Írás · Egyéb · Tanulmányok · Utazás

Nagy nyári összefoglaló

Ezer éve készülök erre a bejegyzésre, de hol jobb, hol rosszabb indokkal mindig elhalasztottam.

Az elmúlt időszak nagyon eseménydúsan telt, és eleinte mindent külön bejegyzésben akartam megosztani, de mostanra akkora lemaradást halmoztam fel, hogy ez nem lenne célszerű — maradok az alcímeknél. 🙂

Kréta

Idén nyáron a családi nyaralás ismét Krétán zajlott, ezúttal azonban új szállodát választottunk Stalis határában. Én kifejezetten jól éreztem magam, nekem nem igazán hiányzott a homokos tengerpart (kompenzált, hogy jó messze és kellőképpen elhatárolva voltak egymástól a napágyak), de talán több időt töltöttünk volna aktívan, ha nem busszal kellett volna bemennünk az üdülőtelepülésre.

A nyaralás alatt befejeztem a régóta aszalt regényemet: megírtam az utolsó két fejezetet, már csak le kéne gépelni őket, hogy kezdhessek valamit a kézirattal, pl. megpróbáljam olvashatóra szerkeszteni 😀 Nem vagyok benne biztos, hogy erre mostanában sor fog kerülni, mivel ez a félévem jövő héttől iszonyúan zsúfolt lesz, de hiszek a csodákban — legkésőbb a szakdolgozat után leülök a gép elé.

Ha érdekelnek a képek, Instagramra már kitettem, amit szerettem volna megosztani erről az utazásról 🙂

Stockholm

A nyári egyedtem Stockholmban számomra hatalmas pozitív meglepetés volt: ahogy közeledett az utazás, egyre kevesebb kedvvel gondoltam a dologra, de végül nagyon jól alakult minden. Az egyetem inkább egyfajta programkoordinátorként működött: szerveztek pár közös kirándulást, de a kurzusok egyáltalán nem követeltek teljes erőbedobást.

A szállás egyágyas szobákban volt a kollégiumban, egész jó körülmények között. A hallgatók többnyire rendesek és kedvesek voltak, pár emberrel egészen összebarátkoztam, de a legjelentősebb élmény mégis az volt, hogy a világ minden tájáról jöttek érdeklődők, még Új-Zélandról is.

A város Budapesthez képest elég drága, de minden tiszta, tágas és jól működik, a helyiek pedig kifejezetten segítőkészek, ugyanakkor nem tolakodók. Stockholm hivatalosan is a kedvenc városom lett, ha elköltöznék Magyarországról, biztos, hogy oda mennék, esetleg más hasonló, skandináv országba.

A legváratlanabb sajátosság az volt, hogy alig találkoztunk olyannal, aki Svédországban született svéd volt, és svédnek is tartotta magát: az egyetem tényleg 100%-osan nemzetközi, világpolgárok alkotta tudományos közösség, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a közösségre és az integrációra — az ELTE ÁJK-val ellentétben minden tele van közösségi terekkel, ahol civilizáltan le lehet ülni tanulni, beszélgetni, kávézni, kinek mihez van kedve.

A képeket még a héten elkezdem feltölteni Instagramra, ha van kedvetek, nézzetek rá, mert egészen elképesztő helyeken jártam — az egyetem például egy nemzeti park területén fekszik, így saját tavuk és erdejük is van.

Egyetem

A vizsgaidőszak nem éppen úgy sikerült, ahogy kellett volna, de most már talán felesleges elemezni, hogy ennek mi állhat a hátterében. Lényeg a lényeg: pénzügyi jogból idén, a téli vizsgaidőszakban kell szigorlatoznom, ami egy plusz vizsgát jelent.

A szakdolgozatom ügyében egyelőre nem tettem jelentős előrelépést, de talán a hétvégén legépelem a tartalomjegyzéket, illetve elkezdem kigyűjteni az irodalmat a történelmi részhez — egyelőre úgy tűnik, elkerülhetetlen lesz beiratkozni az Országgyűlési Könyvtárba.

Ezen a héten jelentős előrelépést tettem a szakmai gyakorlatommal kapcsolatban: augusztus 20-a óta küldözgetem az e-maileket a Fővárosi Törvényszék különböző címeire és űrlapjain át, hogy mondják meg, mégis hol és hogyan tudok jelentkezni hozzájuk — ezekre a megkereséseimre múlt héten végre reagált valaki, aki elirányított a felelőshöz, aki pedig hétfőn már válaszolt is. Tegnap voltam benn az Oktatási Csoportnál, mint kiderült, nincs különösebb szűrő vagy felvételi, egy adatlapot kell kitölteni, és már mehet is az ember a választott bíróságra.

Ez kicsit túl szépnek hangzik ahhoz, hogy igaz legyen (elvileg okt. 7-én már kezdhetek is), úgyhogy egyelőre nem merem beleélni magam, de tegnap eléggé megkönnyebbültem — már csak a választott kerületi bíróságom elnökségére kell bemennem, hogy megbeszéljük a részleteket, illetve kitöltsék nekem a befogadó nyilatkozatot, amivel majd mehetek a szakmai gyakorlatokat szervező oktatóhoz.

Remélem, ezzel már nem lesz probléma, de sosem tudni: a korábbi években jókat hallottam a koordinátorról, mintha nem is az ELTE alkalmazottja lenne, idén viszont elég aggasztó dolgok is keringenek az engedélyezési eljárásról…

Ebben a szemeszterben nem jelentkeztem demonstrátornak, sem TDK titkárnak — az Orientációs Napok szervezése és a félév TDK üléseinek augusztusi előkészítése során kiderült, hogy a felelős oktató részéről ugyanarra az akadékoskodásra és alakoskodásra lehet számítani, mint tavaly, nekem pedig ehhez nincs se kedvem, se időm. A hölgy mindenben részt akar venni, mindent ő akar személyesen jóváhagyni, csak éppen nem csinál semmit, és nem elérhető, majd utólag okos… Nem hiányzik.

