Írás · Egyéb · Tanulmányok · Utazás

Nagy nyári összefoglaló

Ezer éve készülök erre a bejegyzésre, de hol jobb, hol rosszabb indokkal mindig elhalasztottam.

Az elmúlt időszak nagyon eseménydúsan telt, és eleinte mindent külön bejegyzésben akartam megosztani, de mostanra akkora lemaradást halmoztam fel, hogy ez nem lenne célszerű — maradok az alcímeknél. 🙂

Kréta

Idén nyáron a családi nyaralás ismét Krétán zajlott, ezúttal azonban új szállodát választottunk Stalis határában. Én kifejezetten jól éreztem magam, nekem nem igazán hiányzott a homokos tengerpart (kompenzált, hogy jó messze és kellőképpen elhatárolva voltak egymástól a napágyak), de talán több időt töltöttünk volna aktívan, ha nem busszal kellett volna bemennünk az üdülőtelepülésre.

A nyaralás alatt befejeztem a régóta aszalt regényemet: megírtam az utolsó két fejezetet, már csak le kéne gépelni őket, hogy kezdhessek valamit a kézirattal, pl. megpróbáljam olvashatóra szerkeszteni 😀 Nem vagyok benne biztos, hogy erre mostanában sor fog kerülni, mivel ez a félévem jövő héttől iszonyúan zsúfolt lesz, de hiszek a csodákban — legkésőbb a szakdolgozat után leülök a gép elé.

Ha érdekelnek a képek, Instagramra már kitettem, amit szerettem volna megosztani erről az utazásról 🙂

Stockholm

A nyári egyedtem Stockholmban számomra hatalmas pozitív meglepetés volt: ahogy közeledett az utazás, egyre kevesebb kedvvel gondoltam a dologra, de végül nagyon jól alakult minden. Az egyetem inkább egyfajta programkoordinátorként működött: szerveztek pár közös kirándulást, de a kurzusok egyáltalán nem követeltek teljes erőbedobást.

A szállás egyágyas szobákban volt a kollégiumban, egész jó körülmények között. A hallgatók többnyire rendesek és kedvesek voltak, pár emberrel egészen összebarátkoztam, de a legjelentősebb élmény mégis az volt, hogy a világ minden tájáról jöttek érdeklődők, még Új-Zélandról is.

A város Budapesthez képest elég drága, de minden tiszta, tágas és jól működik, a helyiek pedig kifejezetten segítőkészek, ugyanakkor nem tolakodók. Stockholm hivatalosan is a kedvenc városom lett, ha elköltöznék Magyarországról, biztos, hogy oda mennék, esetleg más hasonló, skandináv országba.

A legváratlanabb sajátosság az volt, hogy alig találkoztunk olyannal, aki Svédországban született svéd volt, és svédnek is tartotta magát: az egyetem tényleg 100%-osan nemzetközi, világpolgárok alkotta tudományos közösség, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a közösségre és az integrációra — az ELTE ÁJK-val ellentétben minden tele van közösségi terekkel, ahol civilizáltan le lehet ülni tanulni, beszélgetni, kávézni, kinek mihez van kedve.

A képeket még a héten elkezdem feltölteni Instagramra, ha van kedvetek, nézzetek rá, mert egészen elképesztő helyeken jártam — az egyetem például egy nemzeti park területén fekszik, így saját tavuk és erdejük is van.

Egyetem

A vizsgaidőszak nem éppen úgy sikerült, ahogy kellett volna, de most már talán felesleges elemezni, hogy ennek mi állhat a hátterében. Lényeg a lényeg: pénzügyi jogból idén, a téli vizsgaidőszakban kell szigorlatoznom, ami egy plusz vizsgát jelent.

A szakdolgozatom ügyében egyelőre nem tettem jelentős előrelépést, de talán a hétvégén legépelem a tartalomjegyzéket, illetve elkezdem kigyűjteni az irodalmat a történelmi részhez — egyelőre úgy tűnik, elkerülhetetlen lesz beiratkozni az Országgyűlési Könyvtárba.

Ezen a héten jelentős előrelépést tettem a szakmai gyakorlatommal kapcsolatban: augusztus 20-a óta küldözgetem az e-maileket a Fővárosi Törvényszék különböző címeire és űrlapjain át, hogy mondják meg, mégis hol és hogyan tudok jelentkezni hozzájuk — ezekre a megkereséseimre múlt héten végre reagált valaki, aki elirányított a felelőshöz, aki pedig hétfőn már válaszolt is. Tegnap voltam benn az Oktatási Csoportnál, mint kiderült, nincs különösebb szűrő vagy felvételi, egy adatlapot kell kitölteni, és már mehet is az ember a választott bíróságra.

Ez kicsit túl szépnek hangzik ahhoz, hogy igaz legyen (elvileg okt. 7-én már kezdhetek is), úgyhogy egyelőre nem merem beleélni magam, de tegnap eléggé megkönnyebbültem — már csak a választott kerületi bíróságom elnökségére kell bemennem, hogy megbeszéljük a részleteket, illetve kitöltsék nekem a befogadó nyilatkozatot, amivel majd mehetek a szakmai gyakorlatokat szervező oktatóhoz.

Remélem, ezzel már nem lesz probléma, de sosem tudni: a korábbi években jókat hallottam a koordinátorról, mintha nem is az ELTE alkalmazottja lenne, idén viszont elég aggasztó dolgok is keringenek az engedélyezési eljárásról…

Ebben a szemeszterben nem jelentkeztem demonstrátornak, sem TDK titkárnak — az Orientációs Napok szervezése és a félév TDK üléseinek augusztusi előkészítése során kiderült, hogy a felelős oktató részéről ugyanarra az akadékoskodásra és alakoskodásra lehet számítani, mint tavaly, nekem pedig ehhez nincs se kedvem, se időm. A hölgy mindenben részt akar venni, mindent ő akar személyesen jóváhagyni, csak éppen nem csinál semmit, és nem elérhető, majd utólag okos… Nem hiányzik.

