Az első hét

Nekem az első tanítási hét mindig olyan, mint egy iszonyatosan hosszú hétfő — fárasztó, kellemetlen, és illik rá a mondás, hogy a legrosszabb péntek is jobb a legjobb hétfőnél…

Az ÁJK-n az oktatást minimalizálják, már amennyire lehetséges, így első héten csak előadásokat tartanak, utolsó héten szintén, és ne feledkezzünk meg a tavaszi szünetről, illetve a szünnapokról. Most először számoltam utána igazán, de ez azt jelenti, hogy a hivatalos 14 hét helyett 11 héten át van érdemi oktatás, és ha a hallgató úgy dönt, akkor a heti rendszerességgel megtartott órákról hiányozhat háromszor, vagyis akár 8 alkalommal is elég megjelenni a szemináriumokon ahhoz, hogy teljesítsük őket, ami a 14-nek az 57%-a.

Idén úgy döntöttem, hogy laptopba fogok jegyzetelni (vagyis csatlakozom a XXI. századhoz), és már az első hét után látszik, hogy ennek nagyon sok előnye van. Egyrészt a laptopon kívül kb. semmi mást nem kell magammal vinnem, bármikor elérhetem az összes jogszabályt, és ha az oktató úgy dönt, hogy inkább a barátairól mesélne előadás helyett, azonnal elővehetem a munkát. Másrészt idén sok lyukasórám lesz, és ahhoz is nagy reményeket fűzök, hogy ezt az időt jobban fogom tudni hasznosítani, ha nálam lesz a gépem. Ugyanakkor a laptop valamiért sok oktatóban rossz érzést kelt (technofóbia?), az egyik díszpinty már az első nap egy teljes előadó előtt beszólt minden laptophasználónak (“remélem, azért a hátsó sorban is hallanak, még azok is, akik csak melegedni jöttek a laptopjukkal”), pedig örülhet, hogy egyáltalán bárki bejött az órájára, ahol a hozzáadott érték a tankönyvhöz képest zéró.

A kari lappal iszonyatosan sokat kellett dolgozni mostanában, különösen az első hét előtti pár napban… Jelentős erőfeszítésembe került, hogy a szemeszter első napjától folyamatos legyen a megjelenés, így már sokkal jobban értem azokat a főszerkesztőket, akik csak a második héttől erőltették a dolgot. Különösen rosszul esett, hogy a munkámért a tisztségviselői ösztöndíjon felül (ami a főszerkesztői pozícióval jár) ezentúl nem vehetek fel fizetést, tehát ha bármit csinálok, ami nem a főszerkesztő dolga lenne, akkor ingyen dolgoztam. Ez eddig nem így volt, és bár értem mögötte az elvi indokolást, illetve a HÖK elnök érveit, nem esett jól a dolog, különösen mivel a szünetben mást se csináltam, csak a Jurátus dolgai után szaladgáltam.

Az ELTE összes kari lapjának a főszerkesztője az ELTE Online vezetésével tartott egy találkozót, ahol megismerkedtünk egymással, és megbeszéltünk pár közös problémát. Mi még egészen jó helyzetben vagyunk, az online megjelenésnek hála az anyagi gondjaink a gazdasági rendszer totális diszfunkcionalitása dacára csak minimálisak a többi, nyomtatásban megjelenő lapéhoz képest. (Pl. nekem kell megelőlegezni a tárgyi kiadásokat, amiket elvileg nem lehetne iskolaszövetkezeten keresztül kifizetni, de máshogy sem lehet, és valahogy mégis meg kell oldani…) A Pesti Bölcsész jó fél éve nem jelent meg, illetve van olyan lap, ahol nincs is állandó szerkesztőség. Egyedül a Tétékás Nyúz halad a korral: ők anno sikeresen elkerülték, hogy gazdaságilag az egyetem bizarr rendszerébe kerüljenek, szóval egy alapítványon keresztül tudják fenntartani magukat, ami lehetővé teszi, hogy rendszeresen, jó minőségben megjelenjenek, emellett honlapot is fenntartsanak, és most kezdik majd a videós ágazatukat.