Az azonban már most látszik, hogy a tavalyi munkánk megemelte a tanszék imázsát, mert idén öten jelentkeztek demonstrátornak (úgy, hogy a tavalyiak közül senki sem adott le pályázatot!), és az alakuló ülésen idén kifejezetten sokan voltunk. Kíváncsi vagyok, a tervezett programokból mennyi és milyen ütemben fog megvalósulni, mert az ominózus oktató már az alakuló ülést is elhalasztatta egyszer, az egyik előadó meghívását pedig személyesen átadott levéllel akarja intézni.

A kari magazin augusztusban hivatalosan is független lett a HÖK-től! Ennek nagyon örültem, ugyanakkor van még pár probléma/tisztázatlan kérdés, pl. hogy a korábbi Jurátusokat hol fogjuk tartani, vagy hogy mit fognak csinálni a GDPR nyilatkozatainkkal stb. Egyébként a félév meglehetősen lassan indul, már a 3. hétben vagyunk, de még mindig nincsen kiírva a felvételi eljárás, és nem jelenik meg minden nap cikk, de felteszem, az utódomnak is kell adni némi betanulási időt meg bizalmat, különösen mivel magánéletileg sok minden változott körülötte (házasodott, költözött stb.).

Az órarendem elfogadható, bár nem úgy sikerült, mint szerettem volna — kedden és csütörtökön kell bejárnom, ami összességében azt jelenti, hogy 3 teljes napot és 1 fél napot tudok majd dolgozni –, így 8-9 hétig fog tartani a szakmai gyakorlat, csak azt remélem, hogy a vizsgaidőszakra már nem húzódik ki.

OKJ

Régóta fontolgatom, hogy mihez kezdek majd diploma után, mivel (ha ebből a blogból nem lenne egyértelmű…) nem igazán szerettem bele az egyetemi életbe, sem a jog valamelyik területébe — annyira pláne nem, hogy azzal akarjak foglalkozni a következő 40-50 évben. Ez még kevésbé lenne probléma, ha lenne egy olyan állás vagy életpálya, amit igazán szeretnék elérni, de sajnos nincsen: még a bíróságot is csak legkisebb rossz alapon tudnám választani, és az az, amivel legalább egy kicsit tudok azonosulni. Talán a szakmai gyakorlaton változik majd valami, de elég erősen kétlem.

Az írással ugyanazok a problémáim, mint mikor egyetemet választottam: nem nyújt megélhetést adó, biztos jövedelmet, mellette muszáj lenne valami mással is foglalkozni, legalábbis ha nem újságíróként próbálnék elhelyezkedni, amire amúgy sem érzek különösebb késztetést. (A jogi jellegű munkavállalással szemben az egyik legnagyobb fenntartásom egyébként az, hogy annyira szövegközpontú, hogy mire a saját dolgaimmal foglalkoznék, rá sem bírok nézni semmire, ami betűkből áll — nem véletlen, hogy mióta egyetemre jöttem, alig olvasok a magam örömére.)

Régi hobbim a körmözés, elsőéves koromtól csinálom itthon a saját géllakkomat, és valamivel karácsony után elkezdtem a körömépítést is — hosszas latolgatás után arra jutottam, hogy talán érdemes lenne elkezdeni egy saját körömszalont, vállalkozóként pedig sokféle fejlődési, terjeszkedési lehetőségem lenne amellett, hogy alapvetően egy változatos feladatokkal körülvett kreatív munkát végeznék a magam javára.

Persze ennek is van sok hátránya, pl. az anyagi megbecsültség (a hatalmas siker valószínűtlenségére tekintettel) hosszú távon nyilván alacsonyabb, mint jogászként, és a társadalmi megítélés is sokkal rosszabb, ugyanakkor már jártam annyit terápiára, hogy a saját jólétemmel, boldogságommal foglalkozzak, ne mások komfortzónáját simogassam. A háttérben pedig az áll, hogy ha nem jön be a vállalkozás, legfeljebb visszamegyek jogásznak, éhbéres ügyvédjelöltnek vagy random közig alkalmazottnak 2-3 év múlva is ugyanannyira fogok kelleni, mint most.

Ennek a vállalkozási tervnek az előkészítésére már több mindent is tettem: beiratkoztam kéz- és lábápoló OKJ-re, ami most vasárnap indul, és februárig tart majd, illetve létrehoztam egy körmös Instagram oldalatés egy YouTube csatornát — szeretném videózásban is kipróbálni magam, ez a legújabb hobbim. Egyelőre nem túl jók a videóim, mivel a laptopom nem igazán szereti a szerkesztőprogramokat, de dolgozom az ügyön. Hamarosan egy Facebook-oldalat is fogok csinálni, de addig nem akarom létrehozni, amíg nem döntöttem el, hogy pontosan milyen tartalmat posztolnék oda — azért nem érdemes megcsinálni, hogy utána üresen árválkodjon.

A körmös vállalkozás mellett talán lenne kedvem írni is, illetve ami még eszembe jutott, hogy nyithatnék egy egyedi naptáras Etsy boltot — ezért kísérletezem most nyomtatható fájlokkal.

A családi megítélése a dolognak egyelőre kétséges, azt hiszem, a verbális megnyilvánulásoktól függetlenül mindenki kivárásra játszik: nekem úgy tűnik, csak akkor fog kiderülni, valójában mit is gondolnak, ha a kivitelezés fázisába kerül a dolog, esetleg még később a vállalkozás első válságánál.

Egyébként sok állami pályázatot találtam, kár, hogy Budapest mint Közép-Mo. része automatikusan ki van zárva a legtöbből.

Remélem, ti is élvezitek ezt a kellemes őszi időt, és sok sikert mindenkinek az utolsó negyedévre! ❤

Tanulmányok · Utazás

Kréta és a nyár vége

Nyaralási beszámoló

Idén Krétán nyaraltam két héten át, és bár ez a beszámoló jelentősen elkésett, legalább az út képeit időben feltöltöttem Instagramra és a Facebookra is — a legjobbak pedig még mindig megtalálhatóak a kiemelések között.

