Az előző bejegyzésemből talán nem egyértelmű, de a szemeszter első hete aránylag nyugalmasan telt — ehhez képest a második héten nagyon kellett igyekeznem, hogy ne csússzon ki a talaj a lábam alól.
Tanulmányilag a szokásos mederben haladt minden, megtartották az első szemináriumokat is. A portaszolgálatot a változatosság kedvéért ismét lecserélték, az új embereknek pedig fogalmuk sincsen, merre hány méter, vagy hogy melyik terem hol található, így folyamatosan rossz kulcsokat adnak ki, ami miatt az esetek többségében az órák első 15 percét kulcsra, esetleg még egy másik kulcsra való várakozással töltöttük.
Munkajogból ugyanannál vagyok, akihez előző félévben kerültem, és szerencsére már az első szemináriumon is elég sokat haladtunk, ugyanakkor a tanszéki policy miatt a következő órán már ZH-t is kell írunk a féléves anyag feléből, vagyis többnyire olyasmiből, amit nem vettünk át — a rendszer kiválóságát mutatja, hogy amíg munkajogból csak minden második héten van óra, jog- és állambölcseletből minden héten találkozunk.
Ha már JÁB: az előző szemináriumvezetőm nem indított kurzust, úgyhogy egy elég alternatív nénihez kerültem, aki hatvan percet töltött a tematika ecsetelésével, aztán szélnek ereszette a társaságot úgy, hogy jövő héten nem tart órát, az azutáni két héten pedig a PhD hallgatóját küldi be majd maga helyett, mert elutazik 👍Amúgy kedves, vicces és jófejnek tűnik, de mivel ebből a tárgyból kell majd záróvizsgát tennem, az élvezeti érték nekem kevésbé fontos, mint a hatékonyság.
A pénzügyi jog szemináriummal kapcsolatban vegyesek az érzéseim: a tanszékvezető csoportjában jutott nekem hely, amivel alapvetően nincs gondom (valamiért sokan nem szimpatizálnak vele), de az első három héten hozzánk jár be egy teljes másik csoport is, ami miatt kb. annyian voltunk a foglalkozáson, mint egy átlagos előadáson. Nekem tetszik, ahogy ez a tanár oktat, abszolút készségfejlesztő módon tartotta az órát, kerestünk a jogtárban, kapcsolódó hivatkozásokat nyitottunk meg, szóval 100%-os szellemi jelenlétet követelt az anyag követése, de mivel az előző félévben semmi hasonlót nem csináltunk, úgy éreztem, hogy ő sokkal nagyobb tudásbázisra épít, mint ami nekem van — és az nem sokat segített a felzárkózásban, hogy a csoport többsége rá se bagózott az egészre, vagyis kb. mindenki beszélgetett körülöttem.
A kari lapon is sokat kellett dolgozni a héten: megtartottuk az első rendes szerkesztőségi ülést, ami után órákat beszélgettünk a helyettesemmel az egyik rovatvezetővel, hogy öntsünk belé némi lelket, mivel szerencsétlen kikészült az előző vizsgaidőszakban, és nagyon összejöttek neki a dolgok erre a félévre is — remélem, tényleg elmegy a kari tanácsadó pszichológushoz, az pedig nem fogja valami mondvacsinált ürüggyel lepattintani, mert ilyen tehetséges, szorgalmas ember kevés van a karon, és nagyon kár lenne, ha azért hullana ki, mert a közgáztanszék szemétkedik vele, meg néhány elszállt idióta lenézi, amiért egy bizonyos megyéből származik. (Halál komolyan azt hittem, hogy ilyen csak a filmekben van, de nem: a XXI. századi Budapesten vadul diszkriminálnak, ráadásul pont a joghallgatók azalapján, hogy ki melyik tájegységen született 🤮)
A HÖK elnökkel csak csütörtökön tudtam beszélni, ami elég késői volt, mivel mi kedden tartjuk a szerkesztőségi üléseket, ráadásul a küldöttgyűlés szintén aznap estére esett, szóval nem maradt sok lehetőségünk megemészteni, amire jutottuk — nem mintha áttörést értünk volna el, főleg mivel az anyagi kérdésekkel kapcsolatban mindenre azt válaszolta, hogy majd térjünk vissza rá pár héttel később.
