Idén nyáron részt vettem a Könyvmolyképző Kiadó Ifjúsági Írókurzusán (a kiírását az Aranymosáson találjátok), ami vasárnap véget ért. Eredetileg tovább akartam emésztgetni a tanfolyam tapasztalatait, de Bea tegnap küldött pár kérdést, így előbb végiggondoltam a benyomásaimat.
Elöljáróban annyit, hogy én nem azt kaptam, amit vártam, de szerintem ezt mindenkinek személyesen kell megtapasztalni, szóval aki teheti, próbálja ki személyesen — aki nem, az se búsuljon, mert ha szerez egy jó bétát, és kiolvassa az írástechnikai oldalakat, nagyjából ugyanoda jut.
Milyen volt a csoport, jónak tartottad a közösséget?
Eleinte nagyon örültem, hogy olyan emberek közé kerültem, akikkel lehet beszélni, és komolyan veszik a tanfolyamot, de ez nagyjából a második hét végére kifújt. Nem arról van szó, hogy ne lettek volna kedvesek vagy udvariasak a többiek, hanem hogy nagyon sokan teljesen lemorzsolódtak, és az a pár ember is csak a saját munkájával, novellájával foglalkozott, aki a tanfolyam második felében is adott életjelt magáról.
Valószínűleg azért zavar a dolog, mert én mindent végigvéleményeztem, amit csak értem, még nyaralás alatt is, ehhez képest az én feladataimat két alkalomtól eltekintve csak Kadmon értékelte. Mivel a többiek nemcsak engem, hanem egymást se nagyon véleményezték, szerintem nem szívták annyira mellre a dolgot, de erről őket kellene megkérdezni. Szóval szerintem a csoport diszfunkcionális volt, ahhoz, hogy Kadmonnal beszélgessek, nem kellett.
Milyennek érezted a tananyagot? Könnyűnek találtad, esetleg túl nehéznek? Van-e bármilyen észrevételed?
A tananyag szerintem jó volt, Kadmon igazán rendes, alapos összefoglalókat készített a témákról, hasznos volt a különböző írástechnikai oldalak anyagát rendszerezve megkapni, ugyanakkor mivel én amúgy is olvasok ilyeneket, sokszor inkább ismétlésjellegű volt a dolog, ráadásul a kiegészítő anyagok egy részét már olvastam. Hiányzott, hogy legalább megpróbáljuk alkalmazni az elméletet.
A feladatok többsége jó volt, ugyanakkor néha nem derült ki egyértelműen, hogy mit kell csinálni: mikor el kellett kezdeni a novellát, jó lett volna, ha kiderül, hogy mikor mennyit kell megírni belőle. Szerintem az anyag beosztása nem volt a legszerencsésebb, de ez nagyon egyéni, tudom, hogy van, aki magától is a karakterek megtervezésével kezdi. Elég kevés idő maradt a novella megírására, ha minden a tervek szerint ment volna, az 5-6. héten kellett volna megírni az egészet, előtte csak tervezgetni, utána meg csak szerkeszteni – ezt a menetrendet senki se tudta tartani.
Szerintem az anyag teljesen közérthető és egyszerű volt. Amit hiányoltam, az a nyelvi része a dolognak, mivel volt előszűrő/felvételi/nevezzük, ahogy akarjuk, arra számítottam, hogy a nyelvtani anyag kicsit túlmutat majd a középiskolai szinten, ehhez képest akörül mozgott, hogy nem árt gondolatjellel jelölni a párbeszédet, meg hogy ne válasszak külföldi nevet, mert azt nehéz toldalékolni.
Milyen volt az oktatóval a kapcsolatod? Kaptál elég visszajelzést, értettél-e mindent?
Kadmonnal teljesen jó volt a kapcsolatom, szerintem kiválóan végezte a dolgát, tekintve, hogy csak tőle kaptam visszajelzést, nem panaszkodhatok: mindig mindent elolvasott, és alaposan véleményezte az összes feladatot. Gyakran éreztem (nem csak értékelésnél), hogy őt a sic-fi és a fantasy érdekli inkább, de ez természetes, hiszen nem robot. Érteni mindent értettem, de volt egy pont, amikor olyan részletes, kidolgozott javaslatot tett az esőfelhős ötlet kapcsán, hogy ha az enyém lett volna a vázlat, falnak megyek tőle.
