Egyéb · Tanulmányok · Utazás

Berlin és a szemeszter vége

Meglepődtem rajta, de ez a szemeszter gyorsan elszaladt. 🙂

A sok panaszkodás ellenére az utolsó tanítási hetet is átvészeltem, már csak a sok ZH eredményére várok — természetesen az oktatók jelentős része nem siet beírni a jegyeket, sőt…

Azonban olyan régen jutott időm bejegyzést írni, hogy vissza kell ugranom május legelejére, amikor életemben először teljesen egyedül utaztam külföldre…

Berlin

Elég sok negatívumot hallottam a fapados járatokról, úgyhogy kellemesen csalódtam a RyanAirben — attól eltekintve, hogy kevésbé szépen kialakított helyen kellett sorba állni, mint a klasszikus légitársaságoknál, gyakorlatilag semmilyen különbséget nem éreztem a szolgáltatás színvonalának tekintetében. Akinek fontos, hogy enni adjanak a gépen, az vehetett magának szendvicset vagy akár ebédet is, de én személy szerint örültem, hogy nem kellett magam előtt aszalni egy félig ehetetlen menüt az út jelentős része alatt.

Egy koppenhágai ismerősömmel mentünk városnézésre, gyakorlatilag három teljes napot együtt töltöttünk, úgyhogy egész jól megismerkedtünk — interneten nagyon könnyen barátkozom, de mindig aggódom, hogy a valóságban másmilyennek fogom találni az embereket, úgyhogy nem minden aggodalom nélkül egyeztem bele a közös szállásba, de végül semmi gond nem volt.

Számomra az Airbnb is új élmény volt, de semmi extra — ha valaki csak rövid időre és kis társasággal megy, olyan, mint egy szálloda ellátás nélkül, azzal a különbséggel, hogy ha olyan alkat vagy, stresszelhetsz, hogy milyen lesz a házigazda, tényleg oda teszi-e a kulcsot, ahová mondta, a “kijelentkezés”-sel sem lesznek-e problémák… Szóval a magam részéről a jövőben maradok a hoteleknél, párnapos városnézésnél még az árakban sincsenek jelentős különbségek.

Mivel csak három napot töltöttünk a városban, a múzeumokat belülről nem néztük meg, ugyanakkor gyakorlatilag az összes nevezetességet felkerestük, még hajókázni is mentünk. A tömegközlekedés kifogástalanul működik, elég gyorsan el lehet jutni A-ból B-be, ha rendesen megtervezi az ember az útvonalat.

A kari lapba írtam egy cikket a Berlini városnézésről — ez csak jövőre fog megjelenni, mivel a szorgalmi időszak végéig be volt táblázva a Kultúra rovat, mire hazaértem, de ha lehoztuk, majd belinkelem, és akit érdekel, alaposabban tájékozódhat a turistaviszonyokról.

Számomra a legnagyobb sokk a Prince Charles nevezetű nightclub volt, amit a host ajánlására kerestünk fel. A biztiboyok még a jegyváltás előtt életinterjút tartottak, és ez volt a legbizarrabb face control, amiben valaha életemben részem volt… Ha nem lett volna tök üres a hely, talán érteném, hogy miért válogattak a vendégek között, de rajtunk kívül senki sem akart éppen bejutni, és később sem tolongtak az emberek. A sokk második fele az volt, hogy ezen a helyen beltéren engedték a dohányzást — és nem is csak szemet hunytak a dolog felett, hanem telerakták a bárpultot hamutartókkal, és mindenki vihetett magának egy kis Prince Charles gyufásdobozt, mint az ’50-es években. o.O (Utoljára tényleg a nagymamáméknál láttam olyan gyufásdobozokat, amikre különböző éttermek meg bárok nevét nyomták…)

Összességében azt gondolom, hogy Berlin az a világváros, amit történelmi és gazdasági, na meg persze politikai jelentőségére tekintettel nem árt megnézni, de nem különbözik olyan markánsan Budapesttől vagy Bécstől, hogy kezét-lábát törje az ember, hogy eljusson oda.

