Egyéb

Fontolva haladni

Sokszor elkezdtem ezt a bejegyzést, de mindig meggondoltam magam, és inkább nem írtam le, ami eszembe jutott — kivételesen nem feledkeztem meg a blogról, csak nem tudtam, hogy miről posztolnék szívesen.

Március 27-éről 28-ára éjjel, hivatalosan 28-án meghalt a nagymamám, aki születésemtől fogva nagyon közel állt hozzám, így az előtte összekapart bejegyzésem vázlata jelentőségét veszette, újat fogalmazni pedig nem volt kedvem.

Mama nagyon régóta beteg volt, és sok szenvedéstől megkímélhették volna, ha lenne bármilyen emberség az egészségügyi rendszerben, de sajnos nem volt, így aztán minden erőfeszítésünk ellenére az utolsó hónapokban nagyon szenvedett. Ha ilyen sorsra jut, akinek szerető családja van, és adottak a lehetőségek, hogy otthon ápolják, szakképzett ápolók járjanak ki stb, el sem merem gondolni, mi jut országrészül a kevésbé szerencséseknek — vagy hogy velem mi lesz, ha megöregszem, és már nem élnek majd a szüleim.

lily-2044521_1280

Mivel mama már egy jó éve nem igazán tudott kommunikálni, nem jelentett hatalmas változást a halála a számomra (papának, aki ápolta, nyilván igen…), mégis van a halálban valami végleges és megváltoztathatatlan. A temetés viszonylag gyorsan lezajlott, de sajnos csak kevesen jöttek el (a 80 feletti korosztályban ugyanis előfordulhat, hogy “konkurens” temetés van, így aztán a baráti társaságok több részre szakadnak), és bár a helyszín nagyon igényes és szép volt, a személyzet a beszédmondót is beleértve eléggé sajátosan viselkedett, a nő konkrétan a sablonszövege egyedi kiegészítéseit, mint nevek és évszámok nem tudta folyamatosan felolvasni, ami általános iskolai kompetencia lenne…

Az adminisztráció szerintem a magyar közigazgatás csúcsa: fun fact, hogy Budapesten halotti bizonyítvány nélkül hamvasztanak és temetnek, mert nem bírják időben kiállítani a papírt, ami nélkül egyébként egy centit sem lehet mozdulni (temetési munkahelyi támogatás, özvegyi nyugdíj igénylés stb.).

A haláleset és a temetés miatt azért nem állt meg az élet, a TDK-felelős oktató végre szíveskedett szervezni egy ülést, természetesen olyan időpontba, amikor a temetés miatt nem tudtam ott lenni, aztán hétfőn is tartottunk egy ülést a méz témájában, jövő héten pedig záróalkalom lesz.

A Jurátusnál megvolt a főszerkesztő-választás, átadtam a lapot az utódomnak, és mostantól csak figyelek, lapmenedzserkedem. Az utóbbi időben, különösen a mama halála után nem nagyon volt ingerenciám foglalkozni a lappal, így nem is törődtem vele annyit, mint kellett volna, így azt hiszem, jobb is, hogy a nyáron már nem én fogom vinni a dolgokat. Az Orientációs Napokon kell majd standolni, de a TDK-nak is, ott pedig összesen ketten vagyunk, így nekem biztosan ott is kell majd tevékenykednem.

A HÖK a szokásos hülyeségeivel nyomul, olyan agyrémeket tudnak kitalálni, hogy néha azt is megkérdőjelezem, ők ugyanabban társadalomban vagy legalábbis naprendszerben élnek-e, mint én, de már annyi távolság is elég volt tőlük, hogy visszafokozódjak helyettessé a lapnál, és máris kész vagyok röhögni rajtuk dúlás-fúlás helyett.

Leváltásom előtt beszereztem egy külön domainnevet a lapnak, és felállítottam a saját végződéses levelezőrendszerünket, így most három évig biztosan nem vagyunk sem a HÖK/ELTE levelezőjére utalva, sem pedig a Gmailre vagy más ingyenes szolgáltatóra, ami biztosan jót fog tenni, ha végre függetlenek leszünk, és tudunk majd külön megállapodásokat kötni hirdetőkkel, szponzorokkal.

A szerkesztőség kedden este szervezett nekem egy kis meglepetés bulit, ahol elbúcsúztattak, megköszönték a munkámat stb. Nagyon aranyos volt tőlük, hogy gondoltak rám, egészen meghatódtam, különösen mivel tényleg nem számítottam rá, legalábbis nem ebben a félévben. 🙂 A csoportképet és az ajándékot az Instámon láthatjátok, vagyis egy idei még az oldalsávban is kinn lesz a kép.

Leadtam a szakdolgozati témaválasztómat, végül a társasházak belső jogviszonyai mellett döntöttem — azért ingatlanjogot választottam, mert semmi más nem jutott eszembe, és ilyen kurzus van az agrárjogi tanszéken a tanszékvezetőnél, így erről tudtam, hogy vállalni fogja a témát. Nagyon igyekszik minden demonstrátort, így engem is kapacitálni az agráros témákkal a PhD-ra, de az a helyzet, hogy nem való olyannak termőföldekkel foglalkozni, aki nem tudja megkülönböztetni a káposztát a salátától, és eszemben sincs még három évet eltölteni az egyetemen (azt egyelőre nem tudom, hogy ezt vele hogyan kéne megosztani, egyelőre a hallgatás mellett döntöttem).

Letöltöttem a szakmai gyakorlatos nyomtatványt a honlapról, de összesen két aláírás kell rá, plusz a felügyelő szakmabelinek be kell karikáznia, hogy megfelelt/nem felelt meg, így az ezzel kapcsolatos szorongásaim kb. semmivé foszlottak. Mivel az ELTE ÁJK-ról van szó, ez meg fontos és hasznos dolog lenne, tudhattam volna, hogy egy rossz vicc lesz az egész, de a jelek szerint 5 év alatt sem tanultam semmit.

Szerdán lezajlott a vizsgafelvétel, és mióta egyetemre járok, először fest úgy a vizsgaidőszakom, hogy reális esélyem van felkészülni a tárgyakra — remélem, ki tudom majd használni a lehetőséget, mert kellene pár jó jegy, hogy felfelé húzza a diplomaátlagomat.

Júliusban elutazom két hétre Sockholmba nyári egyetemre, ahol összesen két kurzust kell majd teljesítenem — nem tudni, hogy végül melyik kettőre osztottak be, de számomra nincs is jelentősége, én összesen annyi reményt fűzök a dologhoz, hogy Erasmus nélkül is tudok majd egy külföldi tapasztalatot írni az életrajzomba. Egyébként szimpatikus a program, mert egyágyas szobákban leszünk, és elméletileg sok szabadidős programot szerveznek (a részvételi díj fele elvileg ilyeneket fedez), ami nekem különösen érdekes, mivel még sosem jártam északi országban.

Vigyázzatok magatokra ebben az esős időben, meg ne fázzatok! ⛈

Tanulmányok

Back in Business 👩🏼‍💻

A tavaszi szemeszter — talán számomra a legmeglepőbb módon — határozottan felemelően indul. Életemben először olyan üres az órarendem, hogy csak heti három nap kell bejönnöm az egyetemre, és akkor sem 8-tól 8-ig. A szabadidőt nem ártana valami hasznosra fordítani, de egyelőre csak élvezem, hogy megmarad valami a szünetből.

