Tanulmányok · Utazás

Kréta és a nyár vége

Nyaralási beszámoló

Idén Krétán nyaraltam két héten át, és bár ez a beszámoló jelentősen elkésett, legalább az út képeit időben feltöltöttem Instagramra és a Facebookra is — a legjobbak pedig még mindig megtalálhatóak a kiemelések között.

Ezúttal egy olyan szállodába mentünk, ahol évekkel ezelőtt többször is nyaraltunk, így elég konkrét elvárásokkal érkeztünk — a hotel kertje szerintem éppen olyan hangulatos, mint korábban volt, ugyanakkor mintha liliputi méretűre zsugorodott volna terület a szomszédos településsel, Maliával együtt: gyerekként úgy tűnt, hatalmas távolságok vannak a városban, sőt a parkban is.

Sajnos a szálloda közönsége jelentősen megváltozott, és az all-inclusive ellátás bevezetésével az éttermek, bárok színvonala jelentősen csökkent, így volt pár kellemetlen találkozásunk mind a személyzettel, mind a többi vendéggel, de ez nem rontotta el a nyaralást.

Elsősorban passzív kikapcsolódásra vágyva mentünk, így többnyire csak úsztunk a tengerben vagy valamelyik medencében, esetleg hevertünk a pálmafák alatt, azonban két kirándulás még így is belefért a programba.

Mivel sokszor jártunk a szigeten, a szervezett helyi utak többségére már befizettünk egy ponton, Chrisi és Elafonissi azonban következetesen kimaradt, mivel ezek “csak” strandolós helyek. Chrisi Kréta déli részén található, Natura 2000 terület és Európa egyik legdélebbi pontja gyönyörű, ám kissé sziklás tengerparttal. Mindent összevetve szerintem megérte keresztben átbuszozni a szigeten, utána pedig hajóra szállni, hogy eljussunk erre az igazán különleges partszakaszra.

Elafonissivel kapcsolatban sokkal vegyesebbek a benyomásaim: hatalmas tömeget szállítanak a rózsaszín homokos, melegvizes öbölbe/félszigetre, ugyanakkor a rengeteg turista ellátásának a körülményei nem biztosítottak. Bár páratlan élmény volt több tíz méteren át gyalogolni a langyos, sekély tengerben úgy, hogy csak a bokámig ért a víz, nagyságrendekkel jobb lett volna a kirándulás, ha nem kell szó szerint átlépni másokon. Sajnos mi öt órás buszútra laktunk Elafonissitől, és utólag azt mondanám, hogy ennyi időt nem érdemes rászánni a partszakaszra.

beach-164656_1280
Elafonissi

A kedvenc programom továbbra is a Happy Train, a környéken közlekedő, kisvonatot imitáló buszféleség, bátran ajánlom mindenkinek, mivel ez a legegyszerűbb és leggyorsabb módja, hogy az ember kiszúrja az új, érdekes éttermeket, szállodákat, és persze a legvonzóbb szupermarketet (Krétán minden bolt, ahol van egy fagyispult, már szupermarketnek nevezi magát 😀 ).

A közlekedés teljesen simán ment, bár elég élénk érdeklődéssel követtük a fapados légitársaságok sztrájkjait, csomagokkal kapcsolatosan változó policyját, minket végül egyik sem érintett, gyakorlatilag késés és atrocitások nélkül utaztunk.

A jó hír, hogy két teljes fejezetet megírtam kézzel, a rossz hír, hogy lassan három hete nem jutok el oda, hogy végre legépeljem az anyagot. Mindent összevetve azonban ez jelentős előrelépés, mivel így már csak az utolsó fejezet van hátra a regényemből!

Vége a szünetnek, avagy a 9. szemeszter

A nyári szünet gyorsan elrepült (meglepő, újító kifejezés, tudom…), az utolsó pár hétben főleg azzal foglalkoztam, hogy felkészüljek az őszi szemeszterre testben és lélekben egyaránt.

Idén a OneNote appba fogok jegyzetelni az új minilaptopomon, és bár még csak két előadáson voltam, máris imádom a rendszert — a kari lap összes anyagát itt tartom, ide írom fel a megbeszélendőket, itt fogalmazom a körleveleket, és remekül működik, sokkal hatékonyabb, mint külön fájlokba és füzetekbe dolgozni, szóval bátran ajánlom mindenkinek.

A Trello magáncélokra való használatában már nem vagyok olyan biztos, mint pár hónapja: amíg volt időm/kedvem beállítgatni mindent, és telefonon vagy laptopon nézegetni, hogy mit kell csinálnom a következő pár napban, nagyon jól működött, most azonban, hogy visszamentem az egyetemre, sokkal célravezetőbbnek, praktikusabbnak tűnik fogni egy papírfecnit, és leírni rá egy hagyományos listát a teendőkről. (A kari lapnál azonban továbbra is életmentő a program, szóval egy szavam sincs…)

Az órarendemet a lehetőségekhez képest nagyon jól összeállítottam, és mivel a TO végül csak beállította a pontszámomat, hogy úgy érzékelje a Neptun, mintha negyedéves lennék (a tárgyaim tüöbbége 7. szemeszterre van előírva), nem is került nagy erőfeszítésembe.

