Egyéb

☀️🍉Nyári kavalkád

Apró változtatásokat eszközöltem a blogon, például lecseréltem a fejlécet, illetve a hátteret — remélem, nektek is tetszik az új külső. A WP nem támogatja tovább a bejegyzések automatikus posztolását a Facebook profilokra, úgyhogy mostantól kézzel kell megosztanom a posztjaimat (még jó, hogy nem írok túl sok bejegyzést 😀 ).

A nyár annak ellenére nagyon gyorsan telik, hogy a nyaralás még hátravan. Júliusban több volt osztálytársammal találkoztam, így fedeztem fel a Valyo kikötőt, illetve a Murder kiállításra is eljutottam, arról kép is került fel az Instagramomra.

A tárlat összességében érdekes, de a fejhallgatós kommentár nagyon gyenge: mindenki mindig ugyanazt hallja, tehát nem interaktív, ugyanakkor kényelmetlen több mint egy óráig fejhallgatóban feszengeni. (A szöveg meg hemzseg a tényszerű tévedésektől.) Szerintem kiskamaszoknak lenne igazán érdekes a kiállítás, de 16 éven felülieknek ajánlják a programot, szóval…

Egyébként sok helyen jártam az utóbbi hetekben a Mammuttól az Ibolyán át a California Coffee Companyig, ami nem igazán segítette elő az egészséges életmódról szövögetett álmaim megvalósítását, de úgy érzem, most fontosabb, hogy végre rengeteg olyan emberrel találkoztam, akikkel hónapok óta csak tervezgettem, hogy összefutok. Talán augusztus végén, szeptember elején a Balatonhoz is eljutok, bár konkrét terveim még nincsenek.

Most, hogy nem csak az Egyetem tér-otthon vonalon ingázom, elkezdtem vezetni, és bár nehezen tájékozódom, legalább gyakorlok — már nagyon jól megy a lejtőn való parkolás, de most kaptam meg a telefonszámlámat, amire a parkolási díjakat is felírják, és azt hiszem, kicsit vissza kell fognom magam a jövőben 😀

A nyaralás alatt szeretnék írni, illetve németet tanulni, remélhetőleg mindkettő sikerül majd — végre befejeztem egy fejezetet, szerintem ezzel megtört a jég, és talán le tudom írni a történetem végét, amíg távol vagyok. A német kicsit neccesebb, azt is lefelejtettem, amit egyszer már megtanultam, szóval egészen az alapoktól kell indulnom, ami meglehetősen unalmas. :/

Mindenesetre ezek mellett is készülök a következő tanévre, többek között megpróbáltam felvenni a TO-val a kapcsolatot, hát sejthetitek, milyen eredménnyel 😀 Rengeteg órám lesz, és évfolyamdolgozatot is kell írnom, de ettől függetlenül egyelőre nem aggódom, még túl messze van a december 🙂

Még sosem volt ilyen magas az átlagom, úgyhogy alig várom, hogy megállapítsák az ösztöndíjakat — ugyan jogon senkinek sem adnak jelentősebb összeget, de valahol elégtételt jelent, hogy legalább önmagukhoz képest el kell ismerjék a munkámat.

Igyekszem előkészíteni a kari lap részvételét az Orientációs Napokon, illetve a felvételi eljárásunkat is, de most megakadt a dolog, természetesen a HÖK-nél: várom a választ, hogy írhatok-e a nyomdának, vagy lesz közös rendelés. Ha hamarosan nem jeleznek vissza, önállósítanom kell magamat, mert a vállalási határidő legutóbb még kb. egy hónap volt, és nekünk szeptember elejére kellenek a plakátok és a szórólapok.

Remélem, jól telik a nyár, és átvészelitek a hőséget 🙂

Ha érdekelnek a nyaralási képek, Instagramra (@x_tigi_x) valószínűleg kiteszek majd pár fotót menet közben 🙂

(Ősszel pedig Milánóba utazom.)

Utazás

Visegrád, Szentendre, Göd

Mivel idén nem mentünk külföldre nyaralni, elég sokat utaztunk az országon belül — rám még vár egy székesfehérvári látogatás Revánál a jövő héten, de az első beszámolóhoz már épp elég anyag összegyűlt.

Elsősorban Budapesthez közeli helyeket kerestünk, így kötöttünk ki Visegrádon, Szentendrén és Gödön.

