Írás

NaNo helyzetjelentés 📖

Az előrehaladásom mondhatni tökéletesen jellemző rám: kicsit le vagyok maradva, de egyelőre semmi behozhatatlan 😀 Kicsit több, mint 6000 szónál járok a 30 ezres célból, szerintem az elmúlt fél évben összesen nem írtam ennyit.

Mint látható, az előrehaladásom nem éppen egyenletes. 😀

Húsvétra megkapom a nagymamámtól a Big Magic című alkotást: remélhetőleg ideér időben, és még a Camp vége előtt meríthetek belőle némi motivációt.

A jövő hét második felében már tavaszi szünet lesz, természetesen kb. zéró lehetőséggel a pihenésre… Azért még mindig jobb, mintha be kéne menni az egyetemre.

Félelmetesen közeledik a szaknyelvi nyelvvizsga, már a szóbeli időpontom is megvan, és hétfőn tartjuk az utolsó órát.

Ti mire számítotok a nyuszitól? 🐰🐣

Írás

Camp NaNoWriMo

Idén belevágtam az áprilisi Camp NaNoWriMóba 😊

A célom 30 ezer szó, ami jelentős előrelépést jelentene a regényemben, és talán tartani is tudom — napi 1000 szót kellene összehozni. Ennek érdekében a hétvégén a tanulást teljesen mellőztem, amit nyilván nem lehet hosszútávon fenntartani, de abban reménykedem, hogy ha belelendülök a rendszeres írasba, a tanulás is befér majd mellé.

Szakmai ártalmak azért vannak, például:

Április végén lesz a szaknyelvi felsőfokú nyelvvizsgám, arra nagyon fontos lenne megfelelően  felkészülni, de egyre jobban le vagyok maradva a sajnos 😔 Valahogy mire leülnék tanulni, egyáltalán nincs hozzá se energiám, se kedvem, pedig ezzel igazán nincs gondom, se okom a szorongásra, épp elég angol tárgyat hallgattam, EJEB és ECJ ítéletet dolgoztam fel, hogy ne kelljen aggódnom.

Ahogy az oldalsávon látható, az előző poszt volt a 100. bejegyzés. ✔💯

Sokat jelent nekem ez a blog, és köszönöm, hogy olvassátok! 😊 ❤

Írás · Egyéb

Nyári akcióterv

Indokolatlanul sokáig tartott, mire rászántam magam erre a bejegyzésre, de ahhoz képest, hogy nyári szünet van, bőven akad teendőm — mindenesetre mostanra sikerült teljesen kifújnom magam az év végi hajtás után. 🙂

Nem írtam erről sehova, de régóta gondolkodom rajta, hogy kellene nekem egy gyakornoki hely egy ügyvédi irodában (zéró jogász rokonnal nem igazán lát bele az ember a különböző karrierutak valóságába), és hónap elején megkeresett egy barátnőm/ismerősöm, mivel annál az irodánál, ahol ő már fél éve dolgozik, több gyakornokot is kerestek.

Nagyon jól esett, hogy gondolt rám, főleg mivel nem is vagyunk olyan különösebben jóban, és abszolút beleéltem magam a dologba, de aztán nem lett belőle semmi: minimum 2 napra kerestek valakit, ezt másod- és negyedéven még be is lehet vállalni, de harmadéven szerintem kizárt — nekem legalábbis biztosan nincs rá kapacitásom a kari lap, AFS és egyéb már vállalt kötelezettségek mellett 😦 (BTW jövőre alapból 35 órám lesz, és ez csak az, ahol majd személyesen meg kell jelenni :’D)

Ettől függetlenül még mindig örülök a lehetőségnek, mert végre megláttam a fényt az alagút végén. Ráadásul végre kifizették a második féléves munkánkat a kari lapnál, úgyhogy abszolút boldog vagyok.