Jurátus

A kari lapnál olyan lavina temetett maga alá, hogy volt egy hét, amikor azt sem tudtam, mihez nyúljak először.

A HÖK egy ponton kitalálta, hogy mivel csökkent a költségvetésük, elveszik a fizetésünket, elvégre minek az… Végül is csak több mint 70 cikk született ebben a szemeszterben kevesebb mint 20 író tollából. Ez a lehetőség több mint egy hétig lebegett a fejünk felett, vagyis nagyon sokáig tartott, mire kiderült, hogy a HÖK elnöke teljesen álomvilágban él, ami a fenntartásunkat és a helyzetünket illeti. Szerencsére sikerült a valósággal annyira sokkolnom a srácot, hogy meggondolta magát, úgyhogy májusban ki tudtam utalni a fizetéseket, de még mindig nem múlt el teljesen a feszültség.

Az már csak a hab a tortán, hogy a HÖK természetesen nem készült fel időben a GDPR alkalmazására, úgyhogy most, a szemeszter utolsó két hetében kellett mindent előteremteni, és ismételten szembesültek vele, hogy még a Jurátussal is kell foglalkozni… Jelenleg kaptunk egy fél, jelszóval egyáltalán nem védett számítógépet, hogy mostantól szíveskedjünk ott tárolni az adatainkat 😀

Az ELTE minden hallgatónak biztosít 6 GB tárhelyet a szerverén (Tudtátok? Nem tudtátok. Itt van, úgy kell belépni, mint a wifire.), és azt még értem, hogy szeretnék, ha itt tartanánk az (amúgy nem személyes, tehát kevéssé a GDPR hatálya alá eső) adatokat, de az, hogy havonta másoljuk fel egy védetlen gépre az egészet, elég hajmeresztő, főleg hogy ezt a megoldást a jövő jogászai a jelen jogászaival együtt dolgozták ki az “ország első jogi karán”.

Ettől függetlenül nagyra értékelem, hogy van egy számítógép, amin tudunk dolgozni a HÖK irodában, és nem kell elküldenünk az irodavezetőt a gépétől, ha valamit sürgősen el kell intéznünk, szóval ezer hála és köszönet, akárki is hagyományozta a HÖK-re a számítógépeket ❤

A DUE pályázatán az online diákmédium kategóriában III. helyezést ért el a magazinunk 🙂 Sokat foglalkoztunk a pályázattal, és örülök, hogy dobogós helyezést értünk el, de összességében mégis csalódott voltam: a sajtófesztivál és az egész pályázat inkább kisgyerekeknek, általános iskolásoknak szólt, így érthetetlen, hogy miért hirdettek felsőoktatási kategóriát. Ezen felül jobb eredményre számítottunk, és az az igazság, hogy olyan eltérő dolgokat adtak be a kategóriánkban a versenyzők, amiket gyakorlatilag nem is lehet összehasonlítani, nemhogy rangsorolni…

A Jurátus egyébként ma jelenik meg utoljára, hétfőn már csak a búcsúposztok jönnek ki, és utána nyári pihi van vizsgaidőszak. Szerettem volna, ha idén mi is részt veszünk a HÖK vezetőképzőjén, illetve az EHÖK vezetőképzőn, de előbbi a nyár közepén lesz, vagyis senki sem ér rá (én pl. el leszek utazva), utóbbira pedig elfelejtették meghívni az ÁJK-t, szóval két nappal előtte szóltak, hogy amúgy lehet menni… Vagyis tőlünk egy teremtett lélek sem jelent meg az eseményen.