Az azonban már most látszik, hogy a tavalyi munkánk megemelte a tanszék imázsát, mert idén öten jelentkeztek demonstrátornak (úgy, hogy a tavalyiak közül senki sem adott le pályázatot!), és az alakuló ülésen idén kifejezetten sokan voltunk. Kíváncsi vagyok, a tervezett programokból mennyi és milyen ütemben fog megvalósulni, mert az ominózus oktató már az alakuló ülést is elhalasztatta egyszer, az egyik előadó meghívását pedig személyesen átadott levéllel akarja intézni.

A kari magazin augusztusban hivatalosan is független lett a HÖK-től! Ennek nagyon örültem, ugyanakkor van még pár probléma/tisztázatlan kérdés, pl. hogy a korábbi Jurátusokat hol fogjuk tartani, vagy hogy mit fognak csinálni a GDPR nyilatkozatainkkal stb. Egyébként a félév meglehetősen lassan indul, már a 3. hétben vagyunk, de még mindig nincsen kiírva a felvételi eljárás, és nem jelenik meg minden nap cikk, de felteszem, az utódomnak is kell adni némi betanulási időt meg bizalmat, különösen mivel magánéletileg sok minden változott körülötte (házasodott, költözött stb.).

Az órarendem elfogadható, bár nem úgy sikerült, mint szerettem volna — kedden és csütörtökön kell bejárnom, ami összességében azt jelenti, hogy 3 teljes napot és 1 fél napot tudok majd dolgozni –, így 8-9 hétig fog tartani a szakmai gyakorlat, csak azt remélem, hogy a vizsgaidőszakra már nem húzódik ki.

OKJ

Régóta fontolgatom, hogy mihez kezdek majd diploma után, mivel (ha ebből a blogból nem lenne egyértelmű…) nem igazán szerettem bele az egyetemi életbe, sem a jog valamelyik területébe — annyira pláne nem, hogy azzal akarjak foglalkozni a következő 40-50 évben. Ez még kevésbé lenne probléma, ha lenne egy olyan állás vagy életpálya, amit igazán szeretnék elérni, de sajnos nincsen: még a bíróságot is csak legkisebb rossz alapon tudnám választani, és az az, amivel legalább egy kicsit tudok azonosulni. Talán a szakmai gyakorlaton változik majd valami, de elég erősen kétlem.

Az írással ugyanazok a problémáim, mint mikor egyetemet választottam: nem nyújt megélhetést adó, biztos jövedelmet, mellette muszáj lenne valami mással is foglalkozni, legalábbis ha nem újságíróként próbálnék elhelyezkedni, amire amúgy sem érzek különösebb késztetést. (A jogi jellegű munkavállalással szemben az egyik legnagyobb fenntartásom egyébként az, hogy annyira szövegközpontú, hogy mire a saját dolgaimmal foglalkoznék, rá sem bírok nézni semmire, ami betűkből áll — nem véletlen, hogy mióta egyetemre jöttem, alig olvasok a magam örömére.)

Régi hobbim a körmözés, elsőéves koromtól csinálom itthon a saját géllakkomat, és valamivel karácsony után elkezdtem a körömépítést is — hosszas latolgatás után arra jutottam, hogy talán érdemes lenne elkezdeni egy saját körömszalont, vállalkozóként pedig sokféle fejlődési, terjeszkedési lehetőségem lenne amellett, hogy alapvetően egy változatos feladatokkal körülvett kreatív munkát végeznék a magam javára.

Persze ennek is van sok hátránya, pl. az anyagi megbecsültség (a hatalmas siker valószínűtlenségére tekintettel) hosszú távon nyilván alacsonyabb, mint jogászként, és a társadalmi megítélés is sokkal rosszabb, ugyanakkor már jártam annyit terápiára, hogy a saját jólétemmel, boldogságommal foglalkozzak, ne mások komfortzónáját simogassam. A háttérben pedig az áll, hogy ha nem jön be a vállalkozás, legfeljebb visszamegyek jogásznak, éhbéres ügyvédjelöltnek vagy random közig alkalmazottnak 2-3 év múlva is ugyanannyira fogok kelleni, mint most.

Ennek a vállalkozási tervnek az előkészítésére már több mindent is tettem: beiratkoztam kéz- és lábápoló OKJ-re, ami most vasárnap indul, és februárig tart majd, illetve létrehoztam egy körmös Instagram oldalatés egy YouTube csatornát — szeretném videózásban is kipróbálni magam, ez a legújabb hobbim. Egyelőre nem túl jók a videóim, mivel a laptopom nem igazán szereti a szerkesztőprogramokat, de dolgozom az ügyön. Hamarosan egy Facebook-oldalat is fogok csinálni, de addig nem akarom létrehozni, amíg nem döntöttem el, hogy pontosan milyen tartalmat posztolnék oda — azért nem érdemes megcsinálni, hogy utána üresen árválkodjon.

A körmös vállalkozás mellett talán lenne kedvem írni is, illetve ami még eszembe jutott, hogy nyithatnék egy egyedi naptáras Etsy boltot — ezért kísérletezem most nyomtatható fájlokkal.

A családi megítélése a dolognak egyelőre kétséges, azt hiszem, a verbális megnyilvánulásoktól függetlenül mindenki kivárásra játszik: nekem úgy tűnik, csak akkor fog kiderülni, valójában mit is gondolnak, ha a kivitelezés fázisába kerül a dolog, esetleg még később a vállalkozás első válságánál.

Egyébként sok állami pályázatot találtam, kár, hogy Budapest mint Közép-Mo. része automatikusan ki van zárva a legtöbből.

Remélem, ti is élvezitek ezt a kellemes őszi időt, és sok sikert mindenkinek az utolsó negyedévre! ❤

Írás · Egyéb · Tanulmányok

Rohamléptek

Régen rossz, ha úgy ül neki a blogger a személyes posztnak, hogy előveszi a naptárat, hátha úgy emlékszik még valamire az elmúlt pár hét két hónap eseményeiből, de mivel nem ítélem halálra ezt az oldalt, nincs más hátra 😂

wp-1540946506278..jpg

Az előző, Milánóról szóló bejegyzést azzal a megközelítéssel írtam, hogy hamarosan kiteszek egy posztot arról, hogy az utazást leszámítva hogyan alakult eddig a félév, de… Hát látható az eredmény. Tulajdonképpen a szünet első három napja is azzal telt, hogy különböző elmaradásaimat pótoltam, illetve kialudtam magam, ezért is nem jött ki ez a bejegyzés még múlt hét pénteken.