Idén esedékes a második évfolyamdolgozatom (illetve már tavaly meg kellett volna írni, de csúszóként elhalasztottam), aminek a témája valószínűleg a fanfiction lesz a magyar szerzői jogi szabályozásban. Nagy reményeket fűzök a konzulensemhez, mivel simán elvállalt, és azonnal válaszolt nekem, úgyhogy a héten rendesen fel fogok készülni az első személyes megbeszélésünkre, nehogy már szeptemberben megbánja, hogy igent mondott…

Mivel az előző dolgozatot empirikus kutatás alapján írtam, ahhoz aránylag kevés forrást használtam, most viszont a téma jellegéből fakadóan rá kell szívódnom az adatbázisokra — beiratkoztam az összes szóbajöhető könyvtárba, de az Országgyűlési Könyvtárba nem merek egyedül bemenni, szóval kivárom, amíg valamelyik barátnőm is rászánja magát. 😀

Amúgy sokkal könnyebb lenne az élet, ha az ELTE legalább a legalapvetőbbekre előfizetne… Pl. tegnap este le akartam tölteni a Tpt. kommentárját a távoli asztalon át elérhető jogtáron keresztül, és persze az volt a válasz, hogy nincs hozzáférésem… Magyarán amit a Kar biztosít a hallgatóknak, az a net.jogtar.hu szolgáltatása kicsit szebb felületen 😡

Szeretnék jelentkezni az Agrárjogi Tanszékre demonstrátornak (a közhiedelemmel ellentétben az agrárjog nem földtúrással foglalkozik 😀 ), és a tanszékvezetővel való mai megbeszélés alapján elég jó esélyt látok rá, hogy sikerülni is fog (olyan cuki és hihetetlenül okos bácsi, imádom a szarkazmusát ❤ ), ugyanakkor emiatt izgulok is egy kicsit, mivel korábban egyik tanszékhez sem volt semmféle közöm sem demonstrátorként, sem TDK keretében.

Két némettanfolyamra is befizettem az egyik barátnőmmel (egy általános C1 kurzusra az ELTE Origó Nyelvi Centrumnál és a Pázmány német jogi szaknyelvi óráira), és ha minden jól megy, május környékén szeretnék tenni egy felsőfokú nyelvvizsgát. Sajnos a nyáron egyáltalán nem ismételtem se szókincset, se nyelvtant, de bízom benne, hogy valami azért vissza fog jönni.

workshop-2209239_1920

Jurátus

A kari lappal volt a legtöbb munkám az elmúlt hetekben — jóformán mást sem csináltam, mint a hatékony évkezdéshez szükséges dolgokat intéztem. Az új főszerkesztő-helyettesem hála Istennek nagyságrendekkel önállóbb és hatékonyabb, mint az elődje volt, így némi teher lekerült rólam, de így is időigényes mindent előkészíteni, amíg a többiek még azon gondolkodnak, egyáltalán felutazzanak-e Budapestre az első tanítási hétre 😀

Az Orientációs Napokra standot kellett készíteni, ehhez volt két megbeszélés, plakátokat és szórólapokat kellett nyomtatni (persze nem sikerült az ELTE szerződött nyomdáján keresztül, miért is sikerült volna…), keresztrejtvényt kellett tervezni, és utána egy teljes délelőttön át kellett agitálni a gólyákat, hogy jöjjenek hozzánk szerzőnek, korrektornak stb.

Idén elindítjuk a levelezőlistánkat is, így a hírlevelek formátumának a kidolgozásával rengeteg időt töltöttem (semmi extra, de html-es szerkesztővel formázgatni nem leányálom), ahogy a MailChimp megfelelő beállításával is, aminek a csúcspontja az volt, amikor felugró ablakhoz való java kódot kellett beillesztenem a honlapunk kódjába — épp csak a szívem nem állt meg a félelemtől, hogy mindent tönkreteszek egy kattintással, de szerencsére összehoztam. 🙂

A szokásos tagellenőrzés mellett a HÖK-kel is volt pár megbeszélésem (minek nekünk annyi pénz [azt sem tudják, mennyi], és már a fél elnökség lemondott, de mindegy…), és bár kedvelem  az elnököt, olyan idealista, akivel a gyakorlatban nagyon nehéz bármit is elintézni. Most éppen ISSN számot szeretne a lapnak, hogy utána pdf formátumban adjunk ki tudományos különszámot, mert ilyet látott egy Zágrábból idelátogató HÖK-nél 😀

Sajnos az egyeztetéseknek nincs vége, holnap el kell mennem az elnökségi ülésre, hogy ne csak az elnök, hanem a pár megmaradt alelnök agyáig is eljusson, hogy senki nem fogja ingyen szerkeszteni a kari lapot, és mindenhol fizetnek a hasonló munkáért legalább egy jelképes összeget, de ezt tanítási időben kell megcselekednem, mert a jelek szerint az elnökségi tagokat már az első heti előadások sem érdeklik annyira, hogy bekukkantsanak az A épületbe. Nem mintha nekem komoly terveim lennének némelyik oktató órájának a látogatására, de azért az érdekel, hogy a vizsga miből lesz…

Rovatvezetők terén idén egész jól állunk, csak egy fő minuszban vagyunk, azonban hatalmas szükségünk van írókra, mivel ennek a félévnek a végén tömegesen fognak távozni a hallgatók (akit én vagy a barátaim szerveztek be, és mintatanterv szerint haladnak, a következő szemeszterben már ZV előkészítőre kell járjanak), az újakat pedig csak pár hónap után lehet komoly munkára fogni.

Hétfőn a TDT ülésen reklámoztam magunkat, hogy az OTDK kari fordulójáról és a döntőről is tudósítanánk, ha ehhez a TDK-k megadnák a segítséget, remélhetőleg ennek meglesz az eredménye, és a Tudomány rovatot fel tudjuk tölteni az érdekes dolgozatok részleteivel. Egyébként a TDK-knak és a hallgatói szervezeteknek is küldtem körlevelet, hogy hogyan tudják hirdetni nálunk a felvételijüket, alakuló ülésüket stb., de a visszajelzések alapján nem sok olyan workoholic ember van a környéken, mint én (aki meg igen, azt persze lefelejtettem a listáról, amekkora lúzer vagyok 😀 ).