Az egyetlen új tárgyam a nemzetközi magánjog, amiből van tankönyv (!), és egyelőre nem derült ki, hogy miben más, mintha pár korábbi tárgyat összeollóztunk volna egy harmadikba, de biztos vagyok benne, hogy a vizsgán találnak majd nehéz témát 😀

Az agrárjogi TDK szervezésére elég sok időt kellett fordítani, mivel csütörtökön volt a szövjogi-munkajogi verseny döntője, és mint demonstrátornak nekem is segítenem kellett a lebonyolításban — ez nagyságrendekkel könnyebb lett volna, ha a felelős oktató érdemben kommunikált volna velünk, és nem a verseny napján, a megnyitó előtt egy órával tartotta volna az eligazítást. Ráadásul nekünk kellett kisegítőket szerezni a versenyhez, ami problémás volt, mivel: fogalmunk sem volt, hogy tulajdonképpen milyen feladatra toboruzunk + akit érdekel a szövjog, az vagy versenyző, vagy amúgy is a TDK tagja. Az sem segített, hogy a 3. demonstrátor kiutazott Erasmusra, így ketten maradunk az összes feladatra. (Az Insta kép a jobb oldalsávon a Kari Tanácsteremben készült, a másik szőke lány az agráros OTDK versenyző, a barna pedig a MUJ TDK titkára 🙂 )

A verseny mindent összevetve egészen jól ment, az IM támogatásának hála mindenki kapott ebédet, az ELTE részéről azonban a szokásos hiányosságok megvoltak: nincs versenyszabályzat, úgyhogy az egyik egyetem minden további nélkül PhD hallgatókat indíthatott a többi, mezei hallgatókból álló csapat ellen, a hazai versenyzőknek meg a felkészítőn azt mondták, hogy Mt. nem is kell, szövjogi verseny lesz valójában, hiszen a szövjogos tanárok szervezik, ehhez képest a jogi probléma 90%-ban munkajogi volt.

Az első agrárelőadáson bemutattam a TDK-t az évfolyamnak (vagyis annak a tucatnyi embernek, aki bejött…), remélem, legalább néhányan követni fogják az eseményeinket, mert tök jó programokat tervezünk a félévre (már ha a felelős oktató nem szabotálja el, mint az iskolaszövetkezetes ülést novembertől folyamatosan… ma este küldöm neki ezzel kapcsolatban a félév második zaklató e-mailjét, remélhetőleg hétfő reggel a postája tetejéről ez fog mosolyogni rá 😈).

coffee-1281880_1280
Nem feltétlenül Starbucks, de egyértelműen a kávé a félév jelszava.

Elvileg még február során lehet majd pályázni szervezeti támogatásra a TDK-knak: ezt várom a legjobban, mert bár nem nagy összegekről beszélünk, jó lenne, ha nem nekem vagy a másik demonstrátornak kellene minden egyes kiadást megelőlegezni a nyomtatásoktól a virágcsokrokig. Részemről a kis összegek halmozódnak már előző szemeszter óta, a másik lány ezen a héten fizetett ki 7000 forintot oklevélnyomtatásra. 👍

A HÖK-kel a kari lap jelenleg békében van, remélem, ez így is marad, mert fontos, hogy jó viszonyt ápoljunk a többi szervezettel, különösen azzal, amelyiknek a keretei között működünk. Az elnökkel elvileg a jövő héten tudok majd beszélni, ami kicsit késői, de még mindig jobb, mint a semmi, mert több kifizetéssel kapcsolatos kérdésünk is van, plusz abban sem vagyok biztos, hogy idén a HÖK irodán fogjuk-e tartani az üléseinket. Az első KGY 21-én lesz, novembertől mostanáig az összes beszámolómról most fognak szavazni, mivel bár előző félévben megtartották a választásokat, a küldöttgyűlés nem alakult meg.

A szemeszter első szerkesztőségi ülése alkalmából elmentünk a Sirius Teaházba, de nem hiszem, hogy törzshelyünk lesz, a többség nem tudta, hogy földön kell ülni, így zakóban, szoknyában jöttek (sznob joghallgatók vagyunk, na 😅), és én is eléggé kilógtam a laptopommal meg a jelenléti ívvel, amit a tagok arcába nyomtam. Szerencsére úgy tűnik, hogy csak azok lépnek ki idén, akik ZV-re készülnek, vagyis számolhattunk a távozásukkal — ettől függetlenül felvételit hirdetünk, mivel cikkíróból és fotósból sosem elég.

Ha minden jól megy, márciusban az összes korrektort viszem az e-nyelv korrektorversenyére, és a HÖK/az egyetem fogja fizetni a nevezési díjat. Persze sikerült rászervezni egy másik programomra a dolgot, úgyhogy részemről rohanós lesz az a hétvége, de anyagi okokból egyiket sem lehet már lemondani, úgyhogy be kell keményítenem. (Fun fact: az egyetemi média mindenhol ott van, az ELTE Press főszerkesztője az irodavezető a versenyt szervező nyelvi szervezetnél.)

Mostanában a szociális életem is felfelé ível, a szorgalmi időszak előtt sikerült több barátommal is találkozni, voltam Hévízen egy tágabb baráti körrel, hétfőre pedig bepréseltem egy egészen elfogadható Tinderrandit. Egy netes vállalkozó sráccal találkoztam, aki digitális nomádként határozta meg magát, és elég jól elbeszélgettünk a pályakezdésről, munkavállalásról, sok elgondolkodtató dolgot mondott a szakmán belüli orientációval, illetve általános elhelyezkedéssel kapcsolatban, amik egyfelől nagyon motiváltak, másfelől egyáltalán nem számítottam ilyen jellegű értékes inputra, és még nem dolgoztam fel mindent, amit mondott.

Pénteken hivatalos voltam egy szülinapra, ahová azonban sajnos nem mentem el, mivel előtte a nagymamáméknál találkoztam anyával, aki teljesen kiborított. 😦

A nagymamám sajnos továbbra sincsen jól, és a békés elmúlás sem következett még be, ami meglehetősen lehangoló helyzet, ugyanakkor az idő többségében megfeledkezem róla, és nem érzem magam miatta szomorúnak, aztán eszembe jut, és rájövök, hogy nem gondoltam rá, és bűntudatom van miatta, ami meg persze bánt… Sajnos mióta egyáltalán nem tud kommunikálni a külvilággal, számunkra olyan, mintha meghalt volna, hiszen nem tudunk érdemben kapcsolatba lépni vele, ahogy ő sem velünk, ugyanakkor szenvednie kell — ezt elég meredek leírni, de már régóta gondolkodom ezen, és tényleg ez a helyzet.

Szeretném ebben a félévben befejezni azt a nyomi regényt, amit már kb. 2 éve folyamatosan készülök befejezni, eskü, legközelebb akkor írok róla, ha kitettem az utolsó pontot 😀 A Tigis FB oldalamat eléggé elhanyagoltam mostanában, de igyekszem feléleszteni, mert tök sok jó eseményről és fontos hírről lemaradok nélküle. A sport terén már nem merek vállalásokat tenni, de igyekszem visszaszoktatni magam az edzőterembe, egyszer már el is mentem a héten.

Remélem, nektek is jól indul a félév, és újult energiával vágtok bele a lassan tavaszi feladatokba 💕

PS. minden Chrome-használónak ajánlom a Momentum bővítményt: ha új lapot nyittok meg, köszön nektek, minden nap új tájképet mutat, és pár apró funkciót testre lehet szabni benne.

Képkivágás

Írás · Egyéb · Tanulmányok

Rohamléptek

Régen rossz, ha úgy ül neki a blogger a személyes posztnak, hogy előveszi a naptárat, hátha úgy emlékszik még valamire az elmúlt pár hét két hónap eseményeiből, de mivel nem ítélem halálra ezt az oldalt, nincs más hátra 😂

wp-1540946506278..jpg

Az előző, Milánóról szóló bejegyzést azzal a megközelítéssel írtam, hogy hamarosan kiteszek egy posztot arról, hogy az utazást leszámítva hogyan alakult eddig a félév, de… Hát látható az eredmény. Tulajdonképpen a szünet első három napja is azzal telt, hogy különböző elmaradásaimat pótoltam, illetve kialudtam magam, ezért is nem jött ki ez a bejegyzés még múlt hét pénteken.

