Egyéb

Fontolva haladni

Sokszor elkezdtem ezt a bejegyzést, de mindig meggondoltam magam, és inkább nem írtam le, ami eszembe jutott — kivételesen nem feledkeztem meg a blogról, csak nem tudtam, hogy miről posztolnék szívesen.

Március 27-éről 28-ára éjjel, hivatalosan 28-án meghalt a nagymamám, aki születésemtől fogva nagyon közel állt hozzám, így az előtte összekapart bejegyzésem vázlata jelentőségét veszette, újat fogalmazni pedig nem volt kedvem.

Mama nagyon régóta beteg volt, és sok szenvedéstől megkímélhették volna, ha lenne bármilyen emberség az egészségügyi rendszerben, de sajnos nem volt, így aztán minden erőfeszítésünk ellenére az utolsó hónapokban nagyon szenvedett. Ha ilyen sorsra jut, akinek szerető családja van, és adottak a lehetőségek, hogy otthon ápolják, szakképzett ápolók járjanak ki stb, el sem merem gondolni, mi jut országrészül a kevésbé szerencséseknek — vagy hogy velem mi lesz, ha megöregszem, és már nem élnek majd a szüleim.

lily-2044521_1280

Mivel mama már egy jó éve nem igazán tudott kommunikálni, nem jelentett hatalmas változást a halála a számomra (papának, aki ápolta, nyilván igen…), mégis van a halálban valami végleges és megváltoztathatatlan. A temetés viszonylag gyorsan lezajlott, de sajnos csak kevesen jöttek el (a 80 feletti korosztályban ugyanis előfordulhat, hogy “konkurens” temetés van, így aztán a baráti társaságok több részre szakadnak), és bár a helyszín nagyon igényes és szép volt, a személyzet a beszédmondót is beleértve eléggé sajátosan viselkedett, a nő konkrétan a sablonszövege egyedi kiegészítéseit, mint nevek és évszámok nem tudta folyamatosan felolvasni, ami általános iskolai kompetencia lenne…

Az adminisztráció szerintem a magyar közigazgatás csúcsa: fun fact, hogy Budapesten halotti bizonyítvány nélkül hamvasztanak és temetnek, mert nem bírják időben kiállítani a papírt, ami nélkül egyébként egy centit sem lehet mozdulni (temetési munkahelyi támogatás, özvegyi nyugdíj igénylés stb.).

A haláleset és a temetés miatt azért nem állt meg az élet, a TDK-felelős oktató végre szíveskedett szervezni egy ülést, természetesen olyan időpontba, amikor a temetés miatt nem tudtam ott lenni, aztán hétfőn is tartottunk egy ülést a méz témájában, jövő héten pedig záróalkalom lesz.

A Jurátusnál megvolt a főszerkesztő-választás, átadtam a lapot az utódomnak, és mostantól csak figyelek, lapmenedzserkedem. Az utóbbi időben, különösen a mama halála után nem nagyon volt ingerenciám foglalkozni a lappal, így nem is törődtem vele annyit, mint kellett volna, így azt hiszem, jobb is, hogy a nyáron már nem én fogom vinni a dolgokat. Az Orientációs Napokon kell majd standolni, de a TDK-nak is, ott pedig összesen ketten vagyunk, így nekem biztosan ott is kell majd tevékenykednem.

A HÖK a szokásos hülyeségeivel nyomul, olyan agyrémeket tudnak kitalálni, hogy néha azt is megkérdőjelezem, ők ugyanabban társadalomban vagy legalábbis naprendszerben élnek-e, mint én, de már annyi távolság is elég volt tőlük, hogy visszafokozódjak helyettessé a lapnál, és máris kész vagyok röhögni rajtuk dúlás-fúlás helyett.

Leváltásom előtt beszereztem egy külön domainnevet a lapnak, és felállítottam a saját végződéses levelezőrendszerünket, így most három évig biztosan nem vagyunk sem a HÖK/ELTE levelezőjére utalva, sem pedig a Gmailre vagy más ingyenes szolgáltatóra, ami biztosan jót fog tenni, ha végre függetlenek leszünk, és tudunk majd külön megállapodásokat kötni hirdetőkkel, szponzorokkal.

A szerkesztőség kedden este szervezett nekem egy kis meglepetés bulit, ahol elbúcsúztattak, megköszönték a munkámat stb. Nagyon aranyos volt tőlük, hogy gondoltak rám, egészen meghatódtam, különösen mivel tényleg nem számítottam rá, legalábbis nem ebben a félévben. 🙂 A csoportképet és az ajándékot az Instámon láthatjátok, vagyis egy idei még az oldalsávban is kinn lesz a kép.

Leadtam a szakdolgozati témaválasztómat, végül a társasházak belső jogviszonyai mellett döntöttem — azért ingatlanjogot választottam, mert semmi más nem jutott eszembe, és ilyen kurzus van az agrárjogi tanszéken a tanszékvezetőnél, így erről tudtam, hogy vállalni fogja a témát. Nagyon igyekszik minden demonstrátort, így engem is kapacitálni az agráros témákkal a PhD-ra, de az a helyzet, hogy nem való olyannak termőföldekkel foglalkozni, aki nem tudja megkülönböztetni a káposztát a salátától, és eszemben sincs még három évet eltölteni az egyetemen (azt egyelőre nem tudom, hogy ezt vele hogyan kéne megosztani, egyelőre a hallgatás mellett döntöttem).

Letöltöttem a szakmai gyakorlatos nyomtatványt a honlapról, de összesen két aláírás kell rá, plusz a felügyelő szakmabelinek be kell karikáznia, hogy megfelelt/nem felelt meg, így az ezzel kapcsolatos szorongásaim kb. semmivé foszlottak. Mivel az ELTE ÁJK-ról van szó, ez meg fontos és hasznos dolog lenne, tudhattam volna, hogy egy rossz vicc lesz az egész, de a jelek szerint 5 év alatt sem tanultam semmit.

Szerdán lezajlott a vizsgafelvétel, és mióta egyetemre járok, először fest úgy a vizsgaidőszakom, hogy reális esélyem van felkészülni a tárgyakra — remélem, ki tudom majd használni a lehetőséget, mert kellene pár jó jegy, hogy felfelé húzza a diplomaátlagomat.

Júliusban elutazom két hétre Sockholmba nyári egyetemre, ahol összesen két kurzust kell majd teljesítenem — nem tudni, hogy végül melyik kettőre osztottak be, de számomra nincs is jelentősége, én összesen annyi reményt fűzök a dologhoz, hogy Erasmus nélkül is tudok majd egy külföldi tapasztalatot írni az életrajzomba. Egyébként szimpatikus a program, mert egyágyas szobákban leszünk, és elméletileg sok szabadidős programot szerveznek (a részvételi díj fele elvileg ilyeneket fedez), ami nekem különösen érdekes, mivel még sosem jártam északi országban.

Vigyázzatok magatokra ebben az esős időben, meg ne fázzatok! ⛈

Reklámok
Tanulmányok

Pörgős hét

Az előző bejegyzésemből talán nem egyértelmű, de a szemeszter első hete aránylag nyugalmasan telt — ehhez képest a második héten nagyon kellett igyekeznem, hogy ne csússzon ki a talaj a lábam alól.

Tanulmányilag a szokásos mederben haladt minden, megtartották az első szemináriumokat is. A portaszolgálatot a változatosság kedvéért ismét lecserélték, az új embereknek pedig fogalmuk sincsen, merre hány méter, vagy hogy melyik terem hol található, így folyamatosan rossz kulcsokat adnak ki, ami miatt az esetek többségében az órák első 15 percét kulcsra, esetleg még egy másik kulcsra való várakozással töltöttük.

Munkajogból ugyanannál vagyok, akihez előző félévben kerültem, és szerencsére már az első szemináriumon is elég sokat haladtunk, ugyanakkor a tanszéki policy miatt a következő órán már ZH-t is kell írunk a féléves anyag feléből, vagyis többnyire olyasmiből, amit nem vettünk át — a rendszer kiválóságát mutatja, hogy amíg munkajogból csak minden második héten van óra, jog- és állambölcseletből minden héten találkozunk.

