2019 más lesz?

Az Instagram rengeteg olyan posztot ajánlott nekem az újév környékén, ami arra a sémára épült, hogy 2017 volt a lefelé menő ág, 2018-ban elértük a gödör fenekét, így 2019-ben minden jóra fordul majd — mindezt úgy, hogy semmilyen nyomott oldalt nem követek, csak vállalkozós, női oldalakat meg studygramokat.

Egyelőre nekem nem jött be a jóslat, ez az év sem indult jobban, mint a tavalyi — gt-ből ismét megbuktam, és ez felborítja az egész vizsgarendemet: ha nem hirdetnek másik vizsgaalkalmat pénzügyi jogból, akkor el kell mennem egy adminisztratív egyesért a mostani időpontomban, és UV időszakban tudok majd először érdemben próbálkozni a vizsgával, ami nem szerencsés, mivel csúszós tárgyról van szó.

Úgy érzem, már sokkal több időt és energiát öltem a gt-be, mint elvárható, és kizártnak tartom, hogy a tudásom egy kettesre se legyen elegendő, de sajnos a teszt nagyon specifikus — gyakorlatilag a kitöltését kéne gyakorolni, ami sokkal egyszerűbb lenne, ha a korábbi vizsgakérdések is elérhetőek lennének, nem csak a válaszok. Ráadásul most olyan kérdéseken csúsztam el, amik szerintem nem is tartoztak az anyagba (családjogi részből kellett volna idézni + Ctv. random mellékletéből), az ilyen húzásokat pedig azzal sem lehet kiküszöbölni, ha kommentárt olvas az ember, pedig már az is megvolt. Tankönyv persze nincs, szóval… Mindenki oldja meg, ahogy tudja. Én egyelőre tanácstalan vagyok.

A sorozatos kudarcélmény nekem nem ad motivációt a tanuláshoz, gyakorlatilag ki sem keltem az ágyból, mióta megkaptam az eredményeket, kedd óra először vettem rá magam, hogy legalább kapcsoljam be a számítógépet, és küldjem el a táblázatokat, amiket tanulás közben készítettem a többieknek, hátha rajtuk segít valamit — mobilról ugyanis túl sok kattintás lett volna (igen, tényleg ilyen lusta vagyok).

A vizsgaidőszak ettől eltekintve jól indult, JÁB-ból, agrárjogból, szövetkezeti jogból 5-ösre vizsgáztam, a kriminalisztika pedig 4-es lett — utóbbit igazságtalannak érzem, mivel minden előadáson benn voltam, és az előadó lediktálta a kérdéseket, sőt a válaszokat is, ezt megtanultam, ráírtam a válaszlapra, amit kellett, majd mégis 4-est kaptam, tehát a saját válaszai nem voltak elég jól az oktatónak 😦 És nem, a rendszer nem csak engem utál, hanem minden hallgatót, szóval elég sokan jártak még így rajtam kívül.

Az évfolyamdolgozatomra még nem kaptam jegyet, de leadtam időben, és minden követelménynek megfelelt, úgyhogy bízom benne, hogy nem fogják nagyon lehúzni, bár a PJ Tanszéknél sosem tudni — gyakorlatilag egy fekete lyuk a hely, még a rendes tanároktól is bármi kitelik.

A volt főszerkesztőnket pl. másodszor is megbuktatták PJ ZV-n, gyakorlatilag sportot űznek belőle, hogy féléveket rabolnak el az emberek életéből — akinek már csak egy záróvizsga hiányzik, hogy jogász legyen, azt semmi értelme újra és újra elgáncsolni, de ez persze senkit sem zavar. Addig viszont mindenki fizesse a TB-t maga után úgy, hogy mivel nincs meg a diplomája, “valódi” jogászi állást nem tud betölteni, ami nem csak azt jelenti, hogy alacsonyabb a fizetése, hanem hogy a szakvizsgához szükséges ideje sem telik.

Talán a saját nyomorommal kellene foglalkoznom, és akkor sikerülne a gt vizsga, de mivel nekem is ez a jövőm, nehéz felülemelkedni a hasonló igazságtalanságokon. Az új tanterv talán jobb, mint a miénk (én a 2010-es rendszerben járok), de az anyag finomhangolása nem változtat az intézményi kultúrán, amiből a hallgatói problémák jelentős része ered. Szánalmas, de félév közben volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy talán nem olyan iszonyatosan borzasztó az ELTE, mint amilyennek a csúszásomkor láttam… Valójában a rendszer ciklikussága tévesztett meg, ha nem lennének kevésbé rossz időszakok, senki sem akadna horogra.

