Írás · Tanulmányok · Utazás

Székesfehérvár & a nyár vége

Idén szeptember 12-én kezdődik a tanítás, úgyhogy van még egy hetem lazítani, vagy inkább összeszedni magam, hogy tényleg a megfelelő lendülettel, elszántsággal kezdjem a harmadévet.

A nyáron meglepően sokat haladtam, végre befejeztem a Nem akartam… korrigálását, és feltöltöttem AFS-re a teljes vágott verziót, vagyis lezártam azt a történetet. A most formálódó regényemmel nem száguldok, de már a 10. fejezet végét írom, ami több a semminél — remélem, év közben is tudok majd haladni vele.

Ha már a frissítéseknél tartunk, megvolt az éves blogkarbantartás is: aktualizáltam a bemutatkozásomat és a történetek listáját, de csak őszre fogok új színt beállítani (a teljes sablonváltás aránytalanul nagy meló a várható eredményhez képest). Ha egyszer sok pénzem lesz, veszek egy saját domaint 🙂

Középiskolás koromban sosem dobtam ki a tankönyveimet “még jó lesz valamire” alapon, pár napja viszont könyörtelen lomtalanítást tartottam a 12 év alatt felhalmozódott cuccaimból. Sok minden megmaradt persze, de azért megszabadultam egy szekrényre való anyagtól — hihetetlenül pazarló biznisz volt a középiskola, a példa kedvéért: 8 olyan énekfüzetet dobtam ki, aminek csak az első 2-3 oldalára írtam. Viszont találtam pár érdekes firkálmányt a 7-8. osztályos matekkönyvem margóján 🙂

 photo 20160827_144143_zpspwbmntfp.jpg

Szeptember elsején Revánál jártam Székesfehérváron: felmentünk a Bory-várba, sétáltunk a belvárosban, fagyiztunk, ültünk a szökőkútnál, és rengeteget beszélgettünk közben 🙂

 photo 20160901_114933_zpsamfuin4i.jpg

A következő tanévre készülve elmentem fodrászhoz, és érzékkel kiválasztottam egy olyan tépett frizurát, amit jó eséllyel minden reggel meg kell majd szárítanom 😀 (Most kísérletezem, hogy a hajhab hogy befolyásolja a dolgot…) Ma pedig befestettem a hajam, úgyhogy nulla lenövéssel futok neki a szemeszternek.

Elkészült a fényképezőgépem, de persze nem szólt róla a márkaszerviz, a telefont se vették fel, aztán végül egy e-mailben benyögték, hogy ja, fél hónapja megvagyunk vele, küldtünk SMS-t (persze, hogyne…). Kedden megyek érte, remélem, tényleg működik, ha már ilyen sokáig aszalták.

A jövő hét már az Orientációs Napokról és a tárgyfelvételről fog szólni.

Ami az ON-t illeti, valószínűleg időben meglesz a kari lapos kiadványunk — a nyomdakép nem túl biztató (a HÖK alig ad pénzt erre, úgyhogy A/5 és fekete-fehér a magazin), de az eredeti tervhez képest az én szempontomból annyi javulás történt, hogy mégsem vágták ki belőle az összes cikkemet.

(Úgy volt, hogy minden cikk bele fog férni, de aztán kiderült, hogy mégsem, és 2 cikkem + a csúszási ábrám ment a kukába. Viszont a HÖK elfelejtette megemlíteni, hogy lesz egy szervezeteket bemutató kiadvány tőlünk függetlenül, és amikor ez kiderült, a főszerk. szerencsére vissza tudta hívni a nyomdából a számot, és kivette, ami így feleslegessé vált, vagyis belefért pár kidobott cikk.)

Kedden és szerdán csak délelőtt benézünk az egyetemre, a Jurátus a Society Fairen, csütörtökön fog szerepelni — mi is vetélkedőállomás vagyunk, ehhez már megcsináltam a helyesírási tesztlapot az új szabályzat alapján 🙂 Egyébként izgatott vagyok, ha minden jól megy, végre lesz egy kék, jurátusos pólónk.

A tárgyfelvétel eddig elég siralmas: a rangsorolás ugyan jobb, mint a versenyjelentkezés volt, de csak pénteken indult a muri, és ma már teljesen át kellett szabnom az órarendemet. Jelenleg egy lyukasórám van, 2x végzek este 6-kor, kétszer este 8-kor (reggel 8-tól természetesen), de mivel péntekre gyakorlatilag nem hirdettek órákat, nincs sok választása az embernek — már azzal is boldog lennék, ha ez az órarendem megmaradna.

Tanulmányok · Utazás

ELTE ÁJK Gólyatábor 2014.