((Nem tudom, más használja-e a Canvát, egyfelől tök jó lett a szerkesztő, másfelől viszont a keresőjét/kategóriarendszerét teljesen lenullázta…))

Egyetem

Idén “csak” három vizsgám lesz — ilyen még sosem volt, de a hanyagság és a lustaság meghozza gyümölcsét, életemben először talán lesz egy-egy olyan vizsga, amire teljesen felkészülten érkezek. Cserébe nem is merek a jövő évi vizsgaidőszakra gondolni 😀

Polgári perjoggal kezdek, ami az én mumusom, vagyis nagyon félek tőle, főleg hogy még semmit sem tanultam rá, az anyagot pedig nem adták le… Szóval az a “csak” a három vizsga előtt tényleg nagyon jelképes.

Sajnos olyan diffeket vettem fel idén, amik nem bizonyultak túl élvezetesnek, de ezt majd az OMHV kitöltésekor kifejtem az oktatóknak. A lényeg, hogy 5-ből egyelőre csak egynek van eredménye, pedig jó lenne tudni, hogy mind sikerült-e, mert ha nem, a pótdolgozatot a vizsgaidőszakba kell majd beszuszakolni valahogy — ez egyébként teljesen szabálytalan, de nálunk jogászok oktatnak, akikről minden lepereg.

A Neptunt pedig most pénteken frissítették, ennek köszönhetően nagyon félelmetes hibajelenségeket produkál: nem enged vizsgát felvenni, ha nincs beírva a szemináriumi jegy, aminek egyébként nem kéne beírva lennie…. Engem szerencsére nem érint egyelőre, de tipikus, hogy pünkösd előtt csinálja ezt az ELTE.

Mindenféle

Sajnos a telefonom hátulja megrepedt, úgyhogy kedden viszik a szervizbe — a fél napot adatmentéssel töltöttem, pedig igazán csak pár kattintás bemásolni a dolgokat… Ja nem. Ha szépen el akarja rendezni az ember a képeit, máris nem olyan egyszerű a helyzet, mint egy biztonsági mentésnél.

Mostanában igyekszem kicsit egészségesebben táplálkozni, és nem ész nélkül dönteni magamba a kalóriákat, de sokkal nehezebb visszaállni a normális étkezésre, mint gondoltam. Valahogy elszaladt velem a ló, és nutellás kalácson éltem egy pár hónapig, na meg persze mindenféle tésztákon és süteményeken, egy-egy fancy kávéval megtoldva, ami nem segített annak a hírhedt bikini bodynak az elérésében…

Mindenesetre beiratkoztam a közeli edzőterembe, és komoly reményeket fűzök hozzá, hogy el is fogok járni rendszeresen: tényleg csak pár percet kell utazni, és mivel már nem kell bemenni az egyetemre, úgy osztom be a napokat, ahogy akarom. Vizsgafelkészülés közben is kellene jusson pár óra a mozgásra. :/

A nagymamám megint otthon van, és a nagypapám ápolja, de sajnos semmit sem javult az állapota. Igaz, mióta otthon van, valószínűleg kevésbé szenved, hiszen a körülményei emberhez méltóvá váltak (tudnék mesélni pár dolgot a rehabilitációs intézetről, ahol elhelyezték őt…), de nagyon korlátozott a mozgása, és a beszéde sem javult. Hiába próbálja kifejezni magát, nem jutnak eszébe a megfelelő szavak, így nagyon nehéz kommunikálni vele. 😦 Az pedig végképp nem segít a helyzeten, hogy a háziorvos nem egy észkombájn, és nincsenek olyan gyakorlati ismeretei, amikkel ellensúlyozni tudná az elméleti tudás hiányát.

Ami engem illet, most nagyjából rendben vagyok, igyekszem fenntartani az állapotomat, és nem belehajszolni magam egy ideg-összeroppanásba. Elkezdtem magáncélra is használni a Trellót: a YouTube-on láttam, hogy van, aki a privát teendőit is ott vezeti, és megtetszett az ötlet. Egyelőre nem tudom, hosszútávon mennyire válik majd be a rendszer, de az tény, hogy így rengeteg papírfecnitől, post-ittől és listákat vezető listától tudtam megszabadulni.