Ezúttal egy olyan szállodába mentünk, ahol évekkel ezelőtt többször is nyaraltunk, így elég konkrét elvárásokkal érkeztünk — a hotel kertje szerintem éppen olyan hangulatos, mint korábban volt, ugyanakkor mintha liliputi méretűre zsugorodott volna terület a szomszédos településsel, Maliával együtt: gyerekként úgy tűnt, hatalmas távolságok vannak a városban, sőt a parkban is.

Sajnos a szálloda közönsége jelentősen megváltozott, és az all-inclusive ellátás bevezetésével az éttermek, bárok színvonala jelentősen csökkent, így volt pár kellemetlen találkozásunk mind a személyzettel, mind a többi vendéggel, de ez nem rontotta el a nyaralást.

Elsősorban passzív kikapcsolódásra vágyva mentünk, így többnyire csak úsztunk a tengerben vagy valamelyik medencében, esetleg hevertünk a pálmafák alatt, azonban két kirándulás még így is belefért a programba.

Mivel sokszor jártunk a szigeten, a szervezett helyi utak többségére már befizettünk egy ponton, Chrisi és Elafonissi azonban következetesen kimaradt, mivel ezek “csak” strandolós helyek. Chrisi Kréta déli részén található, Natura 2000 terület és Európa egyik legdélebbi pontja gyönyörű, ám kissé sziklás tengerparttal. Mindent összevetve szerintem megérte keresztben átbuszozni a szigeten, utána pedig hajóra szállni, hogy eljussunk erre az igazán különleges partszakaszra.

Elafonissivel kapcsolatban sokkal vegyesebbek a benyomásaim: hatalmas tömeget szállítanak a rózsaszín homokos, melegvizes öbölbe/félszigetre, ugyanakkor a rengeteg turista ellátásának a körülményei nem biztosítottak. Bár páratlan élmény volt több tíz méteren át gyalogolni a langyos, sekély tengerben úgy, hogy csak a bokámig ért a víz, nagyságrendekkel jobb lett volna a kirándulás, ha nem kell szó szerint átlépni másokon. Sajnos mi öt órás buszútra laktunk Elafonissitől, és utólag azt mondanám, hogy ennyi időt nem érdemes rászánni a partszakaszra.

beach-164656_1280
Elafonissi

A kedvenc programom továbbra is a Happy Train, a környéken közlekedő, kisvonatot imitáló buszféleség, bátran ajánlom mindenkinek, mivel ez a legegyszerűbb és leggyorsabb módja, hogy az ember kiszúrja az új, érdekes éttermeket, szállodákat, és persze a legvonzóbb szupermarketet (Krétán minden bolt, ahol van egy fagyispult, már szupermarketnek nevezi magát 😀 ).

A közlekedés teljesen simán ment, bár elég élénk érdeklődéssel követtük a fapados légitársaságok sztrájkjait, csomagokkal kapcsolatosan változó policyját, minket végül egyik sem érintett, gyakorlatilag késés és atrocitások nélkül utaztunk.

A jó hír, hogy két teljes fejezetet megírtam kézzel, a rossz hír, hogy lassan három hete nem jutok el oda, hogy végre legépeljem az anyagot. Mindent összevetve azonban ez jelentős előrelépés, mivel így már csak az utolsó fejezet van hátra a regényemből!

Vége a szünetnek, avagy a 9. szemeszter

A nyári szünet gyorsan elrepült (meglepő, újító kifejezés, tudom…), az utolsó pár hétben főleg azzal foglalkoztam, hogy felkészüljek az őszi szemeszterre testben és lélekben egyaránt.

Idén a OneNote appba fogok jegyzetelni az új minilaptopomon, és bár még csak két előadáson voltam, máris imádom a rendszert — a kari lap összes anyagát itt tartom, ide írom fel a megbeszélendőket, itt fogalmazom a körleveleket, és remekül működik, sokkal hatékonyabb, mint külön fájlokba és füzetekbe dolgozni, szóval bátran ajánlom mindenkinek.

A Trello magáncélokra való használatában már nem vagyok olyan biztos, mint pár hónapja: amíg volt időm/kedvem beállítgatni mindent, és telefonon vagy laptopon nézegetni, hogy mit kell csinálnom a következő pár napban, nagyon jól működött, most azonban, hogy visszamentem az egyetemre, sokkal célravezetőbbnek, praktikusabbnak tűnik fogni egy papírfecnit, és leírni rá egy hagyományos listát a teendőkről. (A kari lapnál azonban továbbra is életmentő a program, szóval egy szavam sincs…)

Az órarendemet a lehetőségekhez képest nagyon jól összeállítottam, és mivel a TO végül csak beállította a pontszámomat, hogy úgy érzékelje a Neptun, mintha negyedéves lennék (a tárgyaim tüöbbége 7. szemeszterre van előírva), nem is került nagy erőfeszítésembe.

Idén esedékes a második évfolyamdolgozatom (illetve már tavaly meg kellett volna írni, de csúszóként elhalasztottam), aminek a témája valószínűleg a fanfiction lesz a magyar szerzői jogi szabályozásban. Nagy reményeket fűzök a konzulensemhez, mivel simán elvállalt, és azonnal válaszolt nekem, úgyhogy a héten rendesen fel fogok készülni az első személyes megbeszélésünkre, nehogy már szeptemberben megbánja, hogy igent mondott…

Mivel az előző dolgozatot empirikus kutatás alapján írtam, ahhoz aránylag kevés forrást használtam, most viszont a téma jellegéből fakadóan rá kell szívódnom az adatbázisokra — beiratkoztam az összes szóbajöhető könyvtárba, de az Országgyűlési Könyvtárba nem merek egyedül bemenni, szóval kivárom, amíg valamelyik barátnőm is rászánja magát. 😀

Amúgy sokkal könnyebb lenne az élet, ha az ELTE legalább a legalapvetőbbekre előfizetne… Pl. tegnap este le akartam tölteni a Tpt. kommentárját a távoli asztalon át elérhető jogtáron keresztül, és persze az volt a válasz, hogy nincs hozzáférésem… Magyarán amit a Kar biztosít a hallgatóknak, az a net.jogtar.hu szolgáltatása kicsit szebb felületen 😡

Szeretnék jelentkezni az Agrárjogi Tanszékre demonstrátornak (a közhiedelemmel ellentétben az agrárjog nem földtúrással foglalkozik 😀 ), és a tanszékvezetővel való mai megbeszélés alapján elég jó esélyt látok rá, hogy sikerülni is fog (olyan cuki és hihetetlenül okos bácsi, imádom a szarkazmusát ❤ ), ugyanakkor emiatt izgulok is egy kicsit, mivel korábban egyik tanszékhez sem volt semmféle közöm sem demonstrátorként, sem TDK keretében.

