Írás · Tanulmányok

Produktivitás a köbön

Megírtam a WWC-s ficemet, már címem is van, csak csiszolgatni kell a történetet: ez részemről hatalmas teljesítmény, még soha semmit sem fejeztem be több mint egy héttel a határidő előtt. Nem éppen korszakalkotó írás, de ez azt jelenti, hogy talán rendesen fogok készülni a statisztika vizsgára.

Az Aranypenna győzteseknek itt is nagyon gratulálok, itt az eredmény 😉

Közgázból (bár van egy kis gikszer a jegyeknél a Neptunban) 1 ponttal lecsúsztam az ötösről, az alkotmánytöri szeminárium és a pszichológia viszont sikerült: ha minden igaz, ez azt jelenti, hogy mehetek a gyakorlatias, kirándulásos Pszichológia II.-re a következő félévben 🙂 🙂 🙂

A blog a karácsony (még 16 nap) tiszteletére lett piros, szóval nem kell félni, nem marad retinakiégető.

Ami a történelmi kihívást illeti, aminek a megszervezéséről még mindig nem tettem le, december 27-én fogom meghirdetni, remélem, lesz, aki az Üst és a sok karácsonyi bejgli közben elgondolkodik rajta. 🙂

Holnap úgy kéne filozófiát és latint tanulni, illetve befejezni a feminizmus beadandót, hogy közben lehetőség szerint órákra is menjek, meg edzésre, szóval van kihívás…

Írás · Olvasás

Ajánló

A napokban (valószínűleg a MÁJT és a pszicho jegyem nagy bánatára) találtam egy fantasztikus Jily szerzőt, CokeBottleK-t. Már az írásai 2/3-át olvastam, sok visszatérő elem van a ficeiben, így még a független one-shotok is kapcsolódnak egymáshoz. Hosszabb írása az All rigth, Evans?, aminek a második része (Dangerous Crowds) szerintem félkész/háromnegyedig kész. Hihető, aranyos történetek, a romantika dominál, de a háború és a hatalmi viszonyok, a tanulás is megjelenik.

Angol, de igen egyszerű nyelvezetű, és nagyjából ugyanazokat a kifejezéseket használja, szóval bátran ajánlom bárkinek, aki szereti a Lily/James párost.

Sajnos az Aranypenna második fordulójában nem tudok szavazni (nem sikerült elolvasnom elég történetet, és “ezt olvastam, hát erre szavazok” alapon nem szeretnék válogatni), viszont stoobie Farkasvér című remekművéhez eljutottam, és hát… Hű. Soha hasonlót se olvastam, úgyhogy még emésztgetem, mielőtt kritikát írnék, de jó értelemben sokkoló történet. Talán elég kedvcsináló, ha idézem a figyelmeztetéseket “Kínzás, erotikus tartalom, slash, AU, OOC, csipetnyi hematofília”, és három nevet adok: Pye, Bill és Greyback.

A Winter Wonderland Challange oldalán folyamatosan ismeretterjesztő cikkek jelennek meg a karácsonyról, azzal kapcsolatos szokásokról — az én általános műveltségemnek határozottan jót tett 🙂

AFS-en is lesz karácsonyi kihívás, szóval akinek van kedve egy kisebb lélegzetvételű megmérettetéshez (1500-6000 szó), kukkantson be.

A Kívánság Üstből én idén sajnos kimaradok, nem vagyok túl kockázatvállaló típus, viszont még ma (és holnap?) lehet jelentkezni, úgyhogy a bátrak és vállalkozó szelleműek még nem csúsztak le semmiről 🙂

(Még 24 nap karácsonyig. Tudjátok már, mit kértek?)

Írás · Kultúra

Szünet = boldogság

Végre szünet van 🙂 Csak most kezdem felfogni, hogy micsoda mázli, hogy egy olyan karra sikerült beiratkozni, ahol egyáltalán van őszi szünet. Lehet, hogy a többiek a nyáron hamarabb végeznek, de szerintem jó ez a 11 napos pihenő, így legalább megpróbálhatom utolérni magam.

Reggel csináltam egy táblázatot, hogy melyik nap mivel fogok foglalkozni, nehogy elússzon a jövő hét — nem túl szívmelengető, de legalább van tervem.

Szeretnék végre a regényem meglévő csoffadt hányadával is foglalkozni, de hogy mikor lesz érkezésem, azt még nem tudom. Az a baj, hogy nem ilyen egy-egy lyukas órába bepréselhető dolog lenne, hanem egybe kéne olvasni az egészet, ki kéne írni az összes jelenetet, aztán kihúzni, ami felesleges, és utána megírni a befejezés vázlatát. (Sajnos egyre inkább látom, hogy milyen sok sebből vérzik, ami eddig megvan — pl. nem nagyon van rendes cselekmény –, vagyis egyre nagyobb átalakításokban gondolkodom.) Mindenesetre finnigan nagyon sokat segít 🙂

Már csak azért is jó lenne az őszi szünetben elintézni a javítást, mert akkor talán belevághatnék a NaNoWriMo novemberi menetébe. Már a Campet is nagyon nézegettem, de aztán hagytam az egészet, a nyáron mással voltam elfoglalva. Az a gond, hogy én mostanában mindig valami mást csinálok, mint amit szeretnék.

A szünetben fogok szavazni a III. Aranypennán is, csomó történet jár a fejemben, ami nagyon megérdemelné a díjat. Ráadásul elfogott a nosztalgia, mikor az előző Aranypenna ment, még a Nem akartamot írtam olyan sebességgel, amit most már el se tudok képzelni.

Múlt szombaton láttuk a Katonában A két Korea újraegyesítését — általában nem szeretem a különálló jelenetekkel dolgozó filmeket, írásokat stb., de ez kifejezetten tetszett. Minden megjelenő szituáció a végletekig vicces volt, ugyanakkor szomorú is — ezzel együtt messze nem olyan nyomasztó, mint A nép ellensége. Mindenkinek ajánlom, nagyon felszabadító darab.

Ma van anya névnapja, úgyhogy megyünk a nagymamámékhoz, ráadásul azt hiszem, kicsit azt is ünnepeljük, hogy anya végre kapott munkát. Nem fizetnek sokat, és valószínűleg egy érettségivel is kiválóan el lehetne látni a feladatokat, de iszonyatosan örülünk, mert négy éve keresett állást. 🙂

A szünetben fogok találkozni néhány volt osztálytársammal, és táncolni is megyek, ráadásul megbeszéltem két vezetést, úgyhogy nem csak a tanulás marad.

Remélem, mindenki kihasználja a négynapos hétvégét/szünetet, kinek mi jutott 😉

Szerk.: Az oldalsávba betettem egy instagramos widgetet, így mostantól a blogon látszani fog az utolsó Instagramra feltett képem. 😛