Tanulmányi ügyek

Az Agrárjogi Tanszéken demonstrátor lettem, és egy TDT ülés alkalmával kiderült, hogy TDK titkár is, ami külön jó, mert az utóbbi pozícióra nem jelentkeztem, egy másik demonstrátor pedig szerette volna…

Egyelőre élvezem a demonstrátori/titkári teendőket, szeretek bemenni a tanszékre, különösen mivel a tanszékvezető és a tanszéki előadó is nagyon aranyos, illetve mivel elsősorban szervezési és online marketing feladatok vannak, ugyanakkor a felelős oktatóval egyelőre bizonytalan a viszony, mivel volt egy félreértés azzal kapcsolatban, hogy ő mibe és milyen mélységben akar bevonódni — ebből végül is én kerültem ki győztesen, hozzáférek a TDK levelezéséhez, ami nem hátrány, tekintve hogy a TDT oda küldi a körleveleket, hogy éppen mit kell csinálni a titkároknak, de lehet, hogy az oktatóval való személyes kapcsolatnak ez annyira nem kedvez.

Eddig egy TDK ülést szerveztünk, ami kifejezetten jól sikerült, a következő nagy feladat pedig az OTDK kari fordulójára való felkészülés: ezen tőlünk csak egy versenyző van, egy másik demonstrátor, akit a harmadik demonstrátorunk opponál, én pedig szervezőként veszek részt — a tanszéki kommunikáció nem 100%-os, így vannak stresszes pillanatok, de nagyon várom az eseményt, főleg mivel korábban egy OTDK-napon sem maradtam benn, és ha minden jól megy, az egyetemi pályafutásom alatt ez lesz az utolsó OTDK-év.

Számomra a versennyel kapcsolatban a TDT hozzáállása volt eddig a legnagyobb meglepetés: ők elsősorban arra törekszenek, hogy az intézmény a lehető legjobb statisztikát produkálja, tehát a lehető legtöbb szekcióban, tagozatban legyen dolgozat, és mind nyerjen, vagyis a központi kvóták elosztásánál is ez a meghatározó, ami nem feltétlenül kedvez a versenyzőknek.

coffee-2354866_640

Ami általában a tanulmányi kötelezettségeket illeti: idén egész jól tartom magam az előadáslátogatási terveimhez, eddig alig hiányoztam, és általában sikerült megkérnem egy-egy barátot, hogy vegye fel nekem az előadást, így vissza tudom hallgatni később az anyagot. Ez nekem nagyon jó módszer, ha itthon, kényelmesen jegyzetelhetek, sokkal több megmarad egy-egy óra anyagából. Ugyanakkor szünet után következik a feketeleves, ugyanis el kell kezdenem a Gt előadásokat is látogatni, ha át akarok menni a vizsgán, ehhez pedig semmi kedvem, előző évben sem véletlenül hagytam abba a bejárást, de ha valaki a saját szavait akarja hallani a vizsgán… 😒

Idén évfolyamdolgozatot kell írnom, ezt egyelőre el sem kezdtem, de remélem, hogy a szünet második felében érdemben tudok dolgozni rajta, ugyanis ha ez nem sikerül, fogalmam sincs, mikor fogom megírni, egy teljes félévvel elhalasztani pedig nem áll szándékomban. Nem jelent túl nagy motivációt, hogy a konzulensem, aki egyébként nagyon lelkes és workoholic, kijelentette, hogy nem bánja, ha legközelebb leadáskor hall felőlem, és nem fog csak azért rosszabb jegyet adni, mert nem jártam a nyakára.

Ebben a félévben egyfelől sok ZH-ra kell készülni, mivel jog- és állambölcseletből, illetve Gt-ből minden héten írunk, ugyanakkor előbbi csak szövegismereti dolgozat, utóbbit pedig már egyszer tanultam, szóval… Ennek ellenére mindkettő nagyon időigényes, nekem pedig időm pont nincs. 😦 Valódi dolgozatot eddig csak munkajogból kellett írni — ez meglepően jól, 90% fölé sikerült (végig sem olvastam a jogszabályt…), de ebből meg csak kéthetente van óra, ami a sok ünnep és szünet miatt halottnak a csók. Szövetkezeti jogból pl. eddig két szeminárium volt, de az első csak bevezető, ismerkedő óraként volt megtartva, ahol az iskolaszövetkezetekről beszélgettünk…

Összességében azt érzem, hogy sokkal többet kellene tanulnom, gyakorlatilag minden nap le kellene ülnöm, és legalább a jogszabályt, illetve a tankönyvet át kellene olvasnom, de mire hazaérek, enni és aludni van csak energiám.

Kari lap

A Jurátus az egyik fő oka, hogy folyamatosan mindennel el vagyok csúszva, és jóformán csak úszom az árral. Imádom a magazint és a közösséget is, ráadásul amilyen szerencsétlen alkat vagyok, még a főszerkesztőséget is élvezem, hiszen főnökösködni lehet, ugyanakkor nagyon nagy idő- és energiabefektetést igényel, hogy minden annak rendje s módja szerint menjen.

A felvételi kampány sikeres volt, 15 főt vettünk fel, köztük lapmenedzsereket és olvasószerkesztőket is, ami a helyettesem, D és az én életemet is nagyon meg fogja könnyíteni hosszú távon, ugyanakkor mivel még csak a betanítás szakaszában járunk, a sok plusz ember egyelőre csak minimálisan vett le a terheinkből.

team-3373638_640

Maga a felvételi eljárás rengeteg időt vett igénybe, hiszen mindenkit személyesen meg kellett hallgatni, aztán minden héten szerkesztőségit kell tartani, minden nap fel kell tölteni egy cikket, rá kell nézni az egyes projektjeinkre kb. hetente, hogy haladnak-e stb. Nem panaszkodom, inkább csak próbálom érzékeltetni, hogy miért olyan megterhelő nekem ez a munka — eléggé csodálom az elődeimet, amiért szinte sosem panaszkodtak.

Egyébként volt két küldöttgyűlés, amin részt kellett vennem, hogy HÖK-ös hírek is legyenek a lapban (más nem mutat hajlandóságot, hogy beszámoljon ezekről az ülésekről — lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy este kilenc körül szokott kezdődni a buli), és az év első ELTE Press ülésére is elmentem, ahol mindenki elsírta a maga baját, de sajnos nem nagyon tudtunk segíteni egymáson.

