Tanulmányok

Back in Business 👩🏼‍💻

A tavaszi szemeszter — talán számomra a legmeglepőbb módon — határozottan felemelően indul. Életemben először olyan üres az órarendem, hogy csak heti három nap kell bejönnöm az egyetemre, és akkor sem 8-tól 8-ig. A szabadidőt nem ártana valami hasznosra fordítani, de egyelőre csak élvezem, hogy megmarad valami a szünetből.

Az egyetlen új tárgyam a nemzetközi magánjog, amiből van tankönyv (!), és egyelőre nem derült ki, hogy miben más, mintha pár korábbi tárgyat összeollóztunk volna egy harmadikba, de biztos vagyok benne, hogy a vizsgán találnak majd nehéz témát 😀

Az agrárjogi TDK szervezésére elég sok időt kellett fordítani, mivel csütörtökön volt a szövjogi-munkajogi verseny döntője, és mint demonstrátornak nekem is segítenem kellett a lebonyolításban — ez nagyságrendekkel könnyebb lett volna, ha a felelős oktató érdemben kommunikált volna velünk, és nem a verseny napján, a megnyitó előtt egy órával tartotta volna az eligazítást. Ráadásul nekünk kellett kisegítőket szerezni a versenyhez, ami problémás volt, mivel: fogalmunk sem volt, hogy tulajdonképpen milyen feladatra toboruzunk + akit érdekel a szövjog, az vagy versenyző, vagy amúgy is a TDK tagja. Az sem segített, hogy a 3. demonstrátor kiutazott Erasmusra, így ketten maradunk az összes feladatra. (Az Insta kép a jobb oldalsávon a Kari Tanácsteremben készült, a másik szőke lány az agráros OTDK versenyző, a barna pedig a MUJ TDK titkára 🙂 )

A verseny mindent összevetve egészen jól ment, az IM támogatásának hála mindenki kapott ebédet, az ELTE részéről azonban a szokásos hiányosságok megvoltak: nincs versenyszabályzat, úgyhogy az egyik egyetem minden további nélkül PhD hallgatókat indíthatott a többi, mezei hallgatókból álló csapat ellen, a hazai versenyzőknek meg a felkészítőn azt mondták, hogy Mt. nem is kell, szövjogi verseny lesz valójában, hiszen a szövjogos tanárok szervezik, ehhez képest a jogi probléma 90%-ban munkajogi volt.

Az első agrárelőadáson bemutattam a TDK-t az évfolyamnak (vagyis annak a tucatnyi embernek, aki bejött…), remélem, legalább néhányan követni fogják az eseményeinket, mert tök jó programokat tervezünk a félévre (már ha a felelős oktató nem szabotálja el, mint az iskolaszövetkezetes ülést novembertől folyamatosan… ma este küldöm neki ezzel kapcsolatban a félév második zaklató e-mailjét, remélhetőleg hétfő reggel a postája tetejéről ez fog mosolyogni rá 😈).

coffee-1281880_1280
Nem feltétlenül Starbucks, de egyértelműen a kávé a félév jelszava.

Elvileg még február során lehet majd pályázni szervezeti támogatásra a TDK-knak: ezt várom a legjobban, mert bár nem nagy összegekről beszélünk, jó lenne, ha nem nekem vagy a másik demonstrátornak kellene minden egyes kiadást megelőlegezni a nyomtatásoktól a virágcsokrokig. Részemről a kis összegek halmozódnak már előző szemeszter óta, a másik lány ezen a héten fizetett ki 7000 forintot oklevélnyomtatásra. 👍

A HÖK-kel a kari lap jelenleg békében van, remélem, ez így is marad, mert fontos, hogy jó viszonyt ápoljunk a többi szervezettel, különösen azzal, amelyiknek a keretei között működünk. Az elnökkel elvileg a jövő héten tudok majd beszélni, ami kicsit késői, de még mindig jobb, mint a semmi, mert több kifizetéssel kapcsolatos kérdésünk is van, plusz abban sem vagyok biztos, hogy idén a HÖK irodán fogjuk-e tartani az üléseinket. Az első KGY 21-én lesz, novembertől mostanáig az összes beszámolómról most fognak szavazni, mivel bár előző félévben megtartották a választásokat, a küldöttgyűlés nem alakult meg.

A szemeszter első szerkesztőségi ülése alkalmából elmentünk a Sirius Teaházba, de nem hiszem, hogy törzshelyünk lesz, a többség nem tudta, hogy földön kell ülni, így zakóban, szoknyában jöttek (sznob joghallgatók vagyunk, na 😅), és én is eléggé kilógtam a laptopommal meg a jelenléti ívvel, amit a tagok arcába nyomtam. Szerencsére úgy tűnik, hogy csak azok lépnek ki idén, akik ZV-re készülnek, vagyis számolhattunk a távozásukkal — ettől függetlenül felvételit hirdetünk, mivel cikkíróból és fotósból sosem elég.

Ha minden jól megy, márciusban az összes korrektort viszem az e-nyelv korrektorversenyére, és a HÖK/az egyetem fogja fizetni a nevezési díjat. Persze sikerült rászervezni egy másik programomra a dolgot, úgyhogy részemről rohanós lesz az a hétvége, de anyagi okokból egyiket sem lehet már lemondani, úgyhogy be kell keményítenem. (Fun fact: az egyetemi média mindenhol ott van, az ELTE Press főszerkesztője az irodavezető a versenyt szervező nyelvi szervezetnél.)

Mostanában a szociális életem is felfelé ível, a szorgalmi időszak előtt sikerült több barátommal is találkozni, voltam Hévízen egy tágabb baráti körrel, hétfőre pedig bepréseltem egy egészen elfogadható Tinderrandit. Egy netes vállalkozó sráccal találkoztam, aki digitális nomádként határozta meg magát, és elég jól elbeszélgettünk a pályakezdésről, munkavállalásról, sok elgondolkodtató dolgot mondott a szakmán belüli orientációval, illetve általános elhelyezkedéssel kapcsolatban, amik egyfelől nagyon motiváltak, másfelől egyáltalán nem számítottam ilyen jellegű értékes inputra, és még nem dolgoztam fel mindent, amit mondott.

