Nagy nyári összefoglaló

Ezer éve készülök erre a bejegyzésre, de hol jobb, hol rosszabb indokkal mindig elhalasztottam.

Az elmúlt időszak nagyon eseménydúsan telt, és eleinte mindent külön bejegyzésben akartam megosztani, de mostanra akkora lemaradást halmoztam fel, hogy ez nem lenne célszerű — maradok az alcímeknél. 🙂

Kréta

Idén nyáron a családi nyaralás ismét Krétán zajlott, ezúttal azonban új szállodát választottunk Stalis határában. Én kifejezetten jól éreztem magam, nekem nem igazán hiányzott a homokos tengerpart (kompenzált, hogy jó messze és kellőképpen elhatárolva voltak egymástól a napágyak), de talán több időt töltöttünk volna aktívan, ha nem busszal kellett volna bemennünk az üdülőtelepülésre.

A nyaralás alatt befejeztem a régóta aszalt regényemet: megírtam az utolsó két fejezetet, már csak le kéne gépelni őket, hogy kezdhessek valamit a kézirattal, pl. megpróbáljam olvashatóra szerkeszteni 😀 Nem vagyok benne biztos, hogy erre mostanában sor fog kerülni, mivel ez a félévem jövő héttől iszonyúan zsúfolt lesz, de hiszek a csodákban — legkésőbb a szakdolgozat után leülök a gép elé.

Ha érdekelnek a képek, Instagramra már kitettem, amit szerettem volna megosztani erről az utazásról 🙂

Stockholm

A nyári egyedtem Stockholmban számomra hatalmas pozitív meglepetés volt: ahogy közeledett az utazás, egyre kevesebb kedvvel gondoltam a dologra, de végül nagyon jól alakult minden. Az egyetem inkább egyfajta programkoordinátorként működött: szerveztek pár közös kirándulást, de a kurzusok egyáltalán nem követeltek teljes erőbedobást.

A szállás egyágyas szobákban volt a kollégiumban, egész jó körülmények között. A hallgatók többnyire rendesek és kedvesek voltak, pár emberrel egészen összebarátkoztam, de a legjelentősebb élmény mégis az volt, hogy a világ minden tájáról jöttek érdeklődők, még Új-Zélandról is.

A város Budapesthez képest elég drága, de minden tiszta, tágas és jól működik, a helyiek pedig kifejezetten segítőkészek, ugyanakkor nem tolakodók. Stockholm hivatalosan is a kedvenc városom lett, ha elköltöznék Magyarországról, biztos, hogy oda mennék, esetleg más hasonló, skandináv országba.

A legváratlanabb sajátosság az volt, hogy alig találkoztunk olyannal, aki Svédországban született svéd volt, és svédnek is tartotta magát: az egyetem tényleg 100%-osan nemzetközi, világpolgárok alkotta tudományos közösség, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a közösségre és az integrációra — az ELTE ÁJK-val ellentétben minden tele van közösségi terekkel, ahol civilizáltan le lehet ülni tanulni, beszélgetni, kávézni, kinek mihez van kedve.

A képeket még a héten elkezdem feltölteni Instagramra, ha van kedvetek, nézzetek rá, mert egészen elképesztő helyeken jártam — az egyetem például egy nemzeti park területén fekszik, így saját tavuk és erdejük is van.

Egyetem

A vizsgaidőszak nem éppen úgy sikerült, ahogy kellett volna, de most már talán felesleges elemezni, hogy ennek mi állhat a hátterében. Lényeg a lényeg: pénzügyi jogból idén, a téli vizsgaidőszakban kell szigorlatoznom, ami egy plusz vizsgát jelent.

A szakdolgozatom ügyében egyelőre nem tettem jelentős előrelépést, de talán a hétvégén legépelem a tartalomjegyzéket, illetve elkezdem kigyűjteni az irodalmat a történelmi részhez — egyelőre úgy tűnik, elkerülhetetlen lesz beiratkozni az Országgyűlési Könyvtárba.

Ezen a héten jelentős előrelépést tettem a szakmai gyakorlatommal kapcsolatban: augusztus 20-a óta küldözgetem az e-maileket a Fővárosi Törvényszék különböző címeire és űrlapjain át, hogy mondják meg, mégis hol és hogyan tudok jelentkezni hozzájuk — ezekre a megkereséseimre múlt héten végre reagált valaki, aki elirányított a felelőshöz, aki pedig hétfőn már válaszolt is. Tegnap voltam benn az Oktatási Csoportnál, mint kiderült, nincs különösebb szűrő vagy felvételi, egy adatlapot kell kitölteni, és már mehet is az ember a választott bíróságra.

Ez kicsit túl szépnek hangzik ahhoz, hogy igaz legyen (elvileg okt. 7-én már kezdhetek is), úgyhogy egyelőre nem merem beleélni magam, de tegnap eléggé megkönnyebbültem — már csak a választott kerületi bíróságom elnökségére kell bemennem, hogy megbeszéljük a részleteket, illetve kitöltsék nekem a befogadó nyilatkozatot, amivel majd mehetek a szakmai gyakorlatokat szervező oktatóhoz.

Remélem, ezzel már nem lesz probléma, de sosem tudni: a korábbi években jókat hallottam a koordinátorról, mintha nem is az ELTE alkalmazottja lenne, idén viszont elég aggasztó dolgok is keringenek az engedélyezési eljárásról…

Ebben a szemeszterben nem jelentkeztem demonstrátornak, sem TDK titkárnak — az Orientációs Napok szervezése és a félév TDK üléseinek augusztusi előkészítése során kiderült, hogy a felelős oktató részéről ugyanarra az akadékoskodásra és alakoskodásra lehet számítani, mint tavaly, nekem pedig ehhez nincs se kedvem, se időm. A hölgy mindenben részt akar venni, mindent ő akar személyesen jóváhagyni, csak éppen nem csinál semmit, és nem elérhető, majd utólag okos… Nem hiányzik.

Az azonban már most látszik, hogy a tavalyi munkánk megemelte a tanszék imázsát, mert idén öten jelentkeztek demonstrátornak (úgy, hogy a tavalyiak közül senki sem adott le pályázatot!), és az alakuló ülésen idén kifejezetten sokan voltunk. Kíváncsi vagyok, a tervezett programokból mennyi és milyen ütemben fog megvalósulni, mert az ominózus oktató már az alakuló ülést is elhalasztatta egyszer, az egyik előadó meghívását pedig személyesen átadott levéllel akarja intézni.

A kari magazin augusztusban hivatalosan is független lett a HÖK-től! Ennek nagyon örültem, ugyanakkor van még pár probléma/tisztázatlan kérdés, pl. hogy a korábbi Jurátusokat hol fogjuk tartani, vagy hogy mit fognak csinálni a GDPR nyilatkozatainkkal stb. Egyébként a félév meglehetősen lassan indul, már a 3. hétben vagyunk, de még mindig nincsen kiírva a felvételi eljárás, és nem jelenik meg minden nap cikk, de felteszem, az utódomnak is kell adni némi betanulási időt meg bizalmat, különösen mivel magánéletileg sok minden változott körülötte (házasodott, költözött stb.).

Az órarendem elfogadható, bár nem úgy sikerült, mint szerettem volna — kedden és csütörtökön kell bejárnom, ami összességében azt jelenti, hogy 3 teljes napot és 1 fél napot tudok majd dolgozni –, így 8-9 hétig fog tartani a szakmai gyakorlat, csak azt remélem, hogy a vizsgaidőszakra már nem húzódik ki.

