Nagy nyári összefoglaló

Ezer éve készülök erre a bejegyzésre, de hol jobb, hol rosszabb indokkal mindig elhalasztottam.

Az elmúlt időszak nagyon eseménydúsan telt, és eleinte mindent külön bejegyzésben akartam megosztani, de mostanra akkora lemaradást halmoztam fel, hogy ez nem lenne célszerű — maradok az alcímeknél. 🙂

Kréta

Idén nyáron a családi nyaralás ismét Krétán zajlott, ezúttal azonban új szállodát választottunk Stalis határában. Én kifejezetten jól éreztem magam, nekem nem igazán hiányzott a homokos tengerpart (kompenzált, hogy jó messze és kellőképpen elhatárolva voltak egymástól a napágyak), de talán több időt töltöttünk volna aktívan, ha nem busszal kellett volna bemennünk az üdülőtelepülésre.

A nyaralás alatt befejeztem a régóta aszalt regényemet: megírtam az utolsó két fejezetet, már csak le kéne gépelni őket, hogy kezdhessek valamit a kézirattal, pl. megpróbáljam olvashatóra szerkeszteni 😀 Nem vagyok benne biztos, hogy erre mostanában sor fog kerülni, mivel ez a félévem jövő héttől iszonyúan zsúfolt lesz, de hiszek a csodákban — legkésőbb a szakdolgozat után leülök a gép elé.

Ha érdekelnek a képek, Instagramra már kitettem, amit szerettem volna megosztani erről az utazásról 🙂

Stockholm

A nyári egyedtem Stockholmban számomra hatalmas pozitív meglepetés volt: ahogy közeledett az utazás, egyre kevesebb kedvvel gondoltam a dologra, de végül nagyon jól alakult minden. Az egyetem inkább egyfajta programkoordinátorként működött: szerveztek pár közös kirándulást, de a kurzusok egyáltalán nem követeltek teljes erőbedobást.

A szállás egyágyas szobákban volt a kollégiumban, egész jó körülmények között. A hallgatók többnyire rendesek és kedvesek voltak, pár emberrel egészen összebarátkoztam, de a legjelentősebb élmény mégis az volt, hogy a világ minden tájáról jöttek érdeklődők, még Új-Zélandról is.

A város Budapesthez képest elég drága, de minden tiszta, tágas és jól működik, a helyiek pedig kifejezetten segítőkészek, ugyanakkor nem tolakodók. Stockholm hivatalosan is a kedvenc városom lett, ha elköltöznék Magyarországról, biztos, hogy oda mennék, esetleg más hasonló, skandináv országba.

A legváratlanabb sajátosság az volt, hogy alig találkoztunk olyannal, aki Svédországban született svéd volt, és svédnek is tartotta magát: az egyetem tényleg 100%-osan nemzetközi, világpolgárok alkotta tudományos közösség, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a közösségre és az integrációra — az ELTE ÁJK-val ellentétben minden tele van közösségi terekkel, ahol civilizáltan le lehet ülni tanulni, beszélgetni, kávézni, kinek mihez van kedve.

A képeket még a héten elkezdem feltölteni Instagramra, ha van kedvetek, nézzetek rá, mert egészen elképesztő helyeken jártam — az egyetem például egy nemzeti park területén fekszik, így saját tavuk és erdejük is van.

Egyetem

A vizsgaidőszak nem éppen úgy sikerült, ahogy kellett volna, de most már talán felesleges elemezni, hogy ennek mi állhat a hátterében. Lényeg a lényeg: pénzügyi jogból idén, a téli vizsgaidőszakban kell szigorlatoznom, ami egy plusz vizsgát jelent.

A szakdolgozatom ügyében egyelőre nem tettem jelentős előrelépést, de talán a hétvégén legépelem a tartalomjegyzéket, illetve elkezdem kigyűjteni az irodalmat a történelmi részhez — egyelőre úgy tűnik, elkerülhetetlen lesz beiratkozni az Országgyűlési Könyvtárba.