Rohamléptek

Régen rossz, ha úgy ül neki a blogger a személyes posztnak, hogy előveszi a naptárat, hátha úgy emlékszik még valamire az elmúlt pár hét két hónap eseményeiből, de mivel nem ítélem halálra ezt az oldalt, nincs más hátra 😂

Az előző, Milánóról szóló bejegyzést azzal a megközelítéssel írtam, hogy hamarosan kiteszek egy posztot arról, hogy az utazást leszámítva hogyan alakult eddig a félév, de… Hát látható az eredmény. Tulajdonképpen a szünet első három napja is azzal telt, hogy különböző elmaradásaimat pótoltam, illetve kialudtam magam, ezért is nem jött ki ez a bejegyzés még múlt hét pénteken.

Tanulmányi ügyek

Az Agrárjogi Tanszéken demonstrátor lettem, és egy TDT ülés alkalmával kiderült, hogy TDK titkár is, ami külön jó, mert az utóbbi pozícióra nem jelentkeztem, egy másik demonstrátor pedig szerette volna…

Egyelőre élvezem a demonstrátori/titkári teendőket, szeretek bemenni a tanszékre, különösen mivel a tanszékvezető és a tanszéki előadó is nagyon aranyos, illetve mivel elsősorban szervezési és online marketing feladatok vannak, ugyanakkor a felelős oktatóval egyelőre bizonytalan a viszony, mivel volt egy félreértés azzal kapcsolatban, hogy ő mibe és milyen mélységben akar bevonódni — ebből végül is én kerültem ki győztesen, hozzáférek a TDK levelezéséhez, ami nem hátrány, tekintve hogy a TDT oda küldi a körleveleket, hogy éppen mit kell csinálni a titkároknak, de lehet, hogy az oktatóval való személyes kapcsolatnak ez annyira nem kedvez.

Eddig egy TDK ülést szerveztünk, ami kifejezetten jól sikerült, a következő nagy feladat pedig az OTDK kari fordulójára való felkészülés: ezen tőlünk csak egy versenyző van, egy másik demonstrátor, akit a harmadik demonstrátorunk opponál, én pedig szervezőként veszek részt — a tanszéki kommunikáció nem 100%-os, így vannak stresszes pillanatok, de nagyon várom az eseményt, főleg mivel korábban egy OTDK-napon sem maradtam benn, és ha minden jól megy, az egyetemi pályafutásom alatt ez lesz az utolsó OTDK-év.

Számomra a versennyel kapcsolatban a TDT hozzáállása volt eddig a legnagyobb meglepetés: ők elsősorban arra törekszenek, hogy az intézmény a lehető legjobb statisztikát produkálja, tehát a lehető legtöbb szekcióban, tagozatban legyen dolgozat, és mind nyerjen, vagyis a központi kvóták elosztásánál is ez a meghatározó, ami nem feltétlenül kedvez a versenyzőknek.

Ami általában a tanulmányi kötelezettségeket illeti: idén egész jól tartom magam az előadáslátogatási terveimhez, eddig alig hiányoztam, és általában sikerült megkérnem egy-egy barátot, hogy vegye fel nekem az előadást, így vissza tudom hallgatni később az anyagot. Ez nekem nagyon jó módszer, ha itthon, kényelmesen jegyzetelhetek, sokkal több megmarad egy-egy óra anyagából. Ugyanakkor szünet után következik a feketeleves, ugyanis el kell kezdenem a Gt előadásokat is látogatni, ha át akarok menni a vizsgán, ehhez pedig semmi kedvem, előző évben sem véletlenül hagytam abba a bejárást, de ha valaki a saját szavait akarja hallani a vizsgán… 😒

Idén évfolyamdolgozatot kell írnom, ezt egyelőre el sem kezdtem, de remélem, hogy a szünet második felében érdemben tudok dolgozni rajta, ugyanis ha ez nem sikerül, fogalmam sincs, mikor fogom megírni, egy teljes félévvel elhalasztani pedig nem áll szándékomban. Nem jelent túl nagy motivációt, hogy a konzulensem, aki egyébként nagyon lelkes és workoholic, kijelentette, hogy nem bánja, ha legközelebb leadáskor hall felőlem, és nem fog csak azért rosszabb jegyet adni, mert nem jártam a nyakára.

Ebben a félévben egyfelől sok ZH-ra kell készülni, mivel jog- és állambölcseletből, illetve Gt-ből minden héten írunk, ugyanakkor előbbi csak szövegismereti dolgozat, utóbbit pedig már egyszer tanultam, szóval… Ennek ellenére mindkettő nagyon időigényes, nekem pedig időm pont nincs. 😦 Valódi dolgozatot eddig csak munkajogból kellett írni — ez meglepően jól, 90% fölé sikerült (végig sem olvastam a jogszabályt…), de ebből meg csak kéthetente van óra, ami a sok ünnep és szünet miatt halottnak a csók. Szövetkezeti jogból pl. eddig két szeminárium volt, de az első csak bevezető, ismerkedő óraként volt megtartva, ahol az iskolaszövetkezetekről beszélgettünk…

Összességében azt érzem, hogy sokkal többet kellene tanulnom, gyakorlatilag minden nap le kellene ülnöm, és legalább a jogszabályt, illetve a tankönyvet át kellene olvasnom, de mire hazaérek, enni és aludni van csak energiám.

