Írás · Egyéb · Tanulmányok · Utazás

Nagy nyári összefoglaló

Ezer éve készülök erre a bejegyzésre, de hol jobb, hol rosszabb indokkal mindig elhalasztottam.

Az elmúlt időszak nagyon eseménydúsan telt, és eleinte mindent külön bejegyzésben akartam megosztani, de mostanra akkora lemaradást halmoztam fel, hogy ez nem lenne célszerű — maradok az alcímeknél. 🙂

Kréta

Idén nyáron a családi nyaralás ismét Krétán zajlott, ezúttal azonban új szállodát választottunk Stalis határában. Én kifejezetten jól éreztem magam, nekem nem igazán hiányzott a homokos tengerpart (kompenzált, hogy jó messze és kellőképpen elhatárolva voltak egymástól a napágyak), de talán több időt töltöttünk volna aktívan, ha nem busszal kellett volna bemennünk az üdülőtelepülésre.

A nyaralás alatt befejeztem a régóta aszalt regényemet: megírtam az utolsó két fejezetet, már csak le kéne gépelni őket, hogy kezdhessek valamit a kézirattal, pl. megpróbáljam olvashatóra szerkeszteni 😀 Nem vagyok benne biztos, hogy erre mostanában sor fog kerülni, mivel ez a félévem jövő héttől iszonyúan zsúfolt lesz, de hiszek a csodákban — legkésőbb a szakdolgozat után leülök a gép elé.

Ha érdekelnek a képek, Instagramra már kitettem, amit szerettem volna megosztani erről az utazásról 🙂

Stockholm

A nyári egyedtem Stockholmban számomra hatalmas pozitív meglepetés volt: ahogy közeledett az utazás, egyre kevesebb kedvvel gondoltam a dologra, de végül nagyon jól alakult minden. Az egyetem inkább egyfajta programkoordinátorként működött: szerveztek pár közös kirándulást, de a kurzusok egyáltalán nem követeltek teljes erőbedobást.

A szállás egyágyas szobákban volt a kollégiumban, egész jó körülmények között. A hallgatók többnyire rendesek és kedvesek voltak, pár emberrel egészen összebarátkoztam, de a legjelentősebb élmény mégis az volt, hogy a világ minden tájáról jöttek érdeklődők, még Új-Zélandról is.

A város Budapesthez képest elég drága, de minden tiszta, tágas és jól működik, a helyiek pedig kifejezetten segítőkészek, ugyanakkor nem tolakodók. Stockholm hivatalosan is a kedvenc városom lett, ha elköltöznék Magyarországról, biztos, hogy oda mennék, esetleg más hasonló, skandináv országba.

A legváratlanabb sajátosság az volt, hogy alig találkoztunk olyannal, aki Svédországban született svéd volt, és svédnek is tartotta magát: az egyetem tényleg 100%-osan nemzetközi, világpolgárok alkotta tudományos közösség, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a közösségre és az integrációra — az ELTE ÁJK-val ellentétben minden tele van közösségi terekkel, ahol civilizáltan le lehet ülni tanulni, beszélgetni, kávézni, kinek mihez van kedve.

A képeket még a héten elkezdem feltölteni Instagramra, ha van kedvetek, nézzetek rá, mert egészen elképesztő helyeken jártam — az egyetem például egy nemzeti park területén fekszik, így saját tavuk és erdejük is van.

Egyetem

A vizsgaidőszak nem éppen úgy sikerült, ahogy kellett volna, de most már talán felesleges elemezni, hogy ennek mi állhat a hátterében. Lényeg a lényeg: pénzügyi jogból idén, a téli vizsgaidőszakban kell szigorlatoznom, ami egy plusz vizsgát jelent.

A szakdolgozatom ügyében egyelőre nem tettem jelentős előrelépést, de talán a hétvégén legépelem a tartalomjegyzéket, illetve elkezdem kigyűjteni az irodalmat a történelmi részhez — egyelőre úgy tűnik, elkerülhetetlen lesz beiratkozni az Országgyűlési Könyvtárba.

Ezen a héten jelentős előrelépést tettem a szakmai gyakorlatommal kapcsolatban: augusztus 20-a óta küldözgetem az e-maileket a Fővárosi Törvényszék különböző címeire és űrlapjain át, hogy mondják meg, mégis hol és hogyan tudok jelentkezni hozzájuk — ezekre a megkereséseimre múlt héten végre reagált valaki, aki elirányított a felelőshöz, aki pedig hétfőn már válaszolt is. Tegnap voltam benn az Oktatási Csoportnál, mint kiderült, nincs különösebb szűrő vagy felvételi, egy adatlapot kell kitölteni, és már mehet is az ember a választott bíróságra.

Ez kicsit túl szépnek hangzik ahhoz, hogy igaz legyen (elvileg okt. 7-én már kezdhetek is), úgyhogy egyelőre nem merem beleélni magam, de tegnap eléggé megkönnyebbültem — már csak a választott kerületi bíróságom elnökségére kell bemennem, hogy megbeszéljük a részleteket, illetve kitöltsék nekem a befogadó nyilatkozatot, amivel majd mehetek a szakmai gyakorlatokat szervező oktatóhoz.

Remélem, ezzel már nem lesz probléma, de sosem tudni: a korábbi években jókat hallottam a koordinátorról, mintha nem is az ELTE alkalmazottja lenne, idén viszont elég aggasztó dolgok is keringenek az engedélyezési eljárásról…

Ebben a szemeszterben nem jelentkeztem demonstrátornak, sem TDK titkárnak — az Orientációs Napok szervezése és a félév TDK üléseinek augusztusi előkészítése során kiderült, hogy a felelős oktató részéről ugyanarra az akadékoskodásra és alakoskodásra lehet számítani, mint tavaly, nekem pedig ehhez nincs se kedvem, se időm. A hölgy mindenben részt akar venni, mindent ő akar személyesen jóváhagyni, csak éppen nem csinál semmit, és nem elérhető, majd utólag okos… Nem hiányzik.

Az azonban már most látszik, hogy a tavalyi munkánk megemelte a tanszék imázsát, mert idén öten jelentkeztek demonstrátornak (úgy, hogy a tavalyiak közül senki sem adott le pályázatot!), és az alakuló ülésen idén kifejezetten sokan voltunk. Kíváncsi vagyok, a tervezett programokból mennyi és milyen ütemben fog megvalósulni, mert az ominózus oktató már az alakuló ülést is elhalasztatta egyszer, az egyik előadó meghívását pedig személyesen átadott levéllel akarja intézni.

A kari magazin augusztusban hivatalosan is független lett a HÖK-től! Ennek nagyon örültem, ugyanakkor van még pár probléma/tisztázatlan kérdés, pl. hogy a korábbi Jurátusokat hol fogjuk tartani, vagy hogy mit fognak csinálni a GDPR nyilatkozatainkkal stb. Egyébként a félév meglehetősen lassan indul, már a 3. hétben vagyunk, de még mindig nincsen kiírva a felvételi eljárás, és nem jelenik meg minden nap cikk, de felteszem, az utódomnak is kell adni némi betanulási időt meg bizalmat, különösen mivel magánéletileg sok minden változott körülötte (házasodott, költözött stb.).

Az órarendem elfogadható, bár nem úgy sikerült, mint szerettem volna — kedden és csütörtökön kell bejárnom, ami összességében azt jelenti, hogy 3 teljes napot és 1 fél napot tudok majd dolgozni –, így 8-9 hétig fog tartani a szakmai gyakorlat, csak azt remélem, hogy a vizsgaidőszakra már nem húzódik ki.

OKJ

Régóta fontolgatom, hogy mihez kezdek majd diploma után, mivel (ha ebből a blogból nem lenne egyértelmű…) nem igazán szerettem bele az egyetemi életbe, sem a jog valamelyik területébe — annyira pláne nem, hogy azzal akarjak foglalkozni a következő 40-50 évben. Ez még kevésbé lenne probléma, ha lenne egy olyan állás vagy életpálya, amit igazán szeretnék elérni, de sajnos nincsen: még a bíróságot is csak legkisebb rossz alapon tudnám választani, és az az, amivel legalább egy kicsit tudok azonosulni. Talán a szakmai gyakorlaton változik majd valami, de elég erősen kétlem.

Az írással ugyanazok a problémáim, mint mikor egyetemet választottam: nem nyújt megélhetést adó, biztos jövedelmet, mellette muszáj lenne valami mással is foglalkozni, legalábbis ha nem újságíróként próbálnék elhelyezkedni, amire amúgy sem érzek különösebb késztetést. (A jogi jellegű munkavállalással szemben az egyik legnagyobb fenntartásom egyébként az, hogy annyira szövegközpontú, hogy mire a saját dolgaimmal foglalkoznék, rá sem bírok nézni semmire, ami betűkből áll — nem véletlen, hogy mióta egyetemre jöttem, alig olvasok a magam örömére.)