Nehéz egy posztban összefoglalni egy hónapot, már csak emiatt is jó lenne, ha visszatérnék a rendszeres blogoláshoz, de ezt ennyiben is hagyom — minden bejegyzés végén erről sírok, mióta ellustultam 😀

Sikeres vizsgaidőszakot kívánok mindenkinek! ❤

Aki pedig szabad, élvezze a nyarat a hallgatók és az érettségizők helyett is! 🙂

Írás · Egyéb

Nyári lustaság

Legalábbis a blogon 😀 Teljesen kiment a fejemből, hogy akartam írni egy bejegyzést.

A fényképezőgépemet még nem javították meg, úgyhogy elővettük a régi digitális kameránkat, hogy majd azt visszük magunkkal Visegrádra és Gödre, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy az sokkal jobb képet csinál, mint a telefonunk. :/

A lakásban elég sok átalakítást terveztünk a nyárra, ezeket sikerült nyélbe ütni: visszaállíttattunk egy vécét, és áthelyeztettük a mosógép helyét — sajnos vízvezetéssel és falbontással járt, ami olyan jól sikerült, hogy a fal túloldalán lehullott a vakolat, amit nekem kellett helyreállítani, illetve a tetőtérben a lehullott csempét is nekem kellett visszaragasztani a befelé dőlő falra/palfonra. Még jó, hogy sokoldalú tehetség vagyok 😀

Több mint egy éve nem voltunk a Decathlonban, de most vettünk autópálya-matricát, és én vezettem — egy ponton azt hittem, hogy nem állunk meg Dunakesziig, de aztán sikerült visszajönni a Baumax (?) parkolóján keresztül. Kaptam házinadrágokat és néhány sportcuccot, alig várom, hogy felvehessem őket, de sajnos most nyári felújítás van az aerobikteremben, úgyhogy arra még várni kell.

Azt hiszem, még nem írtam itt, de gyűjtögető típus vagyok, érzelmileg kötődöm a tárgyakhoz, és nem szívesen dobok ki olyan dolgokat sem, amiket nem szeretek különösebben, de “valamire még jók lehetnek” — most viszont kiselejteztem a ruhatáram egy meghatározó részét. Felraktam pár eladó cuccot a Jófogásra, remélem, lesz gazdájuk.

Többször is voltunk strandon: a Paskálon megnyitott egy új (szerintem teljesen használhatatlan) részlege, ahol meleg vízben zsúfolódnak az emberek, és valószínűleg oda-vissza passzolgatják a fertőzéseket — cserébe kényelmesen el lehet férni a nagy medencében. Az egyik ilyen látogatás alkalmával sikerült elcsípnem ezt a mondatot az új (koedukált) öltözőben : “Nézd már, csoportos öltöző, tiszta Venyige!” 😀

Írás terén sokat haladtam, van egy kész 8. fejezetem és egy 2/3-ig kész 9. fejezetem. A nyári ütemtervvel már elcsúsztam, ez akkor is jelentős előrelépés. Elég rég nem bétáztam, hát most hirtelen kaptam 4 történetet, azokkal is rendesen haladok.

A gólyaszámunk lassan összeáll, sajnos csak fekete-fehérben lesz kinyomtatva, ráadásul A/5-ösben, úgyhogy kíváncsi leszek a minőségére. Gyönyörű szivárványszínű csúszási táblát készítettem, utána persze áttettem fekete-fehérbe, de így feleannyit se mutat.

Kilátásba helyeztek egy osztálytalálkozót, szeretnék elmenni, úgyhogy remélem, nem arra az egyetlen szeptemberi hétvégére teszik, amikor a Zeneakadémiára megyek.

