Írás · Egyéb · Tanulmányok · Utazás

Nagy nyári összefoglaló

Ezer éve készülök erre a bejegyzésre, de hol jobb, hol rosszabb indokkal mindig elhalasztottam.

Az elmúlt időszak nagyon eseménydúsan telt, és eleinte mindent külön bejegyzésben akartam megosztani, de mostanra akkora lemaradást halmoztam fel, hogy ez nem lenne célszerű — maradok az alcímeknél. 🙂

Kréta

Idén nyáron a családi nyaralás ismét Krétán zajlott, ezúttal azonban új szállodát választottunk Stalis határában. Én kifejezetten jól éreztem magam, nekem nem igazán hiányzott a homokos tengerpart (kompenzált, hogy jó messze és kellőképpen elhatárolva voltak egymástól a napágyak), de talán több időt töltöttünk volna aktívan, ha nem busszal kellett volna bemennünk az üdülőtelepülésre.

A nyaralás alatt befejeztem a régóta aszalt regényemet: megírtam az utolsó két fejezetet, már csak le kéne gépelni őket, hogy kezdhessek valamit a kézirattal, pl. megpróbáljam olvashatóra szerkeszteni 😀 Nem vagyok benne biztos, hogy erre mostanában sor fog kerülni, mivel ez a félévem jövő héttől iszonyúan zsúfolt lesz, de hiszek a csodákban — legkésőbb a szakdolgozat után leülök a gép elé.

Ha érdekelnek a képek, Instagramra már kitettem, amit szerettem volna megosztani erről az utazásról 🙂

Stockholm

A nyári egyedtem Stockholmban számomra hatalmas pozitív meglepetés volt: ahogy közeledett az utazás, egyre kevesebb kedvvel gondoltam a dologra, de végül nagyon jól alakult minden. Az egyetem inkább egyfajta programkoordinátorként működött: szerveztek pár közös kirándulást, de a kurzusok egyáltalán nem követeltek teljes erőbedobást.

A szállás egyágyas szobákban volt a kollégiumban, egész jó körülmények között. A hallgatók többnyire rendesek és kedvesek voltak, pár emberrel egészen összebarátkoztam, de a legjelentősebb élmény mégis az volt, hogy a világ minden tájáról jöttek érdeklődők, még Új-Zélandról is.

A város Budapesthez képest elég drága, de minden tiszta, tágas és jól működik, a helyiek pedig kifejezetten segítőkészek, ugyanakkor nem tolakodók. Stockholm hivatalosan is a kedvenc városom lett, ha elköltöznék Magyarországról, biztos, hogy oda mennék, esetleg más hasonló, skandináv országba.

A legváratlanabb sajátosság az volt, hogy alig találkoztunk olyannal, aki Svédországban született svéd volt, és svédnek is tartotta magát: az egyetem tényleg 100%-osan nemzetközi, világpolgárok alkotta tudományos közösség, ahol nagy hangsúlyt fektetnek a közösségre és az integrációra — az ELTE ÁJK-val ellentétben minden tele van közösségi terekkel, ahol civilizáltan le lehet ülni tanulni, beszélgetni, kávézni, kinek mihez van kedve.

A képeket még a héten elkezdem feltölteni Instagramra, ha van kedvetek, nézzetek rá, mert egészen elképesztő helyeken jártam — az egyetem például egy nemzeti park területén fekszik, így saját tavuk és erdejük is van.

Egyetem

A vizsgaidőszak nem éppen úgy sikerült, ahogy kellett volna, de most már talán felesleges elemezni, hogy ennek mi állhat a hátterében. Lényeg a lényeg: pénzügyi jogból idén, a téli vizsgaidőszakban kell szigorlatoznom, ami egy plusz vizsgát jelent.

A szakdolgozatom ügyében egyelőre nem tettem jelentős előrelépést, de talán a hétvégén legépelem a tartalomjegyzéket, illetve elkezdem kigyűjteni az irodalmat a történelmi részhez — egyelőre úgy tűnik, elkerülhetetlen lesz beiratkozni az Országgyűlési Könyvtárba.

Ezen a héten jelentős előrelépést tettem a szakmai gyakorlatommal kapcsolatban: augusztus 20-a óta küldözgetem az e-maileket a Fővárosi Törvényszék különböző címeire és űrlapjain át, hogy mondják meg, mégis hol és hogyan tudok jelentkezni hozzájuk — ezekre a megkereséseimre múlt héten végre reagált valaki, aki elirányított a felelőshöz, aki pedig hétfőn már válaszolt is. Tegnap voltam benn az Oktatási Csoportnál, mint kiderült, nincs különösebb szűrő vagy felvételi, egy adatlapot kell kitölteni, és már mehet is az ember a választott bíróságra.

Ez kicsit túl szépnek hangzik ahhoz, hogy igaz legyen (elvileg okt. 7-én már kezdhetek is), úgyhogy egyelőre nem merem beleélni magam, de tegnap eléggé megkönnyebbültem — már csak a választott kerületi bíróságom elnökségére kell bemennem, hogy megbeszéljük a részleteket, illetve kitöltsék nekem a befogadó nyilatkozatot, amivel majd mehetek a szakmai gyakorlatokat szervező oktatóhoz.

Remélem, ezzel már nem lesz probléma, de sosem tudni: a korábbi években jókat hallottam a koordinátorról, mintha nem is az ELTE alkalmazottja lenne, idén viszont elég aggasztó dolgok is keringenek az engedélyezési eljárásról…

Ebben a szemeszterben nem jelentkeztem demonstrátornak, sem TDK titkárnak — az Orientációs Napok szervezése és a félév TDK üléseinek augusztusi előkészítése során kiderült, hogy a felelős oktató részéről ugyanarra az akadékoskodásra és alakoskodásra lehet számítani, mint tavaly, nekem pedig ehhez nincs se kedvem, se időm. A hölgy mindenben részt akar venni, mindent ő akar személyesen jóváhagyni, csak éppen nem csinál semmit, és nem elérhető, majd utólag okos… Nem hiányzik.

Az azonban már most látszik, hogy a tavalyi munkánk megemelte a tanszék imázsát, mert idén öten jelentkeztek demonstrátornak (úgy, hogy a tavalyiak közül senki sem adott le pályázatot!), és az alakuló ülésen idén kifejezetten sokan voltunk. Kíváncsi vagyok, a tervezett programokból mennyi és milyen ütemben fog megvalósulni, mert az ominózus oktató már az alakuló ülést is elhalasztatta egyszer, az egyik előadó meghívását pedig személyesen átadott levéllel akarja intézni.

A kari magazin augusztusban hivatalosan is független lett a HÖK-től! Ennek nagyon örültem, ugyanakkor van még pár probléma/tisztázatlan kérdés, pl. hogy a korábbi Jurátusokat hol fogjuk tartani, vagy hogy mit fognak csinálni a GDPR nyilatkozatainkkal stb. Egyébként a félév meglehetősen lassan indul, már a 3. hétben vagyunk, de még mindig nincsen kiírva a felvételi eljárás, és nem jelenik meg minden nap cikk, de felteszem, az utódomnak is kell adni némi betanulási időt meg bizalmat, különösen mivel magánéletileg sok minden változott körülötte (házasodott, költözött stb.).

