Kultúra · Tanulmányok

Negyedév ON 📚

Múlt héten a kari lappal az Orientációs Napokon standoltunk, hátha a gólyák kedvet kapnak a jelentkezéshez – páran eléggé érdeklődtek, ugyanakkor még mindig nem sikerült elosztogatnunk a tavalyi ON-ra összeállított gólyaszámot, és az idei szórólapból is maradt. (Az csak belsős érdekesség, hogy a főszerkesztőnknek saját költségen kellett nyomtatnia a promóciós anyagot…). Szerintem az elsősökön leginkább az érződött, hogy harmadik napja tömik a fejüket random dolgokkal a diákmentorok, de persze ez egy klasszikus gólyatáborban sincsen másképp, úgyhogy emiatt nem kaptunk kevesebb figyelmet.

A főszerkesztőnk idén tavasszal végez, úgyhogy a második félévben már csak a ZV előkészítőkkel fog foglalkozni, de szerencsére ősszel még viszi a lapot. Őszintén remélem, hogy sikerül neki minden tárgyát lezárni, mert tavaly az ELTE/TO, ahogy nézzük, nagyon csúnyán kitolt vele. 😦

Ami engem illet, az évkezdés enyhén szólva leszívta az energiáimat, de ettől még igyekszem tartani magam az elhatározáshoz, hogy visszatérek a rendszeres, napi készüléshez — félelmetes, mert szerintem 12. első féléve óta hasonlót sem csináltam. 😀

Az órarendem tulajdonképpen nem rossz, de egy szemináriumra sem jutottam be ahhoz a tanárhoz, akihez szerettem volna (mázlipontok 💪), és nem sokkal a jelentkezés vége előtt büntetőjogból megváltoztatták a szemináriumvezetőt — sajnos már nem volt hová átmenni, minden csoport betelt 😦

Hatályos tankönyvekkel továbbra sem igazán büszkélkedhet az egyetem, vagyis kisebb vagyont költöttem olyan kötetekre, amikből úgy kell majd kibogarászni, hogy mi használható, és mi nem… Viszont szerencsére az új PP-ből kell majd vizsgázni, vagyis ahhoz sincsen könyv, csak a törvények, illetve amit előadáson elmondanak — talán így kisebb terjedelmű lesz az anyag, ugyanakkor mivel tavaly már teljesítettem a szemináriumot, csak másodkézből tudhatom meg, hogy mi a “valódi” elvárás.

Múlt pénteken EKG-n voltam, ma megcsináltattam az alsó bölcsességfogaimról a CT-t, jövő pénteken megyek az új háziorvosomhoz… Szóval az egészségügyis dolgokkal sem lassítottam sokat 😀

A lakást lefoglalózták, és a vevőnknek eléggé sürgős az ügylet befejezése, mert albérletben lakik, úgyhogy remélhetőleg hamar túl leszünk az adásvételen 🙂

Lazításképpen megnéztem a moziban az Itet, hát nem ajánlom senkinek 😀 Szörnyen unalmas és repetitív volt, ráadásul minden logika nélkül. A trailer eléggé jól összefoglalja a film értékelhető részeit, úgyhogy íme:

A reklámok alapján kinéztem magamnak a Fűrész 8-at, de amilyen az én szerencsém, maximum a tévében fogom látni 😀

Egyéb · Kultúra · Tanulmányok

Önmarketing előadás és prioritások

Beszámoló On Sai írói marketinges előadásáról és a Jurátus különszámával kapcsolatos fejleményekről, illetve némi elmélkedés arról, hogy van-e keresnivalóm az ELTE-n.

+ AFS teaser 😀

(Kezdem megszeretni a blogom új megjelenését, úgyhogy ezentúl ehhez fogom igazítani a posztokat, és elkezdem összefoglaló, illetve bővebben részekre osztani a bejegyzéseket, ha valakinek ez kényelmetlen, szóljon. 🙂 ) “Önmarketing előadás és prioritások” olvasásának folytatása

Egyéb · Kultúra

Őszi szünet

Hihetetlenül jól jött nekem ez a szabad hét, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül 🙂 Sok tekintetben végre utolértem magam, ennek megfelelően nem csak henyéléssel telt a szünet, de nagyobb baj ne legyen.

Múlt szombaton a Central Színházban megnéztük a Nem félek a farkastólt — szerintem nagyon igényesen összerakott előadás volt, és a díszletet, jelmezeket is szépen megcsinálták, abszolút átjött az üzenet, bár némelyik jelenetet kicsit eltúlzottnak éreztem. A váltás a két felvonás között nagyon élesnek tűnt nekem, aki látta más feldolgozásban, és tudta, hogy mi lesz a dolog végkimenetele, annak lehet, hogy nem volt túl zavaró, de engem kicsit megakasztott.

