Írás · Egyéb · Tanulmányok

Rohamléptek

Régen rossz, ha úgy ül neki a blogger a személyes posztnak, hogy előveszi a naptárat, hátha úgy emlékszik még valamire az elmúlt pár hét két hónap eseményeiből, de mivel nem ítélem halálra ezt az oldalt, nincs más hátra 😂

wp-1540946506278..jpg

Az előző, Milánóról szóló bejegyzést azzal a megközelítéssel írtam, hogy hamarosan kiteszek egy posztot arról, hogy az utazást leszámítva hogyan alakult eddig a félév, de… Hát látható az eredmény. Tulajdonképpen a szünet első három napja is azzal telt, hogy különböző elmaradásaimat pótoltam, illetve kialudtam magam, ezért is nem jött ki ez a bejegyzés még múlt hét pénteken.

Tanulmányi ügyek

Az Agrárjogi Tanszéken demonstrátor lettem, és egy TDT ülés alkalmával kiderült, hogy TDK titkár is, ami külön jó, mert az utóbbi pozícióra nem jelentkeztem, egy másik demonstrátor pedig szerette volna…

Egyelőre élvezem a demonstrátori/titkári teendőket, szeretek bemenni a tanszékre, különösen mivel a tanszékvezető és a tanszéki előadó is nagyon aranyos, illetve mivel elsősorban szervezési és online marketing feladatok vannak, ugyanakkor a felelős oktatóval egyelőre bizonytalan a viszony, mivel volt egy félreértés azzal kapcsolatban, hogy ő mibe és milyen mélységben akar bevonódni — ebből végül is én kerültem ki győztesen, hozzáférek a TDK levelezéséhez, ami nem hátrány, tekintve hogy a TDT oda küldi a körleveleket, hogy éppen mit kell csinálni a titkároknak, de lehet, hogy az oktatóval való személyes kapcsolatnak ez annyira nem kedvez.

Eddig egy TDK ülést szerveztünk, ami kifejezetten jól sikerült, a következő nagy feladat pedig az OTDK kari fordulójára való felkészülés: ezen tőlünk csak egy versenyző van, egy másik demonstrátor, akit a harmadik demonstrátorunk opponál, én pedig szervezőként veszek részt — a tanszéki kommunikáció nem 100%-os, így vannak stresszes pillanatok, de nagyon várom az eseményt, főleg mivel korábban egy OTDK-napon sem maradtam benn, és ha minden jól megy, az egyetemi pályafutásom alatt ez lesz az utolsó OTDK-év.

Számomra a versennyel kapcsolatban a TDT hozzáállása volt eddig a legnagyobb meglepetés: ők elsősorban arra törekszenek, hogy az intézmény a lehető legjobb statisztikát produkálja, tehát a lehető legtöbb szekcióban, tagozatban legyen dolgozat, és mind nyerjen, vagyis a központi kvóták elosztásánál is ez a meghatározó, ami nem feltétlenül kedvez a versenyzőknek.

coffee-2354866_640

Ami általában a tanulmányi kötelezettségeket illeti: idén egész jól tartom magam az előadáslátogatási terveimhez, eddig alig hiányoztam, és általában sikerült megkérnem egy-egy barátot, hogy vegye fel nekem az előadást, így vissza tudom hallgatni később az anyagot. Ez nekem nagyon jó módszer, ha itthon, kényelmesen jegyzetelhetek, sokkal több megmarad egy-egy óra anyagából. Ugyanakkor szünet után következik a feketeleves, ugyanis el kell kezdenem a Gt előadásokat is látogatni, ha át akarok menni a vizsgán, ehhez pedig semmi kedvem, előző évben sem véletlenül hagytam abba a bejárást, de ha valaki a saját szavait akarja hallani a vizsgán… 😒

Idén évfolyamdolgozatot kell írnom, ezt egyelőre el sem kezdtem, de remélem, hogy a szünet második felében érdemben tudok dolgozni rajta, ugyanis ha ez nem sikerül, fogalmam sincs, mikor fogom megírni, egy teljes félévvel elhalasztani pedig nem áll szándékomban. Nem jelent túl nagy motivációt, hogy a konzulensem, aki egyébként nagyon lelkes és workoholic, kijelentette, hogy nem bánja, ha legközelebb leadáskor hall felőlem, és nem fog csak azért rosszabb jegyet adni, mert nem jártam a nyakára.

Ebben a félévben egyfelől sok ZH-ra kell készülni, mivel jog- és állambölcseletből, illetve Gt-ből minden héten írunk, ugyanakkor előbbi csak szövegismereti dolgozat, utóbbit pedig már egyszer tanultam, szóval… Ennek ellenére mindkettő nagyon időigényes, nekem pedig időm pont nincs. 😦 Valódi dolgozatot eddig csak munkajogból kellett írni — ez meglepően jól, 90% fölé sikerült (végig sem olvastam a jogszabályt…), de ebből meg csak kéthetente van óra, ami a sok ünnep és szünet miatt halottnak a csók. Szövetkezeti jogból pl. eddig két szeminárium volt, de az első csak bevezető, ismerkedő óraként volt megtartva, ahol az iskolaszövetkezetekről beszélgettünk…

Összességében azt érzem, hogy sokkal többet kellene tanulnom, gyakorlatilag minden nap le kellene ülnöm, és legalább a jogszabályt, illetve a tankönyvet át kellene olvasnom, de mire hazaérek, enni és aludni van csak energiám.

Kari lap

A Jurátus az egyik fő oka, hogy folyamatosan mindennel el vagyok csúszva, és jóformán csak úszom az árral. Imádom a magazint és a közösséget is, ráadásul amilyen szerencsétlen alkat vagyok, még a főszerkesztőséget is élvezem, hiszen főnökösködni lehet, ugyanakkor nagyon nagy idő- és energiabefektetést igényel, hogy minden annak rendje s módja szerint menjen.