Régi hobbim a körmözés, elsőéves koromtól csinálom itthon a saját géllakkomat, és valamivel karácsony után elkezdtem a körömépítést is — hosszas latolgatás után arra jutottam, hogy talán érdemes lenne elkezdeni egy saját körömszalont, vállalkozóként pedig sokféle fejlődési, terjeszkedési lehetőségem lenne amellett, hogy alapvetően egy változatos feladatokkal körülvett kreatív munkát végeznék a magam javára.

Persze ennek is van sok hátránya, pl. az anyagi megbecsültség (a hatalmas siker valószínűtlenségére tekintettel) hosszú távon nyilván alacsonyabb, mint jogászként, és a társadalmi megítélés is sokkal rosszabb, ugyanakkor már jártam annyit terápiára, hogy a saját jólétemmel, boldogságommal foglalkozzak, ne mások komfortzónáját simogassam. A háttérben pedig az áll, hogy ha nem jön be a vállalkozás, legfeljebb visszamegyek jogásznak, éhbéres ügyvédjelöltnek vagy random közig alkalmazottnak 2-3 év múlva is ugyanannyira fogok kelleni, mint most.

Ennek a vállalkozási tervnek az előkészítésére már több mindent is tettem: beiratkoztam kéz- és lábápoló OKJ-re, ami most vasárnap indul, és februárig tart majd, illetve létrehoztam egy körmös Instagram oldalatés egy YouTube csatornát — szeretném videózásban is kipróbálni magam, ez a legújabb hobbim. Egyelőre nem túl jók a videóim, mivel a laptopom nem igazán szereti a szerkesztőprogramokat, de dolgozom az ügyön. Hamarosan egy Facebook-oldalat is fogok csinálni, de addig nem akarom létrehozni, amíg nem döntöttem el, hogy pontosan milyen tartalmat posztolnék oda — azért nem érdemes megcsinálni, hogy utána üresen árválkodjon.

A körmös vállalkozás mellett talán lenne kedvem írni is, illetve ami még eszembe jutott, hogy nyithatnék egy egyedi naptáras Etsy boltot — ezért kísérletezem most nyomtatható fájlokkal.

A családi megítélése a dolognak egyelőre kétséges, azt hiszem, a verbális megnyilvánulásoktól függetlenül mindenki kivárásra játszik: nekem úgy tűnik, csak akkor fog kiderülni, valójában mit is gondolnak, ha a kivitelezés fázisába kerül a dolog, esetleg még később a vállalkozás első válságánál.

Egyébként sok állami pályázatot találtam, kár, hogy Budapest mint Közép-Mo. része automatikusan ki van zárva a legtöbből.

Remélem, ti is élvezitek ezt a kellemes őszi időt, és sok sikert mindenkinek az utolsó negyedévre! ❤

Utazás

Milánó

Alig pár nappal az őszi szemeszter kezdete után elutaztam Milánóba azzal a Tinderen megismert, Dániában élő barátommal, akivel áprilisban Berlinben jártam. Ezzel gyakorlatilag az utolsó pár békés pillanatot használtam ki (ráadásul hiányoznom sem kellett, hiszen a sportnap miatt szünetet hirdettek), azóta úgy felgyorsultak az események, hogy ezt a beszámolót sem volt időm megírni.

A város

Milánó számomra leginkább egy VIII. kerület és Újlipótváros keresztezéséből született településre hasonlít, ahol még a kínai negyedben sem egyértelmű, merre jár az ember, ha nem lesi közben a térképet.

Korán érkezett a repülőm, és későn indultam vissza, így a két utazós napon is belefért némi városnézés — a közös programon túl gyakorlatilag egy teljes napot töltöttem légkondicionált látványosságok felkeresésével.

Étkezés

Első este életem legfinomabb steakjét ettem egy kis, belvárosi étteremben, ettől eltekintve azonban az étkezés folyamatosan problémát jelentett — a helyi éttermek és ételt is felszolgáló kávézók, bárok nyitvatartása nagyon korlátozott, csak a szigorúan vett ebéd- és vacsoraidőben vannak nyitva, illetve ha be is lehet ülni, ezeken a kis időablakon túl csak italt szolgálnak fel.

Ennek megfelelően hiába költenének a turisták az olasz vendéglőben szívesebben, mint a McDonald’s vagy a KFC egyik egységében, a legtöbben ráfanyalodnak a nemzetközi étteremláncokra. A nagyobb csomópontokon mindenki take awayes zacskóból falja a hamburgert, a gyorséttermek ugyanis annyira tele vannak, hogy leülni sem lehet — a frissen megnyitott Starbuckshoz pedig olyan hosszú sor állt, mintha segélycsomagot osztottak volna egy háborús övezetben: én csak némi pihenés reményében tértem volna be utolsó nap, de azonnal sarkon fordultam.

Általános viszonyok

Az időjárással nagy szerencsénk volt, gyakorlatilag nyári melegben tudtuk megnézni a várost, ugyanakkor mire hazaértem, itthon 15 fokra hűlt a levegő, és esett is, így egy megfázással zártam a kalandot. A szeptemberi városnézés előnye, hogy kevés turista volt: én előre megvettem a jegyek többségét, de sehol sem kellett sorban állni, legfeljebb a szigorú biztonsági ellenőrzéseknél torlódtak fel az emberek (minden tele van gépfegyveres katonákkal, még a sminktáskámat is megnézték, nem abban próbálok-e becsempészni némi robbanóanyagot).

Nem tudom, hogy milánói vagy olasz sajátosság, de a nyitvatartási időket még a templomok is eléggé lazán kezelik — csak mert a honlapjukon szerepel valami, esetleg kiragasztottak egy papírt az ajtóra, nem jelenti, hogy tényleg akkor engedik be a látogatókat.

A közlekedés aránylag jó, és a helyiek szinte semmi miatt nem zavartatják magukat, így elég könnyű nyugodtnak maradni, a legnagyobb megrázkódtatás az volt, hogy a Dómba nem engedtek be egy teljesen decens sortban, így hosszú nadrágot kellett vennem 30 fokban, ugyanakkor testhez álló leggingsben, amin átlátszik a csipkés alsónemű, bárki bemehetett, mert az betű szerint teljesítette az előírást.

A reptérre életemben először nem taxival jutottam el, ugyanis az olaszok nagyjából duplaannyiért vállalják a transzfert, mint bárhol máshol európában — a vonatközlekedés viszont kiváló. Sajnos volt szerencsém más magyarokhoz is, akik vígan újságolták a kocsi széltében-hosszában, hogy nincs jegyük, miért is lenne, amikor itt nincs jegyellenőrzés (és már “németbe” is ugyanígy jártak el).

Szórakozás

Mi a milánói divathét alatt jártunk a városban, de ez a mezei látogató számára semmit sem jelent: egy-két utcai eseményen kívül nem volt nyoma a dolognak, még plakátok formájában sem. Eredetileg el akartam menni egy nyilvános fogadásra, amit a divathéthez kapcsolódóan szerveztek, de annyira kifáradtam estére, hogy inkább a szállodában maradtam Gt-t tanulni, és várni a dániai ismerősömet (ez jobban sikerült volna, ha vettem volna neki legalább egy szendvicset, hogy ne éhezzen éjféltől másnap reggelig, de ugye minden zárva volt 🤷🏻‍♀️ ).

Ami az esti kikapcsolódást illeti: korán, sokkal korábban kezdődik az éjszakai élet, mint nálunk, éjfél körül a többség már hazafelé készülődik, a helyek jelentős része kettő körül zár még hétvégén is. Mi a Navigli csatorna partjára települt szórakozóhelyek közül választottunk egy bárt, de a belvárosban, a történelmi nevezetességek körül is rengeteg lehetőség van annak, aki megfelelő időben érkezik. A helyieket elég könnyű megkülönböztetni a turistáktól, ugyanis ők azok, akik nem zavartatják magukat, csak mert csenget a villamos, ugyanúgy sétálnak tovább a síneken, itallal a kézben.

Szállás

Mivel elég későn foglaltunk, és ahhoz igazodtunk, hogy hová van a megfelelő időablakban aránylag olcsó  járat, a szállodák terén kompromisszumot kellett kötni — nem akartam Airbnbbe menni, mivel az számomra pont olyan, mint egy szálloda ellátás nélkül, és a kaja hozzáférhetetlenségére tekintettel igazam volt: a bőséges reggelivel gyakorlatilag este hatig kihúztuk kajálás nélkül.