Visegrádra én vezettem, és néhány kisebb szívrohamot leszámítva simán megérkeztünk a Fellegvárba — Nagymaros felől kicsit jobb állapotúnak tűnik, mint amilyen valójában. Egyfelől igazán várszerű volt, és nagyon szép környezetben van, a kilátás is gyönyörű, ugyanakkor hihetetlenül lerobbant a hely. A fa elemek gyakorlatilag oszlásnak indultak, a kiállítások semmitmondóak (mind anyag, mint kiírások tekintetében), az utolsó alapos takarítás pedig valószínűleg úgy tíz évvel ezelőtt történt, a viaszfigurák sötét ruháján szó szerint kupacokban áll a por.

Ezek után a királyi palota kellemes meglepetés volt: a kert gyönyörű, látszik, hogy ápolják, és a kiállítások is sokkal színvonalasabbak. A belső helyiségeket különböző koroknak megfelelően rendezték be, az Oroszlános-kút és a Herkules-kút replikája pedig megteremti a hangulatot.

A Reneszánsz Étteremben ebédeltünk, fantasztikusan jó hely, a teraszukról belátni az egész Dunakanyart, és közvetlenül a Salamon-torony alatt fekszik — utóbbiba sajnos már nem tudtunk bemenni, mivel elebédeltük az időt, de a kertje nagyon vonzó, és innen is érdemes készíteni pár fényképet.

Összeállítottam egy videót a képeinkből, ha valaki esetleg kedvet kapott hozzá. 🙂 Jól éreztük magunkat, és mivel augusztus 20-án mentünk, mindenhová ingyenes volt a belépés. A parkolás a várnál fizetős, a városban azonban ingyenes, és elég nagy távolságok vannak, úgyhogy szerintem érdemes kocsival menni.

Szentendrén jóval rövidebb időt töltöttünk, bár ott is rengeteg a látnivaló. Budapestiként kicsit röhejes, de én korábban nem jártam a városban, úgyhogy számomra újdonság volt az óvárosi rész és a Dunakorzó is.

Valahogy az ortodox keresztény templomok eddig szintén kimaradtak az életemből, de ezt bepótoltam a Belgrád székesegyházzal és a Blagovestenska templommal — miután túlestem a sokkon, hogy belépőt kell venni a templomba 😀

A sok festőházból csak a Czóbel kiállítást néztük meg, anyának tetszett, én sajnos nem tudok hozzászólni — festészeti műveletlenségem töretlen. A Görög Kancsóban ebédeltünk, végre megkaptam a nyársat, amire egész nyáron ácsingóztam 🙂

Az oldalsávon lévő kép Szentendrén készült, ez pedig egy jellegzetes utcácska:20160823_143052

Göddel kapcsolatban nem szépítem a dolgot, a strandra mentünk 😀 Csak másodjára sikerült, az első próbálkozásunkkor zárva volt az úszómedence, úgyhogy inkább visszajöttünk a városba, és a Paskálon fürödtünk.

A létesítmény nem olyan hipermodern és makulátlan, mint a reklámfotóikon (mily meglepő…), de összességében nagyon klassz strand. Aránylag minden olcsóbb, mint Pesten, az öltöző kulturált, az értékmegőrző jól hozzáférhető, és hatalmas a terület, úgyhogy sok vendég esetén is jut mindenkinek árnyék. A termálvizek nem vonzanak, úgyhogy azokat a medencéket nem próbáltuk ki, viszont az úszómedence szuper: 28°C-os, vagyis nagyon könnyű belemenni, és az elkerített úszósávoknak hála nem kell folyamatosan labdák elől menekülni.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Írás · Egyéb

Nyári lustaság

Legalábbis a blogon 😀 Teljesen kiment a fejemből, hogy akartam írni egy bejegyzést.