Az újak miatt fotózást kellett szervezni, én is elmentem rá, hátha lesz egy jó portrém, bár eléggé erősen kételkedem benne, mivel két óra között rohantam oda a fotósunkhoz, hogy csinálja meg a képet. Október 23-án elmentünk megnézni a Frida Kahlo kiállítást, utána pedig beültünk egy étterembe beszélgetni, ismerkedni.

Nem vagyok nagy rajongója az új fizetési rendszernek (iskolaszövetkezet helyett ösztöndíjként kapjuk a fizetésünket), eddig egy pályázat volt kiírva, amire 3 fő tudott csak pályázni, mivel kb. egy hét sem telt még el a szorgalmi időszakból a leadási határidőig (közülük egy lánynak nem bírták teljesíteni a kiutalást, azóta is reklamálunk…), októberben nem írtak ki pályázatot, vagyis november közepén lesz leadás leghamarabb, ami azt jelenti, hogy december közepén kapnak pénzt először a szerkesztőség tagjai… Aki kicsit is ismeri a büntetés és a jutalmazás pszichológiáját, tudja, hogy ez milyen mérhetetlenül kontraproduktív, nem véletlen, hogy ez az ösztöndíjakra és nem a fizetésekre lett kitalálva. 😒

Családi

A nagymamám állapota sajnos egyáltalán nem javult, sőt… Folyamatosan szenved, gyakorlatilag csak fekszik egész nap, és nem tud csinálni semmit, már önállóan enni sem képes, vagy csatornát váltani a tévén — még a fizetett ápolók is kritikán aluliak, a nagypapám pedig se koránál, se végzettségénél fogva nem alkalmas az egész napos betegellátásra, mégis töretlenül gondoskodik a nagymamámról. Ezen a ponton nem igazán van más választása, de engem még a hetente való látogatás is kikészít, szóval…

syringe-1884784_640

Apukámnál jártam a hétvégén, és megismerkedtem az élettársával (mert mint kiderült, tényleg van barátnője, és együtt is élnek) — értékeltem volna, ha nem csak úgy, péntek este nyögi be a telefonba, hogy ugye tudom, hogy mi a helyzet, különösen mivel az egész arra tekintettel történt, hogy el mertem mondani, kicsit jobban vagyok 🤷‍♀️

A barátnő, T egyébként nagyon pozitív csalódás volt, ennyi titkolózás után legalábbis valami nyilvánvaló és szembeötlő borzasztó tulajdonságot vártam, de ez kb. másfél óra alatt nem ütközött ki. Jó kiállású, nyelveken beszélő, képzett nő, aki tejes állásban dolgozik, saját ingatlannal rendelkezik, sportol és egyébként barátságos is. Enyhén rasszista, és valószínűleg vallásos is, de mindent összevetve azt hiszem (és remélem), hogy jól ki fogunk jönni, abban pedig biztos vagyok, hogy apára jó hatással van, mivel mióta együtt vannak, tény, hogy apa pozitív szokásokat vett fel.

A hab a tortán, hogy apa kiköltözik Budapestről, hogy közelebb legyen a munkahelyéhez — vett egy házat, a mostani házát pedig eladta, februárig kell átmennie a Pest megyei településre. Onnan fog bejárni Budaörsre, a relatíve új munkahelyére. Én támogatom, hogy az ember igenis merje meghozni a neki kedvező döntéseket, még akkor is, ha kockázattal járnak, de az a helyzet, hogy más egész életében nem bonyolít le annyi ingatlantranzakciót, mint apa az elmúlt néhány évben… Nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, neki sem ártana pár év terápia, hogy megoldja a valódi problémáját, amit költözködéssel, házak és lakások félig felújításával, majd ismételt költözködéssel igyekszik enyhíteni.

Anyával elmentünk Parndorfba, az outlet centerbe, de mindketten nagyot csalódtunk, ugyanis kevés kivételtől eltekintve csak két véglet van: nagyon outlet jellegű, gyakorlatilag viselhetetlen dolgokat árusító üzletek, illetve olyan luxusmárkák, amiket aki megengedhet magának, igazán indokolatlan, hogy ilyen kietlen helyen vásárolja meg, amire szüksége van.

Írás

Begépeltem a 17. fejezetet, de majd húznom kell belőle, azt hiszem, egy teljes oldalnyi felesleges hülyeséget beleírtam, és így nem lett elég feszített a fejezet, de majd akkor fogok erről véglegesen dönteni, ha a 18. fejezetet is digitalizáltam — ez eltarthat egy ideig, mivel az elejét ennek eleve kicsit átírva kell begépelnem. Ha ezzel megvagyok, csak az utolsó, 19. fejezetet kell megírnom, és kész a remekmű, lehet szerkeszteni 🙂

Gondolkodom a NaNoWriMón, de az az igazság, hogy valószínűleg jobban járnék, ha az évfolyamdolgozatom 40 ezer karakterén ügyködnék.

Egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy mihez fogok kezdeni ezzel a regénykével, minden esetre előolvasókat kell majd keresnem, illetve bétákat is — eddig stoobie javított nekem, remélem, az utolsó két fejezetet is vállalja majd, de egy második vélemény sosem árt 🙂

Remélem, kellemesen töltitek a hosszú hétvégét! ❤

Írás · Tanulmányok

Vizsgaidőszak #7, avagy 🦄 vs 💀

Nem mondom, hogy legyőztem a rendszert, mert egy tárgyat elhagytam, a gt-t meg nem próbáltam meg harmadjára is, viszont a vizsgaidőszak fő célját, a Pp. vizsgát teljesítettem, és a Be. szigorlatom is jól sikerült 😊

Nagyon sok minden nehezítette ezt a vizsgaidőszakot, de elsősorban az alvászavar kavart be nekem: egy ponton este hattól voltam ébren, és vagy egy hétig egy napsugarat sem láttam, de mostanra ezt szerencsére sikerült legyőzni, és már több mint egy hete normális időbeosztás szerint élek, ami jó előjel a következő félévre. 💪🌞

A hétvégén a kari laptól páran megyünk korcsolyázni, ami nagyon időszerű, mert tavaly egyáltalán nem jutottam ki a jégre, és jó lesz összerázódni a félév eleje előtt, mert lassan annyi teendő halmozódik fel, hogy köszönni se lesz időnk egymásnak az első szerkesztőségin. Örülök, hogy végre valami olyannal foglalkozhatok, aminek értelmét és eredményét is látom, csak kár, hogy nem joggal kapcsolatos 😂

A tárgyfelvétel a jelenlegiek fényében érdekes kaland lesz, mivel nincs keresztfélév, alig van mit felvennem, úgyhogy most diffeket kéne csinálnom, csakhogy azokon véletlenül sincs annyi hely, ahányan szeretnénk járni… Talán egy évfolyamdolgozatot is bepasszírozok, ha minden kötél szakad, mert valamivel azért haladni kell.

