Egyéb · Tanulmányok

Ünnepi készülődés

Botrányosan hanyagolom a blogomat, de mentségemre szóljon, hogy ezúttal tényleg tanultam 😀

Hétfőn megírtam az alkotmányjog vizsgát, de csak pénteken lesz eredmény. Az első felén, a teszten nem buktam meg, de mivel a második félből és összességében is el kell érni 50%+ pontot, ez nem jelent semmit.

Nem azt mondom, hogy hanyagoltam év közben a tárgyat, de teljesen értelmetlennek éreztem a szemináriumot, úgyhogy sokat hiányoztam — a leckét, beadandókat persze mindig megírtam, akár elmentem, akár nem, de csalódás volt az óra, mert legutóbb nagyon pozitív élményem volt ezzel a tanárral, most pedig egész órán át leckét ellenőriztünk, és a jogesetekre nem kaptunk visszajelzést.

Ráadásul minden csoportmunkában ment, ami nagyon divatos, nyugati és miegyéb, csak 1. a vizsga nem csoportos, 2. háromszor/négyszer annyi időt vesz el, mint a standard javítás — így olyan témakörök is voltak a vizsgán, amik se előadáson, se szemináriumon nem kerültek szóba, a tankönyv pedig teljesen hatálytalan (2008-as).

Szóval a fentiek miatt nehéz felkészülés volt, és sajnos nem biztos, hogy eredményes, de már nincs mit tenni.

Ami a félév zárását illeti, a jegyeimmel elégedett vagyok, az AJ szeminárium 3-as jogos (mivel utána volt PP-m, nem nagyon készültem a dolgozatokra), egyébként pedig csak egy diffre kaptam 4-est, a többi mind 5-ös 🙂

A diff egy angolos óra volt, és a végére egészen kiábrándultam belőle. A félév első felében egy alapos, pontos tanár tartotta, akinek sikerült használható tudást átadni, úgyhogy nagyon szerettem bejárni, de a szemeszter utolsó harmadában sorra került a tárgy másik felelőse, aki egy mozdulattal tönkrevágta a másik tanár féléves munkáját.

Nem tanított semmit, random dolgokról beszélt, minden órán elment 20 perc azzal, hogy ugyanazokat a teljesen érdektelen információkat ismételgette a tárgy teljesítéséről. Ráadásul bevezette, hogy az erasmusos hallgatók prezentációval is teljesíthetik az órát, ami miatt nettó 5 órát töltöttem azzal, hogy angolul nem/kriminálisan rosszul beszélő hallgatók összefüggéstelen makogásából próbáltam kihámozni valamit — hát nem sikerült. 😦

A csúcs mégis a vizsga volt: berendelt mindenkit, 40 percig prezentációkat hallgattunk, majd közölte, hogy meggondolta magát, és elektronikusan kell majd kitöltenünk egy tesztet, illetve beadnunk a jogesetet, úgyhogy akár haza is mehetünk. Szóval én egy órát töltöttem utazással, illetve még egyet várakozással teljesen feleslegesen. A szorgalmi időszak utolsó hetében, amikor már vizsgákra készül az ember, ez a tapintatlanságnak egy számomra eddig ismeretlen mélysége.

A hab a tortán, hogy a jogeset olyan volt, amiről előadáson is szó volt, vagyis csak le kellett írni, amit elmondott + ami a diákon szerepelt — a saját maga által prezentált, elméletileg jó megoldásra nekem 60%-ot bírt adni 😀

((És ugye miért nem vehet részt az ember a neki egyébként járó utolsó heti oktatásban? Mert a vizsgaidőszak első napjára hirdetett vizsgát másképpen esélytelen teljesíteni.))

AFS-en karbantartási szöveg jelenik meg, ennek az az oka, hogy költözik az oldal, remélhetőleg januárban már helyreáll a működés 🙂

Az egyetem miatt eléggé lemaradtam a karácsonyi/ünnepi készülődéssel, úgyhogy az elmúlt két napban csak ezt pótoltam.

Megvettem az összes ajándékot (a sajátomat is, az egyszerűség kedvéért 😀 ), illetve tegnap anyával megvettük a közös ajándékunkat, úgyhogy már egész jól állunk, ma be is csomagoltam, amit lehetett. Sajnos a Pázmányra emigrált barátnőmmel nem sikerült találkozni az ünnepek előtt, pedig ő az egyetlen, akinek időben megvettem az ajándékát, hogy bármikor összefutunk, oda tudjam adni 😀

Megrendeltük a karácsonyi ebédet/vacsorát is, szombat reggel mehetünk érte. Örülök neki, mert mostanában mindig csak a Tesco-lakás-nagymamámék lakása útvonalon vezettem, és nem árt a gyakorlás.

Szép piros karácsonyi körmöket csináltam magamnak, pont olyan, mint tavaly, úgyhogy nem teszek fel róla képet — szerettem volna venni egy csillogó, smaragdzöld géllakkot, de mire eljutottam az üzletbe, olyan pusztítás ment végbe, hogy hasonlót se találtam.

