Egyéb

Fontolva haladni

Sokszor elkezdtem ezt a bejegyzést, de mindig meggondoltam magam, és inkább nem írtam le, ami eszembe jutott — kivételesen nem feledkeztem meg a blogról, csak nem tudtam, hogy miről posztolnék szívesen.

Március 27-éről 28-ára éjjel, hivatalosan 28-án meghalt a nagymamám, aki születésemtől fogva nagyon közel állt hozzám, így az előtte összekapart bejegyzésem vázlata jelentőségét veszette, újat fogalmazni pedig nem volt kedvem.

Mama nagyon régóta beteg volt, és sok szenvedéstől megkímélhették volna, ha lenne bármilyen emberség az egészségügyi rendszerben, de sajnos nem volt, így aztán minden erőfeszítésünk ellenére az utolsó hónapokban nagyon szenvedett. Ha ilyen sorsra jut, akinek szerető családja van, és adottak a lehetőségek, hogy otthon ápolják, szakképzett ápolók járjanak ki stb, el sem merem gondolni, mi jut országrészül a kevésbé szerencséseknek — vagy hogy velem mi lesz, ha megöregszem, és már nem élnek majd a szüleim.

lily-2044521_1280

Mivel mama már egy jó éve nem igazán tudott kommunikálni, nem jelentett hatalmas változást a halála a számomra (papának, aki ápolta, nyilván igen…), mégis van a halálban valami végleges és megváltoztathatatlan. A temetés viszonylag gyorsan lezajlott, de sajnos csak kevesen jöttek el (a 80 feletti korosztályban ugyanis előfordulhat, hogy “konkurens” temetés van, így aztán a baráti társaságok több részre szakadnak), és bár a helyszín nagyon igényes és szép volt, a személyzet a beszédmondót is beleértve eléggé sajátosan viselkedett, a nő konkrétan a sablonszövege egyedi kiegészítéseit, mint nevek és évszámok nem tudta folyamatosan felolvasni, ami általános iskolai kompetencia lenne…

Az adminisztráció szerintem a magyar közigazgatás csúcsa: fun fact, hogy Budapesten halotti bizonyítvány nélkül hamvasztanak és temetnek, mert nem bírják időben kiállítani a papírt, ami nélkül egyébként egy centit sem lehet mozdulni (temetési munkahelyi támogatás, özvegyi nyugdíj igénylés stb.).

A haláleset és a temetés miatt azért nem állt meg az élet, a TDK-felelős oktató végre szíveskedett szervezni egy ülést, természetesen olyan időpontba, amikor a temetés miatt nem tudtam ott lenni, aztán hétfőn is tartottunk egy ülést a méz témájában, jövő héten pedig záróalkalom lesz.

A Jurátusnál megvolt a főszerkesztő-választás, átadtam a lapot az utódomnak, és mostantól csak figyelek, lapmenedzserkedem. Az utóbbi időben, különösen a mama halála után nem nagyon volt ingerenciám foglalkozni a lappal, így nem is törődtem vele annyit, mint kellett volna, így azt hiszem, jobb is, hogy a nyáron már nem én fogom vinni a dolgokat. Az Orientációs Napokon kell majd standolni, de a TDK-nak is, ott pedig összesen ketten vagyunk, így nekem biztosan ott is kell majd tevékenykednem.

A HÖK a szokásos hülyeségeivel nyomul, olyan agyrémeket tudnak kitalálni, hogy néha azt is megkérdőjelezem, ők ugyanabban társadalomban vagy legalábbis naprendszerben élnek-e, mint én, de már annyi távolság is elég volt tőlük, hogy visszafokozódjak helyettessé a lapnál, és máris kész vagyok röhögni rajtuk dúlás-fúlás helyett.

Leváltásom előtt beszereztem egy külön domainnevet a lapnak, és felállítottam a saját végződéses levelezőrendszerünket, így most három évig biztosan nem vagyunk sem a HÖK/ELTE levelezőjére utalva, sem pedig a Gmailre vagy más ingyenes szolgáltatóra, ami biztosan jót fog tenni, ha végre függetlenek leszünk, és tudunk majd külön megállapodásokat kötni hirdetőkkel, szponzorokkal.

A szerkesztőség kedden este szervezett nekem egy kis meglepetés bulit, ahol elbúcsúztattak, megköszönték a munkámat stb. Nagyon aranyos volt tőlük, hogy gondoltak rám, egészen meghatódtam, különösen mivel tényleg nem számítottam rá, legalábbis nem ebben a félévben. 🙂 A csoportképet és az ajándékot az Instámon láthatjátok, vagyis egy idei még az oldalsávban is kinn lesz a kép.

Leadtam a szakdolgozati témaválasztómat, végül a társasházak belső jogviszonyai mellett döntöttem — azért ingatlanjogot választottam, mert semmi más nem jutott eszembe, és ilyen kurzus van az agrárjogi tanszéken a tanszékvezetőnél, így erről tudtam, hogy vállalni fogja a témát. Nagyon igyekszik minden demonstrátort, így engem is kapacitálni az agráros témákkal a PhD-ra, de az a helyzet, hogy nem való olyannak termőföldekkel foglalkozni, aki nem tudja megkülönböztetni a káposztát a salátától, és eszemben sincs még három évet eltölteni az egyetemen (azt egyelőre nem tudom, hogy ezt vele hogyan kéne megosztani, egyelőre a hallgatás mellett döntöttem).

Letöltöttem a szakmai gyakorlatos nyomtatványt a honlapról, de összesen két aláírás kell rá, plusz a felügyelő szakmabelinek be kell karikáznia, hogy megfelelt/nem felelt meg, így az ezzel kapcsolatos szorongásaim kb. semmivé foszlottak. Mivel az ELTE ÁJK-ról van szó, ez meg fontos és hasznos dolog lenne, tudhattam volna, hogy egy rossz vicc lesz az egész, de a jelek szerint 5 év alatt sem tanultam semmit.

Szerdán lezajlott a vizsgafelvétel, és mióta egyetemre járok, először fest úgy a vizsgaidőszakom, hogy reális esélyem van felkészülni a tárgyakra — remélem, ki tudom majd használni a lehetőséget, mert kellene pár jó jegy, hogy felfelé húzza a diplomaátlagomat.