Az órarendem elfogadható, bár nem úgy sikerült, mint szerettem volna — kedden és csütörtökön kell bejárnom, ami összességében azt jelenti, hogy 3 teljes napot és 1 fél napot tudok majd dolgozni –, így 8-9 hétig fog tartani a szakmai gyakorlat, csak azt remélem, hogy a vizsgaidőszakra már nem húzódik ki.

OKJ

Régóta fontolgatom, hogy mihez kezdek majd diploma után, mivel (ha ebből a blogból nem lenne egyértelmű…) nem igazán szerettem bele az egyetemi életbe, sem a jog valamelyik területébe — annyira pláne nem, hogy azzal akarjak foglalkozni a következő 40-50 évben. Ez még kevésbé lenne probléma, ha lenne egy olyan állás vagy életpálya, amit igazán szeretnék elérni, de sajnos nincsen: még a bíróságot is csak legkisebb rossz alapon tudnám választani, és az az, amivel legalább egy kicsit tudok azonosulni. Talán a szakmai gyakorlaton változik majd valami, de elég erősen kétlem.

Az írással ugyanazok a problémáim, mint mikor egyetemet választottam: nem nyújt megélhetést adó, biztos jövedelmet, mellette muszáj lenne valami mással is foglalkozni, legalábbis ha nem újságíróként próbálnék elhelyezkedni, amire amúgy sem érzek különösebb késztetést. (A jogi jellegű munkavállalással szemben az egyik legnagyobb fenntartásom egyébként az, hogy annyira szövegközpontú, hogy mire a saját dolgaimmal foglalkoznék, rá sem bírok nézni semmire, ami betűkből áll — nem véletlen, hogy mióta egyetemre jöttem, alig olvasok a magam örömére.)

Régi hobbim a körmözés, elsőéves koromtól csinálom itthon a saját géllakkomat, és valamivel karácsony után elkezdtem a körömépítést is — hosszas latolgatás után arra jutottam, hogy talán érdemes lenne elkezdeni egy saját körömszalont, vállalkozóként pedig sokféle fejlődési, terjeszkedési lehetőségem lenne amellett, hogy alapvetően egy változatos feladatokkal körülvett kreatív munkát végeznék a magam javára.

Persze ennek is van sok hátránya, pl. az anyagi megbecsültség (a hatalmas siker valószínűtlenségére tekintettel) hosszú távon nyilván alacsonyabb, mint jogászként, és a társadalmi megítélés is sokkal rosszabb, ugyanakkor már jártam annyit terápiára, hogy a saját jólétemmel, boldogságommal foglalkozzak, ne mások komfortzónáját simogassam. A háttérben pedig az áll, hogy ha nem jön be a vállalkozás, legfeljebb visszamegyek jogásznak, éhbéres ügyvédjelöltnek vagy random közig alkalmazottnak 2-3 év múlva is ugyanannyira fogok kelleni, mint most.

Ennek a vállalkozási tervnek az előkészítésére már több mindent is tettem: beiratkoztam kéz- és lábápoló OKJ-re, ami most vasárnap indul, és februárig tart majd, illetve létrehoztam egy körmös Instagram oldalatés egy YouTube csatornát — szeretném videózásban is kipróbálni magam, ez a legújabb hobbim. Egyelőre nem túl jók a videóim, mivel a laptopom nem igazán szereti a szerkesztőprogramokat, de dolgozom az ügyön. Hamarosan egy Facebook-oldalat is fogok csinálni, de addig nem akarom létrehozni, amíg nem döntöttem el, hogy pontosan milyen tartalmat posztolnék oda — azért nem érdemes megcsinálni, hogy utána üresen árválkodjon.

A körmös vállalkozás mellett talán lenne kedvem írni is, illetve ami még eszembe jutott, hogy nyithatnék egy egyedi naptáras Etsy boltot — ezért kísérletezem most nyomtatható fájlokkal.

A családi megítélése a dolognak egyelőre kétséges, azt hiszem, a verbális megnyilvánulásoktól függetlenül mindenki kivárásra játszik: nekem úgy tűnik, csak akkor fog kiderülni, valójában mit is gondolnak, ha a kivitelezés fázisába kerül a dolog, esetleg még később a vállalkozás első válságánál.

Egyébként sok állami pályázatot találtam, kár, hogy Budapest mint Közép-Mo. része automatikusan ki van zárva a legtöbből.

Remélem, ti is élvezitek ezt a kellemes őszi időt, és sok sikert mindenkinek az utolsó negyedévre! ❤

Tanulmányok

Pörgős hét

Az előző bejegyzésemből talán nem egyértelmű, de a szemeszter első hete aránylag nyugalmasan telt — ehhez képest a második héten nagyon kellett igyekeznem, hogy ne csússzon ki a talaj a lábam alól.

Tanulmányilag a szokásos mederben haladt minden, megtartották az első szemináriumokat is. A portaszolgálatot a változatosság kedvéért ismét lecserélték, az új embereknek pedig fogalmuk sincsen, merre hány méter, vagy hogy melyik terem hol található, így folyamatosan rossz kulcsokat adnak ki, ami miatt az esetek többségében az órák első 15 percét kulcsra, esetleg még egy másik kulcsra való várakozással töltöttük.

Munkajogból ugyanannál vagyok, akihez előző félévben kerültem, és szerencsére már az első szemináriumon is elég sokat haladtunk, ugyanakkor a tanszéki policy miatt a következő órán már ZH-t is kell írunk a féléves anyag feléből, vagyis többnyire olyasmiből, amit nem vettünk át — a rendszer kiválóságát mutatja, hogy amíg munkajogból csak minden második héten van óra, jog- és állambölcseletből minden héten találkozunk.

Ha már JÁB: az előző szemináriumvezetőm nem indított kurzust, úgyhogy egy elég alternatív nénihez kerültem, aki hatvan percet töltött a tematika ecsetelésével, aztán szélnek ereszette a társaságot úgy, hogy jövő héten nem tart órát, az azutáni két héten pedig a PhD hallgatóját küldi be majd maga helyett, mert elutazik 👍Amúgy kedves, vicces és jófejnek tűnik, de mivel ebből a tárgyból kell majd záróvizsgát tennem, az élvezeti érték nekem kevésbé fontos, mint a hatékonyság.