Takarítottam is, úgyhogy kb. enni lehet a földről 😀 Valószínűleg senki másnak nem említésre méltó ez a kérdéskör, de itthon csak én tudok takarítani, nekem pedig csak tanítási szünetekben van időm rá, úgyhogy elég mellbevágó a különbség, amikor tényleg rendesen megcsinálom.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy molyon miért olyan borzalmas a statisztikám, és arra jutottam, hogy végül is olvasok, csak nem olyasmit, amit oda fel lehetne tölteni. A Hamuvárost szeptember óta nem tudtam befejezni, de nem lustaságból. Ahogy elpakoltam a féléves anyagaimat, rájöttem, hogy több száz A/4-es oldalnyi angol ítéletet olvastam idén (és ez csak az, amit ki is nyomtattam), illetve rengeteg AB határozaton rágtam át magam, hogy a sok-sok tankönyvről és tanulmányról ne is beszéljünk. Amikor pedig van pár szabad percem, ficeket olvasok a neten, nem valódi könyveket. Nem ideális, de legalább végre rájöttem, hová megy el az összes ilyen irányú energiám.

 

Egyéb · Kultúra

Őszi szünet

Hihetetlenül jól jött nekem ez a szabad hét, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül 🙂 Sok tekintetben végre utolértem magam, ennek megfelelően nem csak henyéléssel telt a szünet, de nagyobb baj ne legyen.

Múlt szombaton a Central Színházban megnéztük a Nem félek a farkastólt — szerintem nagyon igényesen összerakott előadás volt, és a díszletet, jelmezeket is szépen megcsinálták, abszolút átjött az üzenet, bár némelyik jelenetet kicsit eltúlzottnak éreztem. A váltás a két felvonás között nagyon élesnek tűnt nekem, aki látta más feldolgozásban, és tudta, hogy mi lesz a dolog végkimenetele, annak lehet, hogy nem volt túl zavaró, de engem kicsit megakasztott.

Utána még átmentem egy barátom szülinapi összejövetelére, ahol összesen őt meg egy másik volt osztálytársamat ismertem, de szerencsére mindenki nagyon cuki és közvetlen volt, úgyhogy jól éreztem magam abban a kb. egy órában, ameddig még együtt volt a társaság.

A szünetben végre elmentem a szemészhez: sajnos fél dioptriát romlott mindkét szemem (mondjuk ennek fényében nem csoda, hogy nem látok a legjobban a mostani szemüvegemmel). Már megrendeltem az új szemüveget, kíváncsi vagyok, szeretni fogom-e, mivel “divatos” keretet választottam — eddig mindig alul damilos szemüvegem volt, amihez képest ez elég nagy váltás, de tetszik (még mindig), úgyhogy reménykedem. Elvileg jövő hét végére elkészül a szemüveg, majd teszek fel képet.

A Vision Expressben egyébként elég nagy akció van, anyagilag érdemes most körülnézni (jöttek új keretek is), de sajnos az eladók még mindig elég furák, határozottan örülök, hogy a cylinder miatt nem az üzletben fogják becsiszolni a lencséket. Remélem, a technikusuk jó, és nem kell elmennem a körútra állíttatni a szemüvegen, de az már a legkevesebb.

A Tesco házhoz szállítása pénteken összeomlott, és nem hozták ki a rendelésünket (nem is szóltak, hogy nem fogják…), úgyhogy este 10 felé volt egy kedves bevásárlásunk, fantasztikus élmény volt, de muszáj volt elmenni, mivel a nagypapám névnapját ünnepeltük szombaton, és semmi sem volt már otthon, reggel se másnapra. First world problem, nyilván, de nagyon csalódott vagyok, mert jó szolgáltatásnak indult, főleg hogy anyának egyáltalán nem szabad súlyt emelnie, azt meg nem hagyja, hogy én egyedül vásároljak be két hétre, ráadásul időt is lehet így spórolni, de egyre több sebből vérzik a dolog.

Pénteken találkoztam apával, az új munkahelyén már véglegesítették, ezzel kapott saját irodát és titkárnőt, szóval objektíve felfelé ívelnek a dolgai, csak sajnos még mindig nem szerette meg a helyet.

Írás terén haladtam egy kicsit: befejeztem a 12. fejezetet, és átnéztem még egyszer a 11.-et 🙂 Elolvastam a Cursed Childot, ahhoz képest, hogy mennyit szoktak állni a könyvek a polcomon, az a három hónap, amíg ezt aszaltam, semmi. Írtam róla a molyon értékelést, bár nem nagyon mérvadó a véleményem: egyébként sem vagyok next gen rajongó.

Idén nekem kimarad az Üst és a Merengő találkozó is, de aki nem olyan béna a time managementben, mint én, nézzen fel az oldalra, mert december 10-én lesz a nagy esemény 🙂

Írás · Kultúra · Olvasás · Tanulmányok

Évforduló

Ma két éve regisztráltam a WP-re, és kedden lesz két éve, hogy megírtam az első posztomat. 🙂 Nagyon sok minden történt velem azóta, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kitartok a blogolás mellett, mivel korábban minden naplószerű kísérletem kudarcba fulladt — igaz, ezt a blogot egyáltalán nem akartam személyesre alakítani, de így sikerült. Köszönöm mindenkinek, aki néha benéz, hogy élek-e még, sokat jelent, hogy vannak rendszeres olvasóim ❤

Az utolsó két hét az egyetemen kisebb rémálommal ért fel, de már túl vagyok rajta, és készülhetek az első vizsgámra. 🙂 Leadtam az évfolyamdolgozatomat, de semmilyen igazolást nem kaptam róla, remélem, nem tűnik el a rendszerben a remekművem. Már csak ki kellene küldenem az opuszt azoknak a szexmunkásoknak, akik jelezték, hogy érdekli őket a felmérésem eredménye, illetve le kellene mentenem a beszélgetéseket, amiket végül nem volt időm felhasználni a dolgozathoz.