Tanulmányi ügyek

Az Agrárjogi Tanszéken demonstrátor lettem, és egy TDT ülés alkalmával kiderült, hogy TDK titkár is, ami külön jó, mert az utóbbi pozícióra nem jelentkeztem, egy másik demonstrátor pedig szerette volna…

Egyelőre élvezem a demonstrátori/titkári teendőket, szeretek bemenni a tanszékre, különösen mivel a tanszékvezető és a tanszéki előadó is nagyon aranyos, illetve mivel elsősorban szervezési és online marketing feladatok vannak, ugyanakkor a felelős oktatóval egyelőre bizonytalan a viszony, mivel volt egy félreértés azzal kapcsolatban, hogy ő mibe és milyen mélységben akar bevonódni — ebből végül is én kerültem ki győztesen, hozzáférek a TDK levelezéséhez, ami nem hátrány, tekintve hogy a TDT oda küldi a körleveleket, hogy éppen mit kell csinálni a titkároknak, de lehet, hogy az oktatóval való személyes kapcsolatnak ez annyira nem kedvez.

Eddig egy TDK ülést szerveztünk, ami kifejezetten jól sikerült, a következő nagy feladat pedig az OTDK kari fordulójára való felkészülés: ezen tőlünk csak egy versenyző van, egy másik demonstrátor, akit a harmadik demonstrátorunk opponál, én pedig szervezőként veszek részt — a tanszéki kommunikáció nem 100%-os, így vannak stresszes pillanatok, de nagyon várom az eseményt, főleg mivel korábban egy OTDK-napon sem maradtam benn, és ha minden jól megy, az egyetemi pályafutásom alatt ez lesz az utolsó OTDK-év.

Számomra a versennyel kapcsolatban a TDT hozzáállása volt eddig a legnagyobb meglepetés: ők elsősorban arra törekszenek, hogy az intézmény a lehető legjobb statisztikát produkálja, tehát a lehető legtöbb szekcióban, tagozatban legyen dolgozat, és mind nyerjen, vagyis a központi kvóták elosztásánál is ez a meghatározó, ami nem feltétlenül kedvez a versenyzőknek.

coffee-2354866_640

Ami általában a tanulmányi kötelezettségeket illeti: idén egész jól tartom magam az előadáslátogatási terveimhez, eddig alig hiányoztam, és általában sikerült megkérnem egy-egy barátot, hogy vegye fel nekem az előadást, így vissza tudom hallgatni később az anyagot. Ez nekem nagyon jó módszer, ha itthon, kényelmesen jegyzetelhetek, sokkal több megmarad egy-egy óra anyagából. Ugyanakkor szünet után következik a feketeleves, ugyanis el kell kezdenem a Gt előadásokat is látogatni, ha át akarok menni a vizsgán, ehhez pedig semmi kedvem, előző évben sem véletlenül hagytam abba a bejárást, de ha valaki a saját szavait akarja hallani a vizsgán… 😒

Idén évfolyamdolgozatot kell írnom, ezt egyelőre el sem kezdtem, de remélem, hogy a szünet második felében érdemben tudok dolgozni rajta, ugyanis ha ez nem sikerül, fogalmam sincs, mikor fogom megírni, egy teljes félévvel elhalasztani pedig nem áll szándékomban. Nem jelent túl nagy motivációt, hogy a konzulensem, aki egyébként nagyon lelkes és workoholic, kijelentette, hogy nem bánja, ha legközelebb leadáskor hall felőlem, és nem fog csak azért rosszabb jegyet adni, mert nem jártam a nyakára.

Ebben a félévben egyfelől sok ZH-ra kell készülni, mivel jog- és állambölcseletből, illetve Gt-ből minden héten írunk, ugyanakkor előbbi csak szövegismereti dolgozat, utóbbit pedig már egyszer tanultam, szóval… Ennek ellenére mindkettő nagyon időigényes, nekem pedig időm pont nincs. 😦 Valódi dolgozatot eddig csak munkajogból kellett írni — ez meglepően jól, 90% fölé sikerült (végig sem olvastam a jogszabályt…), de ebből meg csak kéthetente van óra, ami a sok ünnep és szünet miatt halottnak a csók. Szövetkezeti jogból pl. eddig két szeminárium volt, de az első csak bevezető, ismerkedő óraként volt megtartva, ahol az iskolaszövetkezetekről beszélgettünk…

Összességében azt érzem, hogy sokkal többet kellene tanulnom, gyakorlatilag minden nap le kellene ülnöm, és legalább a jogszabályt, illetve a tankönyvet át kellene olvasnom, de mire hazaérek, enni és aludni van csak energiám.

Kari lap

A Jurátus az egyik fő oka, hogy folyamatosan mindennel el vagyok csúszva, és jóformán csak úszom az árral. Imádom a magazint és a közösséget is, ráadásul amilyen szerencsétlen alkat vagyok, még a főszerkesztőséget is élvezem, hiszen főnökösködni lehet, ugyanakkor nagyon nagy idő- és energiabefektetést igényel, hogy minden annak rendje s módja szerint menjen.

A felvételi kampány sikeres volt, 15 főt vettünk fel, köztük lapmenedzsereket és olvasószerkesztőket is, ami a helyettesem, D és az én életemet is nagyon meg fogja könnyíteni hosszú távon, ugyanakkor mivel még csak a betanítás szakaszában járunk, a sok plusz ember egyelőre csak minimálisan vett le a terheinkből.

team-3373638_640

Maga a felvételi eljárás rengeteg időt vett igénybe, hiszen mindenkit személyesen meg kellett hallgatni, aztán minden héten szerkesztőségit kell tartani, minden nap fel kell tölteni egy cikket, rá kell nézni az egyes projektjeinkre kb. hetente, hogy haladnak-e stb. Nem panaszkodom, inkább csak próbálom érzékeltetni, hogy miért olyan megterhelő nekem ez a munka — eléggé csodálom az elődeimet, amiért szinte sosem panaszkodtak.

Egyébként volt két küldöttgyűlés, amin részt kellett vennem, hogy HÖK-ös hírek is legyenek a lapban (más nem mutat hajlandóságot, hogy beszámoljon ezekről az ülésekről — lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy este kilenc körül szokott kezdődni a buli), és az év első ELTE Press ülésére is elmentem, ahol mindenki elsírta a maga baját, de sajnos nem nagyon tudtunk segíteni egymáson.

Az újak miatt fotózást kellett szervezni, én is elmentem rá, hátha lesz egy jó portrém, bár eléggé erősen kételkedem benne, mivel két óra között rohantam oda a fotósunkhoz, hogy csinálja meg a képet. Október 23-án elmentünk megnézni a Frida Kahlo kiállítást, utána pedig beültünk egy étterembe beszélgetni, ismerkedni.

Nem vagyok nagy rajongója az új fizetési rendszernek (iskolaszövetkezet helyett ösztöndíjként kapjuk a fizetésünket), eddig egy pályázat volt kiírva, amire 3 fő tudott csak pályázni, mivel kb. egy hét sem telt még el a szorgalmi időszakból a leadási határidőig (közülük egy lánynak nem bírták teljesíteni a kiutalást, azóta is reklamálunk…), októberben nem írtak ki pályázatot, vagyis november közepén lesz leadás leghamarabb, ami azt jelenti, hogy december közepén kapnak pénzt először a szerkesztőség tagjai… Aki kicsit is ismeri a büntetés és a jutalmazás pszichológiáját, tudja, hogy ez milyen mérhetetlenül kontraproduktív, nem véletlen, hogy ez az ösztöndíjakra és nem a fizetésekre lett kitalálva. 😒

