Írás · Egyéb · Tanulmányok · Utazás

Nagy nyári összefoglaló

Ezer éve készülök erre a bejegyzésre, de hol jobb, hol rosszabb indokkal mindig elhalasztottam.

Az elmúlt időszak nagyon eseménydúsan telt, és eleinte mindent külön bejegyzésben akartam megosztani, de mostanra akkora lemaradást halmoztam fel, hogy ez nem lenne célszerű — maradok az alcímeknél. 🙂

Kréta

Idén nyáron a családi nyaralás ismét Krétán zajlott, ezúttal azonban új szállodát választottunk Stalis határában. Én kifejezetten jól éreztem magam, nekem nem igazán hiányzott a homokos tengerpart (kompenzált, hogy jó messze és kellőképpen elhatárolva voltak egymástól a napágyak), de talán több időt töltöttünk volna aktívan, ha nem busszal kellett volna bemennünk az üdülőtelepülésre.

A nyaralás alatt befejeztem a régóta aszalt regényemet: megírtam az utolsó két fejezetet, már csak le kéne gépelni őket, hogy kezdhessek valamit a kézirattal, pl. megpróbáljam olvashatóra szerkeszteni 😀 Nem vagyok benne biztos, hogy erre mostanában sor fog kerülni, mivel ez a félévem jövő héttől iszonyúan zsúfolt lesz, de hiszek a csodákban — legkésőbb a szakdolgozat után leülök a gép elé.

Ha érdekelnek a képek, Instagramra már kitettem, amit szerettem volna megosztani erről az utazásról 🙂

Stockholm

A nyári egyedtem Stockholmban számomra hatalmas pozitív meglepetés volt: ahogy közeledett az utazás, egyre kevesebb kedvvel gondoltam a dologra, de végül nagyon jól alakult minden. Az egyetem inkább egyfajta programkoordinátorként működött: szerveztek pár közös kirándulást, de a kurzusok egyáltalán nem követeltek teljes erőbedobást.

A szállás egyágyas szobákban volt a kollégiumban, egész jó körülmények között. A hallgatók többnyire rendesek és kedvesek voltak, pár emberrel egészen összebarátkoztam, de a legjelentősebb élmény mégis az volt, hogy a világ minden tájáról jöttek érdeklődők, még Új-Zélandról is.

A város Budapesthez képest elég drága, de minden tiszta, tágas és jól működik, a helyiek pedig kifejezetten segítőkészek, ugyanakkor nem tolakodók. Stockholm hivatalosan is a kedvenc városom lett, ha elköltöznék Magyarországról, biztos, hogy oda mennék, esetleg más hasonló, skandináv országba.

A legváratlanabb sajátosság az volt, hogy alig találkoztunk olyannal, aki Svédországban született svéd volt, és svédnek is tartotta magát: az egyetem tényleg 100%-osan nemzetközi, világpolgárok alkotta tudományos közösség, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a közösségre és az integrációra — az ELTE ÁJK-val ellentétben minden tele van közösségi terekkel, ahol civilizáltan le lehet ülni tanulni, beszélgetni, kávézni, kinek mihez van kedve.

A képeket még a héten elkezdem feltölteni Instagramra, ha van kedvetek, nézzetek rá, mert egészen elképesztő helyeken jártam — az egyetem például egy nemzeti park területén fekszik, így saját tavuk és erdejük is van.

Egyetem

A vizsgaidőszak nem éppen úgy sikerült, ahogy kellett volna, de most már talán felesleges elemezni, hogy ennek mi állhat a hátterében. Lényeg a lényeg: pénzügyi jogból idén, a téli vizsgaidőszakban kell szigorlatoznom, ami egy plusz vizsgát jelent.

A szakdolgozatom ügyében egyelőre nem tettem jelentős előrelépést, de talán a hétvégén legépelem a tartalomjegyzéket, illetve elkezdem kigyűjteni az irodalmat a történelmi részhez — egyelőre úgy tűnik, elkerülhetetlen lesz beiratkozni az Országgyűlési Könyvtárba.

Ezen a héten jelentős előrelépést tettem a szakmai gyakorlatommal kapcsolatban: augusztus 20-a óta küldözgetem az e-maileket a Fővárosi Törvényszék különböző címeire és űrlapjain át, hogy mondják meg, mégis hol és hogyan tudok jelentkezni hozzájuk — ezekre a megkereséseimre múlt héten végre reagált valaki, aki elirányított a felelőshöz, aki pedig hétfőn már válaszolt is. Tegnap voltam benn az Oktatási Csoportnál, mint kiderült, nincs különösebb szűrő vagy felvételi, egy adatlapot kell kitölteni, és már mehet is az ember a választott bíróságra.

Ez kicsit túl szépnek hangzik ahhoz, hogy igaz legyen (elvileg okt. 7-én már kezdhetek is), úgyhogy egyelőre nem merem beleélni magam, de tegnap eléggé megkönnyebbültem — már csak a választott kerületi bíróságom elnökségére kell bemennem, hogy megbeszéljük a részleteket, illetve kitöltsék nekem a befogadó nyilatkozatot, amivel majd mehetek a szakmai gyakorlatokat szervező oktatóhoz.

Remélem, ezzel már nem lesz probléma, de sosem tudni: a korábbi években jókat hallottam a koordinátorról, mintha nem is az ELTE alkalmazottja lenne, idén viszont elég aggasztó dolgok is keringenek az engedélyezési eljárásról…

Ebben a szemeszterben nem jelentkeztem demonstrátornak, sem TDK titkárnak — az Orientációs Napok szervezése és a félév TDK üléseinek augusztusi előkészítése során kiderült, hogy a felelős oktató részéről ugyanarra az akadékoskodásra és alakoskodásra lehet számítani, mint tavaly, nekem pedig ehhez nincs se kedvem, se időm. A hölgy mindenben részt akar venni, mindent ő akar személyesen jóváhagyni, csak éppen nem csinál semmit, és nem elérhető, majd utólag okos… Nem hiányzik.

Az azonban már most látszik, hogy a tavalyi munkánk megemelte a tanszék imázsát, mert idén öten jelentkeztek demonstrátornak (úgy, hogy a tavalyiak közül senki sem adott le pályázatot!), és az alakuló ülésen idén kifejezetten sokan voltunk. Kíváncsi vagyok, a tervezett programokból mennyi és milyen ütemben fog megvalósulni, mert az ominózus oktató már az alakuló ülést is elhalasztatta egyszer, az egyik előadó meghívását pedig személyesen átadott levéllel akarja intézni.

A kari magazin augusztusban hivatalosan is független lett a HÖK-től! Ennek nagyon örültem, ugyanakkor van még pár probléma/tisztázatlan kérdés, pl. hogy a korábbi Jurátusokat hol fogjuk tartani, vagy hogy mit fognak csinálni a GDPR nyilatkozatainkkal stb. Egyébként a félév meglehetősen lassan indul, már a 3. hétben vagyunk, de még mindig nincsen kiírva a felvételi eljárás, és nem jelenik meg minden nap cikk, de felteszem, az utódomnak is kell adni némi betanulási időt meg bizalmat, különösen mivel magánéletileg sok minden változott körülötte (házasodott, költözött stb.).

Az órarendem elfogadható, bár nem úgy sikerült, mint szerettem volna — kedden és csütörtökön kell bejárnom, ami összességében azt jelenti, hogy 3 teljes napot és 1 fél napot tudok majd dolgozni –, így 8-9 hétig fog tartani a szakmai gyakorlat, csak azt remélem, hogy a vizsgaidőszakra már nem húzódik ki.

OKJ

Régóta fontolgatom, hogy mihez kezdek majd diploma után, mivel (ha ebből a blogból nem lenne egyértelmű…) nem igazán szerettem bele az egyetemi életbe, sem a jog valamelyik területébe — annyira pláne nem, hogy azzal akarjak foglalkozni a következő 40-50 évben. Ez még kevésbé lenne probléma, ha lenne egy olyan állás vagy életpálya, amit igazán szeretnék elérni, de sajnos nincsen: még a bíróságot is csak legkisebb rossz alapon tudnám választani, és az az, amivel legalább egy kicsit tudok azonosulni. Talán a szakmai gyakorlaton változik majd valami, de elég erősen kétlem.

Az írással ugyanazok a problémáim, mint mikor egyetemet választottam: nem nyújt megélhetést adó, biztos jövedelmet, mellette muszáj lenne valami mással is foglalkozni, legalábbis ha nem újságíróként próbálnék elhelyezkedni, amire amúgy sem érzek különösebb késztetést. (A jogi jellegű munkavállalással szemben az egyik legnagyobb fenntartásom egyébként az, hogy annyira szövegközpontú, hogy mire a saját dolgaimmal foglalkoznék, rá sem bírok nézni semmire, ami betűkből áll — nem véletlen, hogy mióta egyetemre jöttem, alig olvasok a magam örömére.)