Júliusban elutazom két hétre Sockholmba nyári egyetemre, ahol összesen két kurzust kell majd teljesítenem — nem tudni, hogy végül melyik kettőre osztottak be, de számomra nincs is jelentősége, én összesen annyi reményt fűzök a dologhoz, hogy Erasmus nélkül is tudok majd egy külföldi tapasztalatot írni az életrajzomba. Egyébként szimpatikus a program, mert egyágyas szobákban leszünk, és elméletileg sok szabadidős programot szerveznek (a részvételi díj fele elvileg ilyeneket fedez), ami nekem különösen érdekes, mivel még sosem jártam északi országban.

Vigyázzatok magatokra ebben az esős időben, meg ne fázzatok! ⛈

Tanulmányok

2019 más lesz?

Az Instagram rengeteg olyan posztot ajánlott nekem az újév környékén, ami arra a sémára épült, hogy 2017 volt a lefelé menő ág, 2018-ban elértük a gödör fenekét, így 2019-ben minden jóra fordul majd — mindezt úgy, hogy semmilyen nyomott oldalt nem követek, csak vállalkozós, női oldalakat meg studygramokat.

Egyelőre nekem nem jött be a jóslat, ez az év sem indult jobban, mint a tavalyi — gt-ből ismét megbuktam, és ez felborítja az egész vizsgarendemet: ha nem hirdetnek másik vizsgaalkalmat pénzügyi jogból, akkor el kell mennem egy adminisztratív egyesért a mostani időpontomban, és UV időszakban tudok majd először érdemben próbálkozni a vizsgával, ami nem szerencsés, mivel csúszós tárgyról van szó.

Úgy érzem, már sokkal több időt és energiát öltem a gt-be, mint elvárható, és kizártnak tartom, hogy a tudásom egy kettesre se legyen elegendő, de sajnos a teszt nagyon specifikus — gyakorlatilag a kitöltését kéne gyakorolni, ami sokkal egyszerűbb lenne, ha a korábbi vizsgakérdések is elérhetőek lennének, nem csak a válaszok. Ráadásul most olyan kérdéseken csúsztam el, amik szerintem nem is tartoztak az anyagba (családjogi részből kellett volna idézni + Ctv. random mellékletéből), az ilyen húzásokat pedig azzal sem lehet kiküszöbölni, ha kommentárt olvas az ember, pedig már az is megvolt. Tankönyv persze nincs, szóval… Mindenki oldja meg, ahogy tudja. Én egyelőre tanácstalan vagyok.

A sorozatos kudarcélmény nekem nem ad motivációt a tanuláshoz, gyakorlatilag ki sem keltem az ágyból, mióta megkaptam az eredményeket, kedd óra először vettem rá magam, hogy legalább kapcsoljam be a számítógépet, és küldjem el a táblázatokat, amiket tanulás közben készítettem a többieknek, hátha rajtuk segít valamit — mobilról ugyanis túl sok kattintás lett volna (igen, tényleg ilyen lusta vagyok).

Bitmoji Image

A vizsgaidőszak ettől eltekintve jól indult, JÁB-ból, agrárjogból, szövetkezeti jogból 5-ösre vizsgáztam, a kriminalisztika pedig 4-es lett — utóbbit igazságtalannak érzem, mivel minden előadáson benn voltam, és az előadó lediktálta a kérdéseket, sőt a válaszokat is, ezt megtanultam, ráírtam a válaszlapra, amit kellett, majd mégis 4-est kaptam, tehát a saját válaszai nem voltak elég jól az oktatónak 😦 És nem, a rendszer nem csak engem utál, hanem minden hallgatót, szóval elég sokan jártak még így rajtam kívül.

Az évfolyamdolgozatomra még nem kaptam jegyet, de leadtam időben, és minden követelménynek megfelelt, úgyhogy bízom benne, hogy nem fogják nagyon lehúzni, bár a PJ Tanszéknél sosem tudni — gyakorlatilag egy fekete lyuk a hely, még a rendes tanároktól is bármi kitelik.

A volt főszerkesztőnket pl. másodszor is megbuktatták PJ ZV-n, gyakorlatilag sportot űznek belőle, hogy féléveket rabolnak el az emberek életéből — akinek már csak egy záróvizsga hiányzik, hogy jogász legyen, azt semmi értelme újra és újra elgáncsolni, de ez persze senkit sem zavar. Addig viszont mindenki fizesse a TB-t maga után úgy, hogy mivel nincs meg a diplomája, “valódi” jogászi állást nem tud betölteni, ami nem csak azt jelenti, hogy alacsonyabb a fizetése, hanem hogy a szakvizsgához szükséges ideje sem telik.

Talán a saját nyomorommal kellene foglalkoznom, és akkor sikerülne a gt vizsga, de mivel nekem is ez a jövőm, nehéz felülemelkedni a hasonló igazságtalanságokon. Az új tanterv talán jobb, mint a miénk (én a 2010-es rendszerben járok), de az anyag finomhangolása nem változtat az intézményi kultúrán, amiből a hallgatói problémák jelentős része ered. Szánalmas, de félév közben volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy talán nem olyan iszonyatosan borzasztó az ELTE, mint amilyennek a csúszásomkor láttam… Valójában a rendszer ciklikussága tévesztett meg, ha nem lennének kevésbé rossz időszakok, senki sem akadna horogra.

Egyéb · Tanulmányok · Utazás

Berlin és a szemeszter vége

Meglepődtem rajta, de ez a szemeszter gyorsan elszaladt. 🙂

A sok panaszkodás ellenére az utolsó tanítási hetet is átvészeltem, már csak a sok ZH eredményére várok — természetesen az oktatók jelentős része nem siet beírni a jegyeket, sőt…

Azonban olyan régen jutott időm bejegyzést írni, hogy vissza kell ugranom május legelejére, amikor életemben először teljesen egyedül utaztam külföldre…

Berlin

Elég sok negatívumot hallottam a fapados járatokról, úgyhogy kellemesen csalódtam a RyanAirben — attól eltekintve, hogy kevésbé szépen kialakított helyen kellett sorba állni, mint a klasszikus légitársaságoknál, gyakorlatilag semmilyen különbséget nem éreztem a szolgáltatás színvonalának tekintetében. Akinek fontos, hogy enni adjanak a gépen, az vehetett magának szendvicset vagy akár ebédet is, de én személy szerint örültem, hogy nem kellett magam előtt aszalni egy félig ehetetlen menüt az út jelentős része alatt.