Családi

A nagymamám állapota sajnos egyáltalán nem javult, sőt… Folyamatosan szenved, gyakorlatilag csak fekszik egész nap, és nem tud csinálni semmit, már önállóan enni sem képes, vagy csatornát váltani a tévén — még a fizetett ápolók is kritikán aluliak, a nagypapám pedig se koránál, se végzettségénél fogva nem alkalmas az egész napos betegellátásra, mégis töretlenül gondoskodik a nagymamámról. Ezen a ponton nem igazán van más választása, de engem még a hetente való látogatás is kikészít, szóval…

syringe-1884784_640

Apukámnál jártam a hétvégén, és megismerkedtem az élettársával (mert mint kiderült, tényleg van barátnője, és együtt is élnek) — értékeltem volna, ha nem csak úgy, péntek este nyögi be a telefonba, hogy ugye tudom, hogy mi a helyzet, különösen mivel az egész arra tekintettel történt, hogy el mertem mondani, kicsit jobban vagyok 🤷‍♀️

A barátnő, T egyébként nagyon pozitív csalódás volt, ennyi titkolózás után legalábbis valami nyilvánvaló és szembeötlő borzasztó tulajdonságot vártam, de ez kb. másfél óra alatt nem ütközött ki. Jó kiállású, nyelveken beszélő, képzett nő, aki tejes állásban dolgozik, saját ingatlannal rendelkezik, sportol és egyébként barátságos is. Enyhén rasszista, és valószínűleg vallásos is, de mindent összevetve azt hiszem (és remélem), hogy jól ki fogunk jönni, abban pedig biztos vagyok, hogy apára jó hatással van, mivel mióta együtt vannak, tény, hogy apa pozitív szokásokat vett fel.

A hab a tortán, hogy apa kiköltözik Budapestről, hogy közelebb legyen a munkahelyéhez — vett egy házat, a mostani házát pedig eladta, februárig kell átmennie a Pest megyei településre. Onnan fog bejárni Budaörsre, a relatíve új munkahelyére. Én támogatom, hogy az ember igenis merje meghozni a neki kedvező döntéseket, még akkor is, ha kockázattal járnak, de az a helyzet, hogy más egész életében nem bonyolít le annyi ingatlantranzakciót, mint apa az elmúlt néhány évben… Nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, neki sem ártana pár év terápia, hogy megoldja a valódi problémáját, amit költözködéssel, házak és lakások félig felújításával, majd ismételt költözködéssel igyekszik enyhíteni.

Anyával elmentünk Parndorfba, az outlet centerbe, de mindketten nagyot csalódtunk, ugyanis kevés kivételtől eltekintve csak két véglet van: nagyon outlet jellegű, gyakorlatilag viselhetetlen dolgokat árusító üzletek, illetve olyan luxusmárkák, amiket aki megengedhet magának, igazán indokolatlan, hogy ilyen kietlen helyen vásárolja meg, amire szüksége van.

Írás

Begépeltem a 17. fejezetet, de majd húznom kell belőle, azt hiszem, egy teljes oldalnyi felesleges hülyeséget beleírtam, és így nem lett elég feszített a fejezet, de majd akkor fogok erről véglegesen dönteni, ha a 18. fejezetet is digitalizáltam — ez eltarthat egy ideig, mivel az elejét ennek eleve kicsit átírva kell begépelnem. Ha ezzel megvagyok, csak az utolsó, 19. fejezetet kell megírnom, és kész a remekmű, lehet szerkeszteni 🙂

Gondolkodom a NaNoWriMón, de az az igazság, hogy valószínűleg jobban járnék, ha az évfolyamdolgozatom 40 ezer karakterén ügyködnék.

Egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy mihez fogok kezdeni ezzel a regénykével, minden esetre előolvasókat kell majd keresnem, illetve bétákat is — eddig stoobie javított nekem, remélem, az utolsó két fejezetet is vállalja majd, de egy második vélemény sosem árt 🙂

Remélem, kellemesen töltitek a hosszú hétvégét! ❤

Egyéb · Tanulmányok · Utazás

Berlin és a szemeszter vége

Meglepődtem rajta, de ez a szemeszter gyorsan elszaladt. 🙂

A sok panaszkodás ellenére az utolsó tanítási hetet is átvészeltem, már csak a sok ZH eredményére várok — természetesen az oktatók jelentős része nem siet beírni a jegyeket, sőt…

Azonban olyan régen jutott időm bejegyzést írni, hogy vissza kell ugranom május legelejére, amikor életemben először teljesen egyedül utaztam külföldre…

Berlin

Elég sok negatívumot hallottam a fapados járatokról, úgyhogy kellemesen csalódtam a RyanAirben — attól eltekintve, hogy kevésbé szépen kialakított helyen kellett sorba állni, mint a klasszikus légitársaságoknál, gyakorlatilag semmilyen különbséget nem éreztem a szolgáltatás színvonalának tekintetében. Akinek fontos, hogy enni adjanak a gépen, az vehetett magának szendvicset vagy akár ebédet is, de én személy szerint örültem, hogy nem kellett magam előtt aszalni egy félig ehetetlen menüt az út jelentős része alatt.

Egy koppenhágai ismerősömmel mentünk városnézésre, gyakorlatilag három teljes napot együtt töltöttünk, úgyhogy egész jól megismerkedtünk — interneten nagyon könnyen barátkozom, de mindig aggódom, hogy a valóságban másmilyennek fogom találni az embereket, úgyhogy nem minden aggodalom nélkül egyeztem bele a közös szállásba, de végül semmi gond nem volt.

Számomra az Airbnb is új élmény volt, de semmi extra — ha valaki csak rövid időre és kis társasággal megy, olyan, mint egy szálloda ellátás nélkül, azzal a különbséggel, hogy ha olyan alkat vagy, stresszelhetsz, hogy milyen lesz a házigazda, tényleg oda teszi-e a kulcsot, ahová mondta, a “kijelentkezés”-sel sem lesznek-e problémák… Szóval a magam részéről a jövőben maradok a hoteleknél, párnapos városnézésnél még az árakban sincsenek jelentős különbségek.

Mivel csak három napot töltöttünk a városban, a múzeumokat belülről nem néztük meg, ugyanakkor gyakorlatilag az összes nevezetességet felkerestük, még hajókázni is mentünk. A tömegközlekedés kifogástalanul működik, elég gyorsan el lehet jutni A-ból B-be, ha rendesen megtervezi az ember az útvonalat.

A kari lapba írtam egy cikket a Berlini városnézésről — ez csak jövőre fog megjelenni, mivel a szorgalmi időszak végéig be volt táblázva a Kultúra rovat, mire hazaértem, de ha lehoztuk, majd belinkelem, és akit érdekel, alaposabban tájékozódhat a turistaviszonyokról.

Számomra a legnagyobb sokk a Prince Charles nevezetű nightclub volt, amit a host ajánlására kerestünk fel. A biztiboyok még a jegyváltás előtt életinterjút tartottak, és ez volt a legbizarrabb face control, amiben valaha életemben részem volt… Ha nem lett volna tök üres a hely, talán érteném, hogy miért válogattak a vendégek között, de rajtunk kívül senki sem akart éppen bejutni, és később sem tolongtak az emberek. A sokk második fele az volt, hogy ezen a helyen beltéren engedték a dohányzást — és nem is csak szemet hunytak a dolog felett, hanem telerakták a bárpultot hamutartókkal, és mindenki vihetett magának egy kis Prince Charles gyufásdobozt, mint az ’50-es években. o.O (Utoljára tényleg a nagymamáméknál láttam olyan gyufásdobozokat, amikre különböző éttermek meg bárok nevét nyomták…)

Összességében azt gondolom, hogy Berlin az a világváros, amit történelmi és gazdasági, na meg persze politikai jelentőségére tekintettel nem árt megnézni, de nem különbözik olyan markánsan Budapesttől vagy Bécstől, hogy kezét-lábát törje az ember, hogy eljusson oda.

Jurátus

A kari lapnál olyan lavina temetett maga alá, hogy volt egy hét, amikor azt sem tudtam, mihez nyúljak először.