Utána még átmentem egy barátom szülinapi összejövetelére, ahol összesen őt meg egy másik volt osztálytársamat ismertem, de szerencsére mindenki nagyon cuki és közvetlen volt, úgyhogy jól éreztem magam abban a kb. egy órában, ameddig még együtt volt a társaság.

A szünetben végre elmentem a szemészhez: sajnos fél dioptriát romlott mindkét szemem (mondjuk ennek fényében nem csoda, hogy nem látok a legjobban a mostani szemüvegemmel). Már megrendeltem az új szemüveget, kíváncsi vagyok, szeretni fogom-e, mivel “divatos” keretet választottam — eddig mindig alul damilos szemüvegem volt, amihez képest ez elég nagy váltás, de tetszik (még mindig), úgyhogy reménykedem. Elvileg jövő hét végére elkészül a szemüveg, majd teszek fel képet.

A Vision Expressben egyébként elég nagy akció van, anyagilag érdemes most körülnézni (jöttek új keretek is), de sajnos az eladók még mindig elég furák, határozottan örülök, hogy a cylinder miatt nem az üzletben fogják becsiszolni a lencséket. Remélem, a technikusuk jó, és nem kell elmennem a körútra állíttatni a szemüvegen, de az már a legkevesebb.

A Tesco házhoz szállítása pénteken összeomlott, és nem hozták ki a rendelésünket (nem is szóltak, hogy nem fogják…), úgyhogy este 10 felé volt egy kedves bevásárlásunk, fantasztikus élmény volt, de muszáj volt elmenni, mivel a nagypapám névnapját ünnepeltük szombaton, és semmi sem volt már otthon, reggel se másnapra. First world problem, nyilván, de nagyon csalódott vagyok, mert jó szolgáltatásnak indult, főleg hogy anyának egyáltalán nem szabad súlyt emelnie, azt meg nem hagyja, hogy én egyedül vásároljak be két hétre, ráadásul időt is lehet így spórolni, de egyre több sebből vérzik a dolog.

Pénteken találkoztam apával, az új munkahelyén már véglegesítették, ezzel kapott saját irodát és titkárnőt, szóval objektíve felfelé ívelnek a dolgai, csak sajnos még mindig nem szerette meg a helyet.

Írás terén haladtam egy kicsit: befejeztem a 12. fejezetet, és átnéztem még egyszer a 11.-et 🙂 Elolvastam a Cursed Childot, ahhoz képest, hogy mennyit szoktak állni a könyvek a polcomon, az a három hónap, amíg ezt aszaltam, semmi. Írtam róla a molyon értékelést, bár nem nagyon mérvadó a véleményem: egyébként sem vagyok next gen rajongó.

Idén nekem kimarad az Üst és a Merengő találkozó is, de aki nem olyan béna a time managementben, mint én, nézzen fel az oldalra, mert december 10-én lesz a nagy esemény 🙂

Kultúra · Tanulmányok

ELTE Press Akadémia és a végkimerülés

Lassan egy hónapja nem írtam bejegyzést, ennek az az oka, hogy a harmadév tényleg brutális, még nekem is 😀

Ami a kari lapunkat illeti, végre megjavult a honlapunk: megjeleníti a képeket, a főszerkesztőnknek sikerült feltölteni az új, HÖK-független dizájnt, és még az impresszum is frissült. A hozzáférésem is működik, úgyhogy bele tudok javítani a publikált cikkekbe is, ha utólag veszünk észre valami orbitális hibát a másik olvasószerkesztővel.

Sok új embert felvettünk, mind lelkesek és aranyosak, remélhetőleg megmarad ez a mentalitás, és nem kell majd egyesével noszogatni őket, mint a régebbi tagokat. Múlt pénteken tartottunk egy workshopot, ahol arról beszéltem, hogy milyen munkafolyamatok vannak a szerkesztőségben, és hogyan kell használni a Word korrektúráját, illetve mi a lapnál milyen funkciókat használunk.

