Ezer éve készülök erre a bejegyzésre, de hol jobb, hol rosszabb indokkal mindig elhalasztottam.
Az elmúlt időszak nagyon eseménydúsan telt, és eleinte mindent külön bejegyzésben akartam megosztani, de mostanra akkora lemaradást halmoztam fel, hogy ez nem lenne célszerű — maradok az alcímeknél. 🙂
Kréta
Idén nyáron a családi nyaralás ismét Krétán zajlott, ezúttal azonban új szállodát választottunk Stalis határában. Én kifejezetten jól éreztem magam, nekem nem igazán hiányzott a homokos tengerpart (kompenzált, hogy jó messze és kellőképpen elhatárolva voltak egymástól a napágyak), de talán több időt töltöttünk volna aktívan, ha nem busszal kellett volna bemennünk az üdülőtelepülésre.
A nyaralás alatt befejeztem a régóta aszalt regényemet: megírtam az utolsó két fejezetet, már csak le kéne gépelni őket, hogy kezdhessek valamit a kézirattal, pl. megpróbáljam olvashatóra szerkeszteni 😀 Nem vagyok benne biztos, hogy erre mostanában sor fog kerülni, mivel ez a félévem jövő héttől iszonyúan zsúfolt lesz, de hiszek a csodákban — legkésőbb a szakdolgozat után leülök a gép elé.
Ha érdekelnek a képek, Instagramra már kitettem, amit szerettem volna megosztani erről az utazásról 🙂
Stockholm
A nyári egyedtem Stockholmban számomra hatalmas pozitív meglepetés volt: ahogy közeledett az utazás, egyre kevesebb kedvvel gondoltam a dologra, de végül nagyon jól alakult minden. Az egyetem inkább egyfajta programkoordinátorként működött: szerveztek pár közös kirándulást, de a kurzusok egyáltalán nem követeltek teljes erőbedobást.
A szállás egyágyas szobákban volt a kollégiumban, egész jó körülmények között. A hallgatók többnyire rendesek és kedvesek voltak, pár emberrel egészen összebarátkoztam, de a legjelentősebb élmény mégis az volt, hogy a világ minden tájáról jöttek érdeklődők, még Új-Zélandról is.
A város Budapesthez képest elég drága, de minden tiszta, tágas és jól működik, a helyiek pedig kifejezetten segítőkészek, ugyanakkor nem tolakodók. Stockholm hivatalosan is a kedvenc városom lett, ha elköltöznék Magyarországról, biztos, hogy oda mennék, esetleg más hasonló, skandináv országba.
A legváratlanabb sajátosság az volt, hogy alig találkoztunk olyannal, aki Svédországban született svéd volt, és svédnek is tartotta magát: az egyetem tényleg 100%-osan nemzetközi, világpolgárok alkotta tudományos közösség, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a közösségre és az integrációra — az ELTE ÁJK-val ellentétben minden tele van közösségi terekkel, ahol civilizáltan le lehet ülni tanulni, beszélgetni, kávézni, kinek mihez van kedve.
A képeket még a héten elkezdem feltölteni Instagramra, ha van kedvetek, nézzetek rá, mert egészen elképesztő helyeken jártam — az egyetem például egy nemzeti park területén fekszik, így saját tavuk és erdejük is van.
Egyetem
A vizsgaidőszak nem éppen úgy sikerült, ahogy kellett volna, de most már talán felesleges elemezni, hogy ennek mi állhat a hátterében. Lényeg a lényeg: pénzügyi jogból idén, a téli vizsgaidőszakban kell szigorlatoznom, ami egy plusz vizsgát jelent.
A szakdolgozatom ügyében egyelőre nem tettem jelentős előrelépést, de talán a hétvégén legépelem a tartalomjegyzéket, illetve elkezdem kigyűjteni az irodalmat a történelmi részhez — egyelőre úgy tűnik, elkerülhetetlen lesz beiratkozni az Országgyűlési Könyvtárba.
