Back in Business 👩🏼‍💻

A tavaszi szemeszter — talán számomra a legmeglepőbb módon — határozottan felemelően indul. Életemben először olyan üres az órarendem, hogy csak heti három nap kell bejönnöm az egyetemre, és akkor sem 8-tól 8-ig. A szabadidőt nem ártana valami hasznosra fordítani, de egyelőre csak élvezem, hogy megmarad valami a szünetből.

Az egyetlen új tárgyam a nemzetközi magánjog, amiből van tankönyv (!), és egyelőre nem derült ki, hogy miben más, mintha pár korábbi tárgyat összeollóztunk volna egy harmadikba, de biztos vagyok benne, hogy a vizsgán találnak majd nehéz témát 😀

Az agrárjogi TDK szervezésére elég sok időt kellett fordítani, mivel csütörtökön volt a szövjogi-munkajogi verseny döntője, és mint demonstrátornak nekem is segítenem kellett a lebonyolításban — ez nagyságrendekkel könnyebb lett volna, ha a felelős oktató érdemben kommunikált volna velünk, és nem a verseny napján, a megnyitó előtt egy órával tartotta volna az eligazítást. Ráadásul nekünk kellett kisegítőket szerezni a versenyhez, ami problémás volt, mivel: fogalmunk sem volt, hogy tulajdonképpen milyen feladatra toboruzunk + akit érdekel a szövjog, az vagy versenyző, vagy amúgy is a TDK tagja. Az sem segített, hogy a 3. demonstrátor kiutazott Erasmusra, így ketten maradunk az összes feladatra. (Az Insta kép a jobb oldalsávon a Kari Tanácsteremben készült, a másik szőke lány az agráros OTDK versenyző, a barna pedig a MUJ TDK titkára 🙂 )

A verseny mindent összevetve egészen jól ment, az IM támogatásának hála mindenki kapott ebédet, az ELTE részéről azonban a szokásos hiányosságok megvoltak: nincs versenyszabályzat, úgyhogy az egyik egyetem minden további nélkül PhD hallgatókat indíthatott a többi, mezei hallgatókból álló csapat ellen, a hazai versenyzőknek meg a felkészítőn azt mondták, hogy Mt. nem is kell, szövjogi verseny lesz valójában, hiszen a szövjogos tanárok szervezik, ehhez képest a jogi probléma 90%-ban munkajogi volt.

Az első agrárelőadáson bemutattam a TDK-t az évfolyamnak (vagyis annak a tucatnyi embernek, aki bejött…), remélem, legalább néhányan követni fogják az eseményeinket, mert tök jó programokat tervezünk a félévre (már ha a felelős oktató nem szabotálja el, mint az iskolaszövetkezetes ülést novembertől folyamatosan… ma este küldöm neki ezzel kapcsolatban a félév második zaklató e-mailjét, remélhetőleg hétfő reggel a postája tetejéről ez fog mosolyogni rá 😈).

Nem feltétlenül Starbucks, de egyértelműen a kávé a félév jelszava.

Elvileg még február során lehet majd pályázni szervezeti támogatásra a TDK-knak: ezt várom a legjobban, mert bár nem nagy összegekről beszélünk, jó lenne, ha nem nekem vagy a másik demonstrátornak kellene minden egyes kiadást megelőlegezni a nyomtatásoktól a virágcsokrokig. Részemről a kis összegek halmozódnak már előző szemeszter óta, a másik lány ezen a héten fizetett ki 7000 forintot oklevélnyomtatásra. 👍

A HÖK-kel a kari lap jelenleg békében van, remélem, ez így is marad, mert fontos, hogy jó viszonyt ápoljunk a többi szervezettel, különösen azzal, amelyiknek a keretei között működünk. Az elnökkel elvileg a jövő héten tudok majd beszélni, ami kicsit késői, de még mindig jobb, mint a semmi, mert több kifizetéssel kapcsolatos kérdésünk is van, plusz abban sem vagyok biztos, hogy idén a HÖK irodán fogjuk-e tartani az üléseinket. Az első KGY 21-én lesz, novembertől mostanáig az összes beszámolómról most fognak szavazni, mivel bár előző félévben megtartották a választásokat, a küldöttgyűlés nem alakult meg.

A szemeszter első szerkesztőségi ülése alkalmából elmentünk a Sirius Teaházba, de nem hiszem, hogy törzshelyünk lesz, a többség nem tudta, hogy földön kell ülni, így zakóban, szoknyában jöttek (sznob joghallgatók vagyunk, na 😅), és én is eléggé kilógtam a laptopommal meg a jelenléti ívvel, amit a tagok arcába nyomtam. Szerencsére úgy tűnik, hogy csak azok lépnek ki idén, akik ZV-re készülnek, vagyis számolhattunk a távozásukkal — ettől függetlenül felvételit hirdetünk, mivel cikkíróból és fotósból sosem elég.

Ha minden jól megy, márciusban az összes korrektort viszem az e-nyelv korrektorversenyére, és a HÖK/az egyetem fogja fizetni a nevezési díjat. Persze sikerült rászervezni egy másik programomra a dolgot, úgyhogy részemről rohanós lesz az a hétvége, de anyagi okokból egyiket sem lehet már lemondani, úgyhogy be kell keményítenem. (Fun fact: az egyetemi média mindenhol ott van, az ELTE Press főszerkesztője az irodavezető a versenyt szervező nyelvi szervezetnél.)

Mostanában a szociális életem is felfelé ível, a szorgalmi időszak előtt sikerült több barátommal is találkozni, voltam Hévízen egy tágabb baráti körrel, hétfőre pedig bepréseltem egy egészen elfogadható Tinderrandit. Egy netes vállalkozó sráccal találkoztam, aki digitális nomádként határozta meg magát, és elég jól elbeszélgettünk a pályakezdésről, munkavállalásról, sok elgondolkodtató dolgot mondott a szakmán belüli orientációval, illetve általános elhelyezkedéssel kapcsolatban, amik egyfelől nagyon motiváltak, másfelől egyáltalán nem számítottam ilyen jellegű értékes inputra, és még nem dolgoztam fel mindent, amit mondott.

