Írás · Tanulmányok

Csupa jó :)

Csütörtökön megvolt az év első szerkesztőségi ülése 🙂 A jó hír, hogy emlékeztek rám, és már van 5 ember, akinek én is tutira megjegyeztem a nevét — 27-ből ugyanis főszerkesztőstül 6-an jelentünk meg. Elég nagy átállás lesz (nem lesz többet papíralapú megjelenés), úgyhogy nagyon sokan kikerülnek, cserébe tömeges felvételire lehet számítani, szeptember végén pedig csapatépítés. Hihetetlenül jó érzés, hogy ezt is úgy szervezik, hogy egyik délután meghívott előadó lesz, másnap meg kalandpark, vagyis nem teljes hétvégés vedelés lesz 😀

Nem akarom elkiabálni, de ez a rangsorolásos tárgyfelvétel nem is olyan borzasztó, legalábbis lelkileg semmiképp, a végkimenetelét még nem tudom. Az nem a rendszer hibája, hogy kénytelen leszek péntekre is tárgyat felvenni, és az sem, hogy nem vonz a jogi dogmatika c. csoda (még mindig jobbnak tűnik, mint a jogpolitika és jogalkotástan).

Úgy fest, hogy az elsős tankönyveim eladható részét sikerül egyben továbbadni, egy srácot, aki alattunk járt (és az egyik barátnőm pasija volt), hozzánk vettek fel, és kb. 10 másodperccel azután, hogy kitettem a csoportba az eladó könyveimet, jelentkezett, hogy neki kellene. Erős a gyanúm, hogy valami köze van a csoportbeosztásnak a középiskolához, ugyanis ő is abba a házba került, mint én tavaly, pedig ő F betűs.

Szintén jó, hogy megjött az új helyesírási szótár, most ezt fogom tanulmányozni a KRESZ helyett.

Körmözésben fejlődök, vettem egy új színt, ezzel sokkal szebben sikerültek a körmeim, mint az előző szett (az egyébként két hétig volt fenn, és bírta volna tovább, csak meguntam, meg az első idei egyetemi fellépésre nekem új köröm kellett, mert hiú és self-conscious vagyok).

A némettanfolyamról még mindig nem jeleztek vissza, viszont elvileg lesz szakmai angol, igaz, az órarendembe csak a human rights modul fér bele, ami pont nem kell az ILEC előkészítőhöz, de jobb, mint a semmi. Jelentkezés elég középkoriasan valami faliújságon lesz, de hogy mikor, azt még a központvezető se tudja.

Végre átnéztem az új történetem elejét, és úgy fest, már találtam is hozzá pár előolvasót/bétát, de ha valakit esetleg érdekel, itt a keresőposzt. 🙂

Azt hiszem, átestem a ló túloldalára a találkozókkal, jövőhéten kettő is lesz, hétvégén a volt magyartanárommal is, következő hétvégén osztálytalálkozó,  hó végén meg a csapatépítés.

Jövő csütörtökön megyek forgalmi vizsgára, szurkoljatok, mert nem szeretnék még több órát venni. Kár, hogy senkit se ismerek, akinek Pesten elsőre sikerült. Az oktató miatt már nem stresszelek, egyrészt megmondtam, hogy nem nála folytatom, ha nem megyek át, másrészt úgy összevesztem vele, hogy szó szerint sírtam dühömben, nehogy ráordítsak a nyílt utcán, pedig engem így felhúzni nagy teljesítmény. Ki nem állhatom, amikor azt hiszik, akármit meg lehet tenni velem, csak mert igyekszem előzékeny és udvarias lenni.

hate

Egyéb · Tanulmányok

Nyári végszó

Az elmúlt másfél hét szokatlanul eseménydús volt, mióta hazajöttünk, csak kapkodom a fejem, hogy mit kéne/kellett volna/kell a közeljövőben intézni.

