 15-22), általános
Figyelmeztetés: durva beszéd, említés szintjén: szexuális tartalom, erőszakos tartalom, gyilkosság (a mű 2. felében valószínűleg az akció és az erőszak testközelben is megjelenik majd)
Korhatár: 16, de csak mert 15-ös nem létezik
Várható hossz és frissítési idő: 20-22 fejezetes lesz, ebből eddig 12 és fél van meg, egyelőre nem szeretném feltenni, viszont november végére be szeretném fejezni, elsősorban olyan bétát keresek, aki a nyáron át tudná nézni a meglévő részeket

Rövid ismertető: E/1-es, az elbeszélő egy bostoni középiskolás lány, akinek családi és egyéni problémái is vannak. Gyerekkori traumákkal, lélektani kérdésekkel, illetve a boldogulással, fontossági sorrendekkel foglalkozó történet, a központi kérdés, hogy ki meddig megy el, meddig mehet el, hogy megvalósítsa a céljait, valóra váltsa az álmait, és ezek a tettek hogyan viszonyulnak a társadalmi elvárásokhoz. A családi gondok mellett szerepel benne a hadsereg és a maffia, mellékszálon nyomozás folyik.

Cserébe tudok ajánlani viszontbétázást/lektorálást, emellett ha valaki végigszenvedi az egészet, annak nagyon szívesen írok egy novellát kívánság alapján, már ha ez bárkit is motivál.

Több ember segítségét is szívesen igénybe venném, egyelőre a Merengő és az Imagine fórumára írtam, majd csak akkor fordulok a bétakeresős csoporthoz, ha ezek nem működnek.

Olvasás · Tanulmányok

Lassan, de biztosan

Ma voltam a suliban, és gyakoroltam a némettanárral, aki vizsgáztatni fog — jó élmény volt, nagyon kedves, segítőkész, és tökéletesen érthetően beszél, ráadásul azt mondta, hogy nem lesz semmi gond 🙂 A magántanárom elég gyenge iskolában tanít, emiatt fenntartásokkal fogadom a dicséreteit, de a másodvélemény megnyugtatott.

A magyarral mondhatni sehogy se állok, pedig az a vizsga is kedden lesz (reggel nyolckor 😦 ). Idén néhány baráttal csináltunk egy FB csoportot, összesen nyolcan voltunk 40 tételre, és megegyeztünk: az egyik lánynak a nővére itt érettségizett pár éve, tőle megkaptunk 18 nyelvtantételt a 20-ból, viszont az irodalmat fel kellett osztani. Én még év közben kidolgoztam 8-at, a többiek pedig vállalták a maradékot: a határidő vasárnap volt, sok tétel mégis csak hétfőn, kedden került elő, és voltak tételek, amikre kijelentették, hogy azt nem csinálják meg, mert ahhoz kaptunk jegyzetet — ja, csak fél éve azt hangsúlyozza a tanárnő, hogy a jegyzet, amit ő csinált, nem elég, kell az órai anyag is.

Szóval tegnap megcsináltam még négy tételt, ami részemről összesen 12, vagyis több mint az összes irodalomtétel fele, pedig 8-an voltunk. Nem sajnálom tőlük, és örülök a tételeknek, amiket kaptam, nagy könnyebbség (főleg a nyelvtan), csak éppen nem ezt beszéltük meg: ha előre szólnak, hogy amihez van rendes anyag, azt már nem is tartják kidolgozásra méltónak, nem tegnap kezdek foglalkozni vele. A tanulság persze eljutott az agyamig, korábban is annak megfelelően dolgoztam, csak mivel ebben az egyezségben, csoportban közeli barátok és egyébként megbízható emberek voltak, azt hittem, ez egyszer kivételt tehetek, és hagyatkozhatok rájuk. Hát nem.

Hogy valami jót is mondjak: elindult az íróiskolás FB csoport, ismerkedünk 🙂

Csomó könyvheti beszámolót olvastam, és most még jobban sajnálom, hogy nem tudtam elmenni. A múlt héten elolvastam a Gyászt, az 1984-et és a Szigeti veszedelmet, viszont az Egy polgár vallomásai már nem fért bele, úgyhogy lesz egy tétel, amihez nem olvastam a művet — tipikus, hogy 8 év alatt egyetlen kötelezőt nem olvasok el, és az kell az érettségire. Jó lenne egy moly app androidra, sokkal kézre állóbb lenne telefonon jelölgetni, hogy hol tartok egy-egy regényben.

Lényegi kiegészítés, mert a fontos dolgok mindig csak utólag jutnak eszembe: a töri emelt szóbelimre 100%-ot kaptam, így 92% a végeredmény 🙂 (Arról, hogy igazságosak-e, inkább ne beszéljünk: a szóbeli eredményem azt jelzi, hogy a kérdéseket, amikre nem tudtam válaszolni, nem vették figyelembe, több ismerősömnél viszont nagyon is megnyomták a ceruzát…)

Egyéb · Tanulmányok

Nyári tervek

Eredetileg úgy gondoltam, hogy ezt a nyarat kizárólag pihenéssel fogom tölteni, de egyre csak gyűlnek a teendők, amikre év közben nem jutott időm vagy energiám — szerencsére a tennivalók többsége nem kellemetlen, úgyhogy alig várom, hogy vége legyen az érettségi időszaknak.