A felvételi kampány sikeres volt, 15 főt vettünk fel, köztük lapmenedzsereket és olvasószerkesztőket is, ami a helyettesem, D és az én életemet is nagyon meg fogja könnyíteni hosszú távon, ugyanakkor mivel még csak a betanítás szakaszában járunk, a sok plusz ember egyelőre csak minimálisan vett le a terheinkből.

team-3373638_640

Maga a felvételi eljárás rengeteg időt vett igénybe, hiszen mindenkit személyesen meg kellett hallgatni, aztán minden héten szerkesztőségit kell tartani, minden nap fel kell tölteni egy cikket, rá kell nézni az egyes projektjeinkre kb. hetente, hogy haladnak-e stb. Nem panaszkodom, inkább csak próbálom érzékeltetni, hogy miért olyan megterhelő nekem ez a munka — eléggé csodálom az elődeimet, amiért szinte sosem panaszkodtak.

Egyébként volt két küldöttgyűlés, amin részt kellett vennem, hogy HÖK-ös hírek is legyenek a lapban (más nem mutat hajlandóságot, hogy beszámoljon ezekről az ülésekről — lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy este kilenc körül szokott kezdődni a buli), és az év első ELTE Press ülésére is elmentem, ahol mindenki elsírta a maga baját, de sajnos nem nagyon tudtunk segíteni egymáson.

Az újak miatt fotózást kellett szervezni, én is elmentem rá, hátha lesz egy jó portrém, bár eléggé erősen kételkedem benne, mivel két óra között rohantam oda a fotósunkhoz, hogy csinálja meg a képet. Október 23-án elmentünk megnézni a Frida Kahlo kiállítást, utána pedig beültünk egy étterembe beszélgetni, ismerkedni.

Nem vagyok nagy rajongója az új fizetési rendszernek (iskolaszövetkezet helyett ösztöndíjként kapjuk a fizetésünket), eddig egy pályázat volt kiírva, amire 3 fő tudott csak pályázni, mivel kb. egy hét sem telt még el a szorgalmi időszakból a leadási határidőig (közülük egy lánynak nem bírták teljesíteni a kiutalást, azóta is reklamálunk…), októberben nem írtak ki pályázatot, vagyis november közepén lesz leadás leghamarabb, ami azt jelenti, hogy december közepén kapnak pénzt először a szerkesztőség tagjai… Aki kicsit is ismeri a büntetés és a jutalmazás pszichológiáját, tudja, hogy ez milyen mérhetetlenül kontraproduktív, nem véletlen, hogy ez az ösztöndíjakra és nem a fizetésekre lett kitalálva. 😒

Családi

A nagymamám állapota sajnos egyáltalán nem javult, sőt… Folyamatosan szenved, gyakorlatilag csak fekszik egész nap, és nem tud csinálni semmit, már önállóan enni sem képes, vagy csatornát váltani a tévén — még a fizetett ápolók is kritikán aluliak, a nagypapám pedig se koránál, se végzettségénél fogva nem alkalmas az egész napos betegellátásra, mégis töretlenül gondoskodik a nagymamámról. Ezen a ponton nem igazán van más választása, de engem még a hetente való látogatás is kikészít, szóval…

syringe-1884784_640

Apukámnál jártam a hétvégén, és megismerkedtem az élettársával (mert mint kiderült, tényleg van barátnője, és együtt is élnek) — értékeltem volna, ha nem csak úgy, péntek este nyögi be a telefonba, hogy ugye tudom, hogy mi a helyzet, különösen mivel az egész arra tekintettel történt, hogy el mertem mondani, kicsit jobban vagyok 🤷‍♀️

A barátnő, T egyébként nagyon pozitív csalódás volt, ennyi titkolózás után legalábbis valami nyilvánvaló és szembeötlő borzasztó tulajdonságot vártam, de ez kb. másfél óra alatt nem ütközött ki. Jó kiállású, nyelveken beszélő, képzett nő, aki tejes állásban dolgozik, saját ingatlannal rendelkezik, sportol és egyébként barátságos is. Enyhén rasszista, és valószínűleg vallásos is, de mindent összevetve azt hiszem (és remélem), hogy jól ki fogunk jönni, abban pedig biztos vagyok, hogy apára jó hatással van, mivel mióta együtt vannak, tény, hogy apa pozitív szokásokat vett fel.

A hab a tortán, hogy apa kiköltözik Budapestről, hogy közelebb legyen a munkahelyéhez — vett egy házat, a mostani házát pedig eladta, februárig kell átmennie a Pest megyei településre. Onnan fog bejárni Budaörsre, a relatíve új munkahelyére. Én támogatom, hogy az ember igenis merje meghozni a neki kedvező döntéseket, még akkor is, ha kockázattal járnak, de az a helyzet, hogy más egész életében nem bonyolít le annyi ingatlantranzakciót, mint apa az elmúlt néhány évben… Nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, neki sem ártana pár év terápia, hogy megoldja a valódi problémáját, amit költözködéssel, házak és lakások félig felújításával, majd ismételt költözködéssel igyekszik enyhíteni.

Anyával elmentünk Parndorfba, az outlet centerbe, de mindketten nagyot csalódtunk, ugyanis kevés kivételtől eltekintve csak két véglet van: nagyon outlet jellegű, gyakorlatilag viselhetetlen dolgokat árusító üzletek, illetve olyan luxusmárkák, amiket aki megengedhet magának, igazán indokolatlan, hogy ilyen kietlen helyen vásárolja meg, amire szüksége van.

Írás

Begépeltem a 17. fejezetet, de majd húznom kell belőle, azt hiszem, egy teljes oldalnyi felesleges hülyeséget beleírtam, és így nem lett elég feszített a fejezet, de majd akkor fogok erről véglegesen dönteni, ha a 18. fejezetet is digitalizáltam — ez eltarthat egy ideig, mivel az elejét ennek eleve kicsit átírva kell begépelnem. Ha ezzel megvagyok, csak az utolsó, 19. fejezetet kell megírnom, és kész a remekmű, lehet szerkeszteni 🙂

Gondolkodom a NaNoWriMón, de az az igazság, hogy valószínűleg jobban járnék, ha az évfolyamdolgozatom 40 ezer karakterén ügyködnék.

Egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy mihez fogok kezdeni ezzel a regénykével, minden esetre előolvasókat kell majd keresnem, illetve bétákat is — eddig stoobie javított nekem, remélem, az utolsó két fejezetet is vállalja majd, de egy második vélemény sosem árt 🙂

Remélem, kellemesen töltitek a hosszú hétvégét! ❤

Tanulmányok

Kudarc vagy kihívás?

A vizsgaidőszak kétharmadánál járva nem igazán ott tartok, ahol reméltem, vagy ahol kellene….

Büntetőjogból sikeresen levizsgáztam (ez volt az utolsó büntis tárgy, a különös rész második fele), de sajnos itt megállt a tudományom, a többi vizsgám egyelőre Damoklész kardjaként lóg a fejem felett. Nemzetközi jogból szerencsére megajánlott jegyet kaptam, a polgári perjogot pedig még karácsony előtt megcsináltam, de a maradék…

A polgári jogi tanulmányok utolsó része a gazdasági társaságok joga (gt), heti két előadással és egy szemináriummal — aki az ELTE-re járt mostanában, tudja, ki  és hogyan tartja az előadásokat, legyen elég annyi, hogy én nagyjából öt hét után feladtam a látogatásukat, mivel ahogy nőtt a szexista tartalom az órákon, úgy csökkent az érdemi mondanivaló, és elfogyott a türelmem.

Szerencsére szemináriumon jó tanárnál voltam, minden héten készültem a ZH-ra, így nem nulláról kezdtem tanulni az anyagot, amikor a gt. került sorra. Sajnos hiába, ugyanis utóvizsgán is megbuktattak, ami elég hajmeresztő, tekintve hogy ezen a ponton már nemcsak a féléves tanulásomra meg a vizsgafelkészülésemre alapoztam, hanem két teljes hetet erre szántam a vizsgaidőszakból.

inside-1499607_1920Tény, hogy hírhedten szemét a vizsga, és sokaknak ezen múlik a diplomája, illetve a dékáni méltányosságot is igénybe szokás venni, hogy elkerüljék azt a bizonyos tanárt, aki mindent megtesz, hogy a lehető legkevesebben menjenek át a tárgyából, de akkor is meglepődtem, és még mindig nem dolgoztam fel teljesen ezt az élményt.

Egyfelől kompetitív, csakazértismegmutatom személyiség vagyok, másfelől egyáltalán nem szoktam a kudarcokhoz, pláne az ilyen jellegűekhez — a gt.-től eltekintve egyetlen utóvizsgám volt az egyetemen, egyik csúszós tárgyból sem buktam soha se szóban, se írásban, és nem igazán tudom hová tenni, hogy csak mert 6 oldalon egyenként is el kell érni 50%+ pontot, nem sikerül levizsgáznom. Tipikusan inkább alábecsülöm a tudásomat, erre a vizsgára viszont mindkétszer úgy mentem, hogy legalább egy hármast érdemelnék, és szemináriumon sem kaptam olyan visszajelzést, hogy probléma lenne akár a tárgyi tudásommal, akár azzal, hogy mennyire értem, látom át az anyagot — és ahogy írtam, a tanszék egyik legkiválóbb oktatójához járhattam.

Jelenleg annyira pipa vagyok a nem éppen közkedvelt tárgyfelelősre, hogy arra jutottam, a 2. gt. utóvizsga érdekében elengedem a pénzügyi jogot, ami nekem amúgy sem csúszós tárgy, mivel a polgári perjognak hála tavaly nyertem egy plusz évet, és harmadszor is megpróbálkozom ezzel a hülyeséggel, mivel eszemben sincs még egy évig tetvészkedni vele. Most éppen Be. szigorlatra kell készülnöm, amiből jövő pénteken megyek vizsgázni, de utána ismét belevetem magam ebbe a tárgyba — hihetetlen, hogy fontos és érdekes tárgyakkal szemben milyen ellenérzéseket tud ébreszteni egy rossz oktató a lehetetlen számonkérési rendszerével.

Lehetetlen, értsd: 1. első uv csak a rendes vizsgaidőszakban van, véletlen sem az uv-héten, nehogy többet tudjon készülni a hallgató 2. olyan sok hallgatót sikerült megbuktatni, hogy nincs elég hely azon az első uv-n? hirdetnek még egy uv-t szintén a rendes vizsgaidőszakra, nem ám az uv-hétre — magyarán ahhoz, hogy uv-héten lehessen utóvizsgázni (beteges hallgatói igény), kétszer meg kell bukni 3. összesen három időpontot hirdettek első vizsgára 4. nincsen tankönyv, se pontos jogszabálylista, hogy legalább elvileg mit kéne tudni.

tabletták a kézben

A negatív érzéseimet az is erősíti, hogy azok a barátaim, akik mintatanterv szerint haladnak, konkrétan kétszerannyi vizsgát teljesítenek, mint én, mégsem állnak se az idegösszeomlás szélén, se a harmadik elcseszett gt-próbálkozás előtt. Mondjuk ez még változhat, de a jelenség nekem azt sugallja, hogy vissza kéne találnom önmagamhoz — ugyanakkor világossá vált, hogy tarthatatlanul egészségtelen életmódot folytattam. Most sokkal jobban vagyok, de ennek ára van, amivel meg kell tanulnom együtt élni, vagy új problémamegoldási mechanizmusokat kell kialakítanom, mert hogy nem megyek vissza oda, ahonnan elindultam, az is biztos.