A fényképezőgépemet még nem javították meg, úgyhogy elővettük a régi digitális kameránkat, hogy majd azt visszük magunkkal Visegrádra és Gödre, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy az sokkal jobb képet csinál, mint a telefonunk. :/

A lakásban elég sok átalakítást terveztünk a nyárra, ezeket sikerült nyélbe ütni: visszaállíttattunk egy vécét, és áthelyeztettük a mosógép helyét — sajnos vízvezetéssel és falbontással járt, ami olyan jól sikerült, hogy a fal túloldalán lehullott a vakolat, amit nekem kellett helyreállítani, illetve a tetőtérben a lehullott csempét is nekem kellett visszaragasztani a befelé dőlő falra/palfonra. Még jó, hogy sokoldalú tehetség vagyok 😀

Több mint egy éve nem voltunk a Decathlonban, de most vettünk autópálya-matricát, és én vezettem — egy ponton azt hittem, hogy nem állunk meg Dunakesziig, de aztán sikerült visszajönni a Baumax (?) parkolóján keresztül. Kaptam házinadrágokat és néhány sportcuccot, alig várom, hogy felvehessem őket, de sajnos most nyári felújítás van az aerobikteremben, úgyhogy arra még várni kell.

Azt hiszem, még nem írtam itt, de gyűjtögető típus vagyok, érzelmileg kötődöm a tárgyakhoz, és nem szívesen dobok ki olyan dolgokat sem, amiket nem szeretek különösebben, de “valamire még jók lehetnek” — most viszont kiselejteztem a ruhatáram egy meghatározó részét. Felraktam pár eladó cuccot a Jófogásra, remélem, lesz gazdájuk.

Többször is voltunk strandon: a Paskálon megnyitott egy új (szerintem teljesen használhatatlan) részlege, ahol meleg vízben zsúfolódnak az emberek, és valószínűleg oda-vissza passzolgatják a fertőzéseket — cserébe kényelmesen el lehet férni a nagy medencében. Az egyik ilyen látogatás alkalmával sikerült elcsípnem ezt a mondatot az új (koedukált) öltözőben : “Nézd már, csoportos öltöző, tiszta Venyige!” 😀

Írás terén sokat haladtam, van egy kész 8. fejezetem és egy 2/3-ig kész 9. fejezetem. A nyári ütemtervvel már elcsúsztam, ez akkor is jelentős előrelépés. Elég rég nem bétáztam, hát most hirtelen kaptam 4 történetet, azokkal is rendesen haladok.

A gólyaszámunk lassan összeáll, sajnos csak fekete-fehérben lesz kinyomtatva, ráadásul A/5-ösben, úgyhogy kíváncsi leszek a minőségére. Gyönyörű szivárványszínű csúszási táblát készítettem, utána persze áttettem fekete-fehérbe, de így feleannyit se mutat.

Kilátásba helyeztek egy osztálytalálkozót, szeretnék elmenni, úgyhogy remélem, nem arra az egyetlen szeptemberi hétvégére teszik, amikor a Zeneakadémiára megyek.

AFS-en nagy szervezkedésben vagyunk, és ha van pár percem, kategóriázgatok is — ha valaki esetleg nem látta volna, megcsináltuk az együttesek kategória alkategóriáit, és ott igyekszünk minden történetet besorolni a megfelelő helyre. Ha valakinek van idetartozó története, szépen kérem, sorolja be maga ❤

((Egyébként az előző bejegyzésemben írt nyelvtanfolyamok miatt kár volt úgy idegeskedni, az ILEC felkészítő cég gyakorlatilag elérhetetlen — a telefonjuk a már elvileg megszűnt nyelviskola hangpostájára megy, az e-mail címük visszadobálja a leveleket –, a Pázmány idegennyelvi lektorátusának a honlapján meg továbbra se írtak ki semmit.))

Írás · Egyéb

Nyári akcióterv

Indokolatlanul sokáig tartott, mire rászántam magam erre a bejegyzésre, de ahhoz képest, hogy nyári szünet van, bőven akad teendőm — mindenesetre mostanra sikerült teljesen kifújnom magam az év végi hajtás után. 🙂

Nem írtam erről sehova, de régóta gondolkodom rajta, hogy kellene nekem egy gyakornoki hely egy ügyvédi irodában (zéró jogász rokonnal nem igazán lát bele az ember a különböző karrierutak valóságába), és hónap elején megkeresett egy barátnőm/ismerősöm, mivel annál az irodánál, ahol ő már fél éve dolgozik, több gyakornokot is kerestek.