Jelentkeztem egy online angol kreatív írás tanfolyamra, ami márciusban kezdődik, azzal szeretnék sokat foglalkozni, és a félbehagyott regényemet is le szeretném már gépelni, úgyhogy az a legnagyobb reményem a következő félévre, hogy az az energia és motiváció, amit most érzek, nem fog elszállni a szorgalmi időszak első pár napjával. Még a vizsgák között kiolvastam a Big Magicet, a jövő héten pedig A siker tintájával fogok ráhangolódni a feladatra. 🙆🏼‍♀️

Legyetek jók 😙💖

Írás

NaNo helyzetjelentés 📖

Az előrehaladásom mondhatni tökéletesen jellemző rám: kicsit le vagyok maradva, de egyelőre semmi behozhatatlan 😀 Kicsit több, mint 6000 szónál járok a 30 ezres célból, szerintem az elmúlt fél évben összesen nem írtam ennyit.

Mint látható, az előrehaladásom nem éppen egyenletes. 😀

Húsvétra megkapom a nagymamámtól a Big Magic című alkotást: remélhetőleg ideér időben, és még a Camp vége előtt meríthetek belőle némi motivációt.

A jövő hét második felében már tavaszi szünet lesz, természetesen kb. zéró lehetőséggel a pihenésre… Azért még mindig jobb, mintha be kéne menni az egyetemre.

Félelmetesen közeledik a szaknyelvi nyelvvizsga, már a szóbeli időpontom is megvan, és hétfőn tartjuk az utolsó órát.

Ti mire számítotok a nyuszitól? 🐰🐣

Írás

Camp NaNoWriMo

Idén belevágtam az áprilisi Camp NaNoWriMóba 😊

A célom 30 ezer szó, ami jelentős előrelépést jelentene a regényemben, és talán tartani is tudom — napi 1000 szót kellene összehozni. Ennek érdekében a hétvégén a tanulást teljesen mellőztem, amit nyilván nem lehet hosszútávon fenntartani, de abban reménykedem, hogy ha belelendülök a rendszeres írasba, a tanulás is befér majd mellé.

Szakmai ártalmak azért vannak, például:

Április végén lesz a szaknyelvi felsőfokú nyelvvizsgám, arra nagyon fontos lenne megfelelően  felkészülni, de egyre jobban le vagyok maradva a sajnos 😔 Valahogy mire leülnék tanulni, egyáltalán nincs hozzá se energiám, se kedvem, pedig ezzel igazán nincs gondom, se okom a szorongásra, épp elég angol tárgyat hallgattam, EJEB és ECJ ítéletet dolgoztam fel, hogy ne kelljen aggódnom.

Ahogy az oldalsávon látható, az előző poszt volt a 100. bejegyzés. ✔💯

Sokat jelent nekem ez a blog, és köszönöm, hogy olvassátok! 😊 ❤

Írás · Egyéb · Tanulmányok

Várlak, Március!

Ez a hónap minden mértékkel borzalmas volt, de szerencsére már csak pár nap, és túl vagyunk rajta. 🙂

Csicsusz nagyon aranyos volt, és kitüntetett a Liebster Blog Awarddal 🙂 Sajnos most nem tudok dolgozni rajta, de amint lesz érkezésem, megírom a posztot, és továbbadom a díjat.

kaktuszok

Az angol vizsgafelkészítő hasznos, de nagyon sok házi feladat van, mert órán elsősorban a szóbeli részekkel foglalkozunk. A sok írás nem fog megártani senkinek, még nekem sem, ugyanakkor eléggé lelassít, hogy duplán kell dolgozni — kézzel megírni mindent, hogy megfelelő vizsgaszimuláció legyen, de utána be kell gépelni, és el kell küldeni a tanárnak, hogy kijavítsa.

A kari lapnál szerencsére beindult az élet, kicsit melósabb rovatvezetőnek lenni, mint gondoltam, de meg fogok birkózni vele — remélhetőleg a végén képes leszek verbálisan kifejezni a megbecsülésemet mások munkája iránt 😀

A felvételink sajnos nem ment túl jól, egészen egy fő jelentkezett, pedig sokat reklámoztuk magunkat. Valószínűleg egy másik szervezet felvételijére ment mindenki, és jó eséllyel hiába, mert oda szinte senkit sem vesznek fel, de mindegy. Sajnos a grafikusunkat ledarálta az ÁJK remek tanterve, úgyhogy még egy fővel kevesebb, és fotósunk továbbra sincs. 😦

A héten sajnos sokat kellett hiányoznom az egyetemről, remélem, a félév azért nem ezen fog múlni — és egy interjú miatt a hétfőt is mulasztással kezdem. Ki van találva a fogadóóra intézménye egyébként: 1,5 óra szabadság a tanárnak, mert aki esetleg érdeklődik, úgysem tud odamenni, csak ha hiányzik a saját órájáról. Ettől függetlenül is érzem a 22-es csapdája helyzetet, ami az ELTE jogot jellemzi: ha bejársz, nincs időd tanulni, ha nem jársz be, nem tudod kiválogatni, hogy mi hatályos/hatálytalan, tehát hiába van időd tanulni, fogalmad sincs, vajon mit kéne…

A napokban elkezdtem elolvasni a félbehagyott történetemet, remélem, ma be tudom fejezni, és a jövő héten folytathatom az írást — jó lenne most valami pozitív cselekvést is vinni az életembe, bár az igazság az, hogy a nap végére annyira kifáradok, hogy örülök, ha a FB hírfolyamon végiggörgetek. 😦

Viszont az elmúlt két hétben végre sikerült bepasszírozni az edzéseket az órarendembe, ami haladás a vizsgaidőszakhoz képest. Sajnos eléggé megfáztam, de remélem, szerdára kiheverem annyira, hogy ne kelljen megtörnöm a friss szokást, mert onnan nálam általában nincs visszaút 😀

Írás · Tanulmányok

Évkezdés és írástechnikai előadás

Jelentem: túléltem az első hetet, már hivatalosan is harmadéves vagyok. 🙂

Az órarendem elég fájdalmas (egy részlete látszik az oldalsávon lévő kollázson), de nincs lyukasórám, és eddig minden tárgy tűrhetőnek bizonyult. A nyelvórám és a differenciált alternatív kurzusok még nem indultak el, illetve néhány szemináriumvezetővel még nem találkoztam, de összességében nagy reményeket fűzök ehhez a tanévhez.