A pénzügyi jog szemináriummal kapcsolatban vegyesek az érzéseim: a tanszékvezető csoportjában jutott nekem hely, amivel alapvetően nincs gondom (valamiért sokan nem szimpatizálnak vele), de az első három héten hozzánk jár be egy teljes másik csoport is, ami miatt kb. annyian voltunk a foglalkozáson, mint egy átlagos előadáson. Nekem tetszik, ahogy ez a tanár oktat, abszolút készségfejlesztő módon tartotta az órát, kerestünk a jogtárban, kapcsolódó hivatkozásokat nyitottunk meg, szóval 100%-os szellemi jelenlétet követelt az anyag követése, de mivel az előző félévben semmi hasonlót nem csináltunk, úgy éreztem, hogy ő sokkal nagyobb tudásbázisra épít, mint ami nekem van — és az nem sokat segített a felzárkózásban, hogy a csoport többsége rá se bagózott az egészre, vagyis kb. mindenki beszélgetett körülöttem.

A kari lapon is sokat kellett dolgozni a héten: megtartottuk az első rendes szerkesztőségi ülést, ami után órákat beszélgettünk a helyettesemmel az egyik rovatvezetővel, hogy öntsünk belé némi lelket, mivel szerencsétlen kikészült az előző vizsgaidőszakban, és nagyon összejöttek neki a dolgok erre a félévre is — remélem, tényleg elmegy a kari tanácsadó pszichológushoz, az pedig nem fogja valami mondvacsinált ürüggyel lepattintani, mert ilyen tehetséges, szorgalmas ember kevés van a karon, és nagyon kár lenne, ha azért hullana ki, mert a közgáztanszék szemétkedik vele, meg néhány elszállt idióta lenézi, amiért egy bizonyos megyéből származik. (Halál komolyan azt hittem, hogy ilyen csak a filmekben van, de nem: a XXI. századi Budapesten vadul diszkriminálnak, ráadásul pont a joghallgatók azalapján, hogy ki melyik tájegységen született 🤮)

A HÖK elnökkel csak csütörtökön tudtam beszélni, ami elég késői volt, mivel mi kedden tartjuk a szerkesztőségi üléseket, ráadásul a küldöttgyűlés szintén aznap estére esett, szóval nem maradt sok lehetőségünk megemészteni, amire jutottuk — nem mintha áttörést értünk volna el, főleg mivel az anyagi kérdésekkel kapcsolatban mindenre azt válaszolta, hogy majd térjünk vissza rá pár héttel később.

Emellett most ő hozta fel, hogy talán jobb lenne a lapnak, ha a HÖK-től függetlenül működne, én meg csak azt tudtam mondani, amit eddig is: ha jó a viszony, és most az, nekem tök mindegy, és szerintem felesleges adminisztratív szaltókat igényelne nemcsak kari, hanem egyetemi szinten is, de felőlem csinálhatjuk, ha ők/a szerkesztőség ebben látják a jövőt, mert a lap szempontjából biztosan sok előnye van a dolognak. Szóval a jövő keddi program az, hogy nyilatkoztatom erről a szerkesztőséget, főleg mivel én csak áprilisig vagyok főszerkesztő, tehát a folyamat végével jó eséllyel az utódomnak kellene törődnie.

A KGY a szokásosnál is rosszabb volt, főleg mivel kb. kétszer olyan hosszan tartott. A pozitívum, hogy határozatképesek voltak, és novembertől mostanáig elfogadták az összes beszámolómat — erre eddig azért nem került sor, mert bár decemberre sikerült lebonyolítani a választásokat, a képviselők mostanáig nem ültek össze, vagyis a vizsgaidőszakban interregnum volt.

Az esemény csúcspontján megpróbáltak kiadni egy díjat, és ennek érdekében nyílt szavazást rendeltek el (személyi kérdésben, ahol az érintettek is jelen vannak, remek ötlet…), csak közben rájöttek, hogy nem tudják, milyen szempontokat kéne figyelembe venni (szabályzat ugyanis nincs), úgyhogy a szavazás közben inkább meggondolták magukat, és arra jutottak, hogy létrehoznak egy bizottságot, ami megírja a szabályzatot a díjhoz (visszamenőleges hatállyal, miért ne…), és legközelebb ennek a birtokában fognak végleges döntést hozni. Magyarán az egész arra volt jó, hogy nagyon megbántsák az egyik évfolyamképviselőt, aki nulla szavazatot kapott tőlük, mikor olyan ellenfelei voltak, akik már nem is hallgatók.

Minden nap olyan fáradtan értem haza, hogy csak bezuhantam az ágyba, és már aludtam is — mostanában “egészségesebben” alszom, vagyis az ébrenlétem többsége nappalra esik, ami jelentős javulás, de még mindig 10 órákat alszom, ami több a normálisnál. Szerdán reggel például be volt kapcsolva az ébresztőórám, de kinyomtam (erre nem is emlékszem), és mire magamtól felébredtem, már lemaradtam az aznapi előadásról. Jelenleg ezt annak tudom be, hogy végre ismét elkezdtem mozogni, és ha hozzászokik a szervezetem a fizikai terheléshez, minden egyenesbe jön, de nem akarok elhamarkodott következtetéseket levonni.

Az egyetemtől független (ebben a hónapban egyértelműen a legjelentősebb) sikerem, hogy kipréseltem a Postából az igazolást, amiben elismerik, hogy valóban elvesztették a parkolási engedélyemet tartalmazó levelet, amit még decemberben küldött nekem az önkormányzat, és ennek a birtokában ki tudtam követelni az önkormányzattól az új engedélyt.

Elég csalódott vagyok, mert XIII. kerületiként az önkormányzattal kapcsolatban (még az ügyintézéssel is!) mindig jó élményeim voltak, ezúttal azonban nyitvatartási időben nem akartak beengedni, hiába csengettem, aztán mikor rájöttek, hogy nem fogok elmenni, amíg ki nem nyitják (égett benn a villany), megpróbáltak lerázni, és csak akkor adták oda a matricát, amikor ez nem sikerült — egyébként ha mindezt nem teszik, kb. fél perc alatt megszabadulhattunk volna egymástól, mivel összesen egy darab aláírásra volt szükségük tőlem, még a személyimet sem kérték el, a pótmatricám meg ott hevert egy irattartó legtetején…

A jövő hétre is alakulnak már a programok: amellett, hogy be kell tanítani egy új rovatvezetőt, a felvételi eljárásunk is lezárul, így valószínűleg interjúztatni fogunk. Emellett csütörtökön ELTE Press Akadémiára megyünk, ahol nekem is kell tartanom egy rövid prezentációt, és kedden a függetlenedési kérdés miatt szintén találkozunk mindenkivel. Szeretnék eljutni a nemzetközi irodánkba is, ami egy héten összesen három órán át fogad feleket, emellett terápia, orvos, és lehet, hogy pénteken Miskolc az agrárverseny miatt. Családi vonalon vasárnap anya, hétfőn apa, mamiék valószínűleg kizárólagos alapon szerdán, és emellett egyetem, illetve ha lehet, edzés. 😅

Mini programajánló a végére: Meri altertali időpontról lehetett szavazni a Discordon 😉

Egyéb · Utazás

Autumn is Coming 🍁

Ha már Trónok Harca évadzárás, passzoljon a cím — szívesebben harcolnék a Másokkal, mint hogy visszamenjek az egyetemre 😀