Nagyon remélem, hogy sikerült legalább a technikai dolgokat átadni, mert a gólyaszám kapcsán a fél augusztusomat azzal töltöttem, hogy kiderítsem, melyik cikket ki írta a valóságban, és ki milyen alternatív néven használja a szövegszerkesztőjét…

Sajnos sokan nem jöttek el, úgy fest, velük a jövő hét folyamán egyesével le kell ülnöm, hogy megmutassam legalább a korrektúrát — kicsit vicces, hogy nekem kell szaladgálni a tagok után, mintha ők tennének szívességet, főleg hogy olyanokról is szó van, akik fél éve nem bírnak megnézni egy Youtube gyorstalpalót az ügy érdekében. 😦

A jó hír, hogy novemberben elvileg már megkapjuk a fizetésünket az iskolaszövetkezettől (igen, az augusztustól mostanáig terjedő időszaknak a honoráriumairól van szó). 🙂 Ráadásul tanulmányi ösztöndíjat is kapok, pedig azt hittem, az átlagom nem lesz elég idén. 🙂

Az ELTE Press Akadémiáról tavaly is írtam, visszaolvasva a blogon nagyon kegyesen nyilatkoztam az eseményről, talán mert akkor még nem voltam ilyen biztos helyzetben a szerkesztőségen belül, vagy nem tudom 😀

Idén sokkal családiasabb volt az esemény, mivel nem egy hodályszerű előadóban voltunk, hanem a B épület egyik termében, de a program elég sajátosra sikerült.

Az elején egy srác nagyon halkan beszélt olyan dolgokról, hogy kiket kell felvenni a szerkesztőségekbe, kiket nem (adjunk-e esélyt azoknak, akik pl. fél éven belül biztos nem produkálnak értékelhető teljesítményt), tök vicces volt, hogy csak én mertem azt mondani, hogy készséget fejleszteni máshol is lehet, és nem egy több mint 2000-es napi olvasottságú lapnál kell megtanulni alanyt-állítmányt egyeztetni, amikor mindenki ott pufogott körülöttem 😀

Utána volt egy rövid előadás az újságírói etikáról, aminek az volt a lényege, hogy ha egy mód van rá, akkor PC kifejezéseket használjunk, nem hiszem, hogy bármelyik szerkesztőség falnak ment tőle.

Idén is műhelymunkákkal zárult a program, olvasószerkesztőkét és főszerkesztő-helyettesként a profi szekcióba kerültem, ahol szép nagy lapokra felírtuk, hogy mik az előnyei-hátrányai az egyetemi újságírásnak. Érdekes volt meghallgatni, hogy melyik szerkesztőség hogyan dolgozik, ki honnan szerez hirdetőket, írókat, pénzt, ki hogy hárítja a HÖK és az egyetemi vezetés befolyását, csak éppen ez inkább egy ismerkedős esemény volt, nem akadémia.

Azt hiszem, a jövőben eltekintek attól, hogy az esemény nevéből oktatásféleségre asszociálok, és igyekszem kapcsolatépítős programként gondolni az eseményre — így talán nem lesznek olyan elvárásaim, amiket az ELTE Press Akadémia nem tud teljesíteni 🙂

Egyébként nagyon cuki molinót hoztak, fényképezkedtünk is előtte, végre van pár spontán csapatképünk, amire nem öltözött ki mindenki, mint az őrült 🙂 És jót ebédeltünk együtt, végre én is kipróbáltam a Pastát — egyedül sosem mentem volna be, már csak a hatalmas sor miatt sem. Jó volt a kaja, de nem leszek hívő, mint sok ÁJK-s, gyakorlatilag spagetti + minimális hús + választás szerinti öntet az összes menü.

A Váci úton nyílt egy új Praktiker, idén itt tették ki először a karácsonyi dekorációkat/én itt találkoztam a teljes ünnepi felszereléssel először.

Az egyetemen nagyon sok dolgozatot írtunk, előző hétvégén két és fél napot szünet nélkül végigtanultam a PP ZH-ra — érzésem szerint nem lett rossz, de jaj. Azt hittem, belegyógyulok a székembe, teljesen leszívta az agyamat, utána egész héten csak vegetáltam.

Viszont végre kezdek elfogadható jegyeket produkálni (lekopogtam…), a szerdai bünti ZH-m 5-ös lett, és közigből is javítottam: a második jogorvoslatos dolgozatom 92% lett, és a moodle-ös tesztet összességében 89%-ra teljesítettem. 🙂

A jövő heti kilátásaim sajnos borongósak: hétfőn alkotmányjog ZH lesz, keddre pedig vállaltam egy előadást, ami alapján az év végi jegyemet kapom (mivel arról volt szó, hogy az AJ elmarad, csak a tanárnő meggondolta magát, mert miért ne…). Ennek megfelelően fantasztikus hétvégének nézek elébe, csak annak örülök, hogy most van anya névnapja, úgyhogy legalább az ünneplés idejére elszakadhatok a könyveimtől.