Úgy érzed, fejlődtél, új szempontokat kaptál a kurzuson?
Sajnos nem igazán. Még mindig hiszek benne, hogy vannak tanulható dolgok az írás terén, ezért is iratkoztam be, és foglalkoztam annyit a feladatokkal, mégsem érzem/tapasztalom, hogy bármit használt volna. Azt megtanultam, hogy ha másnak küldöm a vázlataimat, mindent ki kell fejteni, mert félreérti, csak alapvetően nem ezt vártam a kurzustól – konkrét elképzeléseim ugyan nem voltak, de az fel se merült bennem, hogy az idő nagy részét különböző típusú vázlatok összerakásával fogjuk tölteni. Igazából azt hittem, hogy írni fogunk valamit. Nem feltétlenül hosszú vagy nehéz dolgokat, de legalább kis részleteket. Valahogy a kiírás alapján nekem nem az jött le a tananyag lényegeként, hogy hogyan tervezzünk meg egy novellát, de nyilván félreértettem valamit.
Új szempontok alatt nem igazán tudom, mire gondolsz, de nem reformálta meg a kurzus az írásról, művészetekről vagy a bármi másról alkotott elképzeléseimet.
Mi az, amit a leghasznosabbnak tartasz? Amit „elviszel” innen magaddal?
A leghasznosabb, legjobb rész az volt, mikor Kadmon javította egy már kész írásomat, a Hajat – nagyon sokat tanultam belőle, olyan támpontokat adott, amiket később is hasznosíthatok. Az az érdekes része, hogy eredetileg ő az első heti írásainkat nem is akarta véleményezni, mert egymástól már kaptunk értékelést: nagyon örülök, hogy bevállalta ezt a pluszmunkát, különben teljesen csalódottan távoznék.
A fő tapasztalat viszont, amiért örülök, hogy végigjártam egy tanfolyamot, maga az élmény: ha nem jelentkezek, sosem tudom meg, mi zajlik egy íróiskolában, és valószínűleg életem végéig furdalt volna a kíváncsiság – így láttam, kipróbáltam, és már tudok mihez viszonyítani. Nekem önmagában ezért a tapasztalatért megérte, de ha anyagi gondot jelentett volna a kurzus, nem vagyok meggyőződve róla, hogy így gondolnám.
Minden panaszom ellenére nem éreztem rosszul magam, csak sokkal többet vártam a tanfolyamtól. Szerintem az volt minden baj forrása, hogy a csoport nem működött: a feladatok végig a közösségi munka köré épültek, pedig elég hamar kiderült, hogy nincs közösség. Hiányoltam a számonkérést: nem feltétlenül Kadmon hibája, hiszen mit tehetett volna, ha egyszer sokan úgy döntöttek, hogy abbahagyják, de azért próbálkozni lehetett volna. A komolykodó hangvételt se értem, Kadmon eleinte mindenkit azzal ijesztgetett, hogy ha megmondja a véleményét, egy életre elmegy a kedvünk az írástól, és mikor végül rászánta magát, kiderült, hogy csak rendesen kijavította a történetet – ez nem technikai, inkább lelki szempontból volt rossz, és miután elmondta, hogy miért figyelmeztetett minket, világossá vált a dolog, de ez az érzésen sajnos nem változtat.
Nem tudom, az volt-e a baj, hogy ifjúsági, esetleg hogy nyári tanfolyam volt, talán a kettő együtt, de nem kaptam kedvet az őszi alapozóhoz, pedig eredetileg úgy voltam vele, hogy ha ez bejön, akkor azzal is teszek egy próbát. Felnőttekkel, más csoportban, más oktatóval, más tananyaggal biztosan eltérő élmény, de ha most akár a Könyvmolyképző, akár más íróiskolájába jelentkeznék, ehhez a csoporthoz mérnék mindent, ami eleve rontana az élményen.
Ettől függetlenül örülök, hogy részt vehettem a kurzuson, kellemes változatosság volt a szokásos nyári nyelvtanfolyamokhoz képest. 🙂
Tigi Napjai 