Hihetetlen adminisztratív ámokfutás után végre leadhattam a diákigazolvány-igénylésemet, kár, hogy semmi sem mutatja, tényleg sikerült-e. 😀 Persze az új típusú személyi igazolványommal, amin hologramos vadlovak futkosnak, és a még ropogós lakcímkártyámmal így is nagyon menőnek érzem magam. 🐎

Tegnap este elkezdődött a tárgyfelvétel: a Neptunt már megint átállították, vagyis még az eddiginél is használhatatlanabb lett. Nálunk rangsorolás van, de előzetes tárgyfelvétel nincs, és nem mutatja az egyes kurzusoknál a hallgatók valódi pontszámait, vagyis ahhoz, hogy megtudjam, hányadik lennék egy órán, fel kell vennem az adott tárgyat. Ez különösen a vágás előtt lesz jó, mivel így az ember esélye, hogy gyorsan találjon magának máshol helyet, ha kiszorították, nullára csökkent.

Mostanában nagyon jeleskedem az ügyintézésben, így 21 évesen, közeledve a 22-höz elhoztam a kártyámat a gyerekorvostól, már csak el kéne juttatni a körzetihez, aki nem veszi fel a telefont — szívből remélem, hogy ez annak a jele, hogy ő a legjobb a rendelőben.

Az alsó két bölcsességfogam eltávolításához először CT-t kell készíttetnem, úgyhogy oda is bejelentkeztem, illetve a szájsebészemhez is kaptam időpontot — remélem, a hónap végén nem a helyreállíthatatlan idegsérüléseimről kell majd posztolnom 😀

Páran összejöttünk egy volt osztálytársamnál Leányfalun, ahol gyakorlatilag megállás nélkül beszéltünk, és hálózsákban aludtunk a nappaliban, a földön (én javasoltam, szóval jobb nem tudni, mennyire voltam önmagam 🍹🍸🍷). Hatalmas élmény volt, örülök, hogy sikerült felvenni velük a fonalat, mert az előző félévben annyira lefoglalt a dagonyázás a saját nyomoromban, hogy szinte senkivel sem tartottam a kapcsolatot. 😦

A faház, amit még az egyik lány nagyszülei építettek, szerintem igazi vadászház, rengeteg trófea lógott a falakon:

Köszönöm mindenkinek, aki megosztotta a lakáshirdetést: egyelőre még nem adtuk el, de elég sokan érdeklődnek az ingatlan iránt, és ha minden a tervek szerint alakul, a jövő héten szerződünk egy hölggyel, aki belátható időn belül elintézi a hitelét.

Az ingatlanügynökök egészen sajátos állatfaj, teljesen mindegy, hányszor és hány helyre írod ki, hogy ne keressenek, keresni fognak, amikor pedig az aznapi 10. zaklató kicsit udvariatlanabbul kerül elutasításra, sértődött SMS-ekkel bombáznak 😀 Érdekelne, hogy mennyien tartják jó ötletnek üzleti kapcsolatba lépni olyannal, aki egy tök egyszerű kérést sem hajlandó figyelembe venni…

A jövő héten már Orientációs Napok lesznek, ahol a kari lap természetesen standdal várja majd a gólyákat, aztán versenyjelentkezés és osztálytalálkozó, úgyhogy sajnos az utolsó hét nem pihenéssel fog telni, de az biztos, hogy hasznosan töltöttem a nyarat 🙂

Írás · Tanulmányok

Évkezdés és írástechnikai előadás

Jelentem: túléltem az első hetet, már hivatalosan is harmadéves vagyok. 🙂

Az órarendem elég fájdalmas (egy részlete látszik az oldalsávon lévő kollázson), de nincs lyukasórám, és eddig minden tárgy tűrhetőnek bizonyult. A nyelvórám és a differenciált alternatív kurzusok még nem indultak el, illetve néhány szemináriumvezetővel még nem találkoztam, de összességében nagy reményeket fűzök ehhez a tanévhez.

Elhatároztam, hogy milyen irányba fogok próbálkozni diploma után, úgyhogy mostantól ezt szem előtt tartva vehetem fel a kurzusokat (és tanulhatok rendesebben, mert kéne az a diplomaátlag). Az ógörög idén sajnos már nem fért bele az órarendembe, egyrészt így is hulla vagyok, másrészt már megvannak a fakultatív tárgyakból összegyűjtendő kreditjeim.

A tankönyvviszonylat a szokásos: sok minden még nem jelent meg, van, ami nem is fog, de azért néhány tűrhetően hatályos, féltégla méretű kötetet sikerült beszerezni. A polgári perjog a nagy kérdés: a hivatalosan ajánlott könyv szép, nagy betűkkel 400 oldal, azonban a tankönyv, amit mindenki használ, 900 oldal, és nagyítóval kell olvasni 😀 Egyelőre úgy döntöttünk, megvárjuk, a szemináriumvezető mit mond.

A kedvencem a PJ: a 2017-es Ptk.-t kell használni, gépen nem jó, megvenni nem lehet, úgyhogy a kötelmi részt ki kellett nyomtatni, és magunkkal kell cipelni. Egyébként eddig a teljes mai nap különböző jogszabályrészletek és jegyzetek nyomtatásával telt, szerintem kiirtottam egy erdőt. 😀

A közösségbe járásnak vannak határozott előnyei, örülök, hogy találkoztam néhány ismerőssel, akiket egész nyáron nem láttam, viszont az előadások és a csúcsidős metrózás megtette a hatását, úgyhogy most aszpirinen és Coldrexen élek, a Paddy and the Rats koncertet is ki kellett hagynom, ahová már megvettem a jegyet.

Azért tegnap elmentem Varga Bea írástechnikai előadására, ahol ezúttal a pszichés betegségekről, érdekes kórképekről volt szó. Kicsit elvontabb volt a szokásosnál, de nekem tetszett, érdekes volt írós, karakterábrázolós szemszögből megközelíteni azokat a kórképeket, amiket jogi problémák szempontjából vizsgáltunk még elsőben. Jó hír, hogy hamarosan elkészül az írástechnikai könyv, legkésőbb a könyvhétre megjelenik 🙂

AFS-en eléggé elcsúsztunk a kiemeltekkel (2 hetet…), de nagyon sok ajánlás érkezett, ennek pedig baromira örültem, mert hiába, hogy némelyik történet nem felelt meg a kritériumoknak, a szerzők profiljában általában lehet találni másik, a szempontrendszert teljesítő írást — végre beérni látszik a sok felhívásunk. 🙂

Hivatalos hír ebből kicsit később lesz, de befejeztük a kategóriázást: az Együttesek/előadók részlegen csak az nincs alkategóriába sorolva, aminek nem érdemes sajátot nyitni, esetleg nem besorolható. 🙂 Luca hatalmasat hajrázott, én már úgy voltam vele, hogy még négyszáz történetet nincs erőm berakni év közben, úgyhogy majd jövő nyáron, de aztán ő jött, látott, és megcsinálta a hátralevőket — enyhén szólva megkönnyebbültem, hogy nem marad ott egész évre a félbehagyott munka. 😀

A kari lapnál kiírtuk a felvételit: ezúttal talán megelőztük/nem késtük le a többi diákszervezet hirdetését, úgyhogy nem csak olyanok jelentkezését várjuk, akik már elköteleződtek egy másik szervezet mellett. Remélhetőleg jelentkeznek harcra fogható emberek, mert jelenleg annyian se vagyunk, hogy legyen kiből rovatvezetőt csinálni az elballagott/kilépett népek helyett.