OKJ

Régóta fontolgatom, hogy mihez kezdek majd diploma után, mivel (ha ebből a blogból nem lenne egyértelmű…) nem igazán szerettem bele az egyetemi életbe, sem a jog valamelyik területébe — annyira pláne nem, hogy azzal akarjak foglalkozni a következő 40-50 évben. Ez még kevésbé lenne probléma, ha lenne egy olyan állás vagy életpálya, amit igazán szeretnék elérni, de sajnos nincsen: még a bíróságot is csak legkisebb rossz alapon tudnám választani, és az az, amivel legalább egy kicsit tudok azonosulni. Talán a szakmai gyakorlaton változik majd valami, de elég erősen kétlem.

Az írással ugyanazok a problémáim, mint mikor egyetemet választottam: nem nyújt megélhetést adó, biztos jövedelmet, mellette muszáj lenne valami mással is foglalkozni, legalábbis ha nem újságíróként próbálnék elhelyezkedni, amire amúgy sem érzek különösebb késztetést. (A jogi jellegű munkavállalással szemben az egyik legnagyobb fenntartásom egyébként az, hogy annyira szövegközpontú, hogy mire a saját dolgaimmal foglalkoznék, rá sem bírok nézni semmire, ami betűkből áll — nem véletlen, hogy mióta egyetemre jöttem, alig olvasok a magam örömére.)

Régi hobbim a körmözés, elsőéves koromtól csinálom itthon a saját géllakkomat, és valamivel karácsony után elkezdtem a körömépítést is — hosszas latolgatás után arra jutottam, hogy talán érdemes lenne elkezdeni egy saját körömszalont, vállalkozóként pedig sokféle fejlődési, terjeszkedési lehetőségem lenne amellett, hogy alapvetően egy változatos feladatokkal körülvett kreatív munkát végeznék a magam javára.

Persze ennek is van sok hátránya, pl. az anyagi megbecsültség (a hatalmas siker valószínűtlenségére tekintettel) hosszú távon nyilván alacsonyabb, mint jogászként, és a társadalmi megítélés is sokkal rosszabb, ugyanakkor már jártam annyit terápiára, hogy a saját jólétemmel, boldogságommal foglalkozzak, ne mások komfortzónáját simogassam. A háttérben pedig az áll, hogy ha nem jön be a vállalkozás, legfeljebb visszamegyek jogásznak, éhbéres ügyvédjelöltnek vagy random közig alkalmazottnak 2-3 év múlva is ugyanannyira fogok kelleni, mint most.

Ennek a vállalkozási tervnek az előkészítésére már több mindent is tettem: beiratkoztam kéz- és lábápoló OKJ-re, ami most vasárnap indul, és februárig tart majd, illetve létrehoztam egy körmös Instagram oldalatés egy YouTube csatornát — szeretném videózásban is kipróbálni magam, ez a legújabb hobbim. Egyelőre nem túl jók a videóim, mivel a laptopom nem igazán szereti a szerkesztőprogramokat, de dolgozom az ügyön. Hamarosan egy Facebook-oldalat is fogok csinálni, de addig nem akarom létrehozni, amíg nem döntöttem el, hogy pontosan milyen tartalmat posztolnék oda — azért nem érdemes megcsinálni, hogy utána üresen árválkodjon.

A körmös vállalkozás mellett talán lenne kedvem írni is, illetve ami még eszembe jutott, hogy nyithatnék egy egyedi naptáras Etsy boltot — ezért kísérletezem most nyomtatható fájlokkal.

A családi megítélése a dolognak egyelőre kétséges, azt hiszem, a verbális megnyilvánulásoktól függetlenül mindenki kivárásra játszik: nekem úgy tűnik, csak akkor fog kiderülni, valójában mit is gondolnak, ha a kivitelezés fázisába kerül a dolog, esetleg még később a vállalkozás első válságánál.

Egyébként sok állami pályázatot találtam, kár, hogy Budapest mint Közép-Mo. része automatikusan ki van zárva a legtöbből.

Remélem, ti is élvezitek ezt a kellemes őszi időt, és sok sikert mindenkinek az utolsó negyedévre! ❤

Back in Business 👩🏼‍💻

A tavaszi szemeszter — talán számomra a legmeglepőbb módon — határozottan felemelően indul. Életemben először olyan üres az órarendem, hogy csak heti három nap kell bejönnöm az egyetemre, és akkor sem 8-tól 8-ig. A szabadidőt nem ártana valami hasznosra fordítani, de egyelőre csak élvezem, hogy megmarad valami a szünetből.

Az egyetlen új tárgyam a nemzetközi magánjog, amiből van tankönyv (!), és egyelőre nem derült ki, hogy miben más, mintha pár korábbi tárgyat összeollóztunk volna egy harmadikba, de biztos vagyok benne, hogy a vizsgán találnak majd nehéz témát 😀

Az agrárjogi TDK szervezésére elég sok időt kellett fordítani, mivel csütörtökön volt a szövjogi-munkajogi verseny döntője, és mint demonstrátornak nekem is segítenem kellett a lebonyolításban — ez nagyságrendekkel könnyebb lett volna, ha a felelős oktató érdemben kommunikált volna velünk, és nem a verseny napján, a megnyitó előtt egy órával tartotta volna az eligazítást. Ráadásul nekünk kellett kisegítőket szerezni a versenyhez, ami problémás volt, mivel: fogalmunk sem volt, hogy tulajdonképpen milyen feladatra toboruzunk + akit érdekel a szövjog, az vagy versenyző, vagy amúgy is a TDK tagja. Az sem segített, hogy a 3. demonstrátor kiutazott Erasmusra, így ketten maradunk az összes feladatra. (Az Insta kép a jobb oldalsávon a Kari Tanácsteremben készült, a másik szőke lány az agráros OTDK versenyző, a barna pedig a MUJ TDK titkára 🙂 )

A verseny mindent összevetve egészen jól ment, az IM támogatásának hála mindenki kapott ebédet, az ELTE részéről azonban a szokásos hiányosságok megvoltak: nincs versenyszabályzat, úgyhogy az egyik egyetem minden további nélkül PhD hallgatókat indíthatott a többi, mezei hallgatókból álló csapat ellen, a hazai versenyzőknek meg a felkészítőn azt mondták, hogy Mt. nem is kell, szövjogi verseny lesz valójában, hiszen a szövjogos tanárok szervezik, ehhez képest a jogi probléma 90%-ban munkajogi volt.

Az első agrárelőadáson bemutattam a TDK-t az évfolyamnak (vagyis annak a tucatnyi embernek, aki bejött…), remélem, legalább néhányan követni fogják az eseményeinket, mert tök jó programokat tervezünk a félévre (már ha a felelős oktató nem szabotálja el, mint az iskolaszövetkezetes ülést novembertől folyamatosan… ma este küldöm neki ezzel kapcsolatban a félév második zaklató e-mailjét, remélhetőleg hétfő reggel a postája tetejéről ez fog mosolyogni rá 😈).

Nem feltétlenül Starbucks, de egyértelműen a kávé a félév jelszava.

