Egyéb · Kultúra · Tanulmányok

Börtönlátogatás

A pszichológia jogászoknak fakt második féléve jórészt terepgyakorlatokból áll, vagyis lehetőségünk van olyan helyekre bejutni, ahová az elsőéves joghallgatók többségének nincs. Sajnos minden gyakorlat létszámkorlátos, de a listán többek között az IMEI és Aszód is szerepel — én ma börtönlátogatáson voltam.

A Budapesti Fegyház és Börtön “A” objektumában vezették körbe a csoportunkat, régóta szerettem volna megnézni egy valódi bv-t, sajnálkoztam is, hogy nekünk nem szerveznek hasonlót, mikor Eddy mesélte előző félévben, hogy őket elvitték egy látogatásra. Hát most megkaptam.

A Kozma utca 13. alatti bejárat nagyon megtévesztő, az előkert olyan, mintha manikűrollóval nyírnák a rikító zöld füvet, a belső terek viszont annál sivárabbak. Mi azt hittük, hogy be se mehetünk az épületig, vártuk, hogy valaki kijöjjön értünk, de aztán szerencsére az egyik vállalkozóbb szellemű lány úgy döntött, hogy majd ő becsenget, és akkor betódultunk.

A telefonoknak kis értékmegőrző fakkok vannak, ötösével engedtek be minket a váróba, ahonnan a túra indult. A dolgozók egyébként mind nagyon megnyerőek és udvariasak, a minket körbevezető őrmester (?) hihetetlenül felkészült volt.

A bevezető folyosók után megnéztük az udvart és a sportpályákat, láttunk egy sikeres liftezést, viszont a felújítás alatti szárny ablakain már kilátásgátlók vannak, amik ezt elvileg megakadályozzák.

Először valódi bennlakót az udvar után láttunk, mikor a konditerembe mentünk, egy csoport éppen a folyosó túloldalán sorakozott. Én nem nagyon nézegettem őket, de az biztos, hogy a ruha a többségüknek nagy volt, bár ez a körülményeiket nézve valószínűleg a legkevesebb.

A konditerem berendezését jórészt a fogvatartottak csinálták, emiatt a vezetőnk szerint jobban is vigyáznak rá — nagy az érdeklődés a sport iránt, ezért a kondiengedély egyfajta kiváltság, bár januártól fizetős lett a dolog, így már kevésbé tudják vele önkéntes jogkövetésre ösztönözni a lakókat. A falra még versenyeredményeket is kifüggesztettek, egyébként több helyiségben is vannak hihetetlenül gondosan megrajzolt, díszes betűkkel készült feliratok, idézetek.

A folyosók eléggé egyhangúak és lerobbantak, ráadásul minden szürke, esetleg szürkéskék. A szürke ötven árnyalata itt tényleg megjelenik, sötét is van kicsit, a földszinti folyosó feletti háló fekete, a járólap többszínű szürke, az ajtók hol világos-, hol sötétebb szürkék, a rabruha szürke kockás, a rácsok gyanítom, eredetileg fehérek voltak, de azok is szürkére koptak.

Először egy egyszemélyes cellába engedtek be minket, ahová vagy büntetésből, vagy valamiféle vizsgálat idejére lehet kerülni. Nem túl szívmelengető hely, gondolom, akkor is elég rossz, ha valaki beviheti a könyveit és a tévéjét, de aki büntetésből kerül oda, az üres kézzel költözik, és még az ágyneműjét is csak éjszakára kapja meg, vagyis ülhet az ágya deszkáján, és nézhet maga elé. Az egész nagyon kicsi, az ágyon kívül egy mosdó és egy vécé fér be, illetve valami, amit asztalnak neveztek, de szerintem inkább egy rögzített hokedli volt.

Normál cellát is mutattak, ezeknek az a sajátosságuk, hogy ketten vagy hárman lakják őket, attól függően, hogy 6 vagy nyolc négyzetméteresek. EU-s szabály szerint három szabad négyzetméter kell jusson egy fogvatartottra, ez így nagyon nincs meg, de nem tudnak mit tenni, mivel mindenhol sokkal többen vannak a szabályosnál, ez még a jobb szárny, a vezetőnk szerint itt még tűrhetőbbek a körülmények, mint a “B” objektumban.