Ha már AFS: lesz találkozó július 30-án, részletek itt. (Momentán velem együtt 5-en vagyunk, pedig előzetes felmérésen 12-en jelezték, hogy ebben az időpontban ráérnének :D)

A hóvégi Merengő táborra pedig nagyon készülök, már azokat a mini utazótusfürdőket is beszereztem. ❤

Pár nappal ezelőtt túljutottam a 100 days of productivity kihívás felén (tumblr), mindenkinek ajánlom, abszolút rászorítja az embert, hogy minden nap végén találjon a tevékenységében valami értékeset, érdemlegeset 🙂

Pénteken végre sikerült találkoznom egy volt osztálytársammal, jó volt látni, hogy végre talált egy olyan szakot, amit legalább nem utál intenzíven. 🙂 A többieket sajnos még nem sikerült levadásznom, de remélhetőleg a nyár folyamán mindenkit sikerül elkapnom két nyaralás között.

Most, hogy itt a nyár, és nem csak az Egyetem térre kell mennem, ami az autósoknak tabu, végre tudok vezetni: voltam a Paskálon, a Praktikerben (dombon van!!!), a Duna Plazában, a Tescóban és a nagymamáméknál. Ha elég bátor vagyok, a nyáron még egy-két autópályára is felhajthatok 😀

Ami az írást illeti, a Nem akartam javításában jelentős előrelépéseket tettem, még ebben a hónapban végleg le fogom zárni ezt a történetet, és akkor végre teljes erővel koncentrálhatok az aktuális dolgaimra. Csináltam egy Camp Nanós projektet, remélhetőleg ezúttal sikerül teljesíteni is.

Egyébiránt a Töviskapuról tud valaki valamit? 

Írás · Egyéb · Kultúra · Tanulmányok

Beszámoló + Liebster Award 2.

A hosszú hétvégének hála a legutóbbi bejegyzésem óta sokat haladtam a különböző ügyeimmel.

Még szünet előtt megtartottuk a felvételiket a kari lapnál, kiválasztottuk az olvasószerkesztőnket, de azóta nem volt szerkesztőségi, úgyhogy még nem sikerült igazán összeismerkedni az újakkal. A honlapunk még mindig nincs fenn, de már legalább a kommentelési felületre vethettem egy pillantást 😀 Van még egy jó hírem ezzel kapcsolatban, de csak akkor fogom közzétenni, ha hivatalos lesz 🙂

Pénteken Elyesszel voltunk Bea előadásán, ezúttal sokkal lélektanibb megközelítésben boncolgatta az írós témákat, nekem tetszett: két aha-élményem is volt 🙂 Végre, évek után kaptam valamiféle magyarázatot a “miért is beszélek magamban, ha nem vagyok elmebeteg?” kérdésre, és még valami kezelési javaslatot is, úgyhogy most ezzel fogok próbálkozni. A következő előadás áprilisban lesz, remélem, oda is eljutok, bár az időpont még kétséges.

Nekem ezek a találkozók mindig adnak némi lendületet, úgyhogy befejeztem a történetem 7. fejezetét, már csak javítani kell, és mehet stoobie-hoz, aki egészen régóta elviseli a hülyeségeimet ❤ Egyébként ha valakinek van működő címadási stratégiája, ossza meg velem, mert bárki tanúsíthatja, hogy ez nem az erősségem. 🙂

Egyébként szeretnék a Camp Nanón sokat haladni a történetemmel, remélem, összefér az évfolyamdolgozattal (BTW már kész a kérdőívem, csak a konzulens okéjára várok).

A múlt hét abból a szempontból is történelmi jelentőségű, hogy úgy vásároltam, hogy valódi kuponokat használtam. Nem vagyok nagy híve a dolognak, de azért az Árkád-napok 20%-os engedménye engem is megfogott, és csak olyasmit vettem, amit úgyis kellett volna (komolyan, még a Libribe se csábultam be), úgyhogy károm biztos nem származott belőle 🙂

Ma egy kispesti kirándulás árán elintéztem a jogsimhoz a fotót, már csak várni kell a postást 🙂

Ez a második alkalom, hogy a blogom Liebster Awardot kapott, ezúttal Becca-R-től 🙂 Itt is köszönöm, hogy gondoltál rám!

Az előző díjhoz tartozó poszt itt olvasható.

Szabályok:
– Nevezd meg, hogy kitől kaptad a díjat!
– Írj magadról 11 dolgot!
– Válaszolj a feltett kérdésekre!
– Jelöld meg a kihívottakat!
– Tegyél fel 11 kérdést!