Két némettanfolyamra is befizettem az egyik barátnőmmel (egy általános C1 kurzusra az ELTE Origó Nyelvi Centrumnál és a Pázmány német jogi szaknyelvi óráira), és ha minden jól megy, május környékén szeretnék tenni egy felsőfokú nyelvvizsgát. Sajnos a nyáron egyáltalán nem ismételtem se szókincset, se nyelvtant, de bízom benne, hogy valami azért vissza fog jönni.

workshop-2209239_1920

Jurátus

A kari lappal volt a legtöbb munkám az elmúlt hetekben — jóformán mást sem csináltam, mint a hatékony évkezdéshez szükséges dolgokat intéztem. Az új főszerkesztő-helyettesem hála Istennek nagyságrendekkel önállóbb és hatékonyabb, mint az elődje volt, így némi teher lekerült rólam, de így is időigényes mindent előkészíteni, amíg a többiek még azon gondolkodnak, egyáltalán felutazzanak-e Budapestre az első tanítási hétre 😀

Az Orientációs Napokra standot kellett készíteni, ehhez volt két megbeszélés, plakátokat és szórólapokat kellett nyomtatni (persze nem sikerült az ELTE szerződött nyomdáján keresztül, miért is sikerült volna…), keresztrejtvényt kellett tervezni, és utána egy teljes délelőttön át kellett agitálni a gólyákat, hogy jöjjenek hozzánk szerzőnek, korrektornak stb.

Idén elindítjuk a levelezőlistánkat is, így a hírlevelek formátumának a kidolgozásával rengeteg időt töltöttem (semmi extra, de html-es szerkesztővel formázgatni nem leányálom), ahogy a MailChimp megfelelő beállításával is, aminek a csúcspontja az volt, amikor felugró ablakhoz való java kódot kellett beillesztenem a honlapunk kódjába — épp csak a szívem nem állt meg a félelemtől, hogy mindent tönkreteszek egy kattintással, de szerencsére összehoztam. 🙂

A szokásos tagellenőrzés mellett a HÖK-kel is volt pár megbeszélésem (minek nekünk annyi pénz [azt sem tudják, mennyi], és már a fél elnökség lemondott, de mindegy…), és bár kedvelem  az elnököt, olyan idealista, akivel a gyakorlatban nagyon nehéz bármit is elintézni. Most éppen ISSN számot szeretne a lapnak, hogy utána pdf formátumban adjunk ki tudományos különszámot, mert ilyet látott egy Zágrábból idelátogató HÖK-nél 😀

Sajnos az egyeztetéseknek nincs vége, holnap el kell mennem az elnökségi ülésre, hogy ne csak az elnök, hanem a pár megmaradt alelnök agyáig is eljusson, hogy senki nem fogja ingyen szerkeszteni a kari lapot, és mindenhol fizetnek a hasonló munkáért legalább egy jelképes összeget, de ezt tanítási időben kell megcselekednem, mert a jelek szerint az elnökségi tagokat már az első heti előadások sem érdeklik annyira, hogy bekukkantsanak az A épületbe. Nem mintha nekem komoly terveim lennének némelyik oktató órájának a látogatására, de azért az érdekel, hogy a vizsga miből lesz…

Rovatvezetők terén idén egész jól állunk, csak egy fő minuszban vagyunk, azonban hatalmas szükségünk van írókra, mivel ennek a félévnek a végén tömegesen fognak távozni a hallgatók (akit én vagy a barátaim szerveztek be, és mintatanterv szerint haladnak, a következő szemeszterben már ZV előkészítőre kell járjanak), az újakat pedig csak pár hónap után lehet komoly munkára fogni.

Hétfőn a TDT ülésen reklámoztam magunkat, hogy az OTDK kari fordulójáról és a döntőről is tudósítanánk, ha ehhez a TDK-k megadnák a segítséget, remélhetőleg ennek meglesz az eredménye, és a Tudomány rovatot fel tudjuk tölteni az érdekes dolgozatok részleteivel. Egyébként a TDK-knak és a hallgatói szervezeteknek is küldtem körlevelet, hogy hogyan tudják hirdetni nálunk a felvételijüket, alakuló ülésüket stb., de a visszajelzések alapján nem sok olyan workoholic ember van a környéken, mint én (aki meg igen, azt persze lefelejtettem a listáról, amekkora lúzer vagyok 😀 ).

Ma este tartjuk az első szerkesztőségit, utána pedig megyünk egy baráti beülésre ❤

Mindenkinek kellemes őszi időszakot, és főleg sikeres szemesztert kívánok! 

Írás · Tanulmányok

Vizsgaidőszak #7, avagy 🦄 vs 💀

Nem mondom, hogy legyőztem a rendszert, mert egy tárgyat elhagytam, a gt-t meg nem próbáltam meg harmadjára is, viszont a vizsgaidőszak fő célját, a Pp. vizsgát teljesítettem, és a Be. szigorlatom is jól sikerült 😊

Nagyon sok minden nehezítette ezt a vizsgaidőszakot, de elsősorban az alvászavar kavart be nekem: egy ponton este hattól voltam ébren, és vagy egy hétig egy napsugarat sem láttam, de mostanra ezt szerencsére sikerült legyőzni, és már több mint egy hete normális időbeosztás szerint élek, ami jó előjel a következő félévre. 💪🌞

A hétvégén a kari laptól páran megyünk korcsolyázni, ami nagyon időszerű, mert tavaly egyáltalán nem jutottam ki a jégre, és jó lesz összerázódni a félév eleje előtt, mert lassan annyi teendő halmozódik fel, hogy köszönni se lesz időnk egymásnak az első szerkesztőségin. Örülök, hogy végre valami olyannal foglalkozhatok, aminek értelmét és eredményét is látom, csak kár, hogy nem joggal kapcsolatos 😂

A tárgyfelvétel a jelenlegiek fényében érdekes kaland lesz, mivel nincs keresztfélév, alig van mit felvennem, úgyhogy most diffeket kéne csinálnom, csakhogy azokon véletlenül sincs annyi hely, ahányan szeretnénk járni… Talán egy évfolyamdolgozatot is bepasszírozok, ha minden kötél szakad, mert valamivel azért haladni kell.