Ettől eltekintve az a legnagyobb problémám, hogy a rossz szokásaim a gyógyszermellékhatásokkal kiegészítve oda vezettek, hogy gyakorlatilag éjszakai életmódot folytatok. Nappal alszom, éjjel vagyok ébren, jelenleg este hat felé kelek fel, és ennek megfelelően fekszem le… Nem is lenne nagy baj, végül is amíg nem kell elmennem sehová, tök mindegy, mikor vagyok ébren, de hiányzik a napfény, elég nyomasztó mindig sötétben ébren lenni, és világosban lefeküdni — ugyanakkor nagyon nehéz visszaállni a normális időbeosztásra, bő egy hónapja bajlódom ezzel, és mindig csak rosszabb lesz, hiába sikerül egy-egy napra visszazökkenni. 😦

Remélem, a következő bejegyzésem egy fokkal pozitívabb hangvételű lesz, és nem arról fog szólni, hogy sikeres vizsgák hiányában milyen órákat tudok felvenni, illetve előre kell-e hozzam a második évfolyamdolgozatomat, hogy legalább valamit csináljak.

Egyébként ahogy a múltkor ígértem, elolvastam a sok évértékelő/évnyitó bejegyzést a blogokon, amiket követek, érdekes volt látni, hogy ki mennyire másképpen éli meg a 2017/18-as váltást. 🙂 Aránylag sok író blogját követem, és azt a felfedezést tettem, hogy kevés kivétellel senki sem volt elégedett az általa megjelentetett könyvek mennyiségével/idejével, vagy ha mégis, akkor is reflektált ezekre a gondolatokra. Azt gyanítom, sokan géppuskakézzel fognak dolgozni az idei évben 🙂

Egyéb

Blog

Minden nyáron aktualizálom a blogomat, és bár mostanában elég kevés posztot írtam, ezt nem mulasztanám el. 🙂

  • a Kapcsolat oldalon végre vettem a fáradtságot, és kerestem megfelelő gombokat a közösségi médiás linkekhez (kredit az oldal lábléces részén)
  • az írások listájánál mindenhonnan kiszedtem az AFS-re és a Töviskapura mutató linkeket — előbbi (ha visszatér) valószínűleg új url-t kap, utóbbit pedig már tavaly is csak szentimentalizmusból hagytam fenn (azóta Marie Kondo megtérített 😉 )
  • a bemutatkozásomat kicsit átírtam, hogy jobban tükrözze a jelenlegi helyzetet, és a formázásán is változtattam, szerintem így kicsit emészthetőbb lett
  • az Írásaim menü mindig is legördülő volt, de (így három év után…) utánanéztem a technikai megoldásnak, úgyhogy a felirat már nem kattintható, nem vezet egy felesleges oldalhoz
  • szerintem nem frekventált funkció, de a Keresés mező nem tűnt el, csak lekerült az oldal láblécébe, ahol a WordPress-profilomra mutató link is látható
  • a kötelező EU-s cookie-tájékoztatót még akkor bekapcsoltam, amikor a WP elkezdte rám tukmálni, de csak most gondoltam át igazán — szerintem elég ez a három másodperc, hogy ha valaki szeretne, akkor rá tudjon kattintani a részletes leírásra, de ha nem, akkor ITT van

Amint megtudom az utolsó vizsgám eredményét, jelentkezem egy beszámolóval a vizsgaidőszak második feléről, még azután pedig egy (számomra) fontos bejelentéssel, amiről már régóta szeretnék írni 🙂

Egyéb · Tanulmányok

That’s Life

Az elmúlt időben valahányszor csilingelt a telefonom, hogy itt az ideje blogolni, csak kilőttem az értesítést, és meg is feledkeztem a dologról — kicsit kusza most a helyzetem.

A vizsgaidőszak elkezdődött, már 4 vizsgán túl vagyok, 3 van hátra, és egyelőre még nem borultam ki, de ez nem a remek környezetnek vagy a működő rendszernek köszönhető. 😦

Elhatároztam, hogy ebben a vizsgaidőszakban nem fogok tanulós fotókat készíteni, sőt: az emeleten hagyom a telefonomat, hogy amikor éppen laza 1000 oldalt kellene megtanulnom (megtanulnom, nem elolvasnom….) a következő vizsgára, véletlenül se legyen hozzáférésem semmihez, úgyhogy a könyvkupac helyett egy wordcloudot hoztam:

A jobb oldalon látható (Instagram) kaktusszal kapcsolatban köszönöm szépen mindenkinek a segítséget ❤ Sajnos a karózás nem oldotta meg a helyzetet, úgyhogy amputáltam az ormótlan darabot, és elültettem újra, remélhetőleg így megmarad az a fül is. 🙂

Mostanában nagyon sok dokumentumfilmet nézek, ahogy akad egy percem, csüngök az Al Jazeera, a Vice News és a BBC szavain — nálam minden vizsgaidőszakban kialakul egy bizarr kényszercselekvés, elsőben például újra felfedeztem a Lily/James ficeket, másodéven az összes létező studyblrt kitanulmányoztam, most meg ez. Mindenesetre legalább művelődöm, ha már a jegyeim annyira nem fantasztikusak.

Ahogy közeledik az év vége, egyre nehezebben tudom eldönteni, hogy maradjak az ELTE-n, vagy átmenjek a Pázmányra… Annak ellenére, hogy a tanulmányi közeg ennél rosszabb már nem nagyon lehet, sok előnye van ennek a helynek is, és három év után már vannak barátaim, hallgatói szervezeti pozícióm stb., amit a Pázmányon elölről kellene kezdeni. Nem akarok elhamarkodott döntést hozni az előző vizsgaidőszak traumája alapján, de ahogy korábban már írtam, sok mindennek változnia kell.

A névnapomat (és a nagymamámét) nem igazán ünnepeltük a vizsgaidőszak miatt, de kaptam egy szandált, és júliusban, ha mindennel végeztem, össze fogunk ülni egy tortára/fagyira 🙂

Magánéletileg sötét időket élek, a nagymamám, aki már 87 éves, kórházban van, és az egyik oldala nem igazán mozog, éjszaka romlott az állapota — még nem tudni, mennyire fog felépülni, de attól tartok, hogy akármilyen segítséget kap is, szignifikánsan romlani fog az életminősége 😦 Már azt is nehezen viselte, hogy a gerince miatt csak lassan tudott mozogni (amilyen agilis személyiség, nem meglepő), de ezzel még rosszabb lesz megbirkóznia.

