Több mint egy teljes hónap telt el bejegyzés nélkül, mivel úgy beindult az élet az egyetemen, hogy lassan levegőhöz sem jutok, de majd most. 😁
Tegnap a küldöttgyűlés megválasztott a kari lap főszerkesztőjének, úgyhogy mostantól én felelek mindenért — mióta Cs. elkezdett betanítani, és átvettem pár dolgot, zavaróan jellemző lett a hajnali negyed hármas munka, úgyhogy még bele kell rázódnom a dolgokba, de remélem, nem okozok csalódást.
A Kgy. utáni beüléshez semmi kedvem nem volt, igazából időm sem igazán, de végül erőt vettem magamon, és elmentem ismerkedni, hogy legalább pár nevet megjegyezzek 🍷
A negyedév sajnos nem sokban különbözik az előzőektől, már ami a mentalitást illeti, de nekem nagy könnyebbség, hogy csak a tárgyak felét vettem fel a csúszás miatt. Viszont pont az egyetlen tárggyal, amit meg kéne csinálnom, hogy ne romoljon tovább a helyzetem, nem haladok.
Elkezdtem nézni a Jackie nővércímű sorozatot at őszi szünetben, már az 5. évadnal tartok, és ajánlom mindenkinek 🙂 Kicsit abszurd néha, de nagyon emberi, hús-vér szereplők vannak benne, ráadásul nem csak a karaktereket mutatja be részletesen, hanem a függőséggel járó spirált is.
A metrópótlás érzékenyen érint, mivel a nyáron elköltöztem otthonról, a most felújítás alatt lévő északi szakasz 90%-a érinti a napi közlekedésemet. Plusz 15-20 perc az alvásomból minden reggel. 🚌
Nemzetközi jogból talán megajánlott jegyet kapok, egyébként pedig szerda este (a szülinapomon…) vizsgafelvétel, úgyhogy gondoljatok rám! ❤️💋
Múlt héten a kari lappal az Orientációs Napokon standoltunk, hátha a gólyák kedvet kapnak a jelentkezéshez – páran eléggé érdeklődtek, ugyanakkor még mindig nem sikerült elosztogatnunk a tavalyi ON-ra összeállított gólyaszámot, és az idei szórólapból is maradt. (Az csak belsős érdekesség, hogy a főszerkesztőnknek saját költségen kellett nyomtatnia a promóciós anyagot…). Szerintem az elsősökön leginkább az érződött, hogy harmadik napja tömik a fejüket random dolgokkal a diákmentorok, de persze ez egy klasszikus gólyatáborban sincsen másképp, úgyhogy emiatt nem kaptunk kevesebb figyelmet.
A főszerkesztőnk idén tavasszal végez, úgyhogy a második félévben már csak a ZV előkészítőkkel fog foglalkozni, de szerencsére ősszel még viszi a lapot. Őszintén remélem, hogy sikerül neki minden tárgyát lezárni, mert tavaly az ELTE/TO, ahogy nézzük, nagyon csúnyán kitolt vele. 😦
Ami engem illet, az évkezdés enyhén szólva leszívta az energiáimat, de ettől még igyekszem tartani magam az elhatározáshoz, hogy visszatérek a rendszeres, napi készüléshez — félelmetes, mert szerintem 12. első féléve óta hasonlót sem csináltam. 😀
Az órarendem tulajdonképpen nem rossz, de egy szemináriumra sem jutottam be ahhoz a tanárhoz, akihez szerettem volna (mázlipontok 💪), és nem sokkal a jelentkezés vége előtt büntetőjogból megváltoztatták a szemináriumvezetőt — sajnos már nem volt hová átmenni, minden csoport betelt 😦
Hatályos tankönyvekkel továbbra sem igazán büszkélkedhet az egyetem, vagyis kisebb vagyont költöttem olyan kötetekre, amikből úgy kell majd kibogarászni, hogy mi használható, és mi nem… Viszont szerencsére az új PP-ből kell majd vizsgázni, vagyis ahhoz sincsen könyv, csak a törvények, illetve amit előadáson elmondanak — talán így kisebb terjedelmű lesz az anyag, ugyanakkor mivel tavaly már teljesítettem a szemináriumot, csak másodkézből tudhatom meg, hogy mi a “valódi” elvárás.