Sokan felhívták az osztályfőnököt, hogy megkérdezzék az írásbelik eredményét, és csütörtökön, szerenád előtt büszkélkedtek a (nem is annyira) jó százalékokkal, én viszont inkább várok még egy hetet, mint hogy beszéljek vele (ellenszenv, á…). A biológiatanár eddig se volt normális, de leszúrni a diákjait (akik amúgy magánórákon készültek fel az érettségire), hogy csak kilencvenvalahány százalékot értek el, túlmegy a jóérzés határán, legalábbis az én szememben biztosan — pláne, hogy olyanoknak mondja, akiknek amúgy sincs a helyén az önbizalmuk, így most az “igaza van, mindent tudnom kellett volna” állapotban keseregnek ahelyett, hogy ugrálnának örömükben.

Az iskola a 11.-eseknek minden évben szervez KRESZ tanfolyamot (az adott autósiskola vezetője az igazgató haverja…), így sokan már tavaly megszerezték a jogosítványt, és idén azok is befejezték, akiknek nem ment túl jól a gyakorlat, vagy valami miatt nagyobb szünetet kellett tartaniuk, én viszont bele se vágtam — nem sajnálom, nem tudtam volna eleget foglalkozni vele, és az oktatóról szóló horrortörténetek se csináltak túl sok kedvet, viszont a nyáron pótolni fogom a lemaradást, és beiratkozom valami gyorstalpalóra: szeretném, ha július végére meglenne az elméleti vizsga.

Eredetileg úgy gondoltam, hogy a KRESZ mellett legalább egy 1-2 hetes angol tanfolyamra is beiratkozom, hogy kicsit felfrissítsem a tudásomat, mert jelenleg minden németül jut az eszembe, méghozzá hibásan, de ez már valószínűleg nem fog beleférni, inkább az írósulit választottam. (Viszont ha angol nyelvű nemzetközi tanulmányokra vesznek fel, amit 2. helyen jelöltem, muszáj lesz beszuszakolni az angolt.)

Az íróiskola 8 hetes (június 30-tól augusztus 24-ig), még nem tudom, mennyi időt fog igénybe venni, de idén nyáron feltett szándékom volt befejezni a készülő regényemet, amivel szeptember óta nem nagyon foglalkoztam.

Szeptember óta tisztességes mennyiségű regényt vettem és kaptam, de csak egyet-kettőt olvastam el, a nyári szünetben ezekkel is szeretnék végezni (és ennek kapcsán megtanulni a moly összetettebb funkcióinak a használatát).

2015 elejére szeretnék egy történelmi, orignal, real-life kihívást szervezni, ennek a kidolgozását is jó lenne befejezni, hogy közvetlenül előtte már csak tökéletesíteni kelljen a dolgokat, illetve a honlap felállításával kelljen foglalkozni.

Augusztus első két hetében megyek nyaralni, ez tartja bennem a lelket január óta, alig várom, hogy napozáson és fürdésen kívül semmit se kelljen csinálni 🙂

A gólyatábor valószínűleg augusztus végére esik majd, de nem vet szét a lelkesedés, ugyanis nem iszom, nem bulizok, és nem érdekel, ahogy mások ezt csinálják, viszont nem ártana ismerni néhány embert szeptemberben, akárhová vesznek is fel, vagyis muszáj lenne elmenni — ha valaki tudna ezzel kapcsolatban épkézláb tanácsot adni, azt megköszönném.

Emellett persze vissza fogok lendülni a lektorálásba, az is időigényes szórakozás, úgyhogy a pihenős nyár nagyrészt elúszott. Már megint.

Ami a mostani dolgaimat illeti, már 26 töritételt kidolgoztam, ha minden jól megy, ma megcsinálom a maradék négyet, és hétfőn el is kezdhetem megtanulni őket (ideje lenne, 6-án vizsga) — talán aközben rájövök, hogy mi az oka, hogy az egyik 2-3 oldal, a másik brutális rövidítés után is 10.

Írás · Egyéb · Tanulmányok

Interjú és íróiskola

Először is hatalmas köszönet mindenkinek, aki segített kicsit elfogadhatóbbá varázsolni ezt a blogot, remélhetőleg most már működnek a fontosabb részek, és olvashatóak a bejegyzések “őűó” tekintetében 🙂

Theodora S. Carter készített velem egy interjút az Írófigyelőnek, itt olvasható. Nem igazán számítottam rá, mivel mostanában semmi komolyat/terjedelmeset nem írtam, de nagyon örülök, hogy shanon megkért, élveztem a beszélgetéseket (a Theodorát megszólaltató interjút is érdemes elolvasni, nagyon sok kiderül belőle).

Úgy fest, hogy felvettek az Aranymosás ifjúsági írósulijába, vagyis a nyáron jórészt azzal fogok foglalkozni. 🙂 Kíváncsi vagyok, milyen lesz a kurzus, elég vegyes véleményeket hallottam a felnőtt/normál oktatásról, de azért reménykedem: ártani nem árthat, ha használ, annál jobb — régebben megvettem a Kezdő írók kézikönyvét, és azt hittem, falnak megyek tőle, semmi hasznát nem láttam, viszont a boncnokos és hasonszőrű írások érdekesek szoktak lenni. Ha bejön a dolog, ősszel indul alapozó modul, ami után lehet jelentkezni párbeszéd és leírás kurzusra, szóval nagyon szeretném, ha működne.

Hogy hogy fogom összeegyeztetni az íróiskolát a többi nyári teendőmmel, az még kérdéses, de jelenleg az írás vezet a fontossági listán, ebben a tanévben nem volt időm elmerülni benne, mikor lett volna, olyan fáradt voltam, hogy csak meredtem magam elé/hajmeresztő iskolai állatságokon vettem részt, vagy éppen felkészültem rájuk.

A jó hír, hogy most fejeztem be a 18. emelt töri tétel kidolgozását, vagyis tartom a beosztásomat 🙂