11 tény rólam:

  1. Szemüveges vagyok.
  2. Személyesen nehezen ismerkedem, képes vagyok úgy kijárni egy kurzust, hogy utána nem ismerem meg az embereket 😀
  3. Fontosnak tartom a külső elismerést.
  4. Irigy vagyok, legalábbis irigyebb az illendőnél.
  5. Nem tudok főzni, de egy jó mikróban szinte bármit elkészítek.
  6. Nyolc évig ritmikus gimnasztikáztam, most aerobikra járogatok.
  7. Nagyon sokáig fogszabályzót hordtam.
  8. Mindig anyával éltem.
  9. Szeretem halogatni a dolgokat.
  10. Tudok titkot tartani.
  11. Örülök, hogy joghallgató lehetek.

Becca kérdései:

1. Ha kitennének egy lakatlan szigetre, mi lenne azaz 5 dolog, amit magaddal vinnél? Miért?

Egy helikoptert és két pilótát, illetve elégséges üzemanyagot. Ha embert nem vihetek, akkor kézikönyveket a helikopter használatához, és persze élelmet.

Miért? Hogy a lehető leghamarabb visszatérhessek a civilizációba 🙂

2. Mihez kezdenél, ha megnyernéd a lottót?

Ha tényleg nagy összegről lenne szó, valószínűleg keresnék egy befektetési tanácsadót, vagy akár többet is. Egyébként pedig csomó mindenre költenék, amire most nem tudok, pedig nekem/anyának nem ártana.

3. Mit tartasz a legrosszabb emberi tulajdonságnak?

Nehéz választás 😀 Talán a megbízhatatlanságot. Ha valaki megbízhatóan az ellenségem, megbízhatóan szemét mindenkivel, megbízhatóan kétszínű stb., attól legalább tudom, hogy mire számítsak. De aki hol ilyen, hol olyan… Hát az kikészít. 😀

4. Ha visszamehetnél az időben, melyik kort választanád? Miért?

Az az igazság, hogy eléggé örülök, hogy a modern orvostudománnyal egy időben élek 🙂 Ettől eltekintve most épp a polgárháború előtti Delet választanám.

5. Hol szeretnél a később élni? Hol tudod elképzelni a jövődet?

Ha minden a terveim szerint alakul, jogász leszek, az pedig eléggé államhoz kötött — Budapesten képzelem el a felnőttkoromat, a kivándorláshoz túl kényelmes vagyok 😀 De szeretnék sokat utazni, és remélem, hogy lesz lehetőségem pár hónapig külföldön dolgozni.

6. Milyen műfajban szeretsz olvasni, írni?

A prózát szeretem, azon belül is a szórakoztató irodalomhoz tartozó regényeket, de persze némi szépirodalom se árt 🙂

7. Melyik filmben szerepelnél szívesen? Miért?

Nincsenek ilyen ambícióim, de ha választani kell, akkor bármilyen kosztümös filmben — szeretem a jelmezeket 🙂

8. Mi a véleményed a mostani tinikről?

Szerintem nincsenek mostani tinik, individuumok vannak, akik különbözően reagálnak a világra. Nem hiszem, hogy a most kamaszkorba lépők bármivel jobbak/rosszabbak lennének, mint az én generációm, ahogy azt sem hiszem, hogy az engem megelőző korosztályok joggal mondhatnák, hogy “bezzeg az én időmben”. Minden változik, és ez így van jól. 🙂

9. Ha egyet kívánhatnál, mi volna az?

Örök egészséget.

10. Melyik a kedvenc ünneped?

Hát… Az ünnepek jelentős részét nem is tartjuk, szóval elég kicsi a választék. A karácsonyt szeretem, de ha személyesebbet is lehet választani, akkor a születésnapomat mondanám.

11. Mit szeretsz a legjobban az életedben?

Hogy az enyém, én alakítom, de én is felelek a döntéseimért.

Kihívottak:

Mariann

Demi Kirschner

11 kérdés:

  1. Mi szerettette meg veled az olvasást?
  2. Melyik időjárás-jelentésnek hiszel és miért?
  3. Tettél már ki olyasmit az internetre, amit megbántál?
  4. Megöltél valakit. Hogy szabadulsz meg a holttesttől?
  5. Mire vagy a legbüszkébb?
  6. Te mondod, vagy neked mondják? “Én megmondtam.”
  7. Megoldhatsz egy globális problémát. Melyiket választod?
  8. Ha a pénz nem lenne akadály, hová utaznál?
  9. Mi a kedvenc sportod?
  10. Írás/blogolás terén ki a példaképed?
  11. Hiszel a szerencsében?