Jelentkeztem egy online angol kreatív írás tanfolyamra, ami márciusban kezdődik, azzal szeretnék sokat foglalkozni, és a félbehagyott regényemet is le szeretném már gépelni, úgyhogy az a legnagyobb reményem a következő félévre, hogy az az energia és motiváció, amit most érzek, nem fog elszállni a szorgalmi időszak első pár napjával. Még a vizsgák között kiolvastam a Big Magicet, a jövő héten pedig A siker tintájával fogok ráhangolódni a feladatra. 🙆🏼‍♀️

Legyetek jók 😙💖

Egyéb

Költözés (IRL!)

A kettővel ezelőtti posztban ígért bejelentésem: szombaton elköltözöm otthonról, vagyis a következő tanévben már egyedül fogok lakni. 🙂

Közel két éve tervezzük és készítjük elő a költözést anyával, de sok családi ok miatt nem tűnt helyesnek korábban csak úgy kiposztolni, hogy mire készülünk, pedig nagyon sokat tudtam volna írni a leghajmeresztőbb dolgokról, amik egy újépítésű társasháznál előfordulnak.

A költözés mellett augusztusban építkezés lesz nálunk (anyánál), úgyhogy a nyaralás idén is elmarad, de remélem, hogy cserébe sok-sok baráttal fogok tudni találkozni, szégyenletes, hogy hány számomra fontos ember van, akit az elmúlt fél évben egyszer sem láttam.

Egyébként már teljesen profi vagyok IKEA bútorok összeszerelésében, és széleskörű ismereteket szereztem a szabályos hulladéklerakásról, úgyhogy egy perc sem veszett kárba. Jövő héten meg fogok tanulni falat fúrni a fogasaimon és a könyvszekrényeimen, és ha nem halok éhen szeptemberig, akkor önállóan is életképesnek nyilváníthatom magam 😀

Pro tipp — Budapesten új személyi/lakcímkártya készítéséhez kb. 1,5 hónapra lehet időpontot szerezni, úgyhogy ha másnak is van olyan perverz terve, hogy a nyáron csináltatja meg a lejáró okmányait…

Egyéb · Tanulmányok

That’s Life

Az elmúlt időben valahányszor csilingelt a telefonom, hogy itt az ideje blogolni, csak kilőttem az értesítést, és meg is feledkeztem a dologról — kicsit kusza most a helyzetem.

A vizsgaidőszak elkezdődött, már 4 vizsgán túl vagyok, 3 van hátra, és egyelőre még nem borultam ki, de ez nem a remek környezetnek vagy a működő rendszernek köszönhető. 😦

Elhatároztam, hogy ebben a vizsgaidőszakban nem fogok tanulós fotókat készíteni, sőt: az emeleten hagyom a telefonomat, hogy amikor éppen laza 1000 oldalt kellene megtanulnom (megtanulnom, nem elolvasnom….) a következő vizsgára, véletlenül se legyen hozzáférésem semmihez, úgyhogy a könyvkupac helyett egy wordcloudot hoztam:

A jobb oldalon látható (Instagram) kaktusszal kapcsolatban köszönöm szépen mindenkinek a segítséget ❤ Sajnos a karózás nem oldotta meg a helyzetet, úgyhogy amputáltam az ormótlan darabot, és elültettem újra, remélhetőleg így megmarad az a fül is. 🙂

Mostanában nagyon sok dokumentumfilmet nézek, ahogy akad egy percem, csüngök az Al Jazeera, a Vice News és a BBC szavain — nálam minden vizsgaidőszakban kialakul egy bizarr kényszercselekvés, elsőben például újra felfedeztem a Lily/James ficeket, másodéven az összes létező studyblrt kitanulmányoztam, most meg ez. Mindenesetre legalább művelődöm, ha már a jegyeim annyira nem fantasztikusak.

Ahogy közeledik az év vége, egyre nehezebben tudom eldönteni, hogy maradjak az ELTE-n, vagy átmenjek a Pázmányra… Annak ellenére, hogy a tanulmányi közeg ennél rosszabb már nem nagyon lehet, sok előnye van ennek a helynek is, és három év után már vannak barátaim, hallgatói szervezeti pozícióm stb., amit a Pázmányon elölről kellene kezdeni. Nem akarok elhamarkodott döntést hozni az előző vizsgaidőszak traumája alapján, de ahogy korábban már írtam, sok mindennek változnia kell.

A névnapomat (és a nagymamámét) nem igazán ünnepeltük a vizsgaidőszak miatt, de kaptam egy szandált, és júliusban, ha mindennel végeztem, össze fogunk ülni egy tortára/fagyira 🙂

Magánéletileg sötét időket élek, a nagymamám, aki már 87 éves, kórházban van, és az egyik oldala nem igazán mozog, éjszaka romlott az állapota — még nem tudni, mennyire fog felépülni, de attól tartok, hogy akármilyen segítséget kap is, szignifikánsan romlani fog az életminősége 😦 Már azt is nehezen viselte, hogy a gerince miatt csak lassan tudott mozogni (amilyen agilis személyiség, nem meglepő), de ezzel még rosszabb lesz megbirkóznia.