Múlt pénteken EKG-n voltam, ma megcsináltattam az alsó bölcsességfogaimról a CT-t, jövő pénteken megyek az új háziorvosomhoz… Szóval az egészségügyis dolgokkal sem lassítottam sokat 😀
A lakást lefoglalózták, és a vevőnknek eléggé sürgős az ügylet befejezése, mert albérletben lakik, úgyhogy remélhetőleg hamar túl leszünk az adásvételen 🙂
Lazításképpen megnéztem a moziban az Itet, hát nem ajánlom senkinek 😀 Szörnyen unalmas és repetitív volt, ráadásul minden logika nélkül. A trailer eléggé jól összefoglalja a film értékelhető részeit, úgyhogy íme:
A reklámok alapján kinéztem magamnak a Fűrész 8-at, de amilyen az én szerencsém, maximum a tévében fogom látni 😀
Jelentem: túléltem az első hetet, már hivatalosan is harmadéves vagyok. 🙂
Az órarendem elég fájdalmas (egy részlete látszik az oldalsávon lévő kollázson), de nincs lyukasórám, és eddig minden tárgy tűrhetőnek bizonyult. A nyelvórám és a differenciált alternatív kurzusok még nem indultak el, illetve néhány szemináriumvezetővel még nem találkoztam, de összességében nagy reményeket fűzök ehhez a tanévhez.
Elhatároztam, hogy milyen irányba fogok próbálkozni diploma után, úgyhogy mostantól ezt szem előtt tartva vehetem fel a kurzusokat (és tanulhatok rendesebben, mert kéne az a diplomaátlag). Az ógörög idén sajnos már nem fért bele az órarendembe, egyrészt így is hulla vagyok, másrészt már megvannak a fakultatív tárgyakból összegyűjtendő kreditjeim.
A tankönyvviszonylat a szokásos: sok minden még nem jelent meg, van, ami nem is fog, de azért néhány tűrhetően hatályos, féltégla méretű kötetet sikerült beszerezni. A polgári perjog a nagy kérdés: a hivatalosan ajánlott könyv szép, nagy betűkkel 400 oldal, azonban a tankönyv, amit mindenki használ, 900 oldal, és nagyítóval kell olvasni 😀 Egyelőre úgy döntöttünk, megvárjuk, a szemináriumvezető mit mond.
A kedvencem a PJ: a 2017-es Ptk.-t kell használni, gépen nem jó, megvenni nem lehet, úgyhogy a kötelmi részt ki kellett nyomtatni, és magunkkal kell cipelni. Egyébként eddig a teljes mai nap különböző jogszabályrészletek és jegyzetek nyomtatásával telt, szerintem kiirtottam egy erdőt. 😀
A közösségbe járásnak vannak határozott előnyei, örülök, hogy találkoztam néhány ismerőssel, akiket egész nyáron nem láttam, viszont az előadások és a csúcsidős metrózás megtette a hatását, úgyhogy most aszpirinen és Coldrexen élek, a Paddy and the Rats koncertet is ki kellett hagynom, ahová már megvettem a jegyet.
Azért tegnap elmentem Varga Bea írástechnikai előadására, ahol ezúttal a pszichés betegségekről, érdekes kórképekről volt szó. Kicsit elvontabb volt a szokásosnál, de nekem tetszett, érdekes volt írós, karakterábrázolós szemszögből megközelíteni azokat a kórképeket, amiket jogi problémák szempontjából vizsgáltunk még elsőben. Jó hír, hogy hamarosan elkészül az írástechnikai könyv, legkésőbb a könyvhétre megjelenik 🙂
AFS-en eléggé elcsúsztunk a kiemeltekkel (2 hetet…), de nagyon sok ajánlás érkezett, ennek pedig baromira örültem, mert hiába, hogy némelyik történet nem felelt meg a kritériumoknak, a szerzők profiljában általában lehet találni másik, a szempontrendszert teljesítő írást — végre beérni látszik a sok felhívásunk. 🙂
Hivatalos hír ebből kicsit később lesz, de befejeztük a kategóriázást: az Együttesek/előadók részlegen csak az nincs alkategóriába sorolva, aminek nem érdemes sajátot nyitni, esetleg nem besorolható. 🙂 Luca hatalmasat hajrázott, én már úgy voltam vele, hogy még négyszáz történetet nincs erőm berakni év közben, úgyhogy majd jövő nyáron, de aztán ő jött, látott, és megcsinálta a hátralevőket — enyhén szólva megkönnyebbültem, hogy nem marad ott egész évre a félbehagyott munka. 😀
A kari lapnál kiírtuk a felvételit: ezúttal talán megelőztük/nem késtük le a többi diákszervezet hirdetését, úgyhogy nem csak olyanok jelentkezését várjuk, akik már elköteleződtek egy másik szervezet mellett. Remélhetőleg jelentkeznek harcra fogható emberek, mert jelenleg annyian se vagyunk, hogy legyen kiből rovatvezetőt csinálni az elballagott/kilépett népek helyett.