Az első szerkesztőségi ülés jól sikerült, ha minden igaz, hamarosan döntünk az állandó időpontról is, közben pedig ezerrel zajlik a felvételi kampány… 🙂

Hétfőn egy barátnőmmel megnéztük A legsötétebb órát Churchill miniszterelnökségének az elejéről — szerintem jobb választás volt, mit a Split még tavaly, annak ellenére, hogy nagyon vígjátékosra, könnyedre vették a figurát, élvezetes volt, és nem ordítottak belőle olyan hibák, amik miatt ne lehetett volna élvezni a filmet. 🙂

Ha minden igaz, jövő hétvégén pár barátnőmmel megyek Hévízre, részleteket még nem tudok, de nekem elég annyi, hogy jó eséllyel a tóban/valami medencében fogjuk áztatni magunkat, este meg iszunk. Joghallgató ennél többet nem kívánhat xD

Negyedév ON 📚

Múlt héten a kari lappal az Orientációs Napokon standoltunk, hátha a gólyák kedvet kapnak a jelentkezéshez – páran eléggé érdeklődtek, ugyanakkor még mindig nem sikerült elosztogatnunk a tavalyi ON-ra összeállított gólyaszámot, és az idei szórólapból is maradt. (Az csak belsős érdekesség, hogy a főszerkesztőnknek saját költségen kellett nyomtatnia a promóciós anyagot…). Szerintem az elsősökön leginkább az érződött, hogy harmadik napja tömik a fejüket random dolgokkal a diákmentorok, de persze ez egy klasszikus gólyatáborban sincsen másképp, úgyhogy emiatt nem kaptunk kevesebb figyelmet.

A főszerkesztőnk idén tavasszal végez, úgyhogy a második félévben már csak a ZV előkészítőkkel fog foglalkozni, de szerencsére ősszel még viszi a lapot. Őszintén remélem, hogy sikerül neki minden tárgyát lezárni, mert tavaly az ELTE/TO, ahogy nézzük, nagyon csúnyán kitolt vele. 😦

Ami engem illet, az évkezdés enyhén szólva leszívta az energiáimat, de ettől még igyekszem tartani magam az elhatározáshoz, hogy visszatérek a rendszeres, napi készüléshez — félelmetes, mert szerintem 12. első féléve óta hasonlót sem csináltam. 😀

Az órarendem tulajdonképpen nem rossz, de egy szemináriumra sem jutottam be ahhoz a tanárhoz, akihez szerettem volna (mázlipontok 💪), és nem sokkal a jelentkezés vége előtt büntetőjogból megváltoztatták a szemináriumvezetőt — sajnos már nem volt hová átmenni, minden csoport betelt 😦

Hatályos tankönyvekkel továbbra sem igazán büszkélkedhet az egyetem, vagyis kisebb vagyont költöttem olyan kötetekre, amikből úgy kell majd kibogarászni, hogy mi használható, és mi nem… Viszont szerencsére az új PP-ből kell majd vizsgázni, vagyis ahhoz sincsen könyv, csak a törvények, illetve amit előadáson elmondanak — talán így kisebb terjedelmű lesz az anyag, ugyanakkor mivel tavaly már teljesítettem a szemináriumot, csak másodkézből tudhatom meg, hogy mi a “valódi” elvárás.

Múlt pénteken EKG-n voltam, ma megcsináltattam az alsó bölcsességfogaimról a CT-t, jövő pénteken megyek az új háziorvosomhoz… Szóval az egészségügyis dolgokkal sem lassítottam sokat 😀

A lakást lefoglalózták, és a vevőnknek eléggé sürgős az ügylet befejezése, mert albérletben lakik, úgyhogy remélhetőleg hamar túl leszünk az adásvételen 🙂

Lazításképpen megnéztem a moziban az Itet, hát nem ajánlom senkinek 😀 Szörnyen unalmas és repetitív volt, ráadásul minden logika nélkül. A trailer eléggé jól összefoglalja a film értékelhető részeit, úgyhogy íme:

A reklámok alapján kinéztem magamnak a Fűrész 8-at, de amilyen az én szerencsém, maximum a tévében fogom látni 😀

Tavaszi szünet & vizsga

A NaNóval kicsit elakadtam egyéb elfoglaltságaim miatt, és nagyon gyorsan elrepült a tavaszi szünet.