A legerősebb stresszforrás az egyetemi elintéznivalók halmaza: nem az a baj, hogy csinálni kell, hanem hogy úgy kell könyörögni minden információmorzsáért. Már egy ideje működik az évfolyamcsoport Facebookon, ahonnan hasznos dolgokat lehet megtudni, de mindig csak úgy mellékesen derülnek ki, mikor valaki rákérdez valami tök másra, és egy bennfentes elszólja magát. A csoportok alapján létrejövő házak Facebook csoportjaiba a múlt héten kezdték el felvenni az embereket, itt elvileg az instruktorainktól mindenre választ kapunk, ehhez képest másfél hétig kellett könyörögni, hogy megmondják, ki melyik csoportba tartozik (2 csoport van egy házban), pedig az órarend miatt nagyon nem mindegy.

Szó se róla, nagyra értékelem, hogy vannak, akik hivatásszerűen pátyolgatják a gólyákat, amúgy nem tudom, mi lenne, de nem túl gördülékeny a rendszer.

ÁJK-n a gólyatábor előtt van a tárgyfelvétel és a beiratkozás, ezért a házunk szervezett egy tanulmányi tájékoztatót: nem reménykedtem ilyesmiben, úgyhogy kellemes meglepetés volt, és örülök, hogy legalább bemutatkozás szintjén megismerkedtem pár leendő instruktorral és csoporttárssal, de pont azt mondták el, amit a tárgyfelvételi segédletben már feltettek a csoportba.

A gólyatáborral kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim, mikor kiderült, hogy szállodában leszünk, szinte vártam, de a tegnapi találkozás után… feltámadtak a kételyeim. Az instruktorok nagyon rendesek voltak, és az a kemény 10 fő, aki megjelent a 40 háztársból, szintén, de… A gólyatábori tájékoztatás abból állt, hogy senki se próbáljon alkoholt becsempészni, mert úgyis átkutatják a bőröndünket. Egyrészt miféle ember próbál alkoholt bevinni olyan helyre, ahol legálisan megveheti, sőt forszírozzák, hogy minél többet fogyasszon? És mégis mi a francért turkálna egy HÖK-ös a bőröndömben?

A másik, hogy nem lehet elhagyni a tábor területét. Utánanéztem, úgyhogy tudom, hogy bevett gyakorlat, csak éppen nem értem. Az, hogy idegeneket nem engednek be, teljesen rendben van. De miért ne mehetnék ki? És mi van, ha előbb haza akarok jönni, egyáltalán hazaengednek? Ráadásul ez úgy került terítékre, hogy lefektették, hogy a szervezők idén nem fognak kimenni nekünk egy raklapnyi cigiért, szóval akinek kell, hozzon magával eleget. Nice.

Remélem, azért lesz más is, aki nem iszik és nem dohányzik, sőt nem is táncol. 😳

Ráadásul jelmez is kell, nem nagy cucc, de ha valakinek nincs otthon hozzávaló, márpedig nekem nem volt, annak minimum egy nadrágba és egy pólóba kell beruházni — ami még mindig jobb, mert ezt, ellenben egy komplett jelmezzel, legalább máskor is fel lehet venni.

Jártam az okmányirodában is, egy óra alatt sikerült NEK azonosítót szereznem, ami tekintve, hogy nem volt időpontom, jó eredmény (az elektronikus időpontfoglaló szerint okt. 31-ig nincs egyetlen szabad időpont se Bp. egyetlen okmányirodájába se, ehhez képest a sorszámosztó nő úgy adta ki őket, mint a cukrot).

Ma volt az első, de messze nem utolsó találkozásom a Neptunnal… Eddig is komolyan vettem, én általában mindent komolyan veszek, de ezután még ennél is komolyabban fogom venni. Véresen komolyan. 10 másodperc az egész. o_O

Romlott a szemem (már megint), és idén új keret is kellett, mert nincs tartalékszemüvegem (van, csak nem mondhatni, hogy jól látnék vele), amit a 10. optikában sikerült kiválasztani. Mindenhol drabális, nehéz, széles kereteket árulnak, az újonnan rendelt, nem 1-2 éves keretek mind műanyagok, a fémkeretek felhozatala pedig ennek megfelelően siralmas — több olyan kerettel is találkoztam, amit akkor is felpróbáltam, mikor az előző szemüvegemet csináltattam, pedig az nem tegnap volt.