A fizetésünket egyébként az egyetem iskolaszövetkezetén keresztül kapjuk (már amikor kapunk bármit is…), ahol be kellett mutatni az érvényesített diákigazolványt, ehhez viszont meg kellett szerezni a matricát — több mint másfél órát álltam sorba a Questurában, jóval zárás után kerültem sorra. Iszonyatosan meleg volt, hatalmas tömeg, zéró levegő, és persze tudálékos biztonsági őrök: az egyik egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy teljesen hiába teszi ki a “személyzet” táblácskát egy ajtóra, ha egyszer a másik irányból szabadon meg lehet közelíteni a területet, és nem tilthat ki minket (vészkijáratot kulcsra zárni nem okos dolog ugye…).
Most pedig tanulásra fel! Remélem, nektek is jól indul a tanév/az ősz 🙂
Mivel idén nem mentünk külföldre nyaralni, elég sokat utaztunk az országon belül — rám még vár egy székesfehérvári látogatás Revánál a jövő héten, de az első beszámolóhoz már épp elég anyag összegyűlt.
Elsősorban Budapesthez közeli helyeket kerestünk, így kötöttünk ki Visegrádon, Szentendrén és Gödön.
Visegrádra én vezettem, és néhány kisebb szívrohamot leszámítva simán megérkeztünk a Fellegvárba — Nagymaros felől kicsit jobb állapotúnak tűnik, mint amilyen valójában. Egyfelől igazán várszerű volt, és nagyon szép környezetben van, a kilátás is gyönyörű, ugyanakkor hihetetlenül lerobbant a hely. A fa elemek gyakorlatilag oszlásnak indultak, a kiállítások semmitmondóak (mind anyag, mint kiírások tekintetében), az utolsó alapos takarítás pedig valószínűleg úgy tíz évvel ezelőtt történt, a viaszfigurák sötét ruháján szó szerint kupacokban áll a por.
Ezek után a királyi palota kellemes meglepetés volt: a kert gyönyörű, látszik, hogy ápolják, és a kiállítások is sokkal színvonalasabbak. A belső helyiségeket különböző koroknak megfelelően rendezték be, az Oroszlános-kút és a Herkules-kút replikája pedig megteremti a hangulatot.
A Reneszánsz Étteremben ebédeltünk, fantasztikusan jó hely, a teraszukról belátni az egész Dunakanyart, és közvetlenül a Salamon-torony alatt fekszik — utóbbiba sajnos már nem tudtunk bemenni, mivel elebédeltük az időt, de a kertje nagyon vonzó, és innen is érdemes készíteni pár fényképet.
Összeállítottam egy videót a képeinkből, ha valaki esetleg kedvet kapott hozzá. 🙂 Jól éreztük magunkat, és mivel augusztus 20-án mentünk, mindenhová ingyenes volt a belépés. A parkolás a várnál fizetős, a városban azonban ingyenes, és elég nagy távolságok vannak, úgyhogy szerintem érdemes kocsival menni.
Szentendrén jóval rövidebb időt töltöttünk, bár ott is rengeteg a látnivaló. Budapestiként kicsit röhejes, de én korábban nem jártam a városban, úgyhogy számomra újdonság volt az óvárosi rész és a Dunakorzó is.
Valahogy az ortodox keresztény templomok eddig szintén kimaradtak az életemből, de ezt bepótoltam a Belgrád székesegyházzal és a Blagovestenska templommal — miután túlestem a sokkon, hogy belépőt kell venni a templomba 😀
A sok festőházból csak a Czóbel kiállítást néztük meg, anyának tetszett, én sajnos nem tudok hozzászólni — festészeti műveletlenségem töretlen. A Görög Kancsóban ebédeltünk, végre megkaptam a nyársat, amire egész nyáron ácsingóztam 🙂
Az oldalsávon lévő kép Szentendrén készült, ez pedig egy jellegzetes utcácska:
Göddel kapcsolatban nem szépítem a dolgot, a strandra mentünk 😀 Csak másodjára sikerült, az első próbálkozásunkkor zárva volt az úszómedence, úgyhogy inkább visszajöttünk a városba, és a Paskálon fürödtünk.