Ha már otthoni dolgok, ma kitakarítottam az egész lakást, ragyog mindent 😀 Kár, hogy aránylag rövid ideig látszik az ember ilyen irányú erőfeszítése, de nálunk mindig nagyon látványos a változás, mert anya nem tud takarítani, én meg nagyon ritkán érek rá ezzel foglalkozni.

Ami az AFS-t illeti: nem tudom, hány helyre posztoltam már ezt a FB csoporttól kezdve a FB oldalon keresztül a privát üzenetekig, de tényleg nem tudunk mit tenni az oldal gyorsabb helyreállítása érdekében. Szóltunk Calunak, aki egyébként magától is észrevette a hibát (ami nem az AFS oldalán van), ennél többet pedig nem tehetünk. Nekem is hiányzik az oldal, de nem lustaságból nem állítjuk helyre, hanem mert nem tudjuk — szóval ha bárki ilyen jellegű infók miatt tévedt fel a blogomra, sajnos tényleg csak azt tudom mondani, hogy várni kell, amíg Calu intézkedik. 😦

Kultúra · Tanulmányok

Zeneakadémia és osztálytalálkozó

Múlt hétvégén a Zeneakadémia évadnyitóján jártam anyával 🙂

A felújítás óta most először láttam belülről az épületet: az utolsó függönyt is gyönyörűen megcsinálták, úgyhogy már csak ezért is érdemes volt elmenni. 🙂

Az Óbudai Danubia Zenekar Nyitány című előadását hallgattuk meg, ami szó szerint az volt, amit a neve ígért. Nem értek a zenéhez, de nekem tetszett, és kicsit javított a Zeneakadémián még középiskolában szerzett traumatikus élményeimen — nekünk hatodikban iszonyatosan unalmas és érdektelen előadásokat kellett ott hallgatni szombatonként: egy idős pasi beszélt mindenféle baromságot nullaközeli zenével, szóval van mit ledolgozni.

A mostani műsornak is az volt az egyetlen szépséghibája, hogy a karmester orbitális baromságokat beszélt a darabok között népművelő szándékkal. Ott kezdtük, hogy neki mi jut eszébe az Andrássy úton sétálva, és eljutottunk az olyan fenomenális poénokig, hogy Rossinivel ki hogy volt rosszindulatú :-/

Az iskolahét normálisan telt, elindult a szaknyelvi angolom a Pázmányon: a tanárnő rendesnek tűnik, és az anyag is elég jó, sokat haladtunk a szókinccsel már az első alkalommal is, és végül is ezért mentünk oda, úgyhogy összességében elégedett vagyok 🙂 Csak két apró probléma van: az egyik, hogy a többiek nem/nagyon alacsony fokon beszélnek angolul (nem volt bemeneti követelmény, a következő félévben válik ketté közép- és felsőfokra a kurzus), szóval a mellettem ülő lánnyal egy beszélgetős feladatot se sikerült megcsinálni, mert egy szót se szólt, a másik, hogy nyomtatott tananyag gyakorlatilag nincs (a szótár nem kapható, a tankönyvet évek óta nem nyomták újra a pécsiek).

A hét végére visszaestem a betegségben, úgyhogy pénteken nem mentem el edzésre, viszont írtam itthon egy keveset. 🙂

Tegnap az osztályfőnökünknél megtartottuk az éves osztálytalálkozót, idén több mint az osztály kétharmada eljött, úgyhogy örülök, hogy összeszedtem magam annyira, hogy kitoljam a fenekem Piliscsabára. Jó volt találkozni a többiekkel, mivel a többséggel nem/csak neten tartom a kapcsolatot.

Néhányan nagyon jól haladnak (GE-nél és az SAP-nál gyakornokoskodnak), és még azok is egész boldognak tűntek, akik csúsztak/harmadik szakjukat kezdik idén, úgyhogy ez is csak megerősített benne, hogy idén össze kellene szednem magamat. 🙂

Fura volt újra szembesülni a sulis berögzülésekkel, hogy nekem nem lehet gond a tanulás, nem létezik, hogy én majd ne jussak be a kiszemelt helyre, mert hogy ugye én OKTV-t nyertem, és ez aztán eldönti, hogy mennyire leszek sikeres.