Ma este tartjuk az első szerkesztőségit, utána pedig megyünk egy baráti beülésre ❤

Mindenkinek kellemes őszi időszakot, és főleg sikeres szemesztert kívánok! 

Egyéb · Tanulmányok

Tavaszi hangulat

Mióta elköltöztem otthonról, onnan tudom, hogy tényleg megérkezett a tavasz, hogy az utcámban elkezdenek virágozni a bokrok és a fák, a parkban pedig kicsomagolják a szökőkutat, és rendbe szedik a virágágyásokat.

Lassan azt sem tudom eldönteni, hogy azért nem írok ide, mert semmi említésre méltó nem történik velem, vagy mert olyan sebességre kapcsolt az életem, hogy már a fontosabb eseményeket sincsen időm dokumentálni.

Jurátus

A kari lapnál éppen egy korrektúra workshopot szervezünk a hallgatóságnak, ha már annyira hiányolják a gyakorlati oktatást, egyébként pedig igyekszünk tartani a napi megjelenést — attól tartok, ez a vizsgaidőszak közeledtével egyre nehezebb lesz. Mostanában egész jó írások születnek, és ezúttal talán sikerült pár szorgalmas tagot felvenni, így összességében elég pozitív a jövőképem. Pályáztunk a DUE által meghirdetett legjobb online diákmédium címre, de egyelőre semmiféle visszajelzést nem küldtek. Reklámokat továbbra sem jelentetünk meg, de a cserekereskedelem szintjét már megugrottuk: ma este megyünk leenni egy szponzorált cikk árát egy közeli kávézóba.

Mostanában inkább randikra járok, nem egyetemre, ennek ellenére néha kénytelen vagyok foglalkozni a tanulmányi kötelezettségeimmel is — április 25-én lesz vizsgafelvétel, pedig jóformán el sem kezdődött a szemeszter.

Utazás

A május elseji hosszú hétvégén Berlinbe utazom, arról majd hozok beszámolót és képeket. Még sosem utaztam a tanév közben, és német nyelvterületen is csak párszor jártam, pedig az a második idegen nyelvem, úgyhogy több szempontból is várom már a hónap végét. Remélhetőleg a Ryanair dolgozói nem vesznek példát a franciákról, és nem most akar sztrájkolni.

Pénteken utazunk Győrbe egy polgári jogi activity versenyre, aminek a lényege, hogy pj-i fogalmakat kell elmutogatni és lerajzolni anélkül, hogy köznapi megfelelőre utalnánk… Biztos vicces lesz, de mi eredetileg csak házon belül szerettünk volna bohóckodni, azonban az ELTE-n senki más nem jelentkezett, így verseny nélkül jutottunk tovább az országos fordulóba.

Önkéntesség

A polgári jogi klinika, ahová koordinátornak jelentkeztem, még nem indult el, de már a titoktartási nyilatkozatokat leadtuk, és a közös e-mail címek is működnek. Kíváncsi leszek, hogy idén kapunk-e még ügyeket, és ha igen, mennyit. A koordinátori megbeszélésen kiderült, hogy ügyvédként tulajdonképpen senki sem áll a kezdeményezés mögött, hanem arról van szó, hogy a jogesetekről szakvéleményt készítünk, de a tanácsunk csak arra fog vonatkozni, hogy forduljon-e az illető jogi képviselőhöz — habár megmondjuk, hogy szerintünk mi lesz az ügy kimenetele.

Én egy igazán hasznos polgári jogi jogklinikát úgy képzelek el, ahogy a TASZ és az Utcajogász is működik: végigvisszük az ügyeket, segítünk is elintézni a dolgokat, és nem csak leírjuk, hogy mi a helyzet. Persze ehhez sok ügyvéd kellene, aki szorosan felügyeli a munkát, és nagyobb kitettséggel is járna, szóval érthető, hogy egyelőre egy könnyebb verzióval kezdünk, csak éppen ez azt jelenti, hogy nem pontos úgy fog működni a szervezet, ahogy én a jelentkezéskor gondoltam.

Írás

Az írás terén toporgok, az írástechnikai könyv 3/4-énél megakadtam, az elkezdett regényemet pedig bár visszaolvasgattam és javítottam, egyelőre nem folytattam tovább, valamiért mindig arra várok, hogy egyszer kellően sok időm lesz, és akkor majd “rendesen” nekiülök… Még én is tudom, hogy ilyen sosem lesz 😀

Karrier

A választási eredmények engem is elgondolkodtattak, igyekszem újratervezni a karrierem. 😀 Igazából a kivándorlás számomra sosem volt különösebben vonzó, ugyanakkor az egyre nyilvánvalóbb, hogy a közszférában nagyon rossz lenne elhelyezkedni — ami joghallgatóként szomorú hír, tekintve hogy a közigazgatás és a bírósági, ügyészségi stb. rendszer szívja fel a frissen végzettek jelentős részét. Mindig bíróságon akartam csinálni a kötelező szakmai gyakorlatomat, ugyanakkor ha nem szempont, hogy a versenyvizsgán pluszpontot kapjak érte, akkor akár egy nagy nemzetközi irodához is mehetnék, aminek a magánszférában való elhelyezkedésnél valószínűleg több hasznát látnám. Illetve ilyen helyen (vagy akár egy ingatlanos/agráros kisebb irodában) akár tovább is maradhatnék, mivel lesz egy félévem, ahol akár 30 órában is fogok tudni dolgozni, tekintve hogy kb. 2 órám lesz (éljen a csúszás…).

Mindettől függetlenül a némettudásomat kellene fejlesztenem, mert az az összes helyen pozitívumnak számítana… Hanyatló nyugati nyelveket persze nem oktatnak az egyetemen, úgyhogy ha valaki tud jó csoportos kurzust, ossza meg velem.