Annak biztos jó a karakteres műanyagkeret, aki tud 3-4-et csináltatni, és akkor minden alkalomra, minden színhez van neki egy, vagy annak, aki csak néha teszi fel, de nekem sajnos nem. Ráadásul a többséghez hasonlóan iszonyatosan ostobának látszom benne, mint aki próbálja agyasnak tettetni magát.

Az írósuli vasárnap befejeződött, még nem végeztünk teljesen, de erről majd egy külön bejegyzésben írok. A végeredmény jelenleg egy befejezetlen, közepesen tűrhető novellaféleség.

Finnigan rengeteg fejezetemet kijavította, csak én nem haladok, de majd ha hazajöttem… (Mindig ezt mondom, de most tényleg.) Ami fontosabb, hogy finnigannel készült egy interjú, itt olvasható 🙂

Sikerült a KRESZ vizsgám, úgyhogy ősszel nekiugorhatok a gyakorlatnak — fogalmam sincs, mennyi időm lesz év közben, szóval nem tudom, mikorra lesz jogsim. Nyelvtanfolyamra viszont nem tudok járni, angol szaknyelv nincs, angol felsőfokú tanfolyam/felsőfokú szinten tartó nincs (fizetős se), a német, ami jó lenne, a 11. kerületben van, és ütközik egy előadással, amit nem áll szándékomban kihagyni (még ha ki is hagynám, a következő előadásra se érnék vissza, olyan messze van).

Vasárnap elmegyek gólyatáborba, ha túlélem, beszámolok róla, és megírom az írósulis összefoglalót is. XD

Írás · Olvasás · Utazás

Pozitív fejlemények

Nem vagyok hozzászokva, szóval kicsit nehezen hiszem el, de most éppen minden jó. Minden. Mondhatni kezdenek összejönni a dolgok 🙂

Sikerült bétát találnom finnigan személyében, aki amellett, hogy aktív merengős, könyves-írós blogot vezet. Azért örülök igazán, mert “rendes” bétám még sosem volt: Ananke javította a 2011-es Üstre írt történetemet, Venommal pedig helyesírási kérdésekben szoktam konzultálni, és ezért nagyon hálás vagyok nekik, de akkor sem ugyanaz.

Az első fejezetet már átnézte nekem, ha sikerül ma megformáznom, már küldöm is a másodikat — és jobb lesz belehúznom, mert a régi részek átnézésével még csak a 4. fejezetnél tartok, pedig ezen a héten be akartam fejezni (nyaralás előtt pedig mindenképp).

A régi bemutatkozásom mindenhol így kezdődött: “Budapesti gimnazistaként…” — ezt a napokban lecseréltem, hiszen már nem vagyok középiskolás. Nem túl kreatív az új szöveg, de 8 év után nehéz volt olyat kitalálni, amiben nem szerepel semmiféle utalás a tanulói státuszomra. Íme:

Frissen érettségizett írópalánta vagyok, keresem a helyem az amatőr alkotók között. Olvasóként elsősorban a real-life történeteket szeretem, de persze vannak kivételek, mint a HP vagy az Anita Blake sorozat.

Évek óta dolgozom egy regényen, amit novemberre szeretnék befejezni, emellett jelenleg a könyvmolyképzős írósuliban szöszmötölök egy novella vázlatának a vázlatának a vázlatával.

Ha már íróiskola, az eheti feladat a fő karakterek kidolgozása, amit ma délután már tényleg befejezek 😉

Szerdán Revával voltam a Velencei-tónál, a nemrég átadott részen: nagyon jó volt találkozni, ráadásul a strandot szépen megcsinálták (olyan, mint egy homokos tengerpart, csak tenger helyett tó van), én szuperül éreztem magam. Minden új, a szokásos étkezőbódék is megvannak, értékmegőrzőt lehet bérelni, csak öltöző nincs. A közönség némely tagja nem túl bizalomgerjesztő, de ahhoz képest, amivel kedden szembesültem a Paskálon, semmi az egész. Közel van a vasútállomáshoz, remélem, még sokszor eljutok oda.