Elhatároztam, hogy milyen irányba fogok próbálkozni diploma után, úgyhogy mostantól ezt szem előtt tartva vehetem fel a kurzusokat (és tanulhatok rendesebben, mert kéne az a diplomaátlag). Az ógörög idén sajnos már nem fért bele az órarendembe, egyrészt így is hulla vagyok, másrészt már megvannak a fakultatív tárgyakból összegyűjtendő kreditjeim.

A tankönyvviszonylat a szokásos: sok minden még nem jelent meg, van, ami nem is fog, de azért néhány tűrhetően hatályos, féltégla méretű kötetet sikerült beszerezni. A polgári perjog a nagy kérdés: a hivatalosan ajánlott könyv szép, nagy betűkkel 400 oldal, azonban a tankönyv, amit mindenki használ, 900 oldal, és nagyítóval kell olvasni 😀 Egyelőre úgy döntöttünk, megvárjuk, a szemináriumvezető mit mond.

A kedvencem a PJ: a 2017-es Ptk.-t kell használni, gépen nem jó, megvenni nem lehet, úgyhogy a kötelmi részt ki kellett nyomtatni, és magunkkal kell cipelni. Egyébként eddig a teljes mai nap különböző jogszabályrészletek és jegyzetek nyomtatásával telt, szerintem kiirtottam egy erdőt. 😀

A közösségbe járásnak vannak határozott előnyei, örülök, hogy találkoztam néhány ismerőssel, akiket egész nyáron nem láttam, viszont az előadások és a csúcsidős metrózás megtette a hatását, úgyhogy most aszpirinen és Coldrexen élek, a Paddy and the Rats koncertet is ki kellett hagynom, ahová már megvettem a jegyet.

Azért tegnap elmentem Varga Bea írástechnikai előadására, ahol ezúttal a pszichés betegségekről, érdekes kórképekről volt szó. Kicsit elvontabb volt a szokásosnál, de nekem tetszett, érdekes volt írós, karakterábrázolós szemszögből megközelíteni azokat a kórképeket, amiket jogi problémák szempontjából vizsgáltunk még elsőben. Jó hír, hogy hamarosan elkészül az írástechnikai könyv, legkésőbb a könyvhétre megjelenik 🙂

AFS-en eléggé elcsúsztunk a kiemeltekkel (2 hetet…), de nagyon sok ajánlás érkezett, ennek pedig baromira örültem, mert hiába, hogy némelyik történet nem felelt meg a kritériumoknak, a szerzők profiljában általában lehet találni másik, a szempontrendszert teljesítő írást — végre beérni látszik a sok felhívásunk. 🙂

Hivatalos hír ebből kicsit később lesz, de befejeztük a kategóriázást: az Együttesek/előadók részlegen csak az nincs alkategóriába sorolva, aminek nem érdemes sajátot nyitni, esetleg nem besorolható. 🙂 Luca hatalmasat hajrázott, én már úgy voltam vele, hogy még négyszáz történetet nincs erőm berakni év közben, úgyhogy majd jövő nyáron, de aztán ő jött, látott, és megcsinálta a hátralevőket — enyhén szólva megkönnyebbültem, hogy nem marad ott egész évre a félbehagyott munka. 😀

A kari lapnál kiírtuk a felvételit: ezúttal talán megelőztük/nem késtük le a többi diákszervezet hirdetését, úgyhogy nem csak olyanok jelentkezését várjuk, akik már elköteleződtek egy másik szervezet mellett. Remélhetőleg jelentkeznek harcra fogható emberek, mert jelenleg annyian se vagyunk, hogy legyen kiből rovatvezetőt csinálni az elballagott/kilépett népek helyett.

A fizetésünket egyébként az egyetem iskolaszövetkezetén keresztül kapjuk (már amikor kapunk bármit is…), ahol be kellett mutatni az érvényesített diákigazolványt, ehhez viszont meg kellett szerezni a matricát — több mint másfél órát álltam sorba a Questurában, jóval zárás után kerültem sorra. Iszonyatosan meleg volt, hatalmas tömeg, zéró levegő, és persze tudálékos biztonsági őrök: az egyik egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy teljesen hiába teszi ki a “személyzet” táblácskát egy ajtóra, ha egyszer a másik irányból szabadon meg lehet közelíteni a területet, és nem tilthat ki minket (vészkijáratot kulcsra zárni nem okos dolog ugye…).

Most pedig tanulásra fel! Remélem, nektek is jól indul a tanév/az ősz 🙂

Írás · Tanulmányok · Utazás

Székesfehérvár & a nyár vége

Idén szeptember 12-én kezdődik a tanítás, úgyhogy van még egy hetem lazítani, vagy inkább összeszedni magam, hogy tényleg a megfelelő lendülettel, elszántsággal kezdjem a harmadévet.

A nyáron meglepően sokat haladtam, végre befejeztem a Nem akartam… korrigálását, és feltöltöttem AFS-re a teljes vágott verziót, vagyis lezártam azt a történetet. A most formálódó regényemmel nem száguldok, de már a 10. fejezet végét írom, ami több a semminél — remélem, év közben is tudok majd haladni vele.