Ezen a héten jelentős előrelépést tettem a szakmai gyakorlatommal kapcsolatban: augusztus 20-a óta küldözgetem az e-maileket a Fővárosi Törvényszék különböző címeire és űrlapjain át, hogy mondják meg, mégis hol és hogyan tudok jelentkezni hozzájuk — ezekre a megkereséseimre múlt héten végre reagált valaki, aki elirányított a felelőshöz, aki pedig hétfőn már válaszolt is. Tegnap voltam benn az Oktatási Csoportnál, mint kiderült, nincs különösebb szűrő vagy felvételi, egy adatlapot kell kitölteni, és már mehet is az ember a választott bíróságra.
Ez kicsit túl szépnek hangzik ahhoz, hogy igaz legyen (elvileg okt. 7-én már kezdhetek is), úgyhogy egyelőre nem merem beleélni magam, de tegnap eléggé megkönnyebbültem — már csak a választott kerületi bíróságom elnökségére kell bemennem, hogy megbeszéljük a részleteket, illetve kitöltsék nekem a befogadó nyilatkozatot, amivel majd mehetek a szakmai gyakorlatokat szervező oktatóhoz.
Remélem, ezzel már nem lesz probléma, de sosem tudni: a korábbi években jókat hallottam a koordinátorról, mintha nem is az ELTE alkalmazottja lenne, idén viszont elég aggasztó dolgok is keringenek az engedélyezési eljárásról…
Ebben a szemeszterben nem jelentkeztem demonstrátornak, sem TDK titkárnak — az Orientációs Napok szervezése és a félév TDK üléseinek augusztusi előkészítése során kiderült, hogy a felelős oktató részéről ugyanarra az akadékoskodásra és alakoskodásra lehet számítani, mint tavaly, nekem pedig ehhez nincs se kedvem, se időm. A hölgy mindenben részt akar venni, mindent ő akar személyesen jóváhagyni, csak éppen nem csinál semmit, és nem elérhető, majd utólag okos… Nem hiányzik.
Az azonban már most látszik, hogy a tavalyi munkánk megemelte a tanszék imázsát, mert idén öten jelentkeztek demonstrátornak (úgy, hogy a tavalyiak közül senki sem adott le pályázatot!), és az alakuló ülésen idén kifejezetten sokan voltunk. Kíváncsi vagyok, a tervezett programokból mennyi és milyen ütemben fog megvalósulni, mert az ominózus oktató már az alakuló ülést is elhalasztatta egyszer, az egyik előadó meghívását pedig személyesen átadott levéllel akarja intézni.
A kari magazin augusztusban hivatalosan is független lett a HÖK-től! Ennek nagyon örültem, ugyanakkor van még pár probléma/tisztázatlan kérdés, pl. hogy a korábbi Jurátusokat hol fogjuk tartani, vagy hogy mit fognak csinálni a GDPR nyilatkozatainkkal stb. Egyébként a félév meglehetősen lassan indul, már a 3. hétben vagyunk, de még mindig nincsen kiírva a felvételi eljárás, és nem jelenik meg minden nap cikk, de felteszem, az utódomnak is kell adni némi betanulási időt meg bizalmat, különösen mivel magánéletileg sok minden változott körülötte (házasodott, költözött stb.).
Az órarendem elfogadható, bár nem úgy sikerült, mint szerettem volna — kedden és csütörtökön kell bejárnom, ami összességében azt jelenti, hogy 3 teljes napot és 1 fél napot tudok majd dolgozni –, így 8-9 hétig fog tartani a szakmai gyakorlat, csak azt remélem, hogy a vizsgaidőszakra már nem húzódik ki.