Pénteken hivatalos voltam egy szülinapra, ahová azonban sajnos nem mentem el, mivel előtte a nagymamáméknál találkoztam anyával, aki teljesen kiborított. 😦

A nagymamám sajnos továbbra sincsen jól, és a békés elmúlás sem következett még be, ami meglehetősen lehangoló helyzet, ugyanakkor az idő többségében megfeledkezem róla, és nem érzem magam miatta szomorúnak, aztán eszembe jut, és rájövök, hogy nem gondoltam rá, és bűntudatom van miatta, ami meg persze bánt… Sajnos mióta egyáltalán nem tud kommunikálni a külvilággal, számunkra olyan, mintha meghalt volna, hiszen nem tudunk érdemben kapcsolatba lépni vele, ahogy ő sem velünk, ugyanakkor szenvednie kell — ezt elég meredek leírni, de már régóta gondolkodom ezen, és tényleg ez a helyzet.

Szeretném ebben a félévben befejezni azt a nyomi regényt, amit már kb. 2 éve folyamatosan készülök befejezni, eskü, legközelebb akkor írok róla, ha kitettem az utolsó pontot 😀 A Tigis FB oldalamat eléggé elhanyagoltam mostanában, de igyekszem feléleszteni, mert tök sok jó eseményről és fontos hírről lemaradok nélküle. A sport terén már nem merek vállalásokat tenni, de igyekszem visszaszoktatni magam az edzőterembe, egyszer már el is mentem a héten.

Remélem, nektek is jól indul a félév, és újult energiával vágtok bele a lassan tavaszi feladatokba 💕

PS. minden Chrome-használónak ajánlom a Momentum bővítményt: ha új lapot nyittok meg, köszön nektek, minden nap új tájképet mutat, és pár apró funkciót testre lehet szabni benne.

Képkivágás

Tanulmányok · Utazás

Kréta és a nyár vége

Nyaralási beszámoló

Idén Krétán nyaraltam két héten át, és bár ez a beszámoló jelentősen elkésett, legalább az út képeit időben feltöltöttem Instagramra és a Facebookra is — a legjobbak pedig még mindig megtalálhatóak a kiemelések között.

Ezúttal egy olyan szállodába mentünk, ahol évekkel ezelőtt többször is nyaraltunk, így elég konkrét elvárásokkal érkeztünk — a hotel kertje szerintem éppen olyan hangulatos, mint korábban volt, ugyanakkor mintha liliputi méretűre zsugorodott volna terület a szomszédos településsel, Maliával együtt: gyerekként úgy tűnt, hatalmas távolságok vannak a városban, sőt a parkban is.

Sajnos a szálloda közönsége jelentősen megváltozott, és az all-inclusive ellátás bevezetésével az éttermek, bárok színvonala jelentősen csökkent, így volt pár kellemetlen találkozásunk mind a személyzettel, mind a többi vendéggel, de ez nem rontotta el a nyaralást.

Elsősorban passzív kikapcsolódásra vágyva mentünk, így többnyire csak úsztunk a tengerben vagy valamelyik medencében, esetleg hevertünk a pálmafák alatt, azonban két kirándulás még így is belefért a programba.

Mivel sokszor jártunk a szigeten, a szervezett helyi utak többségére már befizettünk egy ponton, Chrisi és Elafonissi azonban következetesen kimaradt, mivel ezek “csak” strandolós helyek. Chrisi Kréta déli részén található, Natura 2000 terület és Európa egyik legdélebbi pontja gyönyörű, ám kissé sziklás tengerparttal. Mindent összevetve szerintem megérte keresztben átbuszozni a szigeten, utána pedig hajóra szállni, hogy eljussunk erre az igazán különleges partszakaszra.

Elafonissivel kapcsolatban sokkal vegyesebbek a benyomásaim: hatalmas tömeget szállítanak a rózsaszín homokos, melegvizes öbölbe/félszigetre, ugyanakkor a rengeteg turista ellátásának a körülményei nem biztosítottak. Bár páratlan élmény volt több tíz méteren át gyalogolni a langyos, sekély tengerben úgy, hogy csak a bokámig ért a víz, nagyságrendekkel jobb lett volna a kirándulás, ha nem kell szó szerint átlépni másokon. Sajnos mi öt órás buszútra laktunk Elafonissitől, és utólag azt mondanám, hogy ennyi időt nem érdemes rászánni a partszakaszra.

beach-164656_1280
Elafonissi

A kedvenc programom továbbra is a Happy Train, a környéken közlekedő, kisvonatot imitáló buszféleség, bátran ajánlom mindenkinek, mivel ez a legegyszerűbb és leggyorsabb módja, hogy az ember kiszúrja az új, érdekes éttermeket, szállodákat, és persze a legvonzóbb szupermarketet (Krétán minden bolt, ahol van egy fagyispult, már szupermarketnek nevezi magát 😀 ).

A közlekedés teljesen simán ment, bár elég élénk érdeklődéssel követtük a fapados légitársaságok sztrájkjait, csomagokkal kapcsolatosan változó policyját, minket végül egyik sem érintett, gyakorlatilag késés és atrocitások nélkül utaztunk.

A jó hír, hogy két teljes fejezetet megírtam kézzel, a rossz hír, hogy lassan három hete nem jutok el oda, hogy végre legépeljem az anyagot. Mindent összevetve azonban ez jelentős előrelépés, mivel így már csak az utolsó fejezet van hátra a regényemből!

Vége a szünetnek, avagy a 9. szemeszter

A nyári szünet gyorsan elrepült (meglepő, újító kifejezés, tudom…), az utolsó pár hétben főleg azzal foglalkoztam, hogy felkészüljek az őszi szemeszterre testben és lélekben egyaránt.

Idén a OneNote appba fogok jegyzetelni az új minilaptopomon, és bár még csak két előadáson voltam, máris imádom a rendszert — a kari lap összes anyagát itt tartom, ide írom fel a megbeszélendőket, itt fogalmazom a körleveleket, és remekül működik, sokkal hatékonyabb, mint külön fájlokba és füzetekbe dolgozni, szóval bátran ajánlom mindenkinek.

A Trello magáncélokra való használatában már nem vagyok olyan biztos, mint pár hónapja: amíg volt időm/kedvem beállítgatni mindent, és telefonon vagy laptopon nézegetni, hogy mit kell csinálnom a következő pár napban, nagyon jól működött, most azonban, hogy visszamentem az egyetemre, sokkal célravezetőbbnek, praktikusabbnak tűnik fogni egy papírfecnit, és leírni rá egy hagyományos listát a teendőkről. (A kari lapnál azonban továbbra is életmentő a program, szóval egy szavam sincs…)

Az órarendemet a lehetőségekhez képest nagyon jól összeállítottam, és mivel a TO végül csak beállította a pontszámomat, hogy úgy érzékelje a Neptun, mintha negyedéves lennék (a tárgyaim tüöbbége 7. szemeszterre van előírva), nem is került nagy erőfeszítésembe.