Még két ZH-t nem kaptunk vissza, illetve egy jegyemet valamiért nem írták még be, ezeket leszámítva a félév jól sikerült, csak az elektronikus kommunikációból kaptam 4-est (természetesen ez a 3 kredites tárgy). 😀

A vizsgaidőszakra nagy terveim vannak, heti egy vizsgám lesz hat héten keresztül, így remélhetőleg közben marad időm edzeni és napozni (már ha nem fulladunk bele az esőbe még ezen a hétvégén). Egy gyenge pillanatomban vettem egy kontúrozópalettát egyéb tökéletesen felesleges dolgokkal (lásd az oldalsávon), és bár ez valószínűleg minden hardcore feminista halála, a kontúrozás hatalmas poén. Komolyan, mindenkinek ajánlom, olyan, mintha új arcot rajzolnál magadnak, én egyedül próbáltam ki, de gondolom, társaságban még viccesebb 😀

A kari lapnál már csak egy-két cikk van elfekvőben, aztán leállunk a vizsgaidőszakra és a nyárra, talán nem is baj, már mindenkin érződött, hogy sok volt a jóból a szemeszter utolsó pár hetében. (Egyébként hihetetlen, milyen kicsi a világ, a leköszönő főszerkesztőnk is merengős volt, és olvasta a Nem akartamot 😀 És a helyesírási segédletem stílusa lett neki ismerős, hát azt hittem, ott halok meg xD )

Pénteken voltam Varga Bea írós előadásán, elsősorban fantasy/sci-fi íróknak szólt, de látókör-szélesítésre mindenképpen jó volt nekem is 🙂 Szeretem, ahogy Bea előadja a dolgokat, az a péntek esti könnyed hangulat kellett a lelkemnek az utolsó hét után. Sokan voltunk, többen, mint a nem zsánerspecifikus témáknál, szóval itt is látszott, hogy most a kitalált világok az igazán menők.

A világépítés kapcsán csomó minden felmerült, ami szerintem a teljesen realista írásoknál is fontos, sőt talán fontosabb, mint a fantasynál, pl. társadalmi-politikai viszonyok tisztázása, a karakterek státuszához illő cselekmény és viselkedés, szóval ezekre jobban fogok figyelni a jövőben.

Az előadáson felmerült Borsa Brown Az arab c. regénye, és egészen kedvet kaptam hozzá, de végül Az arab szeretőjét választottam, most olvasom: eleinte félbe akartam hagyni, mert nem tetszett, de azt hiszem, megtaláltam a kellőképpen távoli pontot, ahonnan nagyon is tudom értékelni a regényt — aki akar egy mélymerülést a magyar valóságba némi családi drámán keresztül, annak nagyon ajánlom, csak az azonosulási kényszert kell kiiktatni. Fogok róla molyos értékelést írni, szerintem még ma befejezem. 🙂

Már a Downton Abbey 6. évadát nézem, sajnos hamarosan vége, de már elkezdtük a Sopranost, úgyhogy nincs baj. Illetve a Fear the Walking Deadet imádom, kár, hogy csak heti egy epizódot adnak a második évadból. (Egyszer a változatosság kedvéért fogok majd olyan sorozatokat is nézni, amiket most néz a világ többi része 🙂 )

Kultúra · Olvasás · Tanulmányok

Kívánság Üst + miegyéb

Véget ért a Kívánság Üst, lelepleződtek a szerzők:

Peter Pettigrew nem az, akinek mutatja magát, azt azonban még ő maga sem tudja pontosan, hogy ki lesz, vagy hogy ki akar lenni. A hetedéves Petert kételyek gyötrik, sötét vágyak vezérlik, miközben már a barátait sem érzi olyan közel magához, mint annak előtte. Nem tud mást, csak azt, hogy ő nagyobb dologra hivatott, mint James és Sirius árnyékában kujtorogni, hogy jutalomra, elismerésre méltó, és ezért hajlandó bármit megtenni… Legalábbis majd egyszer biztosan.

Itt is köszönöm, nagyon tetszett!

Egyesek belerokkannak a háborúba, másokból az életveszély hozza ki a legtöbbet – Sirius közéjük tartozik, sosem hátrált meg a kihívásoktól. Azonban mikor betolakszik a halál az életébe, még ő is kénytelen szembenézni önmagával.

Részemről ez egy nagyon jól sikerült Üst volt, Nórinak jobban tetszett a történet, mint reméltem, ráadásul sikerült időben leadni 🙂 Még sokáig fogok visszajárni olvasgatni, mert rengeteg ajándék érdekel, csak egyelőre nem volt érkezésem rávetni magam a történetekre.