 

Írás · Egyéb · Utazás

Siófok és találkozók tömkelege

Az elmúlt másfél hét elég sűrű volt, csomó találkozót lebonyolítottam. 🙂

Múlt csütörtökön két volt osztálytársammal ültünk össze a WestEndben, most szerdán Revával elmentünk Siófokra, ma pedig két másik ex-osztálytárssal mentem kávézni (narancslevezni).

Valószínűleg mert elég kevés idősebb ismerősöm van, de nagyon meglepett, hogy első év végére mennyien abbahagyták a választott szakjukat/nem kezdtek magukkal semmit.

Az első csapatból az egyik lány valószínűleg szeptemberben kezdi a skandinavisztikát, ami szerintem testhezállóbb lesz neki, mint a biosz, de az volt a benyomásom, hogy otthon olyan helyzetben van, hogy ha nem is tetszik neki, ezt már akkor is el kell végezze. :/ Mindenesetre az jó, hogy végül megszerette a Burger Kingben a kollégáit, bár amit mesélt róluk, az nekem továbbra is elég horrorisztikusan hangzik.

A másik lány megpróbált érettségizni bioszból és kémiából, de aztán nem fejezte be (el se ment szóbelizni), pedig biztos voltam benne, hogy sikerülni fog neki, mint eddig minden — az orvosira jelentkezett, de így nyilván nem lett belőle semmi, most a Rossmannban dolgozik, hogy jövőre megint elmenjen érettségizni, és jelentkezzen valahova máshova, lehetőleg nem Budapestre, hogy elköltözhessen otthonról.

A második osztálytalálkozós menetben mindenki jól érzi magát a tanulmányaival, de az osztály zsenijét nehezen tudtam volna elképzelni egy utolsó pillanatban kiválasztott, rajzolós OKJ-n. Elvileg ő is fog jelentkezni jövőre valamiféle tájépítészetre (Angliába), de ezt már annyiszor hallottam tőle különböző szakokkal és helyekkel, hogy hiszem, ha látom.

Az egészből az érdekelne a legjobban, hogy a suli statisztikáját hogy számolják — végül is az első két lányt felvették egyetemre, csak annyira nem voltak tisztában se a szakkal, se magukkal, hogy abbahagyták, az OKJ-s lány meg magántanuló volt, úgyhogy valószínűleg nem számít.

Csak ezzel a pár emberrel beszélgettem kimerítőbben (éltanulók voltak!), de még van egy lány, akiről tudom, hogy otthagyta a NKE agymosását, a szintén jogra járó fiú pedig el fog menni au pairnek Angliába. Látszik, milyen jól felkészített minket a suli a pályaválasztásra és a továbbtanulásra. Kezdem azt hinni, hogy én vagyok a hülye/velem van a baj, ha nem különösebben kételkedem a választásomban (nem mintha jelen helyzetemben túl sokat variálhatnék, de a fentiekből kiindulva ijesztő, hogy nem is akarok).

A siófoki találkozó Revával nagyon jól sikerült, elég rég nem láttuk egymást, úgyhogy nagyon sokat beszélgettünk — némi nehézség árán, de találtunk egy strandot, úgyhogy főleg ott töltöttük az időt. Szerettem volna fürdeni is, most voltam idén nyáron először strandon, de valahogy nem volt olyan nagyon jó idő.

Siófok

Az év első fagyija és lángosa is megvolt, sőt visszafelé még a MÁV-ot is legyőztük, és leültünk egymás mellé, úgyhogy abszolút siker volt (tök logikus, hogy a félig üres vonatra mindenkinek kijelölik, hogy hová üljön, tényleg). A balatoni flörtölés többeknek 20 év fölött is kimerül a “rúgd fejbe őket labdával, biztos észrevesznek” kategóriában. 😀

Végül leszőkítettem az egész hajamat, és nagyon boldog vagyok az eredménnyel, pedig még át se festettem az egészet a tonerrel. 🙂 Ezért könyörgök a fodrászoknak kb. 5 éve, és most bebizonyosodott, hogy nem lehetetlen.