Idén esedékes a második évfolyamdolgozatom (illetve már tavaly meg kellett volna írni, de csúszóként elhalasztottam), aminek a témája valószínűleg a fanfiction lesz a magyar szerzői jogi szabályozásban. Nagy reményeket fűzök a konzulensemhez, mivel simán elvállalt, és azonnal válaszolt nekem, úgyhogy a héten rendesen fel fogok készülni az első személyes megbeszélésünkre, nehogy már szeptemberben megbánja, hogy igent mondott…

Mivel az előző dolgozatot empirikus kutatás alapján írtam, ahhoz aránylag kevés forrást használtam, most viszont a téma jellegéből fakadóan rá kell szívódnom az adatbázisokra — beiratkoztam az összes szóbajöhető könyvtárba, de az Országgyűlési Könyvtárba nem merek egyedül bemenni, szóval kivárom, amíg valamelyik barátnőm is rászánja magát. 😀

Amúgy sokkal könnyebb lenne az élet, ha az ELTE legalább a legalapvetőbbekre előfizetne… Pl. tegnap este le akartam tölteni a Tpt. kommentárját a távoli asztalon át elérhető jogtáron keresztül, és persze az volt a válasz, hogy nincs hozzáférésem… Magyarán amit a Kar biztosít a hallgatóknak, az a net.jogtar.hu szolgáltatása kicsit szebb felületen 😡

Szeretnék jelentkezni az Agrárjogi Tanszékre demonstrátornak (a közhiedelemmel ellentétben az agrárjog nem földtúrással foglalkozik 😀 ), és a tanszékvezetővel való mai megbeszélés alapján elég jó esélyt látok rá, hogy sikerülni is fog (olyan cuki és hihetetlenül okos bácsi, imádom a szarkazmusát ❤ ), ugyanakkor emiatt izgulok is egy kicsit, mivel korábban egyik tanszékhez sem volt semmféle közöm sem demonstrátorként, sem TDK keretében.

Két némettanfolyamra is befizettem az egyik barátnőmmel (egy általános C1 kurzusra az ELTE Origó Nyelvi Centrumnál és a Pázmány német jogi szaknyelvi óráira), és ha minden jól megy, május környékén szeretnék tenni egy felsőfokú nyelvvizsgát. Sajnos a nyáron egyáltalán nem ismételtem se szókincset, se nyelvtant, de bízom benne, hogy valami azért vissza fog jönni.

workshop-2209239_1920

Jurátus

A kari lappal volt a legtöbb munkám az elmúlt hetekben — jóformán mást sem csináltam, mint a hatékony évkezdéshez szükséges dolgokat intéztem. Az új főszerkesztő-helyettesem hála Istennek nagyságrendekkel önállóbb és hatékonyabb, mint az elődje volt, így némi teher lekerült rólam, de így is időigényes mindent előkészíteni, amíg a többiek még azon gondolkodnak, egyáltalán felutazzanak-e Budapestre az első tanítási hétre 😀

Az Orientációs Napokra standot kellett készíteni, ehhez volt két megbeszélés, plakátokat és szórólapokat kellett nyomtatni (persze nem sikerült az ELTE szerződött nyomdáján keresztül, miért is sikerült volna…), keresztrejtvényt kellett tervezni, és utána egy teljes délelőttön át kellett agitálni a gólyákat, hogy jöjjenek hozzánk szerzőnek, korrektornak stb.

Idén elindítjuk a levelezőlistánkat is, így a hírlevelek formátumának a kidolgozásával rengeteg időt töltöttem (semmi extra, de html-es szerkesztővel formázgatni nem leányálom), ahogy a MailChimp megfelelő beállításával is, aminek a csúcspontja az volt, amikor felugró ablakhoz való java kódot kellett beillesztenem a honlapunk kódjába — épp csak a szívem nem állt meg a félelemtől, hogy mindent tönkreteszek egy kattintással, de szerencsére összehoztam. 🙂

A szokásos tagellenőrzés mellett a HÖK-kel is volt pár megbeszélésem (minek nekünk annyi pénz [azt sem tudják, mennyi], és már a fél elnökség lemondott, de mindegy…), és bár kedvelem  az elnököt, olyan idealista, akivel a gyakorlatban nagyon nehéz bármit is elintézni. Most éppen ISSN számot szeretne a lapnak, hogy utána pdf formátumban adjunk ki tudományos különszámot, mert ilyet látott egy Zágrábból idelátogató HÖK-nél 😀

Sajnos az egyeztetéseknek nincs vége, holnap el kell mennem az elnökségi ülésre, hogy ne csak az elnök, hanem a pár megmaradt alelnök agyáig is eljusson, hogy senki nem fogja ingyen szerkeszteni a kari lapot, és mindenhol fizetnek a hasonló munkáért legalább egy jelképes összeget, de ezt tanítási időben kell megcselekednem, mert a jelek szerint az elnökségi tagokat már az első heti előadások sem érdeklik annyira, hogy bekukkantsanak az A épületbe. Nem mintha nekem komoly terveim lennének némelyik oktató órájának a látogatására, de azért az érdekel, hogy a vizsga miből lesz…

Rovatvezetők terén idén egész jól állunk, csak egy fő minuszban vagyunk, azonban hatalmas szükségünk van írókra, mivel ennek a félévnek a végén tömegesen fognak távozni a hallgatók (akit én vagy a barátaim szerveztek be, és mintatanterv szerint haladnak, a következő szemeszterben már ZV előkészítőre kell járjanak), az újakat pedig csak pár hónap után lehet komoly munkára fogni.

Hétfőn a TDT ülésen reklámoztam magunkat, hogy az OTDK kari fordulójáról és a döntőről is tudósítanánk, ha ehhez a TDK-k megadnák a segítséget, remélhetőleg ennek meglesz az eredménye, és a Tudomány rovatot fel tudjuk tölteni az érdekes dolgozatok részleteivel. Egyébként a TDK-knak és a hallgatói szervezeteknek is küldtem körlevelet, hogy hogyan tudják hirdetni nálunk a felvételijüket, alakuló ülésüket stb., de a visszajelzések alapján nem sok olyan workoholic ember van a környéken, mint én (aki meg igen, azt persze lefelejtettem a listáról, amekkora lúzer vagyok 😀 ).

Ma este tartjuk az első szerkesztőségit, utána pedig megyünk egy baráti beülésre ❤

Mindenkinek kellemes őszi időszakot, és főleg sikeres szemesztert kívánok! 