A HÖK egy ponton kitalálta, hogy mivel csökkent a költségvetésük, elveszik a fizetésünket, elvégre minek az… Végül is csak több mint 70 cikk született ebben a szemeszterben kevesebb mint 20 író tollából. Ez a lehetőség több mint egy hétig lebegett a fejünk felett, vagyis nagyon sokáig tartott, mire kiderült, hogy a HÖK elnöke teljesen álomvilágban él, ami a fenntartásunkat és a helyzetünket illeti. Szerencsére sikerült a valósággal annyira sokkolnom a srácot, hogy meggondolta magát, úgyhogy májusban ki tudtam utalni a fizetéseket, de még mindig nem múlt el teljesen a feszültség.

Az már csak a hab a tortán, hogy a HÖK természetesen nem készült fel időben a GDPR alkalmazására, úgyhogy most, a szemeszter utolsó két hetében kellett mindent előteremteni, és ismételten szembesültek vele, hogy még a Jurátussal is kell foglalkozni… Jelenleg kaptunk egy fél, jelszóval egyáltalán nem védett számítógépet, hogy mostantól szíveskedjünk ott tárolni az adatainkat 😀

Az ELTE minden hallgatónak biztosít 6 GB tárhelyet a szerverén (Tudtátok? Nem tudtátok. Itt van, úgy kell belépni, mint a wifire.), és azt még értem, hogy szeretnék, ha itt tartanánk az (amúgy nem személyes, tehát kevéssé a GDPR hatálya alá eső) adatokat, de az, hogy havonta másoljuk fel egy védetlen gépre az egészet, elég hajmeresztő, főleg hogy ezt a megoldást a jövő jogászai a jelen jogászaival együtt dolgozták ki az “ország első jogi karán”.

Ettől függetlenül nagyra értékelem, hogy van egy számítógép, amin tudunk dolgozni a HÖK irodában, és nem kell elküldenünk az irodavezetőt a gépétől, ha valamit sürgősen el kell intéznünk, szóval ezer hála és köszönet, akárki is hagyományozta a HÖK-re a számítógépeket ❤

A DUE pályázatán az online diákmédium kategóriában III. helyezést ért el a magazinunk 🙂 Sokat foglalkoztunk a pályázattal, és örülök, hogy dobogós helyezést értünk el, de összességében mégis csalódott voltam: a sajtófesztivál és az egész pályázat inkább kisgyerekeknek, általános iskolásoknak szólt, így érthetetlen, hogy miért hirdettek felsőoktatási kategóriát. Ezen felül jobb eredményre számítottunk, és az az igazság, hogy olyan eltérő dolgokat adtak be a kategóriánkban a versenyzők, amiket gyakorlatilag nem is lehet összehasonlítani, nemhogy rangsorolni…

A Jurátus egyébként ma jelenik meg utoljára, hétfőn már csak a búcsúposztok jönnek ki, és utána nyári pihi van vizsgaidőszak. Szerettem volna, ha idén mi is részt veszünk a HÖK vezetőképzőjén, illetve az EHÖK vezetőképzőn, de előbbi a nyár közepén lesz, vagyis senki sem ér rá (én pl. el leszek utazva), utóbbira pedig elfelejtették meghívni az ÁJK-t, szóval két nappal előtte szóltak, hogy amúgy lehet menni… Vagyis tőlünk egy teremtett lélek sem jelent meg az eseményen.

((Nem tudom, más használja-e a Canvát, egyfelől tök jó lett a szerkesztő, másfelől viszont a keresőjét/kategóriarendszerét teljesen lenullázta…))

Egyetem

Idén “csak” három vizsgám lesz — ilyen még sosem volt, de a hanyagság és a lustaság meghozza gyümölcsét, életemben először talán lesz egy-egy olyan vizsga, amire teljesen felkészülten érkezek. Cserébe nem is merek a jövő évi vizsgaidőszakra gondolni 😀

Polgári perjoggal kezdek, ami az én mumusom, vagyis nagyon félek tőle, főleg hogy még semmit sem tanultam rá, az anyagot pedig nem adták le… Szóval az a “csak” a három vizsga előtt tényleg nagyon jelképes.

Sajnos olyan diffeket vettem fel idén, amik nem bizonyultak túl élvezetesnek, de ezt majd az OMHV kitöltésekor kifejtem az oktatóknak. A lényeg, hogy 5-ből egyelőre csak egynek van eredménye, pedig jó lenne tudni, hogy mind sikerült-e, mert ha nem, a pótdolgozatot a vizsgaidőszakba kell majd beszuszakolni valahogy — ez egyébként teljesen szabálytalan, de nálunk jogászok oktatnak, akikről minden lepereg.

A Neptunt pedig most pénteken frissítették, ennek köszönhetően nagyon félelmetes hibajelenségeket produkál: nem enged vizsgát felvenni, ha nincs beírva a szemináriumi jegy, aminek egyébként nem kéne beírva lennie…. Engem szerencsére nem érint egyelőre, de tipikus, hogy pünkösd előtt csinálja ezt az ELTE.

Mindenféle

Sajnos a telefonom hátulja megrepedt, úgyhogy kedden viszik a szervizbe — a fél napot adatmentéssel töltöttem, pedig igazán csak pár kattintás bemásolni a dolgokat… Ja nem. Ha szépen el akarja rendezni az ember a képeit, máris nem olyan egyszerű a helyzet, mint egy biztonsági mentésnél.

Mostanában igyekszem kicsit egészségesebben táplálkozni, és nem ész nélkül dönteni magamba a kalóriákat, de sokkal nehezebb visszaállni a normális étkezésre, mint gondoltam. Valahogy elszaladt velem a ló, és nutellás kalácson éltem egy pár hónapig, na meg persze mindenféle tésztákon és süteményeken, egy-egy fancy kávéval megtoldva, ami nem segített annak a hírhedt bikini bodynak az elérésében…

Mindenesetre beiratkoztam a közeli edzőterembe, és komoly reményeket fűzök hozzá, hogy el is fogok járni rendszeresen: tényleg csak pár percet kell utazni, és mivel már nem kell bemenni az egyetemre, úgy osztom be a napokat, ahogy akarom. Vizsgafelkészülés közben is kellene jusson pár óra a mozgásra. :/

A nagymamám megint otthon van, és a nagypapám ápolja, de sajnos semmit sem javult az állapota. Igaz, mióta otthon van, valószínűleg kevésbé szenved, hiszen a körülményei emberhez méltóvá váltak (tudnék mesélni pár dolgot a rehabilitációs intézetről, ahol elhelyezték őt…), de nagyon korlátozott a mozgása, és a beszéde sem javult. Hiába próbálja kifejezni magát, nem jutnak eszébe a megfelelő szavak, így nagyon nehéz kommunikálni vele. 😦 Az pedig végképp nem segít a helyzeten, hogy a háziorvos nem egy észkombájn, és nincsenek olyan gyakorlati ismeretei, amikkel ellensúlyozni tudná az elméleti tudás hiányát.

Ami engem illet, most nagyjából rendben vagyok, igyekszem fenntartani az állapotomat, és nem belehajszolni magam egy ideg-összeroppanásba. Elkezdtem magáncélra is használni a Trellót: a YouTube-on láttam, hogy van, aki a privát teendőit is ott vezeti, és megtetszett az ötlet. Egyelőre nem tudom, hosszútávon mennyire válik majd be a rendszer, de az tény, hogy így rengeteg papírfecnitől, post-ittől és listákat vezető listától tudtam megszabadulni.

Nehéz egy posztban összefoglalni egy hónapot, már csak emiatt is jó lenne, ha visszatérnék a rendszeres blogoláshoz, de ezt ennyiben is hagyom — minden bejegyzés végén erről sírok, mióta ellustultam 😀

Sikeres vizsgaidőszakot kívánok mindenkinek! ❤

Aki pedig szabad, élvezze a nyarat a hallgatók és az érettségizők helyett is! 🙂

Egyéb · Utazás

Utazás, színház és kalandok a Tinderen

Hol vannak már azok az idők, amikor heti egy poszt meg sem kottyant nekem? Valószínűleg ott, ahol azok is, amikor még egyáltalán bármiféle írásmű előállítására hajlandó voltam.