Egyébként a Nyctophilia Kihívásról is sok történet rajta van a listámon, de azok mind google doksiban kerültek fel, amit bajos telefonról olvasni, úgyhogy egyelőre azokhoz sem jutottam el.

Olvasás terén hamarosan jövök egy Anita Blake témájú kirohanással, hogy itt vagy molyon, az még kérdés, mert nem tudom, mennyire fogok tudni a legújabb kötetre szorítkozni. Egyelőre annyit, hogy már tudom, miért mindig az AB köteteket olvasom ki először: oldalanként egy sor bőven elég, hogy képben maradjak.

A hétvégén jogszoc vizsgára készülve elolvastam több mint 200 oldal tanulmányt, ami gyakorlatilag teljesen átfutott az agyamon, viszont az utolsó darab nagyon érdekes volt: A párbajképes társadalom Eliastól hihetetlenül aktuális, már ami a diákszervezetekre vonatkozó részeket illeti. Lehet, hogy már pont párbajozni nem kell, de egyébként minden pontosan ugyanúgy működik, ami elég félelmetes.

A vizsga egyébként jól sikerült, ötöst kaptam, az alkotmányjognak viszont még mindig nincs eredménye.

Egy barátnőmtől kaptam karácsonyra egy nagyon cuki pillecukor párnát, ő csinálta 🙂 Ő tőlem csak egy hógömböt kapott, de a kézügyességemre tekintettel talán jobb is így.pille

Mostantól karácsony végéig pihenni fogok, és valószínűleg anyával megsütöm életem első mézeskalácsát 🙂

Egyéb · Tanulmányok

Gyorsjelentés

Azzal kezdeném, hogy az elmúlt héten kb. 4 listát vezettem, nehogy elfelejtsek valamit, de ha van valaki, akinek ígértem valamit/tartozom valamivel, sikítson, mert már csak a tanulós listám van meg.

Ez a hét elég kaotikus volt, viszont több jó dolog is történt.

Sikerült autósiskolát váltanom, úgyhogy most a Csigavérnél vagyok. Egy barátnőmnek normális oktatója volt ott, aki úgy fest, elvállal — nagyon jó lenne, mert már több mint 760 km-t vezettem, és még mindig nincs meg a papírom (580-tól lehet vizsgázni, régebben meg csak 30 óra kellett). A Spuri Suli javára legyen mondva, hogy nem kérdezték, miért válok meg tőlük 😀

Megvolt az első AJ szeminárium, nem csináltunk semmit, de megígérték, hogy küldenek egy tájékoztatólevelet, ami azóta se jött meg (lecke persze van). A PJ szeminárium elmaradt (a tanár elnézte a termet, és nem volt neki gyanús, hogy 3-an vannak a 20 helyett), cserébe mindenkinek max. pontot adott az első dolgozatra.

A mediációs tanár behívott minket, hogy közölje, inkább páratlan héten tartana órát, valószínűleg még nem találta meg a Neptun üzenetküldős funkcióját. A jogi dogmatika egy fokkal jobbnak tűnik, mint amire számítottam, viszont a 26-ból csak 7-en voltunk, és én a következő órára nem tudok menni, úgyhogy lesznek kínos pillanataim.

Az ELTE ITK-s német nagyon jónak tűnik, sikerült egy olyan csoportba kerülni, ahol nem én vagyok a legbénább, mégis lesz mit tanulni, ez tulajdonképpen az egész hetemet feldobta. Cserébe a szaknyelvi angol nem fog indulni/ha indul is, valószínűleg nem megyek, mert vezetni kell valamikor.

Ugyanaz a barátnőm, aki az oktatóval összehozott, bemutatott egy friss ÁJK-snak, szerencsétlent majdnem beszerveztem a Jurátusba, de lekéste a határidőt 😀 Azt hiszem, nekünk tavaly az IK-val jobb dolgunk volt, mint a mostaniaknak az új mentorrendszerrel, ennek a lánynak ugyanis nem adtak semmilyen kész jegyzetet, sőt (a kari bulikról azért szólnak neki).

A tankönykrízis kezd elmúlni, a KIG könyv még mindig nem jelent meg, de az EKP-t és a Btk.-t megrendeltem, a többit pedig sikerült megvenni, úgyhogy egész jól állok.

Az Elemek Harcán már csak 4 történet van nekem hátra, ezeket a jövő héten kivégzem, de elég vegyes érzéseim vannak a művekkel kapcsolatban. Aztán már tényleg a DP-t fogom olvasni, az első kihívás, amire molyon jelentkeztem, ehhez kapcsolódik, és januárban vége, úgyhogy jobb lesz sietni 🙂

Írás · Kultúra · Olvasás

Tevékenyen

Kiolvastam az Anita Blake utolsó magyarul megjelent kötetét, a Halálcsókot, arról itt a molyos értékelés, most a Shivert kezdtem el.