Egy koppenhágai ismerősömmel mentünk városnézésre, gyakorlatilag három teljes napot együtt töltöttünk, úgyhogy egész jól megismerkedtünk — interneten nagyon könnyen barátkozom, de mindig aggódom, hogy a valóságban másmilyennek fogom találni az embereket, úgyhogy nem minden aggodalom nélkül egyeztem bele a közös szállásba, de végül semmi gond nem volt.

Számomra az Airbnb is új élmény volt, de semmi extra — ha valaki csak rövid időre és kis társasággal megy, olyan, mint egy szálloda ellátás nélkül, azzal a különbséggel, hogy ha olyan alkat vagy, stresszelhetsz, hogy milyen lesz a házigazda, tényleg oda teszi-e a kulcsot, ahová mondta, a “kijelentkezés”-sel sem lesznek-e problémák… Szóval a magam részéről a jövőben maradok a hoteleknél, párnapos városnézésnél még az árakban sincsenek jelentős különbségek.

Mivel csak három napot töltöttünk a városban, a múzeumokat belülről nem néztük meg, ugyanakkor gyakorlatilag az összes nevezetességet felkerestük, még hajókázni is mentünk. A tömegközlekedés kifogástalanul működik, elég gyorsan el lehet jutni A-ból B-be, ha rendesen megtervezi az ember az útvonalat.

A kari lapba írtam egy cikket a Berlini városnézésről — ez csak jövőre fog megjelenni, mivel a szorgalmi időszak végéig be volt táblázva a Kultúra rovat, mire hazaértem, de ha lehoztuk, majd belinkelem, és akit érdekel, alaposabban tájékozódhat a turistaviszonyokról.

Számomra a legnagyobb sokk a Prince Charles nevezetű nightclub volt, amit a host ajánlására kerestünk fel. A biztiboyok még a jegyváltás előtt életinterjút tartottak, és ez volt a legbizarrabb face control, amiben valaha életemben részem volt… Ha nem lett volna tök üres a hely, talán érteném, hogy miért válogattak a vendégek között, de rajtunk kívül senki sem akart éppen bejutni, és később sem tolongtak az emberek. A sokk második fele az volt, hogy ezen a helyen beltéren engedték a dohányzást — és nem is csak szemet hunytak a dolog felett, hanem telerakták a bárpultot hamutartókkal, és mindenki vihetett magának egy kis Prince Charles gyufásdobozt, mint az ’50-es években. o.O (Utoljára tényleg a nagymamáméknál láttam olyan gyufásdobozokat, amikre különböző éttermek meg bárok nevét nyomták…)

Összességében azt gondolom, hogy Berlin az a világváros, amit történelmi és gazdasági, na meg persze politikai jelentőségére tekintettel nem árt megnézni, de nem különbözik olyan markánsan Budapesttől vagy Bécstől, hogy kezét-lábát törje az ember, hogy eljusson oda.

Jurátus

A kari lapnál olyan lavina temetett maga alá, hogy volt egy hét, amikor azt sem tudtam, mihez nyúljak először.

A HÖK egy ponton kitalálta, hogy mivel csökkent a költségvetésük, elveszik a fizetésünket, elvégre minek az… Végül is csak több mint 70 cikk született ebben a szemeszterben kevesebb mint 20 író tollából. Ez a lehetőség több mint egy hétig lebegett a fejünk felett, vagyis nagyon sokáig tartott, mire kiderült, hogy a HÖK elnöke teljesen álomvilágban él, ami a fenntartásunkat és a helyzetünket illeti. Szerencsére sikerült a valósággal annyira sokkolnom a srácot, hogy meggondolta magát, úgyhogy májusban ki tudtam utalni a fizetéseket, de még mindig nem múlt el teljesen a feszültség.

Az már csak a hab a tortán, hogy a HÖK természetesen nem készült fel időben a GDPR alkalmazására, úgyhogy most, a szemeszter utolsó két hetében kellett mindent előteremteni, és ismételten szembesültek vele, hogy még a Jurátussal is kell foglalkozni… Jelenleg kaptunk egy fél, jelszóval egyáltalán nem védett számítógépet, hogy mostantól szíveskedjünk ott tárolni az adatainkat 😀

Az ELTE minden hallgatónak biztosít 6 GB tárhelyet a szerverén (Tudtátok? Nem tudtátok. Itt van, úgy kell belépni, mint a wifire.), és azt még értem, hogy szeretnék, ha itt tartanánk az (amúgy nem személyes, tehát kevéssé a GDPR hatálya alá eső) adatokat, de az, hogy havonta másoljuk fel egy védetlen gépre az egészet, elég hajmeresztő, főleg hogy ezt a megoldást a jövő jogászai a jelen jogászaival együtt dolgozták ki az “ország első jogi karán”.

Ettől függetlenül nagyra értékelem, hogy van egy számítógép, amin tudunk dolgozni a HÖK irodában, és nem kell elküldenünk az irodavezetőt a gépétől, ha valamit sürgősen el kell intéznünk, szóval ezer hála és köszönet, akárki is hagyományozta a HÖK-re a számítógépeket ❤

A DUE pályázatán az online diákmédium kategóriában III. helyezést ért el a magazinunk 🙂 Sokat foglalkoztunk a pályázattal, és örülök, hogy dobogós helyezést értünk el, de összességében mégis csalódott voltam: a sajtófesztivál és az egész pályázat inkább kisgyerekeknek, általános iskolásoknak szólt, így érthetetlen, hogy miért hirdettek felsőoktatási kategóriát. Ezen felül jobb eredményre számítottunk, és az az igazság, hogy olyan eltérő dolgokat adtak be a kategóriánkban a versenyzők, amiket gyakorlatilag nem is lehet összehasonlítani, nemhogy rangsorolni…

A Jurátus egyébként ma jelenik meg utoljára, hétfőn már csak a búcsúposztok jönnek ki, és utána nyári pihi van vizsgaidőszak. Szerettem volna, ha idén mi is részt veszünk a HÖK vezetőképzőjén, illetve az EHÖK vezetőképzőn, de előbbi a nyár közepén lesz, vagyis senki sem ér rá (én pl. el leszek utazva), utóbbira pedig elfelejtették meghívni az ÁJK-t, szóval két nappal előtte szóltak, hogy amúgy lehet menni… Vagyis tőlünk egy teremtett lélek sem jelent meg az eseményen.