Egyéb · Tanulmányok · Utazás

Berlin és a szemeszter vége

Meglepődtem rajta, de ez a szemeszter gyorsan elszaladt. 🙂

A sok panaszkodás ellenére az utolsó tanítási hetet is átvészeltem, már csak a sok ZH eredményére várok — természetesen az oktatók jelentős része nem siet beírni a jegyeket, sőt…

Azonban olyan régen jutott időm bejegyzést írni, hogy vissza kell ugranom május legelejére, amikor életemben először teljesen egyedül utaztam külföldre…

Berlin

Elég sok negatívumot hallottam a fapados járatokról, úgyhogy kellemesen csalódtam a RyanAirben — attól eltekintve, hogy kevésbé szépen kialakított helyen kellett sorba állni, mint a klasszikus légitársaságoknál, gyakorlatilag semmilyen különbséget nem éreztem a szolgáltatás színvonalának tekintetében. Akinek fontos, hogy enni adjanak a gépen, az vehetett magának szendvicset vagy akár ebédet is, de én személy szerint örültem, hogy nem kellett magam előtt aszalni egy félig ehetetlen menüt az út jelentős része alatt.

Egy koppenhágai ismerősömmel mentünk városnézésre, gyakorlatilag három teljes napot együtt töltöttünk, úgyhogy egész jól megismerkedtünk — interneten nagyon könnyen barátkozom, de mindig aggódom, hogy a valóságban másmilyennek fogom találni az embereket, úgyhogy nem minden aggodalom nélkül egyeztem bele a közös szállásba, de végül semmi gond nem volt.

Számomra az Airbnb is új élmény volt, de semmi extra — ha valaki csak rövid időre és kis társasággal megy, olyan, mint egy szálloda ellátás nélkül, azzal a különbséggel, hogy ha olyan alkat vagy, stresszelhetsz, hogy milyen lesz a házigazda, tényleg oda teszi-e a kulcsot, ahová mondta, a “kijelentkezés”-sel sem lesznek-e problémák… Szóval a magam részéről a jövőben maradok a hoteleknél, párnapos városnézésnél még az árakban sincsenek jelentős különbségek.

Mivel csak három napot töltöttünk a városban, a múzeumokat belülről nem néztük meg, ugyanakkor gyakorlatilag az összes nevezetességet felkerestük, még hajókázni is mentünk. A tömegközlekedés kifogástalanul működik, elég gyorsan el lehet jutni A-ból B-be, ha rendesen megtervezi az ember az útvonalat.

A kari lapba írtam egy cikket a Berlini városnézésről — ez csak jövőre fog megjelenni, mivel a szorgalmi időszak végéig be volt táblázva a Kultúra rovat, mire hazaértem, de ha lehoztuk, majd belinkelem, és akit érdekel, alaposabban tájékozódhat a turistaviszonyokról.

Számomra a legnagyobb sokk a Prince Charles nevezetű nightclub volt, amit a host ajánlására kerestünk fel. A biztiboyok még a jegyváltás előtt életinterjút tartottak, és ez volt a legbizarrabb face control, amiben valaha életemben részem volt… Ha nem lett volna tök üres a hely, talán érteném, hogy miért válogattak a vendégek között, de rajtunk kívül senki sem akart éppen bejutni, és később sem tolongtak az emberek. A sokk második fele az volt, hogy ezen a helyen beltéren engedték a dohányzást — és nem is csak szemet hunytak a dolog felett, hanem telerakták a bárpultot hamutartókkal, és mindenki vihetett magának egy kis Prince Charles gyufásdobozt, mint az ’50-es években. o.O (Utoljára tényleg a nagymamáméknál láttam olyan gyufásdobozokat, amikre különböző éttermek meg bárok nevét nyomták…)

Összességében azt gondolom, hogy Berlin az a világváros, amit történelmi és gazdasági, na meg persze politikai jelentőségére tekintettel nem árt megnézni, de nem különbözik olyan markánsan Budapesttől vagy Bécstől, hogy kezét-lábát törje az ember, hogy eljusson oda.

Jurátus

A kari lapnál olyan lavina temetett maga alá, hogy volt egy hét, amikor azt sem tudtam, mihez nyúljak először.

A HÖK egy ponton kitalálta, hogy mivel csökkent a költségvetésük, elveszik a fizetésünket, elvégre minek az… Végül is csak több mint 70 cikk született ebben a szemeszterben kevesebb mint 20 író tollából. Ez a lehetőség több mint egy hétig lebegett a fejünk felett, vagyis nagyon sokáig tartott, mire kiderült, hogy a HÖK elnöke teljesen álomvilágban él, ami a fenntartásunkat és a helyzetünket illeti. Szerencsére sikerült a valósággal annyira sokkolnom a srácot, hogy meggondolta magát, úgyhogy májusban ki tudtam utalni a fizetéseket, de még mindig nem múlt el teljesen a feszültség.

Az már csak a hab a tortán, hogy a HÖK természetesen nem készült fel időben a GDPR alkalmazására, úgyhogy most, a szemeszter utolsó két hetében kellett mindent előteremteni, és ismételten szembesültek vele, hogy még a Jurátussal is kell foglalkozni… Jelenleg kaptunk egy fél, jelszóval egyáltalán nem védett számítógépet, hogy mostantól szíveskedjünk ott tárolni az adatainkat 😀

Az ELTE minden hallgatónak biztosít 6 GB tárhelyet a szerverén (Tudtátok? Nem tudtátok. Itt van, úgy kell belépni, mint a wifire.), és azt még értem, hogy szeretnék, ha itt tartanánk az (amúgy nem személyes, tehát kevéssé a GDPR hatálya alá eső) adatokat, de az, hogy havonta másoljuk fel egy védetlen gépre az egészet, elég hajmeresztő, főleg hogy ezt a megoldást a jövő jogászai a jelen jogászaival együtt dolgozták ki az “ország első jogi karán”.