Ha már JÁB: az előző szemináriumvezetőm nem indított kurzust, úgyhogy egy elég alternatív nénihez kerültem, aki hatvan percet töltött a tematika ecsetelésével, aztán szélnek ereszette a társaságot úgy, hogy jövő héten nem tart órát, az azutáni két héten pedig a PhD hallgatóját küldi be majd maga helyett, mert elutazik 👍Amúgy kedves, vicces és jófejnek tűnik, de mivel ebből a tárgyból kell majd záróvizsgát tennem, az élvezeti érték nekem kevésbé fontos, mint a hatékonyság.

A pénzügyi jog szemináriummal kapcsolatban vegyesek az érzéseim: a tanszékvezető csoportjában jutott nekem hely, amivel alapvetően nincs gondom (valamiért sokan nem szimpatizálnak vele), de az első három héten hozzánk jár be egy teljes másik csoport is, ami miatt kb. annyian voltunk a foglalkozáson, mint egy átlagos előadáson. Nekem tetszik, ahogy ez a tanár oktat, abszolút készségfejlesztő módon tartotta az órát, kerestünk a jogtárban, kapcsolódó hivatkozásokat nyitottunk meg, szóval 100%-os szellemi jelenlétet követelt az anyag követése, de mivel az előző félévben semmi hasonlót nem csináltunk, úgy éreztem, hogy ő sokkal nagyobb tudásbázisra épít, mint ami nekem van — és az nem sokat segített a felzárkózásban, hogy a csoport többsége rá se bagózott az egészre, vagyis kb. mindenki beszélgetett körülöttem.

A kari lapon is sokat kellett dolgozni a héten: megtartottuk az első rendes szerkesztőségi ülést, ami után órákat beszélgettünk a helyettesemmel az egyik rovatvezetővel, hogy öntsünk belé némi lelket, mivel szerencsétlen kikészült az előző vizsgaidőszakban, és nagyon összejöttek neki a dolgok erre a félévre is — remélem, tényleg elmegy a kari tanácsadó pszichológushoz, az pedig nem fogja valami mondvacsinált ürüggyel lepattintani, mert ilyen tehetséges, szorgalmas ember kevés van a karon, és nagyon kár lenne, ha azért hullana ki, mert a közgáztanszék szemétkedik vele, meg néhány elszállt idióta lenézi, amiért egy bizonyos megyéből származik. (Halál komolyan azt hittem, hogy ilyen csak a filmekben van, de nem: a XXI. századi Budapesten vadul diszkriminálnak, ráadásul pont a joghallgatók azalapján, hogy ki melyik tájegységen született 🤮)

A HÖK elnökkel csak csütörtökön tudtam beszélni, ami elég késői volt, mivel mi kedden tartjuk a szerkesztőségi üléseket, ráadásul a küldöttgyűlés szintén aznap estére esett, szóval nem maradt sok lehetőségünk megemészteni, amire jutottuk — nem mintha áttörést értünk volna el, főleg mivel az anyagi kérdésekkel kapcsolatban mindenre azt válaszolta, hogy majd térjünk vissza rá pár héttel később.

Emellett most ő hozta fel, hogy talán jobb lenne a lapnak, ha a HÖK-től függetlenül működne, én meg csak azt tudtam mondani, amit eddig is: ha jó a viszony, és most az, nekem tök mindegy, és szerintem felesleges adminisztratív szaltókat igényelne nemcsak kari, hanem egyetemi szinten is, de felőlem csinálhatjuk, ha ők/a szerkesztőség ebben látják a jövőt, mert a lap szempontjából biztosan sok előnye van a dolognak. Szóval a jövő keddi program az, hogy nyilatkoztatom erről a szerkesztőséget, főleg mivel én csak áprilisig vagyok főszerkesztő, tehát a folyamat végével jó eséllyel az utódomnak kellene törődnie.

A KGY a szokásosnál is rosszabb volt, főleg mivel kb. kétszer olyan hosszan tartott. A pozitívum, hogy határozatképesek voltak, és novembertől mostanáig elfogadták az összes beszámolómat — erre eddig azért nem került sor, mert bár decemberre sikerült lebonyolítani a választásokat, a képviselők mostanáig nem ültek össze, vagyis a vizsgaidőszakban interregnum volt.

Az esemény csúcspontján megpróbáltak kiadni egy díjat, és ennek érdekében nyílt szavazást rendeltek el (személyi kérdésben, ahol az érintettek is jelen vannak, remek ötlet…), csak közben rájöttek, hogy nem tudják, milyen szempontokat kéne figyelembe venni (szabályzat ugyanis nincs), úgyhogy a szavazás közben inkább meggondolták magukat, és arra jutottak, hogy létrehoznak egy bizottságot, ami megírja a szabályzatot a díjhoz (visszamenőleges hatállyal, miért ne…), és legközelebb ennek a birtokában fognak végleges döntést hozni. Magyarán az egész arra volt jó, hogy nagyon megbántsák az egyik évfolyamképviselőt, aki nulla szavazatot kapott tőlük, mikor olyan ellenfelei voltak, akik már nem is hallgatók.

Minden nap olyan fáradtan értem haza, hogy csak bezuhantam az ágyba, és már aludtam is — mostanában “egészségesebben” alszom, vagyis az ébrenlétem többsége nappalra esik, ami jelentős javulás, de még mindig 10 órákat alszom, ami több a normálisnál. Szerdán reggel például be volt kapcsolva az ébresztőórám, de kinyomtam (erre nem is emlékszem), és mire magamtól felébredtem, már lemaradtam az aznapi előadásról. Jelenleg ezt annak tudom be, hogy végre ismét elkezdtem mozogni, és ha hozzászokik a szervezetem a fizikai terheléshez, minden egyenesbe jön, de nem akarok elhamarkodott következtetéseket levonni.

Az egyetemtől független (ebben a hónapban egyértelműen a legjelentősebb) sikerem, hogy kipréseltem a Postából az igazolást, amiben elismerik, hogy valóban elvesztették a parkolási engedélyemet tartalmazó levelet, amit még decemberben küldött nekem az önkormányzat, és ennek a birtokában ki tudtam követelni az önkormányzattól az új engedélyt.

Elég csalódott vagyok, mert XIII. kerületiként az önkormányzattal kapcsolatban (még az ügyintézéssel is!) mindig jó élményeim voltak, ezúttal azonban nyitvatartási időben nem akartak beengedni, hiába csengettem, aztán mikor rájöttek, hogy nem fogok elmenni, amíg ki nem nyitják (égett benn a villany), megpróbáltak lerázni, és csak akkor adták oda a matricát, amikor ez nem sikerült — egyébként ha mindezt nem teszik, kb. fél perc alatt megszabadulhattunk volna egymástól, mivel összesen egy darab aláírásra volt szükségük tőlem, még a személyimet sem kérték el, a pótmatricám meg ott hevert egy irattartó legtetején…

A jövő hétre is alakulnak már a programok: amellett, hogy be kell tanítani egy új rovatvezetőt, a felvételi eljárásunk is lezárul, így valószínűleg interjúztatni fogunk. Emellett csütörtökön ELTE Press Akadémiára megyünk, ahol nekem is kell tartanom egy rövid prezentációt, és kedden a függetlenedési kérdés miatt szintén találkozunk mindenkivel. Szeretnék eljutni a nemzetközi irodánkba is, ami egy héten összesen három órán át fogad feleket, emellett terápia, orvos, és lehet, hogy pénteken Miskolc az agrárverseny miatt. Családi vonalon vasárnap anya, hétfőn apa, mamiék valószínűleg kizárólagos alapon szerdán, és emellett egyetem, illetve ha lehet, edzés. 😅

Mini programajánló a végére: Meri altertali időpontról lehetett szavazni a Discordon 😉

Tanulmányok

Back in Business 👩🏼‍💻

A tavaszi szemeszter — talán számomra a legmeglepőbb módon — határozottan felemelően indul. Életemben először olyan üres az órarendem, hogy csak heti három nap kell bejönnöm az egyetemre, és akkor sem 8-tól 8-ig. A szabadidőt nem ártana valami hasznosra fordítani, de egyelőre csak élvezem, hogy megmarad valami a szünetből.