A háromszemélyes cella úgy fest, hogy van benne egy sima, keskeny ágy, arra merőlegesen, az ablak alatt egy emeletes ágy, és ez nagyjából kijelöli a téglalap alakú szoba méretét — az ágyak közti terület a szabad tér, ami kb. fél méterrel túlnyúlik a sima ágy lábánál, de ott van a vécé, és amellett a mosdókagyló. Szerintem arra a kicsi helyre kényelmesen egy ember se tud lelépni, nemhogy három felnőtt férfi — mi nyolcan bezsúfolódtunk, de szabályosan fel voltunk kenődve a falra, a csoport többi része csak utánunk tudott bemenni.

Pont ilyen egy háromszemélyes cella, csak mondjuk háromszor ilyen rossz állapotban, és az ajtó itt diszkréten eltakarja a vécésarkot.

A gumiszoba nagyon sajátos jelenség, a padlója tényleg rugalmas, a fala azonban keményebb, mint vártam (a burkolat természetesen szürke, ha valakinek kétsége támadt volna). Nem nagyon használják, mivel egyszer régen valaki egy másik intézményben felgyújtotta magát egy hasonló, kevésbé korszerű szobában, és elevenen elégett, ráadásul ciángáz szabadult fel, ahogy a burkolat tüzet fogott. Itt van az IMEI is, ha valakit be kéne zárni, azt inkább átviszik oda.

Nem tudom, mennyi volt benne a költői túlzás, de azt mondták, hogy ott a dühöngőket úgy begyógyszerezik, hogy három napig nincsenek is maguknál, és utána hetekig nem tudnak rendesen mozogni, de akkor is félelmetes, ha elosztom kettővel a történetet.

Az emeleten bementünk a közösségi helyiségekbe, ahol pingpongasztal és hasonlók vannak, a szakképzésben résztvevők ezt tapétázzák újra és újra. A falakon rengeteg festmény lóg, amit az elítéltek készítettek, egészen profik is akadnak.

A könyvtár volt az intézmény legbarátságosabb része, a szenzitívebb alkotásokat (szappanból készült virágcsokorszobor, hajómakettek stb.) itt tárolják. A három fogvatartott a könyvtáros, a folyosókon látottakkal még úgy is nagy volt a kontraszt, hogy ugyanazt a rabruhát viselték és ugyanolyan frizurájuk volt.

A főkönyvtáros bemutatta a gyűjteményt (még nem kölcsönözhető szekció is van lexikonokkal), egyfelől jó volt látni, hogy van lehetőségük olvasni, művelődni, és viszonylag sokféléből válogathatnak, ugyanakkor szerintem ha Mariannt bezárnánk egy magáncellába, kevesebb, mint egy hónap alatt végezne. Az elítéltek átlagosan évi nyolc könyvet olvasnak, ami több az országos átlagnál, és van, aki ötvennél több kötetet is kivégez egy évben.

A könyvtárban van egy akvárium is sárga halakkal (aranyhal?), más állatot nem láttam arrafelé. A kedvünkért kinyitották a különlegességek tárolóját, ahol van egy 19. század végén nyomott első kiadás, de sajnos a címét elfelejtettem — ez a legrégebbi kötetük. Nem minden Biblia kölcsönözhető, ugyanis annak a lapja a legalkalmasabb cigarettapapírnak, és félő, hogy némelyek “mellre szívnák az evangéliumot”.

Meglepő volt, hogy sok idegennyelvű könyv is van, latintól a kínaiig minden — egyrészt nem csak magyar elítéltek vannak, másrészt állítólag sokan a cellatársuktól tanulnak nyelvet, vagy egyáltalán olvasni (ezért is tartanak mesekönyveket). Egyébként lehetőség van elvégezni a nyolc általánost (még ösztöndíj is jár érte), ahogy a gimnáziumot is, sőt érettségit is szerezhetnek — a könyvtáros szerint sokan azért buknak, mert kijárni az iskolát kész anyagi csőd.