Holnap megyek meglátogatni, remélem, ő is olyan szerencsés lesz, mint a nagypapám az agyvérzése után, és teljesen felépül. (Side note: a nagypapám az 1930 előtt született férfiak mintapéldánya: nem tudja bekapcsolni a mosógépet, és nem tud ebédet rendelni, mert soha egyikbe sem volt beleszólása 😀 )

A karácsony óta szokásos AFS-kommentem: fogalmam sincs, mi van, lesz-e még valaha valami vagy sem, mivel nem tudunk kapcsolatba lépni Caluval (semmire sem válaszol). A felhasználókkal szemben sem fair eltüntetni az oldalt, de egyre erősebb bennem az az érzés, hogy velünk, adminokkal szemben még kevésbé tisztességes ez az eljárás.

Mi is ugyanúgy tartalmat, emlékeket, közösséget vesztettünk, mégis nagyon sokáig támogattuk Calut, nyugtattuk az embereket, hogy minden rendben lesz, hamarosan újraindul az oldal, tartottuk helyette a hátunk, de hiába. Úgy érzem, a lelkesedésünk és a kitartásunk egyszerűen ki van használva, és annyira sem vagyunk tekintetbe véve, hogy legalább végleges döntés szülessen, hogy ne kelljen hónapokon át stand by állapotban várnunk az információmorzsákra, miközben elvisszük a balhét. (És nem, nem szakember kérdése, már több hozzáértőt elirányítottunk Caluhoz.)

A nyáron annyira örültem, hogy kaptunk sok hozzáférést, és végre el tudtunk intézni pár dolgot (kategóriák, jogok beállítása, robotkitiltás stb.), a találkozó is jól sikerült, többé-kevésbé a moderálás is zökkenőmentesen ment, most viszont az a benyomásom, hogy egy éve tulajdonképpen elpazaroltam azokat a teljes napokat, amiken a szobámban lapultam és dolgoztam az oldalon.

Most pedig átadom magam a közigazgatási jog 4. részének, ami olyan nagyon hasznos kurzus, hogy az új tanterv megszünteti 😀

Írás

Camp NaNoWriMo

Idén belevágtam az áprilisi Camp NaNoWriMóba 😊

A célom 30 ezer szó, ami jelentős előrelépést jelentene a regényemben, és talán tartani is tudom — napi 1000 szót kellene összehozni. Ennek érdekében a hétvégén a tanulást teljesen mellőztem, amit nyilván nem lehet hosszútávon fenntartani, de abban reménykedem, hogy ha belelendülök a rendszeres írasba, a tanulás is befér majd mellé.

Szakmai ártalmak azért vannak, például:

Április végén lesz a szaknyelvi felsőfokú nyelvvizsgám, arra nagyon fontos lenne megfelelően  felkészülni, de egyre jobban le vagyok maradva a sajnos 😔 Valahogy mire leülnék tanulni, egyáltalán nincs hozzá se energiám, se kedvem, pedig ezzel igazán nincs gondom, se okom a szorongásra, épp elég angol tárgyat hallgattam, EJEB és ECJ ítéletet dolgoztam fel, hogy ne kelljen aggódnom.

Ahogy az oldalsávon látható, az előző poszt volt a 100. bejegyzés. ✔💯

Sokat jelent nekem ez a blog, és köszönöm, hogy olvassátok! 😊 ❤

Egyéb

Liebster Blog Award

Ahogy az előző posztban említettem, Csicsusz kitüntetett a Liebster Blog Awarddal 🙂 Körülbelül másfél hétig írtam ezt a posztot, egyszerűen nem találtam nagyobb időablakot a megszerkesztésére, de csak elkészültem.

Ez már a harmadik alkalom, hogy ebben a megtiszteltetésben részesülök, de a rend kedvéért álljanak itt a szabályok:

  1. Írd meg, kitől kaptad a díjat, és linkeld be a posztodba a blogját!
  2. Írj 10 olyan dolgot magadról, ami nem köztudott!
  3. Válaszolj a jelölő személy által feltett kérdésekre!
  4. Nevezd meg az új jelölteket, és tegyél fel nekik tíz kérdést!
  5. Értesítsd a blogokat arról, hogy díjat kaptak tőled!

10 nem köztudott információ rólam:

  1. Ha fiúnak születek, Marcinak kereszteltek volna.
  2. Sokáig orvos akartam lenni, de aztán jött a kémia…
  3. Gyűlöltem óvodába járni.
  4. A mai napig nem vagyok hajlandó menzán enni.
  5. Elég rossz a név- és az arcmemóriám, sokáig tart, mire élőben rendesen megjegyzek valakit.
  6. Néha beszélek magamban — eljátszok egyes jeleneteket a fejemben, és ki is mondom a szereplők szövegét. Ha megfeledkezem magamról, néha az utcán is folytatom, amiért elég furán szoktak rám nézni 😀
  7. Nem szeretek idegenekkel telefonálni, amit lehet, azt inkább írásban intézem.
  8. Papíralapú naptárat használok, mert az online rendszer nekem túl macerás a leckék miatt. Régen mindent átírtam a falinaptáramba, most már viszont csak a határidőnaplómat használom.
  9. Ha nem kapok számlát, nem adok borravalót.
  10. Nem hiszek a homeopátiás szerekben, kristályokban, ráolvasásokban és egyéb hasonló nyalánkságokban.