Elvileg még február során lehet majd pályázni szervezeti támogatásra a TDK-knak: ezt várom a legjobban, mert bár nem nagy összegekről beszélünk, jó lenne, ha nem nekem vagy a másik demonstrátornak kellene minden egyes kiadást megelőlegezni a nyomtatásoktól a virágcsokrokig. Részemről a kis összegek halmozódnak már előző szemeszter óta, a másik lány ezen a héten fizetett ki 7000 forintot oklevélnyomtatásra. 👍

A HÖK-kel a kari lap jelenleg békében van, remélem, ez így is marad, mert fontos, hogy jó viszonyt ápoljunk a többi szervezettel, különösen azzal, amelyiknek a keretei között működünk. Az elnökkel elvileg a jövő héten tudok majd beszélni, ami kicsit késői, de még mindig jobb, mint a semmi, mert több kifizetéssel kapcsolatos kérdésünk is van, plusz abban sem vagyok biztos, hogy idén a HÖK irodán fogjuk-e tartani az üléseinket. Az első KGY 21-én lesz, novembertől mostanáig az összes beszámolómról most fognak szavazni, mivel bár előző félévben megtartották a választásokat, a küldöttgyűlés nem alakult meg.

A szemeszter első szerkesztőségi ülése alkalmából elmentünk a Sirius Teaházba, de nem hiszem, hogy törzshelyünk lesz, a többség nem tudta, hogy földön kell ülni, így zakóban, szoknyában jöttek (sznob joghallgatók vagyunk, na 😅), és én is eléggé kilógtam a laptopommal meg a jelenléti ívvel, amit a tagok arcába nyomtam. Szerencsére úgy tűnik, hogy csak azok lépnek ki idén, akik ZV-re készülnek, vagyis számolhattunk a távozásukkal — ettől függetlenül felvételit hirdetünk, mivel cikkíróból és fotósból sosem elég.

Ha minden jól megy, márciusban az összes korrektort viszem az e-nyelv korrektorversenyére, és a HÖK/az egyetem fogja fizetni a nevezési díjat. Persze sikerült rászervezni egy másik programomra a dolgot, úgyhogy részemről rohanós lesz az a hétvége, de anyagi okokból egyiket sem lehet már lemondani, úgyhogy be kell keményítenem. (Fun fact: az egyetemi média mindenhol ott van, az ELTE Press főszerkesztője az irodavezető a versenyt szervező nyelvi szervezetnél.)

Mostanában a szociális életem is felfelé ível, a szorgalmi időszak előtt sikerült több barátommal is találkozni, voltam Hévízen egy tágabb baráti körrel, hétfőre pedig bepréseltem egy egészen elfogadható Tinderrandit. Egy netes vállalkozó sráccal találkoztam, aki digitális nomádként határozta meg magát, és elég jól elbeszélgettünk a pályakezdésről, munkavállalásról, sok elgondolkodtató dolgot mondott a szakmán belüli orientációval, illetve általános elhelyezkedéssel kapcsolatban, amik egyfelől nagyon motiváltak, másfelől egyáltalán nem számítottam ilyen jellegű értékes inputra, és még nem dolgoztam fel mindent, amit mondott.

Pénteken hivatalos voltam egy szülinapra, ahová azonban sajnos nem mentem el, mivel előtte a nagymamáméknál találkoztam anyával, aki teljesen kiborított. 😦

A nagymamám sajnos továbbra sincsen jól, és a békés elmúlás sem következett még be, ami meglehetősen lehangoló helyzet, ugyanakkor az idő többségében megfeledkezem róla, és nem érzem magam miatta szomorúnak, aztán eszembe jut, és rájövök, hogy nem gondoltam rá, és bűntudatom van miatta, ami meg persze bánt… Sajnos mióta egyáltalán nem tud kommunikálni a külvilággal, számunkra olyan, mintha meghalt volna, hiszen nem tudunk érdemben kapcsolatba lépni vele, ahogy ő sem velünk, ugyanakkor szenvednie kell — ezt elég meredek leírni, de már régóta gondolkodom ezen, és tényleg ez a helyzet.

Szeretném ebben a félévben befejezni azt a nyomi regényt, amit már kb. 2 éve folyamatosan készülök befejezni, eskü, legközelebb akkor írok róla, ha kitettem az utolsó pontot 😀 A Tigis FB oldalamat eléggé elhanyagoltam mostanában, de igyekszem feléleszteni, mert tök sok jó eseményről és fontos hírről lemaradok nélküle. A sport terén már nem merek vállalásokat tenni, de igyekszem visszaszoktatni magam az edzőterembe, egyszer már el is mentem a héten.

Remélem, nektek is jól indul a félév, és újult energiával vágtok bele a lassan tavaszi feladatokba 💕

PS. minden Chrome-használónak ajánlom a Momentum bővítményt: ha új lapot nyittok meg, köszön nektek, minden nap új tájképet mutat, és pár apró funkciót testre lehet szabni benne.

Rohamléptek

Régen rossz, ha úgy ül neki a blogger a személyes posztnak, hogy előveszi a naptárat, hátha úgy emlékszik még valamire az elmúlt pár hét két hónap eseményeiből, de mivel nem ítélem halálra ezt az oldalt, nincs más hátra 😂

Az előző, Milánóról szóló bejegyzést azzal a megközelítéssel írtam, hogy hamarosan kiteszek egy posztot arról, hogy az utazást leszámítva hogyan alakult eddig a félév, de… Hát látható az eredmény. Tulajdonképpen a szünet első három napja is azzal telt, hogy különböző elmaradásaimat pótoltam, illetve kialudtam magam, ezért is nem jött ki ez a bejegyzés még múlt hét pénteken.

Tanulmányi ügyek

Az Agrárjogi Tanszéken demonstrátor lettem, és egy TDT ülés alkalmával kiderült, hogy TDK titkár is, ami külön jó, mert az utóbbi pozícióra nem jelentkeztem, egy másik demonstrátor pedig szerette volna…

Egyelőre élvezem a demonstrátori/titkári teendőket, szeretek bemenni a tanszékre, különösen mivel a tanszékvezető és a tanszéki előadó is nagyon aranyos, illetve mivel elsősorban szervezési és online marketing feladatok vannak, ugyanakkor a felelős oktatóval egyelőre bizonytalan a viszony, mivel volt egy félreértés azzal kapcsolatban, hogy ő mibe és milyen mélységben akar bevonódni — ebből végül is én kerültem ki győztesen, hozzáférek a TDK levelezéséhez, ami nem hátrány, tekintve hogy a TDT oda küldi a körleveleket, hogy éppen mit kell csinálni a titkároknak, de lehet, hogy az oktatóval való személyes kapcsolatnak ez annyira nem kedvez.

Eddig egy TDK ülést szerveztünk, ami kifejezetten jól sikerült, a következő nagy feladat pedig az OTDK kari fordulójára való felkészülés: ezen tőlünk csak egy versenyző van, egy másik demonstrátor, akit a harmadik demonstrátorunk opponál, én pedig szervezőként veszek részt — a tanszéki kommunikáció nem 100%-os, így vannak stresszes pillanatok, de nagyon várom az eseményt, főleg mivel korábban egy OTDK-napon sem maradtam benn, és ha minden jól megy, az egyetemi pályafutásom alatt ez lesz az utolsó OTDK-év.

Számomra a versennyel kapcsolatban a TDT hozzáállása volt eddig a legnagyobb meglepetés: ők elsősorban arra törekszenek, hogy az intézmény a lehető legjobb statisztikát produkálja, tehát a lehető legtöbb szekcióban, tagozatban legyen dolgozat, és mind nyerjen, vagyis a központi kvóták elosztásánál is ez a meghatározó, ami nem feltétlenül kedvez a versenyzőknek.

