Tanulmányok

Pörgős hét

Az előző bejegyzésemből talán nem egyértelmű, de a szemeszter első hete aránylag nyugalmasan telt — ehhez képest a második héten nagyon kellett igyekeznem, hogy ne csússzon ki a talaj a lábam alól.

Tanulmányilag a szokásos mederben haladt minden, megtartották az első szemináriumokat is. A portaszolgálatot a változatosság kedvéért ismét lecserélték, az új embereknek pedig fogalmuk sincsen, merre hány méter, vagy hogy melyik terem hol található, így folyamatosan rossz kulcsokat adnak ki, ami miatt az esetek többségében az órák első 15 percét kulcsra, esetleg még egy másik kulcsra való várakozással töltöttük.

Munkajogból ugyanannál vagyok, akihez előző félévben kerültem, és szerencsére már az első szemináriumon is elég sokat haladtunk, ugyanakkor a tanszéki policy miatt a következő órán már ZH-t is kell írunk a féléves anyag feléből, vagyis többnyire olyasmiből, amit nem vettünk át — a rendszer kiválóságát mutatja, hogy amíg munkajogból csak minden második héten van óra, jog- és állambölcseletből minden héten találkozunk.

Ha már JÁB: az előző szemináriumvezetőm nem indított kurzust, úgyhogy egy elég alternatív nénihez kerültem, aki hatvan percet töltött a tematika ecsetelésével, aztán szélnek ereszette a társaságot úgy, hogy jövő héten nem tart órát, az azutáni két héten pedig a PhD hallgatóját küldi be majd maga helyett, mert elutazik 👍Amúgy kedves, vicces és jófejnek tűnik, de mivel ebből a tárgyból kell majd záróvizsgát tennem, az élvezeti érték nekem kevésbé fontos, mint a hatékonyság.

A pénzügyi jog szemináriummal kapcsolatban vegyesek az érzéseim: a tanszékvezető csoportjában jutott nekem hely, amivel alapvetően nincs gondom (valamiért sokan nem szimpatizálnak vele), de az első három héten hozzánk jár be egy teljes másik csoport is, ami miatt kb. annyian voltunk a foglalkozáson, mint egy átlagos előadáson. Nekem tetszik, ahogy ez a tanár oktat, abszolút készségfejlesztő módon tartotta az órát, kerestünk a jogtárban, kapcsolódó hivatkozásokat nyitottunk meg, szóval 100%-os szellemi jelenlétet követelt az anyag követése, de mivel az előző félévben semmi hasonlót nem csináltunk, úgy éreztem, hogy ő sokkal nagyobb tudásbázisra épít, mint ami nekem van — és az nem sokat segített a felzárkózásban, hogy a csoport többsége rá se bagózott az egészre, vagyis kb. mindenki beszélgetett körülöttem.

A kari lapon is sokat kellett dolgozni a héten: megtartottuk az első rendes szerkesztőségi ülést, ami után órákat beszélgettünk a helyettesemmel az egyik rovatvezetővel, hogy öntsünk belé némi lelket, mivel szerencsétlen kikészült az előző vizsgaidőszakban, és nagyon összejöttek neki a dolgok erre a félévre is — remélem, tényleg elmegy a kari tanácsadó pszichológushoz, az pedig nem fogja valami mondvacsinált ürüggyel lepattintani, mert ilyen tehetséges, szorgalmas ember kevés van a karon, és nagyon kár lenne, ha azért hullana ki, mert a közgáztanszék szemétkedik vele, meg néhány elszállt idióta lenézi, amiért egy bizonyos megyéből származik. (Halál komolyan azt hittem, hogy ilyen csak a filmekben van, de nem: a XXI. századi Budapesten vadul diszkriminálnak, ráadásul pont a joghallgatók azalapján, hogy ki melyik tájegységen született 🤮)

A HÖK elnökkel csak csütörtökön tudtam beszélni, ami elég késői volt, mivel mi kedden tartjuk a szerkesztőségi üléseket, ráadásul a küldöttgyűlés szintén aznap estére esett, szóval nem maradt sok lehetőségünk megemészteni, amire jutottuk — nem mintha áttörést értünk volna el, főleg mivel az anyagi kérdésekkel kapcsolatban mindenre azt válaszolta, hogy majd térjünk vissza rá pár héttel később.