A  CampNaNóra írt vázlatomból 2,5 fejezetet kidolgoztam, ha minden jó, a nyaraláson folytatom majd, úgyhogy előbb-utóbb előolvasókra lesz szükségem, és ilyen is régen volt. 🙂

Szombaton ünnepeljük a nagypapám 86. születésnapját, már előre készülök a szerelésre, a nagymamám elállított valamit a telefonján.

Hétfőn elutazom, elvileg lesz net Albániában, de mindig ezt mondják, és valójában sosincs, úgyhogy ha eltűnök két hétre, az nem személyes/általános utálat, hanem a technika ördöge. ❤

Írás · Kultúra · Tanulmányok

Sose hátra

Jövő hét végétől kezdődik a tanulás vizsgaidőszak, vagyis hat héten át azt fogom csinálni, amit egész évben kellene — olyan, mintha baromi rövid idő lenne, de az előző vizsgaidőszak alatt azt hittem, kiszenvedek, szóval… Persze ahogy telik az idő, úgy vastagszik a bőröm, már fel se merül, hogy bizonyos előadásokra bemenjek, szóval egyszer talán a vizsgák is le fognak peregni rólam.

A Testis Temporum Kihíváson megvolt az eredményhirdetés, a nyeremények elkészültek, már csak postázni kéne őket — szereztem borítékot, és talán hétfőn sikerül elzarándokolnom a postára. 🙂

Ma megnéztük a Hamupipőkét, a mozi kettőnket leszámítva teljesen üres volt. Nekem tetszett a film, csak Ella végig úgy vigyorgott, mint aki gyengeelméjű, szerintem a rendező összekeverte a kedvességet a totális életképtelenséggel. Ki vigyorog, amikor kiforgatják a vagyonából, szolgává teszik a saját házában, és még meg is alázzák? Viszont igazi rendes mesefilm volt, szerintem érdemes megnézni.

A CampNaNót végül befejeztem, van egy teljes vázlatom, majd a vizsgaidőszak után előveszem, és megpróbálom megírni, hátha. Júliusban is lesz Camp, ha valaki érdeklődik, illetve a Hírverőben több kihívás is alakul, úgyhogy érdemes benézni 🙂

AFS találkozó lesz június 27-én, ha minden jól megy (nem vágnak meg semmiből), akkor megyek, itt kell jelentkezni: ha összejön 10 ember, lesz lézerharc is. 😉

Ami mocskos családi ügyeinket illeti, a válás sínen van, már voltuk aláírni rengeteg szerződést, kis szerencsével még az ítélkezési szünet előtt tárgyalják az ügyet (csak azt szeretném tudni, mitől lett hirtelen olyan sürgős…), és a szüleim végleg megszabadulnak egymástól. Ránk nézve anyagilag durva mélyrepülés lesz, de hihetetlen jó hatása van mindenki kedélyére, hogy nem beszélnek és nem találkoznak egymással, remélem, ezúttal tartják is magukat esetleg, és nem házasodnak össze újra. BTW harmadszor.

Jövő héten latin ZH, szerdán pszicho prezentáció, most erre fogok készülni. (Ha ötös lenne a közgáz ZH-m (sajnos kicsi a valószínűsége 😦 ), és pszichóból minket is olyan jószívűen értékelnének, mint a többi csapatot, illetve a latindogát se szúrnám el, legalább a szemináriumaim kitűnőek lennének, és akkor a vizsgák csak kicsit vágnák agyon az átlagomat.)

Írás · Egyéb · Tanulmányok

Április bolondja

Az április nem éppen jóízű tréfát űzött velem, eléggé összejöttek a dolgok ebben a hónapban, ez már abból is látszik, hogy teljesen elhanyagoltam a blogot.

Ami az egyetemi dolgokat illeti, elég vegyes a helyzet. Sikerült minden vizsgát oda felvenni, ahová szerettem volna, és egyelőre jól is állnak a dolgaim, viszont kezd összedőlni a kis kártyaváram. Római jogból le vagyok maradva, AJ-ből kettes lett a próbavizsgám, amiről azt hittem, hogy jól sikerült. A MÁJT dolgozatokat szerintem már csak az olvashatatlan írásom és a tanár lustaságának tökéletes kombinációja tartja meg.