Legyetek jók!

Egyéb · Tanulmányok

Tavaszi szünet & vizsga

A NaNóval kicsit elakadtam egyéb elfoglaltságaim miatt, és nagyon gyorsan elrepült a tavaszi szünet.

A húsvéti könyvem nem jött meg, viszont már úton van (a Book Depository jó áraiért tapasztalataim szerint az idejével fizet az ember), és most olvasom a Spark Joyt Marie Kondótól. Szerintem az első könyvet kellett volna kibővíteni és részletezni, de a hozzám hasonló elszánt rajongóknak jó szívvel ajánlom, sok szép kép van benne, és részletesebben kifejti a decluttering gyakorlati oldalát.

Nem kevés késéssel, de megnéztem a Fantasic Beastset, azonban sajnos nem szerettem bele. Számomra a történet lapos és érdektelen volt, a női főszereplő pedig kifejezetten idegesített, egyedül az tetszett, ahogy a varázslényeket ábrázolták, de ahhoz nem kellett volna egy ilyen hosszú film. (Persze az én véleményem nem mérvadó, nekem már a Cursed Child sem tetszett igazán.)

Az áprilisi havazás engem otthon talált, szombaton viszont a teljes napot a Pázmányon töltöttem, úgyhogy végre túl vagyok a szaknyelvi nyelvvizsgán. Hétfőn  a beszédkészség vizsgarészt is letudtam (100% 😁👍), a teljes eredmény május végére várható.

A vizsgafelkészítőn találkoztam egy lánnyal, akivel elég sokat beszélgettem a Pázmányról, illetve arról, hogy érdemes-e átjönni, és eléggé megerősített az elhatározásomban, amit megtudtam tőle. A vizsgaidőszak végét még megvárom a döntéssel, főleg mivel az átvételhez elfogadható jegyek kellenének…

Egy tavalyi oktatóm spontán beajánlott egy ügyvédi irodába, úgyhogy ma este megyek életem első állásinterjújára — gondoljatok rám, félek 😒 Szeretnék gyakornok lenni, de csak a nyáron tudnék kezdeni, a vizsgaidőszak után, év közben pedig csak 12 órát tudnék vállalni, ami nem éppen egyezik az ő elképzeléseikkel 😁 Persze ez csak egy ölembe hullott lehetőség, úgyhogy nincs mit veszítenem. 🙂

Némi gyógyszermellékhatásnak hála mostanában nagyon álmos vagyok, így elkezdtem kávézni — nem tesz boldoggá, mivel nem szeretem a kávét, de a szükség nagy úr. 🙁 Kíváncsi vagyok, így jobban fogom-e bírni a vizsgaidőszak és az utolsó pár hét megpróbáltatásait, egyelőre azonban a holnapi vizsgafelvétellel kellene foglalkozni…

A kari lapnál eléggé lelassult az élet (a nyomtatott számnak híre sincs, és senki sem akar cikkeket írni a rovatomba), úgyhogy ha megyek haza, keresnem kell valamit, rosszabb esetben nekem kell megírni. Persze nem panaszkodhatom, mert már sokadszor mulasztok szerkesztőségit (most épp az interjú miatt), és senki egy szót se szólt.

((Ami az AFS-t illeti, nem tudok semmit, és nincs rahatasom az eseményekre.))

Írás

Camp NaNoWriMo

Idén belevágtam az áprilisi Camp NaNoWriMóba 😊

A célom 30 ezer szó, ami jelentős előrelépést jelentene a regényemben, és talán tartani is tudom — napi 1000 szót kellene összehozni. Ennek érdekében a hétvégén a tanulást teljesen mellőztem, amit nyilván nem lehet hosszútávon fenntartani, de abban reménykedem, hogy ha belelendülök a rendszeres írasba, a tanulás is befér majd mellé.

Szakmai ártalmak azért vannak, például:

Április végén lesz a szaknyelvi felsőfokú nyelvvizsgám, arra nagyon fontos lenne megfelelően  felkészülni, de egyre jobban le vagyok maradva a sajnos 😔 Valahogy mire leülnék tanulni, egyáltalán nincs hozzá se energiám, se kedvem, pedig ezzel igazán nincs gondom, se okom a szorongásra, épp elég angol tárgyat hallgattam, EJEB és ECJ ítéletet dolgoztam fel, hogy ne kelljen aggódnom.

Ahogy az oldalsávon látható, az előző poszt volt a 100. bejegyzés. ✔💯

Sokat jelent nekem ez a blog, és köszönöm, hogy olvassátok! 😊 ❤

Írás · Egyéb · Tanulmányok

Várlak, Március!

Ez a hónap minden mértékkel borzalmas volt, de szerencsére már csak pár nap, és túl vagyunk rajta. 🙂

Csicsusz nagyon aranyos volt, és kitüntetett a Liebster Blog Awarddal 🙂 Sajnos most nem tudok dolgozni rajta, de amint lesz érkezésem, megírom a posztot, és továbbadom a díjat.

kaktuszok

Az angol vizsgafelkészítő hasznos, de nagyon sok házi feladat van, mert órán elsősorban a szóbeli részekkel foglalkozunk. A sok írás nem fog megártani senkinek, még nekem sem, ugyanakkor eléggé lelassít, hogy duplán kell dolgozni — kézzel megírni mindent, hogy megfelelő vizsgaszimuláció legyen, de utána be kell gépelni, és el kell küldeni a tanárnak, hogy kijavítsa.