Nagyon jól esett, hogy gondolt rám, főleg mivel nem is vagyunk olyan különösebben jóban, és abszolút beleéltem magam a dologba, de aztán nem lett belőle semmi: minimum 2 napra kerestek valakit, ezt másod- és negyedéven még be is lehet vállalni, de harmadéven szerintem kizárt — nekem legalábbis biztosan nincs rá kapacitásom a kari lap, AFS és egyéb már vállalt kötelezettségek mellett 😦 (BTW jövőre alapból 35 órám lesz, és ez csak az, ahol majd személyesen meg kell jelenni :’D)

Ettől függetlenül még mindig örülök a lehetőségnek, mert végre megláttam a fényt az alagút végén. Ráadásul végre kifizették a második féléves munkánkat a kari lapnál, úgyhogy abszolút boldog vagyok.

Ha már AFS: lesz találkozó július 30-án, részletek itt. (Momentán velem együtt 5-en vagyunk, pedig előzetes felmérésen 12-en jelezték, hogy ebben az időpontban ráérnének :D)

A hóvégi Merengő táborra pedig nagyon készülök, már azokat a mini utazótusfürdőket is beszereztem. ❤

Pár nappal ezelőtt túljutottam a 100 days of productivity kihívás felén (tumblr), mindenkinek ajánlom, abszolút rászorítja az embert, hogy minden nap végén találjon a tevékenységében valami értékeset, érdemlegeset 🙂

Pénteken végre sikerült találkoznom egy volt osztálytársammal, jó volt látni, hogy végre talált egy olyan szakot, amit legalább nem utál intenzíven. 🙂 A többieket sajnos még nem sikerült levadásznom, de remélhetőleg a nyár folyamán mindenkit sikerül elkapnom két nyaralás között.

Most, hogy itt a nyár, és nem csak az Egyetem térre kell mennem, ami az autósoknak tabu, végre tudok vezetni: voltam a Paskálon, a Praktikerben (dombon van!!!), a Duna Plazában, a Tescóban és a nagymamáméknál. Ha elég bátor vagyok, a nyáron még egy-két autópályára is felhajthatok 😀

Ami az írást illeti, a Nem akartam javításában jelentős előrelépéseket tettem, még ebben a hónapban végleg le fogom zárni ezt a történetet, és akkor végre teljes erővel koncentrálhatok az aktuális dolgaimra. Csináltam egy Camp Nanós projektet, remélhetőleg ezúttal sikerül teljesíteni is.

Egyébiránt a Töviskapuról tud valaki valamit? 

Egyéb · Tanulmányok

Kis lépés a világnak…

Az előző bejegyzésemben nem akartam elkiabálni, mert még nem volt hivatalos, de a kari lapunknál (aminek a honlapja már többé-kevésbé működik) főszerkesztő-helyettes lettem 🙂 Jelen állás szerint a szünetem 2/3-át a lap dolgaival töltöttem, de nagyon boldog vagyok, úgyhogy még nem zavar 😀 Ettől függetlenül megírtam az első komoly cikkemet, de azt hiszem, maradok az olvasószerkesztésnél, a cikkekkel túl sok baj van (bár lehet, hogy csak mert megkaptam a HÖK-választások finoman szólva is kínos témáját).

Egyébként megyünk csapatépítésre is, remélem, nem üti a színházjegyünket, de valószínűleg le fognak szavazni.

A másik szuper hír, hogy végre megérkezett a jogosítványom 🙂 Tegnap vezettem is, igaz, csak a Tescóig, de hatalmas élmény, hogy senki se szól rám, ha egy kicsit túlpörög a motor. Ja, és úgy parkolni, ahogy nekem tetszik… hát az valami fenomenális.

Sikerült jelentkeznem egy tököli börtönlátogatásra, úgyhogy ebben a félévben is lesz egy bv-intézetes beszámoló a blogon. 🙂

Szünet után két évfolyamzh-t is írunk, úgyhogy rengeteg tanulnivalóm van, de egyelőre az évfolyamdolgozatom kérdőívének a terjesztésével vagyok elfoglalva. Sajnos csak pár FB-os csoportot és fórumot találtam, ahová kitehetném, úgyhogy direkt üzeneteket kell küldenem, ami nagyon sokáig tart. Eddig 110/2 a kitöltési arány, de hihetetlenül örültem annak a kettőnek is. Úgy számolom, hogy 1000-1500 üzenet kiküldésével meg is lesz az anyagom.

AFS-en közösségépítő szándékkal létrehoztunk egy FB-csoportot, aki szeretne csatlakozni, csak kattintson ide. 🙂

Egyéb · Tanulmányok

Forgalmi vizsga 3.