Aki követi a híreket, valószínűleg olvasta az Index cikkeit az ELTE TÓK gólyatáborában történt nemi erőszakról, és talán arról is, hogy a TÓK HÖK-kel egy füst alatt felfüggesztették az ÁJK HÖK-öt és az Instruktori Kört is, mivel a jogászinduló az egyetem szellemiségéhez nem méltó rigmusokból áll — hát ebben a gólyatáborban jártam.

Talán emlékeztek, milyen súlyos kétségeim voltak, hogy elmenjek-e egyáltalán, hiszen nem iszom, nem dohányzom, sőt táncolni se tudok. Érdemes volt. Sőt.

A cikkekről és a felfüggesztésekről csak annyit, hogy nem tartom igazságosnak, hogy az ÁJK HÖK-ön és az Instruktori Körön verik le a TÓK-kal elindult sajtólavinát, pedig én se az induló tartalmával, se a mentalitásával nem értek egyet. Az az induló legalább 10 éves, eddig is üvöltötték és üvöltették a gólyákkal, vagyis nem a mostani instruktorok fejéből pattant ki — lenne más mód a cselekvésre, ha a cselekvés lenne a lényeg.

Azért érint érzékenyen az IK és a HÖK felfüggesztése, mert szerintem remek tábort szerveztek, kitették a lelküket, hogy jól érezzük magunkat — az igazán fontos dolgok mind stimmeltek. Az első nap valóban csak az ivásról és az üvöltésről szólt, így akkor nem is éreztem jól magam, de az utána következő programok feledtették az egészet.

A cikkhez, normákhoz kapcsolódóan annyit, hogy valószínűleg én voltam az egyetlen a táborban, aki egy kortyot se ivott, és nem cikiztek miatta, sőt elfogadták, és egy idő után nem is kínálgattak alkohollal: szerintem ez számít. Szerintem az számít, hogy megbeszéltük a tárgyfelvételt, hogy a Jogászcsúcson alkotmánybírótól az ügyvédi kamara elnökéig mindenki megjelent, és talán az is fontosabb, hogy kis csoportban lehetett beszélgetni ezekkel az emberekkel.

wpid-cam00588.jpg
A passom, aminek lába kélt, és a szóróanyagok

A tanárkoncert hatalmas élmény volt, ahogy az egyetemi szervezetek bemutatója is. Fél napot azzal töltöttünk, hogy meghallgattuk az összes szakkollégium, kör és ki tudja, micsoda bemutatóját, aztán végigballagtunk a standjaikon, ahol feliratkozhattunk a levelezőlistákra, és még ajándékokat is kaptunk.

Miután felfüggesztették az IK-t, semmi se működött, így a tábor végéig visszahelyezték őket, de már nem volt ugyanaz. A felfüggesztés jó oldala, hogy a házunkban hihetetlenül megerősítette az összetartást, valódi közösség alakult ki: a tábor elejétől fogva éreztük, hogy törődnek velünk az instruktoraink, és azt hiszem, a felfüggesztés első estéje óta ők is tudják, hogy fontosak nekünk.

Nem kötöttem életre szóló barátságokat, és közel sem volt minden tökéletes, például a szállás és a kaja sok sebből vérzett, a programok miatt azonban mégis érdemes volt elmenni, és ami a legfontosabb, jól éreztem magam.

Egyéb · Tanulmányok

Nyári végszó

Az elmúlt másfél hét szokatlanul eseménydús volt, mióta hazajöttünk, csak kapkodom a fejem, hogy mit kéne/kellett volna/kell a közeljövőben intézni.

A legerősebb stresszforrás az egyetemi elintéznivalók halmaza: nem az a baj, hogy csinálni kell, hanem hogy úgy kell könyörögni minden információmorzsáért. Már egy ideje működik az évfolyamcsoport Facebookon, ahonnan hasznos dolgokat lehet megtudni, de mindig csak úgy mellékesen derülnek ki, mikor valaki rákérdez valami tök másra, és egy bennfentes elszólja magát. A csoportok alapján létrejövő házak Facebook csoportjaiba a múlt héten kezdték el felvenni az embereket, itt elvileg az instruktorainktól mindenre választ kapunk, ehhez képest másfél hétig kellett könyörögni, hogy megmondják, ki melyik csoportba tartozik (2 csoport van egy házban), pedig az órarend miatt nagyon nem mindegy.

Szó se róla, nagyra értékelem, hogy vannak, akik hivatásszerűen pátyolgatják a gólyákat, amúgy nem tudom, mi lenne, de nem túl gördülékeny a rendszer.