Régi hobbim a körmözés, elsőéves koromtól csinálom itthon a saját géllakkomat, és valamivel karácsony után elkezdtem a körömépítést is — hosszas latolgatás után arra jutottam, hogy talán érdemes lenne elkezdeni egy saját körömszalont, vállalkozóként pedig sokféle fejlődési, terjeszkedési lehetőségem lenne amellett, hogy alapvetően egy változatos feladatokkal körülvett kreatív munkát végeznék a magam javára.

Persze ennek is van sok hátránya, pl. az anyagi megbecsültség (a hatalmas siker valószínűtlenségére tekintettel) hosszú távon nyilván alacsonyabb, mint jogászként, és a társadalmi megítélés is sokkal rosszabb, ugyanakkor már jártam annyit terápiára, hogy a saját jólétemmel, boldogságommal foglalkozzak, ne mások komfortzónáját simogassam. A háttérben pedig az áll, hogy ha nem jön be a vállalkozás, legfeljebb visszamegyek jogásznak, éhbéres ügyvédjelöltnek vagy random közig alkalmazottnak 2-3 év múlva is ugyanannyira fogok kelleni, mint most.

Ennek a vállalkozási tervnek az előkészítésére már több mindent is tettem: beiratkoztam kéz- és lábápoló OKJ-re, ami most vasárnap indul, és februárig tart majd, illetve létrehoztam egy körmös Instagram oldalatés egy YouTube csatornát — szeretném videózásban is kipróbálni magam, ez a legújabb hobbim. Egyelőre nem túl jók a videóim, mivel a laptopom nem igazán szereti a szerkesztőprogramokat, de dolgozom az ügyön. Hamarosan egy Facebook-oldalat is fogok csinálni, de addig nem akarom létrehozni, amíg nem döntöttem el, hogy pontosan milyen tartalmat posztolnék oda — azért nem érdemes megcsinálni, hogy utána üresen árválkodjon.

A körmös vállalkozás mellett talán lenne kedvem írni is, illetve ami még eszembe jutott, hogy nyithatnék egy egyedi naptáras Etsy boltot — ezért kísérletezem most nyomtatható fájlokkal.

A családi megítélése a dolognak egyelőre kétséges, azt hiszem, a verbális megnyilvánulásoktól függetlenül mindenki kivárásra játszik: nekem úgy tűnik, csak akkor fog kiderülni, valójában mit is gondolnak, ha a kivitelezés fázisába kerül a dolog, esetleg még később a vállalkozás első válságánál.

Egyébként sok állami pályázatot találtam, kár, hogy Budapest mint Közép-Mo. része automatikusan ki van zárva a legtöbből.

Remélem, ti is élvezitek ezt a kellemes őszi időt, és sok sikert mindenkinek az utolsó negyedévre! ❤

Egyéb

Fontolva haladni

Sokszor elkezdtem ezt a bejegyzést, de mindig meggondoltam magam, és inkább nem írtam le, ami eszembe jutott — kivételesen nem feledkeztem meg a blogról, csak nem tudtam, hogy miről posztolnék szívesen.

Március 27-éről 28-ára éjjel, hivatalosan 28-án meghalt a nagymamám, aki születésemtől fogva nagyon közel állt hozzám, így az előtte összekapart bejegyzésem vázlata jelentőségét veszette, újat fogalmazni pedig nem volt kedvem.

Mama nagyon régóta beteg volt, és sok szenvedéstől megkímélhették volna, ha lenne bármilyen emberség az egészségügyi rendszerben, de sajnos nem volt, így aztán minden erőfeszítésünk ellenére az utolsó hónapokban nagyon szenvedett. Ha ilyen sorsra jut, akinek szerető családja van, és adottak a lehetőségek, hogy otthon ápolják, szakképzett ápolók járjanak ki stb, el sem merem gondolni, mi jut országrészül a kevésbé szerencséseknek — vagy hogy velem mi lesz, ha megöregszem, és már nem élnek majd a szüleim.

lily-2044521_1280

Mivel mama már egy jó éve nem igazán tudott kommunikálni, nem jelentett hatalmas változást a halála a számomra (papának, aki ápolta, nyilván igen…), mégis van a halálban valami végleges és megváltoztathatatlan. A temetés viszonylag gyorsan lezajlott, de sajnos csak kevesen jöttek el (a 80 feletti korosztályban ugyanis előfordulhat, hogy “konkurens” temetés van, így aztán a baráti társaságok több részre szakadnak), és bár a helyszín nagyon igényes és szép volt, a személyzet a beszédmondót is beleértve eléggé sajátosan viselkedett, a nő konkrétan a sablonszövege egyedi kiegészítéseit, mint nevek és évszámok nem tudta folyamatosan felolvasni, ami általános iskolai kompetencia lenne…

Az adminisztráció szerintem a magyar közigazgatás csúcsa: fun fact, hogy Budapesten halotti bizonyítvány nélkül hamvasztanak és temetnek, mert nem bírják időben kiállítani a papírt, ami nélkül egyébként egy centit sem lehet mozdulni (temetési munkahelyi támogatás, özvegyi nyugdíj igénylés stb.).

A haláleset és a temetés miatt azért nem állt meg az élet, a TDK-felelős oktató végre szíveskedett szervezni egy ülést, természetesen olyan időpontba, amikor a temetés miatt nem tudtam ott lenni, aztán hétfőn is tartottunk egy ülést a méz témájában, jövő héten pedig záróalkalom lesz.

A Jurátusnál megvolt a főszerkesztő-választás, átadtam a lapot az utódomnak, és mostantól csak figyelek, lapmenedzserkedem. Az utóbbi időben, különösen a mama halála után nem nagyon volt ingerenciám foglalkozni a lappal, így nem is törődtem vele annyit, mint kellett volna, így azt hiszem, jobb is, hogy a nyáron már nem én fogom vinni a dolgokat. Az Orientációs Napokon kell majd standolni, de a TDK-nak is, ott pedig összesen ketten vagyunk, így nekem biztosan ott is kell majd tevékenykednem.

A HÖK a szokásos hülyeségeivel nyomul, olyan agyrémeket tudnak kitalálni, hogy néha azt is megkérdőjelezem, ők ugyanabban társadalomban vagy legalábbis naprendszerben élnek-e, mint én, de már annyi távolság is elég volt tőlük, hogy visszafokozódjak helyettessé a lapnál, és máris kész vagyok röhögni rajtuk dúlás-fúlás helyett.

Leváltásom előtt beszereztem egy külön domainnevet a lapnak, és felállítottam a saját végződéses levelezőrendszerünket, így most három évig biztosan nem vagyunk sem a HÖK/ELTE levelezőjére utalva, sem pedig a Gmailre vagy más ingyenes szolgáltatóra, ami biztosan jót fog tenni, ha végre függetlenek leszünk, és tudunk majd külön megállapodásokat kötni hirdetőkkel, szponzorokkal.

A szerkesztőség kedden este szervezett nekem egy kis meglepetés bulit, ahol elbúcsúztattak, megköszönték a munkámat stb. Nagyon aranyos volt tőlük, hogy gondoltak rám, egészen meghatódtam, különösen mivel tényleg nem számítottam rá, legalábbis nem ebben a félévben. 🙂 A csoportképet és az ajándékot az Instámon láthatjátok, vagyis egy idei még az oldalsávban is kinn lesz a kép.

Leadtam a szakdolgozati témaválasztómat, végül a társasházak belső jogviszonyai mellett döntöttem — azért ingatlanjogot választottam, mert semmi más nem jutott eszembe, és ilyen kurzus van az agrárjogi tanszéken a tanszékvezetőnél, így erről tudtam, hogy vállalni fogja a témát. Nagyon igyekszik minden demonstrátort, így engem is kapacitálni az agráros témákkal a PhD-ra, de az a helyzet, hogy nem való olyannak termőföldekkel foglalkozni, aki nem tudja megkülönböztetni a káposztát a salátától, és eszemben sincs még három évet eltölteni az egyetemen (azt egyelőre nem tudom, hogy ezt vele hogyan kéne megosztani, egyelőre a hallgatás mellett döntöttem).