Szerencsére az utolsó is, mert végre sikerült 🙂 Nem mondom, hogy nem érdemeltem meg 😀 Most már csak az adminisztráció van hátra, ami tulajdonképpen közig gyakorlatnak is felfogható, úgyhogy nem bánkódom miatta. Az oldalsávon lévő képen az M betű alatti X a bizonyíték 😀

Idén is lesz Merengő Tábor, és kivételesen nem ütközik semmivel, úgyhogy végre én is ott lehetek. Ez a multifandom dolog aggaszt egy kicsit, nem nagyon ismerem a népszerű sorozatokat, de majd rákészülök a vizsgaidőszak után. 🙂

Nem akarom elkiabálni, de mostanában együtt ülök pár jó tanuló lánnyal, és kezdem kellemetlenül érezni magam, hogy hozzájuk képest szinte sosem tanulok 😀 Ez tulajdonképpen jó, mert nem nagyon szeretek utolsó lenni semmiben, úgyhogy előbb-utóbb ki fognak billenteni a lustaságomból, de nehéz elhinni, hogy vannak emberek, akik bevallottan sokat tanulnak errefelé. Olyan kényelmesen elvoltam a minimummunkával…

Ettől függetlenül összekevertem az órarendemet (egyetemi páros hét a naptárban páratlan…), és nem mentem jogszoc szemináriumra, az egyik ismerősöm azt mondta, ma lehet pótolni, hát nem, mert nekik ez már a 2. óra volt 😦 Még sosem fordult velem elő hasonló, talán tényleg ideje kicsit kiszakadni a hobbijaim köréből, és rendesen odafigyelni.

Az óráim egyébként nagyon jók, szinte össze se lehet hasonlítani őket az elsőéves tárgyakkal. Sajnos múlt héten a vezetés miatt mindkét erasmusos tárgyamról hiányoztam, és az se tudott elmenni, akitől a leckét akartam elkérni, de valószínűleg nem maradtam le semmiről. A terrorizmus tanulmányok című óra eddig a legérdekesebb, szerintem az aktualitása nagyot dob rajta (meg a jó tanár, ugye…), de a politológusok vannak többségben a tárgyon, akiknek teljesen más a háttértudásuk.

A kari lapnál felvételit hirdetünk, mindenféle pozícióra keresünk embereket, de csak 5 nap van az anyagok leadására, úgyhogy szerintem első körben nem fognak tolongani a jelentkezők. Ma búcsúztatjuk az előző főszerkesztőt, az új pedig nagyon lelkes, remélem, lesz is eredménye 🙂

Egyébként ha valakinek ilyen ambíciói vannak, az ELTE Online és az Ars Boni is hirdet gyakornoki programot — nekem nem derült ki, hogy ez pontosan mire jó, mert ez E Online nekem az első és utolsó találkozáskor eléggé gittegyletnek tűnt, de sosem tudni 🙂

Írás · Egyéb

Pörgés

A múlt héten ezerfelé szakadtam, hihetetlen, mennyi mindent el lehet intézni, ha az ember asztalát nem borítják el a megtanulatlan anyagok.

Szerdán lett volna egy forgalmi vizsgám, ami nem jött össze, mivel lebetegedtem — asszem, jobb, mint egy újabb bukás, bár nem tudom, hogy a vizsgaidőszak utáni megkönnyebbülés vagy a forgalmi vizsga eredményétől való félelem okozta a betegséget.

Viszont kiderült, hogy igazolást kell vinni a hatóságnak, és akkor átvezetik a vizsgadíjam egy részét a következő vizsgára (febr. vége…). Ezzel az az aprócska probléma, hogy nekem nincs háziorvosom. ÁJK-n nem kell igazolni, ha hiányzunk, én meg igazán beteg utoljára 12.-ben voltam, így a gyerekorvosnál maradt a kartonom, ahová most már nem mehetek/ha el is látna, az igazolását a hajamra kenhetném.