ÁJK-n a gólyatábor előtt van a tárgyfelvétel és a beiratkozás, ezért a házunk szervezett egy tanulmányi tájékoztatót: nem reménykedtem ilyesmiben, úgyhogy kellemes meglepetés volt, és örülök, hogy legalább bemutatkozás szintjén megismerkedtem pár leendő instruktorral és csoporttárssal, de pont azt mondták el, amit a tárgyfelvételi segédletben már feltettek a csoportba.

A gólyatáborral kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim, mikor kiderült, hogy szállodában leszünk, szinte vártam, de a tegnapi találkozás után… feltámadtak a kételyeim. Az instruktorok nagyon rendesek voltak, és az a kemény 10 fő, aki megjelent a 40 háztársból, szintén, de… A gólyatábori tájékoztatás abból állt, hogy senki se próbáljon alkoholt becsempészni, mert úgyis átkutatják a bőröndünket. Egyrészt miféle ember próbál alkoholt bevinni olyan helyre, ahol legálisan megveheti, sőt forszírozzák, hogy minél többet fogyasszon? És mégis mi a francért turkálna egy HÖK-ös a bőröndömben?

A másik, hogy nem lehet elhagyni a tábor területét. Utánanéztem, úgyhogy tudom, hogy bevett gyakorlat, csak éppen nem értem. Az, hogy idegeneket nem engednek be, teljesen rendben van. De miért ne mehetnék ki? És mi van, ha előbb haza akarok jönni, egyáltalán hazaengednek? Ráadásul ez úgy került terítékre, hogy lefektették, hogy a szervezők idén nem fognak kimenni nekünk egy raklapnyi cigiért, szóval akinek kell, hozzon magával eleget. Nice.

Remélem, azért lesz más is, aki nem iszik és nem dohányzik, sőt nem is táncol. 😳

Ráadásul jelmez is kell, nem nagy cucc, de ha valakinek nincs otthon hozzávaló, márpedig nekem nem volt, annak minimum egy nadrágba és egy pólóba kell beruházni — ami még mindig jobb, mert ezt, ellenben egy komplett jelmezzel, legalább máskor is fel lehet venni.

Jártam az okmányirodában is, egy óra alatt sikerült NEK azonosítót szereznem, ami tekintve, hogy nem volt időpontom, jó eredmény (az elektronikus időpontfoglaló szerint okt. 31-ig nincs egyetlen szabad időpont se Bp. egyetlen okmányirodájába se, ehhez képest a sorszámosztó nő úgy adta ki őket, mint a cukrot).

Ma volt az első, de messze nem utolsó találkozásom a Neptunnal… Eddig is komolyan vettem, én általában mindent komolyan veszek, de ezután még ennél is komolyabban fogom venni. Véresen komolyan. 10 másodperc az egész. o_O

Romlott a szemem (már megint), és idén új keret is kellett, mert nincs tartalékszemüvegem (van, csak nem mondhatni, hogy jól látnék vele), amit a 10. optikában sikerült kiválasztani. Mindenhol drabális, nehéz, széles kereteket árulnak, az újonnan rendelt, nem 1-2 éves keretek mind műanyagok, a fémkeretek felhozatala pedig ennek megfelelően siralmas — több olyan kerettel is találkoztam, amit akkor is felpróbáltam, mikor az előző szemüvegemet csináltattam, pedig az nem tegnap volt.

Annak biztos jó a karakteres műanyagkeret, aki tud 3-4-et csináltatni, és akkor minden alkalomra, minden színhez van neki egy, vagy annak, aki csak néha teszi fel, de nekem sajnos nem. Ráadásul a többséghez hasonlóan iszonyatosan ostobának látszom benne, mint aki próbálja agyasnak tettetni magát.

Az írósuli vasárnap befejeződött, még nem végeztünk teljesen, de erről majd egy külön bejegyzésben írok. A végeredmény jelenleg egy befejezetlen, közepesen tűrhető novellaféleség.

Finnigan rengeteg fejezetemet kijavította, csak én nem haladok, de majd ha hazajöttem… (Mindig ezt mondom, de most tényleg.) Ami fontosabb, hogy finnigannel készült egy interjú, itt olvasható 🙂

Sikerült a KRESZ vizsgám, úgyhogy ősszel nekiugorhatok a gyakorlatnak — fogalmam sincs, mennyi időm lesz év közben, szóval nem tudom, mikorra lesz jogsim. Nyelvtanfolyamra viszont nem tudok járni, angol szaknyelv nincs, angol felsőfokú tanfolyam/felsőfokú szinten tartó nincs (fizetős se), a német, ami jó lenne, a 11. kerületben van, és ütközik egy előadással, amit nem áll szándékomban kihagyni (még ha ki is hagynám, a következő előadásra se érnék vissza, olyan messze van).

Vasárnap elmegyek gólyatáborba, ha túlélem, beszámolok róla, és megírom az írósulis összefoglalót is. XD