Sajátos, hogy néhányan mennyire kitörtek az iskolás skatulyákból, de nem veszik észre se magukon, se másokon, hogy mennyit számít, hogy nem egy átlagos masszával kell versenyezni, hanem az ország legjobbjaival, akik ugyanolyan téren tehetségesek és érdeklődőek, mint mi vagyunk, különben ugye nem arra a szakra járnának, mint mi…

De csak azért sem adom fel, idén igenis tanulni fogok 🙂

Egyébként a studyblr tag alatt rengeteg jó tipp és trükk van, érdemes körülnézni arra.

Írás · Kultúra · Olvasás · Tanulmányok

Évforduló

Ma két éve regisztráltam a WP-re, és kedden lesz két éve, hogy megírtam az első posztomat. 🙂 Nagyon sok minden történt velem azóta, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kitartok a blogolás mellett, mivel korábban minden naplószerű kísérletem kudarcba fulladt — igaz, ezt a blogot egyáltalán nem akartam személyesre alakítani, de így sikerült. Köszönöm mindenkinek, aki néha benéz, hogy élek-e még, sokat jelent, hogy vannak rendszeres olvasóim ❤

Az utolsó két hét az egyetemen kisebb rémálommal ért fel, de már túl vagyok rajta, és készülhetek az első vizsgámra. 🙂 Leadtam az évfolyamdolgozatomat, de semmilyen igazolást nem kaptam róla, remélem, nem tűnik el a rendszerben a remekművem. Már csak ki kellene küldenem az opuszt azoknak a szexmunkásoknak, akik jelezték, hogy érdekli őket a felmérésem eredménye, illetve le kellene mentenem a beszélgetéseket, amiket végül nem volt időm felhasználni a dolgozathoz.

Még két ZH-t nem kaptunk vissza, illetve egy jegyemet valamiért nem írták még be, ezeket leszámítva a félév jól sikerült, csak az elektronikus kommunikációból kaptam 4-est (természetesen ez a 3 kredites tárgy). 😀

A vizsgaidőszakra nagy terveim vannak, heti egy vizsgám lesz hat héten keresztül, így remélhetőleg közben marad időm edzeni és napozni (már ha nem fulladunk bele az esőbe még ezen a hétvégén). Egy gyenge pillanatomban vettem egy kontúrozópalettát egyéb tökéletesen felesleges dolgokkal (lásd az oldalsávon), és bár ez valószínűleg minden hardcore feminista halála, a kontúrozás hatalmas poén. Komolyan, mindenkinek ajánlom, olyan, mintha új arcot rajzolnál magadnak, én egyedül próbáltam ki, de gondolom, társaságban még viccesebb 😀

A kari lapnál már csak egy-két cikk van elfekvőben, aztán leállunk a vizsgaidőszakra és a nyárra, talán nem is baj, már mindenkin érződött, hogy sok volt a jóból a szemeszter utolsó pár hetében. (Egyébként hihetetlen, milyen kicsi a világ, a leköszönő főszerkesztőnk is merengős volt, és olvasta a Nem akartamot 😀 És a helyesírási segédletem stílusa lett neki ismerős, hát azt hittem, ott halok meg xD )

Pénteken voltam Varga Bea írós előadásán, elsősorban fantasy/sci-fi íróknak szólt, de látókör-szélesítésre mindenképpen jó volt nekem is 🙂 Szeretem, ahogy Bea előadja a dolgokat, az a péntek esti könnyed hangulat kellett a lelkemnek az utolsó hét után. Sokan voltunk, többen, mint a nem zsánerspecifikus témáknál, szóval itt is látszott, hogy most a kitalált világok az igazán menők.

A világépítés kapcsán csomó minden felmerült, ami szerintem a teljesen realista írásoknál is fontos, sőt talán fontosabb, mint a fantasynál, pl. társadalmi-politikai viszonyok tisztázása, a karakterek státuszához illő cselekmény és viselkedés, szóval ezekre jobban fogok figyelni a jövőben.

Az előadáson felmerült Borsa Brown Az arab c. regénye, és egészen kedvet kaptam hozzá, de végül Az arab szeretőjét választottam, most olvasom: eleinte félbe akartam hagyni, mert nem tetszett, de azt hiszem, megtaláltam a kellőképpen távoli pontot, ahonnan nagyon is tudom értékelni a regényt — aki akar egy mélymerülést a magyar valóságba némi családi drámán keresztül, annak nagyon ajánlom, csak az azonosulási kényszert kell kiiktatni. Fogok róla molyos értékelést írni, szerintem még ma befejezem. 🙂

Már a Downton Abbey 6. évadát nézem, sajnos hamarosan vége, de már elkezdtük a Sopranost, úgyhogy nincs baj. Illetve a Fear the Walking Deadet imádom, kár, hogy csak heti egy epizódot adnak a második évadból. (Egyszer a változatosság kedvéért fogok majd olyan sorozatokat is nézni, amiket most néz a világ többi része 🙂 )

Írás · Egyéb · Kultúra · Tanulmányok

Beszámoló + Liebster Award 2.