Letöltöttem a szakmai gyakorlatos nyomtatványt a honlapról, de összesen két aláírás kell rá, plusz a felügyelő szakmabelinek be kell karikáznia, hogy megfelelt/nem felelt meg, így az ezzel kapcsolatos szorongásaim kb. semmivé foszlottak. Mivel az ELTE ÁJK-ról van szó, ez meg fontos és hasznos dolog lenne, tudhattam volna, hogy egy rossz vicc lesz az egész, de a jelek szerint 5 év alatt sem tanultam semmit.

Szerdán lezajlott a vizsgafelvétel, és mióta egyetemre járok, először fest úgy a vizsgaidőszakom, hogy reális esélyem van felkészülni a tárgyakra — remélem, ki tudom majd használni a lehetőséget, mert kellene pár jó jegy, hogy felfelé húzza a diplomaátlagomat.

Júliusban elutazom két hétre Sockholmba nyári egyetemre, ahol összesen két kurzust kell majd teljesítenem — nem tudni, hogy végül melyik kettőre osztottak be, de számomra nincs is jelentősége, én összesen annyi reményt fűzök a dologhoz, hogy Erasmus nélkül is tudok majd egy külföldi tapasztalatot írni az életrajzomba. Egyébként szimpatikus a program, mert egyágyas szobákban leszünk, és elméletileg sok szabadidős programot szerveznek (a részvételi díj fele elvileg ilyeneket fedez), ami nekem különösen érdekes, mivel még sosem jártam északi országban.

Vigyázzatok magatokra ebben az esős időben, meg ne fázzatok! ⛈

Írás · Egyéb · Tanulmányok

Rohamléptek

Régen rossz, ha úgy ül neki a blogger a személyes posztnak, hogy előveszi a naptárat, hátha úgy emlékszik még valamire az elmúlt pár hét két hónap eseményeiből, de mivel nem ítélem halálra ezt az oldalt, nincs más hátra 😂

wp-1540946506278..jpg

Az előző, Milánóról szóló bejegyzést azzal a megközelítéssel írtam, hogy hamarosan kiteszek egy posztot arról, hogy az utazást leszámítva hogyan alakult eddig a félév, de… Hát látható az eredmény. Tulajdonképpen a szünet első három napja is azzal telt, hogy különböző elmaradásaimat pótoltam, illetve kialudtam magam, ezért is nem jött ki ez a bejegyzés még múlt hét pénteken.

Tanulmányi ügyek

Az Agrárjogi Tanszéken demonstrátor lettem, és egy TDT ülés alkalmával kiderült, hogy TDK titkár is, ami külön jó, mert az utóbbi pozícióra nem jelentkeztem, egy másik demonstrátor pedig szerette volna…

Egyelőre élvezem a demonstrátori/titkári teendőket, szeretek bemenni a tanszékre, különösen mivel a tanszékvezető és a tanszéki előadó is nagyon aranyos, illetve mivel elsősorban szervezési és online marketing feladatok vannak, ugyanakkor a felelős oktatóval egyelőre bizonytalan a viszony, mivel volt egy félreértés azzal kapcsolatban, hogy ő mibe és milyen mélységben akar bevonódni — ebből végül is én kerültem ki győztesen, hozzáférek a TDK levelezéséhez, ami nem hátrány, tekintve hogy a TDT oda küldi a körleveleket, hogy éppen mit kell csinálni a titkároknak, de lehet, hogy az oktatóval való személyes kapcsolatnak ez annyira nem kedvez.

Eddig egy TDK ülést szerveztünk, ami kifejezetten jól sikerült, a következő nagy feladat pedig az OTDK kari fordulójára való felkészülés: ezen tőlünk csak egy versenyző van, egy másik demonstrátor, akit a harmadik demonstrátorunk opponál, én pedig szervezőként veszek részt — a tanszéki kommunikáció nem 100%-os, így vannak stresszes pillanatok, de nagyon várom az eseményt, főleg mivel korábban egy OTDK-napon sem maradtam benn, és ha minden jól megy, az egyetemi pályafutásom alatt ez lesz az utolsó OTDK-év.

Számomra a versennyel kapcsolatban a TDT hozzáállása volt eddig a legnagyobb meglepetés: ők elsősorban arra törekszenek, hogy az intézmény a lehető legjobb statisztikát produkálja, tehát a lehető legtöbb szekcióban, tagozatban legyen dolgozat, és mind nyerjen, vagyis a központi kvóták elosztásánál is ez a meghatározó, ami nem feltétlenül kedvez a versenyzőknek.

coffee-2354866_640

Ami általában a tanulmányi kötelezettségeket illeti: idén egész jól tartom magam az előadáslátogatási terveimhez, eddig alig hiányoztam, és általában sikerült megkérnem egy-egy barátot, hogy vegye fel nekem az előadást, így vissza tudom hallgatni később az anyagot. Ez nekem nagyon jó módszer, ha itthon, kényelmesen jegyzetelhetek, sokkal több megmarad egy-egy óra anyagából. Ugyanakkor szünet után következik a feketeleves, ugyanis el kell kezdenem a Gt előadásokat is látogatni, ha át akarok menni a vizsgán, ehhez pedig semmi kedvem, előző évben sem véletlenül hagytam abba a bejárást, de ha valaki a saját szavait akarja hallani a vizsgán… 😒

Idén évfolyamdolgozatot kell írnom, ezt egyelőre el sem kezdtem, de remélem, hogy a szünet második felében érdemben tudok dolgozni rajta, ugyanis ha ez nem sikerül, fogalmam sincs, mikor fogom megírni, egy teljes félévvel elhalasztani pedig nem áll szándékomban. Nem jelent túl nagy motivációt, hogy a konzulensem, aki egyébként nagyon lelkes és workoholic, kijelentette, hogy nem bánja, ha legközelebb leadáskor hall felőlem, és nem fog csak azért rosszabb jegyet adni, mert nem jártam a nyakára.

Ebben a félévben egyfelől sok ZH-ra kell készülni, mivel jog- és állambölcseletből, illetve Gt-ből minden héten írunk, ugyanakkor előbbi csak szövegismereti dolgozat, utóbbit pedig már egyszer tanultam, szóval… Ennek ellenére mindkettő nagyon időigényes, nekem pedig időm pont nincs. 😦 Valódi dolgozatot eddig csak munkajogból kellett írni — ez meglepően jól, 90% fölé sikerült (végig sem olvastam a jogszabályt…), de ebből meg csak kéthetente van óra, ami a sok ünnep és szünet miatt halottnak a csók. Szövetkezeti jogból pl. eddig két szeminárium volt, de az első csak bevezető, ismerkedő óraként volt megtartva, ahol az iskolaszövetkezetekről beszélgettünk…

Összességében azt érzem, hogy sokkal többet kellene tanulnom, gyakorlatilag minden nap le kellene ülnöm, és legalább a jogszabályt, illetve a tankönyvet át kellene olvasnom, de mire hazaérek, enni és aludni van csak energiám.

Kari lap

A Jurátus az egyik fő oka, hogy folyamatosan mindennel el vagyok csúszva, és jóformán csak úszom az árral. Imádom a magazint és a közösséget is, ráadásul amilyen szerencsétlen alkat vagyok, még a főszerkesztőséget is élvezem, hiszen főnökösködni lehet, ugyanakkor nagyon nagy idő- és energiabefektetést igényel, hogy minden annak rendje s módja szerint menjen.

A felvételi kampány sikeres volt, 15 főt vettünk fel, köztük lapmenedzsereket és olvasószerkesztőket is, ami a helyettesem, D és az én életemet is nagyon meg fogja könnyíteni hosszú távon, ugyanakkor mivel még csak a betanítás szakaszában járunk, a sok plusz ember egyelőre csak minimálisan vett le a terheinkből.

team-3373638_640

Maga a felvételi eljárás rengeteg időt vett igénybe, hiszen mindenkit személyesen meg kellett hallgatni, aztán minden héten szerkesztőségit kell tartani, minden nap fel kell tölteni egy cikket, rá kell nézni az egyes projektjeinkre kb. hetente, hogy haladnak-e stb. Nem panaszkodom, inkább csak próbálom érzékeltetni, hogy miért olyan megterhelő nekem ez a munka — eléggé csodálom az elődeimet, amiért szinte sosem panaszkodtak.

Egyébként volt két küldöttgyűlés, amin részt kellett vennem, hogy HÖK-ös hírek is legyenek a lapban (más nem mutat hajlandóságot, hogy beszámoljon ezekről az ülésekről — lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy este kilenc körül szokott kezdődni a buli), és az év első ELTE Press ülésére is elmentem, ahol mindenki elsírta a maga baját, de sajnos nem nagyon tudtunk segíteni egymáson.