Kari lap

A Jurátus az egyik fő oka, hogy folyamatosan mindennel el vagyok csúszva, és jóformán csak úszom az árral. Imádom a magazint és a közösséget is, ráadásul amilyen szerencsétlen alkat vagyok, még a főszerkesztőséget is élvezem, hiszen főnökösködni lehet, ugyanakkor nagyon nagy idő- és energiabefektetést igényel, hogy minden annak rendje s módja szerint menjen.

A felvételi kampány sikeres volt, 15 főt vettünk fel, köztük lapmenedzsereket és olvasószerkesztőket is, ami a helyettesem, D és az én életemet is nagyon meg fogja könnyíteni hosszú távon, ugyanakkor mivel még csak a betanítás szakaszában járunk, a sok plusz ember egyelőre csak minimálisan vett le a terheinkből.

Maga a felvételi eljárás rengeteg időt vett igénybe, hiszen mindenkit személyesen meg kellett hallgatni, aztán minden héten szerkesztőségit kell tartani, minden nap fel kell tölteni egy cikket, rá kell nézni az egyes projektjeinkre kb. hetente, hogy haladnak-e stb. Nem panaszkodom, inkább csak próbálom érzékeltetni, hogy miért olyan megterhelő nekem ez a munka — eléggé csodálom az elődeimet, amiért szinte sosem panaszkodtak.

Egyébként volt két küldöttgyűlés, amin részt kellett vennem, hogy HÖK-ös hírek is legyenek a lapban (más nem mutat hajlandóságot, hogy beszámoljon ezekről az ülésekről — lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy este kilenc körül szokott kezdődni a buli), és az év első ELTE Press ülésére is elmentem, ahol mindenki elsírta a maga baját, de sajnos nem nagyon tudtunk segíteni egymáson.

Az újak miatt fotózást kellett szervezni, én is elmentem rá, hátha lesz egy jó portrém, bár eléggé erősen kételkedem benne, mivel két óra között rohantam oda a fotósunkhoz, hogy csinálja meg a képet. Október 23-án elmentünk megnézni a Frida Kahlo kiállítást, utána pedig beültünk egy étterembe beszélgetni, ismerkedni.

Nem vagyok nagy rajongója az új fizetési rendszernek (iskolaszövetkezet helyett ösztöndíjként kapjuk a fizetésünket), eddig egy pályázat volt kiírva, amire 3 fő tudott csak pályázni, mivel kb. egy hét sem telt még el a szorgalmi időszakból a leadási határidőig (közülük egy lánynak nem bírták teljesíteni a kiutalást, azóta is reklamálunk…), októberben nem írtak ki pályázatot, vagyis november közepén lesz leadás leghamarabb, ami azt jelenti, hogy december közepén kapnak pénzt először a szerkesztőség tagjai… Aki kicsit is ismeri a büntetés és a jutalmazás pszichológiáját, tudja, hogy ez milyen mérhetetlenül kontraproduktív, nem véletlen, hogy ez az ösztöndíjakra és nem a fizetésekre lett kitalálva. 😒

Családi

A nagymamám állapota sajnos egyáltalán nem javult, sőt… Folyamatosan szenved, gyakorlatilag csak fekszik egész nap, és nem tud csinálni semmit, már önállóan enni sem képes, vagy csatornát váltani a tévén — még a fizetett ápolók is kritikán aluliak, a nagypapám pedig se koránál, se végzettségénél fogva nem alkalmas az egész napos betegellátásra, mégis töretlenül gondoskodik a nagymamámról. Ezen a ponton nem igazán van más választása, de engem még a hetente való látogatás is kikészít, szóval…

Apukámnál jártam a hétvégén, és megismerkedtem az élettársával (mert mint kiderült, tényleg van barátnője, és együtt is élnek) — értékeltem volna, ha nem csak úgy, péntek este nyögi be a telefonba, hogy ugye tudom, hogy mi a helyzet, különösen mivel az egész arra tekintettel történt, hogy el mertem mondani, kicsit jobban vagyok 🤷‍♀️

A barátnő, T egyébként nagyon pozitív csalódás volt, ennyi titkolózás után legalábbis valami nyilvánvaló és szembeötlő borzasztó tulajdonságot vártam, de ez kb. másfél óra alatt nem ütközött ki. Jó kiállású, nyelveken beszélő, képzett nő, aki tejes állásban dolgozik, saját ingatlannal rendelkezik, sportol és egyébként barátságos is. Enyhén rasszista, és valószínűleg vallásos is, de mindent összevetve azt hiszem (és remélem), hogy jól ki fogunk jönni, abban pedig biztos vagyok, hogy apára jó hatással van, mivel mióta együtt vannak, tény, hogy apa pozitív szokásokat vett fel.