Ettől függetlenül nagyra értékelem, hogy van egy számítógép, amin tudunk dolgozni a HÖK irodában, és nem kell elküldenünk az irodavezetőt a gépétől, ha valamit sürgősen el kell intéznünk, szóval ezer hála és köszönet, akárki is hagyományozta a HÖK-re a számítógépeket ❤

A DUE pályázatán az online diákmédium kategóriában III. helyezést ért el a magazinunk 🙂 Sokat foglalkoztunk a pályázattal, és örülök, hogy dobogós helyezést értünk el, de összességében mégis csalódott voltam: a sajtófesztivál és az egész pályázat inkább kisgyerekeknek, általános iskolásoknak szólt, így érthetetlen, hogy miért hirdettek felsőoktatási kategóriát. Ezen felül jobb eredményre számítottunk, és az az igazság, hogy olyan eltérő dolgokat adtak be a kategóriánkban a versenyzők, amiket gyakorlatilag nem is lehet összehasonlítani, nemhogy rangsorolni…

A Jurátus egyébként ma jelenik meg utoljára, hétfőn már csak a búcsúposztok jönnek ki, és utána nyári pihi van vizsgaidőszak. Szerettem volna, ha idén mi is részt veszünk a HÖK vezetőképzőjén, illetve az EHÖK vezetőképzőn, de előbbi a nyár közepén lesz, vagyis senki sem ér rá (én pl. el leszek utazva), utóbbira pedig elfelejtették meghívni az ÁJK-t, szóval két nappal előtte szóltak, hogy amúgy lehet menni… Vagyis tőlünk egy teremtett lélek sem jelent meg az eseményen.

((Nem tudom, más használja-e a Canvát, egyfelől tök jó lett a szerkesztő, másfelől viszont a keresőjét/kategóriarendszerét teljesen lenullázta…))

Egyetem

Idén “csak” három vizsgám lesz — ilyen még sosem volt, de a hanyagság és a lustaság meghozza gyümölcsét, életemben először talán lesz egy-egy olyan vizsga, amire teljesen felkészülten érkezek. Cserébe nem is merek a jövő évi vizsgaidőszakra gondolni 😀

Polgári perjoggal kezdek, ami az én mumusom, vagyis nagyon félek tőle, főleg hogy még semmit sem tanultam rá, az anyagot pedig nem adták le… Szóval az a “csak” a három vizsga előtt tényleg nagyon jelképes.

Sajnos olyan diffeket vettem fel idén, amik nem bizonyultak túl élvezetesnek, de ezt majd az OMHV kitöltésekor kifejtem az oktatóknak. A lényeg, hogy 5-ből egyelőre csak egynek van eredménye, pedig jó lenne tudni, hogy mind sikerült-e, mert ha nem, a pótdolgozatot a vizsgaidőszakba kell majd beszuszakolni valahogy — ez egyébként teljesen szabálytalan, de nálunk jogászok oktatnak, akikről minden lepereg.

A Neptunt pedig most pénteken frissítették, ennek köszönhetően nagyon félelmetes hibajelenségeket produkál: nem enged vizsgát felvenni, ha nincs beírva a szemináriumi jegy, aminek egyébként nem kéne beírva lennie…. Engem szerencsére nem érint egyelőre, de tipikus, hogy pünkösd előtt csinálja ezt az ELTE.

Mindenféle

Sajnos a telefonom hátulja megrepedt, úgyhogy kedden viszik a szervizbe — a fél napot adatmentéssel töltöttem, pedig igazán csak pár kattintás bemásolni a dolgokat… Ja nem. Ha szépen el akarja rendezni az ember a képeit, máris nem olyan egyszerű a helyzet, mint egy biztonsági mentésnél.

Mostanában igyekszem kicsit egészségesebben táplálkozni, és nem ész nélkül dönteni magamba a kalóriákat, de sokkal nehezebb visszaállni a normális étkezésre, mint gondoltam. Valahogy elszaladt velem a ló, és nutellás kalácson éltem egy pár hónapig, na meg persze mindenféle tésztákon és süteményeken, egy-egy fancy kávéval megtoldva, ami nem segített annak a hírhedt bikini bodynak az elérésében…

Mindenesetre beiratkoztam a közeli edzőterembe, és komoly reményeket fűzök hozzá, hogy el is fogok járni rendszeresen: tényleg csak pár percet kell utazni, és mivel már nem kell bemenni az egyetemre, úgy osztom be a napokat, ahogy akarom. Vizsgafelkészülés közben is kellene jusson pár óra a mozgásra. :/

A nagymamám megint otthon van, és a nagypapám ápolja, de sajnos semmit sem javult az állapota. Igaz, mióta otthon van, valószínűleg kevésbé szenved, hiszen a körülményei emberhez méltóvá váltak (tudnék mesélni pár dolgot a rehabilitációs intézetről, ahol elhelyezték őt…), de nagyon korlátozott a mozgása, és a beszéde sem javult. Hiába próbálja kifejezni magát, nem jutnak eszébe a megfelelő szavak, így nagyon nehéz kommunikálni vele. 😦 Az pedig végképp nem segít a helyzeten, hogy a háziorvos nem egy észkombájn, és nincsenek olyan gyakorlati ismeretei, amikkel ellensúlyozni tudná az elméleti tudás hiányát.

Ami engem illet, most nagyjából rendben vagyok, igyekszem fenntartani az állapotomat, és nem belehajszolni magam egy ideg-összeroppanásba. Elkezdtem magáncélra is használni a Trellót: a YouTube-on láttam, hogy van, aki a privát teendőit is ott vezeti, és megtetszett az ötlet. Egyelőre nem tudom, hosszútávon mennyire válik majd be a rendszer, de az tény, hogy így rengeteg papírfecnitől, post-ittől és listákat vezető listától tudtam megszabadulni.

Nehéz egy posztban összefoglalni egy hónapot, már csak emiatt is jó lenne, ha visszatérnék a rendszeres blogoláshoz, de ezt ennyiben is hagyom — minden bejegyzés végén erről sírok, mióta ellustultam 😀

Sikeres vizsgaidőszakot kívánok mindenkinek! ❤

Aki pedig szabad, élvezze a nyarat a hallgatók és az érettségizők helyett is! 🙂

Egyéb · Tanulmányok

Tavaszi hangulat

Mióta elköltöztem otthonról, onnan tudom, hogy tényleg megérkezett a tavasz, hogy az utcámban elkezdenek virágozni a bokrok és a fák, a parkban pedig kicsomagolják a szökőkutat, és rendbe szedik a virágágyásokat.

Lassan azt sem tudom eldönteni, hogy azért nem írok ide, mert semmi említésre méltó nem történik velem, vagy mert olyan sebességre kapcsolt az életem, hogy már a fontosabb eseményeket sincsen időm dokumentálni.

Jurátus

A kari lapnál éppen egy korrektúra workshopot szervezünk a hallgatóságnak, ha már annyira hiányolják a gyakorlati oktatást, egyébként pedig igyekszünk tartani a napi megjelenést — attól tartok, ez a vizsgaidőszak közeledtével egyre nehezebb lesz. Mostanában egész jó írások születnek, és ezúttal talán sikerült pár szorgalmas tagot felvenni, így összességében elég pozitív a jövőképem. Pályáztunk a DUE által meghirdetett legjobb online diákmédium címre, de egyelőre semmiféle visszajelzést nem küldtek. Reklámokat továbbra sem jelentetünk meg, de a cserekereskedelem szintjét már megugrottuk: ma este megyünk leenni egy szponzorált cikk árát egy közeli kávézóba.