Az újak miatt fotózást kellett szervezni, én is elmentem rá, hátha lesz egy jó portrém, bár eléggé erősen kételkedem benne, mivel két óra között rohantam oda a fotósunkhoz, hogy csinálja meg a képet. Október 23-án elmentünk megnézni a Frida Kahlo kiállítást, utána pedig beültünk egy étterembe beszélgetni, ismerkedni.

Nem vagyok nagy rajongója az új fizetési rendszernek (iskolaszövetkezet helyett ösztöndíjként kapjuk a fizetésünket), eddig egy pályázat volt kiírva, amire 3 fő tudott csak pályázni, mivel kb. egy hét sem telt még el a szorgalmi időszakból a leadási határidőig (közülük egy lánynak nem bírták teljesíteni a kiutalást, azóta is reklamálunk…), októberben nem írtak ki pályázatot, vagyis november közepén lesz leadás leghamarabb, ami azt jelenti, hogy december közepén kapnak pénzt először a szerkesztőség tagjai… Aki kicsit is ismeri a büntetés és a jutalmazás pszichológiáját, tudja, hogy ez milyen mérhetetlenül kontraproduktív, nem véletlen, hogy ez az ösztöndíjakra és nem a fizetésekre lett kitalálva. 😒

Családi

A nagymamám állapota sajnos egyáltalán nem javult, sőt… Folyamatosan szenved, gyakorlatilag csak fekszik egész nap, és nem tud csinálni semmit, már önállóan enni sem képes, vagy csatornát váltani a tévén — még a fizetett ápolók is kritikán aluliak, a nagypapám pedig se koránál, se végzettségénél fogva nem alkalmas az egész napos betegellátásra, mégis töretlenül gondoskodik a nagymamámról. Ezen a ponton nem igazán van más választása, de engem még a hetente való látogatás is kikészít, szóval…

syringe-1884784_640

Apukámnál jártam a hétvégén, és megismerkedtem az élettársával (mert mint kiderült, tényleg van barátnője, és együtt is élnek) — értékeltem volna, ha nem csak úgy, péntek este nyögi be a telefonba, hogy ugye tudom, hogy mi a helyzet, különösen mivel az egész arra tekintettel történt, hogy el mertem mondani, kicsit jobban vagyok 🤷‍♀️

A barátnő, T egyébként nagyon pozitív csalódás volt, ennyi titkolózás után legalábbis valami nyilvánvaló és szembeötlő borzasztó tulajdonságot vártam, de ez kb. másfél óra alatt nem ütközött ki. Jó kiállású, nyelveken beszélő, képzett nő, aki tejes állásban dolgozik, saját ingatlannal rendelkezik, sportol és egyébként barátságos is. Enyhén rasszista, és valószínűleg vallásos is, de mindent összevetve azt hiszem (és remélem), hogy jól ki fogunk jönni, abban pedig biztos vagyok, hogy apára jó hatással van, mivel mióta együtt vannak, tény, hogy apa pozitív szokásokat vett fel.

A hab a tortán, hogy apa kiköltözik Budapestről, hogy közelebb legyen a munkahelyéhez — vett egy házat, a mostani házát pedig eladta, februárig kell átmennie a Pest megyei településre. Onnan fog bejárni Budaörsre, a relatíve új munkahelyére. Én támogatom, hogy az ember igenis merje meghozni a neki kedvező döntéseket, még akkor is, ha kockázattal járnak, de az a helyzet, hogy más egész életében nem bonyolít le annyi ingatlantranzakciót, mint apa az elmúlt néhány évben… Nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, neki sem ártana pár év terápia, hogy megoldja a valódi problémáját, amit költözködéssel, házak és lakások félig felújításával, majd ismételt költözködéssel igyekszik enyhíteni.

Anyával elmentünk Parndorfba, az outlet centerbe, de mindketten nagyot csalódtunk, ugyanis kevés kivételtől eltekintve csak két véglet van: nagyon outlet jellegű, gyakorlatilag viselhetetlen dolgokat árusító üzletek, illetve olyan luxusmárkák, amiket aki megengedhet magának, igazán indokolatlan, hogy ilyen kietlen helyen vásárolja meg, amire szüksége van.

Írás

Begépeltem a 17. fejezetet, de majd húznom kell belőle, azt hiszem, egy teljes oldalnyi felesleges hülyeséget beleírtam, és így nem lett elég feszített a fejezet, de majd akkor fogok erről véglegesen dönteni, ha a 18. fejezetet is digitalizáltam — ez eltarthat egy ideig, mivel az elejét ennek eleve kicsit átírva kell begépelnem. Ha ezzel megvagyok, csak az utolsó, 19. fejezetet kell megírnom, és kész a remekmű, lehet szerkeszteni 🙂

Gondolkodom a NaNoWriMón, de az az igazság, hogy valószínűleg jobban járnék, ha az évfolyamdolgozatom 40 ezer karakterén ügyködnék.

Egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy mihez fogok kezdeni ezzel a regénykével, minden esetre előolvasókat kell majd keresnem, illetve bétákat is — eddig stoobie javított nekem, remélem, az utolsó két fejezetet is vállalja majd, de egy második vélemény sosem árt 🙂

Remélem, kellemesen töltitek a hosszú hétvégét! ❤

Egyéb

☀️🍉Nyári kavalkád

Apró változtatásokat eszközöltem a blogon, például lecseréltem a fejlécet, illetve a hátteret — remélem, nektek is tetszik az új külső. A WP nem támogatja tovább a bejegyzések automatikus posztolását a Facebook profilokra, úgyhogy mostantól kézzel kell megosztanom a posztjaimat (még jó, hogy nem írok túl sok bejegyzést 😀 ).

A nyár annak ellenére nagyon gyorsan telik, hogy a nyaralás még hátravan. Júliusban több volt osztálytársammal találkoztam, így fedeztem fel a Valyo kikötőt, illetve a Murder kiállításra is eljutottam, arról kép is került fel az Instagramomra.

A tárlat összességében érdekes, de a fejhallgatós kommentár nagyon gyenge: mindenki mindig ugyanazt hallja, tehát nem interaktív, ugyanakkor kényelmetlen több mint egy óráig fejhallgatóban feszengeni. (A szöveg meg hemzseg a tényszerű tévedésektől.) Szerintem kiskamaszoknak lenne igazán érdekes a kiállítás, de 16 éven felülieknek ajánlják a programot, szóval…

Egyébként sok helyen jártam az utóbbi hetekben a Mammuttól az Ibolyán át a California Coffee Companyig, ami nem igazán segítette elő az egészséges életmódról szövögetett álmaim megvalósítását, de úgy érzem, most fontosabb, hogy végre rengeteg olyan emberrel találkoztam, akikkel hónapok óta csak tervezgettem, hogy összefutok. Talán augusztus végén, szeptember elején a Balatonhoz is eljutok, bár konkrét terveim még nincsenek.

Most, hogy nem csak az Egyetem tér-otthon vonalon ingázom, elkezdtem vezetni, és bár nehezen tájékozódom, legalább gyakorlok — már nagyon jól megy a lejtőn való parkolás, de most kaptam meg a telefonszámlámat, amire a parkolási díjakat is felírják, és azt hiszem, kicsit vissza kell fognom magam a jövőben 😀

A nyaralás alatt szeretnék írni, illetve németet tanulni, remélhetőleg mindkettő sikerül majd — végre befejeztem egy fejezetet, szerintem ezzel megtört a jég, és talán le tudom írni a történetem végét, amíg távol vagyok. A német kicsit neccesebb, azt is lefelejtettem, amit egyszer már megtanultam, szóval egészen az alapoktól kell indulnom, ami meglehetősen unalmas. :/

Mindenesetre ezek mellett is készülök a következő tanévre, többek között megpróbáltam felvenni a TO-val a kapcsolatot, hát sejthetitek, milyen eredménnyel 😀 Rengeteg órám lesz, és évfolyamdolgozatot is kell írnom, de ettől függetlenül egyelőre nem aggódom, még túl messze van a december 🙂

Még sosem volt ilyen magas az átlagom, úgyhogy alig várom, hogy megállapítsák az ösztöndíjakat — ugyan jogon senkinek sem adnak jelentősebb összeget, de valahol elégtételt jelent, hogy legalább önmagukhoz képest el kell ismerjék a munkámat.

Igyekszem előkészíteni a kari lap részvételét az Orientációs Napokon, illetve a felvételi eljárásunkat is, de most megakadt a dolog, természetesen a HÖK-nél: várom a választ, hogy írhatok-e a nyomdának, vagy lesz közös rendelés. Ha hamarosan nem jeleznek vissza, önállósítanom kell magamat, mert a vállalási határidő legutóbb még kb. egy hónap volt, és nekünk szeptember elejére kellenek a plakátok és a szórólapok.