A hosszú hétvégének hála a legutóbbi bejegyzésem óta sokat haladtam a különböző ügyeimmel.

Még szünet előtt megtartottuk a felvételiket a kari lapnál, kiválasztottuk az olvasószerkesztőnket, de azóta nem volt szerkesztőségi, úgyhogy még nem sikerült igazán összeismerkedni az újakkal. A honlapunk még mindig nincs fenn, de már legalább a kommentelési felületre vethettem egy pillantást 😀 Van még egy jó hírem ezzel kapcsolatban, de csak akkor fogom közzétenni, ha hivatalos lesz 🙂

Pénteken Elyesszel voltunk Bea előadásán, ezúttal sokkal lélektanibb megközelítésben boncolgatta az írós témákat, nekem tetszett: két aha-élményem is volt 🙂 Végre, évek után kaptam valamiféle magyarázatot a “miért is beszélek magamban, ha nem vagyok elmebeteg?” kérdésre, és még valami kezelési javaslatot is, úgyhogy most ezzel fogok próbálkozni. A következő előadás áprilisban lesz, remélem, oda is eljutok, bár az időpont még kétséges.

Nekem ezek a találkozók mindig adnak némi lendületet, úgyhogy befejeztem a történetem 7. fejezetét, már csak javítani kell, és mehet stoobie-hoz, aki egészen régóta elviseli a hülyeségeimet ❤ Egyébként ha valakinek van működő címadási stratégiája, ossza meg velem, mert bárki tanúsíthatja, hogy ez nem az erősségem. 🙂

Egyébként szeretnék a Camp Nanón sokat haladni a történetemmel, remélem, összefér az évfolyamdolgozattal (BTW már kész a kérdőívem, csak a konzulens okéjára várok).

A múlt hét abból a szempontból is történelmi jelentőségű, hogy úgy vásároltam, hogy valódi kuponokat használtam. Nem vagyok nagy híve a dolognak, de azért az Árkád-napok 20%-os engedménye engem is megfogott, és csak olyasmit vettem, amit úgyis kellett volna (komolyan, még a Libribe se csábultam be), úgyhogy károm biztos nem származott belőle 🙂

Ma egy kispesti kirándulás árán elintéztem a jogsimhoz a fotót, már csak várni kell a postást 🙂

Ez a második alkalom, hogy a blogom Liebster Awardot kapott, ezúttal Becca-R-től 🙂 Itt is köszönöm, hogy gondoltál rám!

Az előző díjhoz tartozó poszt itt olvasható.

Szabályok:
– Nevezd meg, hogy kitől kaptad a díjat!
– Írj magadról 11 dolgot!
– Válaszolj a feltett kérdésekre!
– Jelöld meg a kihívottakat!
– Tegyél fel 11 kérdést!

11 tény rólam:

  1. Szemüveges vagyok.
  2. Személyesen nehezen ismerkedem, képes vagyok úgy kijárni egy kurzust, hogy utána nem ismerem meg az embereket 😀
  3. Fontosnak tartom a külső elismerést.
  4. Irigy vagyok, legalábbis irigyebb az illendőnél.
  5. Nem tudok főzni, de egy jó mikróban szinte bármit elkészítek.
  6. Nyolc évig ritmikus gimnasztikáztam, most aerobikra járogatok.
  7. Nagyon sokáig fogszabályzót hordtam.
  8. Mindig anyával éltem.
  9. Szeretem halogatni a dolgokat.
  10. Tudok titkot tartani.
  11. Örülök, hogy joghallgató lehetek.

Becca kérdései:

1. Ha kitennének egy lakatlan szigetre, mi lenne azaz 5 dolog, amit magaddal vinnél? Miért?

Egy helikoptert és két pilótát, illetve elégséges üzemanyagot. Ha embert nem vihetek, akkor kézikönyveket a helikopter használatához, és persze élelmet.

Miért? Hogy a lehető leghamarabb visszatérhessek a civilizációba 🙂

2. Mihez kezdenél, ha megnyernéd a lottót?

Ha tényleg nagy összegről lenne szó, valószínűleg keresnék egy befektetési tanácsadót, vagy akár többet is. Egyébként pedig csomó mindenre költenék, amire most nem tudok, pedig nekem/anyának nem ártana.