A húsvéti könyvem nem jött meg, viszont már úton van (a Book Depository jó áraiért tapasztalataim szerint az idejével fizet az ember), és most olvasom a Spark Joyt Marie Kondótól. Szerintem az első könyvet kellett volna kibővíteni és részletezni, de a hozzám hasonló elszánt rajongóknak jó szívvel ajánlom, sok szép kép van benne, és részletesebben kifejti a decluttering gyakorlati oldalát.

Nem kevés késéssel, de megnéztem a Fantasic Beastset, azonban sajnos nem szerettem bele. Számomra a történet lapos és érdektelen volt, a női főszereplő pedig kifejezetten idegesített, egyedül az tetszett, ahogy a varázslényeket ábrázolták, de ahhoz nem kellett volna egy ilyen hosszú film. (Persze az én véleményem nem mérvadó, nekem már a Cursed Child sem tetszett igazán.)

Az áprilisi havazás engem otthon talált, szombaton viszont a teljes napot a Pázmányon töltöttem, úgyhogy végre túl vagyok a szaknyelvi nyelvvizsgán. Hétfőn  a beszédkészség vizsgarészt is letudtam (100% 😁👍), a teljes eredmény május végére várható.

A vizsgafelkészítőn találkoztam egy lánnyal, akivel elég sokat beszélgettem a Pázmányról, illetve arról, hogy érdemes-e átjönni, és eléggé megerősített az elhatározásomban, amit megtudtam tőle. A vizsgaidőszak végét még megvárom a döntéssel, főleg mivel az átvételhez elfogadható jegyek kellenének…

Egy tavalyi oktatóm spontán beajánlott egy ügyvédi irodába, úgyhogy ma este megyek életem első állásinterjújára — gondoljatok rám, félek 😒 Szeretnék gyakornok lenni, de csak a nyáron tudnék kezdeni, a vizsgaidőszak után, év közben pedig csak 12 órát tudnék vállalni, ami nem éppen egyezik az ő elképzeléseikkel 😁 Persze ez csak egy ölembe hullott lehetőség, úgyhogy nincs mit veszítenem. 🙂

Némi gyógyszermellékhatásnak hála mostanában nagyon álmos vagyok, így elkezdtem kávézni — nem tesz boldoggá, mivel nem szeretem a kávét, de a szükség nagy úr. 🙁 Kíváncsi vagyok, így jobban fogom-e bírni a vizsgaidőszak és az utolsó pár hét megpróbáltatásait, egyelőre azonban a holnapi vizsgafelvétellel kellene foglalkozni…

A kari lapnál eléggé lelassult az élet (a nyomtatott számnak híre sincs, és senki sem akar cikkeket írni a rovatomba), úgyhogy ha megyek haza, keresnem kell valamit, rosszabb esetben nekem kell megírni. Persze nem panaszkodhatom, mert már sokadszor mulasztok szerkesztőségit (most épp az interjú miatt), és senki egy szót se szólt.

((Ami az AFS-t illeti, nem tudok semmit, és nincs rahatasom az eseményekre.))

Tevékenyen

Kiolvastam az Anita Blake utolsó magyarul megjelent kötetét, a Halálcsókot, arról itt a molyos értékelés, most a Shivert kezdtem el.

Voltunk a nagymamáméknál névnapozni, ennek eredményeképpen felváltva kapok SMS-eket és e-maileket, hogy “ez most sms?” 😀 Anya megmondta a válást, a vártnál kisebb érdeklődést mutattak (semennyit…), viszont követelték, hogy akkor adja oda a másik lakáskulcsot, hogy ők majd átjönnek, amíg el leszünk utazva — nem mintha nem látnánk őket szívesen, de ez a nagyon rossz ötlet kategória, és elég sok reakcióra készültünk, de erre nem

A Nem akartam javításában (és AFS-es feltöltésében) már a 15. fejezetnél tartok, igazából ha sikerülne tartani a napi egy tempót, lehet, hogy még nyaralás előtt befejezhetném az egészet (viszont a végét nem csak szótárazni kell, hanem vágni is).

Az új, CampNanón írt vázlatomat is átnéztem, kijavítgattam, és még mindig tetszik, úgyhogy tényleg ezt fogom megírni a nyáron, vagy legalábbis elkezdem. Egyelőre viszont nem tudom besorolni semmilyen kategóriába, ami elég baj. Középiskolások vannak benne, nyomozgatásról szól (egyáltalán nem romantikus), viszont nem krimi, mert már az elején tudjuk, hogy ki a gyilkos, és nem is az a lényeg.