Pénteken hivatalos voltam egy szülinapra, ahová azonban sajnos nem mentem el, mivel előtte a nagymamáméknál találkoztam anyával, aki teljesen kiborított. 😦

A nagymamám sajnos továbbra sincsen jól, és a békés elmúlás sem következett még be, ami meglehetősen lehangoló helyzet, ugyanakkor az idő többségében megfeledkezem róla, és nem érzem magam miatta szomorúnak, aztán eszembe jut, és rájövök, hogy nem gondoltam rá, és bűntudatom van miatta, ami meg persze bánt… Sajnos mióta egyáltalán nem tud kommunikálni a külvilággal, számunkra olyan, mintha meghalt volna, hiszen nem tudunk érdemben kapcsolatba lépni vele, ahogy ő sem velünk, ugyanakkor szenvednie kell — ezt elég meredek leírni, de már régóta gondolkodom ezen, és tényleg ez a helyzet.

Szeretném ebben a félévben befejezni azt a nyomi regényt, amit már kb. 2 éve folyamatosan készülök befejezni, eskü, legközelebb akkor írok róla, ha kitettem az utolsó pontot 😀 A Tigis FB oldalamat eléggé elhanyagoltam mostanában, de igyekszem feléleszteni, mert tök sok jó eseményről és fontos hírről lemaradok nélküle. A sport terén már nem merek vállalásokat tenni, de igyekszem visszaszoktatni magam az edzőterembe, egyszer már el is mentem a héten.

Remélem, nektek is jól indul a félév, és újult energiával vágtok bele a lassan tavaszi feladatokba 💕

PS. minden Chrome-használónak ajánlom a Momentum bővítményt: ha új lapot nyittok meg, köszön nektek, minden nap új tájképet mutat, és pár apró funkciót testre lehet szabni benne.

Rohamléptek

Régen rossz, ha úgy ül neki a blogger a személyes posztnak, hogy előveszi a naptárat, hátha úgy emlékszik még valamire az elmúlt pár hét két hónap eseményeiből, de mivel nem ítélem halálra ezt az oldalt, nincs más hátra 😂

Az előző, Milánóról szóló bejegyzést azzal a megközelítéssel írtam, hogy hamarosan kiteszek egy posztot arról, hogy az utazást leszámítva hogyan alakult eddig a félév, de… Hát látható az eredmény. Tulajdonképpen a szünet első három napja is azzal telt, hogy különböző elmaradásaimat pótoltam, illetve kialudtam magam, ezért is nem jött ki ez a bejegyzés még múlt hét pénteken.

Tanulmányi ügyek

Az Agrárjogi Tanszéken demonstrátor lettem, és egy TDT ülés alkalmával kiderült, hogy TDK titkár is, ami külön jó, mert az utóbbi pozícióra nem jelentkeztem, egy másik demonstrátor pedig szerette volna…

Egyelőre élvezem a demonstrátori/titkári teendőket, szeretek bemenni a tanszékre, különösen mivel a tanszékvezető és a tanszéki előadó is nagyon aranyos, illetve mivel elsősorban szervezési és online marketing feladatok vannak, ugyanakkor a felelős oktatóval egyelőre bizonytalan a viszony, mivel volt egy félreértés azzal kapcsolatban, hogy ő mibe és milyen mélységben akar bevonódni — ebből végül is én kerültem ki győztesen, hozzáférek a TDK levelezéséhez, ami nem hátrány, tekintve hogy a TDT oda küldi a körleveleket, hogy éppen mit kell csinálni a titkároknak, de lehet, hogy az oktatóval való személyes kapcsolatnak ez annyira nem kedvez.

Eddig egy TDK ülést szerveztünk, ami kifejezetten jól sikerült, a következő nagy feladat pedig az OTDK kari fordulójára való felkészülés: ezen tőlünk csak egy versenyző van, egy másik demonstrátor, akit a harmadik demonstrátorunk opponál, én pedig szervezőként veszek részt — a tanszéki kommunikáció nem 100%-os, így vannak stresszes pillanatok, de nagyon várom az eseményt, főleg mivel korábban egy OTDK-napon sem maradtam benn, és ha minden jól megy, az egyetemi pályafutásom alatt ez lesz az utolsó OTDK-év.

Számomra a versennyel kapcsolatban a TDT hozzáállása volt eddig a legnagyobb meglepetés: ők elsősorban arra törekszenek, hogy az intézmény a lehető legjobb statisztikát produkálja, tehát a lehető legtöbb szekcióban, tagozatban legyen dolgozat, és mind nyerjen, vagyis a központi kvóták elosztásánál is ez a meghatározó, ami nem feltétlenül kedvez a versenyzőknek.

Ami általában a tanulmányi kötelezettségeket illeti: idén egész jól tartom magam az előadáslátogatási terveimhez, eddig alig hiányoztam, és általában sikerült megkérnem egy-egy barátot, hogy vegye fel nekem az előadást, így vissza tudom hallgatni később az anyagot. Ez nekem nagyon jó módszer, ha itthon, kényelmesen jegyzetelhetek, sokkal több megmarad egy-egy óra anyagából. Ugyanakkor szünet után következik a feketeleves, ugyanis el kell kezdenem a Gt előadásokat is látogatni, ha át akarok menni a vizsgán, ehhez pedig semmi kedvem, előző évben sem véletlenül hagytam abba a bejárást, de ha valaki a saját szavait akarja hallani a vizsgán… 😒

Idén évfolyamdolgozatot kell írnom, ezt egyelőre el sem kezdtem, de remélem, hogy a szünet második felében érdemben tudok dolgozni rajta, ugyanis ha ez nem sikerül, fogalmam sincs, mikor fogom megírni, egy teljes félévvel elhalasztani pedig nem áll szándékomban. Nem jelent túl nagy motivációt, hogy a konzulensem, aki egyébként nagyon lelkes és workoholic, kijelentette, hogy nem bánja, ha legközelebb leadáskor hall felőlem, és nem fog csak azért rosszabb jegyet adni, mert nem jártam a nyakára.