Az egyetlen új tárgyam a nemzetközi magánjog, amiből van tankönyv (!), és egyelőre nem derült ki, hogy miben más, mintha pár korábbi tárgyat összeollóztunk volna egy harmadikba, de biztos vagyok benne, hogy a vizsgán találnak majd nehéz témát 😀

Az agrárjogi TDK szervezésére elég sok időt kellett fordítani, mivel csütörtökön volt a szövjogi-munkajogi verseny döntője, és mint demonstrátornak nekem is segítenem kellett a lebonyolításban — ez nagyságrendekkel könnyebb lett volna, ha a felelős oktató érdemben kommunikált volna velünk, és nem a verseny napján, a megnyitó előtt egy órával tartotta volna az eligazítást. Ráadásul nekünk kellett kisegítőket szerezni a versenyhez, ami problémás volt, mivel: fogalmunk sem volt, hogy tulajdonképpen milyen feladatra toboruzunk + akit érdekel a szövjog, az vagy versenyző, vagy amúgy is a TDK tagja. Az sem segített, hogy a 3. demonstrátor kiutazott Erasmusra, így ketten maradunk az összes feladatra. (Az Insta kép a jobb oldalsávon a Kari Tanácsteremben készült, a másik szőke lány az agráros OTDK versenyző, a barna pedig a MUJ TDK titkára 🙂 )

A verseny mindent összevetve egészen jól ment, az IM támogatásának hála mindenki kapott ebédet, az ELTE részéről azonban a szokásos hiányosságok megvoltak: nincs versenyszabályzat, úgyhogy az egyik egyetem minden további nélkül PhD hallgatókat indíthatott a többi, mezei hallgatókból álló csapat ellen, a hazai versenyzőknek meg a felkészítőn azt mondták, hogy Mt. nem is kell, szövjogi verseny lesz valójában, hiszen a szövjogos tanárok szervezik, ehhez képest a jogi probléma 90%-ban munkajogi volt.

Az első agrárelőadáson bemutattam a TDK-t az évfolyamnak (vagyis annak a tucatnyi embernek, aki bejött…), remélem, legalább néhányan követni fogják az eseményeinket, mert tök jó programokat tervezünk a félévre (már ha a felelős oktató nem szabotálja el, mint az iskolaszövetkezetes ülést novembertől folyamatosan… ma este küldöm neki ezzel kapcsolatban a félév második zaklató e-mailjét, remélhetőleg hétfő reggel a postája tetejéről ez fog mosolyogni rá 😈).

coffee-1281880_1280
Nem feltétlenül Starbucks, de egyértelműen a kávé a félév jelszava.

Elvileg még február során lehet majd pályázni szervezeti támogatásra a TDK-knak: ezt várom a legjobban, mert bár nem nagy összegekről beszélünk, jó lenne, ha nem nekem vagy a másik demonstrátornak kellene minden egyes kiadást megelőlegezni a nyomtatásoktól a virágcsokrokig. Részemről a kis összegek halmozódnak már előző szemeszter óta, a másik lány ezen a héten fizetett ki 7000 forintot oklevélnyomtatásra. 👍

A HÖK-kel a kari lap jelenleg békében van, remélem, ez így is marad, mert fontos, hogy jó viszonyt ápoljunk a többi szervezettel, különösen azzal, amelyiknek a keretei között működünk. Az elnökkel elvileg a jövő héten tudok majd beszélni, ami kicsit késői, de még mindig jobb, mint a semmi, mert több kifizetéssel kapcsolatos kérdésünk is van, plusz abban sem vagyok biztos, hogy idén a HÖK irodán fogjuk-e tartani az üléseinket. Az első KGY 21-én lesz, novembertől mostanáig az összes beszámolómról most fognak szavazni, mivel bár előző félévben megtartották a választásokat, a küldöttgyűlés nem alakult meg.

A szemeszter első szerkesztőségi ülése alkalmából elmentünk a Sirius Teaházba, de nem hiszem, hogy törzshelyünk lesz, a többség nem tudta, hogy földön kell ülni, így zakóban, szoknyában jöttek (sznob joghallgatók vagyunk, na 😅), és én is eléggé kilógtam a laptopommal meg a jelenléti ívvel, amit a tagok arcába nyomtam. Szerencsére úgy tűnik, hogy csak azok lépnek ki idén, akik ZV-re készülnek, vagyis számolhattunk a távozásukkal — ettől függetlenül felvételit hirdetünk, mivel cikkíróból és fotósból sosem elég.

Ha minden jól megy, márciusban az összes korrektort viszem az e-nyelv korrektorversenyére, és a HÖK/az egyetem fogja fizetni a nevezési díjat. Persze sikerült rászervezni egy másik programomra a dolgot, úgyhogy részemről rohanós lesz az a hétvége, de anyagi okokból egyiket sem lehet már lemondani, úgyhogy be kell keményítenem. (Fun fact: az egyetemi média mindenhol ott van, az ELTE Press főszerkesztője az irodavezető a versenyt szervező nyelvi szervezetnél.)

Mostanában a szociális életem is felfelé ível, a szorgalmi időszak előtt sikerült több barátommal is találkozni, voltam Hévízen egy tágabb baráti körrel, hétfőre pedig bepréseltem egy egészen elfogadható Tinderrandit. Egy netes vállalkozó sráccal találkoztam, aki digitális nomádként határozta meg magát, és elég jól elbeszélgettünk a pályakezdésről, munkavállalásról, sok elgondolkodtató dolgot mondott a szakmán belüli orientációval, illetve általános elhelyezkedéssel kapcsolatban, amik egyfelől nagyon motiváltak, másfelől egyáltalán nem számítottam ilyen jellegű értékes inputra, és még nem dolgoztam fel mindent, amit mondott.

Pénteken hivatalos voltam egy szülinapra, ahová azonban sajnos nem mentem el, mivel előtte a nagymamáméknál találkoztam anyával, aki teljesen kiborított. 😦

A nagymamám sajnos továbbra sincsen jól, és a békés elmúlás sem következett még be, ami meglehetősen lehangoló helyzet, ugyanakkor az idő többségében megfeledkezem róla, és nem érzem magam miatta szomorúnak, aztán eszembe jut, és rájövök, hogy nem gondoltam rá, és bűntudatom van miatta, ami meg persze bánt… Sajnos mióta egyáltalán nem tud kommunikálni a külvilággal, számunkra olyan, mintha meghalt volna, hiszen nem tudunk érdemben kapcsolatba lépni vele, ahogy ő sem velünk, ugyanakkor szenvednie kell — ezt elég meredek leírni, de már régóta gondolkodom ezen, és tényleg ez a helyzet.

Szeretném ebben a félévben befejezni azt a nyomi regényt, amit már kb. 2 éve folyamatosan készülök befejezni, eskü, legközelebb akkor írok róla, ha kitettem az utolsó pontot 😀 A Tigis FB oldalamat eléggé elhanyagoltam mostanában, de igyekszem feléleszteni, mert tök sok jó eseményről és fontos hírről lemaradok nélküle. A sport terén már nem merek vállalásokat tenni, de igyekszem visszaszoktatni magam az edzőterembe, egyszer már el is mentem a héten.

Remélem, nektek is jól indul a félév, és újult energiával vágtok bele a lassan tavaszi feladatokba 💕

PS. minden Chrome-használónak ajánlom a Momentum bővítményt: ha új lapot nyittok meg, köszön nektek, minden nap új tájképet mutat, és pár apró funkciót testre lehet szabni benne.

Képkivágás

Tanulmányok

2019 más lesz?

Az Instagram rengeteg olyan posztot ajánlott nekem az újév környékén, ami arra a sémára épült, hogy 2017 volt a lefelé menő ág, 2018-ban elértük a gödör fenekét, így 2019-ben minden jóra fordul majd — mindezt úgy, hogy semmilyen nyomott oldalt nem követek, csak vállalkozós, női oldalakat meg studygramokat.

Egyelőre nekem nem jött be a jóslat, ez az év sem indult jobban, mint a tavalyi — gt-ből ismét megbuktam, és ez felborítja az egész vizsgarendemet: ha nem hirdetnek másik vizsgaalkalmat pénzügyi jogból, akkor el kell mennem egy adminisztratív egyesért a mostani időpontomban, és UV időszakban tudok majd először érdemben próbálkozni a vizsgával, ami nem szerencsés, mivel csúszós tárgyról van szó.