A Testis Temporum Kihíváson is gondolkodom, leginkább azon, hogy legyen-e majd jó soká megint, csak kicsit épeszűbben, sokkal könnyebb pontozással és csapatversenyre építve, vagy hogy lenne-e rá igény, de ezt még talán korai megmondani. Mindegy, a lényeg, hogy egy új szabályzattal is bíbelődöm, mert ebben a negyven fokban csak mozdulatlanul lehet ülni.

Tegnap megnéztük moziban a Valami követ (It Follows) című horrorfilmet, ami minden volt, csak az nem, amit ígértek — a szereplők meg se próbálták kideríteni, hogy miért történik velük, ami, és hogy lehetne elmulasztani, főleg mezei házakban és parkokban sajnálták magukat, a film másik felében autókáztak. Azt hiszem, végül sikerült medencébe ölni a gonoszt, de az nem derült ki, hogy szárazon miért nem lehetett agyonlőni, amíg vízben igen. Sajnos egyáltalán nem volt félelmetes, az összes horrorszerű kocka benne van a trailerben.

Lesz új lencse a tévénézős szemüvegembe, nagyon ideje volt, mert már annyira gyenge volt az a dioptria, hogy hunyorogva is alig tudtam elolvasni a képernyőn a dolgokat, viszont a rendes szemüvegemet nem nyomorítom meg tévézéssel (szemüvegben alvással…).

Sose hátra

Jövő hét végétől kezdődik a tanulás vizsgaidőszak, vagyis hat héten át azt fogom csinálni, amit egész évben kellene — olyan, mintha baromi rövid idő lenne, de az előző vizsgaidőszak alatt azt hittem, kiszenvedek, szóval… Persze ahogy telik az idő, úgy vastagszik a bőröm, már fel se merül, hogy bizonyos előadásokra bemenjek, szóval egyszer talán a vizsgák is le fognak peregni rólam.

A Testis Temporum Kihíváson megvolt az eredményhirdetés, a nyeremények elkészültek, már csak postázni kéne őket — szereztem borítékot, és talán hétfőn sikerül elzarándokolnom a postára. 🙂

Ma megnéztük a Hamupipőkét, a mozi kettőnket leszámítva teljesen üres volt. Nekem tetszett a film, csak Ella végig úgy vigyorgott, mint aki gyengeelméjű, szerintem a rendező összekeverte a kedvességet a totális életképtelenséggel. Ki vigyorog, amikor kiforgatják a vagyonából, szolgává teszik a saját házában, és még meg is alázzák? Viszont igazi rendes mesefilm volt, szerintem érdemes megnézni.

A CampNaNót végül befejeztem, van egy teljes vázlatom, majd a vizsgaidőszak után előveszem, és megpróbálom megírni, hátha. Júliusban is lesz Camp, ha valaki érdeklődik, illetve a Hírverőben több kihívás is alakul, úgyhogy érdemes benézni 🙂

AFS találkozó lesz június 27-én, ha minden jól megy (nem vágnak meg semmiből), akkor megyek, itt kell jelentkezni: ha összejön 10 ember, lesz lézerharc is. 😉

Ami mocskos családi ügyeinket illeti, a válás sínen van, már voltuk aláírni rengeteg szerződést, kis szerencsével még az ítélkezési szünet előtt tárgyalják az ügyet (csak azt szeretném tudni, mitől lett hirtelen olyan sürgős…), és a szüleim végleg megszabadulnak egymástól. Ránk nézve anyagilag durva mélyrepülés lesz, de hihetetlen jó hatása van mindenki kedélyére, hogy nem beszélnek és nem találkoznak egymással, remélem, ezúttal tartják is magukat esetleg, és nem házasodnak össze újra. BTW harmadszor.

Jövő héten latin ZH, szerdán pszicho prezentáció, most erre fogok készülni. (Ha ötös lenne a közgáz ZH-m (sajnos kicsi a valószínűsége 😦 ), és pszichóból minket is olyan jószívűen értékelnének, mint a többi csapatot, illetve a latindogát se szúrnám el, legalább a szemináriumaim kitűnőek lennének, és akkor a vizsgák csak kicsit vágnák agyon az átlagomat.)