A fizetésünket egyébként az egyetem iskolaszövetkezetén keresztül kapjuk (már amikor kapunk bármit is…), ahol be kellett mutatni az érvényesített diákigazolványt, ehhez viszont meg kellett szerezni a matricát — több mint másfél órát álltam sorba a Questurában, jóval zárás után kerültem sorra. Iszonyatosan meleg volt, hatalmas tömeg, zéró levegő, és persze tudálékos biztonsági őrök: az egyik egyszerűen képtelen volt felfogni, hogy teljesen hiába teszi ki a “személyzet” táblácskát egy ajtóra, ha egyszer a másik irányból szabadon meg lehet közelíteni a területet, és nem tilthat ki minket (vészkijáratot kulcsra zárni nem okos dolog ugye…).

Most pedig tanulásra fel! Remélem, nektek is jól indul a tanév/az ősz 🙂

Írás · Egyéb · Tanulmányok

Elhavazva

Sajnos csak átvitt értelemben, szerintem ez a tél már végleg elmúlt rendes hó nélkül.

A múlt hét elég kemény volt, sajnos a tegnapi napot teljesen offoltam, úgyhogy ma kinéz egy éjszakázás, ha nem akarok sorozatosan beégni a jövő héten, de kellett az a kis pihenés 🙂

A kari lapnál felvételiztetünk, az új főszerkesztőnk nagyon rendes, megengedte, hogy az olvasószerkesztőkkel kitöltessünk egy feladatlapot, illetve mi döntsünk róluk ❤ Sajnos a jelentkezők nem váltották be a reményeinket, szóbelin fog eldőlni, hogy felveszünk-e egyáltalán valakit: ketten eleve kiestek a teszten, és a másik két versenyzővel is van egy kis gond. Elvileg még várunk egy feladatlapot, de már nem merek reménykedni.

A szóbeli forduló jövő hét elején lesz, de egyelőre bizonytalan, hogy melyik napon fogunk az egyetemen éjszakázni az ügy érdekében.

Ami a tanulmányaimat illeti: ideje lenne összekapni magam, főleg mivel jövő héten nekem kell képviselni egy perszimulációban Fro. álláspontját az egyik erasmusos órán. Mindig megbánom, ha hozzászólok (engem választanak első körre, ha nincs jelentkező), kár, hogy rosszul bírom, ha totális passzivitás van egy szokatlanul normális órán.

Jövő héten megyek a vezetős papírjaimmal a Petzvál József utcába, hogy megkapjam azt a papírt, amivel utána elzarándokolhatok egy kormányablakba — remélem, olyan simán megy majd, mint mikor az orvosi igazolásomat vittem be 🙂

 Csütörtökön lomtalanítás volt, a válás eredményeként apa lomtárja az enyém lett, most átpakoltuk oda a mi cuccunkat, és anyáét eladjuk a ház egyik lakójának, remélhetőleg rendes szomszéd lesz. 🙂

Apának továbbra sincs állása, barátnője viszont van, az ő kocsijával vitte el a lomtárban hagyott cuccát/nak egy részét, mert a járólapjait itt hagyta nekünk, hogy majd ha lesz saját kocsija, elviszi…

Kicsit bizarr, mert ezt az egész barátnő-témát a saját halott apjának a példáján keresztül hozta fel (hogy mit gondolok róla, ha valaki élete alkonyán megházasodik, én meg mondtam, hogy semmi közöm hozzá, meg nem sok értelme van, max. az öröklési viszonyok megváltoztatása, de az is csak akkor működik jól, ha a leszármazók nem akadékoskodnak), szóval elég gáz volt, mert ezután kibökte, hogy hát van valakije.

Mondjuk ez elég jól megmagyarázza, hogy miért nem akarja, hogy nála találkozzunk (kávézó, jee), viszont a partnerét “ez a személy”-ként emlegeti, úgyhogy azon se csodálkoznék, ha az illető férfi/velem egyidős/akármi lenne. 😀

Írás terén nem vagyok valami hatékony, most az évfolyamdolgozatomra kellene koncentrálnom, de Elyesszel pénteken megyünk Bea írós előadására, ha valakinek van kedve becsatlakozni, sikítson. 🙂 AFS-es moderálás terén én ma értem el az idei 100. fejezetet — mondjuk elég gáz vagyok, mert az órarendemnek hála hétfőtől szerdáig nem nagyon tudok aktívkodni, de ez van.

Stoobie meghívott egy csoportba, hogy ne spammeljek mindent szét a körmös képeimmel, úgyhogy itt csak megemlítem, hogy kemény két hétig bírtam csupasz körmökkel, tegnap kilakkoztam az egészet feketére, így ismét kultúrforma lett a kezem 🙂

Egyéb · Tanulmányok

Forgalmi vizsga 3.

Szerencsére az utolsó is, mert végre sikerült 🙂 Nem mondom, hogy nem érdemeltem meg 😀 Most már csak az adminisztráció van hátra, ami tulajdonképpen közig gyakorlatnak is felfogható, úgyhogy nem bánkódom miatta. Az oldalsávon lévő képen az M betű alatti X a bizonyíték 😀

Idén is lesz Merengő Tábor, és kivételesen nem ütközik semmivel, úgyhogy végre én is ott lehetek. Ez a multifandom dolog aggaszt egy kicsit, nem nagyon ismerem a népszerű sorozatokat, de majd rákészülök a vizsgaidőszak után. 🙂

Nem akarom elkiabálni, de mostanában együtt ülök pár jó tanuló lánnyal, és kezdem kellemetlenül érezni magam, hogy hozzájuk képest szinte sosem tanulok 😀 Ez tulajdonképpen jó, mert nem nagyon szeretek utolsó lenni semmiben, úgyhogy előbb-utóbb ki fognak billenteni a lustaságomból, de nehéz elhinni, hogy vannak emberek, akik bevallottan sokat tanulnak errefelé. Olyan kényelmesen elvoltam a minimummunkával…

Ettől függetlenül összekevertem az órarendemet (egyetemi páros hét a naptárban páratlan…), és nem mentem jogszoc szemináriumra, az egyik ismerősöm azt mondta, ma lehet pótolni, hát nem, mert nekik ez már a 2. óra volt 😦 Még sosem fordult velem elő hasonló, talán tényleg ideje kicsit kiszakadni a hobbijaim köréből, és rendesen odafigyelni.