A kari lapnál szerencsére beindult az élet, kicsit melósabb rovatvezetőnek lenni, mint gondoltam, de meg fogok birkózni vele — remélhetőleg a végén képes leszek verbálisan kifejezni a megbecsülésemet mások munkája iránt 😀

A felvételink sajnos nem ment túl jól, egészen egy fő jelentkezett, pedig sokat reklámoztuk magunkat. Valószínűleg egy másik szervezet felvételijére ment mindenki, és jó eséllyel hiába, mert oda szinte senkit sem vesznek fel, de mindegy. Sajnos a grafikusunkat ledarálta az ÁJK remek tanterve, úgyhogy még egy fővel kevesebb, és fotósunk továbbra sincs. 😦

A héten sajnos sokat kellett hiányoznom az egyetemről, remélem, a félév azért nem ezen fog múlni — és egy interjú miatt a hétfőt is mulasztással kezdem. Ki van találva a fogadóóra intézménye egyébként: 1,5 óra szabadság a tanárnak, mert aki esetleg érdeklődik, úgysem tud odamenni, csak ha hiányzik a saját órájáról. Ettől függetlenül is érzem a 22-es csapdája helyzetet, ami az ELTE jogot jellemzi: ha bejársz, nincs időd tanulni, ha nem jársz be, nem tudod kiválogatni, hogy mi hatályos/hatálytalan, tehát hiába van időd tanulni, fogalmad sincs, vajon mit kéne…

A napokban elkezdtem elolvasni a félbehagyott történetemet, remélem, ma be tudom fejezni, és a jövő héten folytathatom az írást — jó lenne most valami pozitív cselekvést is vinni az életembe, bár az igazság az, hogy a nap végére annyira kifáradok, hogy örülök, ha a FB hírfolyamon végiggörgetek. 😦

Viszont az elmúlt két hétben végre sikerült bepasszírozni az edzéseket az órarendembe, ami haladás a vizsgaidőszakhoz képest. Sajnos eléggé megfáztam, de remélem, szerdára kiheverem annyira, hogy ne kelljen megtörnöm a friss szokást, mert onnan nálam általában nincs visszaút 😀

Egyéb · Tanulmányok

A gödör mélyéről

Karácsony óta nem volt időm/erőm írni ide, de mivel hétfőn kezdődik a tavaszi szemeszter, ideje egy kis összefoglalónak.

A vizsgaidőszak sajnos nem pont úgy ment, ahogy terveztem, végül az egyik tárgyból el sem mentem vizsgázni, így ez, és minden, ami ráépül, egy évvel eltolódik. Egyfelől sajnálom, hogy nem a nagy könyv szerint, 5 év alatt fogok végezni, ugyanakkor így lesz két plusz szemeszterem, hogy megcsináljam a szakmai gyakorlatot, illetve a szakdolgozatomat sem teljes idős tanítás, záróvizsgák és a gyakorlat mellett kell majd megírnom.

A következő félévben igyekszem majd megváltoztatni a megközelítésemet és a problémamegoldási stratégiáimat, illetve próbálok több időt szakítani azokra a dolgokra, amik örömet szereznek nekem. Nem tudom még, hogy pontosan hogyan fogom csinálni, de muszáj lesz legalább annyira összeszednem magam, hogy még több csúszás nélkül tudjak végezni. 😦

A tárgyfelvétel egy pánikrohamtól eltekintve jól sikerült, bár még nem tudom mire számítsak — van olyan tantárgy, amiből a legfrissebb elérhető tematika 2014-es. Az elhagyott tárgyam híján egész élhető órarendem lesz, így remélhetőleg elég energiát fogok a szaknyelvi angolra fordítani (már elindult a kurzus a Pázmányon.)

A kari lapnál már hivatalosan is én viszem a Karrier rovatot, ezen dolgoztam már a szünetben is, nagyjából összeállt, hogy melyik héten milyen cikket fogunk megjelentetni, illetve a számunkra fontosabb események is kezdenek körvonalazódni. Talán ha bőven adunk időt a szerzőknek egy-egy cikkre, szívesebben dolgoznak majd — sajnos az elmúlt két félévben a honoráriumok ellenére úgy kell könyörögni, hogy vegyék ki a részüket a munkából.

Ha már a jutalmazásról beszélünk, kiderült, hogy a szerkesztőség minden tagjának adóbevallást kell készíteni, mivel az ELTE keresztülutalta a korábban ösztöndíjként kifizetett honoráriumainkat az Iskolaszövetkezeten, vagyis már nem a tiszta összeget kapjuk meg, hanem az adózott verziót. -.- Kéjmámorban úsztunk, amikor megkaptuk a levelet az iskolaszövetkezettől…

A szünetben végre volt egy kis időm olvasni, így befejeztem az Árnyvadászok 2. kötetét, és felfedeztem Marie Kondo világát 🙂 Szerintem zseniális az az újfajta felfogás, amivel a decluttering és a minimalista életvitel kérdését megközelíti (Konmari módszer), érdemes elolvasni, illetve YouTube-on szétnézni (ott nagy kedvencem lett TJ). Most várom a Spark Joyt, Kondo második könyvét, ha nem veszti el a Posta, hamarosan arról is írhatok beszámolót a molyra. Addig is elkezdtem a Trónok Harcát, ha már a 7. évad nincs a láthatáron 🙂

Akit érdekel, idén is lesz Merengő tábor. Én sajnos idén nem tudok menni, de aki szeretne pár napot fandomokkal körülvéve tölteni, az ne habozzon. 🙂

AFS tekintetében: se privát megkeresésben, de nyilvános posztban, se bármilyen alternatív kapcsolatfevételi formában nem tudok többet/mást mondani, mint amit már kiposztoltunk az AFS csoportba és a honlapra is — elilveg február folyamán befejeződik a költözés, de amint megtudunk valamit, azonnal megosztjuk minden lehetséges fórumon.