((Nem tudom, más használja-e a Canvát, egyfelől tök jó lett a szerkesztő, másfelől viszont a keresőjét/kategóriarendszerét teljesen lenullázta…))

Egyetem

Idén “csak” három vizsgám lesz — ilyen még sosem volt, de a hanyagság és a lustaság meghozza gyümölcsét, életemben először talán lesz egy-egy olyan vizsga, amire teljesen felkészülten érkezek. Cserébe nem is merek a jövő évi vizsgaidőszakra gondolni 😀

Polgári perjoggal kezdek, ami az én mumusom, vagyis nagyon félek tőle, főleg hogy még semmit sem tanultam rá, az anyagot pedig nem adták le… Szóval az a “csak” a három vizsga előtt tényleg nagyon jelképes.

Sajnos olyan diffeket vettem fel idén, amik nem bizonyultak túl élvezetesnek, de ezt majd az OMHV kitöltésekor kifejtem az oktatóknak. A lényeg, hogy 5-ből egyelőre csak egynek van eredménye, pedig jó lenne tudni, hogy mind sikerült-e, mert ha nem, a pótdolgozatot a vizsgaidőszakba kell majd beszuszakolni valahogy — ez egyébként teljesen szabálytalan, de nálunk jogászok oktatnak, akikről minden lepereg.

A Neptunt pedig most pénteken frissítették, ennek köszönhetően nagyon félelmetes hibajelenségeket produkál: nem enged vizsgát felvenni, ha nincs beírva a szemináriumi jegy, aminek egyébként nem kéne beírva lennie…. Engem szerencsére nem érint egyelőre, de tipikus, hogy pünkösd előtt csinálja ezt az ELTE.

Mindenféle

Sajnos a telefonom hátulja megrepedt, úgyhogy kedden viszik a szervizbe — a fél napot adatmentéssel töltöttem, pedig igazán csak pár kattintás bemásolni a dolgokat… Ja nem. Ha szépen el akarja rendezni az ember a képeit, máris nem olyan egyszerű a helyzet, mint egy biztonsági mentésnél.

Mostanában igyekszem kicsit egészségesebben táplálkozni, és nem ész nélkül dönteni magamba a kalóriákat, de sokkal nehezebb visszaállni a normális étkezésre, mint gondoltam. Valahogy elszaladt velem a ló, és nutellás kalácson éltem egy pár hónapig, na meg persze mindenféle tésztákon és süteményeken, egy-egy fancy kávéval megtoldva, ami nem segített annak a hírhedt bikini bodynak az elérésében…

Mindenesetre beiratkoztam a közeli edzőterembe, és komoly reményeket fűzök hozzá, hogy el is fogok járni rendszeresen: tényleg csak pár percet kell utazni, és mivel már nem kell bemenni az egyetemre, úgy osztom be a napokat, ahogy akarom. Vizsgafelkészülés közben is kellene jusson pár óra a mozgásra. :/

A nagymamám megint otthon van, és a nagypapám ápolja, de sajnos semmit sem javult az állapota. Igaz, mióta otthon van, valószínűleg kevésbé szenved, hiszen a körülményei emberhez méltóvá váltak (tudnék mesélni pár dolgot a rehabilitációs intézetről, ahol elhelyezték őt…), de nagyon korlátozott a mozgása, és a beszéde sem javult. Hiába próbálja kifejezni magát, nem jutnak eszébe a megfelelő szavak, így nagyon nehéz kommunikálni vele. 😦 Az pedig végképp nem segít a helyzeten, hogy a háziorvos nem egy észkombájn, és nincsenek olyan gyakorlati ismeretei, amikkel ellensúlyozni tudná az elméleti tudás hiányát.

Ami engem illet, most nagyjából rendben vagyok, igyekszem fenntartani az állapotomat, és nem belehajszolni magam egy ideg-összeroppanásba. Elkezdtem magáncélra is használni a Trellót: a YouTube-on láttam, hogy van, aki a privát teendőit is ott vezeti, és megtetszett az ötlet. Egyelőre nem tudom, hosszútávon mennyire válik majd be a rendszer, de az tény, hogy így rengeteg papírfecnitől, post-ittől és listákat vezető listától tudtam megszabadulni.

Nehéz egy posztban összefoglalni egy hónapot, már csak emiatt is jó lenne, ha visszatérnék a rendszeres blogoláshoz, de ezt ennyiben is hagyom — minden bejegyzés végén erről sírok, mióta ellustultam 😀

Sikeres vizsgaidőszakot kívánok mindenkinek! ❤

Aki pedig szabad, élvezze a nyarat a hallgatók és az érettségizők helyett is! 🙂

Kultúra · Tanulmányok

Negyedév ON 📚

Múlt héten a kari lappal az Orientációs Napokon standoltunk, hátha a gólyák kedvet kapnak a jelentkezéshez – páran eléggé érdeklődtek, ugyanakkor még mindig nem sikerült elosztogatnunk a tavalyi ON-ra összeállított gólyaszámot, és az idei szórólapból is maradt. (Az csak belsős érdekesség, hogy a főszerkesztőnknek saját költségen kellett nyomtatnia a promóciós anyagot…). Szerintem az elsősökön leginkább az érződött, hogy harmadik napja tömik a fejüket random dolgokkal a diákmentorok, de persze ez egy klasszikus gólyatáborban sincsen másképp, úgyhogy emiatt nem kaptunk kevesebb figyelmet.