3. Mit tartasz a legrosszabb emberi tulajdonságnak?

Nehéz választás 😀 Talán a megbízhatatlanságot. Ha valaki megbízhatóan az ellenségem, megbízhatóan szemét mindenkivel, megbízhatóan kétszínű stb., attól legalább tudom, hogy mire számítsak. De aki hol ilyen, hol olyan… Hát az kikészít. 😀

4. Ha visszamehetnél az időben, melyik kort választanád? Miért?

Az az igazság, hogy eléggé örülök, hogy a modern orvostudománnyal egy időben élek 🙂 Ettől eltekintve most épp a polgárháború előtti Delet választanám.

5. Hol szeretnél a később élni? Hol tudod elképzelni a jövődet?

Ha minden a terveim szerint alakul, jogász leszek, az pedig eléggé államhoz kötött — Budapesten képzelem el a felnőttkoromat, a kivándorláshoz túl kényelmes vagyok 😀 De szeretnék sokat utazni, és remélem, hogy lesz lehetőségem pár hónapig külföldön dolgozni.

6. Milyen műfajban szeretsz olvasni, írni?

A prózát szeretem, azon belül is a szórakoztató irodalomhoz tartozó regényeket, de persze némi szépirodalom se árt 🙂

7. Melyik filmben szerepelnél szívesen? Miért?

Nincsenek ilyen ambícióim, de ha választani kell, akkor bármilyen kosztümös filmben — szeretem a jelmezeket 🙂

8. Mi a véleményed a mostani tinikről?

Szerintem nincsenek mostani tinik, individuumok vannak, akik különbözően reagálnak a világra. Nem hiszem, hogy a most kamaszkorba lépők bármivel jobbak/rosszabbak lennének, mint az én generációm, ahogy azt sem hiszem, hogy az engem megelőző korosztályok joggal mondhatnák, hogy “bezzeg az én időmben”. Minden változik, és ez így van jól. 🙂

9. Ha egyet kívánhatnál, mi volna az?

Örök egészséget.

10. Melyik a kedvenc ünneped?

Hát… Az ünnepek jelentős részét nem is tartjuk, szóval elég kicsi a választék. A karácsonyt szeretem, de ha személyesebbet is lehet választani, akkor a születésnapomat mondanám.

11. Mit szeretsz a legjobban az életedben?

Hogy az enyém, én alakítom, de én is felelek a döntéseimért.

Kihívottak:

Mariann

Demi Kirschner

11 kérdés:

  1. Mi szerettette meg veled az olvasást?
  2. Melyik időjárás-jelentésnek hiszel és miért?
  3. Tettél már ki olyasmit az internetre, amit megbántál?
  4. Megöltél valakit. Hogy szabadulsz meg a holttesttől?
  5. Mire vagy a legbüszkébb?
  6. Te mondod, vagy neked mondják? “Én megmondtam.”
  7. Megoldhatsz egy globális problémát. Melyiket választod?
  8. Ha a pénz nem lenne akadály, hová utaznál?
  9. Mi a kedvenc sportod?
  10. Írás/blogolás terén ki a példaképed?
  11. Hiszel a szerencsében?

 

Kultúra · Olvasás · Tanulmányok

Kívánság Üst + miegyéb

Véget ért a Kívánság Üst, lelepleződtek a szerzők:

Peter Pettigrew nem az, akinek mutatja magát, azt azonban még ő maga sem tudja pontosan, hogy ki lesz, vagy hogy ki akar lenni. A hetedéves Petert kételyek gyötrik, sötét vágyak vezérlik, miközben már a barátait sem érzi olyan közel magához, mint annak előtte. Nem tud mást, csak azt, hogy ő nagyobb dologra hivatott, mint James és Sirius árnyékában kujtorogni, hogy jutalomra, elismerésre méltó, és ezért hajlandó bármit megtenni… Legalábbis majd egyszer biztosan.

Itt is köszönöm, nagyon tetszett!

Egyesek belerokkannak a háborúba, másokból az életveszély hozza ki a legtöbbet – Sirius közéjük tartozik, sosem hátrált meg a kihívásoktól. Azonban mikor betolakszik a halál az életébe, még ő is kénytelen szembenézni önmagával.

Részemről ez egy nagyon jól sikerült Üst volt, Nórinak jobban tetszett a történet, mint reméltem, ráadásul sikerült időben leadni 🙂 Még sokáig fogok visszajárni olvasgatni, mert rengeteg ajándék érdekel, csak egyelőre nem volt érkezésem rávetni magam a történetekre.