A gond ott kezdődött, hogy én kis naiv azt gondoltam, majd a klinika, ahová oltásokra járunk, segít rajtam, és adnak egy időpontot egy akármilyen orvoshoz — viszont a tarifa kb. a forgalmi vizsga díjának négyszerese lett volna, úgyhogy erről lemondtam. Másodiknak felhívtam azt a magánorvosokat gyűjtő helyet, ahol a nőgyógyászom van, hátha akad egy háziorvos: a recepciós fel se fogta, mi a bajom, viszont úgy kezelt, mint egy kisiskolást, akinek hamis igazolás kell, és közölte, hogy ők ilyesmivel nem foglalkoznak. Ezek után megpróbáltam elmagyarázni neki részletesebben, hogy mi a problémám, hátha tudja, hogy ilyenkor mit kell csinálni, de egyre csak azt hajtogatta, hogy “menjek az SZTK-ba”, majd közölte, hogy ő “menekül a probléma elől”, és lecsapta a telefont. Szexista, de már értem, hogy miért nőket szokás recepciósnak alkalmazni.

Végső kínomban felhívtam a gyerekorvost, aki azt mondta, hogy akkor is odamehetek a körzeti felnőtt rendelésre, ha nincs ott a kartonom (a szóban forgó rendelő egész nap nem vette fel a telefont, miért vették volna). Szerencsére igaza volt, és elláttak, adtak igazolást és minden, de nem volt nagy élmény, két nyugdíjas is megelőzött, mire elhittem, hogy ez tényleg úgy megy az állami ellátásban, hogy az következik, aki félrelöki a másikat az ajtó elől.

Egyébként végre sikerült pár felesleges cuccunkat eladni, fene se gondolná, hogy milyen kereslet van 15 évnél régebbi analóg hangfalakra. (Ha betörnek hozzánk, tudni fogjuk, hogy ki volt.)

Egyébiránt: kitakarítottam a lakást, megigényeltem anyának és magamnak is a kerületi kártyát, elrendeztem a félév összes fényképét, és elkezdtem kigyűjteni a következő félévre vonatkozó egyetemi tájékoztatókat (tárgyfelvétel van, yaaay). Megünnepeltük a nagymamám 86. szülinapját, szerintem enyhén csalódott volt, de nehéz újat mutatni annak, aki egész héten vendégségeket tartott a saját tiszteletére 😀

Megszereztem az évfolyamdolgozat-témákat, már csak el kéne érni, hogy a volt jogszocos szemináriumvezetőm el is vállaljon engem egy nagyon szőrmentén kapcsolódó kutatással.

Ami az írós dolgokat illeti, végre megválaszoltam minden kritikát, és feltöltöttem a Kívánság Üstre írt Felnőtt kapcsolatot AFS-re, Imagine-re és Továbbvilágra is. A Nem akartam javításával nem haladtam még, de remélem, hogy legalább pár fejezetre jut időm a szünetben.

Még vizsgaidőszakban elkezdtem járni egy fitneszterembe különböző órákra, most fogyott el az első bérletem — azt hiszem, a következő félévben ide fogok járni, és akármennyire is patetikus, a szó nélküli távozás lesz a megoldásom a táncstúdióval kapcsolatban (az új árakat elnézve nem csak én fogom újragondolni a dolgot).

Tanulmányok

Vizsgaidőszak #3

Magával ragadott a tanulás, úgyhogy elég sokáig nem írtam ide, de csak letudtam ezt a vizsgaidőszakot is. 🙂

Mindent összevetve elégedett vagyok, a vizsgajegyeim átlaga 4,1 — hogy a neptunos átlagaimból melyik mennyi lesz, azt megtippelni se merem. Ez az első vizsgaidőszak, ahol egy kettest se kaptam, illetve egy kávét se ittam, úgyhogy mindenképpen személyes sikerek sorozatáról beszélünk.

Az EKP (európai közjog és pol.) vizsga írásbeli volt, csak ide mentem nem különösebben felkészülten, úgyhogy a hármasomat valamiféle gondviselés/titkos tanszéki barát munkájának tudom be — nehezebb volt a teszt, mint vártam.

A büntetőjog vizsga elég sajátos volt, az engedékeny, népszerű tanárhoz vettem fel, viszont 40 embert hívtak egy időpontra (BJ5-ösök 20-an és mi ugyanannyian), aminek az lett a vége, hogy fél napot töltöttem a folyosón, és még csak nem is én mentem be utoljára. Maga a vizsga elég sajátos volt, két mondatra megkaptam az ötöst, ahogy mindenki más is 🙂

A mai kriminológia minősíthetetlen volt, valami fiatal srác vizsgáztatott, aki úgy csinált, mintha legalábbis az akadémiai székfoglalónkat védenénk — elkérte a személyimet, kikérdezett a személyes adataimból, és megkérdezte, hogy nyelvtanilag érthető-e a tételem, aztán elküldött felkészülni. Az előttem lévő lánynak ötéves lebontásban kellett lerajzolni a kriminalitás változását 1980-tól napjainkig arányszámokra bontva (nem is értem, miért nem ment), rajtam meg valami cikket követelt, ami még elméletben sem volt a tananyag része — végül közölte, hogy az eleje nem ment olyan jól, ami milyen kár, mert így csak négyes.