Az óráim egyébként nagyon jók, szinte össze se lehet hasonlítani őket az elsőéves tárgyakkal. Sajnos múlt héten a vezetés miatt mindkét erasmusos tárgyamról hiányoztam, és az se tudott elmenni, akitől a leckét akartam elkérni, de valószínűleg nem maradtam le semmiről. A terrorizmus tanulmányok című óra eddig a legérdekesebb, szerintem az aktualitása nagyot dob rajta (meg a jó tanár, ugye…), de a politológusok vannak többségben a tárgyon, akiknek teljesen más a háttértudásuk.

A kari lapnál felvételit hirdetünk, mindenféle pozícióra keresünk embereket, de csak 5 nap van az anyagok leadására, úgyhogy szerintem első körben nem fognak tolongani a jelentkezők. Ma búcsúztatjuk az előző főszerkesztőt, az új pedig nagyon lelkes, remélem, lesz is eredménye 🙂

Egyébként ha valakinek ilyen ambíciói vannak, az ELTE Online és az Ars Boni is hirdet gyakornoki programot — nekem nem derült ki, hogy ez pontosan mire jó, mert ez E Online nekem az első és utolsó találkozáskor eléggé gittegyletnek tűnt, de sosem tudni 🙂

Írás · Egyéb · Tanulmányok

ELTEPress Akadémia & jogászkodás

Múlt szombaton került megrendezésre az ELTEPress Akadémia, aminek az első felén én is részt vettem.

Egyfelől nagyon hasznosnak tartom, hogy van lehetőség az egyetem többi kari lapjának tagjaival ismerkedni, illetve mindannyiunk számára fontos témákat átbeszélni, ugyanakkor többre számítottam.

Az első előadás a tipográfiáról szólt, az előadó nagyon szemléletesen fejezte ki magát, borospoharakkal és teáscsészékkel zsonglőrködött, ugyanakkor az egész mondanivalója kimerült annyiban, hogy ne Comic Sans betűtípussal adjuk le a doktori disszertációnkat.

Ezután rövid ismerkedős játék következett, ami meglepően flottul ment, kérdéseket kellett feltenni egymásnak egy lapról — nem meglepő, de a lányok nagy többségben voltak.

A helyesírási előadás volt az utolsó, amit meghallgattam, de majdnem agyvérzést kaptam tőle (és a szerkesztőségünk többi tagja is). Egyrészt teljesen logikátlanul bizonyos részeknél beszélt az új szabályzatról, másoknál nem, így azt sugallta az előadás, hogy ahol nem emelte ki, ott nem változott semmi, másrészt teljesen belekavarodott a mondandójába, és ez odáig vezetett, hogy nálunk a gondolatjel az em dash (ez csak egy példa!). A poén az volt, hogy utána tollbamondást írattak az új helyesírás szerint (benne volt a Mariann-nal, amikor pl. az e körüli változtatásokat egy huszárvágással átugrotta az előadó).

Ezután elmentünk műhelyezni, ahol a különböző újságok szervezeti felépítéséről, munkamegosztásáról, felületeiről beszélgettünk, nagyon érdekes volt megismerni a többiek rendszerét, engem megerősített, hogy mi csináljuk a legjobban, de volt, akinek meg ötleteket adott, hogy hogy kellene átalakulnunk 😀

Sajnos nem tudtam végig maradni, így a mi főszerkesztőnk előadásáról lemaradtam, de olyan sokan el se jöttek (az újak közül csak a barátnőm, akit én szerveztem be…), hogy szerintem bőven túlteljesítettem a feladatot.

Ez tökéletesen összefoglalja a hetemet 😀

A kari lapunk hamarosan tényleg megjelenik, már feltöltés alatt vannak a cikkek, viszont emiatt egész múlt héten javítgattam, és nagyon igyekeztem nem túlmenni a korrektori szinten — büszke vagyok magamra, három-négy rövid megjegyzésnél többet egy cikkbe se tettem, sőt volt, amelyikbe egyet sem! Lehet, hogy majd kapunk némi zsebpénzt a munkánkért, de még nincs meg a pályázat eredménye.

A múlt héten három ZH-t írtunk, természetesen csütörtök-pénteken az összeset, nem volt túl jó élmény, szerintem a véres részleteket mindenki el tudja képzelni 😀

Szombaton Revával találkoztam, sajnos a rossz idő miatt nem tudtunk túl sokat időzni a szabadban (a Szent István Parkban minden tiszta víz volt), úgyhogy három helyre is beültünk, de jól éreztük magunkat, ezzel fejeztük be a napot:

DL

A vasárnap sajnos már nem sikerült ilyen jól — kettéválasztatjuk a teraszunkat, ami kizárólag egy méretes (és drága) fal építésével lehetséges, emiatt el kellett pakolni a szobámat, azon hordják keresztül a téglát. Ez azt jelenti, hogy a héten felszorultam az emeletre, ami nem nagy baj, csak kényelmetlenség.

A baj ott kezdődik, hogy apukám, aki a szomszéd lakást árulja, alá talált írni egy olyan adásvételi szerződést, amiben nem a saját, hanem az én kocsibeállómat adja el (természetben jól jelölték meg, csak a nyilvántartást nem sikerült eltalálni). Egy az, hogy szerinte erről kapok értesítést a Földhivataltól, gyakorlatilag nem jött semmi, a másik, hogy ő és a vevője a vevő láthatólag teljesen inkompetens ügyvédjétől várják ennek a problémának az orvoslását. És még nekem lett mondva, hogy ne jogászkodjak, mikor felvetettem, hogy talán keresni kéne egy olyan szakembert, aki megnézi, mit akar hova bejegyeztetni, nem csak bemondásra nyújtogatja be a papírokat, ahová jólesik.  Azt meg inkább nem akarom tudni, hogy mekkora alkoholos befolyásoltság kell ahhoz, hogy diplomás ember anélkül aláírjon, hogy megnézze, mi az.

Ez a vasárnapot eléggé elintézte (BTW a falat is azért építjük, mert fene se tudja, sikerült-e/megpróbálta-e egyáltalán elmagyarázni a vevőinek, hogy a mi teraszunk közepén volt egy fal, ami kitakarja a kilátás egy részét, és valamikor vissza lesz építve), vasárnap akartam megcsinálni az Üstös történetem vázlatát, de mire végeztem a némettel, ami helyett a postán várakoztam, kiégett az agyam.

Bennem már csak az tartja a lelket, hogy péntektől szünet van, remélem, mindenkinek megvan már a pihenési terve a hosszú hétvégére.

WWCh lesz, de nem csak írni lehet!

Elemek Harcán hamarosan eredményhirdetés.

Egyéb · Tanulmányok

Gyorsjelentés

Azzal kezdeném, hogy az elmúlt héten kb. 4 listát vezettem, nehogy elfelejtsek valamit, de ha van valaki, akinek ígértem valamit/tartozom valamivel, sikítson, mert már csak a tanulós listám van meg.