Ezen a héten jelentős előrelépést tettem a szakmai gyakorlatommal kapcsolatban: augusztus 20-a óta küldözgetem az e-maileket a Fővárosi Törvényszék különböző címeire és űrlapjain át, hogy mondják meg, mégis hol és hogyan tudok jelentkezni hozzájuk — ezekre a megkereséseimre múlt héten végre reagált valaki, aki elirányított a felelőshöz, aki pedig hétfőn már válaszolt is. Tegnap voltam benn az Oktatási Csoportnál, mint kiderült, nincs különösebb szűrő vagy felvételi, egy adatlapot kell kitölteni, és már mehet is az ember a választott bíróságra.

Ez kicsit túl szépnek hangzik ahhoz, hogy igaz legyen (elvileg okt. 7-én már kezdhetek is), úgyhogy egyelőre nem merem beleélni magam, de tegnap eléggé megkönnyebbültem — már csak a választott kerületi bíróságom elnökségére kell bemennem, hogy megbeszéljük a részleteket, illetve kitöltsék nekem a befogadó nyilatkozatot, amivel majd mehetek a szakmai gyakorlatokat szervező oktatóhoz.

Remélem, ezzel már nem lesz probléma, de sosem tudni: a korábbi években jókat hallottam a koordinátorról, mintha nem is az ELTE alkalmazottja lenne, idén viszont elég aggasztó dolgok is keringenek az engedélyezési eljárásról…

Ebben a szemeszterben nem jelentkeztem demonstrátornak, sem TDK titkárnak — az Orientációs Napok szervezése és a félév TDK üléseinek augusztusi előkészítése során kiderült, hogy a felelős oktató részéről ugyanarra az akadékoskodásra és alakoskodásra lehet számítani, mint tavaly, nekem pedig ehhez nincs se kedvem, se időm. A hölgy mindenben részt akar venni, mindent ő akar személyesen jóváhagyni, csak éppen nem csinál semmit, és nem elérhető, majd utólag okos… Nem hiányzik.

Az azonban már most látszik, hogy a tavalyi munkánk megemelte a tanszék imázsát, mert idén öten jelentkeztek demonstrátornak (úgy, hogy a tavalyiak közül senki sem adott le pályázatot!), és az alakuló ülésen idén kifejezetten sokan voltunk. Kíváncsi vagyok, a tervezett programokból mennyi és milyen ütemben fog megvalósulni, mert az ominózus oktató már az alakuló ülést is elhalasztatta egyszer, az egyik előadó meghívását pedig személyesen átadott levéllel akarja intézni.

A kari magazin augusztusban hivatalosan is független lett a HÖK-től! Ennek nagyon örültem, ugyanakkor van még pár probléma/tisztázatlan kérdés, pl. hogy a korábbi Jurátusokat hol fogjuk tartani, vagy hogy mit fognak csinálni a GDPR nyilatkozatainkkal stb. Egyébként a félév meglehetősen lassan indul, már a 3. hétben vagyunk, de még mindig nincsen kiírva a felvételi eljárás, és nem jelenik meg minden nap cikk, de felteszem, az utódomnak is kell adni némi betanulási időt meg bizalmat, különösen mivel magánéletileg sok minden változott körülötte (házasodott, költözött stb.).

Az órarendem elfogadható, bár nem úgy sikerült, mint szerettem volna — kedden és csütörtökön kell bejárnom, ami összességében azt jelenti, hogy 3 teljes napot és 1 fél napot tudok majd dolgozni –, így 8-9 hétig fog tartani a szakmai gyakorlat, csak azt remélem, hogy a vizsgaidőszakra már nem húzódik ki.

OKJ

Régóta fontolgatom, hogy mihez kezdek majd diploma után, mivel (ha ebből a blogból nem lenne egyértelmű…) nem igazán szerettem bele az egyetemi életbe, sem a jog valamelyik területébe — annyira pláne nem, hogy azzal akarjak foglalkozni a következő 40-50 évben. Ez még kevésbé lenne probléma, ha lenne egy olyan állás vagy életpálya, amit igazán szeretnék elérni, de sajnos nincsen: még a bíróságot is csak legkisebb rossz alapon tudnám választani, és az az, amivel legalább egy kicsit tudok azonosulni. Talán a szakmai gyakorlaton változik majd valami, de elég erősen kétlem.