Végül a Double Tree by Hiltonba foglaltunk, és én nem bántam meg: nagyon szép szálloda, még a wifi is jó volt, a tömegközlekedés könnyen elérhető, de sajnos elég rossz környéken van, ami a képeken nem látszik, és jó negyven perc a központ, ami mindent összevetve városnézőknek elég kellemetlen. A másik lehetőség ebben az árkategóriában az lett volna, hogy a belvárosban lakunk, de nagyon fapados szálláson, ellátás nélkül — tippeljetek, ki döntöttel el ezt a vitát. 😀

Látnivalók

Állítólag egy kép többet mond ezer szónál, úgyhogy én is beillesztenék párat a fotóink közül (Instagramon pedig az Utazás c. highlightjaimnál találjátok a kedvenceimet):

   

A kis listám a látnivalókról: Dóm (+ múzeum), a királyi palota, Leonardo szőlőskertje, Scala (+ múzeum), Santa Maria delle Grazie templom, Navigli negyed, Brera képtár, Sempione Park, Sforza kastély, Arco della Pace, Galleria Vittorio Emanuele II és minden, ami még belefér — ez csak a kétnapos minimálprogram, Milánó ennél sokkal többet rejteget.

Remélem, nektek is jól teltek az utolsó nyári napok, én a milánói hosszú hétvégém óta gyakorlatilag beragadtam egy mókuskerékbe, de ha minden jól megy, a jövő héten már levegőhöz jutok, és lesz időm megosztani veletek a szeptember végi, október eleji élményeimet is. 👋🏻

Tanulmányok · Utazás

Kréta és a nyár vége

Nyaralási beszámoló

Idén Krétán nyaraltam két héten át, és bár ez a beszámoló jelentősen elkésett, legalább az út képeit időben feltöltöttem Instagramra és a Facebookra is — a legjobbak pedig még mindig megtalálhatóak a kiemelések között.

Ezúttal egy olyan szállodába mentünk, ahol évekkel ezelőtt többször is nyaraltunk, így elég konkrét elvárásokkal érkeztünk — a hotel kertje szerintem éppen olyan hangulatos, mint korábban volt, ugyanakkor mintha liliputi méretűre zsugorodott volna terület a szomszédos településsel, Maliával együtt: gyerekként úgy tűnt, hatalmas távolságok vannak a városban, sőt a parkban is.

Sajnos a szálloda közönsége jelentősen megváltozott, és az all-inclusive ellátás bevezetésével az éttermek, bárok színvonala jelentősen csökkent, így volt pár kellemetlen találkozásunk mind a személyzettel, mind a többi vendéggel, de ez nem rontotta el a nyaralást.

Elsősorban passzív kikapcsolódásra vágyva mentünk, így többnyire csak úsztunk a tengerben vagy valamelyik medencében, esetleg hevertünk a pálmafák alatt, azonban két kirándulás még így is belefért a programba.

Mivel sokszor jártunk a szigeten, a szervezett helyi utak többségére már befizettünk egy ponton, Chrisi és Elafonissi azonban következetesen kimaradt, mivel ezek “csak” strandolós helyek. Chrisi Kréta déli részén található, Natura 2000 terület és Európa egyik legdélebbi pontja gyönyörű, ám kissé sziklás tengerparttal. Mindent összevetve szerintem megérte keresztben átbuszozni a szigeten, utána pedig hajóra szállni, hogy eljussunk erre az igazán különleges partszakaszra.

Elafonissivel kapcsolatban sokkal vegyesebbek a benyomásaim: hatalmas tömeget szállítanak a rózsaszín homokos, melegvizes öbölbe/félszigetre, ugyanakkor a rengeteg turista ellátásának a körülményei nem biztosítottak. Bár páratlan élmény volt több tíz méteren át gyalogolni a langyos, sekély tengerben úgy, hogy csak a bokámig ért a víz, nagyságrendekkel jobb lett volna a kirándulás, ha nem kell szó szerint átlépni másokon. Sajnos mi öt órás buszútra laktunk Elafonissitől, és utólag azt mondanám, hogy ennyi időt nem érdemes rászánni a partszakaszra.

beach-164656_1280
Elafonissi

A kedvenc programom továbbra is a Happy Train, a környéken közlekedő, kisvonatot imitáló buszféleség, bátran ajánlom mindenkinek, mivel ez a legegyszerűbb és leggyorsabb módja, hogy az ember kiszúrja az új, érdekes éttermeket, szállodákat, és persze a legvonzóbb szupermarketet (Krétán minden bolt, ahol van egy fagyispult, már szupermarketnek nevezi magát 😀 ).

A közlekedés teljesen simán ment, bár elég élénk érdeklődéssel követtük a fapados légitársaságok sztrájkjait, csomagokkal kapcsolatosan változó policyját, minket végül egyik sem érintett, gyakorlatilag késés és atrocitások nélkül utaztunk.

A jó hír, hogy két teljes fejezetet megírtam kézzel, a rossz hír, hogy lassan három hete nem jutok el oda, hogy végre legépeljem az anyagot. Mindent összevetve azonban ez jelentős előrelépés, mivel így már csak az utolsó fejezet van hátra a regényemből!

Vége a szünetnek, avagy a 9. szemeszter

A nyári szünet gyorsan elrepült (meglepő, újító kifejezés, tudom…), az utolsó pár hétben főleg azzal foglalkoztam, hogy felkészüljek az őszi szemeszterre testben és lélekben egyaránt.

Idén a OneNote appba fogok jegyzetelni az új minilaptopomon, és bár még csak két előadáson voltam, máris imádom a rendszert — a kari lap összes anyagát itt tartom, ide írom fel a megbeszélendőket, itt fogalmazom a körleveleket, és remekül működik, sokkal hatékonyabb, mint külön fájlokba és füzetekbe dolgozni, szóval bátran ajánlom mindenkinek.

A Trello magáncélokra való használatában már nem vagyok olyan biztos, mint pár hónapja: amíg volt időm/kedvem beállítgatni mindent, és telefonon vagy laptopon nézegetni, hogy mit kell csinálnom a következő pár napban, nagyon jól működött, most azonban, hogy visszamentem az egyetemre, sokkal célravezetőbbnek, praktikusabbnak tűnik fogni egy papírfecnit, és leírni rá egy hagyományos listát a teendőkről. (A kari lapnál azonban továbbra is életmentő a program, szóval egy szavam sincs…)

Az órarendemet a lehetőségekhez képest nagyon jól összeállítottam, és mivel a TO végül csak beállította a pontszámomat, hogy úgy érzékelje a Neptun, mintha negyedéves lennék (a tárgyaim tüöbbége 7. szemeszterre van előírva), nem is került nagy erőfeszítésembe.

Idén esedékes a második évfolyamdolgozatom (illetve már tavaly meg kellett volna írni, de csúszóként elhalasztottam), aminek a témája valószínűleg a fanfiction lesz a magyar szerzői jogi szabályozásban. Nagy reményeket fűzök a konzulensemhez, mivel simán elvállalt, és azonnal válaszolt nekem, úgyhogy a héten rendesen fel fogok készülni az első személyes megbeszélésünkre, nehogy már szeptemberben megbánja, hogy igent mondott…

Mivel az előző dolgozatot empirikus kutatás alapján írtam, ahhoz aránylag kevés forrást használtam, most viszont a téma jellegéből fakadóan rá kell szívódnom az adatbázisokra — beiratkoztam az összes szóbajöhető könyvtárba, de az Országgyűlési Könyvtárba nem merek egyedül bemenni, szóval kivárom, amíg valamelyik barátnőm is rászánja magát. 😀

Amúgy sokkal könnyebb lenne az élet, ha az ELTE legalább a legalapvetőbbekre előfizetne… Pl. tegnap este le akartam tölteni a Tpt. kommentárját a távoli asztalon át elérhető jogtáron keresztül, és persze az volt a válasz, hogy nincs hozzáférésem… Magyarán amit a Kar biztosít a hallgatóknak, az a net.jogtar.hu szolgáltatása kicsit szebb felületen 😡

Szeretnék jelentkezni az Agrárjogi Tanszékre demonstrátornak (a közhiedelemmel ellentétben az agrárjog nem földtúrással foglalkozik 😀 ), és a tanszékvezetővel való mai megbeszélés alapján elég jó esélyt látok rá, hogy sikerülni is fog (olyan cuki és hihetetlenül okos bácsi, imádom a szarkazmusát ❤ ), ugyanakkor emiatt izgulok is egy kicsit, mivel korábban egyik tanszékhez sem volt semmféle közöm sem demonstrátorként, sem TDK keretében.