Emellett most ő hozta fel, hogy talán jobb lenne a lapnak, ha a HÖK-től függetlenül működne, én meg csak azt tudtam mondani, amit eddig is: ha jó a viszony, és most az, nekem tök mindegy, és szerintem felesleges adminisztratív szaltókat igényelne nemcsak kari, hanem egyetemi szinten is, de felőlem csinálhatjuk, ha ők/a szerkesztőség ebben látják a jövőt, mert a lap szempontjából biztosan sok előnye van a dolognak. Szóval a jövő keddi program az, hogy nyilatkoztatom erről a szerkesztőséget, főleg mivel én csak áprilisig vagyok főszerkesztő, tehát a folyamat végével jó eséllyel az utódomnak kellene törődnie.

A KGY a szokásosnál is rosszabb volt, főleg mivel kb. kétszer olyan hosszan tartott. A pozitívum, hogy határozatképesek voltak, és novembertől mostanáig elfogadták az összes beszámolómat — erre eddig azért nem került sor, mert bár decemberre sikerült lebonyolítani a választásokat, a képviselők mostanáig nem ültek össze, vagyis a vizsgaidőszakban interregnum volt.

Az esemény csúcspontján megpróbáltak kiadni egy díjat, és ennek érdekében nyílt szavazást rendeltek el (személyi kérdésben, ahol az érintettek is jelen vannak, remek ötlet…), csak közben rájöttek, hogy nem tudják, milyen szempontokat kéne figyelembe venni (szabályzat ugyanis nincs), úgyhogy a szavazás közben inkább meggondolták magukat, és arra jutottak, hogy létrehoznak egy bizottságot, ami megírja a szabályzatot a díjhoz (visszamenőleges hatállyal, miért ne…), és legközelebb ennek a birtokában fognak végleges döntést hozni. Magyarán az egész arra volt jó, hogy nagyon megbántsák az egyik évfolyamképviselőt, aki nulla szavazatot kapott tőlük, mikor olyan ellenfelei voltak, akik már nem is hallgatók.

Minden nap olyan fáradtan értem haza, hogy csak bezuhantam az ágyba, és már aludtam is — mostanában “egészségesebben” alszom, vagyis az ébrenlétem többsége nappalra esik, ami jelentős javulás, de még mindig 10 órákat alszom, ami több a normálisnál. Szerdán reggel például be volt kapcsolva az ébresztőórám, de kinyomtam (erre nem is emlékszem), és mire magamtól felébredtem, már lemaradtam az aznapi előadásról. Jelenleg ezt annak tudom be, hogy végre ismét elkezdtem mozogni, és ha hozzászokik a szervezetem a fizikai terheléshez, minden egyenesbe jön, de nem akarok elhamarkodott következtetéseket levonni.

Az egyetemtől független (ebben a hónapban egyértelműen a legjelentősebb) sikerem, hogy kipréseltem a Postából az igazolást, amiben elismerik, hogy valóban elvesztették a parkolási engedélyemet tartalmazó levelet, amit még decemberben küldött nekem az önkormányzat, és ennek a birtokában ki tudtam követelni az önkormányzattól az új engedélyt.

Elég csalódott vagyok, mert XIII. kerületiként az önkormányzattal kapcsolatban (még az ügyintézéssel is!) mindig jó élményeim voltak, ezúttal azonban nyitvatartási időben nem akartak beengedni, hiába csengettem, aztán mikor rájöttek, hogy nem fogok elmenni, amíg ki nem nyitják (égett benn a villany), megpróbáltak lerázni, és csak akkor adták oda a matricát, amikor ez nem sikerült — egyébként ha mindezt nem teszik, kb. fél perc alatt megszabadulhattunk volna egymástól, mivel összesen egy darab aláírásra volt szükségük tőlem, még a személyimet sem kérték el, a pótmatricám meg ott hevert egy irattartó legtetején…

A jövő hétre is alakulnak már a programok: amellett, hogy be kell tanítani egy új rovatvezetőt, a felvételi eljárásunk is lezárul, így valószínűleg interjúztatni fogunk. Emellett csütörtökön ELTE Press Akadémiára megyünk, ahol nekem is kell tartanom egy rövid prezentációt, és kedden a függetlenedési kérdés miatt szintén találkozunk mindenkivel. Szeretnék eljutni a nemzetközi irodánkba is, ami egy héten összesen három órán át fogad feleket, emellett terápia, orvos, és lehet, hogy pénteken Miskolc az agrárverseny miatt. Családi vonalon vasárnap anya, hétfőn apa, mamiék valószínűleg kizárólagos alapon szerdán, és emellett egyetem, illetve ha lehet, edzés. 😅