A hab a tortán, hogy apa kiköltözik Budapestről, hogy közelebb legyen a munkahelyéhez — vett egy házat, a mostani házát pedig eladta, februárig kell átmennie a Pest megyei településre. Onnan fog bejárni Budaörsre, a relatíve új munkahelyére. Én támogatom, hogy az ember igenis merje meghozni a neki kedvező döntéseket, még akkor is, ha kockázattal járnak, de az a helyzet, hogy más egész életében nem bonyolít le annyi ingatlantranzakciót, mint apa az elmúlt néhány évben… Nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, neki sem ártana pár év terápia, hogy megoldja a valódi problémáját, amit költözködéssel, házak és lakások félig felújításával, majd ismételt költözködéssel igyekszik enyhíteni.

Anyával elmentünk Parndorfba, az outlet centerbe, de mindketten nagyot csalódtunk, ugyanis kevés kivételtől eltekintve csak két véglet van: nagyon outlet jellegű, gyakorlatilag viselhetetlen dolgokat árusító üzletek, illetve olyan luxusmárkák, amiket aki megengedhet magának, igazán indokolatlan, hogy ilyen kietlen helyen vásárolja meg, amire szüksége van.

Írás

Begépeltem a 17. fejezetet, de majd húznom kell belőle, azt hiszem, egy teljes oldalnyi felesleges hülyeséget beleírtam, és így nem lett elég feszített a fejezet, de majd akkor fogok erről véglegesen dönteni, ha a 18. fejezetet is digitalizáltam — ez eltarthat egy ideig, mivel az elejét ennek eleve kicsit átírva kell begépelnem. Ha ezzel megvagyok, csak az utolsó, 19. fejezetet kell megírnom, és kész a remekmű, lehet szerkeszteni 🙂

Gondolkodom a NaNoWriMón, de az az igazság, hogy valószínűleg jobban járnék, ha az évfolyamdolgozatom 40 ezer karakterén ügyködnék.

Egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy mihez fogok kezdeni ezzel a regénykével, minden esetre előolvasókat kell majd keresnem, illetve bétákat is — eddig stoobie javított nekem, remélem, az utolsó két fejezetet is vállalja majd, de egy második vélemény sosem árt 🙂

Remélem, kellemesen töltitek a hosszú hétvégét! ❤

Vizsgaidőszak #7, avagy 🦄 vs 💀

Nem mondom, hogy legyőztem a rendszert, mert egy tárgyat elhagytam, a gt-t meg nem próbáltam meg harmadjára is, viszont a vizsgaidőszak fő célját, a Pp. vizsgát teljesítettem, és a Be. szigorlatom is jól sikerült 😊

Nagyon sok minden nehezítette ezt a vizsgaidőszakot, de elsősorban az alvászavar kavart be nekem: egy ponton este hattól voltam ébren, és vagy egy hétig egy napsugarat sem láttam, de mostanra ezt szerencsére sikerült legyőzni, és már több mint egy hete normális időbeosztás szerint élek, ami jó előjel a következő félévre. 💪🌞

A hétvégén a kari laptól páran megyünk korcsolyázni, ami nagyon időszerű, mert tavaly egyáltalán nem jutottam ki a jégre, és jó lesz összerázódni a félév eleje előtt, mert lassan annyi teendő halmozódik fel, hogy köszönni se lesz időnk egymásnak az első szerkesztőségin. Örülök, hogy végre valami olyannal foglalkozhatok, aminek értelmét és eredményét is látom, csak kár, hogy nem joggal kapcsolatos 😂

A tárgyfelvétel a jelenlegiek fényében érdekes kaland lesz, mivel nincs keresztfélév, alig van mit felvennem, úgyhogy most diffeket kéne csinálnom, csakhogy azokon véletlenül sincs annyi hely, ahányan szeretnénk járni… Talán egy évfolyamdolgozatot is bepasszírozok, ha minden kötél szakad, mert valamivel azért haladni kell.

Jelentkeztem egy online angol kreatív írás tanfolyamra, ami márciusban kezdődik, azzal szeretnék sokat foglalkozni, és a félbehagyott regényemet is le szeretném már gépelni, úgyhogy az a legnagyobb reményem a következő félévre, hogy az az energia és motiváció, amit most érzek, nem fog elszállni a szorgalmi időszak első pár napjával. Még a vizsgák között kiolvastam a Big Magicet, a jövő héten pedig A siker tintájával fogok ráhangolódni a feladatra. 🙆🏼‍♀️

Legyetek jók 😙💖

Kudarc vagy kihívás?

A vizsgaidőszak kétharmadánál járva nem igazán ott tartok, ahol reméltem, vagy ahol kellene….