A létesítmény nem olyan hipermodern és makulátlan, mint a reklámfotóikon (mily meglepő…), de összességében nagyon klassz strand. Aránylag minden olcsóbb, mint Pesten, az öltöző kulturált, az értékmegőrző jól hozzáférhető, és hatalmas a terület, úgyhogy sok vendég esetén is jut mindenkinek árnyék. A termálvizek nem vonzanak, úgyhogy azokat a medencéket nem próbáltuk ki, viszont az úszómedence szuper: 28°C-os, vagyis nagyon könnyű belemenni, és az elkerített úszósávoknak hála nem kell folyamatosan labdák elől menekülni.
Ma két éve regisztráltam a WP-re, és kedden lesz két éve, hogy megírtam az első posztomat. 🙂 Nagyon sok minden történt velem azóta, nem gondoltam volna, hogy ilyen sokáig kitartok a blogolás mellett, mivel korábban minden naplószerű kísérletem kudarcba fulladt — igaz, ezt a blogot egyáltalán nem akartam személyesre alakítani, de így sikerült. Köszönöm mindenkinek, aki néha benéz, hogy élek-e még, sokat jelent, hogy vannak rendszeres olvasóim ❤
Az utolsó két hét az egyetemen kisebb rémálommal ért fel, de már túl vagyok rajta, és készülhetek az első vizsgámra. 🙂 Leadtam az évfolyamdolgozatomat, de semmilyen igazolást nem kaptam róla, remélem, nem tűnik el a rendszerben a remekművem. Már csak ki kellene küldenem az opuszt azoknak a szexmunkásoknak, akik jelezték, hogy érdekli őket a felmérésem eredménye, illetve le kellene mentenem a beszélgetéseket, amiket végül nem volt időm felhasználni a dolgozathoz.
Még két ZH-t nem kaptunk vissza, illetve egy jegyemet valamiért nem írták még be, ezeket leszámítva a félév jól sikerült, csak az elektronikus kommunikációból kaptam 4-est (természetesen ez a 3 kredites tárgy). 😀
A vizsgaidőszakra nagy terveim vannak, heti egy vizsgám lesz hat héten keresztül, így remélhetőleg közben marad időm edzeni és napozni (már ha nem fulladunk bele az esőbe még ezen a hétvégén). Egy gyenge pillanatomban vettem egy kontúrozópalettát egyéb tökéletesen felesleges dolgokkal (lásd az oldalsávon), és bár ez valószínűleg minden hardcore feminista halála, a kontúrozás hatalmas poén. Komolyan, mindenkinek ajánlom, olyan, mintha új arcot rajzolnál magadnak, én egyedül próbáltam ki, de gondolom, társaságban még viccesebb 😀
A kari lapnál már csak egy-két cikk van elfekvőben, aztán leállunk a vizsgaidőszakra és a nyárra, talán nem is baj, már mindenkin érződött, hogy sok volt a jóból a szemeszter utolsó pár hetében. (Egyébként hihetetlen, milyen kicsi a világ, a leköszönő főszerkesztőnk is merengős volt, és olvasta a Nem akartamot 😀 És a helyesírási segédletem stílusa lett neki ismerős, hát azt hittem, ott halok meg xD )
Pénteken voltam Varga Bea írós előadásán, elsősorban fantasy/sci-fi íróknak szólt, de látókör-szélesítésre mindenképpen jó volt nekem is 🙂 Szeretem, ahogy Bea előadja a dolgokat, az a péntek esti könnyed hangulat kellett a lelkemnek az utolsó hét után. Sokan voltunk, többen, mint a nem zsánerspecifikus témáknál, szóval itt is látszott, hogy most a kitalált világok az igazán menők.
A világépítés kapcsán csomó minden felmerült, ami szerintem a teljesen realista írásoknál is fontos, sőt talán fontosabb, mint a fantasynál, pl. társadalmi-politikai viszonyok tisztázása, a karakterek státuszához illő cselekmény és viselkedés, szóval ezekre jobban fogok figyelni a jövőben.