Holnap megyek meglátogatni, remélem, ő is olyan szerencsés lesz, mint a nagypapám az agyvérzése után, és teljesen felépül. (Side note: a nagypapám az 1930 előtt született férfiak mintapéldánya: nem tudja bekapcsolni a mosógépet, és nem tud ebédet rendelni, mert soha egyikbe sem volt beleszólása 😀 )

A karácsony óta szokásos AFS-kommentem: fogalmam sincs, mi van, lesz-e még valaha valami vagy sem, mivel nem tudunk kapcsolatba lépni Caluval (semmire sem válaszol). A felhasználókkal szemben sem fair eltüntetni az oldalt, de egyre erősebb bennem az az érzés, hogy velünk, adminokkal szemben még kevésbé tisztességes ez az eljárás.

Mi is ugyanúgy tartalmat, emlékeket, közösséget vesztettünk, mégis nagyon sokáig támogattuk Calut, nyugtattuk az embereket, hogy minden rendben lesz, hamarosan újraindul az oldal, tartottuk helyette a hátunk, de hiába. Úgy érzem, a lelkesedésünk és a kitartásunk egyszerűen ki van használva, és annyira sem vagyunk tekintetbe véve, hogy legalább végleges döntés szülessen, hogy ne kelljen hónapokon át stand by állapotban várnunk az információmorzsákra, miközben elvisszük a balhét. (És nem, nem szakember kérdése, már több hozzáértőt elirányítottunk Caluhoz.)

A nyáron annyira örültem, hogy kaptunk sok hozzáférést, és végre el tudtunk intézni pár dolgot (kategóriák, jogok beállítása, robotkitiltás stb.), a találkozó is jól sikerült, többé-kevésbé a moderálás is zökkenőmentesen ment, most viszont az a benyomásom, hogy egy éve tulajdonképpen elpazaroltam azokat a teljes napokat, amiken a szobámban lapultam és dolgoztam az oldalon.

Most pedig átadom magam a közigazgatási jog 4. részének, ami olyan nagyon hasznos kurzus, hogy az új tanterv megszünteti 😀

Egyéb · Kultúra · Tanulmányok

Önmarketing előadás és prioritások

Beszámoló On Sai írói marketinges előadásáról és a Jurátus különszámával kapcsolatos fejleményekről, illetve némi elmélkedés arról, hogy van-e keresnivalóm az ELTE-n.

+ AFS teaser 😀

(Kezdem megszeretni a blogom új megjelenését, úgyhogy ezentúl ehhez fogom igazítani a posztokat, és elkezdem összefoglaló, illetve bővebben részekre osztani a bejegyzéseket, ha valakinek ez kényelmetlen, szóljon. 🙂 ) “Önmarketing előadás és prioritások” olvasásának folytatása

Írás · Tanulmányok

Évkezdés és írástechnikai előadás

Jelentem: túléltem az első hetet, már hivatalosan is harmadéves vagyok. 🙂

Az órarendem elég fájdalmas (egy részlete látszik az oldalsávon lévő kollázson), de nincs lyukasórám, és eddig minden tárgy tűrhetőnek bizonyult. A nyelvórám és a differenciált alternatív kurzusok még nem indultak el, illetve néhány szemináriumvezetővel még nem találkoztam, de összességében nagy reményeket fűzök ehhez a tanévhez.

Elhatároztam, hogy milyen irányba fogok próbálkozni diploma után, úgyhogy mostantól ezt szem előtt tartva vehetem fel a kurzusokat (és tanulhatok rendesebben, mert kéne az a diplomaátlag). Az ógörög idén sajnos már nem fért bele az órarendembe, egyrészt így is hulla vagyok, másrészt már megvannak a fakultatív tárgyakból összegyűjtendő kreditjeim.

A tankönyvviszonylat a szokásos: sok minden még nem jelent meg, van, ami nem is fog, de azért néhány tűrhetően hatályos, féltégla méretű kötetet sikerült beszerezni. A polgári perjog a nagy kérdés: a hivatalosan ajánlott könyv szép, nagy betűkkel 400 oldal, azonban a tankönyv, amit mindenki használ, 900 oldal, és nagyítóval kell olvasni 😀 Egyelőre úgy döntöttünk, megvárjuk, a szemináriumvezető mit mond.

A kedvencem a PJ: a 2017-es Ptk.-t kell használni, gépen nem jó, megvenni nem lehet, úgyhogy a kötelmi részt ki kellett nyomtatni, és magunkkal kell cipelni. Egyébként eddig a teljes mai nap különböző jogszabályrészletek és jegyzetek nyomtatásával telt, szerintem kiirtottam egy erdőt. 😀

A közösségbe járásnak vannak határozott előnyei, örülök, hogy találkoztam néhány ismerőssel, akiket egész nyáron nem láttam, viszont az előadások és a csúcsidős metrózás megtette a hatását, úgyhogy most aszpirinen és Coldrexen élek, a Paddy and the Rats koncertet is ki kellett hagynom, ahová már megvettem a jegyet.

Azért tegnap elmentem Varga Bea írástechnikai előadására, ahol ezúttal a pszichés betegségekről, érdekes kórképekről volt szó. Kicsit elvontabb volt a szokásosnál, de nekem tetszett, érdekes volt írós, karakterábrázolós szemszögből megközelíteni azokat a kórképeket, amiket jogi problémák szempontjából vizsgáltunk még elsőben. Jó hír, hogy hamarosan elkészül az írástechnikai könyv, legkésőbb a könyvhétre megjelenik 🙂

AFS-en eléggé elcsúsztunk a kiemeltekkel (2 hetet…), de nagyon sok ajánlás érkezett, ennek pedig baromira örültem, mert hiába, hogy némelyik történet nem felelt meg a kritériumoknak, a szerzők profiljában általában lehet találni másik, a szempontrendszert teljesítő írást — végre beérni látszik a sok felhívásunk. 🙂

Hivatalos hír ebből kicsit később lesz, de befejeztük a kategóriázást: az Együttesek/előadók részlegen csak az nincs alkategóriába sorolva, aminek nem érdemes sajátot nyitni, esetleg nem besorolható. 🙂 Luca hatalmasat hajrázott, én már úgy voltam vele, hogy még négyszáz történetet nincs erőm berakni év közben, úgyhogy majd jövő nyáron, de aztán ő jött, látott, és megcsinálta a hátralevőket — enyhén szólva megkönnyebbültem, hogy nem marad ott egész évre a félbehagyott munka. 😀

A kari lapnál kiírtuk a felvételit: ezúttal talán megelőztük/nem késtük le a többi diákszervezet hirdetését, úgyhogy nem csak olyanok jelentkezését várjuk, akik már elköteleződtek egy másik szervezet mellett. Remélhetőleg jelentkeznek harcra fogható emberek, mert jelenleg annyian se vagyunk, hogy legyen kiből rovatvezetőt csinálni az elballagott/kilépett népek helyett.