Voltunk a nagymamáméknál névnapozni, ennek eredményeképpen felváltva kapok SMS-eket és e-maileket, hogy “ez most sms?” 😀 Anya megmondta a válást, a vártnál kisebb érdeklődést mutattak (semennyit…), viszont követelték, hogy akkor adja oda a másik lakáskulcsot, hogy ők majd átjönnek, amíg el leszünk utazva — nem mintha nem látnánk őket szívesen, de ez a nagyon rossz ötlet kategória, és elég sok reakcióra készültünk, de erre nem :/

A Nem akartam javításában (és AFS-es feltöltésében) már a 15. fejezetnél tartok, igazából ha sikerülne tartani a napi egy tempót, lehet, hogy még nyaralás előtt befejezhetném az egészet (viszont a végét nem csak szótárazni kell, hanem vágni is).

Az új, CampNanón írt vázlatomat is átnéztem, kijavítgattam, és még mindig tetszik, úgyhogy tényleg ezt fogom megírni a nyáron, vagy legalábbis elkezdem. Egyelőre viszont nem tudom besorolni semmilyen kategóriába, ami elég baj. Középiskolások vannak benne, nyomozgatásról szól (egyáltalán nem romantikus), viszont nem krimi, mert már az elején tudjuk, hogy ki a gyilkos, és nem is az a lényeg. :-/

A Testis Temporum Kihíváson is gondolkodom, leginkább azon, hogy legyen-e majd jó soká megint, csak kicsit épeszűbben, sokkal könnyebb pontozással és csapatversenyre építve, vagy hogy lenne-e rá igény, de ezt még talán korai megmondani. Mindegy, a lényeg, hogy egy új szabályzattal is bíbelődöm, mert ebben a negyven fokban csak mozdulatlanul lehet ülni.

Tegnap megnéztük moziban a Valami követ (It Follows) című horrorfilmet, ami minden volt, csak az nem, amit ígértek — a szereplők meg se próbálták kideríteni, hogy miért történik velük, ami, és hogy lehetne elmulasztani, főleg mezei házakban és parkokban sajnálták magukat, a film másik felében autókáztak. Azt hiszem, végül sikerült medencébe ölni a gonoszt, de az nem derült ki, hogy szárazon miért nem lehetett agyonlőni, amíg vízben igen. Sajnos egyáltalán nem volt félelmetes, az összes horrorszerű kocka benne van a trailerben.

Lesz új lencse a tévénézős szemüvegembe, nagyon ideje volt, mert már annyira gyenge volt az a dioptria, hogy hunyorogva is alig tudtam elolvasni a képernyőn a dolgokat, viszont a rendes szemüvegemet nem nyomorítom meg tévézéssel (szemüvegben alvással…).

Írás · Egyéb · Olvasás

Nyári tervek

Az első nyári programom az AFS tali volt, eredetileg arról akartam élménybeszámolót írni ma, de sajnos elmaradt, úgyhogy jöjjenek a személyes hülyeségek!

Stoobie és Hamy meghívtak zsűrizni az Elemek Harca Kihívásra, úgyhogy szeptemberben ott fogok villogni 🙂 Rengeteg tehetséges író jelentkezett, szerintem ősszel mindenkinek érdemes figyelni az oldalt. (Itt még nyilván a régi helyesírás lesz érvényben, ettől függetlenül várom az új szabályzatot, kilyukad az oldalam a kíváncsiságtól.)

Ami a közelebbi jövőt illeti, remélem, hogy sikerül levizsgáznom vezetésből még mielőtt elutazunk — kicsi az esélye, mert kb. három hét van addig, és másfél hónapja nem voltam vezetni, ráadásul az oktató egy kretén, aki nem nagyon szeret időpontot adni, de majd hétfőn letelefonálom vele az ügyet. Már egy éve húzódik a dolog, úgyhogy ha nem hajlandó rendszeresen fogadni, kérek egy másik oktatót.

Elég sok könyvet vettem, amit még nem volt időm elolvasni, szeptemberig feltett szándékom végezni velük, hogy legalább egy kicsit törlesszek a lemaradásomból. (Mondjuk pont rosszul indítottam, mert megvettem a következő AB kötetet, amiben már a 60. oldal környékén járok, de annak sosem tudok ellenállni — egyébként hihetetlen önuralmat gyakoroltam a könyvesboltban, csak ezzel + a tervezett ajándékkönyvvel távoztam, pedig nagy volt a kísértés.)

Jó érzés látni molyon, hogy a tankönyveim az AJ kivételével eltűntek az aktuális olvasmányok közül, rossz volt látni, hogy nem haladok velük. 😀 Amire biztos sor kerül, az A démon és a papnő és a Shiver, a többi sorrendjét még nem döntöttem el.

Gondolkodom a Rukkola kipróbálásán, van pár könyvem, amin szívesen túladnék, főleg olyanok, amiket ajándékba kaptam, nem olvastam, és soha nem is fogok, de annyira bonyolultnak látszik, hogy mire elolvasom a tájékoztatók felét, mindig elmegy a kedvem :’D

Ami az írást illeti, a Camp NaNós vázlatomat fogom megvalósítani, és most komolyan beszélek. Mindig azt mondom, hogy tényleg írni fogok, de kezd kínos lenni, hogy valójában sosem írok semmit, mert egy lusta (és elfoglalt) disznócska vagyok, de ezúttal tényleg tényleg írni fogok, mert ez egy jó ötlet, és annyira lúzer már nem lehetek, hogy egy percre kidolgozott vázlatot se legyek képest tisztességgel megírni.