Lehet, hogy EKP-ból nem érdemeltem meg a 3-ast, de boldogabb lennék egy 2-es + kriminológia 5-ös felállással, mert ezt megtanultam, és tényleg tudtam is. Szerintem azt hitte, hogy utóvizsgázók vagyunk, és azért nem adott jobb jegyeket — a jelek szerint a tanszék tévedésből hirdetett meg nem UV alkalmat UV-hétre. 😦

Szerdán lesz a következő forgalmi vizsgám, akinek vannak jó összeköttetései bármilyen felsőbb hatalommal, szólhatna pár jó szót az érdekemben, mert a helyzet kezd tragikomikussá válni.

A kari lap karácsonyi száma végre megjelent (a karácsonyi cikkek nélkül), elég szép lett, csak nem mindenhol jól olvasható — a barátnőm írta a felét 😀

Egyéb · Tanulmányok

Forgalmi vizsga 2.

És sajnos lesz 3. is, de már kezdem unni a dolgot.

A mai olyan szempontból tök jó volt, hogy legalább az oktatóm továbbra is nagyon aranyos, és már van új időpontom is, csak azt reméltem, hogy nem kell majd új vizsgára jelentkezni.

Igazából most már az a helyzet, hogy nem nagyon tudom, iskolai szinten hová lehetne fejlődni, ha kicsi érzékem is lenne az ilyesmihez, nyilván már átvesztegettem volna magam azon a bizonyos vízválasztón, de sajnos nincs. Az útvonalon minden jól ment, alig kaptam hibapontot, a párhuzamos parkolás is elsőre sikerült, a megfordulásnál minden klappolt. Magyarán ötven percet furikáztunk, hogy utána a többi parkoláson megbuktasson, szóval nem volt sok értelme a dolognak. Nem is értem, miért nem a parkolással kezdődik a vizsga, mindenkinek sok kellemetlenséget spórolna meg a dolog.

A kritikus feladat a jobbra hátra parkolás volt, az egyik oldalon nagyon közel voltam a mellettünk lévő kocsihoz, gondoltam, majd kijavítom, a vizsgabiztos viszont úgy gondolta, hogy én inkább ne javítsak semmit — a végén az oktatómmal együtt tapostunk a fékre, mind a ketten meglehetősen vehemensen (tényleg közel volt a szomszéd), ami automatikus bukás. Nagyon boldog vagyok.

Ráadásul a végén elmesélte a vizsgáztató, hogy mire adta a hibapontokat, és sajnos olyanokra, amiket én egyáltalán nem éreztem gáznak — pl. egy nagyon-nagyon hosszan belátható jobbkezesnél (érkezési oldalon egyáltalán nincsenek házak, mivel patak van) elmentem ahelyett, hogy megvártam volna, amíg odaér a nagyjából Gödöllő magasságában lévő kocsi. Szintén hasonló probléma, hogy állítólag túl közel megyek a parkoló kocsikhoz, viszont még a hülye oktatóm is (nemcsak az új) azt mondta, hogy menjek jobbrább, és pont ugyanott haladtam, ahol szoktam, mivel ez eszembe se jutott vizsga alatt, vagyis kizárt, hogy túlkompenzáltam volna.

A csúcs mégis az volt, amikor kifejtette, hogy mire gondolok és mire kellene gondolnom, amikor én csak arra gondoltam, hogy ha benézek egy jobbkezest, megbuktat, vagyis kizárt, hogy még valaki olyan körültekintéssel ment volna azon a szakaszon, mint én.

Igazából az a gond az egésszel, hogy ennél jobb már úgysem lesz, viszont még ki tudja, meddig kell nem épp olcsón furikázni, amire összejön egy olyan nap, amikor a vizsgabiztos úgy érzi, nem feltétlenül vagyok alkalmatlan egy pakolás miatt. A vizsga életszerűségéről annyit (begyakorolt útvonalon, amin lassan bekötött szemmel is végigmegyek, ugyanazokra a helyekre, nem szabadon választott módon parkolással a végén), hogy még az ellenőrizgetést is végig kellett csinálni, kit érdekel, hogy néhány OCD-st leszámítva nincs ember, aki minden reggel ellenőrzi, hogy vajon jó-e a kormányholtjátéka.