Ami általában a tanulmányi kötelezettségeket illeti: idén egész jól tartom magam az előadáslátogatási terveimhez, eddig alig hiányoztam, és általában sikerült megkérnem egy-egy barátot, hogy vegye fel nekem az előadást, így vissza tudom hallgatni később az anyagot. Ez nekem nagyon jó módszer, ha itthon, kényelmesen jegyzetelhetek, sokkal több megmarad egy-egy óra anyagából. Ugyanakkor szünet után következik a feketeleves, ugyanis el kell kezdenem a Gt előadásokat is látogatni, ha át akarok menni a vizsgán, ehhez pedig semmi kedvem, előző évben sem véletlenül hagytam abba a bejárást, de ha valaki a saját szavait akarja hallani a vizsgán… 😒

Idén évfolyamdolgozatot kell írnom, ezt egyelőre el sem kezdtem, de remélem, hogy a szünet második felében érdemben tudok dolgozni rajta, ugyanis ha ez nem sikerül, fogalmam sincs, mikor fogom megírni, egy teljes félévvel elhalasztani pedig nem áll szándékomban. Nem jelent túl nagy motivációt, hogy a konzulensem, aki egyébként nagyon lelkes és workoholic, kijelentette, hogy nem bánja, ha legközelebb leadáskor hall felőlem, és nem fog csak azért rosszabb jegyet adni, mert nem jártam a nyakára.

Ebben a félévben egyfelől sok ZH-ra kell készülni, mivel jog- és állambölcseletből, illetve Gt-ből minden héten írunk, ugyanakkor előbbi csak szövegismereti dolgozat, utóbbit pedig már egyszer tanultam, szóval… Ennek ellenére mindkettő nagyon időigényes, nekem pedig időm pont nincs. 😦 Valódi dolgozatot eddig csak munkajogból kellett írni — ez meglepően jól, 90% fölé sikerült (végig sem olvastam a jogszabályt…), de ebből meg csak kéthetente van óra, ami a sok ünnep és szünet miatt halottnak a csók. Szövetkezeti jogból pl. eddig két szeminárium volt, de az első csak bevezető, ismerkedő óraként volt megtartva, ahol az iskolaszövetkezetekről beszélgettünk…

Összességében azt érzem, hogy sokkal többet kellene tanulnom, gyakorlatilag minden nap le kellene ülnöm, és legalább a jogszabályt, illetve a tankönyvet át kellene olvasnom, de mire hazaérek, enni és aludni van csak energiám.

Kari lap

A Jurátus az egyik fő oka, hogy folyamatosan mindennel el vagyok csúszva, és jóformán csak úszom az árral. Imádom a magazint és a közösséget is, ráadásul amilyen szerencsétlen alkat vagyok, még a főszerkesztőséget is élvezem, hiszen főnökösködni lehet, ugyanakkor nagyon nagy idő- és energiabefektetést igényel, hogy minden annak rendje s módja szerint menjen.

A felvételi kampány sikeres volt, 15 főt vettünk fel, köztük lapmenedzsereket és olvasószerkesztőket is, ami a helyettesem, D és az én életemet is nagyon meg fogja könnyíteni hosszú távon, ugyanakkor mivel még csak a betanítás szakaszában járunk, a sok plusz ember egyelőre csak minimálisan vett le a terheinkből.

Maga a felvételi eljárás rengeteg időt vett igénybe, hiszen mindenkit személyesen meg kellett hallgatni, aztán minden héten szerkesztőségit kell tartani, minden nap fel kell tölteni egy cikket, rá kell nézni az egyes projektjeinkre kb. hetente, hogy haladnak-e stb. Nem panaszkodom, inkább csak próbálom érzékeltetni, hogy miért olyan megterhelő nekem ez a munka — eléggé csodálom az elődeimet, amiért szinte sosem panaszkodtak.

Egyébként volt két küldöttgyűlés, amin részt kellett vennem, hogy HÖK-ös hírek is legyenek a lapban (más nem mutat hajlandóságot, hogy beszámoljon ezekről az ülésekről — lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy este kilenc körül szokott kezdődni a buli), és az év első ELTE Press ülésére is elmentem, ahol mindenki elsírta a maga baját, de sajnos nem nagyon tudtunk segíteni egymáson.

Az újak miatt fotózást kellett szervezni, én is elmentem rá, hátha lesz egy jó portrém, bár eléggé erősen kételkedem benne, mivel két óra között rohantam oda a fotósunkhoz, hogy csinálja meg a képet. Október 23-án elmentünk megnézni a Frida Kahlo kiállítást, utána pedig beültünk egy étterembe beszélgetni, ismerkedni.

Nem vagyok nagy rajongója az új fizetési rendszernek (iskolaszövetkezet helyett ösztöndíjként kapjuk a fizetésünket), eddig egy pályázat volt kiírva, amire 3 fő tudott csak pályázni, mivel kb. egy hét sem telt még el a szorgalmi időszakból a leadási határidőig (közülük egy lánynak nem bírták teljesíteni a kiutalást, azóta is reklamálunk…), októberben nem írtak ki pályázatot, vagyis november közepén lesz leadás leghamarabb, ami azt jelenti, hogy december közepén kapnak pénzt először a szerkesztőség tagjai… Aki kicsit is ismeri a büntetés és a jutalmazás pszichológiáját, tudja, hogy ez milyen mérhetetlenül kontraproduktív, nem véletlen, hogy ez az ösztöndíjakra és nem a fizetésekre lett kitalálva. 😒

Családi

A nagymamám állapota sajnos egyáltalán nem javult, sőt… Folyamatosan szenved, gyakorlatilag csak fekszik egész nap, és nem tud csinálni semmit, már önállóan enni sem képes, vagy csatornát váltani a tévén — még a fizetett ápolók is kritikán aluliak, a nagypapám pedig se koránál, se végzettségénél fogva nem alkalmas az egész napos betegellátásra, mégis töretlenül gondoskodik a nagymamámról. Ezen a ponton nem igazán van más választása, de engem még a hetente való látogatás is kikészít, szóval…

Apukámnál jártam a hétvégén, és megismerkedtem az élettársával (mert mint kiderült, tényleg van barátnője, és együtt is élnek) — értékeltem volna, ha nem csak úgy, péntek este nyögi be a telefonba, hogy ugye tudom, hogy mi a helyzet, különösen mivel az egész arra tekintettel történt, hogy el mertem mondani, kicsit jobban vagyok 🤷‍♀️

A barátnő, T egyébként nagyon pozitív csalódás volt, ennyi titkolózás után legalábbis valami nyilvánvaló és szembeötlő borzasztó tulajdonságot vártam, de ez kb. másfél óra alatt nem ütközött ki. Jó kiállású, nyelveken beszélő, képzett nő, aki tejes állásban dolgozik, saját ingatlannal rendelkezik, sportol és egyébként barátságos is. Enyhén rasszista, és valószínűleg vallásos is, de mindent összevetve azt hiszem (és remélem), hogy jól ki fogunk jönni, abban pedig biztos vagyok, hogy apára jó hatással van, mivel mióta együtt vannak, tény, hogy apa pozitív szokásokat vett fel.

A hab a tortán, hogy apa kiköltözik Budapestről, hogy közelebb legyen a munkahelyéhez — vett egy házat, a mostani házát pedig eladta, februárig kell átmennie a Pest megyei településre. Onnan fog bejárni Budaörsre, a relatíve új munkahelyére. Én támogatom, hogy az ember igenis merje meghozni a neki kedvező döntéseket, még akkor is, ha kockázattal járnak, de az a helyzet, hogy más egész életében nem bonyolít le annyi ingatlantranzakciót, mint apa az elmúlt néhány évben… Nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, neki sem ártana pár év terápia, hogy megoldja a valódi problémáját, amit költözködéssel, házak és lakások félig felújításával, majd ismételt költözködéssel igyekszik enyhíteni.