Ebben a félévben egyfelől sok ZH-ra kell készülni, mivel jog- és állambölcseletből, illetve Gt-ből minden héten írunk, ugyanakkor előbbi csak szövegismereti dolgozat, utóbbit pedig már egyszer tanultam, szóval… Ennek ellenére mindkettő nagyon időigényes, nekem pedig időm pont nincs. 😦 Valódi dolgozatot eddig csak munkajogból kellett írni — ez meglepően jól, 90% fölé sikerült (végig sem olvastam a jogszabályt…), de ebből meg csak kéthetente van óra, ami a sok ünnep és szünet miatt halottnak a csók. Szövetkezeti jogból pl. eddig két szeminárium volt, de az első csak bevezető, ismerkedő óraként volt megtartva, ahol az iskolaszövetkezetekről beszélgettünk…

Összességében azt érzem, hogy sokkal többet kellene tanulnom, gyakorlatilag minden nap le kellene ülnöm, és legalább a jogszabályt, illetve a tankönyvet át kellene olvasnom, de mire hazaérek, enni és aludni van csak energiám.

Kari lap

A Jurátus az egyik fő oka, hogy folyamatosan mindennel el vagyok csúszva, és jóformán csak úszom az árral. Imádom a magazint és a közösséget is, ráadásul amilyen szerencsétlen alkat vagyok, még a főszerkesztőséget is élvezem, hiszen főnökösködni lehet, ugyanakkor nagyon nagy idő- és energiabefektetést igényel, hogy minden annak rendje s módja szerint menjen.

A felvételi kampány sikeres volt, 15 főt vettünk fel, köztük lapmenedzsereket és olvasószerkesztőket is, ami a helyettesem, D és az én életemet is nagyon meg fogja könnyíteni hosszú távon, ugyanakkor mivel még csak a betanítás szakaszában járunk, a sok plusz ember egyelőre csak minimálisan vett le a terheinkből.

Maga a felvételi eljárás rengeteg időt vett igénybe, hiszen mindenkit személyesen meg kellett hallgatni, aztán minden héten szerkesztőségit kell tartani, minden nap fel kell tölteni egy cikket, rá kell nézni az egyes projektjeinkre kb. hetente, hogy haladnak-e stb. Nem panaszkodom, inkább csak próbálom érzékeltetni, hogy miért olyan megterhelő nekem ez a munka — eléggé csodálom az elődeimet, amiért szinte sosem panaszkodtak.

Egyébként volt két küldöttgyűlés, amin részt kellett vennem, hogy HÖK-ös hírek is legyenek a lapban (más nem mutat hajlandóságot, hogy beszámoljon ezekről az ülésekről — lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy este kilenc körül szokott kezdődni a buli), és az év első ELTE Press ülésére is elmentem, ahol mindenki elsírta a maga baját, de sajnos nem nagyon tudtunk segíteni egymáson.

Az újak miatt fotózást kellett szervezni, én is elmentem rá, hátha lesz egy jó portrém, bár eléggé erősen kételkedem benne, mivel két óra között rohantam oda a fotósunkhoz, hogy csinálja meg a képet. Október 23-án elmentünk megnézni a Frida Kahlo kiállítást, utána pedig beültünk egy étterembe beszélgetni, ismerkedni.

Nem vagyok nagy rajongója az új fizetési rendszernek (iskolaszövetkezet helyett ösztöndíjként kapjuk a fizetésünket), eddig egy pályázat volt kiírva, amire 3 fő tudott csak pályázni, mivel kb. egy hét sem telt még el a szorgalmi időszakból a leadási határidőig (közülük egy lánynak nem bírták teljesíteni a kiutalást, azóta is reklamálunk…), októberben nem írtak ki pályázatot, vagyis november közepén lesz leadás leghamarabb, ami azt jelenti, hogy december közepén kapnak pénzt először a szerkesztőség tagjai… Aki kicsit is ismeri a büntetés és a jutalmazás pszichológiáját, tudja, hogy ez milyen mérhetetlenül kontraproduktív, nem véletlen, hogy ez az ösztöndíjakra és nem a fizetésekre lett kitalálva. 😒

Családi

A nagymamám állapota sajnos egyáltalán nem javult, sőt… Folyamatosan szenved, gyakorlatilag csak fekszik egész nap, és nem tud csinálni semmit, már önállóan enni sem képes, vagy csatornát váltani a tévén — még a fizetett ápolók is kritikán aluliak, a nagypapám pedig se koránál, se végzettségénél fogva nem alkalmas az egész napos betegellátásra, mégis töretlenül gondoskodik a nagymamámról. Ezen a ponton nem igazán van más választása, de engem még a hetente való látogatás is kikészít, szóval…

Apukámnál jártam a hétvégén, és megismerkedtem az élettársával (mert mint kiderült, tényleg van barátnője, és együtt is élnek) — értékeltem volna, ha nem csak úgy, péntek este nyögi be a telefonba, hogy ugye tudom, hogy mi a helyzet, különösen mivel az egész arra tekintettel történt, hogy el mertem mondani, kicsit jobban vagyok 🤷‍♀️

A barátnő, T egyébként nagyon pozitív csalódás volt, ennyi titkolózás után legalábbis valami nyilvánvaló és szembeötlő borzasztó tulajdonságot vártam, de ez kb. másfél óra alatt nem ütközött ki. Jó kiállású, nyelveken beszélő, képzett nő, aki tejes állásban dolgozik, saját ingatlannal rendelkezik, sportol és egyébként barátságos is. Enyhén rasszista, és valószínűleg vallásos is, de mindent összevetve azt hiszem (és remélem), hogy jól ki fogunk jönni, abban pedig biztos vagyok, hogy apára jó hatással van, mivel mióta együtt vannak, tény, hogy apa pozitív szokásokat vett fel.

A hab a tortán, hogy apa kiköltözik Budapestről, hogy közelebb legyen a munkahelyéhez — vett egy házat, a mostani házát pedig eladta, februárig kell átmennie a Pest megyei településre. Onnan fog bejárni Budaörsre, a relatíve új munkahelyére. Én támogatom, hogy az ember igenis merje meghozni a neki kedvező döntéseket, még akkor is, ha kockázattal járnak, de az a helyzet, hogy más egész életében nem bonyolít le annyi ingatlantranzakciót, mint apa az elmúlt néhány évben… Nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, neki sem ártana pár év terápia, hogy megoldja a valódi problémáját, amit költözködéssel, házak és lakások félig felújításával, majd ismételt költözködéssel igyekszik enyhíteni.