AFS-en nagy szervezkedésben vagyunk, és ha van pár percem, kategóriázgatok is — ha valaki esetleg nem látta volna, megcsináltuk az együttesek kategória alkategóriáit, és ott igyekszünk minden történetet besorolni a megfelelő helyre. Ha valakinek van idetartozó története, szépen kérem, sorolja be maga ❤

((Egyébként az előző bejegyzésemben írt nyelvtanfolyamok miatt kár volt úgy idegeskedni, az ILEC felkészítő cég gyakorlatilag elérhetetlen — a telefonjuk a már elvileg megszűnt nyelviskola hangpostájára megy, az e-mail címük visszadobálja a leveleket –, a Pázmány idegennyelvi lektorátusának a honlapján meg továbbra se írtak ki semmit.))

Egyéb · Tanulmányok

Készülődés

Az a jó a szorgalmi időszak végében, hogy utána zavartalanul lehet készülni a karácsonyra tanulni a vizsgákra.

Szerintem ez a félév aránylag sikeres volt, mindenből simán kaptam aláírást, az osztályzós tárgyakból pedig az 5-öst — a mediációs vizsga is 5-ös lett, viszont a tegnap délutáni jogi dogmatikával kapcsolatban vannak kételyeim, remélem, azért ismételni nem kell (nem mintha betegre tanultam volna magam, de egy hármast minimum megérdemelnék, már csak azért is, mert év közben is fel-felbukkantam az előadásokon).

Karácsony előtt alkotmányjogból és jogszocból megyek, egyik jobb mint a másik, de azért remélem, az AJ sikerül, mert ha nem, az egész vizsgaidőszakomat odavágja (kedves volt a szemináriumvezető, csak a feladatokra egyáltalán nem készített fel — nagyon jól esett, hogy óra után ott tartott, és elmondta, hogy milyen jól megír beadandókat csináltam, és meghívott a szakkoli jogi szövegekkel foglalkozó/azok írását tanító műhelyébe: nem hiszem, hogy elmegyek, de akkor is ❤ ).

Tegnap letudtuk a karácsonyi vásárlást: nem volt túl sikeres, mert nekem még mindig hiányzik egy fekete sál, de a lényeg megvan, mindenkinek lesz valami a fa alatt (mondjuk az ajándékok felét már korábban megvettük). Anya meglepetése még úton van, remélem, ideér időben, és sikerül nekem átvenni 🙂 Az még nem teljesen világos, hogy hogy leszek egyszerre két helyen 25-én (a nagymamáméknál és apukámnál), de majd addigra megtanulok osztódni.

A napokban az a felismerés ért, hogy tulajdonképpen nem azért nem járok táncolni, mert nem érek rá, hanem mert már nem motiválnak az órák, amik ráadásul nagyon kötött időpontban vannak.

Négy éve járok ugyanabba a stúdióba, nagyon szeretem a mesternőt (Zs.), de valahogy a dolgok egyre kevésbé vágnak egybe az én igényeimmel. Amikor elkezdtem az órákat, a terem itt volt a sarkon, konkrétan öt percre, de sajnos felmondták Zs. bérleti szerződését, úgyhogy új helyet kellett keresnie — most fél órás út, ha késő este megyek haza, akkor 40 perc, mert a troli már ritkán jár.

Szeretem az órák felépítését, és nagyon sokat tanultam, ugyanakkor amíg eleinte szinte mindenhova tudtam menni, mivel a kezdő órák vannak többségben, és még nem ismertem Zs. anyagait, most ha nem a saját szintemre megyek, akkor unalmas a dolog, sőt néha még a saját szintemet is unom (valószínűleg mert túl sokat jártam könnyebb órára, hogy legalább valahova be tudjak menni, és kezdem azt érezni, hogy 4 éve ugyanazt csinálom, és nincs előrelépés).

Eleinte nagyon furcsa volt az RG-hez képest, hogy egyáltalán nincs önálló munka, illetve hogy az órák nem dinamikusak, sőt. A lendületesebb dolgok hiányát kb. egy év alatt megszoktam, utána már nem zavart, de egyre jobban hiányzik, hogy pörgős legyen az óra, ahol le lehet vezetni a feszültséget — Zs. a nagyon tudatos munkát tanítja, ami jó, csak egy idő után hiányzik, hogy gondolkodás nélkül csináljuk, aztán lesz, ami lesz.