Ez a hét elég kaotikus volt, viszont több jó dolog is történt.

Sikerült autósiskolát váltanom, úgyhogy most a Csigavérnél vagyok. Egy barátnőmnek normális oktatója volt ott, aki úgy fest, elvállal — nagyon jó lenne, mert már több mint 760 km-t vezettem, és még mindig nincs meg a papírom (580-tól lehet vizsgázni, régebben meg csak 30 óra kellett). A Spuri Suli javára legyen mondva, hogy nem kérdezték, miért válok meg tőlük 😀

Megvolt az első AJ szeminárium, nem csináltunk semmit, de megígérték, hogy küldenek egy tájékoztatólevelet, ami azóta se jött meg (lecke persze van). A PJ szeminárium elmaradt (a tanár elnézte a termet, és nem volt neki gyanús, hogy 3-an vannak a 20 helyett), cserébe mindenkinek max. pontot adott az első dolgozatra.

A mediációs tanár behívott minket, hogy közölje, inkább páratlan héten tartana órát, valószínűleg még nem találta meg a Neptun üzenetküldős funkcióját. A jogi dogmatika egy fokkal jobbnak tűnik, mint amire számítottam, viszont a 26-ból csak 7-en voltunk, és én a következő órára nem tudok menni, úgyhogy lesznek kínos pillanataim.

Az ELTE ITK-s német nagyon jónak tűnik, sikerült egy olyan csoportba kerülni, ahol nem én vagyok a legbénább, mégis lesz mit tanulni, ez tulajdonképpen az egész hetemet feldobta. Cserébe a szaknyelvi angol nem fog indulni/ha indul is, valószínűleg nem megyek, mert vezetni kell valamikor.

Ugyanaz a barátnőm, aki az oktatóval összehozott, bemutatott egy friss ÁJK-snak, szerencsétlent majdnem beszerveztem a Jurátusba, de lekéste a határidőt 😀 Azt hiszem, nekünk tavaly az IK-val jobb dolgunk volt, mint a mostaniaknak az új mentorrendszerrel, ennek a lánynak ugyanis nem adtak semmilyen kész jegyzetet, sőt (a kari bulikról azért szólnak neki).

A tankönykrízis kezd elmúlni, a KIG könyv még mindig nem jelent meg, de az EKP-t és a Btk.-t megrendeltem, a többit pedig sikerült megvenni, úgyhogy egész jól állok.

Az Elemek Harcán már csak 4 történet van nekem hátra, ezeket a jövő héten kivégzem, de elég vegyes érzéseim vannak a művekkel kapcsolatban. Aztán már tényleg a DP-t fogom olvasni, az első kihívás, amire molyon jelentkeztem, ehhez kapcsolódik, és januárban vége, úgyhogy jobb lesz sietni 🙂

Írás · Egyéb

Otthoni dolgok

Ma este végre leszedtem az asztalomról a monitort és a két hangszórót, kikábeleztem a számítógépet, úgyhogy végre van elég helyem. Egy fokkal nagyobb dzsuva volt a drótokon, mint gondoltam, de előző vizsgaidőszakban már azt hittem, megőrülök a monitortól, ráadásul folyton a kikapcsolt monitor előtt néztem a laptopom képernyőjét, úgyhogy ideje volt felszámolni a PC-t.

Pénteken elmentünk az IKEA éttermébe — kicsit elszámítottuk magunkat, mivel fél Pest ott tobzódott ahelyett, hogy a telkén lógatta volna a lábát, de azért simán lett asztalunk. Ha már ott voltunk, megkaptam életem első külön bejáratú növényét: a kaktuszok az oldalsávon látszanak, kíváncsi vagyok, meddig bírják velem, a nevelős játékokban mindig mindenem elpusztul/mire eszembe jut, már a jelszavam sem él.

Apa házát nagyjából befejezték, a héten elköltözött a szomszédból. Nagyon szép lett, a konyhaburkolat nem tetszik, de egyébként abszolút rendes minden, remélem, jobban fogja érezni magát ott, mint itt, bár elég ritka, hogy egy költözés megoldja az ember lakhatástól tökéletesen független problémáit.

Hétvégi mélyenszántó beszélgetésünk:

Apa: Te figyelj, most az anyával mi van? Olyan kedvesen köszönt, viszont sosem beszél velem.

T: Normális ember mindenkinek köszön.

A: Na jó, de nem tudom értelmezni a jeleket, sokan barátok maradnak, miután elváltak, vagy legalábbis beszélnek néha…

T: Kétszer elváltatok, ez legyen már elég. Ami elég, az elég.

A: Jó, de… Hát…

Kíváncsi vagyok, mikorra gyűlik össze benne annyi spiritusz, hogy bemutassa a barátnőjét (+ annak az esetleges családját), anya múltkor tök véletlenül összetalálkozott velük a lépcsőházban + elég egyértelmű, ha valakinek hirtelen vadi új hálószobabútorra van szüksége. 😀

A villanyszámlám befizetésére egyébként már nem nagyon mutat hajlandóságot annak az ürügyén, hogy ő már nem jár a társasházba, ergo nem tudja leolvasni, úgyhogy holnap lesz egy menetem az ELMŰ-vel, hogy mégis mit kellene tenni, hogy kivegyék őt a fizető státuszból, minket meg hozzáadjanak, meg esetleg átalányba lehessen fizetni. (A telefonharcot megnyertük, megcsinálták anya mobilját, csak ki kellett menni érte a hetedik határba.)

A körmöm még tartja magát, úgyhogy nagyon büszke vagyok magamra, majd a jövő hét végén veszek még egy színt, hogy legyen némi változatosság is. Évkezdés előtt egy tőfestés is tervbe van véve, remélem, az már gyorsabban fog menni, mint mikor az egész fejemet be kellett kenni.

Begépeltem az új történetemnek azt a részét, amit a nyaraláson írtam, úgyhogy holnap átnézem, aztán elkezdek előolvasókat és bétát keresni/elküldöm, akinek ígértem. 🙂 Nagyon-nagyon fogok igyekezni, hogy ez ne egy félbehagyott, felesleges munka legyen. Fejezetszámra a negyede már megvan.

Jövő héten lesz szerkesztőségi ülés a kari lapnál, de nem hiszem, hogy túl sokan lennénk, a többség ki se töltötte, hogy mikor érne rá. Elvileg hamarosan lesznek cikkek a gólyaszámból.

A barátnőm mégsem megy Bécsbe, egyfelől nagyon sajnálom, mivel itthon van egy év csúszása, és így alig tud tárgyat felvenni, ráadásul nagy lehetőség lett volna külföldön tanulni, másfelől viszont önző dög vagyok, és hihetetlenül megkönnyebbültem, hogy lesz kihez szólnom.