Mini programajánló a végére: Meri altertali időpontról lehetett szavazni a Discordon 😉

Egyéb · Tanulmányok

A gödör mélyéről

Karácsony óta nem volt időm/erőm írni ide, de mivel hétfőn kezdődik a tavaszi szemeszter, ideje egy kis összefoglalónak.

A vizsgaidőszak sajnos nem pont úgy ment, ahogy terveztem, végül az egyik tárgyból el sem mentem vizsgázni, így ez, és minden, ami ráépül, egy évvel eltolódik. Egyfelől sajnálom, hogy nem a nagy könyv szerint, 5 év alatt fogok végezni, ugyanakkor így lesz két plusz szemeszterem, hogy megcsináljam a szakmai gyakorlatot, illetve a szakdolgozatomat sem teljes idős tanítás, záróvizsgák és a gyakorlat mellett kell majd megírnom.

A következő félévben igyekszem majd megváltoztatni a megközelítésemet és a problémamegoldási stratégiáimat, illetve próbálok több időt szakítani azokra a dolgokra, amik örömet szereznek nekem. Nem tudom még, hogy pontosan hogyan fogom csinálni, de muszáj lesz legalább annyira összeszednem magam, hogy még több csúszás nélkül tudjak végezni. 😦

A tárgyfelvétel egy pánikrohamtól eltekintve jól sikerült, bár még nem tudom mire számítsak — van olyan tantárgy, amiből a legfrissebb elérhető tematika 2014-es. Az elhagyott tárgyam híján egész élhető órarendem lesz, így remélhetőleg elég energiát fogok a szaknyelvi angolra fordítani (már elindult a kurzus a Pázmányon.)

A kari lapnál már hivatalosan is én viszem a Karrier rovatot, ezen dolgoztam már a szünetben is, nagyjából összeállt, hogy melyik héten milyen cikket fogunk megjelentetni, illetve a számunkra fontosabb események is kezdenek körvonalazódni. Talán ha bőven adunk időt a szerzőknek egy-egy cikkre, szívesebben dolgoznak majd — sajnos az elmúlt két félévben a honoráriumok ellenére úgy kell könyörögni, hogy vegyék ki a részüket a munkából.

Ha már a jutalmazásról beszélünk, kiderült, hogy a szerkesztőség minden tagjának adóbevallást kell készíteni, mivel az ELTE keresztülutalta a korábban ösztöndíjként kifizetett honoráriumainkat az Iskolaszövetkezeten, vagyis már nem a tiszta összeget kapjuk meg, hanem az adózott verziót. -.- Kéjmámorban úsztunk, amikor megkaptuk a levelet az iskolaszövetkezettől…

A szünetben végre volt egy kis időm olvasni, így befejeztem az Árnyvadászok 2. kötetét, és felfedeztem Marie Kondo világát 🙂 Szerintem zseniális az az újfajta felfogás, amivel a decluttering és a minimalista életvitel kérdését megközelíti (Konmari módszer), érdemes elolvasni, illetve YouTube-on szétnézni (ott nagy kedvencem lett TJ). Most várom a Spark Joyt, Kondo második könyvét, ha nem veszti el a Posta, hamarosan arról is írhatok beszámolót a molyra. Addig is elkezdtem a Trónok Harcát, ha már a 7. évad nincs a láthatáron 🙂

Akit érdekel, idén is lesz Merengő tábor. Én sajnos idén nem tudok menni, de aki szeretne pár napot fandomokkal körülvéve tölteni, az ne habozzon. 🙂

AFS tekintetében: se privát megkeresésben, de nyilvános posztban, se bármilyen alternatív kapcsolatfevételi formában nem tudok többet/mást mondani, mint amit már kiposztoltunk az AFS csoportba és a honlapra is — elilveg február folyamán befejeződik a költözés, de amint megtudunk valamit, azonnal megosztjuk minden lehetséges fórumon.