Mivel ezen nem kicsit kiakadtam, írtam e-mailt a délutáni faktos tanárnak, hogy nem tudok menni, erre pár órával később kaptam a vérig sértett választ, hogy mégis mit képzelek, ő várt rám, és már 11-től nem nézte a leveleit, milyen későn szóltam. Nyilván szemét alak vagyok, hogy nem követem, mikor megy orvoshoz, meg feltételezem, hogy ha minden második órán ellenőrzi az e-mail címünket, akkor esetleg rendszeresen megnézi a leveleit. És az is az én hibám, hogy nem tudtam, hogy valaki más meg beteget jelentett, és egy embernek meg nem tartja meg az órát.

Aztán amikor bekapcsoltam a gépemet, hogy legalább a tegnap összetákolt beadandómat elküldjem, az Office-om kijelentkeztette magát, amitől szívbajt kaptam, de azóta sikerült megreparálni a dolgot.

Vigasztalásnak csináltam a lábamra francia manikűrt, az legalább szép lett.

Olvasás · Tanulmányok

Közeleg a vég

Elsősorban a félév vége, de átvitt értelemben is, annyi minden várható ebben a pár hétben.

Szülinapi eufóriámban nem írtam róla, de a vizsgafelvétel jól sikerült, mindenből mehetek a kiszemelt időponton, ugyanakkor kénytelen voltam felvenni egy vizsgát mindjárt az első hét közepére, ami automatikusan üti a Meri Talit 😦 Viszont ez itt a reklám helye: december 12-én lesz, dec. 4-ig lehet jelentkezni.

A héten megírtuk az alkotmányjog évfolyamzh második felét, a jogesetmegoldást, de a csoport fele már a múltheti teszten kiesett — nem vagyok együtt érző típus, szerintem megérdemli a bukást, aki egész évben nem csinál semmit, de ez nagyon meglepett, a csoportunk két nagyon erős tagjának sem sikerült (a javítójuk még rosszabb lett az eredetinél…), pedig nálam mindketten többet tudtak.

Egyébként én is azért vesztettem olyan sok pontot, mert az egész teszt úgy volt megcsinálva, hogy X (általában 2) hiba felett az egész feladat 0 pont — sajnos szemináriumon nem gyakoroljuk a típusfeladatokat, valószínűleg nekem azért ment, mert tavaly más tanár csoportjában voltam, de ez így hihetetlenül igazságtalan. A rajtunk gyakorló PhD-s (?) nagyon kedves és előzékeny ember, tényleg olyan, akihez öröm járni, csak éppen a vizsgára egyáltalán nem készít fel. Ráadásul a jogesetek eredményét még nem tudjuk.

Egyébként molyon pont most érdeklődött valaki, hogy milyen is a Karon, megéri-e felvételizni, azt hiszem, jó, hogy nem azután láttam a kérdést, hogy a csoport felét kirúgták. Már értem, mitől javult meg annyira a vizsgaátlag: ha el se mehet vizsgázni, aki rossz tanárhoz került, nincs miről beszélni.

Szerdán volt lapzárta, egész héten cikkeket javítgattam, szerintem nagyon király lesz a decemberi számunk, már ha egyszer mindenki leadja az írását — van, ami még hozzám se jutott el olvasószerkesztésre.

Jövő szerdán vizsgázom vezetésből, már csak egy órám lesz előtte, úgyhogy szurkoljatok 🙂 Már önmagában a tudat, hogy az oktató nem akarja, hogy megbukjak, sokat segít. A parkolással vannak gondjaim, a Rover kb. 2x akkora, mint az előző kocsi, és vannak olyan rossz szokásaim is, amiket még nem sikerült kinevelni belőlem, de azért van remény, főleg ha nem próbálnak meg dupla záróvonalon leelőzni, miközben arra várok, hogy bekanyarodhassak.

Egyébként egy ideje megjelent az új Anita Blake, én a “minek vettem meg” állapotban vagyok épp, de még csak az elején tartok — állítólag ez visszatalál a korai könyvek hangulatához, hát kíváncsi leszek.