Anyával elmentünk Parndorfba, az outlet centerbe, de mindketten nagyot csalódtunk, ugyanis kevés kivételtől eltekintve csak két véglet van: nagyon outlet jellegű, gyakorlatilag viselhetetlen dolgokat árusító üzletek, illetve olyan luxusmárkák, amiket aki megengedhet magának, igazán indokolatlan, hogy ilyen kietlen helyen vásárolja meg, amire szüksége van.

Írás

Begépeltem a 17. fejezetet, de majd húznom kell belőle, azt hiszem, egy teljes oldalnyi felesleges hülyeséget beleírtam, és így nem lett elég feszített a fejezet, de majd akkor fogok erről véglegesen dönteni, ha a 18. fejezetet is digitalizáltam — ez eltarthat egy ideig, mivel az elejét ennek eleve kicsit átírva kell begépelnem. Ha ezzel megvagyok, csak az utolsó, 19. fejezetet kell megírnom, és kész a remekmű, lehet szerkeszteni 🙂

Gondolkodom a NaNoWriMón, de az az igazság, hogy valószínűleg jobban járnék, ha az évfolyamdolgozatom 40 ezer karakterén ügyködnék.

Egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy mihez fogok kezdeni ezzel a regénykével, minden esetre előolvasókat kell majd keresnem, illetve bétákat is — eddig stoobie javított nekem, remélem, az utolsó két fejezetet is vállalja majd, de egy második vélemény sosem árt 🙂

Remélem, kellemesen töltitek a hosszú hétvégét! ❤

Tavaszi hangulat

Mióta elköltöztem otthonról, onnan tudom, hogy tényleg megérkezett a tavasz, hogy az utcámban elkezdenek virágozni a bokrok és a fák, a parkban pedig kicsomagolják a szökőkutat, és rendbe szedik a virágágyásokat.

Lassan azt sem tudom eldönteni, hogy azért nem írok ide, mert semmi említésre méltó nem történik velem, vagy mert olyan sebességre kapcsolt az életem, hogy már a fontosabb eseményeket sincsen időm dokumentálni.

Jurátus

A kari lapnál éppen egy korrektúra workshopot szervezünk a hallgatóságnak, ha már annyira hiányolják a gyakorlati oktatást, egyébként pedig igyekszünk tartani a napi megjelenést — attól tartok, ez a vizsgaidőszak közeledtével egyre nehezebb lesz. Mostanában egész jó írások születnek, és ezúttal talán sikerült pár szorgalmas tagot felvenni, így összességében elég pozitív a jövőképem. Pályáztunk a DUE által meghirdetett legjobb online diákmédium címre, de egyelőre semmiféle visszajelzést nem küldtek. Reklámokat továbbra sem jelentetünk meg, de a cserekereskedelem szintjét már megugrottuk: ma este megyünk leenni egy szponzorált cikk árát egy közeli kávézóba.

Mostanában inkább randikra járok, nem egyetemre, ennek ellenére néha kénytelen vagyok foglalkozni a tanulmányi kötelezettségeimmel is — április 25-én lesz vizsgafelvétel, pedig jóformán el sem kezdődött a szemeszter.

Utazás

A május elseji hosszú hétvégén Berlinbe utazom, arról majd hozok beszámolót és képeket. Még sosem utaztam a tanév közben, és német nyelvterületen is csak párszor jártam, pedig az a második idegen nyelvem, úgyhogy több szempontból is várom már a hónap végét. Remélhetőleg a Ryanair dolgozói nem vesznek példát a franciákról, és nem most akar sztrájkolni.

Pénteken utazunk Győrbe egy polgári jogi activity versenyre, aminek a lényege, hogy pj-i fogalmakat kell elmutogatni és lerajzolni anélkül, hogy köznapi megfelelőre utalnánk… Biztos vicces lesz, de mi eredetileg csak házon belül szerettünk volna bohóckodni, azonban az ELTE-n senki más nem jelentkezett, így verseny nélkül jutottunk tovább az országos fordulóba.

Önkéntesség

A polgári jogi klinika, ahová koordinátornak jelentkeztem, még nem indult el, de már a titoktartási nyilatkozatokat leadtuk, és a közös e-mail címek is működnek. Kíváncsi leszek, hogy idén kapunk-e még ügyeket, és ha igen, mennyit. A koordinátori megbeszélésen kiderült, hogy ügyvédként tulajdonképpen senki sem áll a kezdeményezés mögött, hanem arról van szó, hogy a jogesetekről szakvéleményt készítünk, de a tanácsunk csak arra fog vonatkozni, hogy forduljon-e az illető jogi képviselőhöz — habár megmondjuk, hogy szerintünk mi lesz az ügy kimenetele.

Én egy igazán hasznos polgári jogi jogklinikát úgy képzelek el, ahogy a TASZ és az Utcajogász is működik: végigvisszük az ügyeket, segítünk is elintézni a dolgokat, és nem csak leírjuk, hogy mi a helyzet. Persze ehhez sok ügyvéd kellene, aki szorosan felügyeli a munkát, és nagyobb kitettséggel is járna, szóval érthető, hogy egyelőre egy könnyebb verzióval kezdünk, csak éppen ez azt jelenti, hogy nem pontos úgy fog működni a szervezet, ahogy én a jelentkezéskor gondoltam.

Írás

Az írás terén toporgok, az írástechnikai könyv 3/4-énél megakadtam, az elkezdett regényemet pedig bár visszaolvasgattam és javítottam, egyelőre nem folytattam tovább, valamiért mindig arra várok, hogy egyszer kellően sok időm lesz, és akkor majd “rendesen” nekiülök… Még én is tudom, hogy ilyen sosem lesz 😀

Karrier

A választási eredmények engem is elgondolkodtattak, igyekszem újratervezni a karrierem. 😀 Igazából a kivándorlás számomra sosem volt különösebben vonzó, ugyanakkor az egyre nyilvánvalóbb, hogy a közszférában nagyon rossz lenne elhelyezkedni — ami joghallgatóként szomorú hír, tekintve hogy a közigazgatás és a bírósági, ügyészségi stb. rendszer szívja fel a frissen végzettek jelentős részét. Mindig bíróságon akartam csinálni a kötelező szakmai gyakorlatomat, ugyanakkor ha nem szempont, hogy a versenyvizsgán pluszpontot kapjak érte, akkor akár egy nagy nemzetközi irodához is mehetnék, aminek a magánszférában való elhelyezkedésnél valószínűleg több hasznát látnám. Illetve ilyen helyen (vagy akár egy ingatlanos/agráros kisebb irodában) akár tovább is maradhatnék, mivel lesz egy félévem, ahol akár 30 órában is fogok tudni dolgozni, tekintve hogy kb. 2 órám lesz (éljen a csúszás…).

Mindettől függetlenül a némettudásomat kellene fejlesztenem, mert az az összes helyen pozitívumnak számítana… Hanyatló nyugati nyelveket persze nem oktatnak az egyetemen, úgyhogy ha valaki tud jó csoportos kurzust, ossza meg velem.

Legyetek jók! ❤

NaNo helyzetjelentés 📖

Az előrehaladásom mondhatni tökéletesen jellemző rám: kicsit le vagyok maradva, de egyelőre semmi behozhatatlan 😀 Kicsit több, mint 6000 szónál járok a 30 ezres célból, szerintem az elmúlt fél évben összesen nem írtam ennyit.

Mint látható, az előrehaladásom nem éppen egyenletes. 😀

Húsvétra megkapom a nagymamámtól a Big Magic című alkotást: remélhetőleg ideér időben, és még a Camp vége előtt meríthetek belőle némi motivációt.