Büntetőjogból sikeresen levizsgáztam (ez volt az utolsó büntis tárgy, a különös rész második fele), de sajnos itt megállt a tudományom, a többi vizsgám egyelőre Damoklész kardjaként lóg a fejem felett. Nemzetközi jogból szerencsére megajánlott jegyet kaptam, a polgári perjogot pedig még karácsony előtt megcsináltam, de a maradék…

A polgári jogi tanulmányok utolsó része a gazdasági társaságok joga (gt), heti két előadással és egy szemináriummal — aki az ELTE-re járt mostanában, tudja, ki  és hogyan tartja az előadásokat, legyen elég annyi, hogy én nagyjából öt hét után feladtam a látogatásukat, mivel ahogy nőtt a szexista tartalom az órákon, úgy csökkent az érdemi mondanivaló, és elfogyott a türelmem.

Szerencsére szemináriumon jó tanárnál voltam, minden héten készültem a ZH-ra, így nem nulláról kezdtem tanulni az anyagot, amikor a gt. került sorra. Sajnos hiába, ugyanis utóvizsgán is megbuktattak, ami elég hajmeresztő, tekintve hogy ezen a ponton már nemcsak a féléves tanulásomra meg a vizsgafelkészülésemre alapoztam, hanem két teljes hetet erre szántam a vizsgaidőszakból.

Tény, hogy hírhedten szemét a vizsga, és sokaknak ezen múlik a diplomája, illetve a dékáni méltányosságot is igénybe szokás venni, hogy elkerüljék azt a bizonyos tanárt, aki mindent megtesz, hogy a lehető legkevesebben menjenek át a tárgyából, de akkor is meglepődtem, és még mindig nem dolgoztam fel teljesen ezt az élményt.

Egyfelől kompetitív, csakazértismegmutatom személyiség vagyok, másfelől egyáltalán nem szoktam a kudarcokhoz, pláne az ilyen jellegűekhez — a gt.-től eltekintve egyetlen utóvizsgám volt az egyetemen, egyik csúszós tárgyból sem buktam soha se szóban, se írásban, és nem igazán tudom hová tenni, hogy csak mert 6 oldalon egyenként is el kell érni 50%+ pontot, nem sikerül levizsgáznom. Tipikusan inkább alábecsülöm a tudásomat, erre a vizsgára viszont mindkétszer úgy mentem, hogy legalább egy hármast érdemelnék, és szemináriumon sem kaptam olyan visszajelzést, hogy probléma lenne akár a tárgyi tudásommal, akár azzal, hogy mennyire értem, látom át az anyagot — és ahogy írtam, a tanszék egyik legkiválóbb oktatójához járhattam.

Jelenleg annyira pipa vagyok a nem éppen közkedvelt tárgyfelelősre, hogy arra jutottam, a 2. gt. utóvizsga érdekében elengedem a pénzügyi jogot, ami nekem amúgy sem csúszós tárgy, mivel a polgári perjognak hála tavaly nyertem egy plusz évet, és harmadszor is megpróbálkozom ezzel a hülyeséggel, mivel eszemben sincs még egy évig tetvészkedni vele. Most éppen Be. szigorlatra kell készülnöm, amiből jövő pénteken megyek vizsgázni, de utána ismét belevetem magam ebbe a tárgyba — hihetetlen, hogy fontos és érdekes tárgyakkal szemben milyen ellenérzéseket tud ébreszteni egy rossz oktató a lehetetlen számonkérési rendszerével.

Lehetetlen, értsd: 1. első uv csak a rendes vizsgaidőszakban van, véletlen sem az uv-héten, nehogy többet tudjon készülni a hallgató 2. olyan sok hallgatót sikerült megbuktatni, hogy nincs elég hely azon az első uv-n? hirdetnek még egy uv-t szintén a rendes vizsgaidőszakra, nem ám az uv-hétre — magyarán ahhoz, hogy uv-héten lehessen utóvizsgázni (beteges hallgatói igény), kétszer meg kell bukni 3. összesen három időpontot hirdettek első vizsgára 4. nincsen tankönyv, se pontos jogszabálylista, hogy legalább elvileg mit kéne tudni.

A negatív érzéseimet az is erősíti, hogy azok a barátaim, akik mintatanterv szerint haladnak, konkrétan kétszerannyi vizsgát teljesítenek, mint én, mégsem állnak se az idegösszeomlás szélén, se a harmadik elcseszett gt-próbálkozás előtt. Mondjuk ez még változhat, de a jelenség nekem azt sugallja, hogy vissza kéne találnom önmagamhoz — ugyanakkor világossá vált, hogy tarthatatlanul egészségtelen életmódot folytattam. Most sokkal jobban vagyok, de ennek ára van, amivel meg kell tanulnom együtt élni, vagy új problémamegoldási mechanizmusokat kell kialakítanom, mert hogy nem megyek vissza oda, ahonnan elindultam, az is biztos.