Kiderült, hogy kéne évfolyamdolgozatot írni, illetve hogy jó hosszúnak kell lennie 😦 Azt tanácsolták, hogy inkább 4. félévben csináljuk, és én hajlok a jó szóra, nem hiszem, hogy MÁJT-ból vagy filóból akadémiai magasságokba tudnék emelkedni anélkül, hogy a zárt osztályon végezném.

Az elméleti jogi választhatókkal kapcsolatos kérdéseimre az volt a válasz, hogy mindig ugyanezt hirdetik és mindig ilyen kretén időpontokban, úgyhogy nem vagyok kisegítve.

Az egyetem legnagyobb előnye, hogy az iskolaszerek beszerzése kimerül a genotherm és a nyomtatópapír beszerzésében, cserébe előre félek, hogy idén mennyibe fognak kerülni (és hány kilósak lesznek…) a tankönyvek.

Egyéb · Tanulmányok

Nyári végszó

Az elmúlt másfél hét szokatlanul eseménydús volt, mióta hazajöttünk, csak kapkodom a fejem, hogy mit kéne/kellett volna/kell a közeljövőben intézni.

A legerősebb stresszforrás az egyetemi elintéznivalók halmaza: nem az a baj, hogy csinálni kell, hanem hogy úgy kell könyörögni minden információmorzsáért. Már egy ideje működik az évfolyamcsoport Facebookon, ahonnan hasznos dolgokat lehet megtudni, de mindig csak úgy mellékesen derülnek ki, mikor valaki rákérdez valami tök másra, és egy bennfentes elszólja magát. A csoportok alapján létrejövő házak Facebook csoportjaiba a múlt héten kezdték el felvenni az embereket, itt elvileg az instruktorainktól mindenre választ kapunk, ehhez képest másfél hétig kellett könyörögni, hogy megmondják, ki melyik csoportba tartozik (2 csoport van egy házban), pedig az órarend miatt nagyon nem mindegy.

Szó se róla, nagyra értékelem, hogy vannak, akik hivatásszerűen pátyolgatják a gólyákat, amúgy nem tudom, mi lenne, de nem túl gördülékeny a rendszer.

ÁJK-n a gólyatábor előtt van a tárgyfelvétel és a beiratkozás, ezért a házunk szervezett egy tanulmányi tájékoztatót: nem reménykedtem ilyesmiben, úgyhogy kellemes meglepetés volt, és örülök, hogy legalább bemutatkozás szintjén megismerkedtem pár leendő instruktorral és csoporttárssal, de pont azt mondták el, amit a tárgyfelvételi segédletben már feltettek a csoportba.

A gólyatáborral kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim, mikor kiderült, hogy szállodában leszünk, szinte vártam, de a tegnapi találkozás után… feltámadtak a kételyeim. Az instruktorok nagyon rendesek voltak, és az a kemény 10 fő, aki megjelent a 40 háztársból, szintén, de… A gólyatábori tájékoztatás abból állt, hogy senki se próbáljon alkoholt becsempészni, mert úgyis átkutatják a bőröndünket. Egyrészt miféle ember próbál alkoholt bevinni olyan helyre, ahol legálisan megveheti, sőt forszírozzák, hogy minél többet fogyasszon? És mégis mi a francért turkálna egy HÖK-ös a bőröndömben?

A másik, hogy nem lehet elhagyni a tábor területét. Utánanéztem, úgyhogy tudom, hogy bevett gyakorlat, csak éppen nem értem. Az, hogy idegeneket nem engednek be, teljesen rendben van. De miért ne mehetnék ki? És mi van, ha előbb haza akarok jönni, egyáltalán hazaengednek? Ráadásul ez úgy került terítékre, hogy lefektették, hogy a szervezők idén nem fognak kimenni nekünk egy raklapnyi cigiért, szóval akinek kell, hozzon magával eleget. Nice.

Remélem, azért lesz más is, aki nem iszik és nem dohányzik, sőt nem is táncol. 😳

Ráadásul jelmez is kell, nem nagy cucc, de ha valakinek nincs otthon hozzávaló, márpedig nekem nem volt, annak minimum egy nadrágba és egy pólóba kell beruházni — ami még mindig jobb, mert ezt, ellenben egy komplett jelmezzel, legalább máskor is fel lehet venni.

Jártam az okmányirodában is, egy óra alatt sikerült NEK azonosítót szereznem, ami tekintve, hogy nem volt időpontom, jó eredmény (az elektronikus időpontfoglaló szerint okt. 31-ig nincs egyetlen szabad időpont se Bp. egyetlen okmányirodájába se, ehhez képest a sorszámosztó nő úgy adta ki őket, mint a cukrot).

Ma volt az első, de messze nem utolsó találkozásom a Neptunnal… Eddig is komolyan vettem, én általában mindent komolyan veszek, de ezután még ennél is komolyabban fogom venni. Véresen komolyan. 10 másodperc az egész. o_O

Romlott a szemem (már megint), és idén új keret is kellett, mert nincs tartalékszemüvegem (van, csak nem mondhatni, hogy jól látnék vele), amit a 10. optikában sikerült kiválasztani. Mindenhol drabális, nehéz, széles kereteket árulnak, az újonnan rendelt, nem 1-2 éves keretek mind műanyagok, a fémkeretek felhozatala pedig ennek megfelelően siralmas — több olyan kerettel is találkoztam, amit akkor is felpróbáltam, mikor az előző szemüvegemet csináltattam, pedig az nem tegnap volt.

Annak biztos jó a karakteres műanyagkeret, aki tud 3-4-et csináltatni, és akkor minden alkalomra, minden színhez van neki egy, vagy annak, aki csak néha teszi fel, de nekem sajnos nem. Ráadásul a többséghez hasonlóan iszonyatosan ostobának látszom benne, mint aki próbálja agyasnak tettetni magát.

Az írósuli vasárnap befejeződött, még nem végeztünk teljesen, de erről majd egy külön bejegyzésben írok. A végeredmény jelenleg egy befejezetlen, közepesen tűrhető novellaféleség.

Finnigan rengeteg fejezetemet kijavította, csak én nem haladok, de majd ha hazajöttem… (Mindig ezt mondom, de most tényleg.) Ami fontosabb, hogy finnigannel készült egy interjú, itt olvasható 🙂

Sikerült a KRESZ vizsgám, úgyhogy ősszel nekiugorhatok a gyakorlatnak — fogalmam sincs, mennyi időm lesz év közben, szóval nem tudom, mikorra lesz jogsim. Nyelvtanfolyamra viszont nem tudok járni, angol szaknyelv nincs, angol felsőfokú tanfolyam/felsőfokú szinten tartó nincs (fizetős se), a német, ami jó lenne, a 11. kerületben van, és ütközik egy előadással, amit nem áll szándékomban kihagyni (még ha ki is hagynám, a következő előadásra se érnék vissza, olyan messze van).

Vasárnap elmegyek gólyatáborba, ha túlélem, beszámolok róla, és megírom az írósulis összefoglalót is. XD