Az előadáson felmerült Borsa Brown Az arab c. regénye, és egészen kedvet kaptam hozzá, de végül Az arab szeretőjét választottam, most olvasom: eleinte félbe akartam hagyni, mert nem tetszett, de azt hiszem, megtaláltam a kellőképpen távoli pontot, ahonnan nagyon is tudom értékelni a regényt — aki akar egy mélymerülést a magyar valóságba némi családi drámán keresztül, annak nagyon ajánlom, csak az azonosulási kényszert kell kiiktatni. Fogok róla molyos értékelést írni, szerintem még ma befejezem. 🙂
Már a Downton Abbey 6. évadát nézem, sajnos hamarosan vége, de már elkezdtük a Sopranost, úgyhogy nincs baj. Illetve a Fear the Walking Deadet imádom, kár, hogy csak heti egy epizódot adnak a második évadból. (Egyszer a változatosság kedvéért fogok majd olyan sorozatokat is nézni, amiket most néz a világ többi része 🙂 )
én ezt a csodálatos ajándékot kaptam kykykétől: Emberből patkány
Peter Pettigrew nem az, akinek mutatja magát, azt azonban még ő maga sem tudja pontosan, hogy ki lesz, vagy hogy ki akar lenni. A hetedéves Petert kételyek gyötrik, sötét vágyak vezérlik, miközben már a barátait sem érzi olyan közel magához, mint annak előtte. Nem tud mást, csak azt, hogy ő nagyobb dologra hivatott, mint James és Sirius árnyékában kujtorogni, hogy jutalomra, elismerésre méltó, és ezért hajlandó bármit megtenni… Legalábbis majd egyszer biztosan.
Egyesek belerokkannak a háborúba, másokból az életveszély hozza ki a legtöbbet – Sirius közéjük tartozik, sosem hátrált meg a kihívásoktól. Azonban mikor betolakszik a halál az életébe, még ő is kénytelen szembenézni önmagával.
Részemről ez egy nagyon jól sikerült Üst volt, Nórinak jobban tetszett a történet, mint reméltem, ráadásul sikerült időben leadni 🙂 Még sokáig fogok visszajárni olvasgatni, mert rengeteg ajándék érdekel, csak egyelőre nem volt érkezésem rávetni magam a történetekre.
Egyébként a Nyctophilia Kihívásról is sok történet rajta van a listámon, de azok mind google doksiban kerültek fel, amit bajos telefonról olvasni, úgyhogy egyelőre azokhoz sem jutottam el.
Olvasás terén hamarosan jövök egy Anita Blake témájú kirohanással, hogy itt vagy molyon, az még kérdés, mert nem tudom, mennyire fogok tudni a legújabb kötetre szorítkozni. Egyelőre annyit, hogy már tudom, miért mindig az AB köteteket olvasom ki először: oldalanként egy sor bőven elég, hogy képben maradjak.
A hétvégén jogszoc vizsgára készülve elolvastam több mint 200 oldal tanulmányt, ami gyakorlatilag teljesen átfutott az agyamon, viszont az utolsó darab nagyon érdekes volt: A párbajképes társadalom Eliastól hihetetlenül aktuális, már ami a diákszervezetekre vonatkozó részeket illeti. Lehet, hogy már pont párbajozni nem kell, de egyébként minden pontosan ugyanúgy működik, ami elég félelmetes.
A vizsga egyébként jól sikerült, ötöst kaptam, az alkotmányjognak viszont még mindig nincs eredménye.
Egy barátnőmtől kaptam karácsonyra egy nagyon cuki pillecukor párnát, ő csinálta 🙂 Ő tőlem csak egy hógömböt kapott, de a kézügyességemre tekintettel talán jobb is így.
Mostantól karácsony végéig pihenni fogok, és valószínűleg anyával megsütöm életem első mézeskalácsát 🙂
Elsősorban a félév vége, de átvitt értelemben is, annyi minden várható ebben a pár hétben.
Szülinapi eufóriámban nem írtam róla, de a vizsgafelvétel jól sikerült, mindenből mehetek a kiszemelt időponton, ugyanakkor kénytelen voltam felvenni egy vizsgát mindjárt az első hét közepére, ami automatikusan üti a Meri Talit 😦 Viszont ez itt a reklám helye: december 12-én lesz, dec. 4-ig lehet jelentkezni.
A héten megírtuk az alkotmányjog évfolyamzh második felét, a jogesetmegoldást, de a csoport fele már a múltheti teszten kiesett — nem vagyok együtt érző típus, szerintem megérdemli a bukást, aki egész évben nem csinál semmit, de ez nagyon meglepett, a csoportunk két nagyon erős tagjának sem sikerült (a javítójuk még rosszabb lett az eredetinél…), pedig nálam mindketten többet tudtak.