Hévíz

Az apartman, ahol Sz nagypapája megengedte, hogy ingyen és bérmentve lakjunk, Hévíz központi részén helyezkedik el, és gyönyörű kilátás nyílik az erkélyekről a szomszédos településre — Insagramon láthattátok is az egyik képet, amit én készítettem.

Szerintem a tél egyik leghidegebb, leghavasabb hétvégéjén mentünk le a tóhoz, ettől azonban csak gyönyörűbb lett a táj, és a programot egyáltalán nem akadályozta a jeges szél. Esténként az étkezőben játszottunk társasokat, szombaton pedig elmentünk Kehidára a termálfürdőbe: hatalmas létesítmény sok külső és belső medencével, csúszdával, rengeteg napággyal és egy elfogadható büfével. Életemben először fürödtem télen szabad levegőn lévő termálmedencében, mostanáig nem értem, hogy a medencéig és az onnan visszavezető úton egy szál fürdőruhában hogy nem kaptunk tüdőgyulladást 😀

Este az apartmanban szaunáztunk, utána pedig elmentünk vacsorázni — a harmadik étteremben sikerült is, pestiként bizarr élmény volt, hogy két étteremből konkrétan elküldtek, hogy ők ilyen sok embert nem szolgálnak ki, amikor üresen kongott a vendéglátóhelyiségük. Abban a magyaros étteremben, ahol végül hajlandóak voltak leültetni minket, csak komoly agytorna után jöttek rá, hogy tulajdonképpen az asztalokat akár össze is lehet tolni, és akkor nem kettesével-hármasával kell leültetni azt a kb. 15 főt.

A szobatársammal pedig különösen jól jártam, ugyanolyan bizarr későn kelő volt, mint én, úgyhogy mindkét nap délig aludtunk, még csak meg sem kellett beszélni 😀

A kép szabad felhasználású, de pontosan ennyit láttunk a tóból és a strandból, ugyanis az élővizes fürdőzést nem préseltük bele a programba.

ELTE Press Akadémia & születésnapi buli

A kari lap közel teljes szerkesztősége részt vett az idei ELTE Press akadémián, aminek nagyon örülök, mert jelentős fejlődésen ment keresztül a program, és idén tényleg jó előadók beszéltek az írásról, a médianyelvről és a médiajogról.

Számomra egyedül a kulturális újságírás előadás nem volt megfogható, a srác végig a saját újságírói élményeiről beszélt, aminek elég kevés köze volt ahhoz, amit az egyetemi média dolgozói tapasztalnak, ugyanakkor remélem, hogy az újonnan felvett tagokat motiválta a tény, hogy akár “valódi” médiamunkás is lehet belőlük.

Minden kari lapot bemutatott a főszerkesztő, és az ELTE Online után az ÁJK-val én következtem — semmi említésre méltó nem történt az előadás alatt, viszont a prezentációmat elfelejtették levenni a vetítőről, mikor végeztem, így mindenki másnak az én utolsó diám volt a háttér… 😀

Idén a TÓK-ról senki sem jött el, sajnos a főszerkesztő nem ért rá, és mást sem tudott küldeni maga helyett, ugyanakkor a többi kari lap működésébe jó volt betekinteni, különösen azoknak a bemutatkozása volt hasznos, akik nem jöttek el a legutóbbi EP meetingre.

Az esemény végén felfaltunk egy teljes katedrát beborító mennyiségű pizzát, aztán mi továbbálltunk inni (FYI a RedRuin mosdója gyalázatos), és én 10 után átmentem egy hármas szülinapi bulira, ahonnan páran még tovább mentünk egy olyan helyre, ahol adtak olyan tequilát, amiben alkohol is volt 😀

(A rózsaszínes kép a jobb oldalsávon a bulin készült.)

Tinder

Eléggé jellemidegennek tűnhet, de kb. két hete elkezdtem őrült módjára Tinderezni 😀 Nagyon sok kritikát meg lehet fogalmazni az alkalmazással szemben, lehet vitatkozni, hogy szexrandikra van-e kitalálva vagy hagyományos ismerkedésre is használható, de az biztos, hogy javítja az ember önbizalmát. Amellett, hogy elég bizarr hatalomérzetet biztosít, amikor a felhasználó egyszerűen kikukázza az antipatikus tagokat, jókora lökés az egónak, amikor csak gyűlnek és gyűlnek a matchek, amikből aztán beszélgetések lesznek. Előfordulnak persze bizarr alakok, de ha elég sok profilt túr át az ember, olyanokkal biztos összefut, akikkel egy-két jó randit le lehet bonyolítani.

Mindig azzal viccelek, hogy ha sokat ugrálok, a végén a Duna veti majd partra a hullámat, de komolyan végiggondolva, hogy hogyan változott a felfogásunk az online ismerkedésről a 2000-es évek elejétől, elképesztő, hogy ma fiatalok százezrei használják a Tindert, és minden óvintézkedés nélkül személyesen is találkoznak a matcheikkel. Én mindenkit lenyomozok (nem mintha az bármit garantálna), de eddig csak nálam kevésbé körültekintő emberekkel találkoztam, ami eléggé jól beleillik a fiatal férfiakról tanult sérthetetlenségi mítosz elméletébe.

Színház

Hétvégén anyámmal megnéztük a Vígszínházban a Háború és béke c. örökbecsű remekművet — nemzetközi feldolgozást jelenítettek meg, ami eléggé gyengére sikerült. A rengeteg kiszólás tetejébe semmiféle üzenete vagy cselekménye nem volt a darabnak, mintha nem tudták volna eldönteni, hogy a gondolati ívet vagy a cselekményt, esetleg mindkettőt emeljék át a regényből — az eredmény az lett, hogy egyiket sem sikerült megjeleníteni.

Egyéb

A nagymamám sajnos nincsen jól, átvitték a rehabilitációra, de a frontális lebenye sérült a legutolsó agyvérzésénél, és emiatt nem lehet eloldozni az ágyától, illetve nincs olyan állapotban, hogy a nagypapám hazavihesse. Nem túl emberséges a magyar ellátórendszer, különösen ha idősekről van szó, akiket már “nem érdemes” helyrehozni, így ugyanabba a borzalmas rehabilitációs intézetbe küldték, ahol a múltkor felfekvései lettek, és az orvos csak vállat vont, hogy az normális. Elméletileg logopédus fog foglalkozni vele, de a múltkor meg gyógytornásznak kellett volna gondoskodni róla, és az sem történt meg.

A múlt héten indult az írástechnikai online kurzus — egyelőre még semmit sem csináltam vele (megerőltető ez a sok tinderezés, na…), de még él bennem a remény, hogy behozom a lemaradásom, és csatlakozom a kurzushoz.

Jelentkeztem a hamarosan induló polgári jogi jogklinikához, amit a PJ és az agrár tanszék hamarosan elindít. Ha minden jól alakul, akkor koordinátorként fogok tudni némi önkéntes munkát végezni. Elég régóta nem jelentkeztek, de én már korábban is szerettem volna jogsegélyszolgálatnál dolgozni, szóval remélem, nem omlott össze a teljes terv.

Egyéb · Utazás

Nyári pörgés 🌻

Kivételesen azért vagyok lemaradva a posztokkal, mert élveztem a nyarat írogatas helyett 😉

Hétfőn vendégségben voltak nálam a barátaim a középiskolai osztályomból, és nagyon jól éreztük magunkat, utána egy hétig faltam a maradék muffint.

Kicsit terápiás csoport jellege volt a találkozónak, viszont ajánlottak nekem jó orvost a kerületben, úgyhogy őt még a szünetben meg fogom keresni.

Elhívtak Leányfalura egy éjszakára, úgyhogy a jövő heti programom is kész ☺ Nem szokott ilyen forgalmas nyaram lenni, ami a barátokat illeti, de remélem, így marad a jövőben is — nem szeretném elveszíteni velük a kapcsolatot.