Két némettanfolyamra is befizettem az egyik barátnőmmel (egy általános C1 kurzusra az ELTE Origó Nyelvi Centrumnál és a Pázmány német jogi szaknyelvi óráira), és ha minden jól megy, május környékén szeretnék tenni egy felsőfokú nyelvvizsgát. Sajnos a nyáron egyáltalán nem ismételtem se szókincset, se nyelvtant, de bízom benne, hogy valami azért vissza fog jönni.

workshop-2209239_1920

Jurátus

A kari lappal volt a legtöbb munkám az elmúlt hetekben — jóformán mást sem csináltam, mint a hatékony évkezdéshez szükséges dolgokat intéztem. Az új főszerkesztő-helyettesem hála Istennek nagyságrendekkel önállóbb és hatékonyabb, mint az elődje volt, így némi teher lekerült rólam, de így is időigényes mindent előkészíteni, amíg a többiek még azon gondolkodnak, egyáltalán felutazzanak-e Budapestre az első tanítási hétre 😀

Az Orientációs Napokra standot kellett készíteni, ehhez volt két megbeszélés, plakátokat és szórólapokat kellett nyomtatni (persze nem sikerült az ELTE szerződött nyomdáján keresztül, miért is sikerült volna…), keresztrejtvényt kellett tervezni, és utána egy teljes délelőttön át kellett agitálni a gólyákat, hogy jöjjenek hozzánk szerzőnek, korrektornak stb.

Idén elindítjuk a levelezőlistánkat is, így a hírlevelek formátumának a kidolgozásával rengeteg időt töltöttem (semmi extra, de html-es szerkesztővel formázgatni nem leányálom), ahogy a MailChimp megfelelő beállításával is, aminek a csúcspontja az volt, amikor felugró ablakhoz való java kódot kellett beillesztenem a honlapunk kódjába — épp csak a szívem nem állt meg a félelemtől, hogy mindent tönkreteszek egy kattintással, de szerencsére összehoztam. 🙂

A szokásos tagellenőrzés mellett a HÖK-kel is volt pár megbeszélésem (minek nekünk annyi pénz [azt sem tudják, mennyi], és már a fél elnökség lemondott, de mindegy…), és bár kedvelem  az elnököt, olyan idealista, akivel a gyakorlatban nagyon nehéz bármit is elintézni. Most éppen ISSN számot szeretne a lapnak, hogy utána pdf formátumban adjunk ki tudományos különszámot, mert ilyet látott egy Zágrábból idelátogató HÖK-nél 😀

Sajnos az egyeztetéseknek nincs vége, holnap el kell mennem az elnökségi ülésre, hogy ne csak az elnök, hanem a pár megmaradt alelnök agyáig is eljusson, hogy senki nem fogja ingyen szerkeszteni a kari lapot, és mindenhol fizetnek a hasonló munkáért legalább egy jelképes összeget, de ezt tanítási időben kell megcselekednem, mert a jelek szerint az elnökségi tagokat már az első heti előadások sem érdeklik annyira, hogy bekukkantsanak az A épületbe. Nem mintha nekem komoly terveim lennének némelyik oktató órájának a látogatására, de azért az érdekel, hogy a vizsga miből lesz…

Rovatvezetők terén idén egész jól állunk, csak egy fő minuszban vagyunk, azonban hatalmas szükségünk van írókra, mivel ennek a félévnek a végén tömegesen fognak távozni a hallgatók (akit én vagy a barátaim szerveztek be, és mintatanterv szerint haladnak, a következő szemeszterben már ZV előkészítőre kell járjanak), az újakat pedig csak pár hónap után lehet komoly munkára fogni.

Hétfőn a TDT ülésen reklámoztam magunkat, hogy az OTDK kari fordulójáról és a döntőről is tudósítanánk, ha ehhez a TDK-k megadnák a segítséget, remélhetőleg ennek meglesz az eredménye, és a Tudomány rovatot fel tudjuk tölteni az érdekes dolgozatok részleteivel. Egyébként a TDK-knak és a hallgatói szervezeteknek is küldtem körlevelet, hogy hogyan tudják hirdetni nálunk a felvételijüket, alakuló ülésüket stb., de a visszajelzések alapján nem sok olyan workoholic ember van a környéken, mint én (aki meg igen, azt persze lefelejtettem a listáról, amekkora lúzer vagyok 😀 ).

Ma este tartjuk az első szerkesztőségit, utána pedig megyünk egy baráti beülésre ❤

Mindenkinek kellemes őszi időszakot, és főleg sikeres szemesztert kívánok! 

Egyéb · Tanulmányok · Utazás

Berlin és a szemeszter vége

Meglepődtem rajta, de ez a szemeszter gyorsan elszaladt. 🙂

A sok panaszkodás ellenére az utolsó tanítási hetet is átvészeltem, már csak a sok ZH eredményére várok — természetesen az oktatók jelentős része nem siet beírni a jegyeket, sőt…

Azonban olyan régen jutott időm bejegyzést írni, hogy vissza kell ugranom május legelejére, amikor életemben először teljesen egyedül utaztam külföldre…

Berlin

Elég sok negatívumot hallottam a fapados járatokról, úgyhogy kellemesen csalódtam a RyanAirben — attól eltekintve, hogy kevésbé szépen kialakított helyen kellett sorba állni, mint a klasszikus légitársaságoknál, gyakorlatilag semmilyen különbséget nem éreztem a szolgáltatás színvonalának tekintetében. Akinek fontos, hogy enni adjanak a gépen, az vehetett magának szendvicset vagy akár ebédet is, de én személy szerint örültem, hogy nem kellett magam előtt aszalni egy félig ehetetlen menüt az út jelentős része alatt.

Egy koppenhágai ismerősömmel mentünk városnézésre, gyakorlatilag három teljes napot együtt töltöttünk, úgyhogy egész jól megismerkedtünk — interneten nagyon könnyen barátkozom, de mindig aggódom, hogy a valóságban másmilyennek fogom találni az embereket, úgyhogy nem minden aggodalom nélkül egyeztem bele a közös szállásba, de végül semmi gond nem volt.

Számomra az Airbnb is új élmény volt, de semmi extra — ha valaki csak rövid időre és kis társasággal megy, olyan, mint egy szálloda ellátás nélkül, azzal a különbséggel, hogy ha olyan alkat vagy, stresszelhetsz, hogy milyen lesz a házigazda, tényleg oda teszi-e a kulcsot, ahová mondta, a “kijelentkezés”-sel sem lesznek-e problémák… Szóval a magam részéről a jövőben maradok a hoteleknél, párnapos városnézésnél még az árakban sincsenek jelentős különbségek.

Mivel csak három napot töltöttünk a városban, a múzeumokat belülről nem néztük meg, ugyanakkor gyakorlatilag az összes nevezetességet felkerestük, még hajókázni is mentünk. A tömegközlekedés kifogástalanul működik, elég gyorsan el lehet jutni A-ból B-be, ha rendesen megtervezi az ember az útvonalat.

A kari lapba írtam egy cikket a Berlini városnézésről — ez csak jövőre fog megjelenni, mivel a szorgalmi időszak végéig be volt táblázva a Kultúra rovat, mire hazaértem, de ha lehoztuk, majd belinkelem, és akit érdekel, alaposabban tájékozódhat a turistaviszonyokról.

Számomra a legnagyobb sokk a Prince Charles nevezetű nightclub volt, amit a host ajánlására kerestünk fel. A biztiboyok még a jegyváltás előtt életinterjút tartottak, és ez volt a legbizarrabb face control, amiben valaha életemben részem volt… Ha nem lett volna tök üres a hely, talán érteném, hogy miért válogattak a vendégek között, de rajtunk kívül senki sem akart éppen bejutni, és később sem tolongtak az emberek. A sokk második fele az volt, hogy ezen a helyen beltéren engedték a dohányzást — és nem is csak szemet hunytak a dolog felett, hanem telerakták a bárpultot hamutartókkal, és mindenki vihetett magának egy kis Prince Charles gyufásdobozt, mint az ’50-es években. o.O (Utoljára tényleg a nagymamáméknál láttam olyan gyufásdobozokat, amikre különböző éttermek meg bárok nevét nyomták…)

Összességében azt gondolom, hogy Berlin az a világváros, amit történelmi és gazdasági, na meg persze politikai jelentőségére tekintettel nem árt megnézni, de nem különbözik olyan markánsan Budapesttől vagy Bécstől, hogy kezét-lábát törje az ember, hogy eljusson oda.

Jurátus

A kari lapnál olyan lavina temetett maga alá, hogy volt egy hét, amikor azt sem tudtam, mihez nyúljak először.