Sajnos nem fényképeztem, de azért itt egy látványterv (élethű, csak sokkal, de sokkal többen voltak):

29-én lesz a KRESZ-vizsga, jövő héten már tanulni fogok rá.

Most épp az Akkor szakítsunkat olvasom (Leiner Laura), hogy ne maradjak végzetesen tudatlan, de nem igazán tetszik, mondhatni minden második oldalon kiakadok a főszereplőre, úgyhogy mikor lenne kedvem és időm olvasni, inkább régi, kipróbált könyveket veszek elő.

Masinyka Nyikolajevnánál hatalmas lemaradásaim vannak, de igyekszem behozni őket, épp Az örök határsértő végét olvasom, és júj… Imádom.

A kihívásos terveimről rég nem írtam, de egész jól állok, szinte befejeztem az előkészületeket: megírtam a szabályzatot, leírást, pontszámítást stb., kialakítottam a kulcsokat (nem olyan kulcsok, de egyelőre titok), csináltam hozzá egy e-mail címet és egy honlapot (WordPress, színeiben-stílusában szerintem nem üti a történelmi témát, és jók benne az ékezetes betűk!).

Remélem, mindenki nyara ilyen jól alakul 🙂

 

 

Tanulmányok

Érettségi, KRESZ

Kedd reggel levizsgáztam magyarból és németből, este megkaptuk a bizonyítványainkat, vagyis már papíron is érett vagyok 🙂

Örülök, hogy vége, nem ez volt a legjobb vizsgaidőszakom, az OKTV dolgozatom megírásától valami nagyon elállítódott bennem, azóta nem tudtam rendesen tanulni, egyszerűen képtelen voltam olyan koncentráltan foglalkozni az anyaggal, mint kellett volna, így minden okom megvolt az aggodalomra, de szerencsére elég volt az a tudás, amit két önsajnáló kirohanás között sikerült elsajátítani.

Számszerűen:

  • Magyar: 100% (sokkal jobb lett, mint vártam, az írásbeli ezerszer könnyebb volt a szokásosnál, szóbelin pedig jó tételeket húztam)
  • Matek: 84% (85-öt szerettem volna, de nem vagyok különösebben csalódott, a második fele nagyon nehéz volt — megérte a sok korrepetálás)
  • Töri: 92% (emelt szint, úgyhogy büszke vagyok magamra, 85%-kal is elégedett lettem volna)
  • Német: 93% (a szóbelivel javítottam két százalékot, ez is várakozáson felüli eredmény)
  • Angol: 94% (emelt szint, még tavaly csináltam)

A Felvi pontszámítója alapján a pluszpontokkal 485 pontom lesz, nem tudom, el merjem-e hinni, de nagyon jó lenne ingyen tanulni, szóval azért reménykedem 🙂

A hétvégén feltöltöm a beszkennelt papírokat, aztán már csak várni kell.

A bankettünk egész tűrhetően alakult, bár volt néhány kínos pillanat, pl. mikor odaadtuk az angoltanárnak a rózsát, amit a többi tanár már a bizonyítványosztás után megkapott — a tanárnő közölte, hogy ő nem olyan, aki mellre szívja az ilyen apróságokat, és egyáltalán semmi gond, hogy később kapott virágot, de közben látszott rajta, hogy pont az ellenkezőjét gondolja…

Ma beiratkoztam egy KRESZ-tanfolyamra, a jövő héten indul: kiábrándítóak a tankönyv hátulján hemzsegő helyesírási hibák, képzelem, milyen az átlagos oktató, aki nem jut a könyvkiadásig… Úgy volt, hogy egy osztálytársammal együtt megyünk, de neki egy másik iskolában jobban megéri, mivel ott olcsóbbak a kiegészítő órák (én egyelőre csak az elméletet és az elsősegélyt szeretném megcsinálni, ő viszont a gyakorlatot is).

Nagyon örülök, hogy végre leérettségiztem, és a közeljövőben nem kell visszamennem a suliba: tervezek egy posztot az elmúlt nyolc évről, csak még azt az alapvető kérdést se válaszoltam meg magamban, hogy összességében megérte-e ide járni.