A főszerkesztőnk idén tavasszal végez, úgyhogy a második félévben már csak a ZV előkészítőkkel fog foglalkozni, de szerencsére ősszel még viszi a lapot. Őszintén remélem, hogy sikerül neki minden tárgyát lezárni, mert tavaly az ELTE/TO, ahogy nézzük, nagyon csúnyán kitolt vele. 😦

Ami engem illet, az évkezdés enyhén szólva leszívta az energiáimat, de ettől még igyekszem tartani magam az elhatározáshoz, hogy visszatérek a rendszeres, napi készüléshez — félelmetes, mert szerintem 12. első féléve óta hasonlót sem csináltam. 😀

Az órarendem tulajdonképpen nem rossz, de egy szemináriumra sem jutottam be ahhoz a tanárhoz, akihez szerettem volna (mázlipontok 💪), és nem sokkal a jelentkezés vége előtt büntetőjogból megváltoztatták a szemináriumvezetőt — sajnos már nem volt hová átmenni, minden csoport betelt 😦

Hatályos tankönyvekkel továbbra sem igazán büszkélkedhet az egyetem, vagyis kisebb vagyont költöttem olyan kötetekre, amikből úgy kell majd kibogarászni, hogy mi használható, és mi nem… Viszont szerencsére az új PP-ből kell majd vizsgázni, vagyis ahhoz sincsen könyv, csak a törvények, illetve amit előadáson elmondanak — talán így kisebb terjedelmű lesz az anyag, ugyanakkor mivel tavaly már teljesítettem a szemináriumot, csak másodkézből tudhatom meg, hogy mi a “valódi” elvárás.

Múlt pénteken EKG-n voltam, ma megcsináltattam az alsó bölcsességfogaimról a CT-t, jövő pénteken megyek az új háziorvosomhoz… Szóval az egészségügyis dolgokkal sem lassítottam sokat 😀

A lakást lefoglalózták, és a vevőnknek eléggé sürgős az ügylet befejezése, mert albérletben lakik, úgyhogy remélhetőleg hamar túl leszünk az adásvételen 🙂

Lazításképpen megnéztem a moziban az Itet, hát nem ajánlom senkinek 😀 Szörnyen unalmas és repetitív volt, ráadásul minden logika nélkül. A trailer eléggé jól összefoglalja a film értékelhető részeit, úgyhogy íme:

A reklámok alapján kinéztem magamnak a Fűrész 8-at, de amilyen az én szerencsém, maximum a tévében fogom látni 😀

Egyéb · Utazás

Autumn is Coming 🍁

Ha már Trónok Harca évadzárás, passzoljon a cím — szívesebben harcolnék a Másokkal, mint hogy visszamenjek az egyetemre 😀

Hihetetlen adminisztratív ámokfutás után végre leadhattam a diákigazolvány-igénylésemet, kár, hogy semmi sem mutatja, tényleg sikerült-e. 😀 Persze az új típusú személyi igazolványommal, amin hologramos vadlovak futkosnak, és a még ropogós lakcímkártyámmal így is nagyon menőnek érzem magam. 🐎

Tegnap este elkezdődött a tárgyfelvétel: a Neptunt már megint átállították, vagyis még az eddiginél is használhatatlanabb lett. Nálunk rangsorolás van, de előzetes tárgyfelvétel nincs, és nem mutatja az egyes kurzusoknál a hallgatók valódi pontszámait, vagyis ahhoz, hogy megtudjam, hányadik lennék egy órán, fel kell vennem az adott tárgyat. Ez különösen a vágás előtt lesz jó, mivel így az ember esélye, hogy gyorsan találjon magának máshol helyet, ha kiszorították, nullára csökkent.

Mostanában nagyon jeleskedem az ügyintézésben, így 21 évesen, közeledve a 22-höz elhoztam a kártyámat a gyerekorvostól, már csak el kéne juttatni a körzetihez, aki nem veszi fel a telefont — szívből remélem, hogy ez annak a jele, hogy ő a legjobb a rendelőben.

Az alsó két bölcsességfogam eltávolításához először CT-t kell készíttetnem, úgyhogy oda is bejelentkeztem, illetve a szájsebészemhez is kaptam időpontot — remélem, a hónap végén nem a helyreállíthatatlan idegsérüléseimről kell majd posztolnom 😀

Páran összejöttünk egy volt osztálytársamnál Leányfalun, ahol gyakorlatilag megállás nélkül beszéltünk, és hálózsákban aludtunk a nappaliban, a földön (én javasoltam, szóval jobb nem tudni, mennyire voltam önmagam 🍹🍸🍷). Hatalmas élmény volt, örülök, hogy sikerült felvenni velük a fonalat, mert az előző félévben annyira lefoglalt a dagonyázás a saját nyomoromban, hogy szinte senkivel sem tartottam a kapcsolatot. 😦

A faház, amit még az egyik lány nagyszülei építettek, szerintem igazi vadászház, rengeteg trófea lógott a falakon:

Köszönöm mindenkinek, aki megosztotta a lakáshirdetést: egyelőre még nem adtuk el, de elég sokan érdeklődnek az ingatlan iránt, és ha minden a tervek szerint alakul, a jövő héten szerződünk egy hölggyel, aki belátható időn belül elintézi a hitelét.

Az ingatlanügynökök egészen sajátos állatfaj, teljesen mindegy, hányszor és hány helyre írod ki, hogy ne keressenek, keresni fognak, amikor pedig az aznapi 10. zaklató kicsit udvariatlanabbul kerül elutasításra, sértődött SMS-ekkel bombáznak 😀 Érdekelne, hogy mennyien tartják jó ötletnek üzleti kapcsolatba lépni olyannal, aki egy tök egyszerű kérést sem hajlandó figyelembe venni…

A jövő héten már Orientációs Napok lesznek, ahol a kari lap természetesen standdal várja majd a gólyákat, aztán versenyjelentkezés és osztálytalálkozó, úgyhogy sajnos az utolsó hét nem pihenéssel fog telni, de az biztos, hogy hasznosan töltöttem a nyarat 🙂

Írás · Tanulmányok · Utazás

Székesfehérvár & a nyár vége

Idén szeptember 12-én kezdődik a tanítás, úgyhogy van még egy hetem lazítani, vagy inkább összeszedni magam, hogy tényleg a megfelelő lendülettel, elszántsággal kezdjem a harmadévet.

A nyáron meglepően sokat haladtam, végre befejeztem a Nem akartam… korrigálását, és feltöltöttem AFS-re a teljes vágott verziót, vagyis lezártam azt a történetet. A most formálódó regényemmel nem száguldok, de már a 10. fejezet végét írom, ami több a semminél — remélem, év közben is tudok majd haladni vele.