Mostanában inkább randikra járok, nem egyetemre, ennek ellenére néha kénytelen vagyok foglalkozni a tanulmányi kötelezettségeimmel is — április 25-én lesz vizsgafelvétel, pedig jóformán el sem kezdődött a szemeszter.

Utazás

A május elseji hosszú hétvégén Berlinbe utazom, arról majd hozok beszámolót és képeket. Még sosem utaztam a tanév közben, és német nyelvterületen is csak párszor jártam, pedig az a második idegen nyelvem, úgyhogy több szempontból is várom már a hónap végét. Remélhetőleg a Ryanair dolgozói nem vesznek példát a franciákról, és nem most akar sztrájkolni.

Pénteken utazunk Győrbe egy polgári jogi activity versenyre, aminek a lényege, hogy pj-i fogalmakat kell elmutogatni és lerajzolni anélkül, hogy köznapi megfelelőre utalnánk… Biztos vicces lesz, de mi eredetileg csak házon belül szerettünk volna bohóckodni, azonban az ELTE-n senki más nem jelentkezett, így verseny nélkül jutottunk tovább az országos fordulóba.

Önkéntesség

A polgári jogi klinika, ahová koordinátornak jelentkeztem, még nem indult el, de már a titoktartási nyilatkozatokat leadtuk, és a közös e-mail címek is működnek. Kíváncsi leszek, hogy idén kapunk-e még ügyeket, és ha igen, mennyit. A koordinátori megbeszélésen kiderült, hogy ügyvédként tulajdonképpen senki sem áll a kezdeményezés mögött, hanem arról van szó, hogy a jogesetekről szakvéleményt készítünk, de a tanácsunk csak arra fog vonatkozni, hogy forduljon-e az illető jogi képviselőhöz — habár megmondjuk, hogy szerintünk mi lesz az ügy kimenetele.

Én egy igazán hasznos polgári jogi jogklinikát úgy képzelek el, ahogy a TASZ és az Utcajogász is működik: végigvisszük az ügyeket, segítünk is elintézni a dolgokat, és nem csak leírjuk, hogy mi a helyzet. Persze ehhez sok ügyvéd kellene, aki szorosan felügyeli a munkát, és nagyobb kitettséggel is járna, szóval érthető, hogy egyelőre egy könnyebb verzióval kezdünk, csak éppen ez azt jelenti, hogy nem pontos úgy fog működni a szervezet, ahogy én a jelentkezéskor gondoltam.

Írás

Az írás terén toporgok, az írástechnikai könyv 3/4-énél megakadtam, az elkezdett regényemet pedig bár visszaolvasgattam és javítottam, egyelőre nem folytattam tovább, valamiért mindig arra várok, hogy egyszer kellően sok időm lesz, és akkor majd “rendesen” nekiülök… Még én is tudom, hogy ilyen sosem lesz 😀

Karrier

A választási eredmények engem is elgondolkodtattak, igyekszem újratervezni a karrierem. 😀 Igazából a kivándorlás számomra sosem volt különösebben vonzó, ugyanakkor az egyre nyilvánvalóbb, hogy a közszférában nagyon rossz lenne elhelyezkedni — ami joghallgatóként szomorú hír, tekintve hogy a közigazgatás és a bírósági, ügyészségi stb. rendszer szívja fel a frissen végzettek jelentős részét. Mindig bíróságon akartam csinálni a kötelező szakmai gyakorlatomat, ugyanakkor ha nem szempont, hogy a versenyvizsgán pluszpontot kapjak érte, akkor akár egy nagy nemzetközi irodához is mehetnék, aminek a magánszférában való elhelyezkedésnél valószínűleg több hasznát látnám. Illetve ilyen helyen (vagy akár egy ingatlanos/agráros kisebb irodában) akár tovább is maradhatnék, mivel lesz egy félévem, ahol akár 30 órában is fogok tudni dolgozni, tekintve hogy kb. 2 órám lesz (éljen a csúszás…).

Mindettől függetlenül a némettudásomat kellene fejlesztenem, mert az az összes helyen pozitívumnak számítana… Hanyatló nyugati nyelveket persze nem oktatnak az egyetemen, úgyhogy ha valaki tud jó csoportos kurzust, ossza meg velem.

Legyetek jók!

Tanulmányok

Kudarc vagy kihívás?

A vizsgaidőszak kétharmadánál járva nem igazán ott tartok, ahol reméltem, vagy ahol kellene….

Büntetőjogból sikeresen levizsgáztam (ez volt az utolsó büntis tárgy, a különös rész második fele), de sajnos itt megállt a tudományom, a többi vizsgám egyelőre Damoklész kardjaként lóg a fejem felett. Nemzetközi jogból szerencsére megajánlott jegyet kaptam, a polgári perjogot pedig még karácsony előtt megcsináltam, de a maradék…

A polgári jogi tanulmányok utolsó része a gazdasági társaságok joga (gt), heti két előadással és egy szemináriummal — aki az ELTE-re járt mostanában, tudja, ki  és hogyan tartja az előadásokat, legyen elég annyi, hogy én nagyjából öt hét után feladtam a látogatásukat, mivel ahogy nőtt a szexista tartalom az órákon, úgy csökkent az érdemi mondanivaló, és elfogyott a türelmem.

Szerencsére szemináriumon jó tanárnál voltam, minden héten készültem a ZH-ra, így nem nulláról kezdtem tanulni az anyagot, amikor a gt. került sorra. Sajnos hiába, ugyanis utóvizsgán is megbuktattak, ami elég hajmeresztő, tekintve hogy ezen a ponton már nemcsak a féléves tanulásomra meg a vizsgafelkészülésemre alapoztam, hanem két teljes hetet erre szántam a vizsgaidőszakból.

inside-1499607_1920Tény, hogy hírhedten szemét a vizsga, és sokaknak ezen múlik a diplomája, illetve a dékáni méltányosságot is igénybe szokás venni, hogy elkerüljék azt a bizonyos tanárt, aki mindent megtesz, hogy a lehető legkevesebben menjenek át a tárgyából, de akkor is meglepődtem, és még mindig nem dolgoztam fel teljesen ezt az élményt.