A HÖK egy ponton kitalálta, hogy mivel csökkent a költségvetésük, elveszik a fizetésünket, elvégre minek az… Végül is csak több mint 70 cikk született ebben a szemeszterben kevesebb mint 20 író tollából. Ez a lehetőség több mint egy hétig lebegett a fejünk felett, vagyis nagyon sokáig tartott, mire kiderült, hogy a HÖK elnöke teljesen álomvilágban él, ami a fenntartásunkat és a helyzetünket illeti. Szerencsére sikerült a valósággal annyira sokkolnom a srácot, hogy meggondolta magát, úgyhogy májusban ki tudtam utalni a fizetéseket, de még mindig nem múlt el teljesen a feszültség.

Az már csak a hab a tortán, hogy a HÖK természetesen nem készült fel időben a GDPR alkalmazására, úgyhogy most, a szemeszter utolsó két hetében kellett mindent előteremteni, és ismételten szembesültek vele, hogy még a Jurátussal is kell foglalkozni… Jelenleg kaptunk egy fél, jelszóval egyáltalán nem védett számítógépet, hogy mostantól szíveskedjünk ott tárolni az adatainkat 😀

Az ELTE minden hallgatónak biztosít 6 GB tárhelyet a szerverén (Tudtátok? Nem tudtátok. Itt van, úgy kell belépni, mint a wifire.), és azt még értem, hogy szeretnék, ha itt tartanánk az (amúgy nem személyes, tehát kevéssé a GDPR hatálya alá eső) adatokat, de az, hogy havonta másoljuk fel egy védetlen gépre az egészet, elég hajmeresztő, főleg hogy ezt a megoldást a jövő jogászai a jelen jogászaival együtt dolgozták ki az “ország első jogi karán”.

Ettől függetlenül nagyra értékelem, hogy van egy számítógép, amin tudunk dolgozni a HÖK irodában, és nem kell elküldenünk az irodavezetőt a gépétől, ha valamit sürgősen el kell intéznünk, szóval ezer hála és köszönet, akárki is hagyományozta a HÖK-re a számítógépeket ❤

A DUE pályázatán az online diákmédium kategóriában III. helyezést ért el a magazinunk 🙂 Sokat foglalkoztunk a pályázattal, és örülök, hogy dobogós helyezést értünk el, de összességében mégis csalódott voltam: a sajtófesztivál és az egész pályázat inkább kisgyerekeknek, általános iskolásoknak szólt, így érthetetlen, hogy miért hirdettek felsőoktatási kategóriát. Ezen felül jobb eredményre számítottunk, és az az igazság, hogy olyan eltérő dolgokat adtak be a kategóriánkban a versenyzők, amiket gyakorlatilag nem is lehet összehasonlítani, nemhogy rangsorolni…

A Jurátus egyébként ma jelenik meg utoljára, hétfőn már csak a búcsúposztok jönnek ki, és utána nyári pihi van vizsgaidőszak. Szerettem volna, ha idén mi is részt veszünk a HÖK vezetőképzőjén, illetve az EHÖK vezetőképzőn, de előbbi a nyár közepén lesz, vagyis senki sem ér rá (én pl. el leszek utazva), utóbbira pedig elfelejtették meghívni az ÁJK-t, szóval két nappal előtte szóltak, hogy amúgy lehet menni… Vagyis tőlünk egy teremtett lélek sem jelent meg az eseményen.

((Nem tudom, más használja-e a Canvát, egyfelől tök jó lett a szerkesztő, másfelől viszont a keresőjét/kategóriarendszerét teljesen lenullázta…))

Egyetem

Idén “csak” három vizsgám lesz — ilyen még sosem volt, de a hanyagság és a lustaság meghozza gyümölcsét, életemben először talán lesz egy-egy olyan vizsga, amire teljesen felkészülten érkezek. Cserébe nem is merek a jövő évi vizsgaidőszakra gondolni 😀

Polgári perjoggal kezdek, ami az én mumusom, vagyis nagyon félek tőle, főleg hogy még semmit sem tanultam rá, az anyagot pedig nem adták le… Szóval az a “csak” a három vizsga előtt tényleg nagyon jelképes.

Sajnos olyan diffeket vettem fel idén, amik nem bizonyultak túl élvezetesnek, de ezt majd az OMHV kitöltésekor kifejtem az oktatóknak. A lényeg, hogy 5-ből egyelőre csak egynek van eredménye, pedig jó lenne tudni, hogy mind sikerült-e, mert ha nem, a pótdolgozatot a vizsgaidőszakba kell majd beszuszakolni valahogy — ez egyébként teljesen szabálytalan, de nálunk jogászok oktatnak, akikről minden lepereg.

A Neptunt pedig most pénteken frissítették, ennek köszönhetően nagyon félelmetes hibajelenségeket produkál: nem enged vizsgát felvenni, ha nincs beírva a szemináriumi jegy, aminek egyébként nem kéne beírva lennie…. Engem szerencsére nem érint egyelőre, de tipikus, hogy pünkösd előtt csinálja ezt az ELTE.

Mindenféle

Sajnos a telefonom hátulja megrepedt, úgyhogy kedden viszik a szervizbe — a fél napot adatmentéssel töltöttem, pedig igazán csak pár kattintás bemásolni a dolgokat… Ja nem. Ha szépen el akarja rendezni az ember a képeit, máris nem olyan egyszerű a helyzet, mint egy biztonsági mentésnél.

Mostanában igyekszem kicsit egészségesebben táplálkozni, és nem ész nélkül dönteni magamba a kalóriákat, de sokkal nehezebb visszaállni a normális étkezésre, mint gondoltam. Valahogy elszaladt velem a ló, és nutellás kalácson éltem egy pár hónapig, na meg persze mindenféle tésztákon és süteményeken, egy-egy fancy kávéval megtoldva, ami nem segített annak a hírhedt bikini bodynak az elérésében…

Mindenesetre beiratkoztam a közeli edzőterembe, és komoly reményeket fűzök hozzá, hogy el is fogok járni rendszeresen: tényleg csak pár percet kell utazni, és mivel már nem kell bemenni az egyetemre, úgy osztom be a napokat, ahogy akarom. Vizsgafelkészülés közben is kellene jusson pár óra a mozgásra. :/

A nagymamám megint otthon van, és a nagypapám ápolja, de sajnos semmit sem javult az állapota. Igaz, mióta otthon van, valószínűleg kevésbé szenved, hiszen a körülményei emberhez méltóvá váltak (tudnék mesélni pár dolgot a rehabilitációs intézetről, ahol elhelyezték őt…), de nagyon korlátozott a mozgása, és a beszéde sem javult. Hiába próbálja kifejezni magát, nem jutnak eszébe a megfelelő szavak, így nagyon nehéz kommunikálni vele. 😦 Az pedig végképp nem segít a helyzeten, hogy a háziorvos nem egy észkombájn, és nincsenek olyan gyakorlati ismeretei, amikkel ellensúlyozni tudná az elméleti tudás hiányát.

Ami engem illet, most nagyjából rendben vagyok, igyekszem fenntartani az állapotomat, és nem belehajszolni magam egy ideg-összeroppanásba. Elkezdtem magáncélra is használni a Trellót: a YouTube-on láttam, hogy van, aki a privát teendőit is ott vezeti, és megtetszett az ötlet. Egyelőre nem tudom, hosszútávon mennyire válik majd be a rendszer, de az tény, hogy így rengeteg papírfecnitől, post-ittől és listákat vezető listától tudtam megszabadulni.

Nehéz egy posztban összefoglalni egy hónapot, már csak emiatt is jó lenne, ha visszatérnék a rendszeres blogoláshoz, de ezt ennyiben is hagyom — minden bejegyzés végén erről sírok, mióta ellustultam 😀

Sikeres vizsgaidőszakot kívánok mindenkinek! ❤

Aki pedig szabad, élvezze a nyarat a hallgatók és az érettségizők helyett is! 🙂

Egyéb · Utazás

Utazás, színház és kalandok a Tinderen

Hol vannak már azok az idők, amikor heti egy poszt meg sem kottyant nekem? Valószínűleg ott, ahol azok is, amikor még egyáltalán bármiféle írásmű előállítására hajlandó voltam.

Hévíz

Az apartman, ahol Sz nagypapája megengedte, hogy ingyen és bérmentve lakjunk, Hévíz központi részén helyezkedik el, és gyönyörű kilátás nyílik az erkélyekről a szomszédos településre — Insagramon láthattátok is az egyik képet, amit én készítettem.