Ettől eltekintve az a legnagyobb problémám, hogy a rossz szokásaim a gyógyszermellékhatásokkal kiegészítve oda vezettek, hogy gyakorlatilag éjszakai életmódot folytatok. Nappal alszom, éjjel vagyok ébren, jelenleg este hat felé kelek fel, és ennek megfelelően fekszem le… Nem is lenne nagy baj, végül is amíg nem kell elmennem sehová, tök mindegy, mikor vagyok ébren, de hiányzik a napfény, elég nyomasztó mindig sötétben ébren lenni, és világosban lefeküdni — ugyanakkor nagyon nehéz visszaállni a normális időbeosztásra, bő egy hónapja bajlódom ezzel, és mindig csak rosszabb lesz, hiába sikerül egy-egy napra visszazökkenni. 😦

Remélem, a következő bejegyzésem egy fokkal pozitívabb hangvételű lesz, és nem arról fog szólni, hogy sikeres vizsgák hiányában milyen órákat tudok felvenni, illetve előre kell-e hozzam a második évfolyamdolgozatomat, hogy legalább valamit csináljak.

Egyébként ahogy a múltkor ígértem, elolvastam a sok évértékelő/évnyitó bejegyzést a blogokon, amiket követek, érdekes volt látni, hogy ki mennyire másképpen éli meg a 2017/18-as váltást. 🙂 Aránylag sok író blogját követem, és azt a felfedezést tettem, hogy kevés kivétellel senki sem volt elégedett az általa megjelentetett könyvek mennyiségével/idejével, vagy ha mégis, akkor is reflektált ezekre a gondolatokra. Azt gyanítom, sokan géppuskakézzel fognak dolgozni az idei évben 🙂

Évforduló

Ma két éve regisztráltam a WP-re, és kedden lesz két éve, hogy megírtam az első posztomat. 🙂 Nagyon sok minden történt velem azóta, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kitartok a blogolás mellett, mivel korábban minden naplószerű kísérletem kudarcba fulladt — igaz, ezt a blogot egyáltalán nem akartam személyesre alakítani, de így sikerült. Köszönöm mindenkinek, aki néha benéz, hogy élek-e még, sokat jelent, hogy vannak rendszeres olvasóim ❤

Az utolsó két hét az egyetemen kisebb rémálommal ért fel, de már túl vagyok rajta, és készülhetek az első vizsgámra. 🙂 Leadtam az évfolyamdolgozatomat, de semmilyen igazolást nem kaptam róla, remélem, nem tűnik el a rendszerben a remekművem. Már csak ki kellene küldenem az opuszt azoknak a szexmunkásoknak, akik jelezték, hogy érdekli őket a felmérésem eredménye, illetve le kellene mentenem a beszélgetéseket, amiket végül nem volt időm felhasználni a dolgozathoz.

Még két ZH-t nem kaptunk vissza, illetve egy jegyemet valamiért nem írták még be, ezeket leszámítva a félév jól sikerült, csak az elektronikus kommunikációból kaptam 4-est (természetesen ez a 3 kredites tárgy). 😀

A vizsgaidőszakra nagy terveim vannak, heti egy vizsgám lesz hat héten keresztül, így remélhetőleg közben marad időm edzeni és napozni (már ha nem fulladunk bele az esőbe még ezen a hétvégén). Egy gyenge pillanatomban vettem egy kontúrozópalettát egyéb tökéletesen felesleges dolgokkal (lásd az oldalsávon), és bár ez valószínűleg minden hardcore feminista halála, a kontúrozás hatalmas poén. Komolyan, mindenkinek ajánlom, olyan, mintha új arcot rajzolnál magadnak, én egyedül próbáltam ki, de gondolom, társaságban még viccesebb 😀

A kari lapnál már csak egy-két cikk van elfekvőben, aztán leállunk a vizsgaidőszakra és a nyárra, talán nem is baj, már mindenkin érződött, hogy sok volt a jóból a szemeszter utolsó pár hetében. (Egyébként hihetetlen, milyen kicsi a világ, a leköszönő főszerkesztőnk is merengős volt, és olvasta a Nem akartamot 😀 És a helyesírási segédletem stílusa lett neki ismerős, hát azt hittem, ott halok meg xD )

Pénteken voltam Varga Bea írós előadásán, elsősorban fantasy/sci-fi íróknak szólt, de látókör-szélesítésre mindenképpen jó volt nekem is 🙂 Szeretem, ahogy Bea előadja a dolgokat, az a péntek esti könnyed hangulat kellett a lelkemnek az utolsó hét után. Sokan voltunk, többen, mint a nem zsánerspecifikus témáknál, szóval itt is látszott, hogy most a kitalált világok az igazán menők.

A világépítés kapcsán csomó minden felmerült, ami szerintem a teljesen realista írásoknál is fontos, sőt talán fontosabb, mint a fantasynál, pl. társadalmi-politikai viszonyok tisztázása, a karakterek státuszához illő cselekmény és viselkedés, szóval ezekre jobban fogok figyelni a jövőben.