Egyfelől kompetitív, csakazértismegmutatom személyiség vagyok, másfelől egyáltalán nem szoktam a kudarcokhoz, pláne az ilyen jellegűekhez — a gt.-től eltekintve egyetlen utóvizsgám volt az egyetemen, egyik csúszós tárgyból sem buktam soha se szóban, se írásban, és nem igazán tudom hová tenni, hogy csak mert 6 oldalon egyenként is el kell érni 50%+ pontot, nem sikerül levizsgáznom. Tipikusan inkább alábecsülöm a tudásomat, erre a vizsgára viszont mindkétszer úgy mentem, hogy legalább egy hármast érdemelnék, és szemináriumon sem kaptam olyan visszajelzést, hogy probléma lenne akár a tárgyi tudásommal, akár azzal, hogy mennyire értem, látom át az anyagot — és ahogy írtam, a tanszék egyik legkiválóbb oktatójához járhattam.

Jelenleg annyira pipa vagyok a nem éppen közkedvelt tárgyfelelősre, hogy arra jutottam, a 2. gt. utóvizsga érdekében elengedem a pénzügyi jogot, ami nekem amúgy sem csúszós tárgy, mivel a polgári perjognak hála tavaly nyertem egy plusz évet, és harmadszor is megpróbálkozom ezzel a hülyeséggel, mivel eszemben sincs még egy évig tetvészkedni vele. Most éppen Be. szigorlatra kell készülnöm, amiből jövő pénteken megyek vizsgázni, de utána ismét belevetem magam ebbe a tárgyba — hihetetlen, hogy fontos és érdekes tárgyakkal szemben milyen ellenérzéseket tud ébreszteni egy rossz oktató a lehetetlen számonkérési rendszerével.

Lehetetlen, értsd: 1. első uv csak a rendes vizsgaidőszakban van, véletlen sem az uv-héten, nehogy többet tudjon készülni a hallgató 2. olyan sok hallgatót sikerült megbuktatni, hogy nincs elég hely azon az első uv-n? hirdetnek még egy uv-t szintén a rendes vizsgaidőszakra, nem ám az uv-hétre — magyarán ahhoz, hogy uv-héten lehessen utóvizsgázni (beteges hallgatói igény), kétszer meg kell bukni 3. összesen három időpontot hirdettek első vizsgára 4. nincsen tankönyv, se pontos jogszabálylista, hogy legalább elvileg mit kéne tudni.

tabletták a kézben

A negatív érzéseimet az is erősíti, hogy azok a barátaim, akik mintatanterv szerint haladnak, konkrétan kétszerannyi vizsgát teljesítenek, mint én, mégsem állnak se az idegösszeomlás szélén, se a harmadik elcseszett gt-próbálkozás előtt. Mondjuk ez még változhat, de a jelenség nekem azt sugallja, hogy vissza kéne találnom önmagamhoz — ugyanakkor világossá vált, hogy tarthatatlanul egészségtelen életmódot folytattam. Most sokkal jobban vagyok, de ennek ára van, amivel meg kell tanulnom együtt élni, vagy új problémamegoldási mechanizmusokat kell kialakítanom, mert hogy nem megyek vissza oda, ahonnan elindultam, az is biztos.

Ettől eltekintve az a legnagyobb problémám, hogy a rossz szokásaim a gyógyszermellékhatásokkal kiegészítve oda vezettek, hogy gyakorlatilag éjszakai életmódot folytatok. Nappal alszom, éjjel vagyok ébren, jelenleg este hat felé kelek fel, és ennek megfelelően fekszem le… Nem is lenne nagy baj, végül is amíg nem kell elmennem sehová, tök mindegy, mikor vagyok ébren, de hiányzik a napfény, elég nyomasztó mindig sötétben ébren lenni, és világosban lefeküdni — ugyanakkor nagyon nehéz visszaállni a normális időbeosztásra, bő egy hónapja bajlódom ezzel, és mindig csak rosszabb lesz, hiába sikerül egy-egy napra visszazökkenni. 😦

Remélem, a következő bejegyzésem egy fokkal pozitívabb hangvételű lesz, és nem arról fog szólni, hogy sikeres vizsgák hiányában milyen órákat tudok felvenni, illetve előre kell-e hozzam a második évfolyamdolgozatomat, hogy legalább valamit csináljak.

Egyébként ahogy a múltkor ígértem, elolvastam a sok évértékelő/évnyitó bejegyzést a blogokon, amiket követek, érdekes volt látni, hogy ki mennyire másképpen éli meg a 2017/18-as váltást. 🙂 Aránylag sok író blogját követem, és azt a felfedezést tettem, hogy kevés kivétellel senki sem volt elégedett az általa megjelentetett könyvek mennyiségével/idejével, vagy ha mégis, akkor is reflektált ezekre a gondolatokra. Azt gyanítom, sokan géppuskakézzel fognak dolgozni az idei évben 🙂

Egyéb

Évértékelés (2017)

Tegnap a volt osztálytársaimmal szilvesztereztem, és nem terveztem ma bejegyzést írni, mivel muszáj lenne tanulnom, de… Úgy alakult, hogy félnapos fetrengés után jöttem rá, hogy valószínűleg az a bajom, hogy megfáztam az éjjel, vagyis mostanra jutottam el odáig, hogy bevegyek valamit a nyomoromra 😦

Jó volt összefutni a régi barátokkal, iszonyatosan lusta levelező vagyok, és nem igazán írok senkinek, sőt néha még válaszolni is elfelejtek, ha valaki van olyan rendes, hogy rám írjon, úgyhogy részemről volt mit bepótolni. A házigazda most költözött el otthonról (a nagymamája régi lakásába), úgyhogy még nem igazán volt ideje berendezkedni, de nagyon jól éreztük magunkat, főztünk (lehet, hogy én csak néztem 😀 ), ittunk, és kibeszéltük az összes világfájdalmunkat, úgyhogy aránylag felszabadultan kezdjük a 2018-as évet.

Mivel ma már úgysem jutok semmire, úgy döntöttem, megpróbálom összeszedni a gondolataimat 2017-tel kapcsolatban.