A fizetésünket egyébként az egyetem iskolaszövetkezetén keresztül kapjuk (már amikor kapunk bármit is…), ahol be kellett mutatni az érvényesített diákigazolványt, ehhez viszont meg kellett szerezni a matricát — több mint másfél órát álltam sorba a Questurában, jóval zárás után kerültem sorra. Iszonyatosan meleg volt, hatalmas tömeg, zéró levegő, és persze tudálékos biztonsági őrök: az egyik egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy teljesen hiába teszi ki a “személyzet” táblácskát egy ajtóra, ha egyszer a másik irányból szabadon meg lehet közelíteni a területet, és nem tilthat ki minket (vészkijáratot kulcsra zárni nem okos dolog ugye…).

Most pedig tanulásra fel! Remélem, nektek is jól indul a tanév/az ősz 🙂

Egyéb · Tanulmányok

Vizsgaidőszak #4

Végezteeem! 😀

Nem ez volt életem vizsgaidőszakja, de legalább túl vagyok rajta.

Eredmények tekintetében nagyon változatos, a vizsgaátlagom 3,9, ami nem egy gyönyörűség, de az is nagy szó, hogy semmiből sem kellett UV-ra menni. Egyedül a közig 3-as fáj, mivel az 4 kredit és széttanultam az agyam, csak valahogy még ki kellett volna találnom a tanár gondolatait, de annyi baj legyen.

Ahogy mentem az utolsó vizsgámra (kriminológia) egy kikészült elsőéves jött velem szembe lépcsőn, és felháborodottan kiabálta a telefonjába, hogy “most azt várják tőlem, hogy jogszabályokkal töltsem az életem, vagy mi?!”  😀

Ezzel hivatalosan is befejeztem a másodévet — állítólag ez a legkönnyebb, hát én nem éreztem (remélem, ellenkező irányba is működik, és a harmadév legnehezebb voltát se fogom érezni 😀 ).

Reményeim szerint nagyon aktív nyár elé nézek — még nem dolgoztam ki a pontos terveket, de végre eljutok Merengő Táborba, alakulgat az AFS-tali és sok-sok teendő és olvasnivaló vár rám. Remélhetőleg a kari lapnál is lesznek előrelépések, és stand az Orientációs Napokon, illetve készülök cikkekre és az új helyesírási szabályzat magolására is. 🙂

Tanulmányok

Prodiuktivitás

Nem tudom, mások szakokon milyen a harci helyzet, de nálunk félelmetesen közeledik a félév vége, és mindenki úgy érzi, hogy most kell bekeményíteni.

Kedden voltam a HÖK alakuló küldöttgyűlésén, ahol megválasztották a következő főszerkesztőnket 🙂 Sajnos ez az egyetlen jó oldala a dolognak, egyébként olyan hangnemet ütöttek meg a résztvevők, hogy lassan szégyellem, hogy ilyen mentalitású emberek képviselték és fogják képviselni a Kar hallgatóságát (tehát engem is). Mindenesetre született belőle egy cikk a honlapunkra, ehhez csak páran gratuláltak (az elnökjelölti vitás beszámoló miatt még mindig megszólítanak néha), de nem is tépték le a fejemet, úgyhogy kellőképpen semleges lett — elég sokat dolgoztam vele, az elnökség idő előtti lemondása miatt át kellett szerkeszteni az egészet.

Végre valahára elkezdtem az évfolyamdolgozatomat is, az elmúlt három napban megírtam a kötelező karakterszám közel felét, viszont még nem jutottam el az érdemi részhez. 🙂 Nem utálom az egészet, úgyhogy jól választottam témát — ha jövőre továbbfejleszteném OTDK-dolgozatnak, és nyernék, akkor nem kéne szakdolgozatot írni (a girl can dream…). Ráadásul végre felbukkant egy kitöltő, akivel sikerült elleveleznem a témáról, szerintem meg tudnék beszélni vele egy interjút.

Megcsináltam az egyik angol nyelvű órára a prezentációmat, elvileg erre kapom majd a jegyet — örülök, hogy ezt választottam, és nem a beadandót, elég monoton lenne az évfolyamdolgozat mellett. A Postabank-ügyről fogok beszélni, félelmetesen unalmas lesz, de szép rózsaszín a ppt-m. 🙂

Az EKP évfolyam ZH is sikerült, egy ponttal maradtam le a megajánlott jegyről, de nem igazán sajnálom, nem érdemeltem volna meg. 🙂

Öröklési jogból végre elértünk a számolós feladatokhoz (most épp látható a baráti családfa az oldalsávon, ami az első jogesethez kellett), nem állítom, hogy nagyon jó vagyok bennük, de sikerült megértenem a típusfeladatokat, és leírtam a lépéseket, amíg még a fejemben volt a módszer, úgyhogy talán a vizsga előtt is át tudom majd nézni.

Szerdán volt a vizsgafelvétel, és minden tökéletesen sikerült: ideális esetben június 23-án fogok végezni 🙂 Egyfelől jó, hogy idén “csak” 6 vizsgám van, mivel több felkészülési idő jut egyre, cserébe viszont rengeteg olyan tárgyam van, ahol még a vizsgaidőszak előtt kell beszámolnom. A következő 3 hét félelmetesen néz ki a naptáramban, de most kivételesen érzem az erőt.

A kari lapnál a főszerkesztő-választás mellett hatalmas fejlemény, hogy megjöttek az előző félévi fizetések 😀 Nem titkolom, azt hittem, hogy sosem fogják elküldeni, úgyhogy szinte sokkolt, mikor szóltak, hogy nézzem meg a számlámat.