Csicsusz kérdései:

1. Mi volt a fő motivációd a blogolásra?

Eredetileg kifejezetten írós blognak szántam ezt az oldalt, csak sajnos pont akkor álltam le végleg a folyamatos netes publikálással, amikor beindítottam ezt a felületet, úgyhogy ez nem valósult meg. Viszont helyette sikerült egy aránylag rendszeresen frissített személyes oldalt kialakítani 🙂

2. Melyik saját irományod a kedvenced, és miért?

A Nem akartam, mert végül tényleg befejeztem, és nagyon jó élmény volt megírni. 🙂

3. Melyik a kedvenc könyved és miért?

Talán a Harry Potter sorozat — szeretem, hogy olyan sokrétű, egyszerűen nem lehet megunni 🙂

4. A papír alapú írást vagy a gépelést részesíted előnyben?

Attól függ, mit csinálok. Tanulni csak papírról szeretek, úgyhogy oda is jegyzetelek, és kinyomtatom az anyagokat, de írni mostanában már csak géppel szoktam, sokkal egyszerűbb így szerkeszteni, módosítani, és elég sok időt takarít meg, hogy nem kell mindent begépelni.

5. Melyik könyvet olvastad végig életedben először?

Nem emlékszem, hogy konkrétan melyik könyv volt, csak azt tudom, hogy ötödik osztályos voltam, és féltem, hogy mi lesz, ha nem olvasom el a kötelező irodalmat (kb. havonta más regény volt feladva), úgyhogy erőt vettem magamon 😀

6. Szeretsz zenét hallgatni olvasás közben?

Nem annyira, inkább a szövegre figyelek — a szünetekben szoktam hangulatában megfelelő zenét betenni 🙂

7. Kedvenc idézeted?

Nincs olyan, mindig komoly erőfeszítést jelent, ha kell keresnem egy legalább elfogadható idézetet valamihez.

8. Sírtál már filmen/könyvön/animén/játékon, ha valaki meghalt, vagy ha olyan szépet láttál?

Halál, tragédia miatt minden előadási formán sírtam már, szépségtől, örömtől még sosem. Viszont a saját írásaimba is képes vagyok úgy beleélni magam, hogy bőgjek rajtuk 😀

9. Saját karaktereid közül melyik a kedvenced?

Mindig akit éppen írok 🙂

10. Ha a világon bármelyik autót kiválaszthatnád magadnak, melyik lenne az?

Fogalmam sincs, gondolom, valami drága, szép és környezetbarát autót választanék.

Jelöltjeim:

Woolfe és Luthien Lovemagic

Kérdéseim:

  1. Inkább a jelenben élsz vagy a jövőre koncentrálsz?
  2. Mi volt a legsokkolóbb élményed?
  3. Egy tündér felajánlja, hogy világhírűvé tesz téged. Elfogadod?
  4. Hiszel a szerencsében?
  5. Mit szeretnél elérni a blogoddal, blogodon?
  6. Mi volt a kedvenc gyerekkori olvasmányod?
  7. Melyik a kedvenc közösségi oldalad és miért?
  8. Kötelesség és szórakozás — te megtalálod az egyensúlyt?
  9. Mit gondolsz a filmek és a könyvek illegális letöltéséről?
  10. Ha külföldre költözhetnél, elmennél?
Egyéb · Tanulmányok

Szülinap és verseny

Ezer éve nem írtam ide, mostanában eléggé lefoglal az egyetem, illetve összejött pár egyéb teendő is, úgyhogy gyakorlatilag csak aludni járok haza.

Az új szemüvegem bevált, potom három különböző technikussal való egyezkedés után sikerült rendesen beállíttatni a szárát, de képem még mindig nincs az eredményről, talán majd karácsonykor 🙂

Az utolsó poszt óta betöltöttem a 21-et, amit némi viszontagságok árán, és elég sok részletben, de meg is ünnepeltünk. Az ajándékok is mutatják élemedett koromat, idén is csupa hasznos, szükséges dologgal lettem  gazdagabb, de nem panaszkodom, én kértem mindent, és örülök, hogy többé-kevésbé meg is kaptam őket 🙂 A nagymamáméknál narancsos trüffel torta volt a Daubnerből, melegen ajánlom mindenkinek, egyenesen isteni.

Szerettem volna megnézni a moziban az új HP filmet, de sajnos az már nem fért bele az időbe, úgyhogy ez a vizsgaidőszak utánra csúszott.

A vizsgafelvétel siralmasan sikerült — eléggé megrázó élmény volt, mivel nekem eddig mindig teljesen simán ment a dolog, egyszerűen felvettem az első tervnek megfelelően a vizsgákat, és kész, most viszont lefagyott a Neptun, és csak várhattam, hogy visszaengedjen… Azóta legalább a bünti vizsgát sikerült felvenni egy elfogadhatóbb időpontra, a két ünnep közé, de még így is vannak kétségeim a teljesíthetőség felől.

Alkotmányjogból 19-én, a vizsgaidőszak első napján kell mennem (összesen két időpontot hirdettek, és egyszerre a köziggel…), ami azt jelenti, hogy a szorgalmi időszakban kellene megoldanom a felkészülést. 😦

Az Európai Unió gazdasági joga című tárgyból viszont rendeztek egy háziversenyt (jogesetmegoldás és perbeszéd), ezen első helyezést értem el, úgyhogy megajánlott ötöst kapok a vizsgámra, be sem kell mennem 🙂 Különösen azért tartom nagy eredménynek, mert én az angolos órára jártam, a verseny pedig magyarul volt, és a magyar csoport tematikájához igazodott.

A kari lapnál kicsit lelassultak a dolgok, ráadásul a HÖK, annak ellenére, hogy megígérte, használhatjuk a HÖK irodát az általunk választott állandó időpontban (heti 1×20 percről beszélünk), odaszervezett egy ZV felkészítőt, így aztán ki lettünk dobva. Ez több szempontból is roppant kedves: egyrészt megmondták, saját irodára nem is érdemes beadni a pályázatunkat, másrészt egy-egy szünetre gyakorlati okokból nem lehet termet foglalni, úgyhogy most a frissen kialakított közösségi helyiségben kell üléseznünk, ami egyrészt nem túl diszkrét, másrészt nem erre van.