Az előadáson felmerült Borsa Brown Az arab c. regénye, és egészen kedvet kaptam hozzá, de végül Az arab szeretőjét választottam, most olvasom: eleinte félbe akartam hagyni, mert nem tetszett, de azt hiszem, megtaláltam a kellőképpen távoli pontot, ahonnan nagyon is tudom értékelni a regényt — aki akar egy mélymerülést a magyar valóságba némi családi drámán keresztül, annak nagyon ajánlom, csak az azonosulási kényszert kell kiiktatni. Fogok róla molyos értékelést írni, szerintem még ma befejezem. 🙂

Már a Downton Abbey 6. évadát nézem, sajnos hamarosan vége, de már elkezdtük a Sopranost, úgyhogy nincs baj. Illetve a Fear the Walking Deadet imádom, kár, hogy csak heti egy epizódot adnak a második évadból. (Egyszer a változatosság kedvéért fogok majd olyan sorozatokat is nézni, amiket most néz a világ többi része 🙂 )

Prodiuktivitás

Nem tudom, mások szakokon milyen a harci helyzet, de nálunk félelmetesen közeledik a félév vége, és mindenki úgy érzi, hogy most kell bekeményíteni.

Kedden voltam a HÖK alakuló küldöttgyűlésén, ahol megválasztották a következő főszerkesztőnket 🙂 Sajnos ez az egyetlen jó oldala a dolognak, egyébként olyan hangnemet ütöttek meg a résztvevők, hogy lassan szégyellem, hogy ilyen mentalitású emberek képviselték és fogják képviselni a Kar hallgatóságát (tehát engem is). Mindenesetre született belőle egy cikk a honlapunkra, ehhez csak páran gratuláltak (az elnökjelölti vitás beszámoló miatt még mindig megszólítanak néha), de nem is tépték le a fejemet, úgyhogy kellőképpen semleges lett — elég sokat dolgoztam vele, az elnökség idő előtti lemondása miatt át kellett szerkeszteni az egészet.

Végre valahára elkezdtem az évfolyamdolgozatomat is, az elmúlt három napban megírtam a kötelező karakterszám közel felét, viszont még nem jutottam el az érdemi részhez. 🙂 Nem utálom az egészet, úgyhogy jól választottam témát — ha jövőre továbbfejleszteném OTDK-dolgozatnak, és nyernék, akkor nem kéne szakdolgozatot írni (a girl can dream…). Ráadásul végre felbukkant egy kitöltő, akivel sikerült elleveleznem a témáról, szerintem meg tudnék beszélni vele egy interjút.

Megcsináltam az egyik angol nyelvű órára a prezentációmat, elvileg erre kapom majd a jegyet — örülök, hogy ezt választottam, és nem a beadandót, elég monoton lenne az évfolyamdolgozat mellett. A Postabank-ügyről fogok beszélni, félelmetesen unalmas lesz, de szép rózsaszín a ppt-m. 🙂

Az EKP évfolyam ZH is sikerült, egy ponttal maradtam le a megajánlott jegyről, de nem igazán sajnálom, nem érdemeltem volna meg. 🙂

Öröklési jogból végre elértünk a számolós feladatokhoz (most épp látható a baráti családfa az oldalsávon, ami az első jogesethez kellett), nem állítom, hogy nagyon jó vagyok bennük, de sikerült megértenem a típusfeladatokat, és leírtam a lépéseket, amíg még a fejemben volt a módszer, úgyhogy talán a vizsga előtt is át tudom majd nézni.

Szerdán volt a vizsgafelvétel, és minden tökéletesen sikerült: ideális esetben június 23-án fogok végezni 🙂 Egyfelől jó, hogy idén “csak” 6 vizsgám van, mivel több felkészülési idő jut egyre, cserébe viszont rengeteg olyan tárgyam van, ahol még a vizsgaidőszak előtt kell beszámolnom. A következő 3 hét félelmetesen néz ki a naptáramban, de most kivételesen érzem az erőt.

A kari lapnál a főszerkesztő-választás mellett hatalmas fejlemény, hogy megjöttek az előző félévi fizetések 😀 Nem titkolom, azt hittem, hogy sosem fogják elküldeni, úgyhogy szinte sokkolt, mikor szóltak, hogy nézzem meg a számlámat.

Egyébként lassan átállunk a tervezett megjelenési rendre, bár az újak, akiket februárban vettünk fel, nem éppen ügybuzgók: a PR-os helyett én osztogatom meg a cikkeket, a barátnőm rovatában meg sorozatban a 3. saját cikke jelenik meg, mert semmit sem adnak le időre. 😦

A Könyvhétre nem jutottam ki, de nagy élvezettel olvasom a beszámolókat — legalább nem szegtem meg az ígéretem, hogy nem veszek új könyvet, amíg ki nem végeztem, amit már egyszer hazahoztam.