Az írással ugyanazok a problémáim, mint mikor egyetemet választottam: nem nyújt megélhetést adó, biztos jövedelmet, mellette muszáj lenne valami mással is foglalkozni, legalábbis ha nem újságíróként próbálnék elhelyezkedni, amire amúgy sem érzek különösebb késztetést. (A jogi jellegű munkavállalással szemben az egyik legnagyobb fenntartásom egyébként az, hogy annyira szövegközpontú, hogy mire a saját dolgaimmal foglalkoznék, rá sem bírok nézni semmire, ami betűkből áll — nem véletlen, hogy mióta egyetemre jöttem, alig olvasok a magam örömére.)

Régi hobbim a körmözés, elsőéves koromtól csinálom itthon a saját géllakkomat, és valamivel karácsony után elkezdtem a körömépítést is — hosszas latolgatás után arra jutottam, hogy talán érdemes lenne elkezdeni egy saját körömszalont, vállalkozóként pedig sokféle fejlődési, terjeszkedési lehetőségem lenne amellett, hogy alapvetően egy változatos feladatokkal körülvett kreatív munkát végeznék a magam javára.

Persze ennek is van sok hátránya, pl. az anyagi megbecsültség (a hatalmas siker valószínűtlenségére tekintettel) hosszú távon nyilván alacsonyabb, mint jogászként, és a társadalmi megítélés is sokkal rosszabb, ugyanakkor már jártam annyit terápiára, hogy a saját jólétemmel, boldogságommal foglalkozzak, ne mások komfortzónáját simogassam. A háttérben pedig az áll, hogy ha nem jön be a vállalkozás, legfeljebb visszamegyek jogásznak, éhbéres ügyvédjelöltnek vagy random közig alkalmazottnak 2-3 év múlva is ugyanannyira fogok kelleni, mint most.

Ennek a vállalkozási tervnek az előkészítésére már több mindent is tettem: beiratkoztam kéz- és lábápoló OKJ-re, ami most vasárnap indul, és februárig tart majd, illetve létrehoztam egy körmös Instagram oldalatés egy YouTube csatornát — szeretném videózásban is kipróbálni magam, ez a legújabb hobbim. Egyelőre nem túl jók a videóim, mivel a laptopom nem igazán szereti a szerkesztőprogramokat, de dolgozom az ügyön. Hamarosan egy Facebook-oldalat is fogok csinálni, de addig nem akarom létrehozni, amíg nem döntöttem el, hogy pontosan milyen tartalmat posztolnék oda — azért nem érdemes megcsinálni, hogy utána üresen árválkodjon.

A körmös vállalkozás mellett talán lenne kedvem írni is, illetve ami még eszembe jutott, hogy nyithatnék egy egyedi naptáras Etsy boltot — ezért kísérletezem most nyomtatható fájlokkal.

A családi megítélése a dolognak egyelőre kétséges, azt hiszem, a verbális megnyilvánulásoktól függetlenül mindenki kivárásra játszik: nekem úgy tűnik, csak akkor fog kiderülni, valójában mit is gondolnak, ha a kivitelezés fázisába kerül a dolog, esetleg még később a vállalkozás első válságánál.

Egyébként sok állami pályázatot találtam, kár, hogy Budapest mint Közép-Mo. része automatikusan ki van zárva a legtöbből.

Remélem, ti is élvezitek ezt a kellemes őszi időt, és sok sikert mindenkinek az utolsó negyedévre! ❤

Tavaszi hangulat

Mióta elköltöztem otthonról, onnan tudom, hogy tényleg megérkezett a tavasz, hogy az utcámban elkezdenek virágozni a bokrok és a fák, a parkban pedig kicsomagolják a szökőkutat, és rendbe szedik a virágágyásokat.

Lassan azt sem tudom eldönteni, hogy azért nem írok ide, mert semmi említésre méltó nem történik velem, vagy mert olyan sebességre kapcsolt az életem, hogy már a fontosabb eseményeket sincsen időm dokumentálni.