Ha már a frissítéseknél tartunk, megvolt az éves blogkarbantartás is: aktualizáltam a bemutatkozásomat és a történetek listáját, de csak őszre fogok új színt beállítani (a teljes sablonváltás aránytalanul nagy meló a várható eredményhez képest). Ha egyszer sok pénzem lesz, veszek egy saját domaint 🙂

Középiskolás koromban sosem dobtam ki a tankönyveimet “még jó lesz valamire” alapon, pár napja viszont könyörtelen lomtalanítást tartottam a 12 év alatt felhalmozódott cuccaimból. Sok minden megmaradt persze, de azért megszabadultam egy szekrényre való anyagtól — hihetetlenül pazarló biznisz volt a középiskola, a példa kedvéért: 8 olyan énekfüzetet dobtam ki, aminek csak az első 2-3 oldalára írtam. Viszont találtam pár érdekes firkálmányt a 7-8. osztályos matekkönyvem margóján 🙂

 photo 20160827_144143_zpspwbmntfp.jpg

Szeptember elsején Revánál jártam Székesfehérváron: felmentünk a Bory-várba, sétáltunk a belvárosban, fagyiztunk, ültünk a szökőkútnál, és rengeteget beszélgettünk közben 🙂

 photo 20160901_114933_zpsamfuin4i.jpg

A következő tanévre készülve elmentem fodrászhoz, és érzékkel kiválasztottam egy olyan tépett frizurát, amit jó eséllyel minden reggel meg kell majd szárítanom 😀 (Most kísérletezem, hogy a hajhab hogy befolyásolja a dolgot…) Ma pedig befestettem a hajam, úgyhogy nulla lenövéssel futok neki a szemeszternek.

Elkészült a fényképezőgépem, de persze nem szólt róla a márkaszerviz, a telefont se vették fel, aztán végül egy e-mailben benyögték, hogy ja, fél hónapja megvagyunk vele, küldtünk SMS-t (persze, hogyne…). Kedden megyek érte, remélem, tényleg működik, ha már ilyen sokáig aszalták.

A jövő hét már az Orientációs Napokról és a tárgyfelvételről fog szólni.

Ami az ON-t illeti, valószínűleg időben meglesz a kari lapos kiadványunk — a nyomdakép nem túl biztató (a HÖK alig ad pénzt erre, úgyhogy A/5 és fekete-fehér a magazin), de az eredeti tervhez képest az én szempontomból annyi javulás történt, hogy mégsem vágták ki belőle az összes cikkemet.

(Úgy volt, hogy minden cikk bele fog férni, de aztán kiderült, hogy mégsem, és 2 cikkem + a csúszási ábrám ment a kukába. Viszont a HÖK elfelejtette megemlíteni, hogy lesz egy szervezeteket bemutató kiadvány tőlünk függetlenül, és amikor ez kiderült, a főszerk. szerencsére vissza tudta hívni a nyomdából a számot, és kivette, ami így feleslegessé vált, vagyis belefért pár kidobott cikk.)

Kedden és szerdán csak délelőtt benézünk az egyetemre, a Jurátus a Society Fairen, csütörtökön fog szerepelni — mi is vetélkedőállomás vagyunk, ehhez már megcsináltam a helyesírási tesztlapot az új szabályzat alapján 🙂 Egyébként izgatott vagyok, ha minden jól megy, végre lesz egy kék, jurátusos pólónk.

A tárgyfelvétel eddig elég siralmas: a rangsorolás ugyan jobb, mint a versenyjelentkezés volt, de csak pénteken indult a muri, és ma már teljesen át kellett szabnom az órarendemet. Jelenleg egy lyukasórám van, 2x végzek este 6-kor, kétszer este 8-kor (reggel 8-tól természetesen), de mivel péntekre gyakorlatilag nem hirdettek órákat, nincs sok választása az embernek — már azzal is boldog lennék, ha ez az órarendem megmaradna.

Tanulmányok

Prodiuktivitás

Nem tudom, mások szakokon milyen a harci helyzet, de nálunk félelmetesen közeledik a félév vége, és mindenki úgy érzi, hogy most kell bekeményíteni.

Kedden voltam a HÖK alakuló küldöttgyűlésén, ahol megválasztották a következő főszerkesztőnket 🙂 Sajnos ez az egyetlen jó oldala a dolognak, egyébként olyan hangnemet ütöttek meg a résztvevők, hogy lassan szégyellem, hogy ilyen mentalitású emberek képviselték és fogják képviselni a Kar hallgatóságát (tehát engem is). Mindenesetre született belőle egy cikk a honlapunkra, ehhez csak páran gratuláltak (az elnökjelölti vitás beszámoló miatt még mindig megszólítanak néha), de nem is tépték le a fejemet, úgyhogy kellőképpen semleges lett — elég sokat dolgoztam vele, az elnökség idő előtti lemondása miatt át kellett szerkeszteni az egészet.

Végre valahára elkezdtem az évfolyamdolgozatomat is, az elmúlt három napban megírtam a kötelező karakterszám közel felét, viszont még nem jutottam el az érdemi részhez. 🙂 Nem utálom az egészet, úgyhogy jól választottam témát — ha jövőre továbbfejleszteném OTDK-dolgozatnak, és nyernék, akkor nem kéne szakdolgozatot írni (a girl can dream…). Ráadásul végre felbukkant egy kitöltő, akivel sikerült elleveleznem a témáról, szerintem meg tudnék beszélni vele egy interjút.

Megcsináltam az egyik angol nyelvű órára a prezentációmat, elvileg erre kapom majd a jegyet — örülök, hogy ezt választottam, és nem a beadandót, elég monoton lenne az évfolyamdolgozat mellett. A Postabank-ügyről fogok beszélni, félelmetesen unalmas lesz, de szép rózsaszín a ppt-m. 🙂

Az EKP évfolyam ZH is sikerült, egy ponttal maradtam le a megajánlott jegyről, de nem igazán sajnálom, nem érdemeltem volna meg. 🙂

Öröklési jogból végre elértünk a számolós feladatokhoz (most épp látható a baráti családfa az oldalsávon, ami az első jogesethez kellett), nem állítom, hogy nagyon jó vagyok bennük, de sikerült megértenem a típusfeladatokat, és leírtam a lépéseket, amíg még a fejemben volt a módszer, úgyhogy talán a vizsga előtt is át tudom majd nézni.