Kedden életemben először elmentem szabadulószobázni két barátnőmmel — igazából én az előtte-utána programokat jobban élveztem, valószínűleg csak azért, mert már annyit hallottam a játékról, hogy valami nagyon fantasztikusat vártam. Egyébként jó pályán voltunk, rendezett szervezéssel a Pániq Mária utcai egységében, szóval ajánlom mindenkinek, csak ne legyenek túl nagy varakozasaitok 😂

Revával csütörtökon egészen Siófokig leutaztunk, ahol a strandon fürdés és rengeteg beszélgetés után megcsináltuk a modellfotóinkat: ld. Instagram a jobb szélen, vagy FB-on 👙 Isteni finom lángost ettünk, de olyan hatalmas adag volt, hogy órákig ültünk felette 😁

Szerintem kevesen írnának a szájsebészükről a jó élmények között, de pénteken a 2. felső bölcsességfogamtól is megszabadítottak, egészen két percig tartott, és utána sem fájt, úgyhogy ha valakinek kell jó szájsebész, szóljon, mert tudok egyet 🏨

Szombaton anyával kimentünk a strandra, még épp időben, mielőtt bejött a lehűlés és az eső — utána életemben először kiteregettem a teraszra, szét is ázott minden 💦😂

Ma egy kis szünetet tartok a nyárban rapid orvosjárással és lakásmutogatással, de aztán vissza a pihenéshez ☺

Remélem, nektek is ilyen jól telik a nyár, és ti még írni is tudtok

PS. Meghirdettük a lakást, ahonnan kiköltöztem, ha valaki okvetlenül most szeretne vásárolni, a részletek itt találhatóak.

Egyéb

🌞 Hőguta ⛱

Évek óta ez az első nyár, hogy huzamosabb ideig légkondi nélkül kell lennem, és nem vicces 😦 Sikeresen elköltöztem, és bár ez a lakás északi, a terasza pedig árnyékos, így is 32-36°C van kint, így csak hajnalban lehet szellőztetni, esetleg éjszaka, de azt csak ha valaki nem olyan nyámnyila, mint én, és nem bánja a muslinca-/poloskainváziót. 🐞

Ez a nyár az új élményeké, bútorszerelés, fúrás és sütés körében már többé-kevésbé elkövettem, amit lehetett, holnap pedig megyek a szájsebészhez, hogy kiszedje a bölcsességfogamat.

Néhány volt osztálytársam meghívott a Balatonra pár napra, úgyhogy ha minden jól megy, jövő hét végén már a tóba fogom lógatni a lábam, és az igazolványképnél lesz egy kis színem.

A nagymamám nincs jobban, de hamarosan kiengedik a kórházból/átteszik egy ápolási osztályra, mert nem is várható javulás. Sajnos a nagypapám nem látja tisztán a helyzetet, és nem is hajlandó meghallgatni, hogy milyen lehetőségek vannak az otthoni ápoláson kívül, így a legtöbb, amit tehetünk, hogy hagyjuk, hadd próbálja meg ellátni a mamát — szerintem eleve bukásra ítélt vállalkozás, de én sem tudok borzalmasabbat elképzelni, mint hogy soha többé nem mehetek haza a kórházból, úgyhogy nehéz érvelni ellene.

Egyéb

Költözés (IRL!)

A kettővel ezelőtti posztban ígért bejelentésem: szombaton elköltözöm otthonról, vagyis a következő tanévben már egyedül fogok lakni. 🙂

Közel két éve tervezzük és készítjük elő a költözést anyával, de sok családi ok miatt nem tűnt helyesnek korábban csak úgy kiposztolni, hogy mire készülünk, pedig nagyon sokat tudtam volna írni a leghajmeresztőbb dolgokról, amik egy újépítésű társasháznál előfordulnak.

A költözés mellett augusztusban építkezés lesz nálunk (anyánál), úgyhogy a nyaralás idén is elmarad, de remélem, hogy cserébe sok-sok baráttal fogok tudni találkozni, szégyenletes, hogy hány számomra fontos ember van, akit az elmúlt fél évben egyszer sem láttam.

Egyébként már teljesen profi vagyok IKEA bútorok összeszerelésében, és széleskörű ismereteket szereztem a szabályos hulladéklerakásról, úgyhogy egy perc sem veszett kárba. Jövő héten meg fogok tanulni falat fúrni a fogasaimon és a könyvszekrényeimen, és ha nem halok éhen szeptemberig, akkor önállóan is életképesnek nyilváníthatom magam 😀

Pro tipp — Budapesten új személyi/lakcímkártya készítéséhez kb. 1,5 hónapra lehet időpontot szerezni, úgyhogy ha másnak is van olyan perverz terve, hogy a nyáron csináltatja meg a lejáró okmányait…

Egyéb · Tanulmányok

That’s Life

Az elmúlt időben valahányszor csilingelt a telefonom, hogy itt az ideje blogolni, csak kilőttem az értesítést, és meg is feledkeztem a dologról — kicsit kusza most a helyzetem.

A vizsgaidőszak elkezdődött, már 4 vizsgán túl vagyok, 3 van hátra, és egyelőre még nem borultam ki, de ez nem a remek környezetnek vagy a működő rendszernek köszönhető. 😦

Elhatároztam, hogy ebben a vizsgaidőszakban nem fogok tanulós fotókat készíteni, sőt: az emeleten hagyom a telefonomat, hogy amikor éppen laza 1000 oldalt kellene megtanulnom (megtanulnom, nem elolvasnom….) a következő vizsgára, véletlenül se legyen hozzáférésem semmihez, úgyhogy a könyvkupac helyett egy wordcloudot hoztam:

A jobb oldalon látható (Instagram) kaktusszal kapcsolatban köszönöm szépen mindenkinek a segítséget ❤ Sajnos a karózás nem oldotta meg a helyzetet, úgyhogy amputáltam az ormótlan darabot, és elültettem újra, remélhetőleg így megmarad az a fül is. 🙂

Mostanában nagyon sok dokumentumfilmet nézek, ahogy akad egy percem, csüngök az Al Jazeera, a Vice News és a BBC szavain — nálam minden vizsgaidőszakban kialakul egy bizarr kényszercselekvés, elsőben például újra felfedeztem a Lily/James ficeket, másodéven az összes létező studyblrt kitanulmányoztam, most meg ez. Mindenesetre legalább művelődöm, ha már a jegyeim annyira nem fantasztikusak.

Ahogy közeledik az év vége, egyre nehezebben tudom eldönteni, hogy maradjak az ELTE-n, vagy átmenjek a Pázmányra… Annak ellenére, hogy a tanulmányi közeg ennél rosszabb már nem nagyon lehet, sok előnye van ennek a helynek is, és három év után már vannak barátaim, hallgatói szervezeti pozícióm stb., amit a Pázmányon elölről kellene kezdeni. Nem akarok elhamarkodott döntést hozni az előző vizsgaidőszak traumája alapján, de ahogy korábban már írtam, sok mindennek változnia kell.

A névnapomat (és a nagymamámét) nem igazán ünnepeltük a vizsgaidőszak miatt, de kaptam egy szandált, és júliusban, ha mindennel végeztem, össze fogunk ülni egy tortára/fagyira 🙂

Magánéletileg sötét időket élek, a nagymamám, aki már 87 éves, kórházban van, és az egyik oldala nem igazán mozog, éjszaka romlott az állapota — még nem tudni, mennyire fog felépülni, de attól tartok, hogy akármilyen segítséget kap is, szignifikánsan romlani fog az életminősége 😦 Már azt is nehezen viselte, hogy a gerince miatt csak lassan tudott mozogni (amilyen agilis személyiség, nem meglepő), de ezzel még rosszabb lesz megbirkóznia.