Jurátus

A kari lapnál éppen egy korrektúra workshopot szervezünk a hallgatóságnak, ha már annyira hiányolják a gyakorlati oktatást, egyébként pedig igyekszünk tartani a napi megjelenést — attól tartok, ez a vizsgaidőszak közeledtével egyre nehezebb lesz. Mostanában egész jó írások születnek, és ezúttal talán sikerült pár szorgalmas tagot felvenni, így összességében elég pozitív a jövőképem. Pályáztunk a DUE által meghirdetett legjobb online diákmédium címre, de egyelőre semmiféle visszajelzést nem küldtek. Reklámokat továbbra sem jelentetünk meg, de a cserekereskedelem szintjét már megugrottuk: ma este megyünk leenni egy szponzorált cikk árát egy közeli kávézóba.

Mostanában inkább randikra járok, nem egyetemre, ennek ellenére néha kénytelen vagyok foglalkozni a tanulmányi kötelezettségeimmel is — április 25-én lesz vizsgafelvétel, pedig jóformán el sem kezdődött a szemeszter.

Utazás

A május elseji hosszú hétvégén Berlinbe utazom, arról majd hozok beszámolót és képeket. Még sosem utaztam a tanév közben, és német nyelvterületen is csak párszor jártam, pedig az a második idegen nyelvem, úgyhogy több szempontból is várom már a hónap végét. Remélhetőleg a Ryanair dolgozói nem vesznek példát a franciákról, és nem most akar sztrájkolni.

Pénteken utazunk Győrbe egy polgári jogi activity versenyre, aminek a lényege, hogy pj-i fogalmakat kell elmutogatni és lerajzolni anélkül, hogy köznapi megfelelőre utalnánk… Biztos vicces lesz, de mi eredetileg csak házon belül szerettünk volna bohóckodni, azonban az ELTE-n senki más nem jelentkezett, így verseny nélkül jutottunk tovább az országos fordulóba.

Önkéntesség

A polgári jogi klinika, ahová koordinátornak jelentkeztem, még nem indult el, de már a titoktartási nyilatkozatokat leadtuk, és a közös e-mail címek is működnek. Kíváncsi leszek, hogy idén kapunk-e még ügyeket, és ha igen, mennyit. A koordinátori megbeszélésen kiderült, hogy ügyvédként tulajdonképpen senki sem áll a kezdeményezés mögött, hanem arról van szó, hogy a jogesetekről szakvéleményt készítünk, de a tanácsunk csak arra fog vonatkozni, hogy forduljon-e az illető jogi képviselőhöz — habár megmondjuk, hogy szerintünk mi lesz az ügy kimenetele.

Én egy igazán hasznos polgári jogi jogklinikát úgy képzelek el, ahogy a TASZ és az Utcajogász is működik: végigvisszük az ügyeket, segítünk is elintézni a dolgokat, és nem csak leírjuk, hogy mi a helyzet. Persze ehhez sok ügyvéd kellene, aki szorosan felügyeli a munkát, és nagyobb kitettséggel is járna, szóval érthető, hogy egyelőre egy könnyebb verzióval kezdünk, csak éppen ez azt jelenti, hogy nem pontos úgy fog működni a szervezet, ahogy én a jelentkezéskor gondoltam.

Írás

Az írás terén toporgok, az írástechnikai könyv 3/4-énél megakadtam, az elkezdett regényemet pedig bár visszaolvasgattam és javítottam, egyelőre nem folytattam tovább, valamiért mindig arra várok, hogy egyszer kellően sok időm lesz, és akkor majd “rendesen” nekiülök… Még én is tudom, hogy ilyen sosem lesz 😀