Anyával elmentünk Parndorfba, az outlet centerbe, de mindketten nagyot csalódtunk, ugyanis kevés kivételtől eltekintve csak két véglet van: nagyon outlet jellegű, gyakorlatilag viselhetetlen dolgokat árusító üzletek, illetve olyan luxusmárkák, amiket aki megengedhet magának, igazán indokolatlan, hogy ilyen kietlen helyen vásárolja meg, amire szüksége van.

Írás

Begépeltem a 17. fejezetet, de majd húznom kell belőle, azt hiszem, egy teljes oldalnyi felesleges hülyeséget beleírtam, és így nem lett elég feszített a fejezet, de majd akkor fogok erről véglegesen dönteni, ha a 18. fejezetet is digitalizáltam — ez eltarthat egy ideig, mivel az elejét ennek eleve kicsit átírva kell begépelnem. Ha ezzel megvagyok, csak az utolsó, 19. fejezetet kell megírnom, és kész a remekmű, lehet szerkeszteni 🙂

Gondolkodom a NaNoWriMón, de az az igazság, hogy valószínűleg jobban járnék, ha az évfolyamdolgozatom 40 ezer karakterén ügyködnék.

Egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy mihez fogok kezdeni ezzel a regénykével, minden esetre előolvasókat kell majd keresnem, illetve bétákat is — eddig stoobie javított nekem, remélem, az utolsó két fejezetet is vállalja majd, de egy második vélemény sosem árt 🙂

Remélem, kellemesen töltitek a hosszú hétvégét! ❤

Vizsgaidőszak #7, avagy 🦄 vs 💀

Nem mondom, hogy legyőztem a rendszert, mert egy tárgyat elhagytam, a gt-t meg nem próbáltam meg harmadjára is, viszont a vizsgaidőszak fő célját, a Pp. vizsgát teljesítettem, és a Be. szigorlatom is jól sikerült 😊

Nagyon sok minden nehezítette ezt a vizsgaidőszakot, de elsősorban az alvászavar kavart be nekem: egy ponton este hattól voltam ébren, és vagy egy hétig egy napsugarat sem láttam, de mostanra ezt szerencsére sikerült legyőzni, és már több mint egy hete normális időbeosztás szerint élek, ami jó előjel a következő félévre. 💪🌞

A hétvégén a kari laptól páran megyünk korcsolyázni, ami nagyon időszerű, mert tavaly egyáltalán nem jutottam ki a jégre, és jó lesz összerázódni a félév eleje előtt, mert lassan annyi teendő halmozódik fel, hogy köszönni se lesz időnk egymásnak az első szerkesztőségin. Örülök, hogy végre valami olyannal foglalkozhatok, aminek értelmét és eredményét is látom, csak kár, hogy nem joggal kapcsolatos 😂

A tárgyfelvétel a jelenlegiek fényében érdekes kaland lesz, mivel nincs keresztfélév, alig van mit felvennem, úgyhogy most diffeket kéne csinálnom, csakhogy azokon véletlenül sincs annyi hely, ahányan szeretnénk járni… Talán egy évfolyamdolgozatot is bepasszírozok, ha minden kötél szakad, mert valamivel azért haladni kell.

Jelentkeztem egy online angol kreatív írás tanfolyamra, ami márciusban kezdődik, azzal szeretnék sokat foglalkozni, és a félbehagyott regényemet is le szeretném már gépelni, úgyhogy az a legnagyobb reményem a következő félévre, hogy az az energia és motiváció, amit most érzek, nem fog elszállni a szorgalmi időszak első pár napjával. Még a vizsgák között kiolvastam a Big Magicet, a jövő héten pedig A siker tintájával fogok ráhangolódni a feladatra. 🙆🏼‍♀️

Legyetek jók 😙💖

NaNo helyzetjelentés 📖

Az előrehaladásom mondhatni tökéletesen jellemző rám: kicsit le vagyok maradva, de egyelőre semmi behozhatatlan 😀 Kicsit több, mint 6000 szónál járok a 30 ezres célból, szerintem az elmúlt fél évben összesen nem írtam ennyit.

Mint látható, az előrehaladásom nem éppen egyenletes. 😀

Húsvétra megkapom a nagymamámtól a Big Magic című alkotást: remélhetőleg ideér időben, és még a Camp vége előtt meríthetek belőle némi motivációt.

A jövő hét második felében már tavaszi szünet lesz, természetesen kb. zéró lehetőséggel a pihenésre… Azért még mindig jobb, mintha be kéne menni az egyetemre.

Félelmetesen közeledik a szaknyelvi nyelvvizsga, már a szóbeli időpontom is megvan, és hétfőn tartjuk az utolsó órát.

Ti mire számítotok a nyuszitól? 🐰🐣

Merengő Tábor, AFS Találkozó

Július második felében sajnos nem írtam blogbejegyzést, de kivételesen nem lustaságból, hanem mert eléggé elfoglalt voltam. 🙂

Idén először (de remélhetőleg nem utoljára) voltam Merengő Táborban: szerintem nagyon jól sikerült, érdekes volt élőben is találkozni az emberekkel. A fandomok jelentős részét sajnos nem ismertem, de attól még többnyire részt tudtam venni a feladatokban. Lionela feltöltötte a képeket és a videókat, legalább a két személyes kedvencemet nézzétek meg:

Luna, Tigi és Rosa almahalászat után

Bosszúállók csapatkép (nem látszik, de azért állunk így, mert a logónkra rajzolt pózokat utánozzuk)

Az AFS Találkozó a következő hétvégére esett, és az én várakozásaimhoz képest nagyon jól sikerült. 🙂 Az Ahoy!-ba mentünk, ahol a légkondi sajnos vacakolt, viszont rendes asztalnál tudtunk ülni, a limonádé és a kaja is finom volt. A játékok során sikerült pár javaslatot is begyűjteni, hogy hogyan tovább az oldallal, úgyhogy ezen felbuzdulva alkategóriákra bontottuk az együtteseket, és most igyekszünk besorolni a történeteket a megfelelő helyre — remélhetőleg nyár végére végzünk, de 1000+ történet elég sok, és még a júliusi kategóriázásnál kiderült, hogy nekem kb. 50 után görcsbe áll a kezem 😀

A héten végre találkoztam egy volt osztálytársammal, aki idén szeptemberben kezd az NKE-n valamiféle nemzetközi szakot — első helyen a nemzetközi tanulmányokat jelölte meg, de azt mondta, nem bánja, hogy végül ide vették fel, az ELTE-ből amúgy is elege van. Egyelőre a gólyatáboron vacillált, kíváncsi vagyok, végül elmegy-e — kevesen lesznek az ő szakján, nem úgy, mint a jogászoknál, úgyhogy lehet, hogy megéri kibírni.