Szerdán volt a vizsgafelvétel, és minden tökéletesen sikerült: ideális esetben június 23-án fogok végezni 🙂 Egyfelől jó, hogy idén “csak” 6 vizsgám van, mivel több felkészülési idő jut egyre, cserébe viszont rengeteg olyan tárgyam van, ahol még a vizsgaidőszak előtt kell beszámolnom. A következő 3 hét félelmetesen néz ki a naptáramban, de most kivételesen érzem az erőt.

A kari lapnál a főszerkesztő-választás mellett hatalmas fejlemény, hogy megjöttek az előző félévi fizetések 😀 Nem titkolom, azt hittem, hogy sosem fogják elküldeni, úgyhogy szinte sokkolt, mikor szóltak, hogy nézzem meg a számlámat.

Egyébként lassan átállunk a tervezett megjelenési rendre, bár az újak, akiket februárban vettünk fel, nem éppen ügybuzgók: a PR-os helyett én osztogatom meg a cikkeket, a barátnőm rovatában meg sorozatban a 3. saját cikke jelenik meg, mert semmit sem adnak le időre. 😦

A Könyvhétre nem jutottam ki, de nagy élvezettel olvasom a beszámolókat — legalább nem szegtem meg az ígéretem, hogy nem veszek új könyvet, amíg ki nem végeztem, amit már egyszer hazahoztam.

Mindenkinek sok kitartást kívánok a ZH-időszakhoz, az érettségizőknek pedig egy kalappal az írásbelikhez! 🙂

Tanulmányok · Utazás

Csapatépítés Csillebércen + tanulás

Múlt hétvégén Csillebércen jártunk csapatépítésen. 🙂 Kicsit le vagyok maradva a posztokkal, de sajnos nagyon összejöttek a dolgok a héten, és örülök, hogy élek.

Idén is az ex úttörőtábor bungalós részén laktunk, idén is vacakolt a fűtés, és idén sem emlékeztek a speciális kajakéréseinkre, ettől eltekintve nagyon jól éreztük magunkat.

Nagyjából a szerkesztőség harmada volt lent, rengeteget ötleteltünk a lap üzenetéről és jövőjéről, illetve jó időre elegendő cikkötletet gyűjtöttünk össze. Egy kisebb HÖK botrány akkor robbant ki, amíg ott voltunk, úgyhogy jól átbeszéltük az egyetemi politikát is, és iszonyatosan sokat röhögtünk az activityn. 🙂

Reggel aránylag korán eljöttünk, de így is elment a hétvégének a nagy része, pedig szükség lett volna a tanulós időre.

A büntetőjog évfolyamzárthelyit szerdán írtuk, szerencsére sikerült, bár ez nem jelent sokat — feleannyi kérdés volt, mint amennyit ígértek, és tulajdonképpen konkrét kérdést se fogalmaztak meg, csak témákat adtak. Ráadásul a tanszék megsértődött, mivel egy nem reprezentatív felmérésben a őket választottuk a legrosszabbul működő tanszéknek (eddigi tapasztalataim szerint alappal), és úgy döntöttek, hogy még a ZH előtt kitöltetnek egy kérdőívet: nem volt idő rendesen kifejteni a problémákat, ahhoz viszont eléggé soká tartott, hogy az utolsó turnus, amiben én is voltam, lekésse a következő óráját.

Én szerencsére be tudtam menni egy későbbi PJ-re, viszont az az órám, ami annak a helyén volt, tényleg ugrott, és jövő héten ZH, szóval hihetetlenül boldog vagyok.

Jövő héten EKP évfolyamzárthelyi, sajnos emiatt megint hiányozni fogok hétfőn, de nem nagyon maradt más lehetőségem — annyit variáltak a követelményeken és a modulokon (nyilván HKR-ellenesen), hogy nyugodtan versenyezhetnek a BJ tanszékkel.

A tököli börtönlátogatásról szóló bejegyzésemhez még annyit, hogy megjelent a Joghistória következő száma, aminek a címlapján van a csoportképünk, illetve a magazin belsejében egy rövid cikk is olvasható az eseményről 🙂

Kedden lesz a HÖK alakulóülés, ahol a másik mostani főszerkesztő-helyettest valószínűleg megválasztják főszerkesztőnek következő félévtől 🙂 Én is ott leszek, ugyan nem tudom, hogy csak szurkolni, vagy valami cikket is kell írni belőle, de fotózni mindenképpen fogok, mivel a lap Instagramjára egyelőre csak egy képet sikerült kitenni.

Sajnos a PR még egyáltalán nem működik, mi osztogatjuk a cikkeket a FB-on az erre felvett ember helyett, de ez nyilván azon is múlik, hogy egyelőre a rovatok sem tartják a publikálási határidőt.

Végre meghirdették a vizsgafelvételt: szerdán lesz, ami nekem nagyon rossz, mivel csak későn kerülök majd gép elé, és lehet, hogy már be se fogok tudni jelentkezni — a másik opció, hogy egész napra bekapcsolva hagyom a gépemet, és remélem, hogy nem ég le a lakás.

A legjobb az egészben, hogy az este hatkor kezdődő óra egyébként normális tanára azt hiszi, hogy majd az ő órájáról fogjuk ezt a roppant kínos műveletet végrehajtani, és biztosított róla, hogy őt nem zavarja a dolog (szerintem túl régen végzett ahhoz, hogy megértse: ha az ember nincsen belépve 3-5 órával korábban a rendszerbe, nem fog tudni jelentkezni sehova).

Egyébként ha minden jól megy, teljesen normális vizsgarendem lesz, idén 6 tárgyból kell a vizsgaidőszakban vizsgázni, a diffeket és a faktokat remélhetőleg korábban letudom. Az öröklési jog beszámoló érdekes lesz, nagy és nehéz anyag, látszólag boldogulok vele, gyakorlatilag lövésem sincs az egészről. 😀

Tanulmányok

Kezdődik…

Elvileg az első hét a legkönnyebb, mivel még csak az előadások indulnak, engem viszont mindig nagyon kifáraszt.

Ebben a félévben rengeteg érdekes tárgy lesz, öröklési és családi jog pl., illetve végre sikerült két angol nyelvű órát is felvennem. Nehéz elhinni, de az órarendem nagyon klassz lett, csütörtök-pénteken gyakorlatilag nem kell bejárnom. 🙂 Vettem két új tankönyvet, és sikeresen feliratkoztam a rövidebb európai közjog és politika modulra. Jövő héten már ZH várható, de azért holnap még elmegyünk az IKEA-ba ebédelni.