Remélem, jól telik a nyár, és átvészelitek a hőséget 🙂

Ha érdekelnek a nyaralási képek, Instagramra (@x_tigi_x) valószínűleg kiteszek majd pár fotót menet közben 🙂

(Ősszel pedig Milánóba utazom.)

Egyéb · Tanulmányok · Utazás

Berlin és a szemeszter vége

Meglepődtem rajta, de ez a szemeszter gyorsan elszaladt. 🙂

A sok panaszkodás ellenére az utolsó tanítási hetet is átvészeltem, már csak a sok ZH eredményére várok — természetesen az oktatók jelentős része nem siet beírni a jegyeket, sőt…

Azonban olyan régen jutott időm bejegyzést írni, hogy vissza kell ugranom május legelejére, amikor életemben először teljesen egyedül utaztam külföldre…

Berlin

Elég sok negatívumot hallottam a fapados járatokról, úgyhogy kellemesen csalódtam a RyanAirben — attól eltekintve, hogy kevésbé szépen kialakított helyen kellett sorba állni, mint a klasszikus légitársaságoknál, gyakorlatilag semmilyen különbséget nem éreztem a szolgáltatás színvonalának tekintetében. Akinek fontos, hogy enni adjanak a gépen, az vehetett magának szendvicset vagy akár ebédet is, de én személy szerint örültem, hogy nem kellett magam előtt aszalni egy félig ehetetlen menüt az út jelentős része alatt.

Egy koppenhágai ismerősömmel mentünk városnézésre, gyakorlatilag három teljes napot együtt töltöttünk, úgyhogy egész jól megismerkedtünk — interneten nagyon könnyen barátkozom, de mindig aggódom, hogy a valóságban másmilyennek fogom találni az embereket, úgyhogy nem minden aggodalom nélkül egyeztem bele a közös szállásba, de végül semmi gond nem volt.

Számomra az Airbnb is új élmény volt, de semmi extra — ha valaki csak rövid időre és kis társasággal megy, olyan, mint egy szálloda ellátás nélkül, azzal a különbséggel, hogy ha olyan alkat vagy, stresszelhetsz, hogy milyen lesz a házigazda, tényleg oda teszi-e a kulcsot, ahová mondta, a “kijelentkezés”-sel sem lesznek-e problémák… Szóval a magam részéről a jövőben maradok a hoteleknél, párnapos városnézésnél még az árakban sincsenek jelentős különbségek.

Mivel csak három napot töltöttünk a városban, a múzeumokat belülről nem néztük meg, ugyanakkor gyakorlatilag az összes nevezetességet felkerestük, még hajókázni is mentünk. A tömegközlekedés kifogástalanul működik, elég gyorsan el lehet jutni A-ból B-be, ha rendesen megtervezi az ember az útvonalat.

A kari lapba írtam egy cikket a Berlini városnézésről — ez csak jövőre fog megjelenni, mivel a szorgalmi időszak végéig be volt táblázva a Kultúra rovat, mire hazaértem, de ha lehoztuk, majd belinkelem, és akit érdekel, alaposabban tájékozódhat a turistaviszonyokról.

Számomra a legnagyobb sokk a Prince Charles nevezetű nightclub volt, amit a host ajánlására kerestünk fel. A biztiboyok még a jegyváltás előtt életinterjút tartottak, és ez volt a legbizarrabb face control, amiben valaha életemben részem volt… Ha nem lett volna tök üres a hely, talán érteném, hogy miért válogattak a vendégek között, de rajtunk kívül senki sem akart éppen bejutni, és később sem tolongtak az emberek. A sokk második fele az volt, hogy ezen a helyen beltéren engedték a dohányzást — és nem is csak szemet hunytak a dolog felett, hanem telerakták a bárpultot hamutartókkal, és mindenki vihetett magának egy kis Prince Charles gyufásdobozt, mint az ’50-es években. o.O (Utoljára tényleg a nagymamáméknál láttam olyan gyufásdobozokat, amikre különböző éttermek meg bárok nevét nyomták…)

Összességében azt gondolom, hogy Berlin az a világváros, amit történelmi és gazdasági, na meg persze politikai jelentőségére tekintettel nem árt megnézni, de nem különbözik olyan markánsan Budapesttől vagy Bécstől, hogy kezét-lábát törje az ember, hogy eljusson oda.

Jurátus

A kari lapnál olyan lavina temetett maga alá, hogy volt egy hét, amikor azt sem tudtam, mihez nyúljak először.

A HÖK egy ponton kitalálta, hogy mivel csökkent a költségvetésük, elveszik a fizetésünket, elvégre minek az… Végül is csak több mint 70 cikk született ebben a szemeszterben kevesebb mint 20 író tollából. Ez a lehetőség több mint egy hétig lebegett a fejünk felett, vagyis nagyon sokáig tartott, mire kiderült, hogy a HÖK elnöke teljesen álomvilágban él, ami a fenntartásunkat és a helyzetünket illeti. Szerencsére sikerült a valósággal annyira sokkolnom a srácot, hogy meggondolta magát, úgyhogy májusban ki tudtam utalni a fizetéseket, de még mindig nem múlt el teljesen a feszültség.

Az már csak a hab a tortán, hogy a HÖK természetesen nem készült fel időben a GDPR alkalmazására, úgyhogy most, a szemeszter utolsó két hetében kellett mindent előteremteni, és ismételten szembesültek vele, hogy még a Jurátussal is kell foglalkozni… Jelenleg kaptunk egy fél, jelszóval egyáltalán nem védett számítógépet, hogy mostantól szíveskedjünk ott tárolni az adatainkat 😀

Az ELTE minden hallgatónak biztosít 6 GB tárhelyet a szerverén (Tudtátok? Nem tudtátok. Itt van, úgy kell belépni, mint a wifire.), és azt még értem, hogy szeretnék, ha itt tartanánk az (amúgy nem személyes, tehát kevéssé a GDPR hatálya alá eső) adatokat, de az, hogy havonta másoljuk fel egy védetlen gépre az egészet, elég hajmeresztő, főleg hogy ezt a megoldást a jövő jogászai a jelen jogászaival együtt dolgozták ki az “ország első jogi karán”.

Ettől függetlenül nagyra értékelem, hogy van egy számítógép, amin tudunk dolgozni a HÖK irodában, és nem kell elküldenünk az irodavezetőt a gépétől, ha valamit sürgősen el kell intéznünk, szóval ezer hála és köszönet, akárki is hagyományozta a HÖK-re a számítógépeket ❤

A DUE pályázatán az online diákmédium kategóriában III. helyezést ért el a magazinunk 🙂 Sokat foglalkoztunk a pályázattal, és örülök, hogy dobogós helyezést értünk el, de összességében mégis csalódott voltam: a sajtófesztivál és az egész pályázat inkább kisgyerekeknek, általános iskolásoknak szólt, így érthetetlen, hogy miért hirdettek felsőoktatási kategóriát. Ezen felül jobb eredményre számítottunk, és az az igazság, hogy olyan eltérő dolgokat adtak be a kategóriánkban a versenyzők, amiket gyakorlatilag nem is lehet összehasonlítani, nemhogy rangsorolni…

A Jurátus egyébként ma jelenik meg utoljára, hétfőn már csak a búcsúposztok jönnek ki, és utána nyári pihi van vizsgaidőszak. Szerettem volna, ha idén mi is részt veszünk a HÖK vezetőképzőjén, illetve az EHÖK vezetőképzőn, de előbbi a nyár közepén lesz, vagyis senki sem ér rá (én pl. el leszek utazva), utóbbira pedig elfelejtették meghívni az ÁJK-t, szóval két nappal előtte szóltak, hogy amúgy lehet menni… Vagyis tőlünk egy teremtett lélek sem jelent meg az eseményen.

((Nem tudom, más használja-e a Canvát, egyfelől tök jó lett a szerkesztő, másfelől viszont a keresőjét/kategóriarendszerét teljesen lenullázta…))

Egyetem

Idén “csak” három vizsgám lesz — ilyen még sosem volt, de a hanyagság és a lustaság meghozza gyümölcsét, életemben először talán lesz egy-egy olyan vizsga, amire teljesen felkészülten érkezek. Cserébe nem is merek a jövő évi vizsgaidőszakra gondolni 😀

Polgári perjoggal kezdek, ami az én mumusom, vagyis nagyon félek tőle, főleg hogy még semmit sem tanultam rá, az anyagot pedig nem adták le… Szóval az a “csak” a három vizsga előtt tényleg nagyon jelképes.