Egyébként én is azért vesztettem olyan sok pontot, mert az egész teszt úgy volt megcsinálva, hogy X (általában 2) hiba felett az egész feladat 0 pont — sajnos szemináriumon nem gyakoroljuk a típusfeladatokat, valószínűleg nekem azért ment, mert tavaly más tanár csoportjában voltam, de ez így hihetetlenül igazságtalan. A rajtunk gyakorló PhD-s (?) nagyon kedves és előzékeny ember, tényleg olyan, akihez öröm járni, csak éppen a vizsgára egyáltalán nem készít fel. Ráadásul a jogesetek eredményét még nem tudjuk.
Egyébként molyon pont most érdeklődött valaki, hogy milyen is a Karon, megéri-e felvételizni, azt hiszem, jó, hogy nem azután láttam a kérdést, hogy a csoport felét kirúgták. Már értem, mitől javult meg annyira a vizsgaátlag: ha el se mehet vizsgázni, aki rossz tanárhoz került, nincs miről beszélni.
Szerdán volt lapzárta, egész héten cikkeket javítgattam, szerintem nagyon király lesz a decemberi számunk, már ha egyszer mindenki leadja az írását — van, ami még hozzám se jutott el olvasószerkesztésre.
Jövő szerdán vizsgázom vezetésből, már csak egy órám lesz előtte, úgyhogy szurkoljatok 🙂 Már önmagában a tudat, hogy az oktató nem akarja, hogy megbukjak, sokat segít. A parkolással vannak gondjaim, a Rover kb. 2x akkora, mint az előző kocsi, és vannak olyan rossz szokásaim is, amiket még nem sikerült kinevelni belőlem, de azért van remény, főleg ha nem próbálnak meg dupla záróvonalon leelőzni, miközben arra várok, hogy bekanyarodhassak.
Egyébként egy ideje megjelent az új Anita Blake, én a “minek vettem meg” állapotban vagyok épp, de még csak az elején tartok — állítólag ez visszatalál a korai könyvek hangulatához, hát kíváncsi leszek.
A cím elég sokatmondó, szenvedek ezerrel, mint azt FB-on már kifejtettem, de azért minden rendben.
AFS-en véget ért a Halloween-hét, itt vannak az eredmények. Szerintem érdemes elolvasni a 100 szavasokat, nagyon ötletesek (és igen, még ebben az életben be fogom másolni a pontjaimat és a kritikáimat). 🙂
A szerdai büntetőjog évfolyamzárthelyit még nem javították ki, nem hiszem, hogy megbuktam volna, de azért jó lenne tudni, mert jövő szerdán lehet javítani, ha szükséges — egy nappal az alkjog előtt. Nem nagyon értem a rendszert, olyan, mintha két vizsgaidőszak lenne: egy novemberben, aztán majd még egy december-januárban, nem igazán érzem át, hogy mekkora különbség lesz az AJ vagy a BJ tudásomban még két előadás hatására (nagyjából ennyivel többet kérnek majd számon).
A vizsgafelvétel szerda estére esik, ami fantasztikus a ZH szempontjából, de ma végre az utolsó tárgyat is felrakták, úgyhogy legalább tervezni lehet.
A kari lap karácsonyi száma meg fog jelenni nyomtatásban, abban valószínűleg lesz egy részcikkem, de még hozzá se kezdtem (valószínűleg mások se csináltak még semmit, egyelőre egy kósza bekezdés se jött hozzánk javításra).
Egyébként írás terén magamhoz képest nagyon eredményes vagyok a hónapban, az üstös párom nem fog ajándék nélkül maradni. A másik történetemmel kapcsolatban is megvilágosodtam a büntetőjog hatására, úgyhogy jó hét volt, már csak el kellene jutni addig az ötletben.
Olvasás terén borzasztóan állok, a DP-t kb. fél éve nem bírom befejezni, a Green-könyvet szintén felfüggesztettem, kezdem szégyellni magam. Mentségemre szóljon, hogy mostanában már tévét se nézek, csak alszom előtte, és nagyon örülök, hogy még sehonnan sem hiányoztam, így most itthon maradhatok tanulni.