A jövő hét második felében már tavaszi szünet lesz, természetesen kb. zéró lehetőséggel a pihenésre… Azért még mindig jobb, mintha be kéne menni az egyetemre.

Félelmetesen közeledik a szaknyelvi nyelvvizsga, már a szóbeli időpontom is megvan, és hétfőn tartjuk az utolsó órát.

Ti mire számítotok a nyuszitól? 🐰🐣

Székesfehérvár & a nyár vége

Idén szeptember 12-én kezdődik a tanítás, úgyhogy van még egy hetem lazítani, vagy inkább összeszedni magam, hogy tényleg a megfelelő lendülettel, elszántsággal kezdjem a harmadévet.

A nyáron meglepően sokat haladtam, végre befejeztem a Nem akartam… korrigálását, és feltöltöttem AFS-re a teljes vágott verziót, vagyis lezártam azt a történetet. A most formálódó regényemmel nem száguldok, de már a 10. fejezet végét írom, ami több a semminél — remélem, év közben is tudok majd haladni vele.

Ha már a frissítéseknél tartunk, megvolt az éves blogkarbantartás is: aktualizáltam a bemutatkozásomat és a történetek listáját, de csak őszre fogok új színt beállítani (a teljes sablonváltás aránytalanul nagy meló a várható eredményhez képest). Ha egyszer sok pénzem lesz, veszek egy saját domaint 🙂

Középiskolás koromban sosem dobtam ki a tankönyveimet “még jó lesz valamire” alapon, pár napja viszont könyörtelen lomtalanítást tartottam a 12 év alatt felhalmozódott cuccaimból. Sok minden megmaradt persze, de azért megszabadultam egy szekrényre való anyagtól — hihetetlenül pazarló biznisz volt a középiskola, a példa kedvéért: 8 olyan énekfüzetet dobtam ki, aminek csak az első 2-3 oldalára írtam. Viszont találtam pár érdekes firkálmányt a 7-8. osztályos matekkönyvem margóján 🙂

Szeptember elsején Revánál jártam Székesfehérváron: felmentünk a Bory-várba, sétáltunk a belvárosban, fagyiztunk, ültünk a szökőkútnál, és rengeteget beszélgettünk közben 🙂

A következő tanévre készülve elmentem fodrászhoz, és érzékkel kiválasztottam egy olyan tépett frizurát, amit jó eséllyel minden reggel meg kell majd szárítanom 😀 (Most kísérletezem, hogy a hajhab hogy befolyásolja a dolgot…) Ma pedig befestettem a hajam, úgyhogy nulla lenövéssel futok neki a szemeszternek.

Elkészült a fényképezőgépem, de persze nem szólt róla a márkaszerviz, a telefont se vették fel, aztán végül egy e-mailben benyögték, hogy ja, fél hónapja megvagyunk vele, küldtünk SMS-t (persze, hogyne…). Kedden megyek érte, remélem, tényleg működik, ha már ilyen sokáig aszalták.

A jövő hét már az Orientációs Napokról és a tárgyfelvételről fog szólni.

Ami az ON-t illeti, valószínűleg időben meglesz a kari lapos kiadványunk — a nyomdakép nem túl biztató (a HÖK alig ad pénzt erre, úgyhogy A/5 és fekete-fehér a magazin), de az eredeti tervhez képest az én szempontomból annyi javulás történt, hogy mégsem vágták ki belőle az összes cikkemet.

(Úgy volt, hogy minden cikk bele fog férni, de aztán kiderült, hogy mégsem, és 2 cikkem + a csúszási ábrám ment a kukába. Viszont a HÖK elfelejtette megemlíteni, hogy lesz egy szervezeteket bemutató kiadvány tőlünk függetlenül, és amikor ez kiderült, a főszerk. szerencsére vissza tudta hívni a nyomdából a számot, és kivette, ami így feleslegessé vált, vagyis belefért pár kidobott cikk.)

Kedden és szerdán csak délelőtt benézünk az egyetemre, a Jurátus a Society Fairen, csütörtökön fog szerepelni — mi is vetélkedőállomás vagyunk, ehhez már megcsináltam a helyesírási tesztlapot az új szabályzat alapján 🙂 Egyébként izgatott vagyok, ha minden jól megy, végre lesz egy kék, jurátusos pólónk.

A tárgyfelvétel eddig elég siralmas: a rangsorolás ugyan jobb, mint a versenyjelentkezés volt, de csak pénteken indult a muri, és ma már teljesen át kellett szabnom az órarendemet. Jelenleg egy lyukasórám van, 2x végzek este 6-kor, kétszer este 8-kor (reggel 8-tól természetesen), de mivel péntekre gyakorlatilag nem hirdettek órákat, nincs sok választása az embernek — már azzal is boldog lennék, ha ez az órarendem megmaradna.

Nyári lustaság

Legalábbis a blogon 😀 Teljesen kiment a fejemből, hogy akartam írni egy bejegyzést.

A fényképezőgépemet még nem javították meg, úgyhogy elővettük a régi digitális kameránkat, hogy majd azt visszük magunkkal Visegrádra és Gödre, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy az sokkal jobb képet csinál, mint a telefonunk.

A lakásban elég sok átalakítást terveztünk a nyárra, ezeket sikerült nyélbe ütni: visszaállíttattunk egy vécét, és áthelyeztettük a mosógép helyét — sajnos vízvezetéssel és falbontással járt, ami olyan jól sikerült, hogy a fal túloldalán lehullott a vakolat, amit nekem kellett helyreállítani, illetve a tetőtérben a lehullott csempét is nekem kellett visszaragasztani a befelé dőlő falra/palfonra. Még jó, hogy sokoldalú tehetség vagyok 😀

Több mint egy éve nem voltunk a Decathlonban, de most vettünk autópálya-matricát, és én vezettem — egy ponton azt hittem, hogy nem állunk meg Dunakesziig, de aztán sikerült visszajönni a Baumax (?) parkolóján keresztül. Kaptam házinadrágokat és néhány sportcuccot, alig várom, hogy felvehessem őket, de sajnos most nyári felújítás van az aerobikteremben, úgyhogy arra még várni kell.

Azt hiszem, még nem írtam itt, de gyűjtögető típus vagyok, érzelmileg kötődöm a tárgyakhoz, és nem szívesen dobok ki olyan dolgokat sem, amiket nem szeretek különösebben, de “valamire még jók lehetnek” — most viszont kiselejteztem a ruhatáram egy meghatározó részét. Felraktam pár eladó cuccot a Jófogásra, remélem, lesz gazdájuk.

Többször is voltunk strandon: a Paskálon megnyitott egy új (szerintem teljesen használhatatlan) részlege, ahol meleg vízben zsúfolódnak az emberek, és valószínűleg oda-vissza passzolgatják a fertőzéseket — cserébe kényelmesen el lehet férni a nagy medencében. Az egyik ilyen látogatás alkalmával sikerült elcsípnem ezt a mondatot az új (koedukált) öltözőben : “Nézd már, csoportos öltöző, tiszta Venyige!” 😀

Írás terén sokat haladtam, van egy kész 8. fejezetem és egy 2/3-ig kész 9. fejezetem. A nyári ütemtervvel már elcsúsztam, ez akkor is jelentős előrelépés. Elég rég nem bétáztam, hát most hirtelen kaptam 4 történetet, azokkal is rendesen haladok.

A gólyaszámunk lassan összeáll, sajnos csak fekete-fehérben lesz kinyomtatva, ráadásul A/5-ösben, úgyhogy kíváncsi leszek a minőségére. Gyönyörű szivárványszínű csúszási táblát készítettem, utána persze áttettem fekete-fehérbe, de így feleannyit se mutat.