Úgy érzem, már sokkal több időt és energiát öltem a gt-be, mint elvárható, és kizártnak tartom, hogy a tudásom egy kettesre se legyen elegendő, de sajnos a teszt nagyon specifikus — gyakorlatilag a kitöltését kéne gyakorolni, ami sokkal egyszerűbb lenne, ha a korábbi vizsgakérdések is elérhetőek lennének, nem csak a válaszok. Ráadásul most olyan kérdéseken csúsztam el, amik szerintem nem is tartoztak az anyagba (családjogi részből kellett volna idézni + Ctv. random mellékletéből), az ilyen húzásokat pedig azzal sem lehet kiküszöbölni, ha kommentárt olvas az ember, pedig már az is megvolt. Tankönyv persze nincs, szóval… Mindenki oldja meg, ahogy tudja. Én egyelőre tanácstalan vagyok.

A sorozatos kudarcélmény nekem nem ad motivációt a tanuláshoz, gyakorlatilag ki sem keltem az ágyból, mióta megkaptam az eredményeket, kedd óra először vettem rá magam, hogy legalább kapcsoljam be a számítógépet, és küldjem el a táblázatokat, amiket tanulás közben készítettem a többieknek, hátha rajtuk segít valamit — mobilról ugyanis túl sok kattintás lett volna (igen, tényleg ilyen lusta vagyok).

Bitmoji Image

A vizsgaidőszak ettől eltekintve jól indult, JÁB-ból, agrárjogból, szövetkezeti jogból 5-ösre vizsgáztam, a kriminalisztika pedig 4-es lett — utóbbit igazságtalannak érzem, mivel minden előadáson benn voltam, és az előadó lediktálta a kérdéseket, sőt a válaszokat is, ezt megtanultam, ráírtam a válaszlapra, amit kellett, majd mégis 4-est kaptam, tehát a saját válaszai nem voltak elég jól az oktatónak 😦 És nem, a rendszer nem csak engem utál, hanem minden hallgatót, szóval elég sokan jártak még így rajtam kívül.

Az évfolyamdolgozatomra még nem kaptam jegyet, de leadtam időben, és minden követelménynek megfelelt, úgyhogy bízom benne, hogy nem fogják nagyon lehúzni, bár a PJ Tanszéknél sosem tudni — gyakorlatilag egy fekete lyuk a hely, még a rendes tanároktól is bármi kitelik.

A volt főszerkesztőnket pl. másodszor is megbuktatták PJ ZV-n, gyakorlatilag sportot űznek belőle, hogy féléveket rabolnak el az emberek életéből — akinek már csak egy záróvizsga hiányzik, hogy jogász legyen, azt semmi értelme újra és újra elgáncsolni, de ez persze senkit sem zavar. Addig viszont mindenki fizesse a TB-t maga után úgy, hogy mivel nincs meg a diplomája, “valódi” jogászi állást nem tud betölteni, ami nem csak azt jelenti, hogy alacsonyabb a fizetése, hanem hogy a szakvizsgához szükséges ideje sem telik.

Talán a saját nyomorommal kellene foglalkoznom, és akkor sikerülne a gt vizsga, de mivel nekem is ez a jövőm, nehéz felülemelkedni a hasonló igazságtalanságokon. Az új tanterv talán jobb, mint a miénk (én a 2010-es rendszerben járok), de az anyag finomhangolása nem változtat az intézményi kultúrán, amiből a hallgatói problémák jelentős része ered. Szánalmas, de félév közben volt egy pillanat, amikor úgy éreztem, hogy talán nem olyan iszonyatosan borzasztó az ELTE, mint amilyennek a csúszásomkor láttam… Valójában a rendszer ciklikussága tévesztett meg, ha nem lennének kevésbé rossz időszakok, senki sem akadna horogra.

Írás · Egyéb · Tanulmányok

Rohamléptek

Régen rossz, ha úgy ül neki a blogger a személyes posztnak, hogy előveszi a naptárat, hátha úgy emlékszik még valamire az elmúlt pár hét két hónap eseményeiből, de mivel nem ítélem halálra ezt az oldalt, nincs más hátra 😂

wp-1540946506278..jpg

Az előző, Milánóról szóló bejegyzést azzal a megközelítéssel írtam, hogy hamarosan kiteszek egy posztot arról, hogy az utazást leszámítva hogyan alakult eddig a félév, de… Hát látható az eredmény. Tulajdonképpen a szünet első három napja is azzal telt, hogy különböző elmaradásaimat pótoltam, illetve kialudtam magam, ezért is nem jött ki ez a bejegyzés még múlt hét pénteken.

Tanulmányi ügyek

Az Agrárjogi Tanszéken demonstrátor lettem, és egy TDT ülés alkalmával kiderült, hogy TDK titkár is, ami külön jó, mert az utóbbi pozícióra nem jelentkeztem, egy másik demonstrátor pedig szerette volna…

Egyelőre élvezem a demonstrátori/titkári teendőket, szeretek bemenni a tanszékre, különösen mivel a tanszékvezető és a tanszéki előadó is nagyon aranyos, illetve mivel elsősorban szervezési és online marketing feladatok vannak, ugyanakkor a felelős oktatóval egyelőre bizonytalan a viszony, mivel volt egy félreértés azzal kapcsolatban, hogy ő mibe és milyen mélységben akar bevonódni — ebből végül is én kerültem ki győztesen, hozzáférek a TDK levelezéséhez, ami nem hátrány, tekintve hogy a TDT oda küldi a körleveleket, hogy éppen mit kell csinálni a titkároknak, de lehet, hogy az oktatóval való személyes kapcsolatnak ez annyira nem kedvez.

Eddig egy TDK ülést szerveztünk, ami kifejezetten jól sikerült, a következő nagy feladat pedig az OTDK kari fordulójára való felkészülés: ezen tőlünk csak egy versenyző van, egy másik demonstrátor, akit a harmadik demonstrátorunk opponál, én pedig szervezőként veszek részt — a tanszéki kommunikáció nem 100%-os, így vannak stresszes pillanatok, de nagyon várom az eseményt, főleg mivel korábban egy OTDK-napon sem maradtam benn, és ha minden jól megy, az egyetemi pályafutásom alatt ez lesz az utolsó OTDK-év.

Számomra a versennyel kapcsolatban a TDT hozzáállása volt eddig a legnagyobb meglepetés: ők elsősorban arra törekszenek, hogy az intézmény a lehető legjobb statisztikát produkálja, tehát a lehető legtöbb szekcióban, tagozatban legyen dolgozat, és mind nyerjen, vagyis a központi kvóták elosztásánál is ez a meghatározó, ami nem feltétlenül kedvez a versenyzőknek.

coffee-2354866_640

Ami általában a tanulmányi kötelezettségeket illeti: idén egész jól tartom magam az előadáslátogatási terveimhez, eddig alig hiányoztam, és általában sikerült megkérnem egy-egy barátot, hogy vegye fel nekem az előadást, így vissza tudom hallgatni később az anyagot. Ez nekem nagyon jó módszer, ha itthon, kényelmesen jegyzetelhetek, sokkal több megmarad egy-egy óra anyagából. Ugyanakkor szünet után következik a feketeleves, ugyanis el kell kezdenem a Gt előadásokat is látogatni, ha át akarok menni a vizsgán, ehhez pedig semmi kedvem, előző évben sem véletlenül hagytam abba a bejárást, de ha valaki a saját szavait akarja hallani a vizsgán… 😒

Idén évfolyamdolgozatot kell írnom, ezt egyelőre el sem kezdtem, de remélem, hogy a szünet második felében érdemben tudok dolgozni rajta, ugyanis ha ez nem sikerül, fogalmam sincs, mikor fogom megírni, egy teljes félévvel elhalasztani pedig nem áll szándékomban. Nem jelent túl nagy motivációt, hogy a konzulensem, aki egyébként nagyon lelkes és workoholic, kijelentette, hogy nem bánja, ha legközelebb leadáskor hall felőlem, és nem fog csak azért rosszabb jegyet adni, mert nem jártam a nyakára.

Ebben a félévben egyfelől sok ZH-ra kell készülni, mivel jog- és állambölcseletből, illetve Gt-ből minden héten írunk, ugyanakkor előbbi csak szövegismereti dolgozat, utóbbit pedig már egyszer tanultam, szóval… Ennek ellenére mindkettő nagyon időigényes, nekem pedig időm pont nincs. 😦 Valódi dolgozatot eddig csak munkajogból kellett írni — ez meglepően jól, 90% fölé sikerült (végig sem olvastam a jogszabályt…), de ebből meg csak kéthetente van óra, ami a sok ünnep és szünet miatt halottnak a csók. Szövetkezeti jogból pl. eddig két szeminárium volt, de az első csak bevezető, ismerkedő óraként volt megtartva, ahol az iskolaszövetkezetekről beszélgettünk…

Összességében azt érzem, hogy sokkal többet kellene tanulnom, gyakorlatilag minden nap le kellene ülnöm, és legalább a jogszabályt, illetve a tankönyvet át kellene olvasnom, de mire hazaérek, enni és aludni van csak energiám.