Remélem, nem volt túl kegyetlen hozzátok a Neptun, és mindenki pozitív várakozásokkal fut neki a tavaszi szemeszternek ❤

Egyéb · Kultúra

Őszi szünet

Hihetetlenül jól jött nekem ez a szabad hét, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül 🙂 Sok tekintetben végre utolértem magam, ennek megfelelően nem csak henyéléssel telt a szünet, de nagyobb baj ne legyen.

Múlt szombaton a Central Színházban megnéztük a Nem félek a farkastólt — szerintem nagyon igényesen összerakott előadás volt, és a díszletet, jelmezeket is szépen megcsinálták, abszolút átjött az üzenet, bár némelyik jelenetet kicsit eltúlzottnak éreztem. A váltás a két felvonás között nagyon élesnek tűnt nekem, aki látta más feldolgozásban, és tudta, hogy mi lesz a dolog végkimenetele, annak lehet, hogy nem volt túl zavaró, de engem kicsit megakasztott.

Utána még átmentem egy barátom szülinapi összejövetelére, ahol összesen őt meg egy másik volt osztálytársamat ismertem, de szerencsére mindenki nagyon cuki és közvetlen volt, úgyhogy jól éreztem magam abban a kb. egy órában, ameddig még együtt volt a társaság.

A szünetben végre elmentem a szemészhez: sajnos fél dioptriát romlott mindkét szemem (mondjuk ennek fényében nem csoda, hogy nem látok a legjobban a mostani szemüvegemmel). Már megrendeltem az új szemüveget, kíváncsi vagyok, szeretni fogom-e, mivel “divatos” keretet választottam — eddig mindig alul damilos szemüvegem volt, amihez képest ez elég nagy váltás, de tetszik (még mindig), úgyhogy reménykedem. Elvileg jövő hét végére elkészül a szemüveg, majd teszek fel képet.

A Vision Expressben egyébként elég nagy akció van, anyagilag érdemes most körülnézni (jöttek új keretek is), de sajnos az eladók még mindig elég furák, határozottan örülök, hogy a cylinder miatt nem az üzletben fogják becsiszolni a lencséket. Remélem, a technikusuk jó, és nem kell elmennem a körútra állíttatni a szemüvegen, de az már a legkevesebb.

A Tesco házhoz szállítása pénteken összeomlott, és nem hozták ki a rendelésünket (nem is szóltak, hogy nem fogják…), úgyhogy este 10 felé volt egy kedves bevásárlásunk, fantasztikus élmény volt, de muszáj volt elmenni, mivel a nagypapám névnapját ünnepeltük szombaton, és semmi sem volt már otthon, reggel se másnapra. First world problem, nyilván, de nagyon csalódott vagyok, mert jó szolgáltatásnak indult, főleg hogy anyának egyáltalán nem szabad súlyt emelnie, azt meg nem hagyja, hogy én egyedül vásároljak be két hétre, ráadásul időt is lehet így spórolni, de egyre több sebből vérzik a dolog.

Pénteken találkoztam apával, az új munkahelyén már véglegesítették, ezzel kapott saját irodát és titkárnőt, szóval objektíve felfelé ívelnek a dolgai, csak sajnos még mindig nem szerette meg a helyet.

Írás terén haladtam egy kicsit: befejeztem a 12. fejezetet, és átnéztem még egyszer a 11.-et 🙂 Elolvastam a Cursed Childot, ahhoz képest, hogy mennyit szoktak állni a könyvek a polcomon, az a három hónap, amíg ezt aszaltam, semmi. Írtam róla a molyon értékelést, bár nem nagyon mérvadó a véleményem: egyébként sem vagyok next gen rajongó.

Idén nekem kimarad az Üst és a Merengő találkozó is, de aki nem olyan béna a time managementben, mint én, nézzen fel az oldalra, mert december 10-én lesz a nagy esemény 🙂

Írás · Tanulmányok · Utazás

Merengő Tábor, AFS Találkozó

Július második felében sajnos nem írtam blogbejegyzést, de kivételesen nem lustaságból, hanem mert eléggé elfoglalt voltam. 🙂

Idén először (de remélhetőleg nem utoljára) voltam Merengő Táborban: szerintem nagyon jól sikerült, érdekes volt élőben is találkozni az emberekkel. A fandomok jelentős részét sajnos nem ismertem, de attól még többnyire részt tudtam venni a feladatokban. Lionela feltöltötte a képeket és a videókat, legalább a két személyes kedvencemet nézzétek meg:

Luna, Tigi és Rosa almahalászat után
Bosszúállók csapatkép (nem látszik, de azért állunk így, mert a logónkra rajzolt pózokat utánozzuk)

Az AFS Találkozó a következő hétvégére esett, és az én várakozásaimhoz képest nagyon jól sikerült. 🙂 Az Ahoy!-ba mentünk, ahol a légkondi sajnos vacakolt, viszont rendes asztalnál tudtunk ülni, a limonádé és a kaja is finom volt. A játékok során sikerült pár javaslatot is begyűjteni, hogy hogyan tovább az oldallal, úgyhogy ezen felbuzdulva alkategóriákra bontottuk az együtteseket, és most igyekszünk besorolni a történeteket a megfelelő helyre — remélhetőleg nyár végére végzünk, de 1000+ történet elég sok, és még a júliusi kategóriázásnál kiderült, hogy nekem kb. 50 után görcsbe áll a kezem 😀

A héten végre találkoztam egy volt osztálytársammal, aki idén szeptemberben kezd az NKE-n valamiféle nemzetközi szakot — első helyen a nemzetközi tanulmányokat jelölte meg, de azt mondta, nem bánja, hogy végül ide vették fel, az ELTE-ből amúgy is elege van. Egyelőre a gólyatáboron vacillált, kíváncsi vagyok, végül elmegy-e — kevesen lesznek az ő szakján, nem úgy, mint a jogászoknál, úgyhogy lehet, hogy megéri kibírni.

Tegnap végre átolvastam a regénykezdeményemet, és írtam is egy kicsit: nem ez lesz életem fejezete, de nagy megkönnyebbülés, hogy még képes vagyok koherens mondatokat alkotni (legalábbis jobbakat, mint amiket a blogomban szoktam 😀 ).

A fényképezőgépem úgy fél éve elromlott, de csak most tudtam elvinni a szervizbe: potom 30 ezer forintért fogják megjavítani, ha egyáltalán sikerül 😦 Az az érdekessége a dolognak, hogy a gép még a Niagaránál beázott, de utána kiszáradt, és évekig kifogástalanul működött, mielőtt végleg beadta volna a kulcsot.

A napokban sokat gondolkodtam rajta, hogy mihez is akarok kezdeni, ha végeztem, milyen szellemben akarok nekivágni a harmadévnek, de mindig oda jutok, hogy muszáj lesz 4-esre vagy 5-ösre teljesíteni a két szigorlatot, amihez jóval többet kell majd tanulnom, mint amire másodéven hajlandó voltam. Azt vettem észre, hogy mindig mindenhol panaszkodom az ELTE-re, pedig a hibák és nehézségek ellenére örülök, hogy itt tanulhatok — erre gyakrabban kéne emlékeztetnem magam, akkor talán kicsit motiváltabb lennék. Ha azt vesszük, engem még semmilyen formában nem bántott a rendszer, még egyetlen egyszer sem kellett UV-t felvennem, tehát nem igazán van okom a panaszra, akkor sem, ha a barátaimmal nem éppen igazságos az intézmény.

Valószínűleg az EGJ1-et lehet majd angolul is hallgatni, aminek nagyon örülök, de sajnos angol szaknyelvet még mindig nem találtam, és azt se tudom, hogy németre hová iratkozzak be. Angolból ILEC-felkészítőt egy nyelviskola tart, de az kb. 2 hónapja létezik (a megszűnt Precedens Nyelvstúdióból vált ki), szóval kérdéses, hogy akarok-e 160 ezret oda befizetni egy féléves tanfolyamra. Profex felkészítő a Pázmányon szokott lenni, van is évfolyamtársam, aki sikeresen szerzett szakmai nyelvvizsgát utána, de azt még nem írták ki.

Németből ezzel szemben a bőség zavara áll fenn: rengeteg nyelviskola hirdet B2-es vizsgával már rendelkezőknek felsőfokra felkészítő tanfolyamot, az aprócska gond csak az, hogy fogalmam sincs, hol van színvonalas képzés, illetve hol indulnak el a tanfolyamok. Csak a Danubiust ajánlották nekem, de az a jelek szerint az megszűnt. A Katedrában a csoportos órák borzalmasak, az ITK-ban és a Goethe Intézetben dettó, a többi meg a hirdetés alapján tökéletesen egyforma.