A kari lap szerkesztőségi üléseiről csak pár órával előbb szoktak szólni, de nem baj, majd megszokom. Egy online szerkesztőségi eredményeként végre van mit javítanom, nemsoká rávetem magam a cikkekre. Elvileg fog készülni egy videó rólunk, mert lesz internetes kiadás is, most éppen ennek a forgatása szerveződik.

Beteg is voltam a hónapban, egy hétig köhögve-fuldokolva mentem mindenhová, amit nem lehetett lemondani, így a pszichológia jogászoknakkal kapcsolatos tárgyaláslátogatásra is. (Ezzel ráadásul nem is tudom, hogy fogok elszámolni, ugyanis mint kiderült többedmagammal nem arra a bíróságra mentem, ahová kellett volna, azért nem találkoztam össze a tanárral és a csoporttal — miért nem szólt senki a nyeretlen elsősöknek, hogy a Markó utcában 3 bíróság is van…?) FB-on már panaszkodtam róla vagy két kilométernyit, de leadtuk a dolgozatunkat is, kár, hogy semmiféle visszajelzést nem küldtek róla.

Latinból bepótoltam egy ellógott ZH-t, tök jó volt, közben a tanár a fejem felett a Margitszigeten látható mókusokról meg valami egzotikus harkályokról mesélt (1 mókus = 2 harkály), és azt kapacitálta, hogy menjünk oda sétálni (mert mindenki annyira ráér), aztán megpróbált a Középsuli című sorozatról cikizési áradatot kicsikarni.

Szombaton voltunk vásárolni, jó ez a vasárnapi zárva tartás, végül is annyira sok próbafülke és tágas étkezőrész van mindenhol, hogy simán elférnek az emberek, nem jöttek ám nekem minden második percben vagy ilyesmi. Amúgy is nagyon jó állapotban voltam, szerintem ezelőtt utoljára 5-6 évvel bőgtem, amiért nem vettek meg nekem valami tök fölöslegeset. Szereztem egy új vizsgázócipőt, tesztelni fogom ezt az elméletet a magasabb sarkakról, illetve hogy a vizsgán az osztályzásnál is működik-e (ha egyszer nem a tudásra adják a jegyet, és férfitanáraim vannak, akár működhet is).

Sajnos a Könyvfesztiválra nem jutottam el, pedig most még van is mit dedikáltatnom, de talán nem futnak sehová  a szerzők, és jövőre is lesz ilyen lehetőség.

Múlt héten találkoztam egy volt osztálytársammal, aki átmenetileg a Burger Kingben dolgozik (szeptembertől másik szakot kezd), és komoly lelkiismeret-furdalásom volt, hogy azok után, amiket mesélt, a hétvégén Burger Kingben ettem. Egy dolog, hogy kötelező mosolyogni és kifesteni magukat a kasszásoknak, az, hogy csak külön engedélyre mehetnek inni vagy pisilni, már egy másik. Ráadásul elég borzasztó munkatársai vannak, a beosztására meg semmi hatása nincsen 😦 Jó volt látni, remélem, a skandinavisztika jobban fog tetszeni neki (bár az az érzésem, hogy ezek után akkor is ott maradna, ha utálná, vagyis a szülei remek nevelési stratégiát választottak…).

Múlt szombaton Reva feljött Pestre, vele ezer éve nem találkoztam, úgyhogy rengeteget beszélgettünk, még egy nagyobb adag fagyasztott joghurtot is elfogyasztottunk. A csodás pszichológia dolgozat miatt az én szegedi látogatásom elúszott, de a remény még él 🙂

Tegnap a Szabó Ervin mellett összefutottam egy pázmányos volt osztálytársammal, ami eléggé feldobta a napomat, és végre elsétáltam a konkurencia épületéig 😉

Írás terén a CampNaNoWriMóval egész tűrhetően állok, alig több mint ezer szó hiányzik, hogy nyertes legyek, úgyhogy össze fogom szedni magam, és megcsinálom, akarom mutogatni a plecsni, még ha nem is megérdemelt 😀

A Testis Temporum Kihíváson holnap lesz eredményhirdetés, úgyhogy estefelé érdemes figyelni az oldalt. Addig is itt meg lehet nézni, hogy ki mit írt — a sok kritikát pedig itt is köszönöm, úgy örülök, hogy nem kellett családtagokat riadóztatni a befejezéshez 😉

Írás · Tanulmányok

Mindenféle személyes

Ha az aszódi élményeket nem számítjuk bele, elég régen posztoltam ide, pedig rengeteg minden történt az utóbbi időben, csak sajnos leírni nem maradt időm.