Sajnos olyan diffeket vettem fel idén, amik nem bizonyultak túl élvezetesnek, de ezt majd az OMHV kitöltésekor kifejtem az oktatóknak. A lényeg, hogy 5-ből egyelőre csak egynek van eredménye, pedig jó lenne tudni, hogy mind sikerült-e, mert ha nem, a pótdolgozatot a vizsgaidőszakba kell majd beszuszakolni valahogy — ez egyébként teljesen szabálytalan, de nálunk jogászok oktatnak, akikről minden lepereg.

A Neptunt pedig most pénteken frissítették, ennek köszönhetően nagyon félelmetes hibajelenségeket produkál: nem enged vizsgát felvenni, ha nincs beírva a szemináriumi jegy, aminek egyébként nem kéne beírva lennie…. Engem szerencsére nem érint egyelőre, de tipikus, hogy pünkösd előtt csinálja ezt az ELTE.

Mindenféle

Sajnos a telefonom hátulja megrepedt, úgyhogy kedden viszik a szervizbe — a fél napot adatmentéssel töltöttem, pedig igazán csak pár kattintás bemásolni a dolgokat… Ja nem. Ha szépen el akarja rendezni az ember a képeit, máris nem olyan egyszerű a helyzet, mint egy biztonsági mentésnél.

Mostanában igyekszem kicsit egészségesebben táplálkozni, és nem ész nélkül dönteni magamba a kalóriákat, de sokkal nehezebb visszaállni a normális étkezésre, mint gondoltam. Valahogy elszaladt velem a ló, és nutellás kalácson éltem egy pár hónapig, na meg persze mindenféle tésztákon és süteményeken, egy-egy fancy kávéval megtoldva, ami nem segített annak a hírhedt bikini bodynak az elérésében…

Mindenesetre beiratkoztam a közeli edzőterembe, és komoly reményeket fűzök hozzá, hogy el is fogok járni rendszeresen: tényleg csak pár percet kell utazni, és mivel már nem kell bemenni az egyetemre, úgy osztom be a napokat, ahogy akarom. Vizsgafelkészülés közben is kellene jusson pár óra a mozgásra. :/

A nagymamám megint otthon van, és a nagypapám ápolja, de sajnos semmit sem javult az állapota. Igaz, mióta otthon van, valószínűleg kevésbé szenved, hiszen a körülményei emberhez méltóvá váltak (tudnék mesélni pár dolgot a rehabilitációs intézetről, ahol elhelyezték őt…), de nagyon korlátozott a mozgása, és a beszéde sem javult. Hiába próbálja kifejezni magát, nem jutnak eszébe a megfelelő szavak, így nagyon nehéz kommunikálni vele. 😦 Az pedig végképp nem segít a helyzeten, hogy a háziorvos nem egy észkombájn, és nincsenek olyan gyakorlati ismeretei, amikkel ellensúlyozni tudná az elméleti tudás hiányát.

Ami engem illet, most nagyjából rendben vagyok, igyekszem fenntartani az állapotomat, és nem belehajszolni magam egy ideg-összeroppanásba. Elkezdtem magáncélra is használni a Trellót: a YouTube-on láttam, hogy van, aki a privát teendőit is ott vezeti, és megtetszett az ötlet. Egyelőre nem tudom, hosszútávon mennyire válik majd be a rendszer, de az tény, hogy így rengeteg papírfecnitől, post-ittől és listákat vezető listától tudtam megszabadulni.

Nehéz egy posztban összefoglalni egy hónapot, már csak emiatt is jó lenne, ha visszatérnék a rendszeres blogoláshoz, de ezt ennyiben is hagyom — minden bejegyzés végén erről sírok, mióta ellustultam 😀

Sikeres vizsgaidőszakot kívánok mindenkinek! ❤

Aki pedig szabad, élvezze a nyarat a hallgatók és az érettségizők helyett is! 🙂

Egyéb · Tanulmányok

Tavaszi hangulat

Mióta elköltöztem otthonról, onnan tudom, hogy tényleg megérkezett a tavasz, hogy az utcámban elkezdenek virágozni a bokrok és a fák, a parkban pedig kicsomagolják a szökőkutat, és rendbe szedik a virágágyásokat.

Lassan azt sem tudom eldönteni, hogy azért nem írok ide, mert semmi említésre méltó nem történik velem, vagy mert olyan sebességre kapcsolt az életem, hogy már a fontosabb eseményeket sincsen időm dokumentálni.

Jurátus

A kari lapnál éppen egy korrektúra workshopot szervezünk a hallgatóságnak, ha már annyira hiányolják a gyakorlati oktatást, egyébként pedig igyekszünk tartani a napi megjelenést — attól tartok, ez a vizsgaidőszak közeledtével egyre nehezebb lesz. Mostanában egész jó írások születnek, és ezúttal talán sikerült pár szorgalmas tagot felvenni, így összességében elég pozitív a jövőképem. Pályáztunk a DUE által meghirdetett legjobb online diákmédium címre, de egyelőre semmiféle visszajelzést nem küldtek. Reklámokat továbbra sem jelentetünk meg, de a cserekereskedelem szintjét már megugrottuk: ma este megyünk leenni egy szponzorált cikk árát egy közeli kávézóba.

Mostanában inkább randikra járok, nem egyetemre, ennek ellenére néha kénytelen vagyok foglalkozni a tanulmányi kötelezettségeimmel is — április 25-én lesz vizsgafelvétel, pedig jóformán el sem kezdődött a szemeszter.

Utazás

A május elseji hosszú hétvégén Berlinbe utazom, arról majd hozok beszámolót és képeket. Még sosem utaztam a tanév közben, és német nyelvterületen is csak párszor jártam, pedig az a második idegen nyelvem, úgyhogy több szempontból is várom már a hónap végét. Remélhetőleg a Ryanair dolgozói nem vesznek példát a franciákról, és nem most akar sztrájkolni.

Pénteken utazunk Győrbe egy polgári jogi activity versenyre, aminek a lényege, hogy pj-i fogalmakat kell elmutogatni és lerajzolni anélkül, hogy köznapi megfelelőre utalnánk… Biztos vicces lesz, de mi eredetileg csak házon belül szerettünk volna bohóckodni, azonban az ELTE-n senki más nem jelentkezett, így verseny nélkül jutottunk tovább az országos fordulóba.

Önkéntesség

A polgári jogi klinika, ahová koordinátornak jelentkeztem, még nem indult el, de már a titoktartási nyilatkozatokat leadtuk, és a közös e-mail címek is működnek. Kíváncsi leszek, hogy idén kapunk-e még ügyeket, és ha igen, mennyit. A koordinátori megbeszélésen kiderült, hogy ügyvédként tulajdonképpen senki sem áll a kezdeményezés mögött, hanem arról van szó, hogy a jogesetekről szakvéleményt készítünk, de a tanácsunk csak arra fog vonatkozni, hogy forduljon-e az illető jogi képviselőhöz — habár megmondjuk, hogy szerintünk mi lesz az ügy kimenetele.

Én egy igazán hasznos polgári jogi jogklinikát úgy képzelek el, ahogy a TASZ és az Utcajogász is működik: végigvisszük az ügyeket, segítünk is elintézni a dolgokat, és nem csak leírjuk, hogy mi a helyzet. Persze ehhez sok ügyvéd kellene, aki szorosan felügyeli a munkát, és nagyobb kitettséggel is járna, szóval érthető, hogy egyelőre egy könnyebb verzióval kezdünk, csak éppen ez azt jelenti, hogy nem pontos úgy fog működni a szervezet, ahogy én a jelentkezéskor gondoltam.

Írás

Az írás terén toporgok, az írástechnikai könyv 3/4-énél megakadtam, az elkezdett regényemet pedig bár visszaolvasgattam és javítottam, egyelőre nem folytattam tovább, valamiért mindig arra várok, hogy egyszer kellően sok időm lesz, és akkor majd “rendesen” nekiülök… Még én is tudom, hogy ilyen sosem lesz 😀

Karrier

A választási eredmények engem is elgondolkodtattak, igyekszem újratervezni a karrierem. 😀 Igazából a kivándorlás számomra sosem volt különösebben vonzó, ugyanakkor az egyre nyilvánvalóbb, hogy a közszférában nagyon rossz lenne elhelyezkedni — ami joghallgatóként szomorú hír, tekintve hogy a közigazgatás és a bírósági, ügyészségi stb. rendszer szívja fel a frissen végzettek jelentős részét. Mindig bíróságon akartam csinálni a kötelező szakmai gyakorlatomat, ugyanakkor ha nem szempont, hogy a versenyvizsgán pluszpontot kapjak érte, akkor akár egy nagy nemzetközi irodához is mehetnék, aminek a magánszférában való elhelyezkedésnél valószínűleg több hasznát látnám. Illetve ilyen helyen (vagy akár egy ingatlanos/agráros kisebb irodában) akár tovább is maradhatnék, mivel lesz egy félévem, ahol akár 30 órában is fogok tudni dolgozni, tekintve hogy kb. 2 órám lesz (éljen a csúszás…).