Mostanában valahogy a Könyvmolyképző borítóival van tele a Facebookom, érdekelne, ki mit gondol a jelenségről, nekem elég ambivalens érzéseim vannak: nem értek a grafikához, és nem tudom, mivel lehet eladni a könyveket, de nekem a pályázatos tervek mind jobban tetszettek, és kicsit fura, hogy sorozatban pályáztatnak meg borítókat, hogy szinte mind helyett másikat válasszanak. Értem az abszolút mérce melletti érveket, igazából az a fura nekem, hogy a sorozatos sikertelen pályázatok ellenére folyamatosan újakat hirdetnek.
Egyébként ha valaki még nem látta volna, meghirdették az új Aranymosást, aki érzi az erőt, törjön előre. Varga Bea fog tartani írástechnikai előadást, én sajnos nem tudok ott lenni, de valaki menjen el és okuljon helyettem. 🙂 Baromi csábító ez a szerkesztői tanfolyam is, vérzik utána a szívem, de sajnos biztos nem fér bele a következő félévembe az évfolyamdolgozat mellé, úgyhogy meg sem próbálkozom vele, de szintén menjen valaki helyettem 🙂
ELTE-hallgatóként azokhoz a szerencsés egyetemistákhoz tartozom, akik október 23. után egy héten keresztül regenerálódhattak, felkészülhettek a félév második felére — ez nekem csak részben sikerült.
A szünet előtti héten építkezés volt nálunk, felhúztak egy falat a teraszunkra (korábban is ott volt), emiatt a hosszú hétvége takarítással, bútormozgatással és hasonló nyalánkságokkal telt, a hét elején pedig ezermester pályafutásom is útnak indult — örömmel jelentem, hogy egész profi vagyok fugázásban 😀
Egész októberben nem voltam táncolni, sajnos nagyon sokat kellett tanulnom/készülnöm a számonkérésekre, így a héten 5 órán is részt vettem — nem túl egészséges, de talán jobb, mintha egyáltalán nem mozognék.
Szükségem volt néhány új felsőre, úgyhogy egy fél nap elment az Árkádban — mindenkinek nagyon ajánlom a Terranovát, ha pólóról van szó, hivatalosan is ez a kedvenc boltom. Nem kellett volna, de beszereztem egy új télikabátot is (fehér és karcsúsított, beleszerettem ❤ ).
Levágattam a hajam, az eredmény itt látható:
AFS-en elindul a Halloween-hét, ma éjfélig még várjuk a 100 szavasokat, jövő héten pedig lehet pontozni — Selly nagyon cuki díjakat és emléklapokat csinált, szeretnénk kiosztani őket. 🙂
A kari lapnál volt némi kavarodás, és még mindig nincs online megjelenés + visszadobták az összes ösztöndíjpályázatot, mert máshonnan kapunk majd zsebpénzt, de ettől eltekintve minden a normális kerékvágásban halad, ma becsúszott egy 48 oldalas kis szösszenet, aminek a felét nekem kellett kijavítani, de túl vagyunk rajta, ha a trehányság ölne, még jogon is jutna mindenkinek ösztöndíj.
Ma megcsináltam a jogszoc beadandómat (terepnapló egy vallási eseményről, jó volt éhgyomorra meghallgatni, hogy szerencsétlen leszek életem végéig, ha nem megyek szentségimádásra), és voltunk a nagymamáméknál, már egészen profik okostelefon-használatban — annyira, hogy Mamát akadályozza, hogy régi az operációs rendszer 😀
Selly válaszolt a Liebster Award kapcsán feltett kérdésekre.
A szünetben szerettem volna sokat tanulni és írni, ez csak minimálisan sikerült, de semmi pánik, megoldom… valahogy 😀
Múlt szombaton került megrendezésre az ELTEPress Akadémia, aminek az első felén én is részt vettem.
Egyfelől nagyon hasznosnak tartom, hogy van lehetőség az egyetem többi kari lapjának tagjaival ismerkedni, illetve mindannyiunk számára fontos témákat átbeszélni, ugyanakkor többre számítottam.
Az első előadás a tipográfiáról szólt, az előadó nagyon szemléletesen fejezte ki magát, borospoharakkal és teáscsészékkel zsonglőrködött, ugyanakkor az egész mondanivalója kimerült annyiban, hogy ne Comic Sans betűtípussal adjuk le a doktori disszertációnkat.
Ezután rövid ismerkedős játék következett, ami meglepően flottul ment, kérdéseket kellett feltenni egymásnak egy lapról — nem meglepő, de a lányok nagy többségben voltak.