A kifelé vezető út kalandos volt, mivel elkezdődött az ételosztás, és kinyitották az előzetesek ajtaján az etetőnyílást (azon a szinten van a könyvtár és a közösségi szoba). A nyílás akkora, hogy egy tányér átmenjen rajta, magyarán a bennlakók simán ki tudnak nézni, sőt nyúlni is — és ha engem zárnának be oda, biztos, hogy én is kinéznék a folyosóra minden egyes adandó alakalommal –, ettől függetlenül elég kellemetlen volt, hogy amíg libasorban araszoltunk a lépcsőhöz, két oldalról bámultak minket. A körfolyosó az emeleten kb. egy ember széles, vagyis olyan nagyon nem lehet elhúzódni, pedig jól esett volna (kihajolva egyébként felfelé-lefelé egyaránt jól be lehet látni az épületet).

Ettől függetlenül az volt a legfélelmetesebb, mikor még a földszinten, a fegyelmi körletben az egyik elítélt kinézett ránk — ott egy kicsi, kerek lyuk van vágva az ajtókra szemmagasságba, amin tisztes távolságból igyekeztünk benézni

Összességében nagyon tanulságos volt a látogatás, ugyanakkor nyomasztó is. Nyilván nem mintapolgárok kerülnek börtönbe (legalábbis jó esetben, ellenpélda a mai hírekben), de biztos, hogy akit még valaha vissza akarunk engedni a társadalomba, márpedig a többség nem TÉSZ-es, azt nem lenne szabad így tartani.

Itt nem egyszerűen arról van szó, hogy sivár a környezet, hanem hogy az állatkerti majmoknak több helyük van (és a látványból ítélve jobb kajájuk), mint ezeknek az embereknek. Nem vagyok az enyhe ítéletek híve, de fontos lenne, hogy ha valakit kivontunk a forgalomból, akkor ne sanyargassuk, hanem megpróbáljunk tenni azért, hogy megváltozzon, és kikerülve normakövető legyen.

Nyilván megváltozik, akit becsuknak, csak nem a jó irányba — szerintem ettől még annak is pszichológiai problémái lesznek, akinek előtte semmi baja sem volt, nemhogy annak, aki eleve sérülten, betegen került be. Miután valaki hónapokat, éveket töltött egy szürke egérlyukban, napi egy óra sétával, esetleg némi tanulással vagy munkával, ha sikerült elérnie, kondizással, nem lehet elvárni, hogy visszailleszkedjen a társadalomba. A vezetőnk szerint főleg pénzkérdés, az viszont sajnos nincs, az is nagy szó, hogy most felújítják az egyik szárnyat.

Szomorú, hogy ilyen körülmények között élnek emberek, még akkor is, ha büntetésből kerültek oda, viszont már értem, hogy miért van annyi börtönártalom.

Szerintem ha valakinek lehetősége nyílik elmenni egy börtönlátogatásra, ne hagyja ki, felejthetetlen élmény.

Börtönlátogatás” bejegyzéshez 4 hozzászólás

    1. Igen, csak férfiak vannak 😀 Pici az a könyvtár, kisebb, mint mondjuk a mi iskolai könyvtárunk volt, pláne hogy rengeteg fogvatartottról beszélünk, nem 500 diákról.

  1. Mindig a mintacellát mutatják? Nem szégyen? Jó.. börtön ne legyen luxus de embertelen körülmények se legyenek!!! Europában vagyunk kérlek….

  2. Jellemző a büntetés végrehajtás dolgozóira, hogy megvetik azokat, akik összeroppannak a börtönökben, viszont homályos tisztelettel beszélnek azokról a nem egyszer bűnöző alkatú emberekről, akik jól érvényesülnek ott. Ez a parancsnoktól az őrökig minden beosztásban megfigyelhető, a börtönpszichológusok pedig még ideológiát is gyártottak hozzá. Olyan elméleteket vezettek be a kriminálpszichológiába, amelyek szerint az egészséges ember egészségesen átvészeli a börtönbüntetést, aki pedig megnyomorodik a börtönben, az az eredetileg is beteg személyiségszerkezete folytán jut erre a sorsra. Hogy ezek az elméletek mennyire képmutatóak, az bárki számára felismerhető, aki látott már börtönben lévő vagy onnan kikerült embereket, s nem hazudik magának a büntetés végrehajtás valóságával kapcsolatban.

