Tanulmányok

Kudarc vagy kihívás?

A vizsgaidőszak kétharmadánál járva nem igazán ott tartok, ahol reméltem, vagy ahol kellene….

Büntetőjogból sikeresen levizsgáztam (ez volt az utolsó büntis tárgy, a különös rész második fele), de sajnos itt megállt a tudományom, a többi vizsgám egyelőre Damoklész kardjaként lóg a fejem felett. Nemzetközi jogból szerencsére megajánlott jegyet kaptam, a polgári perjogot pedig még karácsony előtt megcsináltam, de a maradék…

A polgári jogi tanulmányok utolsó része a gazdasági társaságok joga (gt), heti két előadással és egy szemináriummal — aki az ELTE-re járt mostanában, tudja, ki  és hogyan tartja az előadásokat, legyen elég annyi, hogy én nagyjából öt hét után feladtam a látogatásukat, mivel ahogy nőtt a szexista tartalom az órákon, úgy csökkent az érdemi mondanivaló, és elfogyott a türelmem.

Szerencsére szemináriumon jó tanárnál voltam, minden héten készültem a ZH-ra, így nem nulláról kezdtem tanulni az anyagot, amikor a gt. került sorra. Sajnos hiába, ugyanis utóvizsgán is megbuktattak, ami elég hajmeresztő, tekintve hogy ezen a ponton már nemcsak a féléves tanulásomra meg a vizsgafelkészülésemre alapoztam, hanem két teljes hetet erre szántam a vizsgaidőszakból.

inside-1499607_1920Tény, hogy hírhedten szemét a vizsga, és sokaknak ezen múlik a diplomája, illetve a dékáni méltányosságot is igénybe szokás venni, hogy elkerüljék azt a bizonyos tanárt, aki mindent megtesz, hogy a lehető legkevesebben menjenek át a tárgyából, de akkor is meglepődtem, és még mindig nem dolgoztam fel teljesen ezt az élményt.

Egyfelől kompetitív, csakazértismegmutatom személyiség vagyok, másfelől egyáltalán nem szoktam a kudarcokhoz, pláne az ilyen jellegűekhez — a gt.-től eltekintve egyetlen utóvizsgám volt az egyetemen, egyik csúszós tárgyból sem buktam soha se szóban, se írásban, és nem igazán tudom hová tenni, hogy csak mert 6 oldalon egyenként is el kell érni 50%+ pontot, nem sikerül levizsgáznom. Tipikusan inkább alábecsülöm a tudásomat, erre a vizsgára viszont mindkétszer úgy mentem, hogy legalább egy hármast érdemelnék, és szemináriumon sem kaptam olyan visszajelzést, hogy probléma lenne akár a tárgyi tudásommal, akár azzal, hogy mennyire értem, látom át az anyagot — és ahogy írtam, a tanszék egyik legkiválóbb oktatójához járhattam.

Jelenleg annyira pipa vagyok a nem éppen közkedvelt tárgyfelelősre, hogy arra jutottam, a 2. gt. utóvizsga érdekében elengedem a pénzügyi jogot, ami nekem amúgy sem csúszós tárgy, mivel a polgári perjognak hála tavaly nyertem egy plusz évet, és harmadszor is megpróbálkozom ezzel a hülyeséggel, mivel eszemben sincs még egy évig tetvészkedni vele. Most éppen Be. szigorlatra kell készülnöm, amiből jövő pénteken megyek vizsgázni, de utána ismét belevetem magam ebbe a tárgyba — hihetetlen, hogy fontos és érdekes tárgyakkal szemben milyen ellenérzéseket tud ébreszteni egy rossz oktató a lehetetlen számonkérési rendszerével.

Lehetetlen, értsd: 1. első uv csak a rendes vizsgaidőszakban van, véletlen sem az uv-héten, nehogy többet tudjon készülni a hallgató 2. olyan sok hallgatót sikerült megbuktatni, hogy nincs elég hely azon az első uv-n? hirdetnek még egy uv-t szintén a rendes vizsgaidőszakra, nem ám az uv-hétre — magyarán ahhoz, hogy uv-héten lehessen utóvizsgázni (beteges hallgatói igény), kétszer meg kell bukni 3. összesen három időpontot hirdettek első vizsgára 4. nincsen tankönyv, se pontos jogszabálylista, hogy legalább elvileg mit kéne tudni.

tabletták a kézben

A negatív érzéseimet az is erősíti, hogy azok a barátaim, akik mintatanterv szerint haladnak, konkrétan kétszerannyi vizsgát teljesítenek, mint én, mégsem állnak se az idegösszeomlás szélén, se a harmadik elcseszett gt-próbálkozás előtt. Mondjuk ez még változhat, de a jelenség nekem azt sugallja, hogy vissza kéne találnom önmagamhoz — ugyanakkor világossá vált, hogy tarthatatlanul egészségtelen életmódot folytattam. Most sokkal jobban vagyok, de ennek ára van, amivel meg kell tanulnom együtt élni, vagy új problémamegoldási mechanizmusokat kell kialakítanom, mert hogy nem megyek vissza oda, ahonnan elindultam, az is biztos.

Ettől eltekintve az a legnagyobb problémám, hogy a rossz szokásaim a gyógyszermellékhatásokkal kiegészítve oda vezettek, hogy gyakorlatilag éjszakai életmódot folytatok. Nappal alszom, éjjel vagyok ébren, jelenleg este hat felé kelek fel, és ennek megfelelően fekszem le… Nem is lenne nagy baj, végül is amíg nem kell elmennem sehová, tök mindegy, mikor vagyok ébren, de hiányzik a napfény, elég nyomasztó mindig sötétben ébren lenni, és világosban lefeküdni — ugyanakkor nagyon nehéz visszaállni a normális időbeosztásra, bő egy hónapja bajlódom ezzel, és mindig csak rosszabb lesz, hiába sikerül egy-egy napra visszazökkenni. 😦

Remélem, a következő bejegyzésem egy fokkal pozitívabb hangvételű lesz, és nem arról fog szólni, hogy sikeres vizsgák hiányában milyen órákat tudok felvenni, illetve előre kell-e hozzam a második évfolyamdolgozatomat, hogy legalább valamit csináljak.

Egyébként ahogy a múltkor ígértem, elolvastam a sok évértékelő/évnyitó bejegyzést a blogokon, amiket követek, érdekes volt látni, hogy ki mennyire másképpen éli meg a 2017/18-as váltást. 🙂 Aránylag sok író blogját követem, és azt a felfedezést tettem, hogy kevés kivétellel senki sem volt elégedett az általa megjelentetett könyvek mennyiségével/idejével, vagy ha mégis, akkor is reflektált ezekre a gondolatokra. Azt gyanítom, sokan géppuskakézzel fognak dolgozni az idei évben 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.