Kari lap

A Jurátus az egyik fő oka, hogy folyamatosan mindennel el vagyok csúszva, és jóformán csak úszom az árral. Imádom a magazint és a közösséget is, ráadásul amilyen szerencsétlen alkat vagyok, még a főszerkesztőséget is élvezem, hiszen főnökösködni lehet, ugyanakkor nagyon nagy idő- és energiabefektetést igényel, hogy minden annak rendje s módja szerint menjen.

A felvételi kampány sikeres volt, 15 főt vettünk fel, köztük lapmenedzsereket és olvasószerkesztőket is, ami a helyettesem, D és az én életemet is nagyon meg fogja könnyíteni hosszú távon, ugyanakkor mivel még csak a betanítás szakaszában járunk, a sok plusz ember egyelőre csak minimálisan vett le a terheinkből.

team-3373638_640

Maga a felvételi eljárás rengeteg időt vett igénybe, hiszen mindenkit személyesen meg kellett hallgatni, aztán minden héten szerkesztőségit kell tartani, minden nap fel kell tölteni egy cikket, rá kell nézni az egyes projektjeinkre kb. hetente, hogy haladnak-e stb. Nem panaszkodom, inkább csak próbálom érzékeltetni, hogy miért olyan megterhelő nekem ez a munka — eléggé csodálom az elődeimet, amiért szinte sosem panaszkodtak.

Egyébként volt két küldöttgyűlés, amin részt kellett vennem, hogy HÖK-ös hírek is legyenek a lapban (más nem mutat hajlandóságot, hogy beszámoljon ezekről az ülésekről — lehet, hogy ennek köze van ahhoz, hogy este kilenc körül szokott kezdődni a buli), és az év első ELTE Press ülésére is elmentem, ahol mindenki elsírta a maga baját, de sajnos nem nagyon tudtunk segíteni egymáson.

Az újak miatt fotózást kellett szervezni, én is elmentem rá, hátha lesz egy jó portrém, bár eléggé erősen kételkedem benne, mivel két óra között rohantam oda a fotósunkhoz, hogy csinálja meg a képet. Október 23-án elmentünk megnézni a Frida Kahlo kiállítást, utána pedig beültünk egy étterembe beszélgetni, ismerkedni.

Nem vagyok nagy rajongója az új fizetési rendszernek (iskolaszövetkezet helyett ösztöndíjként kapjuk a fizetésünket), eddig egy pályázat volt kiírva, amire 3 fő tudott csak pályázni, mivel kb. egy hét sem telt még el a szorgalmi időszakból a leadási határidőig (közülük egy lánynak nem bírták teljesíteni a kiutalást, azóta is reklamálunk…), októberben nem írtak ki pályázatot, vagyis november közepén lesz leadás leghamarabb, ami azt jelenti, hogy december közepén kapnak pénzt először a szerkesztőség tagjai… Aki kicsit is ismeri a büntetés és a jutalmazás pszichológiáját, tudja, hogy ez milyen mérhetetlenül kontraproduktív, nem véletlen, hogy ez az ösztöndíjakra és nem a fizetésekre lett kitalálva. 😒

Családi

A nagymamám állapota sajnos egyáltalán nem javult, sőt… Folyamatosan szenved, gyakorlatilag csak fekszik egész nap, és nem tud csinálni semmit, már önállóan enni sem képes, vagy csatornát váltani a tévén — még a fizetett ápolók is kritikán aluliak, a nagypapám pedig se koránál, se végzettségénél fogva nem alkalmas az egész napos betegellátásra, mégis töretlenül gondoskodik a nagymamámról. Ezen a ponton nem igazán van más választása, de engem még a hetente való látogatás is kikészít, szóval…

syringe-1884784_640

Apukámnál jártam a hétvégén, és megismerkedtem az élettársával (mert mint kiderült, tényleg van barátnője, és együtt is élnek) — értékeltem volna, ha nem csak úgy, péntek este nyögi be a telefonba, hogy ugye tudom, hogy mi a helyzet, különösen mivel az egész arra tekintettel történt, hogy el mertem mondani, kicsit jobban vagyok 🤷‍♀️

A barátnő, T egyébként nagyon pozitív csalódás volt, ennyi titkolózás után legalábbis valami nyilvánvaló és szembeötlő borzasztó tulajdonságot vártam, de ez kb. másfél óra alatt nem ütközött ki. Jó kiállású, nyelveken beszélő, képzett nő, aki tejes állásban dolgozik, saját ingatlannal rendelkezik, sportol és egyébként barátságos is. Enyhén rasszista, és valószínűleg vallásos is, de mindent összevetve azt hiszem (és remélem), hogy jól ki fogunk jönni, abban pedig biztos vagyok, hogy apára jó hatással van, mivel mióta együtt vannak, tény, hogy apa pozitív szokásokat vett fel.

A hab a tortán, hogy apa kiköltözik Budapestről, hogy közelebb legyen a munkahelyéhez — vett egy házat, a mostani házát pedig eladta, februárig kell átmennie a Pest megyei településre. Onnan fog bejárni Budaörsre, a relatíve új munkahelyére. Én támogatom, hogy az ember igenis merje meghozni a neki kedvező döntéseket, még akkor is, ha kockázattal járnak, de az a helyzet, hogy más egész életében nem bonyolít le annyi ingatlantranzakciót, mint apa az elmúlt néhány évben… Nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, neki sem ártana pár év terápia, hogy megoldja a valódi problémáját, amit költözködéssel, házak és lakások félig felújításával, majd ismételt költözködéssel igyekszik enyhíteni.

Anyával elmentünk Parndorfba, az outlet centerbe, de mindketten nagyot csalódtunk, ugyanis kevés kivételtől eltekintve csak két véglet van: nagyon outlet jellegű, gyakorlatilag viselhetetlen dolgokat árusító üzletek, illetve olyan luxusmárkák, amiket aki megengedhet magának, igazán indokolatlan, hogy ilyen kietlen helyen vásárolja meg, amire szüksége van.

Írás

Begépeltem a 17. fejezetet, de majd húznom kell belőle, azt hiszem, egy teljes oldalnyi felesleges hülyeséget beleírtam, és így nem lett elég feszített a fejezet, de majd akkor fogok erről véglegesen dönteni, ha a 18. fejezetet is digitalizáltam — ez eltarthat egy ideig, mivel az elejét ennek eleve kicsit átírva kell begépelnem. Ha ezzel megvagyok, csak az utolsó, 19. fejezetet kell megírnom, és kész a remekmű, lehet szerkeszteni 🙂

Gondolkodom a NaNoWriMón, de az az igazság, hogy valószínűleg jobban járnék, ha az évfolyamdolgozatom 40 ezer karakterén ügyködnék.

Egyelőre nem vagyok biztos benne, hogy mihez fogok kezdeni ezzel a regénykével, minden esetre előolvasókat kell majd keresnem, illetve bétákat is — eddig stoobie javított nekem, remélem, az utolsó két fejezetet is vállalja majd, de egy második vélemény sosem árt 🙂

Remélem, kellemesen töltitek a hosszú hétvégét! ❤

Utazás

Milánó

Alig pár nappal az őszi szemeszter kezdete után elutaztam Milánóba azzal a Tinderen megismert, Dániában élő barátommal, akivel áprilisban Berlinben jártam. Ezzel gyakorlatilag az utolsó pár békés pillanatot használtam ki (ráadásul hiányoznom sem kellett, hiszen a sportnap miatt szünetet hirdettek), azóta úgy felgyorsultak az események, hogy ezt a beszámolót sem volt időm megírni.

A város

Milánó számomra leginkább egy VIII. kerület és Újlipótváros keresztezéséből született településre hasonlít, ahol még a kínai negyedben sem egyértelmű, merre jár az ember, ha nem lesi közben a térképet.

Korán érkezett a repülőm, és későn indultam vissza, így a két utazós napon is belefért némi városnézés — a közös programon túl gyakorlatilag egy teljes napot töltöttem légkondicionált látványosságok felkeresésével.