Ezt már sokan tudják, mivel Facebookon nagyon örömködtem miatta, de ide is kiírom: felvettek a kari lapba olvasószerkesztőnek 🙂 Köszönöm a támogatást, amit kaptam, főleg a Meri fórumon, amúgy nem hiszem, hogy a sok lektorálós dolgot beleírtam volna a pályázatomba.

Nagyon jó társaságnak látszik, az ismerkedős esten egy jobbfajta kocsmában voltunk, és senki se itta le magát, ami az eddigi ÁJK-s tapasztalataimból kiindulva igen nagy szó. 🙂 Megyünk majd csapatépítő táborba is, ha minden igaz, akkor a következő hétvégén, már alig várom. Egyelőre még csak egy szerkesztőségi ülésen voltam, és még semmit se kellett csinálni, de kitartóan várom, hogy küldjenek valami munkát (már elmúlt a lapzárta, úgyhogy elvileg hamarosan…).

A másik örömforrásom a hetekben az volt, hogy teljes informatikai fejlődésen megyünk keresztül, nagymamámék vettek egy számítógépet, úgyhogy igyekszem őket megtanítani az alapvető dolgokra (böngészés, újságolvasás, e-mail), ráadásul elvittem nekik a két régi okostelefonomat, hogy azt is szokják, azért elég nagy különbség van a legalapabb alaptelefon és ezek között, még akkor is, ha egyelőre csak telefonálásra használják (nem mintha én valaha is olyan high tech készülékekkel rohangáltam volna…).

Legközelebb talán fényképezni tanítom meg őket vele, akkor át tudnák küldeni a képeiket a gépükre, és megmutogatni a barátaiknak. Az e-mailezést először gépről kellene elsajátítani, de jó úton haladunk. Én pedig mellékesen egy új telefonnal lettem gazdagabb. 🙂 Anya számítógépe haldoklik, úgyhogy a szünetben neki is keresnem kéne gépeket, mielőtt még késő lesz.

Írós téren hirtelen felindulásból elindultam a Camp NaNón, úgyhogy most kicsit bajban vagyok, hirtelen nem is tudom, hogy mit írjak, de 10 ezer szó a minimum, én meg nem szeretek lemaradni, úgyhogy majd kitalálok valamit, legfeljebb vállalhatatlan lesz. A Nem akartamot másodszor javítom végig, már 5 fejezetet fellőttem AFS-re — elsőre is így kellett volna csinálni, akkor talán nem tartott volna évekig végigmenni az egészen 😀

A Testis Temporum Kihívásra nagyon várjuk a pontozókat.

Kevésbé jó hír, hogy egyetemen is azt hiszik, mindenki baromira ráér a szünetben, és ennek megfelelően iszonyatos mennyiségű tanulnivalót adtak fel, mintha az embernek más dolga se lenne.

A közgáz ZH-m egész jól sikerült, a római jogról ezt már sajnos nem lehet elmondani, de őszintén szólva egyre kevésbé érdekel. Az AJ legalább rendes tárgy rendes tanárokkal, ott viszont az a kellemetlen meglepetés ért, hogy nem azokat a törvényrészleteket kell ismerni, amiket én gondoltam, hogy kellene, hanem azokat kell megtanulni, és a teljes szöveget kell ismerni. Én naiv.

Aránylag közömbös, hogy a szüleim már megint válnak, ez viszont egy akkora adminisztratív lavinát indított el, amire szerintem még ők sem számítottak, úgyhogy a szüneti várt dolgok mellé (fodrász, fogorvos, nagyszülők stb.), bejött egy újabb adag teendő, amit sajnos nem lehet se egyszerre, se egy helyen elintézni.

Szóval zajlik az élet 🙂

Kellemes nyuszit mindenkinek, és gyertek pontozni, ha ráértek 🙂