Mindettől függetlenül a némettudásomat kellene fejlesztenem, mert az az összes helyen pozitívumnak számítana… Hanyatló nyugati nyelveket persze nem oktatnak az egyetemen, úgyhogy ha valaki tud jó csoportos kurzust, ossza meg velem.

Legyetek jók!

Egyéb · Utazás

Utazás, színház és kalandok a Tinderen

Hol vannak már azok az idők, amikor heti egy poszt meg sem kottyant nekem? Valószínűleg ott, ahol azok is, amikor még egyáltalán bármiféle írásmű előállítására hajlandó voltam.

Hévíz

Az apartman, ahol Sz nagypapája megengedte, hogy ingyen és bérmentve lakjunk, Hévíz központi részén helyezkedik el, és gyönyörű kilátás nyílik az erkélyekről a szomszédos településre — Insagramon láthattátok is az egyik képet, amit én készítettem.

Szerintem a tél egyik leghidegebb, leghavasabb hétvégéjén mentünk le a tóhoz, ettől azonban csak gyönyörűbb lett a táj, és a programot egyáltalán nem akadályozta a jeges szél. Esténként az étkezőben játszottunk társasokat, szombaton pedig elmentünk Kehidára a termálfürdőbe: hatalmas létesítmény sok külső és belső medencével, csúszdával, rengeteg napággyal és egy elfogadható büfével. Életemben először fürödtem télen szabad levegőn lévő termálmedencében, mostanáig nem értem, hogy a medencéig és az onnan visszavezető úton egy szál fürdőruhában hogy nem kaptunk tüdőgyulladást 😀

Este az apartmanban szaunáztunk, utána pedig elmentünk vacsorázni — a harmadik étteremben sikerült is, pestiként bizarr élmény volt, hogy két étteremből konkrétan elküldtek, hogy ők ilyen sok embert nem szolgálnak ki, amikor üresen kongott a vendéglátóhelyiségük. Abban a magyaros étteremben, ahol végül hajlandóak voltak leültetni minket, csak komoly agytorna után jöttek rá, hogy tulajdonképpen az asztalokat akár össze is lehet tolni, és akkor nem kettesével-hármasával kell leültetni azt a kb. 15 főt.

A szobatársammal pedig különösen jól jártam, ugyanolyan bizarr későn kelő volt, mint én, úgyhogy mindkét nap délig aludtunk, még csak meg sem kellett beszélni 😀

A kép szabad felhasználású, de pontosan ennyit láttunk a tóból és a strandból, ugyanis az élővizes fürdőzést nem préseltük bele a programba.

ELTE Press Akadémia & születésnapi buli

A kari lap közel teljes szerkesztősége részt vett az idei ELTE Press akadémián, aminek nagyon örülök, mert jelentős fejlődésen ment keresztül a program, és idén tényleg jó előadók beszéltek az írásról, a médianyelvről és a médiajogról.

Számomra egyedül a kulturális újságírás előadás nem volt megfogható, a srác végig a saját újságírói élményeiről beszélt, aminek elég kevés köze volt ahhoz, amit az egyetemi média dolgozói tapasztalnak, ugyanakkor remélem, hogy az újonnan felvett tagokat motiválta a tény, hogy akár “valódi” médiamunkás is lehet belőlük.

Minden kari lapot bemutatott a főszerkesztő, és az ELTE Online után az ÁJK-val én következtem — semmi említésre méltó nem történt az előadás alatt, viszont a prezentációmat elfelejtették levenni a vetítőről, mikor végeztem, így mindenki másnak az én utolsó diám volt a háttér… 😀

Idén a TÓK-ról senki sem jött el, sajnos a főszerkesztő nem ért rá, és mást sem tudott küldeni maga helyett, ugyanakkor a többi kari lap működésébe jó volt betekinteni, különösen azoknak a bemutatkozása volt hasznos, akik nem jöttek el a legutóbbi EP meetingre.

Az esemény végén felfaltunk egy teljes katedrát beborító mennyiségű pizzát, aztán mi továbbálltunk inni (FYI a RedRuin mosdója gyalázatos), és én 10 után átmentem egy hármas szülinapi bulira, ahonnan páran még tovább mentünk egy olyan helyre, ahol adtak olyan tequilát, amiben alkohol is volt 😀

(A rózsaszínes kép a jobb oldalsávon a bulin készült.)

Tinder

Eléggé jellemidegennek tűnhet, de kb. két hete elkezdtem őrült módjára Tinderezni 😀 Nagyon sok kritikát meg lehet fogalmazni az alkalmazással szemben, lehet vitatkozni, hogy szexrandikra van-e kitalálva vagy hagyományos ismerkedésre is használható, de az biztos, hogy javítja az ember önbizalmát. Amellett, hogy elég bizarr hatalomérzetet biztosít, amikor a felhasználó egyszerűen kikukázza az antipatikus tagokat, jókora lökés az egónak, amikor csak gyűlnek és gyűlnek a matchek, amikből aztán beszélgetések lesznek. Előfordulnak persze bizarr alakok, de ha elég sok profilt túr át az ember, olyanokkal biztos összefut, akikkel egy-két jó randit le lehet bonyolítani.

Mindig azzal viccelek, hogy ha sokat ugrálok, a végén a Duna veti majd partra a hullámat, de komolyan végiggondolva, hogy hogyan változott a felfogásunk az online ismerkedésről a 2000-es évek elejétől, elképesztő, hogy ma fiatalok százezrei használják a Tindert, és minden óvintézkedés nélkül személyesen is találkoznak a matcheikkel. Én mindenkit lenyomozok (nem mintha az bármit garantálna), de eddig csak nálam kevésbé körültekintő emberekkel találkoztam, ami eléggé jól beleillik a fiatal férfiakról tanult sérthetetlenségi mítosz elméletébe.

Színház

Hétvégén anyámmal megnéztük a Vígszínházban a Háború és béke c. örökbecsű remekművet — nemzetközi feldolgozást jelenítettek meg, ami eléggé gyengére sikerült. A rengeteg kiszólás tetejébe semmiféle üzenete vagy cselekménye nem volt a darabnak, mintha nem tudták volna eldönteni, hogy a gondolati ívet vagy a cselekményt, esetleg mindkettőt emeljék át a regényből — az eredmény az lett, hogy egyiket sem sikerült megjeleníteni.

Egyéb

A nagymamám sajnos nincsen jól, átvitték a rehabilitációra, de a frontális lebenye sérült a legutolsó agyvérzésénél, és emiatt nem lehet eloldozni az ágyától, illetve nincs olyan állapotban, hogy a nagypapám hazavihesse. Nem túl emberséges a magyar ellátórendszer, különösen ha idősekről van szó, akiket már “nem érdemes” helyrehozni, így ugyanabba a borzalmas rehabilitációs intézetbe küldték, ahol a múltkor felfekvései lettek, és az orvos csak vállat vont, hogy az normális. Elméletileg logopédus fog foglalkozni vele, de a múltkor meg gyógytornásznak kellett volna gondoskodni róla, és az sem történt meg.

A múlt héten indult az írástechnikai online kurzus — egyelőre még semmit sem csináltam vele (megerőltető ez a sok tinderezés, na…), de még él bennem a remény, hogy behozom a lemaradásom, és csatlakozom a kurzushoz.

Jelentkeztem a hamarosan induló polgári jogi jogklinikához, amit a PJ és az agrár tanszék hamarosan elindít. Ha minden jól alakul, akkor koordinátorként fogok tudni némi önkéntes munkát végezni. Elég régóta nem jelentkeztek, de én már korábban is szerettem volna jogsegélyszolgálatnál dolgozni, szóval remélem, nem omlott össze a teljes terv.

Egyéb · Tanulmányok

Az első hét

Nekem az első tanítási hét mindig olyan, mint egy iszonyatosan hosszú hétfő — fárasztó, kellemetlen, és illik rá a mondás, hogy a legrosszabb péntek is jobb a legjobb hétfőnél…

Az ÁJK-n az oktatást minimalizálják, már amennyire lehetséges, így első héten csak előadásokat tartanak, utolsó héten szintén, és ne feledkezzünk meg a tavaszi szünetről, illetve a szünnapokról. Most először számoltam utána igazán, de ez azt jelenti, hogy a hivatalos 14 hét helyett 11 héten át van érdemi oktatás, és ha a hallgató úgy dönt, akkor a heti rendszerességgel megtartott órákról hiányozhat háromszor, vagyis akár 8 alkalommal is elég megjelenni a szemináriumokon ahhoz, hogy teljesítsük őket, ami a 14-nek az 57%-a.