Egyéb · Tanulmányok · Utazás

Aktív napok

Nem kéne meglepődnöm rajta, de a megfelelő mennyiségű alvás tök jó hatással van a hangulatomra. 🙂

Idén két zsebnaptárat is használok, az egyiket leckefüzetnek, a másikat viszont programtervezésre — a múlt héten végre beütemeztem a nyári teendőim többségét, így már nem tűnik olyan lustának ez a szünet. Végre rendszeresen járok edzésre, nehéz elhinni, hogy fél évig alig mozogtam valamit.

A barátnőm, akiről korábban írtam, valószínűleg át fog menni a Pázmányra, mivel nem sikerült a római jog 2. vizsgája 😦 Tudom, hogy nem rólam szól ez az egész, de nagyon sajnálom, hogy jövőre már semmiképpen sem lesz mellettem a suliban — valószínűleg a kari lapnál sem, értelemszerűen. Tavaly úgy volt, hogy esetleg Bécsben fog továbbtanulni, ha már a római jog 1-gyel elcsúszott, de abból aztán nem lett semmi, én meg teljesen megkönnyebbültem, de a Pázmányból most már nincs visszaút, ha más nem, akkor levelezős lesz.

Az a vicc, hogy nem is akar ott tanulni, csak túl sokat invesztált már a jogba ahhoz, hogy veszni hagyja az egészet, és csináljon egy gap yeart, hogy aztán elkezdjen egy új szakot — az ELTE-n kívül nincs nem egyházi egyetemen folyó jogászképzés Budapesten.

Ami a saját tanulmányaimat illeti, a következő félévben jobb lesz, ha kicsit komolyabban veszem a dolgot, mert kiszámolták az átlagaimat, és hajaj. 😦 Az a vicc, hogy nem is értem, hogy melyik miért annyi, amennyi (mikor megpróbáltam utánaszámolni, nekem az ösztöndíjátlag negatív lett…).

A hagyományos átlagom 4,35, a súlyozott 4,12 (ugyanannyi, mint előző félévben), ehhez képest az ösztöndíjátlagom 3,93 (negatív rekord), a kreditindexem viszont 4,53 (egy teljes jeggyel jobb, mint előző félévben). Ha normális (4-es, 5-ös) jegyeim lennének, nem kellene ilyeneken töprengenem.

Múlt héten volt a nagypapám 87. szülinapja, amire parfétortát rendeltünk a Daubnerből: egyszerűbb lett volna venni egy doboz fagyit a Tescóban 😀 Semmi különbség, komolyan. A nagymamámnak pedig elvittük anya régi laptopját, úgyhogy most azon tanul internetezni, én pedig 0-24 telefonos segélyszolgálatként működöm.

Ami a saját számítógépes poklomat illeti, kéne csinálnom egy biztonsági mentést, utána pedig frissíteni a Windows 10-re, amíg még ingyen van, de nem bírom rávenni magam — két op. rendszer van a gépemen, és emiatt nem vagyok benne biztos, hogy normálisan frissülne a Windows, ha pedig elromlik, komoly problémám lesz, mert apa szokta szerelni a gépemet, de őt már nem biztos, hogy megkérhetem, tekintve hogy jó, ha havonta találkozunk. :-/ Mondjuk nem tudom, miért ne működne a frissítés, mivel a normál, kisebb frissítések gond nélkül mennek, ahogy az új programokat is simán lehet telepíteni, de…

Az AFS találkozóhoz lefoglaltam az asztalt, a Merengő Táborra pedig megkerestem a zseblámpámat (világít!!!), csak azt remélem, hogy jó idő lesz — múlt héten még attól féltem, hogy meg fogunk sülni, ahogy most kinéz, örülhetünk, ha nem fog sokat esni.

Több mint egy éve aszalom itthon a Csontvárost, most végre elkezdtem olvasni, és nehezen merem elhinni, de eddig tetszik 😀

Egyéb · Tanulmányok

Vizsgaidőszak #4

Végezteeem! 😀

Nem ez volt életem vizsgaidőszakja, de legalább túl vagyok rajta.