A jó hír, hogy megkaptam a Karrier és Külügy rovatvezetői posztját, úgyhogy mostantól az én felelősségem, hogy rendben menjenek arrafelé a dolgok. Elég nehéz lesz, mert másfajta kommunikációt igényel, mint amihez olvasószerkesztőként, ill. főszerkesztő-helyettesként hozzászoktam, de igyekszem gyorsan beletanulni 🙂

Most csütörtökön volt az utolsó Profex szaknyelvi órám, a következő félévben már a feladatlapokat fogjuk csinálni. Régóta ez volt a legjobb csoportos angolóra, amin részt vettem, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek a pázmányos felkészítőt — tananyagot sem kellett venni. A második szemeszterben elvileg külön lesz a közép- és a felsőfok, úgyhogy valószínűleg nem ugyanahhoz a tanárhoz fogok kerülni, de sosem tudni 🙂

Idén én is részt vettem a Cipősdoboz Akcióban, az ajándékomat az oldalsávon láthatjátok. 🙂 Ha valakinek kedve támad összerakni egy csomagot, a gyűjtés december 18-ig tart, és országszerte vannak gyűjtőpontok. (A listán kívüli gyűjtőpontok is léteznek, nálunk az egyik hallgatói szervezet megszervezte, hogy az egyetemről külön elvigyék a dobozokat.)

Írás · Tanulmányok · Utazás

Székesfehérvár & a nyár vége

Idén szeptember 12-én kezdődik a tanítás, úgyhogy van még egy hetem lazítani, vagy inkább összeszedni magam, hogy tényleg a megfelelő lendülettel, elszántsággal kezdjem a harmadévet.

A nyáron meglepően sokat haladtam, végre befejeztem a Nem akartam… korrigálását, és feltöltöttem AFS-re a teljes vágott verziót, vagyis lezártam azt a történetet. A most formálódó regényemmel nem száguldok, de már a 10. fejezet végét írom, ami több a semminél — remélem, év közben is tudok majd haladni vele.

Ha már a frissítéseknél tartunk, megvolt az éves blogkarbantartás is: aktualizáltam a bemutatkozásomat és a történetek listáját, de csak őszre fogok új színt beállítani (a teljes sablonváltás aránytalanul nagy meló a várható eredményhez képest). Ha egyszer sok pénzem lesz, veszek egy saját domaint 🙂

Középiskolás koromban sosem dobtam ki a tankönyveimet “még jó lesz valamire” alapon, pár napja viszont könyörtelen lomtalanítást tartottam a 12 év alatt felhalmozódott cuccaimból. Sok minden megmaradt persze, de azért megszabadultam egy szekrényre való anyagtól — hihetetlenül pazarló biznisz volt a középiskola, a példa kedvéért: 8 olyan énekfüzetet dobtam ki, aminek csak az első 2-3 oldalára írtam. Viszont találtam pár érdekes firkálmányt a 7-8. osztályos matekkönyvem margóján 🙂

 photo 20160827_144143_zpspwbmntfp.jpg

Szeptember elsején Revánál jártam Székesfehérváron: felmentünk a Bory-várba, sétáltunk a belvárosban, fagyiztunk, ültünk a szökőkútnál, és rengeteget beszélgettünk közben 🙂

 photo 20160901_114933_zpsamfuin4i.jpg

A következő tanévre készülve elmentem fodrászhoz, és érzékkel kiválasztottam egy olyan tépett frizurát, amit jó eséllyel minden reggel meg kell majd szárítanom 😀 (Most kísérletezem, hogy a hajhab hogy befolyásolja a dolgot…) Ma pedig befestettem a hajam, úgyhogy nulla lenövéssel futok neki a szemeszternek.

Elkészült a fényképezőgépem, de persze nem szólt róla a márkaszerviz, a telefont se vették fel, aztán végül egy e-mailben benyögték, hogy ja, fél hónapja megvagyunk vele, küldtünk SMS-t (persze, hogyne…). Kedden megyek érte, remélem, tényleg működik, ha már ilyen sokáig aszalták.

A jövő hét már az Orientációs Napokról és a tárgyfelvételről fog szólni.

Ami az ON-t illeti, valószínűleg időben meglesz a kari lapos kiadványunk — a nyomdakép nem túl biztató (a HÖK alig ad pénzt erre, úgyhogy A/5 és fekete-fehér a magazin), de az eredeti tervhez képest az én szempontomból annyi javulás történt, hogy mégsem vágták ki belőle az összes cikkemet.

(Úgy volt, hogy minden cikk bele fog férni, de aztán kiderült, hogy mégsem, és 2 cikkem + a csúszási ábrám ment a kukába. Viszont a HÖK elfelejtette megemlíteni, hogy lesz egy szervezeteket bemutató kiadvány tőlünk függetlenül, és amikor ez kiderült, a főszerk. szerencsére vissza tudta hívni a nyomdából a számot, és kivette, ami így feleslegessé vált, vagyis belefért pár kidobott cikk.)

Kedden és szerdán csak délelőtt benézünk az egyetemre, a Jurátus a Society Fairen, csütörtökön fog szerepelni — mi is vetélkedőállomás vagyunk, ehhez már megcsináltam a helyesírási tesztlapot az új szabályzat alapján 🙂 Egyébként izgatott vagyok, ha minden jól megy, végre lesz egy kék, jurátusos pólónk.

A tárgyfelvétel eddig elég siralmas: a rangsorolás ugyan jobb, mint a versenyjelentkezés volt, de csak pénteken indult a muri, és ma már teljesen át kellett szabnom az órarendemet. Jelenleg egy lyukasórám van, 2x végzek este 6-kor, kétszer este 8-kor (reggel 8-tól természetesen), de mivel péntekre gyakorlatilag nem hirdettek órákat, nincs sok választása az embernek — már azzal is boldog lennék, ha ez az órarendem megmaradna.