Ha már a frissítéseknél tartunk, megvolt az éves blogkarbantartás is: aktualizáltam a bemutatkozásomat és a történetek listáját, de csak őszre fogok új színt beállítani (a teljes sablonváltás aránytalanul nagy meló a várható eredményhez képest). Ha egyszer sok pénzem lesz, veszek egy saját domaint 🙂

Középiskolás koromban sosem dobtam ki a tankönyveimet “még jó lesz valamire” alapon, pár napja viszont könyörtelen lomtalanítást tartottam a 12 év alatt felhalmozódott cuccaimból. Sok minden megmaradt persze, de azért megszabadultam egy szekrényre való anyagtól — hihetetlenül pazarló biznisz volt a középiskola, a példa kedvéért: 8 olyan énekfüzetet dobtam ki, aminek csak az első 2-3 oldalára írtam. Viszont találtam pár érdekes firkálmányt a 7-8. osztályos matekkönyvem margóján 🙂

 photo 20160827_144143_zpspwbmntfp.jpg

Szeptember elsején Revánál jártam Székesfehérváron: felmentünk a Bory-várba, sétáltunk a belvárosban, fagyiztunk, ültünk a szökőkútnál, és rengeteget beszélgettünk közben 🙂

 photo 20160901_114933_zpsamfuin4i.jpg

A következő tanévre készülve elmentem fodrászhoz, és érzékkel kiválasztottam egy olyan tépett frizurát, amit jó eséllyel minden reggel meg kell majd szárítanom 😀 (Most kísérletezem, hogy a hajhab hogy befolyásolja a dolgot…) Ma pedig befestettem a hajam, úgyhogy nulla lenövéssel futok neki a szemeszternek.

Elkészült a fényképezőgépem, de persze nem szólt róla a márkaszerviz, a telefont se vették fel, aztán végül egy e-mailben benyögték, hogy ja, fél hónapja megvagyunk vele, küldtünk SMS-t (persze, hogyne…). Kedden megyek érte, remélem, tényleg működik, ha már ilyen sokáig aszalták.

A jövő hét már az Orientációs Napokról és a tárgyfelvételről fog szólni.

Ami az ON-t illeti, valószínűleg időben meglesz a kari lapos kiadványunk — a nyomdakép nem túl biztató (a HÖK alig ad pénzt erre, úgyhogy A/5 és fekete-fehér a magazin), de az eredeti tervhez képest az én szempontomból annyi javulás történt, hogy mégsem vágták ki belőle az összes cikkemet.

(Úgy volt, hogy minden cikk bele fog férni, de aztán kiderült, hogy mégsem, és 2 cikkem + a csúszási ábrám ment a kukába. Viszont a HÖK elfelejtette megemlíteni, hogy lesz egy szervezeteket bemutató kiadvány tőlünk függetlenül, és amikor ez kiderült, a főszerk. szerencsére vissza tudta hívni a nyomdából a számot, és kivette, ami így feleslegessé vált, vagyis belefért pár kidobott cikk.)

Kedden és szerdán csak délelőtt benézünk az egyetemre, a Jurátus a Society Fairen, csütörtökön fog szerepelni — mi is vetélkedőállomás vagyunk, ehhez már megcsináltam a helyesírási tesztlapot az új szabályzat alapján 🙂 Egyébként izgatott vagyok, ha minden jól megy, végre lesz egy kék, jurátusos pólónk.

A tárgyfelvétel eddig elég siralmas: a rangsorolás ugyan jobb, mint a versenyjelentkezés volt, de csak pénteken indult a muri, és ma már teljesen át kellett szabnom az órarendemet. Jelenleg egy lyukasórám van, 2x végzek este 6-kor, kétszer este 8-kor (reggel 8-tól természetesen), de mivel péntekre gyakorlatilag nem hirdettek órákat, nincs sok választása az embernek — már azzal is boldog lennék, ha ez az órarendem megmaradna.

Írás · Egyéb

Nyári lustaság

Legalábbis a blogon 😀 Teljesen kiment a fejemből, hogy akartam írni egy bejegyzést.

A fényképezőgépemet még nem javították meg, úgyhogy elővettük a régi digitális kameránkat, hogy majd azt visszük magunkkal Visegrádra és Gödre, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy az sokkal jobb képet csinál, mint a telefonunk. :/

A lakásban elég sok átalakítást terveztünk a nyárra, ezeket sikerült nyélbe ütni: visszaállíttattunk egy vécét, és áthelyeztettük a mosógép helyét — sajnos vízvezetéssel és falbontással járt, ami olyan jól sikerült, hogy a fal túloldalán lehullott a vakolat, amit nekem kellett helyreállítani, illetve a tetőtérben a lehullott csempét is nekem kellett visszaragasztani a befelé dőlő falra/palfonra. Még jó, hogy sokoldalú tehetség vagyok 😀

Több mint egy éve nem voltunk a Decathlonban, de most vettünk autópálya-matricát, és én vezettem — egy ponton azt hittem, hogy nem állunk meg Dunakesziig, de aztán sikerült visszajönni a Baumax (?) parkolóján keresztül. Kaptam házinadrágokat és néhány sportcuccot, alig várom, hogy felvehessem őket, de sajnos most nyári felújítás van az aerobikteremben, úgyhogy arra még várni kell.

Azt hiszem, még nem írtam itt, de gyűjtögető típus vagyok, érzelmileg kötődöm a tárgyakhoz, és nem szívesen dobok ki olyan dolgokat sem, amiket nem szeretek különösebben, de “valamire még jók lehetnek” — most viszont kiselejteztem a ruhatáram egy meghatározó részét. Felraktam pár eladó cuccot a Jófogásra, remélem, lesz gazdájuk.

Többször is voltunk strandon: a Paskálon megnyitott egy új (szerintem teljesen használhatatlan) részlege, ahol meleg vízben zsúfolódnak az emberek, és valószínűleg oda-vissza passzolgatják a fertőzéseket — cserébe kényelmesen el lehet férni a nagy medencében. Az egyik ilyen látogatás alkalmával sikerült elcsípnem ezt a mondatot az új (koedukált) öltözőben : “Nézd már, csoportos öltöző, tiszta Venyige!” 😀

Írás terén sokat haladtam, van egy kész 8. fejezetem és egy 2/3-ig kész 9. fejezetem. A nyári ütemtervvel már elcsúsztam, ez akkor is jelentős előrelépés. Elég rég nem bétáztam, hát most hirtelen kaptam 4 történetet, azokkal is rendesen haladok.