Eredmények tekintetében nagyon változatos, a vizsgaátlagom 3,9, ami nem egy gyönyörűség, de az is nagy szó, hogy semmiből sem kellett UV-ra menni. Egyedül a közig 3-as fáj, mivel az 4 kredit és széttanultam az agyam, csak valahogy még ki kellett volna találnom a tanár gondolatait, de annyi baj legyen.

Ahogy mentem az utolsó vizsgámra (kriminológia) egy kikészült elsőéves jött velem szembe lépcsőn, és felháborodottan kiabálta a telefonjába, hogy “most azt várják tőlem, hogy jogszabályokkal töltsem az életem, vagy mi?!”  😀

Ezzel hivatalosan is befejeztem a másodévet — állítólag ez a legkönnyebb, hát én nem éreztem (remélem, ellenkező irányba is működik, és a harmadév legnehezebb voltát se fogom érezni 😀 ).

Reményeim szerint nagyon aktív nyár elé nézek — még nem dolgoztam ki a pontos terveket, de végre eljutok Merengő Táborba, alakulgat az AFS-tali és sok-sok teendő és olvasnivaló vár rám. Remélhetőleg a kari lapnál is lesznek előrelépések, és stand az Orientációs Napokon, illetve készülök cikkekre és az új helyesírási szabályzat magolására is. 🙂

Írás · Kultúra · Olvasás · Tanulmányok

Évforduló

Ma két éve regisztráltam a WP-re, és kedden lesz két éve, hogy megírtam az első posztomat. 🙂 Nagyon sok minden történt velem azóta, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kitartok a blogolás mellett, mivel korábban minden naplószerű kísérletem kudarcba fulladt — igaz, ezt a blogot egyáltalán nem akartam személyesre alakítani, de így sikerült. Köszönöm mindenkinek, aki néha benéz, hogy élek-e még, sokat jelent, hogy vannak rendszeres olvasóim ❤

Az utolsó két hét az egyetemen kisebb rémálommal ért fel, de már túl vagyok rajta, és készülhetek az első vizsgámra. 🙂 Leadtam az évfolyamdolgozatomat, de semmilyen igazolást nem kaptam róla, remélem, nem tűnik el a rendszerben a remekművem. Már csak ki kellene küldenem az opuszt azoknak a szexmunkásoknak, akik jelezték, hogy érdekli őket a felmérésem eredménye, illetve le kellene mentenem a beszélgetéseket, amiket végül nem volt időm felhasználni a dolgozathoz.

Még két ZH-t nem kaptunk vissza, illetve egy jegyemet valamiért nem írták még be, ezeket leszámítva a félév jól sikerült, csak az elektronikus kommunikációból kaptam 4-est (természetesen ez a 3 kredites tárgy). 😀

A vizsgaidőszakra nagy terveim vannak, heti egy vizsgám lesz hat héten keresztül, így remélhetőleg közben marad időm edzeni és napozni (már ha nem fulladunk bele az esőbe még ezen a hétvégén). Egy gyenge pillanatomban vettem egy kontúrozópalettát egyéb tökéletesen felesleges dolgokkal (lásd az oldalsávon), és bár ez valószínűleg minden hardcore feminista halála, a kontúrozás hatalmas poén. Komolyan, mindenkinek ajánlom, olyan, mintha új arcot rajzolnál magadnak, én egyedül próbáltam ki, de gondolom, társaságban még viccesebb 😀

A kari lapnál már csak egy-két cikk van elfekvőben, aztán leállunk a vizsgaidőszakra és a nyárra, talán nem is baj, már mindenkin érződött, hogy sok volt a jóból a szemeszter utolsó pár hetében. (Egyébként hihetetlen, milyen kicsi a világ, a leköszönő főszerkesztőnk is merengős volt, és olvasta a Nem akartamot 😀 És a helyesírási segédletem stílusa lett neki ismerős, hát azt hittem, ott halok meg xD )

Pénteken voltam Varga Bea írós előadásán, elsősorban fantasy/sci-fi íróknak szólt, de látókör-szélesítésre mindenképpen jó volt nekem is 🙂 Szeretem, ahogy Bea előadja a dolgokat, az a péntek esti könnyed hangulat kellett a lelkemnek az utolsó hét után. Sokan voltunk, többen, mint a nem zsánerspecifikus témáknál, szóval itt is látszott, hogy most a kitalált világok az igazán menők.