A helyesírási előadás volt az utolsó, amit meghallgattam, de majdnem agyvérzést kaptam tőle (és a szerkesztőségünk többi tagja is). Egyrészt teljesen logikátlanul bizonyos részeknél beszélt az új szabályzatról, másoknál nem, így azt sugallta az előadás, hogy ahol nem emelte ki, ott nem változott semmi, másrészt teljesen belekavarodott a mondandójába, és ez odáig vezetett, hogy nálunk a gondolatjel az em dash (ez csak egy példa!). A poén az volt, hogy utána tollbamondást írattak az új helyesírás szerint (benne volt a Mariann-nal, amikor pl. az e körüli változtatásokat egy huszárvágással átugrotta az előadó).
Ezután elmentünk műhelyezni, ahol a különböző újságok szervezeti felépítéséről, munkamegosztásáról, felületeiről beszélgettünk, nagyon érdekes volt megismerni a többiek rendszerét, engem megerősített, hogy mi csináljuk a legjobban, de volt, akinek meg ötleteket adott, hogy hogy kellene átalakulnunk 😀
Sajnos nem tudtam végig maradni, így a mi főszerkesztőnk előadásáról lemaradtam, de olyan sokan el se jöttek (az újak közül csak a barátnőm, akit én szerveztem be…), hogy szerintem bőven túlteljesítettem a feladatot.
Ez tökéletesen összefoglalja a hetemet 😀
A kari lapunk hamarosan tényleg megjelenik, már feltöltés alatt vannak a cikkek, viszont emiatt egész múlt héten javítgattam, és nagyon igyekeztem nem túlmenni a korrektori szinten — büszke vagyok magamra, három-négy rövid megjegyzésnél többet egy cikkbe se tettem, sőt volt, amelyikbe egyet sem! Lehet, hogy majd kapunk némi zsebpénzt a munkánkért, de még nincs meg a pályázat eredménye.
A múlt héten három ZH-t írtunk, természetesen csütörtök-pénteken az összeset, nem volt túl jó élmény, szerintem a véres részleteket mindenki el tudja képzelni 😀
Szombaton Revával találkoztam, sajnos a rossz idő miatt nem tudtunk túl sokat időzni a szabadban (a Szent István Parkban minden tiszta víz volt), úgyhogy három helyre is beültünk, de jól éreztük magunkat, ezzel fejeztük be a napot:
A vasárnap sajnos már nem sikerült ilyen jól — kettéválasztatjuk a teraszunkat, ami kizárólag egy méretes (és drága) fal építésével lehetséges, emiatt el kellett pakolni a szobámat, azon hordják keresztül a téglát. Ez azt jelenti, hogy a héten felszorultam az emeletre, ami nem nagy baj, csak kényelmetlenség.
A baj ott kezdődik, hogy apukám, aki a szomszéd lakást árulja, alá talált írni egy olyan adásvételi szerződést, amiben nem a saját, hanem az én kocsibeállómat adja el (természetben jól jelölték meg, csak a nyilvántartást nem sikerült eltalálni). Egy az, hogy szerinte erről kapok értesítést a Földhivataltól, gyakorlatilag nem jött semmi, a másik, hogy ő és a vevője a vevő láthatólag teljesen inkompetens ügyvédjétől várják ennek a problémának az orvoslását. És még nekem lett mondva, hogy ne jogászkodjak, mikor felvetettem, hogy talán keresni kéne egy olyan szakembert, aki megnézi, mit akar hova bejegyeztetni, nem csak bemondásra nyújtogatja be a papírokat, ahová jólesik. Azt meg inkább nem akarom tudni, hogy mekkora alkoholos befolyásoltság kell ahhoz, hogy diplomás ember anélkül aláírjon, hogy megnézze, mi az.
Ez a vasárnapot eléggé elintézte (BTW a falat is azért építjük, mert fene se tudja, sikerült-e/megpróbálta-e egyáltalán elmagyarázni a vevőinek, hogy a mi teraszunk közepén volt egy fal, ami kitakarja a kilátás egy részét, és valamikor vissza lesz építve), vasárnap akartam megcsinálni az Üstös történetem vázlatát, de mire végeztem a némettel, ami helyett a postán várakoztam, kiégett az agyam.
Bennem már csak az tartja a lelket, hogy péntektől szünet van, remélem, mindenkinek megvan már a pihenési terve a hosszú hétvégére.
Tigi Napjai 