Egyébként a Nyctophilia Kihívásról is sok történet rajta van a listámon, de azok mind google doksiban kerültek fel, amit bajos telefonról olvasni, úgyhogy egyelőre azokhoz sem jutottam el.

Olvasás terén hamarosan jövök egy Anita Blake témájú kirohanással, hogy itt vagy molyon, az még kérdés, mert nem tudom, mennyire fogok tudni a legújabb kötetre szorítkozni. Egyelőre annyit, hogy már tudom, miért mindig az AB köteteket olvasom ki először: oldalanként egy sor bőven elég, hogy képben maradjak.

A hétvégén jogszoc vizsgára készülve elolvastam több mint 200 oldal tanulmányt, ami gyakorlatilag teljesen átfutott az agyamon, viszont az utolsó darab nagyon érdekes volt: A párbajképes társadalom Eliastól hihetetlenül aktuális, már ami a diákszervezetekre vonatkozó részeket illeti. Lehet, hogy már pont párbajozni nem kell, de egyébként minden pontosan ugyanúgy működik, ami elég félelmetes.

A vizsga egyébként jól sikerült, ötöst kaptam, az alkotmányjognak viszont még mindig nincs eredménye.

Egy barátnőmtől kaptam karácsonyra egy nagyon cuki pillecukor párnát, ő csinálta 🙂 Ő tőlem csak egy hógömböt kapott, de a kézügyességemre tekintettel talán jobb is így.pille

Mostantól karácsony végéig pihenni fogok, és valószínűleg anyával megsütöm életem első mézeskalácsát 🙂

Írás · Kultúra · Olvasás

Tevékenyen

Kiolvastam az Anita Blake utolsó magyarul megjelent kötetét, a Halálcsókot, arról itt a molyos értékelés, most a Shivert kezdtem el.

Voltunk a nagymamáméknál névnapozni, ennek eredményeképpen felváltva kapok SMS-eket és e-maileket, hogy “ez most sms?” 😀 Anya megmondta a válást, a vártnál kisebb érdeklődést mutattak (semennyit…), viszont követelték, hogy akkor adja oda a másik lakáskulcsot, hogy ők majd átjönnek, amíg el leszünk utazva — nem mintha nem látnánk őket szívesen, de ez a nagyon rossz ötlet kategória, és elég sok reakcióra készültünk, de erre nem :/

A Nem akartam javításában (és AFS-es feltöltésében) már a 15. fejezetnél tartok, igazából ha sikerülne tartani a napi egy tempót, lehet, hogy még nyaralás előtt befejezhetném az egészet (viszont a végét nem csak szótárazni kell, hanem vágni is).

Az új, CampNanón írt vázlatomat is átnéztem, kijavítgattam, és még mindig tetszik, úgyhogy tényleg ezt fogom megírni a nyáron, vagy legalábbis elkezdem. Egyelőre viszont nem tudom besorolni semmilyen kategóriába, ami elég baj. Középiskolások vannak benne, nyomozgatásról szól (egyáltalán nem romantikus), viszont nem krimi, mert már az elején tudjuk, hogy ki a gyilkos, és nem is az a lényeg. :-/

A Testis Temporum Kihíváson is gondolkodom, leginkább azon, hogy legyen-e majd jó soká megint, csak kicsit épeszűbben, sokkal könnyebb pontozással és csapatversenyre építve, vagy hogy lenne-e rá igény, de ezt még talán korai megmondani. Mindegy, a lényeg, hogy egy új szabályzattal is bíbelődöm, mert ebben a negyven fokban csak mozdulatlanul lehet ülni.

Tegnap megnéztük moziban a Valami követ (It Follows) című horrorfilmet, ami minden volt, csak az nem, amit ígértek — a szereplők meg se próbálták kideríteni, hogy miért történik velük, ami, és hogy lehetne elmulasztani, főleg mezei házakban és parkokban sajnálták magukat, a film másik felében autókáztak. Azt hiszem, végül sikerült medencébe ölni a gonoszt, de az nem derült ki, hogy szárazon miért nem lehetett agyonlőni, amíg vízben igen. Sajnos egyáltalán nem volt félelmetes, az összes horrorszerű kocka benne van a trailerben.

Lesz új lencse a tévénézős szemüvegembe, nagyon ideje volt, mert már annyira gyenge volt az a dioptria, hogy hunyorogva is alig tudtam elolvasni a képernyőn a dolgokat, viszont a rendes szemüvegemet nem nyomorítom meg tévézéssel (szemüvegben alvással…).