Remélem, nem volt túl kegyetlen hozzátok a Neptun, és mindenki pozitív várakozásokkal fut neki a tavaszi szemeszternek ❤

Egyéb · Tanulmányok

Szülinap és verseny

Ezer éve nem írtam ide, mostanában eléggé lefoglal az egyetem, illetve összejött pár egyéb teendő is, úgyhogy gyakorlatilag csak aludni járok haza.

Az új szemüvegem bevált, potom három különböző technikussal való egyezkedés után sikerült rendesen beállíttatni a szárát, de képem még mindig nincs az eredményről, talán majd karácsonykor 🙂

Az utolsó poszt óta betöltöttem a 21-et, amit némi viszontagságok árán, és elég sok részletben, de meg is ünnepeltünk. Az ajándékok is mutatják élemedett koromat, idén is csupa hasznos, szükséges dologgal lettem  gazdagabb, de nem panaszkodom, én kértem mindent, és örülök, hogy többé-kevésbé meg is kaptam őket 🙂 A nagymamáméknál narancsos trüffel torta volt a Daubnerből, melegen ajánlom mindenkinek, egyenesen isteni.

Szerettem volna megnézni a moziban az új HP filmet, de sajnos az már nem fért bele az időbe, úgyhogy ez a vizsgaidőszak utánra csúszott.

A vizsgafelvétel siralmasan sikerült — eléggé megrázó élmény volt, mivel nekem eddig mindig teljesen simán ment a dolog, egyszerűen felvettem az első tervnek megfelelően a vizsgákat, és kész, most viszont lefagyott a Neptun, és csak várhattam, hogy visszaengedjen… Azóta legalább a bünti vizsgát sikerült felvenni egy elfogadhatóbb időpontra, a két ünnep közé, de még így is vannak kétségeim a teljesíthetőség felől.

Alkotmányjogból 19-én, a vizsgaidőszak első napján kell mennem (összesen két időpontot hirdettek, és egyszerre a köziggel…), ami azt jelenti, hogy a szorgalmi időszakban kellene megoldanom a felkészülést. 😦

Az Európai Unió gazdasági joga című tárgyból viszont rendeztek egy háziversenyt (jogesetmegoldás és perbeszéd), ezen első helyezést értem el, úgyhogy megajánlott ötöst kapok a vizsgámra, be sem kell mennem 🙂 Különösen azért tartom nagy eredménynek, mert én az angolos órára jártam, a verseny pedig magyarul volt, és a magyar csoport tematikájához igazodott.

A kari lapnál kicsit lelassultak a dolgok, ráadásul a HÖK, annak ellenére, hogy megígérte, használhatjuk a HÖK irodát az általunk választott állandó időpontban (heti 1×20 percről beszélünk), odaszervezett egy ZV felkészítőt, így aztán ki lettünk dobva. Ez több szempontból is roppant kedves: egyrészt megmondták, saját irodára nem is érdemes beadni a pályázatunkat, másrészt egy-egy szünetre gyakorlati okokból nem lehet termet foglalni, úgyhogy most a frissen kialakított közösségi helyiségben kell üléseznünk, ami egyrészt nem túl diszkrét, másrészt nem erre van.

A jó hír, hogy megkaptam a Karrier és Külügy rovatvezetői posztját, úgyhogy mostantól az én felelősségem, hogy rendben menjenek arrafelé a dolgok. Elég nehéz lesz, mert másfajta kommunikációt igényel, mint amihez olvasószerkesztőként, ill. főszerkesztő-helyettesként hozzászoktam, de igyekszem gyorsan beletanulni 🙂

Most csütörtökön volt az utolsó Profex szaknyelvi órám, a következő félévben már a feladatlapokat fogjuk csinálni. Régóta ez volt a legjobb csoportos angolóra, amin részt vettem, úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek a pázmányos felkészítőt — tananyagot sem kellett venni. A második szemeszterben elvileg külön lesz a közép- és a felsőfok, úgyhogy valószínűleg nem ugyanahhoz a tanárhoz fogok kerülni, de sosem tudni 🙂

Idén én is részt vettem a Cipősdoboz Akcióban, az ajándékomat az oldalsávon láthatjátok. 🙂 Ha valakinek kedve támad összerakni egy csomagot, a gyűjtés december 18-ig tart, és országszerte vannak gyűjtőpontok. (A listán kívüli gyűjtőpontok is léteznek, nálunk az egyik hallgatói szervezet megszervezte, hogy az egyetemről külön elvigyék a dobozokat.)

Kultúra · Tanulmányok

Zeneakadémia és osztálytalálkozó

Múlt hétvégén a Zeneakadémia évadnyitóján jártam anyával 🙂

A felújítás óta most először láttam belülről az épületet: az utolsó függönyt is gyönyörűen megcsinálták, úgyhogy már csak ezért is érdemes volt elmenni. 🙂

Az Óbudai Danubia Zenekar Nyitány című előadását hallgattuk meg, ami szó szerint az volt, amit a neve ígért. Nem értek a zenéhez, de nekem tetszett, és kicsit javított a Zeneakadémián még középiskolában szerzett traumatikus élményeimen — nekünk hatodikban iszonyatosan unalmas és érdektelen előadásokat kellett ott hallgatni szombatonként: egy idős pasi beszélt mindenféle baromságot nullaközeli zenével, szóval van mit ledolgozni.