Kilátásba helyeztek egy osztálytalálkozót, szeretnék elmenni, úgyhogy remélem, nem arra az egyetlen szeptemberi hétvégére teszik, amikor a Zeneakadémiára megyek.

AFS-en nagy szervezkedésben vagyunk, és ha van pár percem, kategóriázgatok is — ha valaki esetleg nem látta volna, megcsináltuk az együttesek kategória alkategóriáit, és ott igyekszünk minden történetet besorolni a megfelelő helyre. Ha valakinek van idetartozó története, szépen kérem, sorolja be maga ❤

((Egyébként az előző bejegyzésemben írt nyelvtanfolyamok miatt kár volt úgy idegeskedni, az ILEC felkészítő cég gyakorlatilag elérhetetlen — a telefonjuk a már elvileg megszűnt nyelviskola hangpostájára megy, az e-mail címük visszadobálja a leveleket –, a Pázmány idegennyelvi lektorátusának a honlapján meg továbbra se írtak ki semmit.))

Nyári akcióterv

Indokolatlanul sokáig tartott, mire rászántam magam erre a bejegyzésre, de ahhoz képest, hogy nyári szünet van, bőven akad teendőm — mindenesetre mostanra sikerült teljesen kifújnom magam az év végi hajtás után. 🙂

Nem írtam erről sehova, de régóta gondolkodom rajta, hogy kellene nekem egy gyakornoki hely egy ügyvédi irodában (zéró jogász rokonnal nem igazán lát bele az ember a különböző karrierutak valóságába), és hónap elején megkeresett egy barátnőm/ismerősöm, mivel annál az irodánál, ahol ő már fél éve dolgozik, több gyakornokot is kerestek.

Nagyon jól esett, hogy gondolt rám, főleg mivel nem is vagyunk olyan különösebben jóban, és abszolút beleéltem magam a dologba, de aztán nem lett belőle semmi: minimum 2 napra kerestek valakit, ezt másod- és negyedéven még be is lehet vállalni, de harmadéven szerintem kizárt — nekem legalábbis biztosan nincs rá kapacitásom a kari lap, AFS és egyéb már vállalt kötelezettségek mellett 😦 (BTW jövőre alapból 35 órám lesz, és ez csak az, ahol majd személyesen meg kell jelenni :’D)

Ettől függetlenül még mindig örülök a lehetőségnek, mert végre megláttam a fényt az alagút végén. Ráadásul végre kifizették a második féléves munkánkat a kari lapnál, úgyhogy abszolút boldog vagyok.

Ha már AFS: lesz találkozó július 30-án, részletek itt. (Momentán velem együtt 5-en vagyunk, pedig előzetes felmérésen 12-en jelezték, hogy ebben az időpontban ráérnének :D)

A hóvégi Merengő táborra pedig nagyon készülök, már azokat a mini utazótusfürdőket is beszereztem. ❤

Pár nappal ezelőtt túljutottam a 100 days of productivity kihívás felén (tumblr), mindenkinek ajánlom, abszolút rászorítja az embert, hogy minden nap végén találjon a tevékenységében valami értékeset, érdemlegeset 🙂

Pénteken végre sikerült találkoznom egy volt osztálytársammal, jó volt látni, hogy végre talált egy olyan szakot, amit legalább nem utál intenzíven. 🙂 A többieket sajnos még nem sikerült levadásznom, de remélhetőleg a nyár folyamán mindenkit sikerül elkapnom két nyaralás között.

Most, hogy itt a nyár, és nem csak az Egyetem térre kell mennem, ami az autósoknak tabu, végre tudok vezetni: voltam a Paskálon, a Praktikerben (dombon van!!!), a Duna Plazában, a Tescóban és a nagymamáméknál. Ha elég bátor vagyok, a nyáron még egy-két autópályára is felhajthatok 😀

Ami az írást illeti, a Nem akartam javításában jelentős előrelépéseket tettem, még ebben a hónapban végleg le fogom zárni ezt a történetet, és akkor végre teljes erővel koncentrálhatok az aktuális dolgaimra. Csináltam egy Camp Nanós projektet, remélhetőleg ezúttal sikerül teljesíteni is.

Egyébiránt a Töviskapuról tud valaki valamit? 

Beszámoló + Liebster Award 2.

A hosszú hétvégének hála a legutóbbi bejegyzésem óta sokat haladtam a különböző ügyeimmel.

Még szünet előtt megtartottuk a felvételiket a kari lapnál, kiválasztottuk az olvasószerkesztőnket, de azóta nem volt szerkesztőségi, úgyhogy még nem sikerült igazán összeismerkedni az újakkal. A honlapunk még mindig nincs fenn, de már legalább a kommentelési felületre vethettem egy pillantást 😀 Van még egy jó hírem ezzel kapcsolatban, de csak akkor fogom közzétenni, ha hivatalos lesz 🙂

Pénteken Elyesszel voltunk Bea előadásán, ezúttal sokkal lélektanibb megközelítésben boncolgatta az írós témákat, nekem tetszett: két aha-élményem is volt 🙂 Végre, évek után kaptam valamiféle magyarázatot a “miért is beszélek magamban, ha nem vagyok elmebeteg?” kérdésre, és még valami kezelési javaslatot is, úgyhogy most ezzel fogok próbálkozni. A következő előadás áprilisban lesz, remélem, oda is eljutok, bár az időpont még kétséges.

Nekem ezek a találkozók mindig adnak némi lendületet, úgyhogy befejeztem a történetem 7. fejezetét, már csak javítani kell, és mehet stoobie-hoz, aki egészen régóta elviseli a hülyeségeimet ❤ Egyébként ha valakinek van működő címadási stratégiája, ossza meg velem, mert bárki tanúsíthatja, hogy ez nem az erősségem. 🙂

Egyébként szeretnék a Camp Nanón sokat haladni a történetemmel, remélem, összefér az évfolyamdolgozattal (BTW már kész a kérdőívem, csak a konzulens okéjára várok).

A múlt hét abból a szempontból is történelmi jelentőségű, hogy úgy vásároltam, hogy valódi kuponokat használtam. Nem vagyok nagy híve a dolognak, de azért az Árkád-napok 20%-os engedménye engem is megfogott, és csak olyasmit vettem, amit úgyis kellett volna (komolyan, még a Libribe se csábultam be), úgyhogy károm biztos nem származott belőle 🙂

Ma egy kispesti kirándulás árán elintéztem a jogsimhoz a fotót, már csak várni kell a postást 🙂

Ez a második alkalom, hogy a blogom Liebster Awardot kapott, ezúttal Becca-R-től 🙂 Itt is köszönöm, hogy gondoltál rám!

Az előző díjhoz tartozó poszt itt olvasható.

Szabályok:
– Nevezd meg, hogy kitől kaptad a díjat!
– Írj magadról 11 dolgot!
– Válaszolj a feltett kérdésekre!
– Jelöld meg a kihívottakat!
– Tegyél fel 11 kérdést!

11 tény rólam:

1. Szemüveges vagyok.
2. Személyesen nehezen ismerkedem, képes vagyok úgy kijárni egy kurzust, hogy utána nem ismerem meg az embereket 😀
3. Fontosnak tartom a külső elismerést.
4. Irigy vagyok, legalábbis irigyebb az illendőnél.
5. Nem tudok főzni, de egy jó mikróban szinte bármit elkészítek.
6. Nyolc évig ritmikus gimnasztikáztam, most aerobikra járogatok.
7. Nagyon sokáig fogszabályzót hordtam.
8. Mindig anyával éltem.
9. Szeretem halogatni a dolgokat.
10. Tudok titkot tartani.
11. Örülök, hogy joghallgató lehetek.