Emellett most ő hozta fel, hogy talán jobb lenne a lapnak, ha a HÖK-től függetlenül működne, én meg csak azt tudtam mondani, amit eddig is: ha jó a viszony, és most az, nekem tök mindegy, és szerintem felesleges adminisztratív szaltókat igényelne nemcsak kari, hanem egyetemi szinten is, de felőlem csinálhatjuk, ha ők/a szerkesztőség ebben látják a jövőt, mert a lap szempontjából biztosan sok előnye van a dolognak. Szóval a jövő keddi program az, hogy nyilatkoztatom erről a szerkesztőséget, főleg mivel én csak áprilisig vagyok főszerkesztő, tehát a folyamat végével jó eséllyel az utódomnak kellene törődnie.
A KGY a szokásosnál is rosszabb volt, főleg mivel kb. kétszer olyan hosszan tartott. A pozitívum, hogy határozatképesek voltak, és novembertől mostanáig elfogadták az összes beszámolómat — erre eddig azért nem került sor, mert bár decemberre sikerült lebonyolítani a választásokat, a képviselők mostanáig nem ültek össze, vagyis a vizsgaidőszakban interregnum volt.
Az esemény csúcspontján megpróbáltak kiadni egy díjat, és ennek érdekében nyílt szavazást rendeltek el (személyi kérdésben, ahol az érintettek is jelen vannak, remek ötlet…), csak közben rájöttek, hogy nem tudják, milyen szempontokat kéne figyelembe venni (szabályzat ugyanis nincs), úgyhogy a szavazás közben inkább meggondolták magukat, és arra jutottak, hogy létrehoznak egy bizottságot, ami megírja a szabályzatot a díjhoz (visszamenőleges hatállyal, miért ne…), és legközelebb ennek a birtokában fognak végleges döntést hozni. Magyarán az egész arra volt jó, hogy nagyon megbántsák az egyik évfolyamképviselőt, aki nulla szavazatot kapott tőlük, mikor olyan ellenfelei voltak, akik már nem is hallgatók.
Minden nap olyan fáradtan értem haza, hogy csak bezuhantam az ágyba, és már aludtam is — mostanában “egészségesebben” alszom, vagyis az ébrenlétem többsége nappalra esik, ami jelentős javulás, de még mindig 10 órákat alszom, ami több a normálisnál. Szerdán reggel például be volt kapcsolva az ébresztőórám, de kinyomtam (erre nem is emlékszem), és mire magamtól felébredtem, már lemaradtam az aznapi előadásról. Jelenleg ezt annak tudom be, hogy végre ismét elkezdtem mozogni, és ha hozzászokik a szervezetem a fizikai terheléshez, minden egyenesbe jön, de nem akarok elhamarkodott következtetéseket levonni.
Az egyetemtől független (ebben a hónapban egyértelműen a legjelentősebb) sikerem, hogy kipréseltem a Postából az igazolást, amiben elismerik, hogy valóban elvesztették a parkolási engedélyemet tartalmazó levelet, amit még decemberben küldött nekem az önkormányzat, és ennek a birtokában ki tudtam követelni az önkormányzattól az új engedélyt.
Elég csalódott vagyok, mert XIII. kerületiként az önkormányzattal kapcsolatban (még az ügyintézéssel is!) mindig jó élményeim voltak, ezúttal azonban nyitvatartási időben nem akartak beengedni, hiába csengettem, aztán mikor rájöttek, hogy nem fogok elmenni, amíg ki nem nyitják (égett benn a villany), megpróbáltak lerázni, és csak akkor adták oda a matricát, amikor ez nem sikerült — egyébként ha mindezt nem teszik, kb. fél perc alatt megszabadulhattunk volna egymástól, mivel összesen egy darab aláírásra volt szükségük tőlem, még a személyimet sem kérték el, a pótmatricám meg ott hevert egy irattartó legtetején…
A jövő hétre is alakulnak már a programok: amellett, hogy be kell tanítani egy új rovatvezetőt, a felvételi eljárásunk is lezárul, így valószínűleg interjúztatni fogunk. Emellett csütörtökön ELTE Press Akadémiára megyünk, ahol nekem is kell tartanom egy rövid prezentációt, és kedden a függetlenedési kérdés miatt szintén találkozunk mindenkivel. Szeretnék eljutni a nemzetközi irodánkba is, ami egy héten összesen három órán át fogad feleket, emellett terápia, orvos, és lehet, hogy pénteken Miskolc az agrárverseny miatt. Családi vonalon vasárnap anya, hétfőn apa, mamiék valószínűleg kizárólagos alapon szerdán, és emellett egyetem, illetve ha lehet, edzés. 😅
Mini programajánló a végére: Meri altertali időpontról lehetett szavazni a Discordon 😉
Tigi Napjai 