Ráadásul az új terem messze nem az igazi, de nem hiszem, hogy Zs. keresne újat, januárban lesz két éve, hogy itt van a stúdió. Egyrészt egy nagyon posh házban van, ahol a portások hihetetlenül bunkók, és azt képzelik, ők a világ urai — 10 perc van öltözni óra előtt és után, állandó stressz, hogy nem engednek be előbb és sietni kell kifelé. Ennek megfelelően pl. zuhanyozni nem lehet, nem mintha lenne hol, az egész teremre 1 db zuhanyzót telepítettek.

A másik gond az öltöző: egy öltözőnek kikiáltott előtér van, azon keresztül lehet bemenni a terembe — Zs.-nek nincs külön öltöző, és olyan kicsi a hely, hogy 10 ember már nem tud egyszerre felállni. A legnagyobb probléma maga a terem, ami kicsi: 12-en már csak úgy férünk el, ha egymás szájába lógunk a szó legszorosabb értelmében. Nem lehet rendesen ugrani, se keresztbe, se hosszába nincs elég hely, ráadásul a ház úgy félti a tükreit, mint a szeme fényét, úgyhogy mindig arra kell gondolni, nehogy valaki belerúgjon.

A balettrúd sem az igazi, a tükör oldalára van felszerelve (okos…), eleinte gyerekmagasságban volt, hosszas kunyerálás hatására odébb tették, most viszont olyan magasan van, hogy az alacsonyabbak (pl. én) nem tudnak igazán jól dolgozni vele. És itt is súlyos helyprobléma van + nem kanyarodik, tehát Zs. egy szék támlájánál dolgozik, hogy lássuk.

Igazából azért csak mostanra jutottam el oda, hogy tényleg váltsak, mert nem bírom jól a változást, és kedvelem Zs.-t, illetve tudom, hogy nem megy jól a stúdió, és emiatt baromi szemétségnek érzem otthagyni. Tudom, hogy nem az én hibám lesz, ha csődbe megy, de akkor is rossz érzés — már a régi helyen sem volt elég tanítvány, de a költözés óta rosszabb lett a helyzet, a népszerű időpontokra hirdetett népszerű órákra meg nem tudnak annyian jönni, ahányan akarnak, mert nem férünk be: Zs. beengedne mindenkit, de nekem is mondták már többen, hogy nem szeretnek tömegben dolgozni, és emiatt nem jönnek, és igazuk van.

Az a baj, hogy Zs. nem hirdeti magát, és így sosem fog javulni a helyzet — aki csinálja neki a FB-ot és a honlapját, sajnos nagyon nem ért a dologhoz, de ezzel nem nagyon lehet előhozakodni, mert egy régi tanítványa az, és ingyen csinálja. Úgyhogy Zs. mindent áremeléssel, pótlások szigorításával akar megoldani — a pótlásokat nem is értem, miért engedi (nincs még egy táncstúdió, ahol lejárhatnád, amit könnyelműen befizettél előző hónapban), az áremeléssel meg az a gond, hogy eleve drága volt, most meg már nagyon drága.

Szóval bűntudat ide vagy oda, arra jutottam, hogy karácsony után elkezdek különböző fitneszórákat kipróbálni, aztán valamelyik csak bejön. Ezekben a gyorsaság mellett az is vonz, hogy egész nap és minden nap vannak, tehát valamikor biztos fogok tudni menni, plusz választhatok olyan helyet, ami közel van. Valamit muszáj volt határozni, szeptember óta úgy elengedtem magam, hogy alig bírtam hazahozni egy egyébként nem különösebben nehéz dobozt, és kifulladok, mire felvonszolom magam a VII. előadóba.

Nagyjából ez az újévi elhatározásom is, csak sajnos nem tudom, hogy Zs.-vel ezt hogy közöljem, szó nélkül lelépni meg… Hát nem tudom.