A mostani műsornak is az volt az egyetlen szépséghibája, hogy a karmester orbitális baromságokat beszélt a darabok között népművelő szándékkal. Ott kezdtük, hogy neki mi jut eszébe az Andrássy úton sétálva, és eljutottunk az olyan fenomenális poénokig, hogy Rossinivel ki hogy volt rosszindulatú :-/

Az iskolahét normálisan telt, elindult a szaknyelvi angolom a Pázmányon: a tanárnő rendesnek tűnik, és az anyag is elég jó, sokat haladtunk a szókinccsel már az első alkalommal is, és végül is ezért mentünk oda, úgyhogy összességében elégedett vagyok 🙂 Csak két apró probléma van: az egyik, hogy a többiek nem/nagyon alacsony fokon beszélnek angolul (nem volt bemeneti követelmény, a következő félévben válik ketté közép- és felsőfokra a kurzus), szóval a mellettem ülő lánnyal egy beszélgetős feladatot se sikerült megcsinálni, mert egy szót se szólt, a másik, hogy nyomtatott tananyag gyakorlatilag nincs (a szótár nem kapható, a tankönyvet évek óta nem nyomták újra a pécsiek).

A hét végére visszaestem a betegségben, úgyhogy pénteken nem mentem el edzésre, viszont írtam itthon egy keveset. 🙂

Tegnap az osztályfőnökünknél megtartottuk az éves osztálytalálkozót, idén több mint az osztály kétharmada eljött, úgyhogy örülök, hogy összeszedtem magam annyira, hogy kitoljam a fenekem Piliscsabára. Jó volt találkozni a többiekkel, mivel a többséggel nem/csak neten tartom a kapcsolatot.

Néhányan nagyon jól haladnak (GE-nél és az SAP-nál gyakornokoskodnak), és még azok is egész boldognak tűntek, akik csúsztak/harmadik szakjukat kezdik idén, úgyhogy ez is csak megerősített benne, hogy idén össze kellene szednem magamat. 🙂

Fura volt újra szembesülni a sulis berögzülésekkel, hogy nekem nem lehet gond a tanulás, nem létezik, hogy én majd ne jussak be a kiszemelt helyre, mert hogy ugye én OKTV-t nyertem, és ez aztán eldönti, hogy mennyire leszek sikeres.

Sajátos, hogy néhányan mennyire kitörtek az iskolás skatulyákból, de nem veszik észre se magukon, se másokon, hogy mennyit számít, hogy nem egy átlagos masszával kell versenyezni, hanem az ország legjobbjaival, akik ugyanolyan téren tehetségesek és érdeklődőek, mint mi vagyunk, különben ugye nem arra a szakra járnának, mint mi…

De csak azért sem adom fel, idén igenis tanulni fogok 🙂

Egyébként a studyblr tag alatt rengeteg jó tipp és trükk van, érdemes körülnézni arra.

Írás · Egyéb

Nyári lustaság

Legalábbis a blogon 😀 Teljesen kiment a fejemből, hogy akartam írni egy bejegyzést.

A fényképezőgépemet még nem javították meg, úgyhogy elővettük a régi digitális kameránkat, hogy majd azt visszük magunkkal Visegrádra és Gödre, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy az sokkal jobb képet csinál, mint a telefonunk. :/

A lakásban elég sok átalakítást terveztünk a nyárra, ezeket sikerült nyélbe ütni: visszaállíttattunk egy vécét, és áthelyeztettük a mosógép helyét — sajnos vízvezetéssel és falbontással járt, ami olyan jól sikerült, hogy a fal túloldalán lehullott a vakolat, amit nekem kellett helyreállítani, illetve a tetőtérben a lehullott csempét is nekem kellett visszaragasztani a befelé dőlő falra/palfonra. Még jó, hogy sokoldalú tehetség vagyok 😀

Több mint egy éve nem voltunk a Decathlonban, de most vettünk autópálya-matricát, és én vezettem — egy ponton azt hittem, hogy nem állunk meg Dunakesziig, de aztán sikerült visszajönni a Baumax (?) parkolóján keresztül. Kaptam házinadrágokat és néhány sportcuccot, alig várom, hogy felvehessem őket, de sajnos most nyári felújítás van az aerobikteremben, úgyhogy arra még várni kell.

Azt hiszem, még nem írtam itt, de gyűjtögető típus vagyok, érzelmileg kötődöm a tárgyakhoz, és nem szívesen dobok ki olyan dolgokat sem, amiket nem szeretek különösebben, de “valamire még jók lehetnek” — most viszont kiselejteztem a ruhatáram egy meghatározó részét. Felraktam pár eladó cuccot a Jófogásra, remélem, lesz gazdájuk.

Többször is voltunk strandon: a Paskálon megnyitott egy új (szerintem teljesen használhatatlan) részlege, ahol meleg vízben zsúfolódnak az emberek, és valószínűleg oda-vissza passzolgatják a fertőzéseket — cserébe kényelmesen el lehet férni a nagy medencében. Az egyik ilyen látogatás alkalmával sikerült elcsípnem ezt a mondatot az új (koedukált) öltözőben : “Nézd már, csoportos öltöző, tiszta Venyige!” 😀

Írás terén sokat haladtam, van egy kész 8. fejezetem és egy 2/3-ig kész 9. fejezetem. A nyári ütemtervvel már elcsúsztam, ez akkor is jelentős előrelépés. Elég rég nem bétáztam, hát most hirtelen kaptam 4 történetet, azokkal is rendesen haladok.

A gólyaszámunk lassan összeáll, sajnos csak fekete-fehérben lesz kinyomtatva, ráadásul A/5-ösben, úgyhogy kíváncsi leszek a minőségére. Gyönyörű szivárványszínű csúszási táblát készítettem, utána persze áttettem fekete-fehérbe, de így feleannyit se mutat.

Kilátásba helyeztek egy osztálytalálkozót, szeretnék elmenni, úgyhogy remélem, nem arra az egyetlen szeptemberi hétvégére teszik, amikor a Zeneakadémiára megyek.