Étkezés

Első este életem legfinomabb steakjét ettem egy kis, belvárosi étteremben, ettől eltekintve azonban az étkezés folyamatosan problémát jelentett — a helyi éttermek és ételt is felszolgáló kávézók, bárok nyitvatartása nagyon korlátozott, csak a szigorúan vett ebéd- és vacsoraidőben vannak nyitva, illetve ha be is lehet ülni, ezeken a kis időablakon túl csak italt szolgálnak fel.

Ennek megfelelően hiába költenének a turisták az olasz vendéglőben szívesebben, mint a McDonald’s vagy a KFC egyik egységében, a legtöbben ráfanyalodnak a nemzetközi étteremláncokra. A nagyobb csomópontokon mindenki take awayes zacskóból falja a hamburgert, a gyorséttermek ugyanis annyira tele vannak, hogy leülni sem lehet — a frissen megnyitott Starbuckshoz pedig olyan hosszú sor állt, mintha segélycsomagot osztottak volna egy háborús övezetben: én csak némi pihenés reményében tértem volna be utolsó nap, de azonnal sarkon fordultam.

Általános viszonyok

Az időjárással nagy szerencsénk volt, gyakorlatilag nyári melegben tudtuk megnézni a várost, ugyanakkor mire hazaértem, itthon 15 fokra hűlt a levegő, és esett is, így egy megfázással zártam a kalandot. A szeptemberi városnézés előnye, hogy kevés turista volt: én előre megvettem a jegyek többségét, de sehol sem kellett sorban állni, legfeljebb a szigorú biztonsági ellenőrzéseknél torlódtak fel az emberek (minden tele van gépfegyveres katonákkal, még a sminktáskámat is megnézték, nem abban próbálok-e becsempészni némi robbanóanyagot).

Nem tudom, hogy milánói vagy olasz sajátosság, de a nyitvatartási időket még a templomok is eléggé lazán kezelik — csak mert a honlapjukon szerepel valami, esetleg kiragasztottak egy papírt az ajtóra, nem jelenti, hogy tényleg akkor engedik be a látogatókat.

A közlekedés aránylag jó, és a helyiek szinte semmi miatt nem zavartatják magukat, így elég könnyű nyugodtnak maradni, a legnagyobb megrázkódtatás az volt, hogy a Dómba nem engedtek be egy teljesen decens sortban, így hosszú nadrágot kellett vennem 30 fokban, ugyanakkor testhez álló leggingsben, amin átlátszik a csipkés alsónemű, bárki bemehetett, mert az betű szerint teljesítette az előírást.

A reptérre életemben először nem taxival jutottam el, ugyanis az olaszok nagyjából duplaannyiért vállalják a transzfert, mint bárhol máshol európában — a vonatközlekedés viszont kiváló. Sajnos volt szerencsém más magyarokhoz is, akik vígan újságolták a kocsi széltében-hosszában, hogy nincs jegyük, miért is lenne, amikor itt nincs jegyellenőrzés (és már “németbe” is ugyanígy jártak el).

Szórakozás

Mi a milánói divathét alatt jártunk a városban, de ez a mezei látogató számára semmit sem jelent: egy-két utcai eseményen kívül nem volt nyoma a dolognak, még plakátok formájában sem. Eredetileg el akartam menni egy nyilvános fogadásra, amit a divathéthez kapcsolódóan szerveztek, de annyira kifáradtam estére, hogy inkább a szállodában maradtam Gt-t tanulni, és várni a dániai ismerősömet (ez jobban sikerült volna, ha vettem volna neki legalább egy szendvicset, hogy ne éhezzen éjféltől másnap reggelig, de ugye minden zárva volt 🤷🏻‍♀️ ).

Ami az esti kikapcsolódást illeti: korán, sokkal korábban kezdődik az éjszakai élet, mint nálunk, éjfél körül a többség már hazafelé készülődik, a helyek jelentős része kettő körül zár még hétvégén is. Mi a Navigli csatorna partjára települt szórakozóhelyek közül választottunk egy bárt, de a belvárosban, a történelmi nevezetességek körül is rengeteg lehetőség van annak, aki megfelelő időben érkezik. A helyieket elég könnyű megkülönböztetni a turistáktól, ugyanis ők azok, akik nem zavartatják magukat, csak mert csenget a villamos, ugyanúgy sétálnak tovább a síneken, itallal a kézben.

Szállás

Mivel elég későn foglaltunk, és ahhoz igazodtunk, hogy hová van a megfelelő időablakban aránylag olcsó  járat, a szállodák terén kompromisszumot kellett kötni — nem akartam Airbnbbe menni, mivel az számomra pont olyan, mint egy szálloda ellátás nélkül, és a kaja hozzáférhetetlenségére tekintettel igazam volt: a bőséges reggelivel gyakorlatilag este hatig kihúztuk kajálás nélkül.

Végül a Double Tree by Hiltonba foglaltunk, és én nem bántam meg: nagyon szép szálloda, még a wifi is jó volt, a tömegközlekedés könnyen elérhető, de sajnos elég rossz környéken van, ami a képeken nem látszik, és jó negyven perc a központ, ami mindent összevetve városnézőknek elég kellemetlen. A másik lehetőség ebben az árkategóriában az lett volna, hogy a belvárosban lakunk, de nagyon fapados szálláson, ellátás nélkül — tippeljetek, ki döntöttel el ezt a vitát. 😀

Látnivalók

Állítólag egy kép többet mond ezer szónál, úgyhogy én is beillesztenék párat a fotóink közül (Instagramon pedig az Utazás c. highlightjaimnál találjátok a kedvenceimet):

   

A kis listám a látnivalókról: Dóm (+ múzeum), a királyi palota, Leonardo szőlőskertje, Scala (+ múzeum), Santa Maria delle Grazie templom, Navigli negyed, Brera képtár, Sempione Park, Sforza kastély, Arco della Pace, Galleria Vittorio Emanuele II és minden, ami még belefér — ez csak a kétnapos minimálprogram, Milánó ennél sokkal többet rejteget.

Remélem, nektek is jól teltek az utolsó nyári napok, én a milánói hosszú hétvégém óta gyakorlatilag beragadtam egy mókuskerékbe, de ha minden jól megy, a jövő héten már levegőhöz jutok, és lesz időm megosztani veletek a szeptember végi, október eleji élményeimet is. 👋🏻

Tanulmányok · Utazás

Kréta és a nyár vége

Nyaralási beszámoló

Idén Krétán nyaraltam két héten át, és bár ez a beszámoló jelentősen elkésett, legalább az út képeit időben feltöltöttem Instagramra és a Facebookra is — a legjobbak pedig még mindig megtalálhatóak a kiemelések között.

Ezúttal egy olyan szállodába mentünk, ahol évekkel ezelőtt többször is nyaraltunk, így elég konkrét elvárásokkal érkeztünk — a hotel kertje szerintem éppen olyan hangulatos, mint korábban volt, ugyanakkor mintha liliputi méretűre zsugorodott volna terület a szomszédos településsel, Maliával együtt: gyerekként úgy tűnt, hatalmas távolságok vannak a városban, sőt a parkban is.

Sajnos a szálloda közönsége jelentősen megváltozott, és az all-inclusive ellátás bevezetésével az éttermek, bárok színvonala jelentősen csökkent, így volt pár kellemetlen találkozásunk mind a személyzettel, mind a többi vendéggel, de ez nem rontotta el a nyaralást.

Elsősorban passzív kikapcsolódásra vágyva mentünk, így többnyire csak úsztunk a tengerben vagy valamelyik medencében, esetleg hevertünk a pálmafák alatt, azonban két kirándulás még így is belefért a programba.

Mivel sokszor jártunk a szigeten, a szervezett helyi utak többségére már befizettünk egy ponton, Chrisi és Elafonissi azonban következetesen kimaradt, mivel ezek “csak” strandolós helyek. Chrisi Kréta déli részén található, Natura 2000 terület és Európa egyik legdélebbi pontja gyönyörű, ám kissé sziklás tengerparttal. Mindent összevetve szerintem megérte keresztben átbuszozni a szigeten, utána pedig hajóra szállni, hogy eljussunk erre az igazán különleges partszakaszra.