Szerintem a tél egyik leghidegebb, leghavasabb hétvégéjén mentünk le a tóhoz, ettől azonban csak gyönyörűbb lett a táj, és a programot egyáltalán nem akadályozta a jeges szél. Esténként az étkezőben játszottunk társasokat, szombaton pedig elmentünk Kehidára a termálfürdőbe: hatalmas létesítmény sok külső és belső medencével, csúszdával, rengeteg napággyal és egy elfogadható büfével. Életemben először fürödtem télen szabad levegőn lévő termálmedencében, mostanáig nem értem, hogy a medencéig és az onnan visszavezető úton egy szál fürdőruhában hogy nem kaptunk tüdőgyulladást 😀

Este az apartmanban szaunáztunk, utána pedig elmentünk vacsorázni — a harmadik étteremben sikerült is, pestiként bizarr élmény volt, hogy két étteremből konkrétan elküldtek, hogy ők ilyen sok embert nem szolgálnak ki, amikor üresen kongott a vendéglátóhelyiségük. Abban a magyaros étteremben, ahol végül hajlandóak voltak leültetni minket, csak komoly agytorna után jöttek rá, hogy tulajdonképpen az asztalokat akár össze is lehet tolni, és akkor nem kettesével-hármasával kell leültetni azt a kb. 15 főt.

A szobatársammal pedig különösen jól jártam, ugyanolyan bizarr későn kelő volt, mint én, úgyhogy mindkét nap délig aludtunk, még csak meg sem kellett beszélni 😀

A kép szabad felhasználású, de pontosan ennyit láttunk a tóból és a strandból, ugyanis az élővizes fürdőzést nem préseltük bele a programba.

ELTE Press Akadémia & születésnapi buli

A kari lap közel teljes szerkesztősége részt vett az idei ELTE Press akadémián, aminek nagyon örülök, mert jelentős fejlődésen ment keresztül a program, és idén tényleg jó előadók beszéltek az írásról, a médianyelvről és a médiajogról.

Számomra egyedül a kulturális újságírás előadás nem volt megfogható, a srác végig a saját újságírói élményeiről beszélt, aminek elég kevés köze volt ahhoz, amit az egyetemi média dolgozói tapasztalnak, ugyanakkor remélem, hogy az újonnan felvett tagokat motiválta a tény, hogy akár “valódi” médiamunkás is lehet belőlük.

Minden kari lapot bemutatott a főszerkesztő, és az ELTE Online után az ÁJK-val én következtem — semmi említésre méltó nem történt az előadás alatt, viszont a prezentációmat elfelejtették levenni a vetítőről, mikor végeztem, így mindenki másnak az én utolsó diám volt a háttér… 😀

Idén a TÓK-ról senki sem jött el, sajnos a főszerkesztő nem ért rá, és mást sem tudott küldeni maga helyett, ugyanakkor a többi kari lap működésébe jó volt betekinteni, különösen azoknak a bemutatkozása volt hasznos, akik nem jöttek el a legutóbbi EP meetingre.

Az esemény végén felfaltunk egy teljes katedrát beborító mennyiségű pizzát, aztán mi továbbálltunk inni (FYI a RedRuin mosdója gyalázatos), és én 10 után átmentem egy hármas szülinapi bulira, ahonnan páran még tovább mentünk egy olyan helyre, ahol adtak olyan tequilát, amiben alkohol is volt 😀

(A rózsaszínes kép a jobb oldalsávon a bulin készült.)

Tinder

Eléggé jellemidegennek tűnhet, de kb. két hete elkezdtem őrült módjára Tinderezni 😀 Nagyon sok kritikát meg lehet fogalmazni az alkalmazással szemben, lehet vitatkozni, hogy szexrandikra van-e kitalálva vagy hagyományos ismerkedésre is használható, de az biztos, hogy javítja az ember önbizalmát. Amellett, hogy elég bizarr hatalomérzetet biztosít, amikor a felhasználó egyszerűen kikukázza az antipatikus tagokat, jókora lökés az egónak, amikor csak gyűlnek és gyűlnek a matchek, amikből aztán beszélgetések lesznek. Előfordulnak persze bizarr alakok, de ha elég sok profilt túr át az ember, olyanokkal biztos összefut, akikkel egy-két jó randit le lehet bonyolítani.

Mindig azzal viccelek, hogy ha sokat ugrálok, a végén a Duna veti majd partra a hullámat, de komolyan végiggondolva, hogy hogyan változott a felfogásunk az online ismerkedésről a 2000-es évek elejétől, elképesztő, hogy ma fiatalok százezrei használják a Tindert, és minden óvintézkedés nélkül személyesen is találkoznak a matcheikkel. Én mindenkit lenyomozok (nem mintha az bármit garantálna), de eddig csak nálam kevésbé körültekintő emberekkel találkoztam, ami eléggé jól beleillik a fiatal férfiakról tanult sérthetetlenségi mítosz elméletébe.

Színház

Hétvégén anyámmal megnéztük a Vígszínházban a Háború és béke c. örökbecsű remekművet — nemzetközi feldolgozást jelenítettek meg, ami eléggé gyengére sikerült. A rengeteg kiszólás tetejébe semmiféle üzenete vagy cselekménye nem volt a darabnak, mintha nem tudták volna eldönteni, hogy a gondolati ívet vagy a cselekményt, esetleg mindkettőt emeljék át a regényből — az eredmény az lett, hogy egyiket sem sikerült megjeleníteni.

Egyéb

A nagymamám sajnos nincsen jól, átvitték a rehabilitációra, de a frontális lebenye sérült a legutolsó agyvérzésénél, és emiatt nem lehet eloldozni az ágyától, illetve nincs olyan állapotban, hogy a nagypapám hazavihesse. Nem túl emberséges a magyar ellátórendszer, különösen ha idősekről van szó, akiket már “nem érdemes” helyrehozni, így ugyanabba a borzalmas rehabilitációs intézetbe küldték, ahol a múltkor felfekvései lettek, és az orvos csak vállat vont, hogy az normális. Elméletileg logopédus fog foglalkozni vele, de a múltkor meg gyógytornásznak kellett volna gondoskodni róla, és az sem történt meg.

A múlt héten indult az írástechnikai online kurzus — egyelőre még semmit sem csináltam vele (megerőltető ez a sok tinderezés, na…), de még él bennem a remény, hogy behozom a lemaradásom, és csatlakozom a kurzushoz.

Jelentkeztem a hamarosan induló polgári jogi jogklinikához, amit a PJ és az agrár tanszék hamarosan elindít. Ha minden jól alakul, akkor koordinátorként fogok tudni némi önkéntes munkát végezni. Elég régóta nem jelentkeztek, de én már korábban is szerettem volna jogsegélyszolgálatnál dolgozni, szóval remélem, nem omlott össze a teljes terv.

Egyéb · Utazás

Autumn is Coming 🍁

Ha már Trónok Harca évadzárás, passzoljon a cím — szívesebben harcolnék a Másokkal, mint hogy visszamenjek az egyetemre 😀

Hihetetlen adminisztratív ámokfutás után végre leadhattam a diákigazolvány-igénylésemet, kár, hogy semmi sem mutatja, tényleg sikerült-e. 😀 Persze az új típusú személyi igazolványommal, amin hologramos vadlovak futkosnak, és a még ropogós lakcímkártyámmal így is nagyon menőnek érzem magam. 🐎

Tegnap este elkezdődött a tárgyfelvétel: a Neptunt már megint átállították, vagyis még az eddiginél is használhatatlanabb lett. Nálunk rangsorolás van, de előzetes tárgyfelvétel nincs, és nem mutatja az egyes kurzusoknál a hallgatók valódi pontszámait, vagyis ahhoz, hogy megtudjam, hányadik lennék egy órán, fel kell vennem az adott tárgyat. Ez különösen a vágás előtt lesz jó, mivel így az ember esélye, hogy gyorsan találjon magának máshol helyet, ha kiszorították, nullára csökkent.

Mostanában nagyon jeleskedem az ügyintézésben, így 21 évesen, közeledve a 22-höz elhoztam a kártyámat a gyerekorvostól, már csak el kéne juttatni a körzetihez, aki nem veszi fel a telefont — szívből remélem, hogy ez annak a jele, hogy ő a legjobb a rendelőben.