Tegnap végre átolvastam a regénykezdeményemet, és írtam is egy kicsit: nem ez lesz életem fejezete, de nagy megkönnyebbülés, hogy még képes vagyok koherens mondatokat alkotni (legalábbis jobbakat, mint amiket a blogomban szoktam 😀 ).

A fényképezőgépem úgy fél éve elromlott, de csak most tudtam elvinni a szervizbe: potom 30 ezer forintért fogják megjavítani, ha egyáltalán sikerül 😦 Az az érdekessége a dolognak, hogy a gép még a Niagaránál beázott, de utána kiszáradt, és évekig kifogástalanul működött, mielőtt végleg beadta volna a kulcsot.

A napokban sokat gondolkodtam rajta, hogy mihez is akarok kezdeni, ha végeztem, milyen szellemben akarok nekivágni a harmadévnek, de mindig oda jutok, hogy muszáj lesz 4-esre vagy 5-ösre teljesíteni a két szigorlatot, amihez jóval többet kell majd tanulnom, mint amire másodéven hajlandó voltam. Azt vettem észre, hogy mindig mindenhol panaszkodom az ELTE-re, pedig a hibák és nehézségek ellenére örülök, hogy itt tanulhatok — erre gyakrabban kéne emlékeztetnem magam, akkor talán kicsit motiváltabb lennék. Ha azt vesszük, engem még semmilyen formában nem bántott a rendszer, még egyetlen egyszer sem kellett UV-t felvennem, tehát nem igazán van okom a panaszra, akkor sem, ha a barátaimmal nem éppen igazságos az intézmény.

Valószínűleg az EGJ1-et lehet majd angolul is hallgatni, aminek nagyon örülök, de sajnos angol szaknyelvet még mindig nem találtam, és azt se tudom, hogy németre hová iratkozzak be. Angolból ILEC-felkészítőt egy nyelviskola tart, de az kb. 2 hónapja létezik (a megszűnt Precedens Nyelvstúdióból vált ki), szóval kérdéses, hogy akarok-e 160 ezret oda befizetni egy féléves tanfolyamra. Profex felkészítő a Pázmányon szokott lenni, van is évfolyamtársam, aki sikeresen szerzett szakmai nyelvvizsgát utána, de azt még nem írták ki.

Németből ezzel szemben a bőség zavara áll fenn: rengeteg nyelviskola hirdet B2-es vizsgával már rendelkezőknek felsőfokra felkészítő tanfolyamot, az aprócska gond csak az, hogy fogalmam sincs, hol van színvonalas képzés, illetve hol indulnak el a tanfolyamok. Csak a Danubiust ajánlották nekem, de az a jelek szerint az megszűnt. A Katedrában a csoportos órák borzalmasak, az ITK-ban és a Goethe Intézetben dettó, a többi meg a hirdetés alapján tökéletesen egyforma.

Nyári akcióterv

Indokolatlanul sokáig tartott, mire rászántam magam erre a bejegyzésre, de ahhoz képest, hogy nyári szünet van, bőven akad teendőm — mindenesetre mostanra sikerült teljesen kifújnom magam az év végi hajtás után. 🙂

Nem írtam erről sehova, de régóta gondolkodom rajta, hogy kellene nekem egy gyakornoki hely egy ügyvédi irodában (zéró jogász rokonnal nem igazán lát bele az ember a különböző karrierutak valóságába), és hónap elején megkeresett egy barátnőm/ismerősöm, mivel annál az irodánál, ahol ő már fél éve dolgozik, több gyakornokot is kerestek.

Nagyon jól esett, hogy gondolt rám, főleg mivel nem is vagyunk olyan különösebben jóban, és abszolút beleéltem magam a dologba, de aztán nem lett belőle semmi: minimum 2 napra kerestek valakit, ezt másod- és negyedéven még be is lehet vállalni, de harmadéven szerintem kizárt — nekem legalábbis biztosan nincs rá kapacitásom a kari lap, AFS és egyéb már vállalt kötelezettségek mellett 😦 (BTW jövőre alapból 35 órám lesz, és ez csak az, ahol majd személyesen meg kell jelenni :’D)

Ettől függetlenül még mindig örülök a lehetőségnek, mert végre megláttam a fényt az alagút végén. Ráadásul végre kifizették a második féléves munkánkat a kari lapnál, úgyhogy abszolút boldog vagyok.

Ha már AFS: lesz találkozó július 30-án, részletek itt. (Momentán velem együtt 5-en vagyunk, pedig előzetes felmérésen 12-en jelezték, hogy ebben az időpontban ráérnének :D)

A hóvégi Merengő táborra pedig nagyon készülök, már azokat a mini utazótusfürdőket is beszereztem. ❤

Pár nappal ezelőtt túljutottam a 100 days of productivity kihívás felén (tumblr), mindenkinek ajánlom, abszolút rászorítja az embert, hogy minden nap végén találjon a tevékenységében valami értékeset, érdemlegeset 🙂

Pénteken végre sikerült találkoznom egy volt osztálytársammal, jó volt látni, hogy végre talált egy olyan szakot, amit legalább nem utál intenzíven. 🙂 A többieket sajnos még nem sikerült levadásznom, de remélhetőleg a nyár folyamán mindenkit sikerül elkapnom két nyaralás között.

Most, hogy itt a nyár, és nem csak az Egyetem térre kell mennem, ami az autósoknak tabu, végre tudok vezetni: voltam a Paskálon, a Praktikerben (dombon van!!!), a Duna Plazában, a Tescóban és a nagymamáméknál. Ha elég bátor vagyok, a nyáron még egy-két autópályára is felhajthatok 😀

Ami az írást illeti, a Nem akartam javításában jelentős előrelépéseket tettem, még ebben a hónapban végleg le fogom zárni ezt a történetet, és akkor végre teljes erővel koncentrálhatok az aktuális dolgaimra. Csináltam egy Camp Nanós projektet, remélhetőleg ezúttal sikerül teljesíteni is.