Elafonissivel kapcsolatban sokkal vegyesebbek a benyomásaim: hatalmas tömeget szállítanak a rózsaszín homokos, melegvizes öbölbe/félszigetre, ugyanakkor a rengeteg turista ellátásának a körülményei nem biztosítottak. Bár páratlan élmény volt több tíz méteren át gyalogolni a langyos, sekély tengerben úgy, hogy csak a bokámig ért a víz, nagyságrendekkel jobb lett volna a kirándulás, ha nem kell szó szerint átlépni másokon. Sajnos mi öt órás buszútra laktunk Elafonissitől, és utólag azt mondanám, hogy ennyi időt nem érdemes rászánni a partszakaszra.

beach-164656_1280
Elafonissi

A kedvenc programom továbbra is a Happy Train, a környéken közlekedő, kisvonatot imitáló buszféleség, bátran ajánlom mindenkinek, mivel ez a legegyszerűbb és leggyorsabb módja, hogy az ember kiszúrja az új, érdekes éttermeket, szállodákat, és persze a legvonzóbb szupermarketet (Krétán minden bolt, ahol van egy fagyispult, már szupermarketnek nevezi magát 😀 ).

A közlekedés teljesen simán ment, bár elég élénk érdeklődéssel követtük a fapados légitársaságok sztrájkjait, csomagokkal kapcsolatosan változó policyját, minket végül egyik sem érintett, gyakorlatilag késés és atrocitások nélkül utaztunk.

A jó hír, hogy két teljes fejezetet megírtam kézzel, a rossz hír, hogy lassan három hete nem jutok el oda, hogy végre legépeljem az anyagot. Mindent összevetve azonban ez jelentős előrelépés, mivel így már csak az utolsó fejezet van hátra a regényemből!

Vége a szünetnek, avagy a 9. szemeszter

A nyári szünet gyorsan elrepült (meglepő, újító kifejezés, tudom…), az utolsó pár hétben főleg azzal foglalkoztam, hogy felkészüljek az őszi szemeszterre testben és lélekben egyaránt.

Idén a OneNote appba fogok jegyzetelni az új minilaptopomon, és bár még csak két előadáson voltam, máris imádom a rendszert — a kari lap összes anyagát itt tartom, ide írom fel a megbeszélendőket, itt fogalmazom a körleveleket, és remekül működik, sokkal hatékonyabb, mint külön fájlokba és füzetekbe dolgozni, szóval bátran ajánlom mindenkinek.

A Trello magáncélokra való használatában már nem vagyok olyan biztos, mint pár hónapja: amíg volt időm/kedvem beállítgatni mindent, és telefonon vagy laptopon nézegetni, hogy mit kell csinálnom a következő pár napban, nagyon jól működött, most azonban, hogy visszamentem az egyetemre, sokkal célravezetőbbnek, praktikusabbnak tűnik fogni egy papírfecnit, és leírni rá egy hagyományos listát a teendőkről. (A kari lapnál azonban továbbra is életmentő a program, szóval egy szavam sincs…)

Az órarendemet a lehetőségekhez képest nagyon jól összeállítottam, és mivel a TO végül csak beállította a pontszámomat, hogy úgy érzékelje a Neptun, mintha negyedéves lennék (a tárgyaim tüöbbége 7. szemeszterre van előírva), nem is került nagy erőfeszítésembe.

Idén esedékes a második évfolyamdolgozatom (illetve már tavaly meg kellett volna írni, de csúszóként elhalasztottam), aminek a témája valószínűleg a fanfiction lesz a magyar szerzői jogi szabályozásban. Nagy reményeket fűzök a konzulensemhez, mivel simán elvállalt, és azonnal válaszolt nekem, úgyhogy a héten rendesen fel fogok készülni az első személyes megbeszélésünkre, nehogy már szeptemberben megbánja, hogy igent mondott…

Mivel az előző dolgozatot empirikus kutatás alapján írtam, ahhoz aránylag kevés forrást használtam, most viszont a téma jellegéből fakadóan rá kell szívódnom az adatbázisokra — beiratkoztam az összes szóbajöhető könyvtárba, de az Országgyűlési Könyvtárba nem merek egyedül bemenni, szóval kivárom, amíg valamelyik barátnőm is rászánja magát. 😀

Amúgy sokkal könnyebb lenne az élet, ha az ELTE legalább a legalapvetőbbekre előfizetne… Pl. tegnap este le akartam tölteni a Tpt. kommentárját a távoli asztalon át elérhető jogtáron keresztül, és persze az volt a válasz, hogy nincs hozzáférésem… Magyarán amit a Kar biztosít a hallgatóknak, az a net.jogtar.hu szolgáltatása kicsit szebb felületen 😡

Szeretnék jelentkezni az Agrárjogi Tanszékre demonstrátornak (a közhiedelemmel ellentétben az agrárjog nem földtúrással foglalkozik 😀 ), és a tanszékvezetővel való mai megbeszélés alapján elég jó esélyt látok rá, hogy sikerülni is fog (olyan cuki és hihetetlenül okos bácsi, imádom a szarkazmusát ❤ ), ugyanakkor emiatt izgulok is egy kicsit, mivel korábban egyik tanszékhez sem volt semmféle közöm sem demonstrátorként, sem TDK keretében.

Két némettanfolyamra is befizettem az egyik barátnőmmel (egy általános C1 kurzusra az ELTE Origó Nyelvi Centrumnál és a Pázmány német jogi szaknyelvi óráira), és ha minden jól megy, május környékén szeretnék tenni egy felsőfokú nyelvvizsgát. Sajnos a nyáron egyáltalán nem ismételtem se szókincset, se nyelvtant, de bízom benne, hogy valami azért vissza fog jönni.

workshop-2209239_1920

Jurátus

A kari lappal volt a legtöbb munkám az elmúlt hetekben — jóformán mást sem csináltam, mint a hatékony évkezdéshez szükséges dolgokat intéztem. Az új főszerkesztő-helyettesem hála Istennek nagyságrendekkel önállóbb és hatékonyabb, mint az elődje volt, így némi teher lekerült rólam, de így is időigényes mindent előkészíteni, amíg a többiek még azon gondolkodnak, egyáltalán felutazzanak-e Budapestre az első tanítási hétre 😀

Az Orientációs Napokra standot kellett készíteni, ehhez volt két megbeszélés, plakátokat és szórólapokat kellett nyomtatni (persze nem sikerült az ELTE szerződött nyomdáján keresztül, miért is sikerült volna…), keresztrejtvényt kellett tervezni, és utána egy teljes délelőttön át kellett agitálni a gólyákat, hogy jöjjenek hozzánk szerzőnek, korrektornak stb.

Idén elindítjuk a levelezőlistánkat is, így a hírlevelek formátumának a kidolgozásával rengeteg időt töltöttem (semmi extra, de html-es szerkesztővel formázgatni nem leányálom), ahogy a MailChimp megfelelő beállításával is, aminek a csúcspontja az volt, amikor felugró ablakhoz való java kódot kellett beillesztenem a honlapunk kódjába — épp csak a szívem nem állt meg a félelemtől, hogy mindent tönkreteszek egy kattintással, de szerencsére összehoztam. 🙂

A szokásos tagellenőrzés mellett a HÖK-kel is volt pár megbeszélésem (minek nekünk annyi pénz [azt sem tudják, mennyi], és már a fél elnökség lemondott, de mindegy…), és bár kedvelem  az elnököt, olyan idealista, akivel a gyakorlatban nagyon nehéz bármit is elintézni. Most éppen ISSN számot szeretne a lapnak, hogy utána pdf formátumban adjunk ki tudományos különszámot, mert ilyet látott egy Zágrábból idelátogató HÖK-nél 😀

Sajnos az egyeztetéseknek nincs vége, holnap el kell mennem az elnökségi ülésre, hogy ne csak az elnök, hanem a pár megmaradt alelnök agyáig is eljusson, hogy senki nem fogja ingyen szerkeszteni a kari lapot, és mindenhol fizetnek a hasonló munkáért legalább egy jelképes összeget, de ezt tanítási időben kell megcselekednem, mert a jelek szerint az elnökségi tagokat már az első heti előadások sem érdeklik annyira, hogy bekukkantsanak az A épületbe. Nem mintha nekem komoly terveim lennének némelyik oktató órájának a látogatására, de azért az érdekel, hogy a vizsga miből lesz…

Rovatvezetők terén idén egész jól állunk, csak egy fő minuszban vagyunk, azonban hatalmas szükségünk van írókra, mivel ennek a félévnek a végén tömegesen fognak távozni a hallgatók (akit én vagy a barátaim szerveztek be, és mintatanterv szerint haladnak, a következő szemeszterben már ZV előkészítőre kell járjanak), az újakat pedig csak pár hónap után lehet komoly munkára fogni.