Holnap megyek meglátogatni, remélem, ő is olyan szerencsés lesz, mint a nagypapám az agyvérzése után, és teljesen felépül. (Side note: a nagypapám az 1930 előtt született férfiak mintapéldánya: nem tudja bekapcsolni a mosógépet, és nem tud ebédet rendelni, mert soha egyikbe sem volt beleszólása 😀 )

A karácsony óta szokásos AFS-kommentem: fogalmam sincs, mi van, lesz-e még valaha valami vagy sem, mivel nem tudunk kapcsolatba lépni Caluval (semmire sem válaszol). A felhasználókkal szemben sem fair eltüntetni az oldalt, de egyre erősebb bennem az az érzés, hogy velünk, adminokkal szemben még kevésbé tisztességes ez az eljárás.

Mi is ugyanúgy tartalmat, emlékeket, közösséget vesztettünk, mégis nagyon sokáig támogattuk Calut, nyugtattuk az embereket, hogy minden rendben lesz, hamarosan újraindul az oldal, tartottuk helyette a hátunk, de hiába. Úgy érzem, a lelkesedésünk és a kitartásunk egyszerűen ki van használva, és annyira sem vagyunk tekintetbe véve, hogy legalább végleges döntés szülessen, hogy ne kelljen hónapokon át stand by állapotban várnunk az információmorzsákra, miközben elvisszük a balhét. (És nem, nem szakember kérdése, már több hozzáértőt elirányítottunk Caluhoz.)

A nyáron annyira örültem, hogy kaptunk sok hozzáférést, és végre el tudtunk intézni pár dolgot (kategóriák, jogok beállítása, robotkitiltás stb.), a találkozó is jól sikerült, többé-kevésbé a moderálás is zökkenőmentesen ment, most viszont az a benyomásom, hogy egy éve tulajdonképpen elpazaroltam azokat a teljes napokat, amiken a szobámban lapultam és dolgoztam az oldalon.

Most pedig átadom magam a közigazgatási jog 4. részének, ami olyan nagyon hasznos kurzus, hogy az új tanterv megszünteti 😀

Egyéb · Tanulmányok

Ünnepi készülődés

Botrányosan hanyagolom a blogomat, de mentségemre szóljon, hogy ezúttal tényleg tanultam 😀

Hétfőn megírtam az alkotmányjog vizsgát, de csak pénteken lesz eredmény. Az első felén, a teszten nem buktam meg, de mivel a második félből és összességében is el kell érni 50%+ pontot, ez nem jelent semmit.

Nem azt mondom, hogy hanyagoltam év közben a tárgyat, de teljesen értelmetlennek éreztem a szemináriumot, úgyhogy sokat hiányoztam — a leckét, beadandókat persze mindig megírtam, akár elmentem, akár nem, de csalódás volt az óra, mert legutóbb nagyon pozitív élményem volt ezzel a tanárral, most pedig egész órán át leckét ellenőriztünk, és a jogesetekre nem kaptunk visszajelzést.

Ráadásul minden csoportmunkában ment, ami nagyon divatos, nyugati és miegyéb, csak 1. a vizsga nem csoportos, 2. háromszor/négyszer annyi időt vesz el, mint a standard javítás — így olyan témakörök is voltak a vizsgán, amik se előadáson, se szemináriumon nem kerültek szóba, a tankönyv pedig teljesen hatálytalan (2008-as).

Szóval a fentiek miatt nehéz felkészülés volt, és sajnos nem biztos, hogy eredményes, de már nincs mit tenni.

Ami a félév zárását illeti, a jegyeimmel elégedett vagyok, az AJ szeminárium 3-as jogos (mivel utána volt PP-m, nem nagyon készültem a dolgozatokra), egyébként pedig csak egy diffre kaptam 4-est, a többi mind 5-ös 🙂

A diff egy angolos óra volt, és a végére egészen kiábrándultam belőle. A félév első felében egy alapos, pontos tanár tartotta, akinek sikerült használható tudást átadni, úgyhogy nagyon szerettem bejárni, de a szemeszter utolsó harmadában sorra került a tárgy másik felelőse, aki egy mozdulattal tönkrevágta a másik tanár féléves munkáját.

Nem tanított semmit, random dolgokról beszélt, minden órán elment 20 perc azzal, hogy ugyanazokat a teljesen érdektelen információkat ismételgette a tárgy teljesítéséről. Ráadásul bevezette, hogy az erasmusos hallgatók prezentációval is teljesíthetik az órát, ami miatt nettó 5 órát töltöttem azzal, hogy angolul nem/kriminálisan rosszul beszélő hallgatók összefüggéstelen makogásából próbáltam kihámozni valamit — hát nem sikerült. 😦

A csúcs mégis a vizsga volt: berendelt mindenkit, 40 percig prezentációkat hallgattunk, majd közölte, hogy meggondolta magát, és elektronikusan kell majd kitöltenünk egy tesztet, illetve beadnunk a jogesetet, úgyhogy akár haza is mehetünk. Szóval én egy órát töltöttem utazással, illetve még egyet várakozással teljesen feleslegesen. A szorgalmi időszak utolsó hetében, amikor már vizsgákra készül az ember, ez a tapintatlanságnak egy számomra eddig ismeretlen mélysége.

A hab a tortán, hogy a jogeset olyan volt, amiről előadáson is szó volt, vagyis csak le kellett írni, amit elmondott + ami a diákon szerepelt — a saját maga által prezentált, elméletileg jó megoldásra nekem 60%-ot bírt adni 😀

((És ugye miért nem vehet részt az ember a neki egyébként járó utolsó heti oktatásban? Mert a vizsgaidőszak első napjára hirdetett vizsgát másképpen esélytelen teljesíteni.))

AFS-en karbantartási szöveg jelenik meg, ennek az az oka, hogy költözik az oldal, remélhetőleg januárban már helyreáll a működés 🙂

Az egyetem miatt eléggé lemaradtam a karácsonyi/ünnepi készülődéssel, úgyhogy az elmúlt két napban csak ezt pótoltam.

Megvettem az összes ajándékot (a sajátomat is, az egyszerűség kedvéért 😀 ), illetve tegnap anyával megvettük a közös ajándékunkat, úgyhogy már egész jól állunk, ma be is csomagoltam, amit lehetett. Sajnos a Pázmányra emigrált barátnőmmel nem sikerült találkozni az ünnepek előtt, pedig ő az egyetlen, akinek időben megvettem az ajándékát, hogy bármikor összefutunk, oda tudjam adni 😀

Megrendeltük a karácsonyi ebédet/vacsorát is, szombat reggel mehetünk érte. Örülök neki, mert mostanában mindig csak a Tesco-lakás-nagymamámék lakása útvonalon vezettem, és nem árt a gyakorlás.

Szép piros karácsonyi körmöket csináltam magamnak, pont olyan, mint tavaly, úgyhogy nem teszek fel róla képet — szerettem volna venni egy csillogó, smaragdzöld géllakkot, de mire eljutottam az üzletbe, olyan pusztítás ment végbe, hogy hasonlót se találtam.

Takarítottam is, úgyhogy kb. enni lehet a földről 😀 Valószínűleg senki másnak nem említésre méltó ez a kérdéskör, de itthon csak én tudok takarítani, nekem pedig csak tanítási szünetekben van időm rá, úgyhogy elég mellbevágó a különbség, amikor tényleg rendesen megcsinálom.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy molyon miért olyan borzalmas a statisztikám, és arra jutottam, hogy végül is olvasok, csak nem olyasmit, amit oda fel lehetne tölteni. A Hamuvárost szeptember óta nem tudtam befejezni, de nem lustaságból. Ahogy elpakoltam a féléves anyagaimat, rájöttem, hogy több száz A/4-es oldalnyi angol ítéletet olvastam idén (és ez csak az, amit ki is nyomtattam), illetve rengeteg AB határozaton rágtam át magam, hogy a sok-sok tankönyvről és tanulmányról ne is beszéljünk. Amikor pedig van pár szabad percem, ficeket olvasok a neten, nem valódi könyveket. Nem ideális, de legalább végre rájöttem, hová megy el az összes ilyen irányú energiám.