Egyébiránt a Töviskapuról tud valaki valamit? 

Beszámoló + Liebster Award 2.

A hosszú hétvégének hála a legutóbbi bejegyzésem óta sokat haladtam a különböző ügyeimmel.

Még szünet előtt megtartottuk a felvételiket a kari lapnál, kiválasztottuk az olvasószerkesztőnket, de azóta nem volt szerkesztőségi, úgyhogy még nem sikerült igazán összeismerkedni az újakkal. A honlapunk még mindig nincs fenn, de már legalább a kommentelési felületre vethettem egy pillantást 😀 Van még egy jó hírem ezzel kapcsolatban, de csak akkor fogom közzétenni, ha hivatalos lesz 🙂

Pénteken Elyesszel voltunk Bea előadásán, ezúttal sokkal lélektanibb megközelítésben boncolgatta az írós témákat, nekem tetszett: két aha-élményem is volt 🙂 Végre, évek után kaptam valamiféle magyarázatot a “miért is beszélek magamban, ha nem vagyok elmebeteg?” kérdésre, és még valami kezelési javaslatot is, úgyhogy most ezzel fogok próbálkozni. A következő előadás áprilisban lesz, remélem, oda is eljutok, bár az időpont még kétséges.

Nekem ezek a találkozók mindig adnak némi lendületet, úgyhogy befejeztem a történetem 7. fejezetét, már csak javítani kell, és mehet stoobie-hoz, aki egészen régóta elviseli a hülyeségeimet ❤ Egyébként ha valakinek van működő címadási stratégiája, ossza meg velem, mert bárki tanúsíthatja, hogy ez nem az erősségem. 🙂

Egyébként szeretnék a Camp Nanón sokat haladni a történetemmel, remélem, összefér az évfolyamdolgozattal (BTW már kész a kérdőívem, csak a konzulens okéjára várok).

A múlt hét abból a szempontból is történelmi jelentőségű, hogy úgy vásároltam, hogy valódi kuponokat használtam. Nem vagyok nagy híve a dolognak, de azért az Árkád-napok 20%-os engedménye engem is megfogott, és csak olyasmit vettem, amit úgyis kellett volna (komolyan, még a Libribe se csábultam be), úgyhogy károm biztos nem származott belőle 🙂

Ma egy kispesti kirándulás árán elintéztem a jogsimhoz a fotót, már csak várni kell a postást 🙂

Ez a második alkalom, hogy a blogom Liebster Awardot kapott, ezúttal Becca-R-től 🙂 Itt is köszönöm, hogy gondoltál rám!

Az előző díjhoz tartozó poszt itt olvasható.

Szabályok:
– Nevezd meg, hogy kitől kaptad a díjat!
– Írj magadról 11 dolgot!
– Válaszolj a feltett kérdésekre!
– Jelöld meg a kihívottakat!
– Tegyél fel 11 kérdést!

11 tény rólam:

1. Szemüveges vagyok.
2. Személyesen nehezen ismerkedem, képes vagyok úgy kijárni egy kurzust, hogy utána nem ismerem meg az embereket 😀
3. Fontosnak tartom a külső elismerést.
4. Irigy vagyok, legalábbis irigyebb az illendőnél.
5. Nem tudok főzni, de egy jó mikróban szinte bármit elkészítek.
6. Nyolc évig ritmikus gimnasztikáztam, most aerobikra járogatok.
7. Nagyon sokáig fogszabályzót hordtam.
8. Mindig anyával éltem.
9. Szeretem halogatni a dolgokat.
10. Tudok titkot tartani.
11. Örülök, hogy joghallgató lehetek.

Becca kérdései:

1. Ha kitennének egy lakatlan szigetre, mi lenne azaz 5 dolog, amit magaddal vinnél? Miért?

Egy helikoptert és két pilótát, illetve elégséges üzemanyagot. Ha embert nem vihetek, akkor kézikönyveket a helikopter használatához, és persze élelmet.

Miért? Hogy a lehető leghamarabb visszatérhessek a civilizációba 🙂

2. Mihez kezdenél, ha megnyernéd a lottót?

Ha tényleg nagy összegről lenne szó, valószínűleg keresnék egy befektetési tanácsadót, vagy akár többet is. Egyébként pedig csomó mindenre költenék, amire most nem tudok, pedig nekem/anyának nem ártana.

3. Mit tartasz a legrosszabb emberi tulajdonságnak?

Nehéz választás 😀 Talán a megbízhatatlanságot. Ha valaki megbízhatóan az ellenségem, megbízhatóan szemét mindenkivel, megbízhatóan kétszínű stb., attól legalább tudom, hogy mire számítsak. De aki hol ilyen, hol olyan… Hát az kikészít. 😀

4. Ha visszamehetnél az időben, melyik kort választanád? Miért?

Az az igazság, hogy eléggé örülök, hogy a modern orvostudománnyal egy időben élek 🙂 Ettől eltekintve most épp a polgárháború előtti Delet választanám.

5. Hol szeretnél a később élni? Hol tudod elképzelni a jövődet?

Ha minden a terveim szerint alakul, jogász leszek, az pedig eléggé államhoz kötött — Budapesten képzelem el a felnőttkoromat, a kivándorláshoz túl kényelmes vagyok 😀 De szeretnék sokat utazni, és remélem, hogy lesz lehetőségem pár hónapig külföldön dolgozni.

6. Milyen műfajban szeretsz olvasni, írni?

A prózát szeretem, azon belül is a szórakoztató irodalomhoz tartozó regényeket, de persze némi szépirodalom se árt 🙂

7. Melyik filmben szerepelnél szívesen? Miért?

Nincsenek ilyen ambícióim, de ha választani kell, akkor bármilyen kosztümös filmben — szeretem a jelmezeket 🙂

8. Mi a véleményed a mostani tinikről?

Szerintem nincsenek mostani tinik, individuumok vannak, akik különbözően reagálnak a világra. Nem hiszem, hogy a most kamaszkorba lépők bármivel jobbak/rosszabbak lennének, mint az én generációm, ahogy azt sem hiszem, hogy az engem megelőző korosztályok joggal mondhatnák, hogy “bezzeg az én időmben”. Minden változik, és ez így van jól. 🙂

9. Ha egyet kívánhatnál, mi volna az?

Örök egészséget.