Sikerült konzulenst szereznem az évfolyamdolgozatomhoz, de az első konzultáció nem vezetett sokra. Jogismeretet akarok kérdőíveztetni egy bizonyos csoporton belül, szóval összeszedtem az irodalmat*, csináltam vázlatot, kutatási tervet stb., ahogy kérte, erre közölte, hogy a kérdőívezés az nem jó (sajnos azt már nem tudta megfogalmazni, hogy miért nem, de a mintával volt a baja).

Felajánlottam, hogy akkor csinálom csak Budapestre, de az állítólag nem oldja meg a definiálhatatlan problémát, ahogy az interjúztatás se. Úgyhogy mégis kérdőív lesz, aztán ha nem tetszik… Egyébiránt segítséget nem nyújtott, annyi volt a hozzászólása, hogy van a Wordben endnote, és ismerem-e az egyik legismertebb nőjogi honlapot. Remélem, a következő találkozón már kicsit barátságosabb lesz. :/

Egyébként nem lett volna hülyeség, ha több tonnányi tölteléktárgy helyett tanulunk valami kutatásmódszertant, ha később a profi alkalmazás az elvárás.

Végre találtam egy diákmunkát, ami tetszene, el is tudnám látni, és csak 10 óra hetente, de 8 hónapra kell vállalni, és félek, hogy mi lesz, ha mégsem olyan könnyű, így abban sem vagyok biztos, hogy meg merjem-e pályázni — jellemző. Pedig nagyon jó tenne az önbecsülésemnek egy akármilyen minimális kereset, vagy legalábbis a tudat, hogy létezik olyan állás, amire kellenék. Lassan én leszek az utolsó az ismeretségi körömben, aki sosem dolgozott pénzért.

Ma felteszem AFS-re a Nem akartam korrigált 20. fejezetét, és haladtam egy kicsit az új történetemmel, emiatt külön büszke vagyok magamra 🙂

* írjátok be a moly címkeresőjébe, hogy szex, úgy a 100. találat után már sikítva röhögtem

Írás · Egyéb

Pörgés

A múlt héten ezerfelé szakadtam, hihetetlen, mennyi mindent el lehet intézni, ha az ember asztalát nem borítják el a megtanulatlan anyagok.

Szerdán lett volna egy forgalmi vizsgám, ami nem jött össze, mivel lebetegedtem — asszem, jobb, mint egy újabb bukás, bár nem tudom, hogy a vizsgaidőszak utáni megkönnyebbülés vagy a forgalmi vizsga eredményétől való félelem okozta a betegséget.

Viszont kiderült, hogy igazolást kell vinni a hatóságnak, és akkor átvezetik a vizsgadíjam egy részét a következő vizsgára (febr. vége…). Ezzel az az aprócska probléma, hogy nekem nincs háziorvosom. ÁJK-n nem kell igazolni, ha hiányzunk, én meg igazán beteg utoljára 12.-ben voltam, így a gyerekorvosnál maradt a kartonom, ahová most már nem mehetek/ha el is látna, az igazolását a hajamra kenhetném.

A gond ott kezdődött, hogy én kis naiv azt gondoltam, majd a klinika, ahová oltásokra járunk, segít rajtam, és adnak egy időpontot egy akármilyen orvoshoz — viszont a tarifa kb. a forgalmi vizsga díjának négyszerese lett volna, úgyhogy erről lemondtam. Másodiknak felhívtam azt a magánorvosokat gyűjtő helyet, ahol a nőgyógyászom van, hátha akad egy háziorvos: a recepciós fel se fogta, mi a bajom, viszont úgy kezelt, mint egy kisiskolást, akinek hamis igazolás kell, és közölte, hogy ők ilyesmivel nem foglalkoznak. Ezek után megpróbáltam elmagyarázni neki részletesebben, hogy mi a problémám, hátha tudja, hogy ilyenkor mit kell csinálni, de egyre csak azt hajtogatta, hogy “menjek az SZTK-ba”, majd közölte, hogy ő “menekül a probléma elől”, és lecsapta a telefont. Szexista, de már értem, hogy miért nőket szokás recepciósnak alkalmazni.

Végső kínomban felhívtam a gyerekorvost, aki azt mondta, hogy akkor is odamehetek a körzeti felnőtt rendelésre, ha nincs ott a kartonom (a szóban forgó rendelő egész nap nem vette fel a telefont, miért vették volna). Szerencsére igaza volt, és elláttak, adtak igazolást és minden, de nem volt nagy élmény, két nyugdíjas is megelőzött, mire elhittem, hogy ez tényleg úgy megy az állami ellátásban, hogy az következik, aki félrelöki a másikat az ajtó elől.

Egyébként végre sikerült pár felesleges cuccunkat eladni, fene se gondolná, hogy milyen kereslet van 15 évnél régebbi analóg hangfalakra. (Ha betörnek hozzánk, tudni fogjuk, hogy ki volt.)

Egyébiránt: kitakarítottam a lakást, megigényeltem anyának és magamnak is a kerületi kártyát, elrendeztem a félév összes fényképét, és elkezdtem kigyűjteni a következő félévre vonatkozó egyetemi tájékoztatókat (tárgyfelvétel van, yaaay). Megünnepeltük a nagymamám 86. szülinapját, szerintem enyhén csalódott volt, de nehéz újat mutatni annak, aki egész héten vendégségeket tartott a saját tiszteletére 😀

Megszereztem az évfolyamdolgozat-témákat, már csak el kéne érni, hogy a volt jogszocos szemináriumvezetőm el is vállaljon engem egy nagyon szőrmentén kapcsolódó kutatással.

Ami az írós dolgokat illeti, végre megválaszoltam minden kritikát, és feltöltöttem a Kívánság Üstre írt Felnőtt kapcsolatot AFS-re, Imagine-re és Továbbvilágra is. A Nem akartam javításával nem haladtam még, de remélem, hogy legalább pár fejezetre jut időm a szünetben.

Még vizsgaidőszakban elkezdtem járni egy fitneszterembe különböző órákra, most fogyott el az első bérletem — azt hiszem, a következő félévben ide fogok járni, és akármennyire is patetikus, a szó nélküli távozás lesz a megoldásom a táncstúdióval kapcsolatban (az új árakat elnézve nem csak én fogom újragondolni a dolgot).