OKJ
Régóta fontolgatom, hogy mihez kezdek majd diploma után, mivel (ha ebből a blogból nem lenne egyértelmű…) nem igazán szerettem bele az egyetemi életbe, sem a jog valamelyik területébe — annyira pláne nem, hogy azzal akarjak foglalkozni a következő 40-50 évben. Ez még kevésbé lenne probléma, ha lenne egy olyan állás vagy életpálya, amit igazán szeretnék elérni, de sajnos nincsen: még a bíróságot is csak legkisebb rossz alapon tudnám választani, és az az, amivel legalább egy kicsit tudok azonosulni. Talán a szakmai gyakorlaton változik majd valami, de elég erősen kétlem.
Az írással ugyanazok a problémáim, mint mikor egyetemet választottam: nem nyújt megélhetést adó, biztos jövedelmet, mellette muszáj lenne valami mással is foglalkozni, legalábbis ha nem újságíróként próbálnék elhelyezkedni, amire amúgy sem érzek különösebb késztetést. (A jogi jellegű munkavállalással szemben az egyik legnagyobb fenntartásom egyébként az, hogy annyira szövegközpontú, hogy mire a saját dolgaimmal foglalkoznék, rá sem bírok nézni semmire, ami betűkből áll — nem véletlen, hogy mióta egyetemre jöttem, alig olvasok a magam örömére.)
Régi hobbim a körmözés, elsőéves koromtól csinálom itthon a saját géllakkomat, és valamivel karácsony után elkezdtem a körömépítést is — hosszas latolgatás után arra jutottam, hogy talán érdemes lenne elkezdeni egy saját körömszalont, vállalkozóként pedig sokféle fejlődési, terjeszkedési lehetőségem lenne amellett, hogy alapvetően egy változatos feladatokkal körülvett kreatív munkát végeznék a magam javára.
Persze ennek is van sok hátránya, pl. az anyagi megbecsültség (a hatalmas siker valószínűtlenségére tekintettel) hosszú távon nyilván alacsonyabb, mint jogászként, és a társadalmi megítélés is sokkal rosszabb, ugyanakkor már jártam annyit terápiára, hogy a saját jólétemmel, boldogságommal foglalkozzak, ne mások komfortzónáját simogassam. A háttérben pedig az áll, hogy ha nem jön be a vállalkozás, legfeljebb visszamegyek jogásznak, éhbéres ügyvédjelöltnek vagy random közig alkalmazottnak 2-3 év múlva is ugyanannyira fogok kelleni, mint most.
Ennek a vállalkozási tervnek az előkészítésére már több mindent is tettem: beiratkoztam kéz- és lábápoló OKJ-re, ami most vasárnap indul, és februárig tart majd, illetve létrehoztam egy körmös Instagram oldalatés egy YouTube csatornát — szeretném videózásban is kipróbálni magam, ez a legújabb hobbim. Egyelőre nem túl jók a videóim, mivel a laptopom nem igazán szereti a szerkesztőprogramokat, de dolgozom az ügyön. Hamarosan egy Facebook-oldalat is fogok csinálni, de addig nem akarom létrehozni, amíg nem döntöttem el, hogy pontosan milyen tartalmat posztolnék oda — azért nem érdemes megcsinálni, hogy utána üresen árválkodjon.
A körmös vállalkozás mellett talán lenne kedvem írni is, illetve ami még eszembe jutott, hogy nyithatnék egy egyedi naptáras Etsy boltot — ezért kísérletezem most nyomtatható fájlokkal.
A családi megítélése a dolognak egyelőre kétséges, azt hiszem, a verbális megnyilvánulásoktól függetlenül mindenki kivárásra játszik: nekem úgy tűnik, csak akkor fog kiderülni, valójában mit is gondolnak, ha a kivitelezés fázisába kerül a dolog, esetleg még később a vállalkozás első válságánál.
Egyébként sok állami pályázatot találtam, kár, hogy Budapest mint Közép-Mo. része automatikusan ki van zárva a legtöbből.
Remélem, ti is élvezitek ezt a kellemes őszi időt, és sok sikert mindenkinek az utolsó negyedévre! ❤
Tigi Napjai 