Ezt főleg nyaralás alatt tervezem, remélem, Albánia motiváló környezet lesz. Utazás előtt feltett szándékom a Nem akartam javításának a befejezése, tudom, hogy már ezt se hiszi el nekem senki, de ezúttal tényleg elszántam magam.

Év közben csomó emberrel nem találkoztam, úgyhogy őket is fogom zaklatni, illetve remélem, hogy revával is sikerül összehozni legalább egy talit (inkább többet 😀 ). Csütörtökön Nienna Ewarával találkoztam, mivel ismét Pesten járt, jól kibeszélgettük magunkat, remélhetőleg szeptemberig most jártam utoljára az A épület büféjében (ahogy azt is, hogy szeptembertől rendszeresen megfordulhatok ott, és nem helyezik Lágymányosra, vagy esetleg a pusztába a kart).

Feltett szándékom még megszüntetni az asztali számítógépet, amit igazából nem használ senki, csak adatokat tárolunk rajta, a monitor meg rengeteg helyet elfoglal az amúgy sem teniszpályányi asztalomból, csak éppen ez elég nagy munka lesz, mivel mindent le kell menteni róla, de úgy, hogy a végeredmény összhangban legyen anya és az én gépem adathalmazával, tehát semmi se szerepeljen kétszer, úgyhogy ezt egyelőre halogatom. Viszont a névnapomra megkaptam hozzá anyától a háttértárat, amire amúgy is elég régen vágytam, úgyhogy örülök (sajnos másik szülőm névnapi kultúrája odáig terjed, hogy “névnapra is szokás ajándékot adni? nem is tudtam…”, nem ám egy tábla csokiig vagy egy csokor virágig, de igazából pont le van….).

Ha már számítógépek, valószínűleg a nagymamámékhoz is sokszor megyek majd, hogy segítsek neki megtanulni e-mailezni, bár ők még nem bokszolták le a dolgot: a nagypapám eléggé possessive, már ami a gépet illeti, a nagymamám viszont nem az a típus, akinek csak úgy nemet lehet mondani 😀

Tegnap elmentem fürdőruhát venni, ami sikerült is, de nem volt jó élmény, egyrészt nem mondhatni, hogy a beach body kategóriába tartoznék így vizsgaidőszak után (igen, edzeni is fogok a nyáron), másrészt a fürdőruhák fele pont úgy néz ki, mint a tavalyi modellek. A vizsgaidőszak előnye, hogy már az összes nyári cucc féláron van mindenhol, viszont sok minden elfogyott. Valamiért hatalmas divat lett a csíkszerű fürdőruhafelső, amiben még a modellek 90%-a is elég borzasztóan néz ki, nemhogy én, és szintén alig találni olyan felsőt, amiben nincs kétujjnyi szivacs, de végül én nyertem 😀

A rózsaszín festékem viszont még mindig nem érkezett meg, remélem, nem tartotta meg valaki a postán 😦

Tanulmányok

Vizsgák

Már két vizsgán túl vagyok, mindkettő ötös lett, ami már önmagában több, mint amit az előző vizsgaidőszakról el lehet mondani.

Politológiából múlt héten voltam, szerencsére csak írásbeli: a Szakács-féle jegyzetnek már csak a fele használható, mivel megváltoztatták a tételsor második részét (a galádok nem gondolnak rá, hogy most valakinek megint fel kell áldoznia magát a közért), de szerencsére ahhoz elég volt a diasor és a tankönyv vége.

Jogtörténetből alapvizsga volt, vagyis diplomaátlagba számít, emiatt is örülök, hogy jól sikerült — kísértetiesen hasonló volt az alkotmánytörténethez, a tanár megint elkezdett ravasz, nem éppen szorosan kapcsolódó kérdéseket feltenni, és nem hagyta, hogy elmondjak mindent, amit tudtam, de szerencsére most jobb hangulatban volt, és megadta az ötöst.

A következő két hétben a római joggal kell foglalkoznom, nem tudom, elég lesz-e, mert nem tanultam semmit szorgalmi időszakban, az előző félév anyagát elfelejtettem, a szemináriumon viszont ötöst kaptam, vagyis elég kínos lenne, ha a vizsga rosszul/nem sikerülne. Ráadásul nem is tudom átérezni sokak elismerését/lelkesedését a tárgy iránt, mivel szerintem túl van súlyozva: oké, hogy az európai magánjogban meghatározó a recepciója, így fontos alapozótárgy, de talán nem azon múlik, milyen jogász lesz belőlem, hogy fel tudom-e sorolni az összes birtokinterdiktumot. Ebből a szempontból a Pázmány hozzáállása sokkal ésszerűbb, ott viszont más gondjaim lennének.

római jog tk.
a sárga jelölő alatti 200 oldallal még sosem találkoztam

Elkezdtem kitöltögetni az OMHV-t, és teljesen sokkolt, hogy ha azt írom be, hogy kevesebb, mint az előadások felén vettem részt, akkor valójában nincs is lehetőségem értékelni, vagyis nem tudom beírni, hogy azért nem jártam előadásra, mert borzalmas volt.