Az alsó két bölcsességfogam eltávolításához először CT-t kell készíttetnem, úgyhogy oda is bejelentkeztem, illetve a szájsebészemhez is kaptam időpontot — remélem, a hónap végén nem a helyreállíthatatlan idegsérüléseimről kell majd posztolnom 😀

Páran összejöttünk egy volt osztálytársamnál Leányfalun, ahol gyakorlatilag megállás nélkül beszéltünk, és hálózsákban aludtunk a nappaliban, a földön (én javasoltam, szóval jobb nem tudni, mennyire voltam önmagam 🍹🍸🍷). Hatalmas élmény volt, örülök, hogy sikerült felvenni velük a fonalat, mert az előző félévben annyira lefoglalt a dagonyázás a saját nyomoromban, hogy szinte senkivel sem tartottam a kapcsolatot. 😦

A faház, amit még az egyik lány nagyszülei építettek, szerintem igazi vadászház, rengeteg trófea lógott a falakon:

Köszönöm mindenkinek, aki megosztotta a lakáshirdetést: egyelőre még nem adtuk el, de elég sokan érdeklődnek az ingatlan iránt, és ha minden a tervek szerint alakul, a jövő héten szerződünk egy hölggyel, aki belátható időn belül elintézi a hitelét.

Az ingatlanügynökök egészen sajátos állatfaj, teljesen mindegy, hányszor és hány helyre írod ki, hogy ne keressenek, keresni fognak, amikor pedig az aznapi 10. zaklató kicsit udvariatlanabbul kerül elutasításra, sértődött SMS-ekkel bombáznak 😀 Érdekelne, hogy mennyien tartják jó ötletnek üzleti kapcsolatba lépni olyannal, aki egy tök egyszerű kérést sem hajlandó figyelembe venni…

A jövő héten már Orientációs Napok lesznek, ahol a kari lap természetesen standdal várja majd a gólyákat, aztán versenyjelentkezés és osztálytalálkozó, úgyhogy sajnos az utolsó hét nem pihenéssel fog telni, de az biztos, hogy hasznosan töltöttem a nyarat 🙂

Egyéb · Utazás

Nyári pörgés 🌻

Kivételesen azért vagyok lemaradva a posztokkal, mert élveztem a nyarat írogatas helyett 😉

Hétfőn vendégségben voltak nálam a barátaim a középiskolai osztályomból, és nagyon jól éreztük magunkat, utána egy hétig faltam a maradék muffint.

Kicsit terápiás csoport jellege volt a találkozónak, viszont ajánlottak nekem jó orvost a kerületben, úgyhogy őt még a szünetben meg fogom keresni.

Elhívtak Leányfalura egy éjszakára, úgyhogy a jövő heti programom is kész ☺ Nem szokott ilyen forgalmas nyaram lenni, ami a barátokat illeti, de remélem, így marad a jövőben is — nem szeretném elveszíteni velük a kapcsolatot.

Kedden életemben először elmentem szabadulószobázni két barátnőmmel — igazából én az előtte-utána programokat jobban élveztem, valószínűleg csak azért, mert már annyit hallottam a játékról, hogy valami nagyon fantasztikusat vártam. Egyébként jó pályán voltunk, rendezett szervezéssel a Pániq Mária utcai egységében, szóval ajánlom mindenkinek, csak ne legyenek túl nagy varakozasaitok 😂

Revával csütörtökon egészen Siófokig leutaztunk, ahol a strandon fürdés és rengeteg beszélgetés után megcsináltuk a modellfotóinkat: ld. Instagram a jobb szélen, vagy FB-on 👙 Isteni finom lángost ettünk, de olyan hatalmas adag volt, hogy órákig ültünk felette 😁

Szerintem kevesen írnának a szájsebészükről a jó élmények között, de pénteken a 2. felső bölcsességfogamtól is megszabadítottak, egészen két percig tartott, és utána sem fájt, úgyhogy ha valakinek kell jó szájsebész, szóljon, mert tudok egyet 🏨

Szombaton anyával kimentünk a strandra, még épp időben, mielőtt bejött a lehűlés és az eső — utána életemben először kiteregettem a teraszra, szét is ázott minden 💦😂

Ma egy kis szünetet tartok a nyárban rapid orvosjárással és lakásmutogatással, de aztán vissza a pihenéshez ☺

Remélem, nektek is ilyen jól telik a nyár, és ti még írni is tudtok

PS. Meghirdettük a lakást, ahonnan kiköltöztem, ha valaki okvetlenül most szeretne vásárolni, a részletek itt találhatóak.

Írás · Tanulmányok · Utazás

Székesfehérvár & a nyár vége

Idén szeptember 12-én kezdődik a tanítás, úgyhogy van még egy hetem lazítani, vagy inkább összeszedni magam, hogy tényleg a megfelelő lendülettel, elszántsággal kezdjem a harmadévet.

A nyáron meglepően sokat haladtam, végre befejeztem a Nem akartam… korrigálását, és feltöltöttem AFS-re a teljes vágott verziót, vagyis lezártam azt a történetet. A most formálódó regényemmel nem száguldok, de már a 10. fejezet végét írom, ami több a semminél — remélem, év közben is tudok majd haladni vele.

Ha már a frissítéseknél tartunk, megvolt az éves blogkarbantartás is: aktualizáltam a bemutatkozásomat és a történetek listáját, de csak őszre fogok új színt beállítani (a teljes sablonváltás aránytalanul nagy meló a várható eredményhez képest). Ha egyszer sok pénzem lesz, veszek egy saját domaint 🙂

Középiskolás koromban sosem dobtam ki a tankönyveimet “még jó lesz valamire” alapon, pár napja viszont könyörtelen lomtalanítást tartottam a 12 év alatt felhalmozódott cuccaimból. Sok minden megmaradt persze, de azért megszabadultam egy szekrényre való anyagtól — hihetetlenül pazarló biznisz volt a középiskola, a példa kedvéért: 8 olyan énekfüzetet dobtam ki, aminek csak az első 2-3 oldalára írtam. Viszont találtam pár érdekes firkálmányt a 7-8. osztályos matekkönyvem margóján 🙂

 photo 20160827_144143_zpspwbmntfp.jpg

Szeptember elsején Revánál jártam Székesfehérváron: felmentünk a Bory-várba, sétáltunk a belvárosban, fagyiztunk, ültünk a szökőkútnál, és rengeteget beszélgettünk közben 🙂

 photo 20160901_114933_zpsamfuin4i.jpg

A következő tanévre készülve elmentem fodrászhoz, és érzékkel kiválasztottam egy olyan tépett frizurát, amit jó eséllyel minden reggel meg kell majd szárítanom 😀 (Most kísérletezem, hogy a hajhab hogy befolyásolja a dolgot…) Ma pedig befestettem a hajam, úgyhogy nulla lenövéssel futok neki a szemeszternek.

Elkészült a fényképezőgépem, de persze nem szólt róla a márkaszerviz, a telefont se vették fel, aztán végül egy e-mailben benyögték, hogy ja, fél hónapja megvagyunk vele, küldtünk SMS-t (persze, hogyne…). Kedden megyek érte, remélem, tényleg működik, ha már ilyen sokáig aszalták.

A jövő hét már az Orientációs Napokról és a tárgyfelvételről fog szólni.

Ami az ON-t illeti, valószínűleg időben meglesz a kari lapos kiadványunk — a nyomdakép nem túl biztató (a HÖK alig ad pénzt erre, úgyhogy A/5 és fekete-fehér a magazin), de az eredeti tervhez képest az én szempontomból annyi javulás történt, hogy mégsem vágták ki belőle az összes cikkemet.

(Úgy volt, hogy minden cikk bele fog férni, de aztán kiderült, hogy mégsem, és 2 cikkem + a csúszási ábrám ment a kukába. Viszont a HÖK elfelejtette megemlíteni, hogy lesz egy szervezeteket bemutató kiadvány tőlünk függetlenül, és amikor ez kiderült, a főszerk. szerencsére vissza tudta hívni a nyomdából a számot, és kivette, ami így feleslegessé vált, vagyis belefért pár kidobott cikk.)

Kedden és szerdán csak délelőtt benézünk az egyetemre, a Jurátus a Society Fairen, csütörtökön fog szerepelni — mi is vetélkedőállomás vagyunk, ehhez már megcsináltam a helyesírási tesztlapot az új szabályzat alapján 🙂 Egyébként izgatott vagyok, ha minden jól megy, végre lesz egy kék, jurátusos pólónk.

A tárgyfelvétel eddig elég siralmas: a rangsorolás ugyan jobb, mint a versenyjelentkezés volt, de csak pénteken indult a muri, és ma már teljesen át kellett szabnom az órarendemet. Jelenleg egy lyukasórám van, 2x végzek este 6-kor, kétszer este 8-kor (reggel 8-tól természetesen), de mivel péntekre gyakorlatilag nem hirdettek órákat, nincs sok választása az embernek — már azzal is boldog lennék, ha ez az órarendem megmaradna.

Utazás

Visegrád, Szentendre, Göd

Mivel idén nem mentünk külföldre nyaralni, elég sokat utaztunk az országon belül — rám még vár egy székesfehérvári látogatás Revánál a jövő héten, de az első beszámolóhoz már épp elég anyag összegyűlt.