A gólyaszámunk lassan összeáll, sajnos csak fekete-fehérben lesz kinyomtatva, ráadásul A/5-ösben, úgyhogy kíváncsi leszek a minőségére. Gyönyörű szivárványszínű csúszási táblát készítettem, utána persze áttettem fekete-fehérbe, de így feleannyit se mutat.

Kilátásba helyeztek egy osztálytalálkozót, szeretnék elmenni, úgyhogy remélem, nem arra az egyetlen szeptemberi hétvégére teszik, amikor a Zeneakadémiára megyek.

AFS-en nagy szervezkedésben vagyunk, és ha van pár percem, kategóriázgatok is — ha valaki esetleg nem látta volna, megcsináltuk az együttesek kategória alkategóriáit, és ott igyekszünk minden történetet besorolni a megfelelő helyre. Ha valakinek van idetartozó története, szépen kérem, sorolja be maga ❤

((Egyébként az előző bejegyzésemben írt nyelvtanfolyamok miatt kár volt úgy idegeskedni, az ILEC felkészítő cég gyakorlatilag elérhetetlen — a telefonjuk a már elvileg megszűnt nyelviskola hangpostájára megy, az e-mail címük visszadobálja a leveleket –, a Pázmány idegennyelvi lektorátusának a honlapján meg továbbra se írtak ki semmit.))

Írás · Tanulmányok · Utazás

Merengő Tábor, AFS Találkozó

Július második felében sajnos nem írtam blogbejegyzést, de kivételesen nem lustaságból, hanem mert eléggé elfoglalt voltam. 🙂

Idén először (de remélhetőleg nem utoljára) voltam Merengő Táborban: szerintem nagyon jól sikerült, érdekes volt élőben is találkozni az emberekkel. A fandomok jelentős részét sajnos nem ismertem, de attól még többnyire részt tudtam venni a feladatokban. Lionela feltöltötte a képeket és a videókat, legalább a két személyes kedvencemet nézzétek meg:

Luna, Tigi és Rosa almahalászat után
Bosszúállók csapatkép (nem látszik, de azért állunk így, mert a logónkra rajzolt pózokat utánozzuk)

Az AFS Találkozó a következő hétvégére esett, és az én várakozásaimhoz képest nagyon jól sikerült. 🙂 Az Ahoy!-ba mentünk, ahol a légkondi sajnos vacakolt, viszont rendes asztalnál tudtunk ülni, a limonádé és a kaja is finom volt. A játékok során sikerült pár javaslatot is begyűjteni, hogy hogyan tovább az oldallal, úgyhogy ezen felbuzdulva alkategóriákra bontottuk az együtteseket, és most igyekszünk besorolni a történeteket a megfelelő helyre — remélhetőleg nyár végére végzünk, de 1000+ történet elég sok, és még a júliusi kategóriázásnál kiderült, hogy nekem kb. 50 után görcsbe áll a kezem 😀

A héten végre találkoztam egy volt osztálytársammal, aki idén szeptemberben kezd az NKE-n valamiféle nemzetközi szakot — első helyen a nemzetközi tanulmányokat jelölte meg, de azt mondta, nem bánja, hogy végül ide vették fel, az ELTE-ből amúgy is elege van. Egyelőre a gólyatáboron vacillált, kíváncsi vagyok, végül elmegy-e — kevesen lesznek az ő szakján, nem úgy, mint a jogászoknál, úgyhogy lehet, hogy megéri kibírni.

Tegnap végre átolvastam a regénykezdeményemet, és írtam is egy kicsit: nem ez lesz életem fejezete, de nagy megkönnyebbülés, hogy még képes vagyok koherens mondatokat alkotni (legalábbis jobbakat, mint amiket a blogomban szoktam 😀 ).

A fényképezőgépem úgy fél éve elromlott, de csak most tudtam elvinni a szervizbe: potom 30 ezer forintért fogják megjavítani, ha egyáltalán sikerül 😦 Az az érdekessége a dolognak, hogy a gép még a Niagaránál beázott, de utána kiszáradt, és évekig kifogástalanul működött, mielőtt végleg beadta volna a kulcsot.

A napokban sokat gondolkodtam rajta, hogy mihez is akarok kezdeni, ha végeztem, milyen szellemben akarok nekivágni a harmadévnek, de mindig oda jutok, hogy muszáj lesz 4-esre vagy 5-ösre teljesíteni a két szigorlatot, amihez jóval többet kell majd tanulnom, mint amire másodéven hajlandó voltam. Azt vettem észre, hogy mindig mindenhol panaszkodom az ELTE-re, pedig a hibák és nehézségek ellenére örülök, hogy itt tanulhatok — erre gyakrabban kéne emlékeztetnem magam, akkor talán kicsit motiváltabb lennék. Ha azt vesszük, engem még semmilyen formában nem bántott a rendszer, még egyetlen egyszer sem kellett UV-t felvennem, tehát nem igazán van okom a panaszra, akkor sem, ha a barátaimmal nem éppen igazságos az intézmény.

Valószínűleg az EGJ1-et lehet majd angolul is hallgatni, aminek nagyon örülök, de sajnos angol szaknyelvet még mindig nem találtam, és azt se tudom, hogy németre hová iratkozzak be. Angolból ILEC-felkészítőt egy nyelviskola tart, de az kb. 2 hónapja létezik (a megszűnt Precedens Nyelvstúdióból vált ki), szóval kérdéses, hogy akarok-e 160 ezret oda befizetni egy féléves tanfolyamra. Profex felkészítő a Pázmányon szokott lenni, van is évfolyamtársam, aki sikeresen szerzett szakmai nyelvvizsgát utána, de azt még nem írták ki.

Németből ezzel szemben a bőség zavara áll fenn: rengeteg nyelviskola hirdet B2-es vizsgával már rendelkezőknek felsőfokra felkészítő tanfolyamot, az aprócska gond csak az, hogy fogalmam sincs, hol van színvonalas képzés, illetve hol indulnak el a tanfolyamok. Csak a Danubiust ajánlották nekem, de az a jelek szerint az megszűnt. A Katedrában a csoportos órák borzalmasak, az ITK-ban és a Goethe Intézetben dettó, a többi meg a hirdetés alapján tökéletesen egyforma.