Hétfőn a TDT ülésen reklámoztam magunkat, hogy az OTDK kari fordulójáról és a döntőről is tudósítanánk, ha ehhez a TDK-k megadnák a segítséget, remélhetőleg ennek meglesz az eredménye, és a Tudomány rovatot fel tudjuk tölteni az érdekes dolgozatok részleteivel. Egyébként a TDK-knak és a hallgatói szervezeteknek is küldtem körlevelet, hogy hogyan tudják hirdetni nálunk a felvételijüket, alakuló ülésüket stb., de a visszajelzések alapján nem sok olyan workoholic ember van a környéken, mint én (aki meg igen, azt persze lefelejtettem a listáról, amekkora lúzer vagyok 😀 ).

Ma este tartjuk az első szerkesztőségit, utána pedig megyünk egy baráti beülésre ❤

Mindenkinek kellemes őszi időszakot, és főleg sikeres szemesztert kívánok! 

Egyéb

☀️🍉Nyári kavalkád

Apró változtatásokat eszközöltem a blogon, például lecseréltem a fejlécet, illetve a hátteret — remélem, nektek is tetszik az új külső. A WP nem támogatja tovább a bejegyzések automatikus posztolását a Facebook profilokra, úgyhogy mostantól kézzel kell megosztanom a posztjaimat (még jó, hogy nem írok túl sok bejegyzést 😀 ).

A nyár annak ellenére nagyon gyorsan telik, hogy a nyaralás még hátravan. Júliusban több volt osztálytársammal találkoztam, így fedeztem fel a Valyo kikötőt, illetve a Murder kiállításra is eljutottam, arról kép is került fel az Instagramomra.

A tárlat összességében érdekes, de a fejhallgatós kommentár nagyon gyenge: mindenki mindig ugyanazt hallja, tehát nem interaktív, ugyanakkor kényelmetlen több mint egy óráig fejhallgatóban feszengeni. (A szöveg meg hemzseg a tényszerű tévedésektől.) Szerintem kiskamaszoknak lenne igazán érdekes a kiállítás, de 16 éven felülieknek ajánlják a programot, szóval…

Egyébként sok helyen jártam az utóbbi hetekben a Mammuttól az Ibolyán át a California Coffee Companyig, ami nem igazán segítette elő az egészséges életmódról szövögetett álmaim megvalósítását, de úgy érzem, most fontosabb, hogy végre rengeteg olyan emberrel találkoztam, akikkel hónapok óta csak tervezgettem, hogy összefutok. Talán augusztus végén, szeptember elején a Balatonhoz is eljutok, bár konkrét terveim még nincsenek.

Most, hogy nem csak az Egyetem tér-otthon vonalon ingázom, elkezdtem vezetni, és bár nehezen tájékozódom, legalább gyakorlok — már nagyon jól megy a lejtőn való parkolás, de most kaptam meg a telefonszámlámat, amire a parkolási díjakat is felírják, és azt hiszem, kicsit vissza kell fognom magam a jövőben 😀

A nyaralás alatt szeretnék írni, illetve németet tanulni, remélhetőleg mindkettő sikerül majd — végre befejeztem egy fejezetet, szerintem ezzel megtört a jég, és talán le tudom írni a történetem végét, amíg távol vagyok. A német kicsit neccesebb, azt is lefelejtettem, amit egyszer már megtanultam, szóval egészen az alapoktól kell indulnom, ami meglehetősen unalmas. :/

Mindenesetre ezek mellett is készülök a következő tanévre, többek között megpróbáltam felvenni a TO-val a kapcsolatot, hát sejthetitek, milyen eredménnyel 😀 Rengeteg órám lesz, és évfolyamdolgozatot is kell írnom, de ettől függetlenül egyelőre nem aggódom, még túl messze van a december 🙂

Még sosem volt ilyen magas az átlagom, úgyhogy alig várom, hogy megállapítsák az ösztöndíjakat — ugyan jogon senkinek sem adnak jelentősebb összeget, de valahol elégtételt jelent, hogy legalább önmagukhoz képest el kell ismerjék a munkámat.

Igyekszem előkészíteni a kari lap részvételét az Orientációs Napokon, illetve a felvételi eljárásunkat is, de most megakadt a dolog, természetesen a HÖK-nél: várom a választ, hogy írhatok-e a nyomdának, vagy lesz közös rendelés. Ha hamarosan nem jeleznek vissza, önállósítanom kell magamat, mert a vállalási határidő legutóbb még kb. egy hónap volt, és nekünk szeptember elejére kellenek a plakátok és a szórólapok.

Remélem, jól telik a nyár, és átvészelitek a hőséget 🙂

Ha érdekelnek a nyaralási képek, Instagramra (@x_tigi_x) valószínűleg kiteszek majd pár fotót menet közben 🙂

(Ősszel pedig Milánóba utazom.)

Tanulmányok

Vizsgaidőszak #8 🎓

Elhanyagoltam mostanában a blogomat, pedig még értesítéseket is beállítottam magamnak, nehogy elfelejtsek a vizsgaidőszak alatt írni — legalább egy beszámolót szerettem volna kihozni, de sajnos nem volt kedvem.

Ebben a szemeszterben öt differenciált alternatív kurzust teljesítettem, vagyis az utolsó választható tárgycsoportomat is befejeztem, így a következő két évben a kötelező kurzusokra koncentrálhatok. Ez jelentős könnyebbség, mivel a választható órák (számomra legalábbis) mindig sok stresszt okoztak: sosem hirdettek annyi helyet, hogy mindenki oda és abban az időpontban járhasson, ahová szeretne, vagyis ezen múlt az ember órarendje.

Az öt szemesztervégi nagy ZH miatt viszont csak a vizsgaidőszakban tudtam elkezdeni tanulni az első szigorlatra, a Pp-re. Továbbra is rühellem a tárgyat, és a tanszék sem a szívem csücske, de szerencsés voltam, és így ötösre vizsgáztam — normális vizsgáztatóhoz osztottak be, és elfogadható tételt húztam. Különböző felületeken már örvendeztem, hogy végre túljutottam ezen a mérföldkövön, elvégre emiatt lettem én is csúszó (illetve a tárgy első féléve miatt), de muszáj ennyit írnom róla, mert a mai napig érzem a megkönnyebbülést. 😁

A siker viszont kicsit a fejembe szállt, és mindent csináltam, csak a hátralévő két vizsgámra nem készültem, úgyhogy a büntetés-végrehajtásból szerzett ötösöm kisebb csoda (egy napi tanulás…), a nemzetközi jog szigorlat pedig négy nap kemény készülés eredménye — talán ha több időt szánok rá, jobban sikerül (négyest kaptam), de egyáltalán nem éreztem a motivációt, mivel volt olyan nap, hogy közel hatvan emberből hármat engedtek át, tehát nem igazán hittem benne, hogy a tudásom hatni fog a jegyemre.

Igazából örülök a négyesnek, csak az bánt vele kapcsolatban, hogy az előttem vizsgázók is négyest kaptak, pedig olyan alapvető dolgokat nem tudtak, hogy én mindet megbuktattam volna. Nem sajnálom tőlük a vizsgát, még a jó jegyet sem, mert én aztán tudom, hogy milyen toxikus hely az ELTE ÁJK, és az ellenségemnek sem kívánnám, hogy sokáig időzzön itt, ugyanakkor úgy érzem, sőt tudom, hogy én hozzájuk képest nagyon jól felkészült voltam.

Mindenesetre az UV hét közepére végeztem ezzel a kemény három vizsgával, amit idén teljesítenem kellett, úgyhogy most már semmi sem választhat el a nyári céljaimtól.

Szeretném végre elolvasni azt a pár könyvet, amit felhalmoztam a szorgalmi időszak alatt, és a regénykezdeményemet is jó lenne befejezni, de persze mindig ezt mondom, szóval… 😂 Írni fogok róla, ha tényleg csinálok valamit 😉

VAKÁCIÓ!

summer-3490190_640