Írás · Egyéb

Nyári lustaság

Legalábbis a blogon 😀 Teljesen kiment a fejemből, hogy akartam írni egy bejegyzést.

A fényképezőgépemet még nem javították meg, úgyhogy elővettük a régi digitális kameránkat, hogy majd azt visszük magunkkal Visegrádra és Gödre, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy az sokkal jobb képet csinál, mint a telefonunk. :/

A lakásban elég sok átalakítást terveztünk a nyárra, ezeket sikerült nyélbe ütni: visszaállíttattunk egy vécét, és áthelyeztettük a mosógép helyét — sajnos vízvezetéssel és falbontással járt, ami olyan jól sikerült, hogy a fal túloldalán lehullott a vakolat, amit nekem kellett helyreállítani, illetve a tetőtérben a lehullott csempét is nekem kellett visszaragasztani a befelé dőlő falra/palfonra. Még jó, hogy sokoldalú tehetség vagyok 😀

Több mint egy éve nem voltunk a Decathlonban, de most vettünk autópálya-matricát, és én vezettem — egy ponton azt hittem, hogy nem állunk meg Dunakesziig, de aztán sikerült visszajönni a Baumax (?) parkolóján keresztül. Kaptam házinadrágokat és néhány sportcuccot, alig várom, hogy felvehessem őket, de sajnos most nyári felújítás van az aerobikteremben, úgyhogy arra még várni kell.

Azt hiszem, még nem írtam itt, de gyűjtögető típus vagyok, érzelmileg kötődöm a tárgyakhoz, és nem szívesen dobok ki olyan dolgokat sem, amiket nem szeretek különösebben, de “valamire még jók lehetnek” — most viszont kiselejteztem a ruhatáram egy meghatározó részét. Felraktam pár eladó cuccot a Jófogásra, remélem, lesz gazdájuk.

Többször is voltunk strandon: a Paskálon megnyitott egy új (szerintem teljesen használhatatlan) részlege, ahol meleg vízben zsúfolódnak az emberek, és valószínűleg oda-vissza passzolgatják a fertőzéseket — cserébe kényelmesen el lehet férni a nagy medencében. Az egyik ilyen látogatás alkalmával sikerült elcsípnem ezt a mondatot az új (koedukált) öltözőben : “Nézd már, csoportos öltöző, tiszta Venyige!” 😀

Írás terén sokat haladtam, van egy kész 8. fejezetem és egy 2/3-ig kész 9. fejezetem. A nyári ütemtervvel már elcsúsztam, ez akkor is jelentős előrelépés. Elég rég nem bétáztam, hát most hirtelen kaptam 4 történetet, azokkal is rendesen haladok.

A gólyaszámunk lassan összeáll, sajnos csak fekete-fehérben lesz kinyomtatva, ráadásul A/5-ösben, úgyhogy kíváncsi leszek a minőségére. Gyönyörű szivárványszínű csúszási táblát készítettem, utána persze áttettem fekete-fehérbe, de így feleannyit se mutat.

Kilátásba helyeztek egy osztálytalálkozót, szeretnék elmenni, úgyhogy remélem, nem arra az egyetlen szeptemberi hétvégére teszik, amikor a Zeneakadémiára megyek.

AFS-en nagy szervezkedésben vagyunk, és ha van pár percem, kategóriázgatok is — ha valaki esetleg nem látta volna, megcsináltuk az együttesek kategória alkategóriáit, és ott igyekszünk minden történetet besorolni a megfelelő helyre. Ha valakinek van idetartozó története, szépen kérem, sorolja be maga ❤

((Egyébként az előző bejegyzésemben írt nyelvtanfolyamok miatt kár volt úgy idegeskedni, az ILEC felkészítő cég gyakorlatilag elérhetetlen — a telefonjuk a már elvileg megszűnt nyelviskola hangpostájára megy, az e-mail címük visszadobálja a leveleket –, a Pázmány idegennyelvi lektorátusának a honlapján meg továbbra se írtak ki semmit.))

Egyéb

Blog rendbetétele

Ahogy láthatjátok, agresszív pinkre változtattam a blog színét. Az eredeti terv az volt, hogy kicsit gatyába rázom ezt az oldalt, és új sablont használok, de ettől elálltam, mivel még mindig nem tetszik a többi WP-es téma (illetve tetszik, csak nem az én személyes jellegű blogomhoz való/fényképezni kéne hozzá). Így viszont maradt a színváltás: lehet, hogy átestem a ló túloldalára a halványlila után, de most épp tetszik 🙂

Több oldal tartalmát is frissítettem:

  • a történetlistákba (fices és saját) bekerült a Felnőtt kapcsolat és az Egy tető alatt
  • a bemutatkozásomat aktualizáltam, illetve betettem egy linket az emléklapjaimhoz
  • a kapcsolatnál feltüntettem az ask.fm profilomat is (nem tudom, miért akarna bárki is anonim üzenni nekem, de ott minden további nélkül megteheti — mivel végre letöltöttem az appot, valószínűleg látni is fogom)

Az oldalsáv tetejére kikerültek a közösségi ikonok, a Facebook halott, ahogy a kapcsolatok oldalon is, amíg nem csillapodik a FB-on ez a neves őrület, de a többi működik.

A követett blogok listájáról a régebben felvettek már lelógtak, úgyhogy felemeltem a megjelenített oldalak számát, így elvileg mindenki látszik. 🙂

Engedélyeztem az oldal mobilra optimalizált változatát, remélhetőleg mostantól mindenkinél az alap kék WP jelenik meg a bejegyzések első pár sorával.

Egyedül a történeteim Töviskapura mutató linkjeivel nem jutottam semmire, nem akarom letörölni őket csak azért, hogy holnap rakhassam is vissza, ráadásul kicsit olyan lenne, mintha végleg lemondtam volna az oldal feléledéséről. Viszont ha valaki tud valamit a TK jövőjéről, ossza meg velem! ❤