Becca kérdései:

1. Ha kitennének egy lakatlan szigetre, mi lenne azaz 5 dolog, amit magaddal vinnél? Miért?

Egy helikoptert és két pilótát, illetve elégséges üzemanyagot. Ha embert nem vihetek, akkor kézikönyveket a helikopter használatához, és persze élelmet.

Miért? Hogy a lehető leghamarabb visszatérhessek a civilizációba 🙂

2. Mihez kezdenél, ha megnyernéd a lottót?

Ha tényleg nagy összegről lenne szó, valószínűleg keresnék egy befektetési tanácsadót, vagy akár többet is. Egyébként pedig csomó mindenre költenék, amire most nem tudok, pedig nekem/anyának nem ártana.

3. Mit tartasz a legrosszabb emberi tulajdonságnak?

Nehéz választás 😀 Talán a megbízhatatlanságot. Ha valaki megbízhatóan az ellenségem, megbízhatóan szemét mindenkivel, megbízhatóan kétszínű stb., attól legalább tudom, hogy mire számítsak. De aki hol ilyen, hol olyan… Hát az kikészít. 😀

4. Ha visszamehetnél az időben, melyik kort választanád? Miért?

Az az igazság, hogy eléggé örülök, hogy a modern orvostudománnyal egy időben élek 🙂 Ettől eltekintve most épp a polgárháború előtti Delet választanám.

5. Hol szeretnél a később élni? Hol tudod elképzelni a jövődet?

Ha minden a terveim szerint alakul, jogász leszek, az pedig eléggé államhoz kötött — Budapesten képzelem el a felnőttkoromat, a kivándorláshoz túl kényelmes vagyok 😀 De szeretnék sokat utazni, és remélem, hogy lesz lehetőségem pár hónapig külföldön dolgozni.

6. Milyen műfajban szeretsz olvasni, írni?

A prózát szeretem, azon belül is a szórakoztató irodalomhoz tartozó regényeket, de persze némi szépirodalom se árt 🙂

7. Melyik filmben szerepelnél szívesen? Miért?

Nincsenek ilyen ambícióim, de ha választani kell, akkor bármilyen kosztümös filmben — szeretem a jelmezeket 🙂

8. Mi a véleményed a mostani tinikről?

Szerintem nincsenek mostani tinik, individuumok vannak, akik különbözően reagálnak a világra. Nem hiszem, hogy a most kamaszkorba lépők bármivel jobbak/rosszabbak lennének, mint az én generációm, ahogy azt sem hiszem, hogy az engem megelőző korosztályok joggal mondhatnák, hogy “bezzeg az én időmben”. Minden változik, és ez így van jól. 🙂

9. Ha egyet kívánhatnál, mi volna az?

Örök egészséget.

10. Melyik a kedvenc ünneped?

Hát… Az ünnepek jelentős részét nem is tartjuk, szóval elég kicsi a választék. A karácsonyt szeretem, de ha személyesebbet is lehet választani, akkor a születésnapomat mondanám.

11. Mit szeretsz a legjobban az életedben?

Hogy az enyém, én alakítom, de én is felelek a döntéseimért.

Kihívottak:

Mariann

Demi Kirschner

11 kérdés:

1. Mi szerettette meg veled az olvasást?
2. Melyik időjárás-jelentésnek hiszel és miért?
3. Tettél már ki olyasmit az internetre, amit megbántál?
4. Megöltél valakit. Hogy szabadulsz meg a holttesttől?
5. Mire vagy a legbüszkébb?
6. Te mondod, vagy neked mondják? “Én megmondtam.”
7. Megoldhatsz egy globális problémát. Melyiket választod?
8. Ha a pénz nem lenne akadály, hová utaznál?
9. Mi a kedvenc sportod?
10. Írás/blogolás terén ki a példaképed?
11. Hiszel a szerencsében?

 

Csupa jó :)

Csütörtökön megvolt az év első szerkesztőségi ülése 🙂 A jó hír, hogy emlékeztek rám, és már van 5 ember, akinek én is tutira megjegyeztem a nevét — 27-ből ugyanis főszerkesztőstül 6-an jelentünk meg. Elég nagy átállás lesz (nem lesz többet papíralapú megjelenés), úgyhogy nagyon sokan kikerülnek, cserébe tömeges felvételire lehet számítani, szeptember végén pedig csapatépítés. Hihetetlenül jó érzés, hogy ezt is úgy szervezik, hogy egyik délután meghívott előadó lesz, másnap meg kalandpark, vagyis nem teljes hétvégés vedelés lesz 😀

Nem akarom elkiabálni, de ez a rangsorolásos tárgyfelvétel nem is olyan borzasztó, legalábbis lelkileg semmiképp, a végkimenetelét még nem tudom. Az nem a rendszer hibája, hogy kénytelen leszek péntekre is tárgyat felvenni, és az sem, hogy nem vonz a jogi dogmatika c. csoda (még mindig jobbnak tűnik, mint a jogpolitika és jogalkotástan).

Úgy fest, hogy az elsős tankönyveim eladható részét sikerül egyben továbbadni, egy srácot, aki alattunk járt (és az egyik barátnőm pasija volt), hozzánk vettek fel, és kb. 10 másodperccel azután, hogy kitettem a csoportba az eladó könyveimet, jelentkezett, hogy neki kellene. Erős a gyanúm, hogy valami köze van a csoportbeosztásnak a középiskolához, ugyanis ő is abba a házba került, mint én tavaly, pedig ő F betűs.

Szintén jó, hogy megjött az új helyesírási szótár, most ezt fogom tanulmányozni a KRESZ helyett.

Körmözésben fejlődök, vettem egy új színt, ezzel sokkal szebben sikerültek a körmeim, mint az előző szett (az egyébként két hétig volt fenn, és bírta volna tovább, csak meguntam, meg az első idei egyetemi fellépésre nekem új köröm kellett, mert hiú és self-conscious vagyok).

A némettanfolyamról még mindig nem jeleztek vissza, viszont elvileg lesz szakmai angol, igaz, az órarendembe csak a human rights modul fér bele, ami pont nem kell az ILEC előkészítőhöz, de jobb, mint a semmi. Jelentkezés elég középkoriasan valami faliújságon lesz, de hogy mikor, azt még a központvezető se tudja.

Végre átnéztem az új történetem elejét, és úgy fest, már találtam is hozzá pár előolvasót/bétát, de ha valakit esetleg érdekel, itt a keresőposzt. 🙂

Azt hiszem, átestem a ló túloldalára a találkozókkal, jövőhéten kettő is lesz, hétvégén a volt magyartanárommal is, következő hétvégén osztálytalálkozó,  hó végén meg a csapatépítés.

Jövő csütörtökön megyek forgalmi vizsgára, szurkoljatok, mert nem szeretnék még több órát venni. Kár, hogy senkit se ismerek, akinek Pesten elsőre sikerült. Az oktató miatt már nem stresszelek, egyrészt megmondtam, hogy nem nála folytatom, ha nem megyek át, másrészt úgy összevesztem vele, hogy szó szerint sírtam dühömben, nehogy ráordítsak a nyílt utcán, pedig engem így felhúzni nagy teljesítmény. Ki nem állhatom, amikor azt hiszik, akármit meg lehet tenni velem, csak mert igyekszem előzékeny és udvarias lenni.