AFS-en nagy szervezkedésben vagyunk, és ha van pár percem, kategóriázgatok is — ha valaki esetleg nem látta volna, megcsináltuk az együttesek kategória alkategóriáit, és ott igyekszünk minden történetet besorolni a megfelelő helyre. Ha valakinek van idetartozó története, szépen kérem, sorolja be maga ❤

((Egyébként az előző bejegyzésemben írt nyelvtanfolyamok miatt kár volt úgy idegeskedni, az ILEC felkészítő cég gyakorlatilag elérhetetlen — a telefonjuk a már elvileg megszűnt nyelviskola hangpostájára megy, az e-mail címük visszadobálja a leveleket –, a Pázmány idegennyelvi lektorátusának a honlapján meg továbbra se írtak ki semmit.))

Írás · Tanulmányok · Utazás

Merengő Tábor, AFS Találkozó

Július második felében sajnos nem írtam blogbejegyzést, de kivételesen nem lustaságból, hanem mert eléggé elfoglalt voltam. 🙂

Idén először (de remélhetőleg nem utoljára) voltam Merengő Táborban: szerintem nagyon jól sikerült, érdekes volt élőben is találkozni az emberekkel. A fandomok jelentős részét sajnos nem ismertem, de attól még többnyire részt tudtam venni a feladatokban. Lionela feltöltötte a képeket és a videókat, legalább a két személyes kedvencemet nézzétek meg:

Luna, Tigi és Rosa almahalászat után
Bosszúállók csapatkép (nem látszik, de azért állunk így, mert a logónkra rajzolt pózokat utánozzuk)

Az AFS Találkozó a következő hétvégére esett, és az én várakozásaimhoz képest nagyon jól sikerült. 🙂 Az Ahoy!-ba mentünk, ahol a légkondi sajnos vacakolt, viszont rendes asztalnál tudtunk ülni, a limonádé és a kaja is finom volt. A játékok során sikerült pár javaslatot is begyűjteni, hogy hogyan tovább az oldallal, úgyhogy ezen felbuzdulva alkategóriákra bontottuk az együtteseket, és most igyekszünk besorolni a történeteket a megfelelő helyre — remélhetőleg nyár végére végzünk, de 1000+ történet elég sok, és még a júliusi kategóriázásnál kiderült, hogy nekem kb. 50 után görcsbe áll a kezem 😀

A héten végre találkoztam egy volt osztálytársammal, aki idén szeptemberben kezd az NKE-n valamiféle nemzetközi szakot — első helyen a nemzetközi tanulmányokat jelölte meg, de azt mondta, nem bánja, hogy végül ide vették fel, az ELTE-ből amúgy is elege van. Egyelőre a gólyatáboron vacillált, kíváncsi vagyok, végül elmegy-e — kevesen lesznek az ő szakján, nem úgy, mint a jogászoknál, úgyhogy lehet, hogy megéri kibírni.

Tegnap végre átolvastam a regénykezdeményemet, és írtam is egy kicsit: nem ez lesz életem fejezete, de nagy megkönnyebbülés, hogy még képes vagyok koherens mondatokat alkotni (legalábbis jobbakat, mint amiket a blogomban szoktam 😀 ).

A fényképezőgépem úgy fél éve elromlott, de csak most tudtam elvinni a szervizbe: potom 30 ezer forintért fogják megjavítani, ha egyáltalán sikerül 😦 Az az érdekessége a dolognak, hogy a gép még a Niagaránál beázott, de utána kiszáradt, és évekig kifogástalanul működött, mielőtt végleg beadta volna a kulcsot.

A napokban sokat gondolkodtam rajta, hogy mihez is akarok kezdeni, ha végeztem, milyen szellemben akarok nekivágni a harmadévnek, de mindig oda jutok, hogy muszáj lesz 4-esre vagy 5-ösre teljesíteni a két szigorlatot, amihez jóval többet kell majd tanulnom, mint amire másodéven hajlandó voltam. Azt vettem észre, hogy mindig mindenhol panaszkodom az ELTE-re, pedig a hibák és nehézségek ellenére örülök, hogy itt tanulhatok — erre gyakrabban kéne emlékeztetnem magam, akkor talán kicsit motiváltabb lennék. Ha azt vesszük, engem még semmilyen formában nem bántott a rendszer, még egyetlen egyszer sem kellett UV-t felvennem, tehát nem igazán van okom a panaszra, akkor sem, ha a barátaimmal nem éppen igazságos az intézmény.

Valószínűleg az EGJ1-et lehet majd angolul is hallgatni, aminek nagyon örülök, de sajnos angol szaknyelvet még mindig nem találtam, és azt se tudom, hogy németre hová iratkozzak be. Angolból ILEC-felkészítőt egy nyelviskola tart, de az kb. 2 hónapja létezik (a megszűnt Precedens Nyelvstúdióból vált ki), szóval kérdéses, hogy akarok-e 160 ezret oda befizetni egy féléves tanfolyamra. Profex felkészítő a Pázmányon szokott lenni, van is évfolyamtársam, aki sikeresen szerzett szakmai nyelvvizsgát utána, de azt még nem írták ki.

Németből ezzel szemben a bőség zavara áll fenn: rengeteg nyelviskola hirdet B2-es vizsgával már rendelkezőknek felsőfokra felkészítő tanfolyamot, az aprócska gond csak az, hogy fogalmam sincs, hol van színvonalas képzés, illetve hol indulnak el a tanfolyamok. Csak a Danubiust ajánlották nekem, de az a jelek szerint az megszűnt. A Katedrában a csoportos órák borzalmasak, az ITK-ban és a Goethe Intézetben dettó, a többi meg a hirdetés alapján tökéletesen egyforma.