Idén úgy döntöttem, hogy laptopba fogok jegyzetelni (vagyis csatlakozom a XXI. századhoz), és már az első hét után látszik, hogy ennek nagyon sok előnye van. Egyrészt a laptopon kívül kb. semmi mást nem kell magammal vinnem, bármikor elérhetem az összes jogszabályt, és ha az oktató úgy dönt, hogy inkább a barátairól mesélne előadás helyett, azonnal elővehetem a munkát. Másrészt idén sok lyukasórám lesz, és ahhoz is nagy reményeket fűzök, hogy ezt az időt jobban fogom tudni hasznosítani, ha nálam lesz a gépem. Ugyanakkor a laptop valamiért sok oktatóban rossz érzést kelt (technofóbia?), az egyik díszpinty már az első nap egy teljes előadó előtt beszólt minden laptophasználónak (“remélem, azért a hátsó sorban is hallanak, még azok is, akik csak melegedni jöttek a laptopjukkal”), pedig örülhet, hogy egyáltalán bárki bejött az órájára, ahol a hozzáadott érték a tankönyvhöz képest zéró.

A kari lappal iszonyatosan sokat kellett dolgozni mostanában, különösen az első hét előtti pár napban… Jelentős erőfeszítésembe került, hogy a szemeszter első napjától folyamatos legyen a megjelenés, így már sokkal jobban értem azokat a főszerkesztőket, akik csak a második héttől erőltették a dolgot. Különösen rosszul esett, hogy a munkámért a tisztségviselői ösztöndíjon felül (ami a főszerkesztői pozícióval jár) ezentúl nem vehetek fel fizetést, tehát ha bármit csinálok, ami nem a főszerkesztő dolga lenne, akkor ingyen dolgoztam. Ez eddig nem így volt, és bár értem mögötte az elvi indokolást, illetve a HÖK elnök érveit, nem esett jól a dolog, különösen mivel a szünetben mást se csináltam, csak a Jurátus dolgai után szaladgáltam.

Az ELTE összes kari lapjának a főszerkesztője az ELTE Online vezetésével tartott egy találkozót, ahol megismerkedtünk egymással, és megbeszéltünk pár közös problémát. Mi még egészen jó helyzetben vagyunk, az online megjelenésnek hála az anyagi gondjaink a gazdasági rendszer totális diszfunkcionalitása dacára csak minimálisak a többi, nyomtatásban megjelenő lapéhoz képest. (Pl. nekem kell megelőlegezni a tárgyi kiadásokat, amiket elvileg nem lehetne iskolaszövetkezeten keresztül kifizetni, de máshogy sem lehet, és valahogy mégis meg kell oldani…) A Pesti Bölcsész jó fél éve nem jelent meg, illetve van olyan lap, ahol nincs is állandó szerkesztőség. Egyedül a Tétékás Nyúz halad a korral: ők anno sikeresen elkerülték, hogy gazdaságilag az egyetem bizarr rendszerébe kerüljenek, szóval egy alapítványon keresztül tudják fenntartani magukat, ami lehetővé teszi, hogy rendszeresen, jó minőségben megjelenjenek, emellett honlapot is fenntartsanak, és most kezdik majd a videós ágazatukat.

Az első szerkesztőségi ülés jól sikerült, ha minden igaz, hamarosan döntünk az állandó időpontról is, közben pedig ezerrel zajlik a felvételi kampány… 🙂

Hétfőn egy barátnőmmel megnéztük A legsötétebb órát Churchill miniszterelnökségének az elejéről — szerintem jobb választás volt, mit a Split még tavaly, annak ellenére, hogy nagyon vígjátékosra, könnyedre vették a figurát, élvezetes volt, és nem ordítottak belőle olyan hibák, amik miatt ne lehetett volna élvezni a filmet. 🙂

Ha minden igaz, jövő hétvégén pár barátnőmmel megyek Hévízre, részleteket még nem tudok, de nekem elég annyi, hogy jó eséllyel a tóban/valami medencében fogjuk áztatni magunkat, este meg iszunk. Joghallgató ennél többet nem kívánhat xD

Egyéb

Évértékelés (2017)

Tegnap a volt osztálytársaimmal szilvesztereztem, és nem terveztem ma bejegyzést írni, mivel muszáj lenne tanulnom, de… Úgy alakult, hogy félnapos fetrengés után jöttem rá, hogy valószínűleg az a bajom, hogy megfáztam az éjjel, vagyis mostanra jutottam el odáig, hogy bevegyek valamit a nyomoromra 😦

Jó volt összefutni a régi barátokkal, iszonyatosan lusta levelező vagyok, és nem igazán írok senkinek, sőt néha még válaszolni is elfelejtek, ha valaki van olyan rendes, hogy rám írjon, úgyhogy részemről volt mit bepótolni. A házigazda most költözött el otthonról (a nagymamája régi lakásába), úgyhogy még nem igazán volt ideje berendezkedni, de nagyon jól éreztük magunkat, főztünk (lehet, hogy én csak néztem 😀 ), ittunk, és kibeszéltük az összes világfájdalmunkat, úgyhogy aránylag felszabadultan kezdjük a 2018-as évet.

Mivel ma már úgysem jutok semmire, úgy döntöttem, megpróbálom összeszedni a gondolataimat 2017-tel kapcsolatban.

Összességében elég szélsőséges év van mögöttem, érzelmi téren olyan hullámvasúton mentem keresztül, hogy ha csak rágondolok, keresztbe áll a szemem. Részben ennek köszönhetően az idei évet már sokkal tudatosabban kezdem, és igyekszem nem ugyanazokba a csapdákba esni, illetve kitörni a játszmáimból. És akkor lássuk a fő sarokpontokat:

A pozitívumok

  • Elköltöztem otthonról. 🙂
  • Elkezdtem terápiára járni, így végre érdemben foglalkozom a mentális egészségemmel. ❤
  • A kari lapnál főszerkesztővé avanzsáltam.
  • Nem hagytam, hogy legyőzzön az ELTE.
  • Felsőfokú szaknyelvi angol nyelvvizsgát tettem.
  • Nagyon sokat tanultam a legkülönbözőbb dolgokról a YouTube-on keresztül — elképesztő mennyiségű dokumentumfilmet, vlogot és oktatóvideót néztem meg, ami szélesítette a látókörömet.
  • Túlestem életem első állásinterjúján és randiján is (nincs nagy különbség…).
  • Csúszó lettem, nem 5 év alatt fogok végezni. (Talán ez a legnagyobb pozitívum, mivel kénytelen voltam szembenézni magammal és a problémáimmal, aminek már évekkel ezelőtt ideje lett volna — nem tudom, ha ez nem történik meg, hol állok meg a lejtőn.) 

A negatívumok

  • Az előző téli vizsgaidőszakban volt egy teljes összeomlásom, amiből még mindig nem sikerült teljesen kimászni.
  • A nagymamámnak agyvérzése volt, ami miatt jelenleg sajnos ágyhoz kötött, és az ellátásában mindenképpen kompromisszumokat kell kötni.
  • Az AFS végleg megszűnt, ami nekem elég nagy közösségvesztést jelent. Nem feltétlenül kéne így lennie, de ismerve magamat sajnos hosszútávon ez lesz a dolog következménye.
  • Nem sikerült annyit blogolni és írni, mint szerettem volna.
  • Gyógyszermellékhatások…

Januárban mindig végigolvasom az összes évértékelést, amit az ismerősök, barátok megosztanak, úgyhogy remélem, már mindenki keze alatt ég a billentyűzet 😀

A karácsonyi tanulási szünetem kicsit elhúzódott, úgyhogy gondoljatok rám holnap: ez az egy napom lesz, hogy felkészüljek a társasági jog vizsgára — és még csak nem is tudok mást hibáztatni érte. 😛

BUÉK! 


PS. A bejegyzéseimet visszanézve rájöttem, hogy 1. bizonyos képek a Photobucket új policyja miatt nem jelennek meg, ezt valamikor meg fogom javítani, és 2. anno azt mondtam, hogy megpróbálom “olvass tovább” formátumban írni a posztjaimat, hogy legyen egy bevezetés, és külön kattintani kelljen a teljes tartalomért, de ez a jelek szerint nem jött be, úgyhogy mostantól hivatalosan sem fogok ezzel próbálkozni.