10. Melyik a kedvenc ünneped?

Hát… Az ünnepek jelentős részét nem is tartjuk, szóval elég kicsi a választék. A karácsonyt szeretem, de ha személyesebbet is lehet választani, akkor a születésnapomat mondanám.

11. Mit szeretsz a legjobban az életedben?

Hogy az enyém, én alakítom, de én is felelek a döntéseimért.

Kihívottak:

Mariann

Demi Kirschner

11 kérdés:

1. Mi szerettette meg veled az olvasást?
2. Melyik időjárás-jelentésnek hiszel és miért?
3. Tettél már ki olyasmit az internetre, amit megbántál?
4. Megöltél valakit. Hogy szabadulsz meg a holttesttől?
5. Mire vagy a legbüszkébb?
6. Te mondod, vagy neked mondják? “Én megmondtam.”
7. Megoldhatsz egy globális problémát. Melyiket választod?
8. Ha a pénz nem lenne akadály, hová utaznál?
9. Mi a kedvenc sportod?
10. Írás/blogolás terén ki a példaképed?
11. Hiszel a szerencsében?

 

Csupa jó :)

Csütörtökön megvolt az év első szerkesztőségi ülése 🙂 A jó hír, hogy emlékeztek rám, és már van 5 ember, akinek én is tutira megjegyeztem a nevét — 27-ből ugyanis főszerkesztőstül 6-an jelentünk meg. Elég nagy átállás lesz (nem lesz többet papíralapú megjelenés), úgyhogy nagyon sokan kikerülnek, cserébe tömeges felvételire lehet számítani, szeptember végén pedig csapatépítés. Hihetetlenül jó érzés, hogy ezt is úgy szervezik, hogy egyik délután meghívott előadó lesz, másnap meg kalandpark, vagyis nem teljes hétvégés vedelés lesz 😀

Nem akarom elkiabálni, de ez a rangsorolásos tárgyfelvétel nem is olyan borzasztó, legalábbis lelkileg semmiképp, a végkimenetelét még nem tudom. Az nem a rendszer hibája, hogy kénytelen leszek péntekre is tárgyat felvenni, és az sem, hogy nem vonz a jogi dogmatika c. csoda (még mindig jobbnak tűnik, mint a jogpolitika és jogalkotástan).

Úgy fest, hogy az elsős tankönyveim eladható részét sikerül egyben továbbadni, egy srácot, aki alattunk járt (és az egyik barátnőm pasija volt), hozzánk vettek fel, és kb. 10 másodperccel azután, hogy kitettem a csoportba az eladó könyveimet, jelentkezett, hogy neki kellene. Erős a gyanúm, hogy valami köze van a csoportbeosztásnak a középiskolához, ugyanis ő is abba a házba került, mint én tavaly, pedig ő F betűs.

Szintén jó, hogy megjött az új helyesírási szótár, most ezt fogom tanulmányozni a KRESZ helyett.

Körmözésben fejlődök, vettem egy új színt, ezzel sokkal szebben sikerültek a körmeim, mint az előző szett (az egyébként két hétig volt fenn, és bírta volna tovább, csak meguntam, meg az első idei egyetemi fellépésre nekem új köröm kellett, mert hiú és self-conscious vagyok).

A némettanfolyamról még mindig nem jeleztek vissza, viszont elvileg lesz szakmai angol, igaz, az órarendembe csak a human rights modul fér bele, ami pont nem kell az ILEC előkészítőhöz, de jobb, mint a semmi. Jelentkezés elég középkoriasan valami faliújságon lesz, de hogy mikor, azt még a központvezető se tudja.

Végre átnéztem az új történetem elejét, és úgy fest, már találtam is hozzá pár előolvasót/bétát, de ha valakit esetleg érdekel, itt a keresőposzt. 🙂

Azt hiszem, átestem a ló túloldalára a találkozókkal, jövőhéten kettő is lesz, hétvégén a volt magyartanárommal is, következő hétvégén osztálytalálkozó,  hó végén meg a csapatépítés.

Jövő csütörtökön megyek forgalmi vizsgára, szurkoljatok, mert nem szeretnék még több órát venni. Kár, hogy senkit se ismerek, akinek Pesten elsőre sikerült. Az oktató miatt már nem stresszelek, egyrészt megmondtam, hogy nem nála folytatom, ha nem megyek át, másrészt úgy összevesztem vele, hogy szó szerint sírtam dühömben, nehogy ráordítsak a nyílt utcán, pedig engem így felhúzni nagy teljesítmény. Ki nem állhatom, amikor azt hiszik, akármit meg lehet tenni velem, csak mert igyekszem előzékeny és udvarias lenni.

Siófok és találkozók tömkelege

Az elmúlt másfél hét elég sűrű volt, csomó találkozót lebonyolítottam. 🙂

Múlt csütörtökön két volt osztálytársammal ültünk össze a WestEndben, most szerdán Revával elmentünk Siófokra, ma pedig két másik ex-osztálytárssal mentem kávézni (narancslevezni).

Valószínűleg mert elég kevés idősebb ismerősöm van, de nagyon meglepett, hogy első év végére mennyien abbahagyták a választott szakjukat/nem kezdtek magukkal semmit.

Az első csapatból az egyik lány valószínűleg szeptemberben kezdi a skandinavisztikát, ami szerintem testhezállóbb lesz neki, mint a biosz, de az volt a benyomásom, hogy otthon olyan helyzetben van, hogy ha nem is tetszik neki, ezt már akkor is el kell végezze. Mindenesetre az jó, hogy végül megszerette a Burger Kingben a kollégáit, bár amit mesélt róluk, az nekem továbbra is elég horrorisztikusan hangzik.