Karrier

A választási eredmények engem is elgondolkodtattak, igyekszem újratervezni a karrierem. 😀 Igazából a kivándorlás számomra sosem volt különösebben vonzó, ugyanakkor az egyre nyilvánvalóbb, hogy a közszférában nagyon rossz lenne elhelyezkedni — ami joghallgatóként szomorú hír, tekintve hogy a közigazgatás és a bírósági, ügyészségi stb. rendszer szívja fel a frissen végzettek jelentős részét. Mindig bíróságon akartam csinálni a kötelező szakmai gyakorlatomat, ugyanakkor ha nem szempont, hogy a versenyvizsgán pluszpontot kapjak érte, akkor akár egy nagy nemzetközi irodához is mehetnék, aminek a magánszférában való elhelyezkedésnél valószínűleg több hasznát látnám. Illetve ilyen helyen (vagy akár egy ingatlanos/agráros kisebb irodában) akár tovább is maradhatnék, mivel lesz egy félévem, ahol akár 30 órában is fogok tudni dolgozni, tekintve hogy kb. 2 órám lesz (éljen a csúszás…).

Mindettől függetlenül a némettudásomat kellene fejlesztenem, mert az az összes helyen pozitívumnak számítana… Hanyatló nyugati nyelveket persze nem oktatnak az egyetemen, úgyhogy ha valaki tud jó csoportos kurzust, ossza meg velem.

Legyetek jók! ❤

A gödör mélyéről

Karácsony óta nem volt időm/erőm írni ide, de mivel hétfőn kezdődik a tavaszi szemeszter, ideje egy kis összefoglalónak.

A vizsgaidőszak sajnos nem pont úgy ment, ahogy terveztem, végül az egyik tárgyból el sem mentem vizsgázni, így ez, és minden, ami ráépül, egy évvel eltolódik. Egyfelől sajnálom, hogy nem a nagy könyv szerint, 5 év alatt fogok végezni, ugyanakkor így lesz két plusz szemeszterem, hogy megcsináljam a szakmai gyakorlatot, illetve a szakdolgozatomat sem teljes idős tanítás, záróvizsgák és a gyakorlat mellett kell majd megírnom.

A következő félévben igyekszem majd megváltoztatni a megközelítésemet és a problémamegoldási stratégiáimat, illetve próbálok több időt szakítani azokra a dolgokra, amik örömet szereznek nekem. Nem tudom még, hogy pontosan hogyan fogom csinálni, de muszáj lesz legalább annyira összeszednem magam, hogy még több csúszás nélkül tudjak végezni. 😦

A tárgyfelvétel egy pánikrohamtól eltekintve jól sikerült, bár még nem tudom mire számítsak — van olyan tantárgy, amiből a legfrissebb elérhető tematika 2014-es. Az elhagyott tárgyam híján egész élhető órarendem lesz, így remélhetőleg elég energiát fogok a szaknyelvi angolra fordítani (már elindult a kurzus a Pázmányon.)

A kari lapnál már hivatalosan is én viszem a Karrier rovatot, ezen dolgoztam már a szünetben is, nagyjából összeállt, hogy melyik héten milyen cikket fogunk megjelentetni, illetve a számunkra fontosabb események is kezdenek körvonalazódni. Talán ha bőven adunk időt a szerzőknek egy-egy cikkre, szívesebben dolgoznak majd — sajnos az elmúlt két félévben a honoráriumok ellenére úgy kell könyörögni, hogy vegyék ki a részüket a munkából.

Ha már a jutalmazásról beszélünk, kiderült, hogy a szerkesztőség minden tagjának adóbevallást kell készíteni, mivel az ELTE keresztülutalta a korábban ösztöndíjként kifizetett honoráriumainkat az Iskolaszövetkezeten, vagyis már nem a tiszta összeget kapjuk meg, hanem az adózott verziót. -.- Kéjmámorban úsztunk, amikor megkaptuk a levelet az iskolaszövetkezettől…

A szünetben végre volt egy kis időm olvasni, így befejeztem az Árnyvadászok 2. kötetét, és felfedeztem Marie Kondo világát 🙂 Szerintem zseniális az az újfajta felfogás, amivel a decluttering és a minimalista életvitel kérdését megközelíti (Konmari módszer), érdemes elolvasni, illetve YouTube-on szétnézni (ott nagy kedvencem lett TJ). Most várom a Spark Joyt, Kondo második könyvét, ha nem veszti el a Posta, hamarosan arról is írhatok beszámolót a molyra. Addig is elkezdtem a Trónok Harcát, ha már a 7. évad nincs a láthatáron 🙂