    Egy olyan valaki, aki eleve egy a börtönvilághoz hasonló szubkultúrában kezdte meg a szocializációját, majd tizenévesen a fiatalkorúak börtönében folytatta azt, s hol ki, hol be jár a börtön kapuján, valószínűleg nem fog összeroppanni attól, amit odabent talál. Neki a börtön az otthona, ahol kapcsolatai vannak, nyelvezetét, szokásait jól ismeri, s felkészült az érvényesüléshez szükséges brutalitásra és alattomosságra is.

    Az már sokkal többet szenvedhet, aki nem a bűnöző szubkultúrából jött, de vagy egy hasonlóan barbár (például szakmunkás) környezetből, vagy pedig a menedzserek világából, melynek képviselőinél az elegáns felszín mögött gyakran egy katonai világképet találunk. Nála mindenesetre még megvan az esély arra, hogy képes valahogy megkapaszkodni ebben a környezetben, s haverkodással, határozott fellépéssel, a külső keretek elfogadásával kezelni tudja azt.

    De mi történik akkor, ha egy érzékeny és intellektuális fiatal kerül oda, vagy egy a belső tudati világában elmerülő művészlélek? Ezek az emberek odakint akár tehetséges alkotók lehetnek, vagy olyanok, aki törődnek embertársaikkal, s nagyon is jól funkcionálnak a maguk közegében. Odabent viszont nyomorúságos pályát futnak be, hiszen a gyengét és az idegent látják bennük, nem tudnak, de nem is akarnak megfelelni a törzs és az intézmény elvárásainak, kulturálisan sokkoló számukra az, amit odabent találnak, stb.

    Azok a kriminálpszichológiai elméletek, amelyekhez az intézményes tudomány tekintélyét rendelték, s arról szólnak, hogy a börtönhöz gyenge ember pszichológiai értelemben beteg, míg a börtönhöz erős pszichológiai értelemben egészséges nem felelnek meg a realitásnak. A legtöbb, ami ezekben igaz egy részigazság, miszerint tényleg vannak olyan emberek, akik a pszichológiailag leromlott (például neurotikus) állapotuk folytán képtelenek kezelni a kritikus vagy akárcsak a megváltozott körülményeket. Önmagában azonban az, hogy valaki a törzs és az intézmény pszichotikus világában összeroppan, még semmiképpen sem utal beteg személyiségállapotra, arról már nem is szólva, hogy a kritikus / megváltozott körülmények kezelésére alkalmatlanná tevő kóros személyiségállapot akár szerves kísérője is lehet más tulajdonságoknak, amelyek értékesek. Elég talán csak Erdős Pál matematikusra utalni ezzel kapcsolatban, akinek nem kétséges mi lett volna a sorsa a börtönben. (Rá még a kinti világban is a barátai mostak, mivel a mindennapi életvitelhez szükséges rutinokat nem sikerült elsajátítania.)

    Az, amit a börtönpszichológusok tesznek akkor, amikor tanulmányokat írnak a fenti témában alapvetően ugyanaz, mint amit azok az őrök tesznek, akik társukká fogadják a kemény zárkamenőt, a csicskát viszont (aki odakint talán egy élénk társasági életet élő, tanulmányaiban sikeres egyetemista volt) megvetik. A börtön dolgozóinak kényelmesebb megbélyegezni a börtön áldozatait, mint szembenézni magának a büntetés végrehajtásnak az embertelenségével. Ha ugyanis ezt megtennék, azzal vagy az embertelenséggel szembeni tehetetlenségüket ismernék be, vagy azt, hogy egy embertelen intézménnyel azonosulnak / azonosítják őket, de mindenképpen együtt kellene élniük az igazságtalan tragédiák tudatával. Emellett a börtön dolgozói gyakran azért választják munkahelyüknek a börtönt, mert tisztelik az intézményes hatalmat, amitől nem áll távol a hasonlóan fasiszta törzsi hatalom tisztelete sem, illetve azok megvetése, akiket ez a hatalom a hierarchia aljára taszít.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.