A világépítés kapcsán csomó minden felmerült, ami szerintem a teljesen realista írásoknál is fontos, sőt talán fontosabb, mint a fantasynál, pl. társadalmi-politikai viszonyok tisztázása, a karakterek státuszához illő cselekmény és viselkedés, szóval ezekre jobban fogok figyelni a jövőben.

Az előadáson felmerült Borsa Brown Az arab c. regénye, és egészen kedvet kaptam hozzá, de végül Az arab szeretőjét választottam, most olvasom: eleinte félbe akartam hagyni, mert nem tetszett, de azt hiszem, megtaláltam a kellőképpen távoli pontot, ahonnan nagyon is tudom értékelni a regényt — aki akar egy mélymerülést a magyar valóságba némi családi drámán keresztül, annak nagyon ajánlom, csak az azonosulási kényszert kell kiiktatni. Fogok róla molyos értékelést írni, szerintem még ma befejezem. 🙂

Már a Downton Abbey 6. évadát nézem, sajnos hamarosan vége, de már elkezdtük a Sopranost, úgyhogy nincs baj. Illetve a Fear the Walking Deadet imádom, kár, hogy csak heti egy epizódot adnak a második évadból. (Egyszer a változatosság kedvéért fogok majd olyan sorozatokat is nézni, amiket most néz a világ többi része 🙂 )

Egyéb · Tanulmányok

Forgalmi vizsga 3.

Szerencsére az utolsó is, mert végre sikerült 🙂 Nem mondom, hogy nem érdemeltem meg 😀 Most már csak az adminisztráció van hátra, ami tulajdonképpen közig gyakorlatnak is felfogható, úgyhogy nem bánkódom miatta. Az oldalsávon lévő képen az M betű alatti X a bizonyíték 😀

Idén is lesz Merengő Tábor, és kivételesen nem ütközik semmivel, úgyhogy végre én is ott lehetek. Ez a multifandom dolog aggaszt egy kicsit, nem nagyon ismerem a népszerű sorozatokat, de majd rákészülök a vizsgaidőszak után. 🙂

Nem akarom elkiabálni, de mostanában együtt ülök pár jó tanuló lánnyal, és kezdem kellemetlenül érezni magam, hogy hozzájuk képest szinte sosem tanulok 😀 Ez tulajdonképpen jó, mert nem nagyon szeretek utolsó lenni semmiben, úgyhogy előbb-utóbb ki fognak billenteni a lustaságomból, de nehéz elhinni, hogy vannak emberek, akik bevallottan sokat tanulnak errefelé. Olyan kényelmesen elvoltam a minimummunkával…

Ettől függetlenül összekevertem az órarendemet (egyetemi páros hét a naptárban páratlan…), és nem mentem jogszoc szemináriumra, az egyik ismerősöm azt mondta, ma lehet pótolni, hát nem, mert nekik ez már a 2. óra volt 😦 Még sosem fordult velem elő hasonló, talán tényleg ideje kicsit kiszakadni a hobbijaim köréből, és rendesen odafigyelni.

Az óráim egyébként nagyon jók, szinte össze se lehet hasonlítani őket az elsőéves tárgyakkal. Sajnos múlt héten a vezetés miatt mindkét erasmusos tárgyamról hiányoztam, és az se tudott elmenni, akitől a leckét akartam elkérni, de valószínűleg nem maradtam le semmiről. A terrorizmus tanulmányok című óra eddig a legérdekesebb, szerintem az aktualitása nagyot dob rajta (meg a jó tanár, ugye…), de a politológusok vannak többségben a tárgyon, akiknek teljesen más a háttértudásuk.

A kari lapnál felvételit hirdetünk, mindenféle pozícióra keresünk embereket, de csak 5 nap van az anyagok leadására, úgyhogy szerintem első körben nem fognak tolongani a jelentkezők. Ma búcsúztatjuk az előző főszerkesztőt, az új pedig nagyon lelkes, remélem, lesz is eredménye 🙂

Egyébként ha valakinek ilyen ambíciói vannak, az ELTE Online és az Ars Boni is hirdet gyakornoki programot — nekem nem derült ki, hogy ez pontosan mire jó, mert ez E Online nekem az első és utolsó találkozáskor eléggé gittegyletnek tűnt, de sosem tudni 🙂