Akit érdekel, idén is lesz Merengő tábor. Én sajnos idén nem tudok menni, de aki szeretne pár napot fandomokkal körülvéve tölteni, az ne habozzon. 🙂

AFS tekintetében: se privát megkeresésben, de nyilvános posztban, se bármilyen alternatív kapcsolatfevételi formában nem tudok többet/mást mondani, mint amit már kiposztoltunk az AFS csoportba és a honlapra is — elilveg február folyamán befejeződik a költözés, de amint megtudunk valamit, azonnal megosztjuk minden lehetséges fórumon.

Remélem, nem volt túl kegyetlen hozzátok a Neptun, és mindenki pozitív várakozásokkal fut neki a tavaszi szemeszternek ❤

Nyári akcióterv

Indokolatlanul sokáig tartott, mire rászántam magam erre a bejegyzésre, de ahhoz képest, hogy nyári szünet van, bőven akad teendőm — mindenesetre mostanra sikerült teljesen kifújnom magam az év végi hajtás után. 🙂

Nem írtam erről sehova, de régóta gondolkodom rajta, hogy kellene nekem egy gyakornoki hely egy ügyvédi irodában (zéró jogász rokonnal nem igazán lát bele az ember a különböző karrierutak valóságába), és hónap elején megkeresett egy barátnőm/ismerősöm, mivel annál az irodánál, ahol ő már fél éve dolgozik, több gyakornokot is kerestek.

Nagyon jól esett, hogy gondolt rám, főleg mivel nem is vagyunk olyan különösebben jóban, és abszolút beleéltem magam a dologba, de aztán nem lett belőle semmi: minimum 2 napra kerestek valakit, ezt másod- és negyedéven még be is lehet vállalni, de harmadéven szerintem kizárt — nekem legalábbis biztosan nincs rá kapacitásom a kari lap, AFS és egyéb már vállalt kötelezettségek mellett 😦 (BTW jövőre alapból 35 órám lesz, és ez csak az, ahol majd személyesen meg kell jelenni :’D)

Ettől függetlenül még mindig örülök a lehetőségnek, mert végre megláttam a fényt az alagút végén. Ráadásul végre kifizették a második féléves munkánkat a kari lapnál, úgyhogy abszolút boldog vagyok.

Ha már AFS: lesz találkozó július 30-án, részletek itt. (Momentán velem együtt 5-en vagyunk, pedig előzetes felmérésen 12-en jelezték, hogy ebben az időpontban ráérnének :D)

A hóvégi Merengő táborra pedig nagyon készülök, már azokat a mini utazótusfürdőket is beszereztem. ❤

Pár nappal ezelőtt túljutottam a 100 days of productivity kihívás felén (tumblr), mindenkinek ajánlom, abszolút rászorítja az embert, hogy minden nap végén találjon a tevékenységében valami értékeset, érdemlegeset 🙂

Pénteken végre sikerült találkoznom egy volt osztálytársammal, jó volt látni, hogy végre talált egy olyan szakot, amit legalább nem utál intenzíven. 🙂 A többieket sajnos még nem sikerült levadásznom, de remélhetőleg a nyár folyamán mindenkit sikerül elkapnom két nyaralás között.

Most, hogy itt a nyár, és nem csak az Egyetem térre kell mennem, ami az autósoknak tabu, végre tudok vezetni: voltam a Paskálon, a Praktikerben (dombon van!!!), a Duna Plazában, a Tescóban és a nagymamáméknál. Ha elég bátor vagyok, a nyáron még egy-két autópályára is felhajthatok 😀

Ami az írást illeti, a Nem akartam javításában jelentős előrelépéseket tettem, még ebben a hónapban végleg le fogom zárni ezt a történetet, és akkor végre teljes erővel koncentrálhatok az aktuális dolgaimra. Csináltam egy Camp Nanós projektet, remélhetőleg ezúttal sikerül teljesíteni is.

Egyébiránt a Töviskapuról tud valaki valamit?