A másik lány megpróbált érettségizni bioszból és kémiából, de aztán nem fejezte be (el se ment szóbelizni), pedig biztos voltam benne, hogy sikerülni fog neki, mint eddig minden — az orvosira jelentkezett, de így nyilván nem lett belőle semmi, most a Rossmannban dolgozik, hogy jövőre megint elmenjen érettségizni, és jelentkezzen valahova máshova, lehetőleg nem Budapestre, hogy elköltözhessen otthonról.

A második osztálytalálkozós menetben mindenki jól érzi magát a tanulmányaival, de az osztály zsenijét nehezen tudtam volna elképzelni egy utolsó pillanatban kiválasztott, rajzolós OKJ-n. Elvileg ő is fog jelentkezni jövőre valamiféle tájépítészetre (Angliába), de ezt már annyiszor hallottam tőle különböző szakokkal és helyekkel, hogy hiszem, ha látom.

Az egészből az érdekelne a legjobban, hogy a suli statisztikáját hogy számolják — végül is az első két lányt felvették egyetemre, csak annyira nem voltak tisztában se a szakkal, se magukkal, hogy abbahagyták, az OKJ-s lány meg magántanuló volt, úgyhogy valószínűleg nem számít.

Csak ezzel a pár emberrel beszélgettem kimerítőbben (éltanulók voltak!), de még van egy lány, akiről tudom, hogy otthagyta a NKE agymosását, a szintén jogra járó fiú pedig el fog menni au pairnek Angliába. Látszik, milyen jól felkészített minket a suli a pályaválasztásra és a továbbtanulásra. Kezdem azt hinni, hogy én vagyok a hülye/velem van a baj, ha nem különösebben kételkedem a választásomban (nem mintha jelen helyzetemben túl sokat variálhatnék, de a fentiekből kiindulva ijesztő, hogy nem is akarok).

A siófoki találkozó Revával nagyon jól sikerült, elég rég nem láttuk egymást, úgyhogy nagyon sokat beszélgettünk — némi nehézség árán, de találtunk egy strandot, úgyhogy főleg ott töltöttük az időt. Szerettem volna fürdeni is, most voltam idén nyáron először strandon, de valahogy nem volt olyan nagyon jó idő.

Siófok

Az év első fagyija és lángosa is megvolt, sőt visszafelé még a MÁV-ot is legyőztük, és leültünk egymás mellé, úgyhogy abszolút siker volt (tök logikus, hogy a félig üres vonatra mindenkinek kijelölik, hogy hová üljön, tényleg). A balatoni flörtölés többeknek 20 év fölött is kimerül a “rúgd fejbe őket labdával, biztos észrevesznek” kategóriában. 😀

Végül leszőkítettem az egész hajamat, és nagyon boldog vagyok az eredménnyel, pedig még át se festettem az egészet a tonerrel. 🙂 Ezért könyörgök a fodrászoknak kb. 5 éve, és most bebizonyosodott, hogy nem lehetetlen.

A  CampNaNóra írt vázlatomból 2,5 fejezetet kidolgoztam, ha minden jó, a nyaraláson folytatom majd, úgyhogy előbb-utóbb előolvasókra lesz szükségem, és ilyen is régen volt. 🙂

Szombaton ünnepeljük a nagypapám 86. születésnapját, már előre készülök a szerelésre, a nagymamám elállított valamit a telefonján.

Hétfőn elutazom, elvileg lesz net Albániában, de mindig ezt mondják, és valójában sosincs, úgyhogy ha eltűnök két hétre, az nem személyes/általános utálat, hanem a technika ördöge. ❤

Tevékenyen

Kiolvastam az Anita Blake utolsó magyarul megjelent kötetét, a Halálcsókot, arról itt a molyos értékelés, most a Shivert kezdtem el.

Voltunk a nagymamáméknál névnapozni, ennek eredményeképpen felváltva kapok SMS-eket és e-maileket, hogy “ez most sms?” 😀 Anya megmondta a válást, a vártnál kisebb érdeklődést mutattak (semennyit…), viszont követelték, hogy akkor adja oda a másik lakáskulcsot, hogy ők majd átjönnek, amíg el leszünk utazva — nem mintha nem látnánk őket szívesen, de ez a nagyon rossz ötlet kategória, és elég sok reakcióra készültünk, de erre nem

A Nem akartam javításában (és AFS-es feltöltésében) már a 15. fejezetnél tartok, igazából ha sikerülne tartani a napi egy tempót, lehet, hogy még nyaralás előtt befejezhetném az egészet (viszont a végét nem csak szótárazni kell, hanem vágni is).

Az új, CampNanón írt vázlatomat is átnéztem, kijavítgattam, és még mindig tetszik, úgyhogy tényleg ezt fogom megírni a nyáron, vagy legalábbis elkezdem. Egyelőre viszont nem tudom besorolni semmilyen kategóriába, ami elég baj. Középiskolások vannak benne, nyomozgatásról szól (egyáltalán nem romantikus), viszont nem krimi, mert már az elején tudjuk, hogy ki a gyilkos, és nem is az a lényeg.

A Testis Temporum Kihíváson is gondolkodom, leginkább azon, hogy legyen-e majd jó soká megint, csak kicsit épeszűbben, sokkal könnyebb pontozással és csapatversenyre építve, vagy hogy lenne-e rá igény, de ezt még talán korai megmondani. Mindegy, a lényeg, hogy egy új szabályzattal is bíbelődöm, mert ebben a negyven fokban csak mozdulatlanul lehet ülni.

Tegnap megnéztük moziban a Valami követ (It Follows) című horrorfilmet, ami minden volt, csak az nem, amit ígértek — a szereplők meg se próbálták kideríteni, hogy miért történik velük, ami, és hogy lehetne elmulasztani, főleg mezei házakban és parkokban sajnálták magukat, a film másik felében autókáztak. Azt hiszem, végül sikerült medencébe ölni a gonoszt, de az nem derült ki, hogy szárazon miért nem lehetett agyonlőni, amíg vízben igen. Sajnos egyáltalán nem volt félelmetes, az összes horrorszerű kocka benne van a trailerben.

Lesz új lencse a tévénézős szemüvegembe, nagyon ideje volt, mert már annyira gyenge volt az a dioptria, hogy hunyorogva is alig tudtam elolvasni a képernyőn a dolgokat, viszont a rendes szemüvegemet nem nyomorítom meg tévézéssel (szemüvegben alvással…).