Elsősorban Budapesthez közeli helyeket kerestünk, így kötöttünk ki Visegrádon, Szentendrén és Gödön.

Visegrádra én vezettem, és néhány kisebb szívrohamot leszámítva simán megérkeztünk a Fellegvárba — Nagymaros felől kicsit jobb állapotúnak tűnik, mint amilyen valójában. Egyfelől igazán várszerű volt, és nagyon szép környezetben van, a kilátás is gyönyörű, ugyanakkor hihetetlenül lerobbant a hely. A fa elemek gyakorlatilag oszlásnak indultak, a kiállítások semmitmondóak (mind anyag, mint kiírások tekintetében), az utolsó alapos takarítás pedig valószínűleg úgy tíz évvel ezelőtt történt, a viaszfigurák sötét ruháján szó szerint kupacokban áll a por.

Ezek után a királyi palota kellemes meglepetés volt: a kert gyönyörű, látszik, hogy ápolják, és a kiállítások is sokkal színvonalasabbak. A belső helyiségeket különböző koroknak megfelelően rendezték be, az Oroszlános-kút és a Herkules-kút replikája pedig megteremti a hangulatot.

A Reneszánsz Étteremben ebédeltünk, fantasztikusan jó hely, a teraszukról belátni az egész Dunakanyart, és közvetlenül a Salamon-torony alatt fekszik — utóbbiba sajnos már nem tudtunk bemenni, mivel elebédeltük az időt, de a kertje nagyon vonzó, és innen is érdemes készíteni pár fényképet.

Összeállítottam egy videót a képeinkből, ha valaki esetleg kedvet kapott hozzá. 🙂 Jól éreztük magunkat, és mivel augusztus 20-án mentünk, mindenhová ingyenes volt a belépés. A parkolás a várnál fizetős, a városban azonban ingyenes, és elég nagy távolságok vannak, úgyhogy szerintem érdemes kocsival menni.

Szentendrén jóval rövidebb időt töltöttünk, bár ott is rengeteg a látnivaló. Budapestiként kicsit röhejes, de én korábban nem jártam a városban, úgyhogy számomra újdonság volt az óvárosi rész és a Dunakorzó is.

Valahogy az ortodox keresztény templomok eddig szintén kimaradtak az életemből, de ezt bepótoltam a Belgrád székesegyházzal és a Blagovestenska templommal — miután túlestem a sokkon, hogy belépőt kell venni a templomba 😀

A sok festőházból csak a Czóbel kiállítást néztük meg, anyának tetszett, én sajnos nem tudok hozzászólni — festészeti műveletlenségem töretlen. A Görög Kancsóban ebédeltünk, végre megkaptam a nyársat, amire egész nyáron ácsingóztam 🙂

Az oldalsávon lévő kép Szentendrén készült, ez pedig egy jellegzetes utcácska:20160823_143052

Göddel kapcsolatban nem szépítem a dolgot, a strandra mentünk 😀 Csak másodjára sikerült, az első próbálkozásunkkor zárva volt az úszómedence, úgyhogy inkább visszajöttünk a városba, és a Paskálon fürödtünk.

A létesítmény nem olyan hipermodern és makulátlan, mint a reklámfotóikon (mily meglepő…), de összességében nagyon klassz strand. Aránylag minden olcsóbb, mint Pesten, az öltöző kulturált, az értékmegőrző jól hozzáférhető, és hatalmas a terület, úgyhogy sok vendég esetén is jut mindenkinek árnyék. A termálvizek nem vonzanak, úgyhogy azokat a medencéket nem próbáltuk ki, viszont az úszómedence szuper: 28°C-os, vagyis nagyon könnyű belemenni, és az elkerített úszósávoknak hála nem kell folyamatosan labdák elől menekülni.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Írás · Tanulmányok · Utazás

Merengő Tábor, AFS Találkozó

Július második felében sajnos nem írtam blogbejegyzést, de kivételesen nem lustaságból, hanem mert eléggé elfoglalt voltam. 🙂

Idén először (de remélhetőleg nem utoljára) voltam Merengő Táborban: szerintem nagyon jól sikerült, érdekes volt élőben is találkozni az emberekkel. A fandomok jelentős részét sajnos nem ismertem, de attól még többnyire részt tudtam venni a feladatokban. Lionela feltöltötte a képeket és a videókat, legalább a két személyes kedvencemet nézzétek meg:

Luna, Tigi és Rosa almahalászat után

Bosszúállók csapatkép (nem látszik, de azért állunk így, mert a logónkra rajzolt pózokat utánozzuk)

Az AFS Találkozó a következő hétvégére esett, és az én várakozásaimhoz képest nagyon jól sikerült. 🙂 Az Ahoy!-ba mentünk, ahol a légkondi sajnos vacakolt, viszont rendes asztalnál tudtunk ülni, a limonádé és a kaja is finom volt. A játékok során sikerült pár javaslatot is begyűjteni, hogy hogyan tovább az oldallal, úgyhogy ezen felbuzdulva alkategóriákra bontottuk az együtteseket, és most igyekszünk besorolni a történeteket a megfelelő helyre — remélhetőleg nyár végére végzünk, de 1000+ történet elég sok, és még a júliusi kategóriázásnál kiderült, hogy nekem kb. 50 után görcsbe áll a kezem 😀

A héten végre találkoztam egy volt osztálytársammal, aki idén szeptemberben kezd az NKE-n valamiféle nemzetközi szakot — első helyen a nemzetközi tanulmányokat jelölte meg, de azt mondta, nem bánja, hogy végül ide vették fel, az ELTE-ből amúgy is elege van. Egyelőre a gólyatáboron vacillált, kíváncsi vagyok, végül elmegy-e — kevesen lesznek az ő szakján, nem úgy, mint a jogászoknál, úgyhogy lehet, hogy megéri kibírni.

Tegnap végre átolvastam a regénykezdeményemet, és írtam is egy kicsit: nem ez lesz életem fejezete, de nagy megkönnyebbülés, hogy még képes vagyok koherens mondatokat alkotni (legalábbis jobbakat, mint amiket a blogomban szoktam 😀 ).

A fényképezőgépem úgy fél éve elromlott, de csak most tudtam elvinni a szervizbe: potom 30 ezer forintért fogják megjavítani, ha egyáltalán sikerül 😦 Az az érdekessége a dolognak, hogy a gép még a Niagaránál beázott, de utána kiszáradt, és évekig kifogástalanul működött, mielőtt végleg beadta volna a kulcsot.

A napokban sokat gondolkodtam rajta, hogy mihez is akarok kezdeni, ha végeztem, milyen szellemben akarok nekivágni a harmadévnek, de mindig oda jutok, hogy muszáj lesz 4-esre vagy 5-ösre teljesíteni a két szigorlatot, amihez jóval többet kell majd tanulnom, mint amire másodéven hajlandó voltam. Azt vettem észre, hogy mindig mindenhol panaszkodom az ELTE-re, pedig a hibák és nehézségek ellenére örülök, hogy itt tanulhatok — erre gyakrabban kéne emlékeztetnem magam, akkor talán kicsit motiváltabb lennék. Ha azt vesszük, engem még semmilyen formában nem bántott a rendszer, még egyetlen egyszer sem kellett UV-t felvennem, tehát nem igazán van okom a panaszra, akkor sem, ha a barátaimmal nem éppen igazságos az intézmény.

Valószínűleg az EGJ1-et lehet majd angolul is hallgatni, aminek nagyon örülök, de sajnos angol szaknyelvet még mindig nem találtam, és azt se tudom, hogy németre hová iratkozzak be. Angolból ILEC-felkészítőt egy nyelviskola tart, de az kb. 2 hónapja létezik (a megszűnt Precedens Nyelvstúdióból vált ki), szóval kérdéses, hogy akarok-e 160 ezret oda befizetni egy féléves tanfolyamra. Profex felkészítő a Pázmányon szokott lenni, van is évfolyamtársam, aki sikeresen szerzett szakmai nyelvvizsgát utána, de azt még nem írták ki.

Németből ezzel szemben a bőség zavara áll fenn: rengeteg nyelviskola hirdet B2-es vizsgával már rendelkezőknek felsőfokra felkészítő tanfolyamot, az aprócska gond csak az, hogy fogalmam sincs, hol van színvonalas képzés, illetve hol indulnak el a tanfolyamok. Csak a Danubiust ajánlották nekem, de az a jelek szerint az megszűnt. A Katedrában a csoportos órák borzalmasak, az ITK-ban és a Goethe Intézetben dettó, a többi meg a hirdetés alapján tökéletesen egyforma.