A molyon a jogi tankönyvek valamiért nem népszerűek, többet is nekem kellett hozzáadni, illetve van olyan, amihez én írtam az első értékelést — itt a tankönyves polcom, ha valaki olvasta/használta valamelyiket, itt a lehetőség véleményezni.

A hosszú hétvégén elmentünk Mekibe (azt hittük, hogy görög hét van + reménykedtünk, hogy a mindenmentes szendvicseket meg lehet kóstolni, de azokat csak bizonyos kiemelt éttermekben adják), a Duna Plaza kiábrándítóan kihalt volt. Rossz ez a zárva tartás, így még nézelődni se lehet, pedig több helyre is szívesen bementünk volna.

A kihívások ezerrel döngetnek, aki sherlockos, az jöjjön ide olvasni, aki szeretne Hobbit/LOTR kihívásra írni, az itt jelentkezzen. 😉 Én sajnos egyikhez sem értek, de majd a nyáron felbukkanok valamelyik HP-s kihívásnál.

Utazás

Gran Canaria

Az idei nyaralás élménybeszámolóját már tervezgetem egy ideje, eleinte a bécsi várakozás alatt akartam megírni, de mire oda jutottunk, örültem, hogy nyitva tudom tartani a szemem.

A legjelentősebb változás a korábbi évekhez képest az, hogy a Malév megszűnése óta Ferihegyről nem nagyon mennek gépek, vagyis ha valaki el akar jutni Las Palmasba, először Bécsbe kell mennie — odafelé ez nem volt gond, vissza azonban hajnali kettőkor szálltunk le, és az első busz reggel hétkor indul Budapestre. Mi önállóan utaztunk, de Neckermannal vagy más utazási irodával se lett volna jobb: a charterek ugyan Pestről mennek, de 10 órás várakozással egy nyugati reptéren, esetleg két átszállással.

Gran Canaria más, mint ahogy képzeltem, az utak vadi újak, és az egész sziget tele van körforgalmakkal, de nincs ott semmi különös. A szállodánk a tökéletesség igen erős illúziója volt, ami csak szépen lassan, a második hét végére oszlott el teljesen — szuper hotel, ahol többnyire jól éreztük magunkat, de a tökélytől, amit igyekszik a vendégekbe sulykolni, eléggé messze áll. Személyes okokból olyan helyet választottunk, ahol ingyenes wifit ígértek a szálloda teljes területére, ehhez képest az első héten alig működött az internet. A fő gondot az jelentette, hogy a képek és a leírás, többi utas beszámolója alapján úgy tűnt, a szállodát egy út választja el a tengerparttól — ez valójában két körforgalmat, és egy meglehetősen meredek utcát jelentett, felfelé 20, lefelé pedig 10-15 perces gyaloglást, így nem lehetett a medencék és a tenger között rohangálni, ahogy szoktuk.

A tenger kicsit hideg volt, és időnként hatalmas sziklák bukkantak elő a semmiből, hétvégén pedig olyan sűrű napernyőtábor alakult ki, mint amit az Olaszországban készül képeken szoktam látni, de a víz szuper volt, végigúsztam az öböl bójasora mellett 🙂 A szobánk kilátásáról már feltettem egy képet Facebookra, de ha a másik irányba fordultunk, ráláttunk a nagyobb medencére is.

A szigeten rengeteg gyík él, ezt festik/nyomják rá a szuvenírekre is — sosem láttam akkora példányt, mint ami a szálloda egyik teraszán mászott át.

Mi Amadores Beach-en laktunk, de elmentünk Puerto Ricóba, ahonnan a Spirit of the Sea nevezetű hajóval utazunk egy keveset, hogy delfineket lássunk. Mogánt, a sziget Velencéjének nevezett kis falut is meglátogattuk — gyönyörű hely, ha valaki Gran Canariára utazik, javaslom, hogy ott keressen szállást.

A delfinnéző hajón
A delfinnéző hajón

A sziget fővárosa Las Palmas: csak az óvárosát néztük meg, de elég is volt, elég nagy település, így nem sokban különbözik bármelyik európai várostól — a Kolumbusz Múzeumot érdemes felkeresni, ahogy az El Museo Canariót is, ahol hatalmas koponyagyűjtemény található. Egyébként van egy Váci utca jellegű utcájuk, aminek a két szélén padok állnak, a helyiek azokon ülve nézik a járókelőket.

A legnagyobb pozitívum a normális időjárás volt: szinte végig rendes, nyári hőmérséklet volt 25-28 fokkal, ami az itthoni kánikulához képest kellemes felüdülést jelentett.

A legnagyobb negatívum a helyi boltosok és éttermesek magatartása: kinn állnak az üzletük/éttermük előtt, és mindenkit megszólítanak, behívnak — ezzel a válság kezdete óta több görög szigeten is találkoztunk, és már ott is elég zavaró volt, csak amíg a görögök az egyértelmű “nem, köszönöm” válaszra békén hagyják az embert, a kanáriak nem. Nem elég, hogy azonnal megszólítanak (vagyis nem tudod nyugodtan megnézni se a kirakott étlapot, se az árut), de ha nem mész be, követnek: mennek utánad az utcán, és próbálnak beszélgetést kezdeményezni. Tipikusan férfiak, és tipikusan nőkkel, véletlenül se azt használják ki, hogy így a személyes zaklatás látszata nélkül leszólíthatnak bárkit…

A csúcs, hogy ha nem felelsz, esetleg egy idő után szólsz, hogy kopjanak le, még nekik áll feljebb. Aki hozzánk hasonlóan rosszul bírja ezt a hozzáállást, az jobban teszi, ha messze elkerüli a kis üzleteket és az éttermeket (az nem elég, ha az út túloldalán mész, célszerű be se menni az ilyen utcákba.)