Mindenkinek sok kitartást kívánok a ZH-időszakhoz, az érettségizőknek pedig egy kalappal az írásbelikhez! 🙂

Kis lépés a világnak…

Az előző bejegyzésemben nem akartam elkiabálni, mert még nem volt hivatalos, de a kari lapunknál (aminek a honlapja már többé-kevésbé működik) főszerkesztő-helyettes lettem 🙂 Jelen állás szerint a szünetem 2/3-át a lap dolgaival töltöttem, de nagyon boldog vagyok, úgyhogy még nem zavar 😀 Ettől függetlenül megírtam az első komoly cikkemet, de azt hiszem, maradok az olvasószerkesztésnél, a cikkekkel túl sok baj van (bár lehet, hogy csak mert megkaptam a HÖK-választások finoman szólva is kínos témáját).

Egyébként megyünk csapatépítésre is, remélem, nem üti a színházjegyünket, de valószínűleg le fognak szavazni.

A másik szuper hír, hogy végre megérkezett a jogosítványom 🙂 Tegnap vezettem is, igaz, csak a Tescóig, de hatalmas élmény, hogy senki se szól rám, ha egy kicsit túlpörög a motor. Ja, és úgy parkolni, ahogy nekem tetszik… hát az valami fenomenális.

Sikerült jelentkeznem egy tököli börtönlátogatásra, úgyhogy ebben a félévben is lesz egy bv-intézetes beszámoló a blogon. 🙂

Szünet után két évfolyamzh-t is írunk, úgyhogy rengeteg tanulnivalóm van, de egyelőre az évfolyamdolgozatom kérdőívének a terjesztésével vagyok elfoglalva. Sajnos csak pár FB-os csoportot és fórumot találtam, ahová kitehetném, úgyhogy direkt üzeneteket kell küldenem, ami nagyon sokáig tart. Eddig 110/2 a kitöltési arány, de hihetetlenül örültem annak a kettőnek is. Úgy számolom, hogy 1000-1500 üzenet kiküldésével meg is lesz az anyagom.

AFS-en közösségépítő szándékkal létrehoztunk egy FB-csoportot, aki szeretne csatlakozni, csak kattintson ide. 🙂

Kezdődik…

Elvileg az első hét a legkönnyebb, mivel még csak az előadások indulnak, engem viszont mindig nagyon kifáraszt.

Ebben a félévben rengeteg érdekes tárgy lesz, öröklési és családi jog pl., illetve végre sikerült két angol nyelvű órát is felvennem. Nehéz elhinni, de az órarendem nagyon klassz lett, csütörtök-pénteken gyakorlatilag nem kell bejárnom. 🙂 Vettem két új tankönyvet, és sikeresen feliratkoztam a rövidebb európai közjog és politika modulra. Jövő héten már ZH várható, de azért holnap még elmegyünk az IKEA-ba ebédelni.

Sikerült konzulenst szereznem az évfolyamdolgozatomhoz, de az első konzultáció nem vezetett sokra. Jogismeretet akarok kérdőíveztetni egy bizonyos csoporton belül, szóval összeszedtem az irodalmat*, csináltam vázlatot, kutatási tervet stb., ahogy kérte, erre közölte, hogy a kérdőívezés az nem jó (sajnos azt már nem tudta megfogalmazni, hogy miért nem, de a mintával volt a baja).

Felajánlottam, hogy akkor csinálom csak Budapestre, de az állítólag nem oldja meg a definiálhatatlan problémát, ahogy az interjúztatás se. Úgyhogy mégis kérdőív lesz, aztán ha nem tetszik… Egyébiránt segítséget nem nyújtott, annyi volt a hozzászólása, hogy van a Wordben endnote, és ismerem-e az egyik legismertebb nőjogi honlapot. Remélem, a következő találkozón már kicsit barátságosabb lesz.

Egyébként nem lett volna hülyeség, ha több tonnányi tölteléktárgy helyett tanulunk valami kutatásmódszertant, ha később a profi alkalmazás az elvárás.

Végre találtam egy diákmunkát, ami tetszene, el is tudnám látni, és csak 10 óra hetente, de 8 hónapra kell vállalni, és félek, hogy mi lesz, ha mégsem olyan könnyű, így abban sem vagyok biztos, hogy meg merjem-e pályázni — jellemző. Pedig nagyon jó tenne az önbecsülésemnek egy akármilyen minimális kereset, vagy legalábbis a tudat, hogy létezik olyan állás, amire kellenék. Lassan én leszek az utolsó az ismeretségi körömben, aki sosem dolgozott pénzért.

Ma felteszem AFS-re a Nem akartam korrigált 20. fejezetét, és haladtam egy kicsit az új történetemmel, emiatt külön büszke vagyok magamra 🙂

* írjátok be a moly címkeresőjébe, hogy szex, úgy a 100. találat után már sikítva röhögtem