Összességében elég szélsőséges év van mögöttem, érzelmi téren olyan hullámvasúton mentem keresztül, hogy ha csak rágondolok, keresztbe áll a szemem. Részben ennek köszönhetően az idei évet már sokkal tudatosabban kezdem, és igyekszem nem ugyanazokba a csapdákba esni, illetve kitörni a játszmáimból. És akkor lássuk a fő sarokpontokat:

A pozitívumok

  • Elköltöztem otthonról. 🙂
  • Elkezdtem terápiára járni, így végre érdemben foglalkozom a mentális egészségemmel. ❤
  • A kari lapnál főszerkesztővé avanzsáltam.
  • Nem hagytam, hogy legyőzzön az ELTE.
  • Felsőfokú szaknyelvi angol nyelvvizsgát tettem.
  • Nagyon sokat tanultam a legkülönbözőbb dolgokról a YouTube-on keresztül — elképesztő mennyiségű dokumentumfilmet, vlogot és oktatóvideót néztem meg, ami szélesítette a látókörömet.
  • Túlestem életem első állásinterjúján és randiján is (nincs nagy különbség…).
  • Csúszó lettem, nem 5 év alatt fogok végezni. (Talán ez a legnagyobb pozitívum, mivel kénytelen voltam szembenézni magammal és a problémáimmal, aminek már évekkel ezelőtt ideje lett volna — nem tudom, ha ez nem történik meg, hol állok meg a lejtőn.) 

A negatívumok

  • Az előző téli vizsgaidőszakban volt egy teljes összeomlásom, amiből még mindig nem sikerült teljesen kimászni.
  • A nagymamámnak agyvérzése volt, ami miatt jelenleg sajnos ágyhoz kötött, és az ellátásában mindenképpen kompromisszumokat kell kötni.
  • Az AFS végleg megszűnt, ami nekem elég nagy közösségvesztést jelent. Nem feltétlenül kéne így lennie, de ismerve magamat sajnos hosszútávon ez lesz a dolog következménye.
  • Nem sikerült annyit blogolni és írni, mint szerettem volna.
  • Gyógyszermellékhatások…

Januárban mindig végigolvasom az összes évértékelést, amit az ismerősök, barátok megosztanak, úgyhogy remélem, már mindenki keze alatt ég a billentyűzet 😀

A karácsonyi tanulási szünetem kicsit elhúzódott, úgyhogy gondoljatok rám holnap: ez az egy napom lesz, hogy felkészüljek a társasági jog vizsgára — és még csak nem is tudok mást hibáztatni érte. 😛

BUÉK! 


PS. A bejegyzéseimet visszanézve rájöttem, hogy 1. bizonyos képek a Photobucket új policyja miatt nem jelennek meg, ezt valamikor meg fogom javítani, és 2. anno azt mondtam, hogy megpróbálom “olvass tovább” formátumban írni a posztjaimat, hogy legyen egy bevezetés, és külön kattintani kelljen a teljes tartalomért, de ez a jelek szerint nem jött be, úgyhogy mostantól hivatalosan sem fogok ezzel próbálkozni.

Egyéb · Utazás

Nyári pörgés 🌻

Kivételesen azért vagyok lemaradva a posztokkal, mert élveztem a nyarat írogatas helyett 😉

Hétfőn vendégségben voltak nálam a barátaim a középiskolai osztályomból, és nagyon jól éreztük magunkat, utána egy hétig faltam a maradék muffint.

Kicsit terápiás csoport jellege volt a találkozónak, viszont ajánlottak nekem jó orvost a kerületben, úgyhogy őt még a szünetben meg fogom keresni.

Elhívtak Leányfalura egy éjszakára, úgyhogy a jövő heti programom is kész ☺ Nem szokott ilyen forgalmas nyaram lenni, ami a barátokat illeti, de remélem, így marad a jövőben is — nem szeretném elveszíteni velük a kapcsolatot.

Kedden életemben először elmentem szabadulószobázni két barátnőmmel — igazából én az előtte-utána programokat jobban élveztem, valószínűleg csak azért, mert már annyit hallottam a játékról, hogy valami nagyon fantasztikusat vártam. Egyébként jó pályán voltunk, rendezett szervezéssel a Pániq Mária utcai egységében, szóval ajánlom mindenkinek, csak ne legyenek túl nagy varakozasaitok 😂

Revával csütörtökon egészen Siófokig leutaztunk, ahol a strandon fürdés és rengeteg beszélgetés után megcsináltuk a modellfotóinkat: ld. Instagram a jobb szélen, vagy FB-on 👙 Isteni finom lángost ettünk, de olyan hatalmas adag volt, hogy órákig ültünk felette 😁

Szerintem kevesen írnának a szájsebészükről a jó élmények között, de pénteken a 2. felső bölcsességfogamtól is megszabadítottak, egészen két percig tartott, és utána sem fájt, úgyhogy ha valakinek kell jó szájsebész, szóljon, mert tudok egyet 🏨

Szombaton anyával kimentünk a strandra, még épp időben, mielőtt bejött a lehűlés és az eső — utána életemben először kiteregettem a teraszra, szét is ázott minden 💦😂

Ma egy kis szünetet tartok a nyárban rapid orvosjárással és lakásmutogatással, de aztán vissza a pihenéshez ☺

Remélem, nektek is ilyen jól telik a nyár, és ti még írni is tudtok

PS. Meghirdettük a lakást, ahonnan kiköltöztem, ha valaki okvetlenül most szeretne vásárolni, a részletek itt találhatóak.

Egyéb

🌞 Hőguta ⛱

Évek óta ez az első nyár, hogy huzamosabb ideig légkondi nélkül kell lennem, és nem vicces 😦 Sikeresen elköltöztem, és bár ez a lakás északi, a terasza pedig árnyékos, így is 32-36°C van kint, így csak hajnalban lehet szellőztetni, esetleg éjszaka, de azt csak ha valaki nem olyan nyámnyila, mint én, és nem bánja a muslinca-/poloskainváziót. 🐞

Ez a nyár az új élményeké, bútorszerelés, fúrás és sütés körében már többé-kevésbé elkövettem, amit lehetett, holnap pedig megyek a szájsebészhez, hogy kiszedje a bölcsességfogamat.

Néhány volt osztálytársam meghívott a Balatonra pár napra, úgyhogy ha minden jól megy, jövő hét végén már a tóba fogom lógatni a lábam, és az igazolványképnél lesz egy kis színem.

A nagymamám nincs jobban, de hamarosan kiengedik a kórházból/átteszik egy ápolási osztályra, mert nem is várható javulás. Sajnos a nagypapám nem látja tisztán a helyzetet, és nem is hajlandó meghallgatni, hogy milyen lehetőségek vannak az otthoni ápoláson kívül, így a legtöbb, amit tehetünk, hogy hagyjuk, hadd próbálja meg ellátni a mamát — szerintem eleve bukásra ítélt vállalkozás, de én sem tudok borzalmasabbat elképzelni, mint hogy soha többé nem mehetek haza a kórházból, úgyhogy nehéz érvelni ellene.