A helyi közlekedés viszont nagyon megbízható, a buszok újak és tiszták, a vezetők beszélnek angolul, és gyakorlatilag bárhová el lehet jutni viszonylag alacsony áron — két jegy Amadores Beach-ről Las Palmasba 16,10 €, pedig a sziget két ellentétes végén vannak.

A szállodában volt egy muszlim pár, akiket kitartóan figyeltem (kíváncsi vagyok, na), és a nő napközben a medencéknél ugyanúgy bikiniben feszített, mint mindenki, este viszont még fejkendőt is tett.

A második héten már kezdtünk egymás agyára menni, az összezártság nem tesz nekünk jót, de ezektől eltekintve kifejezetten jó nyaralás volt, rengeteg gyíkot és kaktuszt láttunk, sokat haladtam az írósulis novellámmal (mindjárt elkezdtem begépelni), és még le is barnultam. Kiolvastam a Rubinvörös c. regényt, értékelés a molyon (a “cselekményleírást tartalmaz” feliratra kell kattintani).

Ajánlom-e a szigetet: ajánlom, de sokkal könnyebben megközelíthetőek és olcsóbbak a földközi-tengeri szigetek — olyan szignifikáns különbség szerintem nincs, hogy megérje az extra kiadást és a hosszabb utat.

Olvasás · Tanulmányok

Lassan, de biztosan

Ma voltam a suliban, és gyakoroltam a némettanárral, aki vizsgáztatni fog — jó élmény volt, nagyon kedves, segítőkész, és tökéletesen érthetően beszél, ráadásul azt mondta, hogy nem lesz semmi gond 🙂 A magántanárom elég gyenge iskolában tanít, emiatt fenntartásokkal fogadom a dicséreteit, de a másodvélemény megnyugtatott.

A magyarral mondhatni sehogy se állok, pedig az a vizsga is kedden lesz (reggel nyolckor 😦 ). Idén néhány baráttal csináltunk egy FB csoportot, összesen nyolcan voltunk 40 tételre, és megegyeztünk: az egyik lánynak a nővére itt érettségizett pár éve, tőle megkaptunk 18 nyelvtantételt a 20-ból, viszont az irodalmat fel kellett osztani. Én még év közben kidolgoztam 8-at, a többiek pedig vállalták a maradékot: a határidő vasárnap volt, sok tétel mégis csak hétfőn, kedden került elő, és voltak tételek, amikre kijelentették, hogy azt nem csinálják meg, mert ahhoz kaptunk jegyzetet — ja, csak fél éve azt hangsúlyozza a tanárnő, hogy a jegyzet, amit ő csinált, nem elég, kell az órai anyag is.

Szóval tegnap megcsináltam még négy tételt, ami részemről összesen 12, vagyis több mint az összes irodalomtétel fele, pedig 8-an voltunk. Nem sajnálom tőlük, és örülök a tételeknek, amiket kaptam, nagy könnyebbség (főleg a nyelvtan), csak éppen nem ezt beszéltük meg: ha előre szólnak, hogy amihez van rendes anyag, azt már nem is tartják kidolgozásra méltónak, nem tegnap kezdek foglalkozni vele. A tanulság persze eljutott az agyamig, korábban is annak megfelelően dolgoztam, csak mivel ebben az egyezségben, csoportban közeli barátok és egyébként megbízható emberek voltak, azt hittem, ez egyszer kivételt tehetek, és hagyatkozhatok rájuk. Hát nem.

Hogy valami jót is mondjak: elindult az íróiskolás FB csoport, ismerkedünk 🙂

Csomó könyvheti beszámolót olvastam, és most még jobban sajnálom, hogy nem tudtam elmenni. A múlt héten elolvastam a Gyászt, az 1984-et és a Szigeti veszedelmet, viszont az Egy polgár vallomásai már nem fért bele, úgyhogy lesz egy tétel, amihez nem olvastam a művet — tipikus, hogy 8 év alatt egyetlen kötelezőt nem olvasok el, és az kell az érettségire. Jó lenne egy moly app androidra, sokkal kézre állóbb lenne telefonon jelölgetni, hogy hol tartok egy-egy regényben.

Lényegi kiegészítés, mert a fontos dolgok mindig csak utólag jutnak eszembe: a töri emelt szóbelimre 100%-ot kaptam, így 92% a végeredmény 🙂 (Arról, hogy igazságosak-e, inkább ne beszéljünk: a szóbeli eredményem azt jelzi, hogy a kérdéseket, amikre nem tudtam válaszolni, nem vették figyelembe, több ismerősömnél viszont nagyon is megnyomták a ceruzát…)