Egyébként lassan átállunk a tervezett megjelenési rendre, bár az újak, akiket februárban vettünk fel, nem éppen ügybuzgók: a PR-os helyett én osztogatom meg a cikkeket, a barátnőm rovatában meg sorozatban a 3. saját cikke jelenik meg, mert semmit sem adnak le időre. 😦

A Könyvhétre nem jutottam ki, de nagy élvezettel olvasom a beszámolókat — legalább nem szegtem meg az ígéretem, hogy nem veszek új könyvet, amíg ki nem végeztem, amit már egyszer hazahoztam.

Mindenkinek sok kitartást kívánok a ZH-időszakhoz, az érettségizőknek pedig egy kalappal az írásbelikhez! 🙂

Egyéb

Évértékelés

Sok minden történt az ünnepek alatt, de egyelőre csak egy rövid évértékelő poszttal jelzem, hogy még nem gurultam el a sok bejglitől. 🙂

Mindig zavarban vagyok a december végi áttekintéssel, mivel az iskolára kalibrált fejemben az év szeptembertől szeptemberig tart, de érdemes néha más perspektívából is ránézni a dolgokra.

Tavaly szilveszter este nagyjából ugyanazt csináltam, mint most: tanultam. Azonban egy éve még a római jog volt terítéken, most viszont már a közigazgatási joggal foglalkozhatok, és ez nekem elég sokat jelent: soha többet nem lesz olyan semmire vezető, mégis rengeteg energiát kívánó tárgyam, mint a róma — lehet a KIG vagy bármelyik másik tárgy nehéz/bonyolult/lexikális, olyan felesleges sosem lesz, mint a római jog. (BTW a közig nem is olyan rossz, mint gondoltam.)

2014 végén még határozottan görcsösen tanultam, sőt még a nyári vizsgaidőszakban is, most viszont mintha már sikerülne lazábban venni a dolgokat (lekopogtam). Persze még mindig bennem van a teljesítménykényszer és hogy többet nem is mernék N.M. szeme elé kerülni, ha nagyon rosszul menne a KIG vizsga, de oldódom 🙂

Egyelőre egy tárggyal sem csúsztam, és bízom benne, hogy így marad, de ez mindenképpen 2015 nagy eredményeihez tartozik.

Idén csatlakoztam a kari laphoz (márciusban lesz egy éve), az első félév termékenyebb volt a mostaninál, ahol szó szerint semmit sem sikerült megjelentetni, pedig a karácsonyi számot becsülettel összeállítottuk. 😦 Mindenesetre nagyon nagy eredmény, hogy valamiféle közösséghez azért csak sikerült csatlakozni, és igyekszem erre gondolni, amikor nehézségek adódnak.

Írós téren közepesen tevékeny voltam, a Testis Temporum Kihívás szervezése újszerű és nagyon jó élményt jelentett 🙂 Az Elemek Harcán zsűriszerepben is kipróbálhattam magam, vagyis az összes történetet végigpontoztam, és kiviháncoltam magam a csoportban. Még év legelején a Mindenízű Drazsén pontoztam néhány történetet, és mintha még lett volna egy Etti-féle kihíváson néhány pontozós kritikám, de nem találom, ha valaki emlékszik, segítsen, hogy hol trollkodtam.

Idén is írtam az Üstre (lásd előző poszt), és az áprilisi Camp NaNón megírtam egy regényvázlatot, aminek jelenleg a hetedik fejezetén dolgozom — egyelőre nem tudom, mihez fogok kezdeni vele, de remélem, hogy egyszer eljutok odáig, hogy érdemes legyen ezen gondolkodni. 🙂

Nyár óta AFS-en adminként tevékenykedem, sokkal jobban élvezem, mint a lektorálást a pályafutásom végén, és mintha még nem szereztem volna túl sok halálos ellenséget, de ezt is lekopogom. Számokban kifejezve 282 fejezet haladt át a kezem közt 5 hónap alatt.

Ami a családi életemet illeti, hát az egy nagybetűs katasztrófa volt, de már kipanaszkodtam magam minden lehetséges felületen, úgyhogy csak tömören összefoglalva: egymástól másodjára is elvált szülők között közvetíteni (vagy csak létezni) szívás. Év végi ráadásnak apát ki is rúgták a munkahelyéről, úgyhogy most nagy álláskeresésben van (és minden interjún azt kérdezik, hogy miért kellett mennie — a jelek szerint a “nem tudom” nem csak nekem gyenge válasz).

Bizonyos mértékben ehhez kapcsolódóan anyával elkezdtünk egy elég nagy projektet, amiről nem írtam ide, és nem is fogok, csak ha már minden biztos, de ha valamihez, hát ehhez nem ártana némi szerencse.

A jogosítvány-projekt már másfél éve húzódik, de akkor is én fogok győzni.

A múltévi fogadalmaimat csak kis részben sikerült megvalósítani, igaz, jelentős hányadát nem is nagyon próbáltam, mivel kissé szürreális lista volt (pl. szerepelt rajta, hogy ellenkező neműekkel ismerkedni, nagyszámú egyetemista barátot szerezni). Sajnos nem nagyon csökkent az olvasatlan könyveim száma, pedig legszívesebben egyre többet és többet halmoznék fel (csak a frissekből néhány példa: a Jana, a Karvaly, a Kezdjetek el élni), és előkelő helyen szerepelt, hogy ne olvasatlan regényekkel vegyem körül magam.

Az idei listát igyekeztem a tanulságok levonásával összeállítani, remélem, a jövőévi statisztikám kicsit jobb lesz:

  1. jogosítványt megszerezni (nyár előtt, mert letelik a két év)
  2. hetente legalább egy aerobik/tánc, de jó lenne visszaszokni a két-három alkalomra
  3. a regényt befejezni és/vagy legalább címet találni hozzá
  4. addig nem venni új könyvet, amíg a meglévőket el nem olvastam (könnyű lesz, nincs pénzem :D)
  5. tapintatosabban fogalmazni

Köszönöm mindenkinek, aki örömet csempészett a 2015-ös évembe, remélem, én is okoztam pár jó pillanatot 🙂