Egyéb · Tanulmányok

Tököli bv-látogatás

A MÁJT TDK szervezésében eljutottam a Tököli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet és Fiatalkorúak Büntetés-végrehajtási Intézetébe (alias tököli börtön).

A víztornyot már nem használják.

Előző félévben Aszódon és a Kozma utcában jártam a pszichós óra keretében, most viszont nem voltak ismerőseim a csoportban, úgyhogy két harmadéves lányhoz csapódtam a sétára.

Az intézmény Budapestről HÉV-vel megközelíthető, a BKV bérlethez való kiegészítő jegyet meg lehet venni a BKV-automatából, úgyhogy a lejutás nem okozott nehézséget — a tököli állomáson pedig a bv. saját kisbusza várt minket 🙂

Az intézet hatalmas parkban fekszik, a kertje gyönyörűen virágzik, a gyepet pedig mintha manikűrollóval vágták volna — összességében egyáltalán nem hasonlít arra, amit a nyári ombudsmanjelentés alapján elképzeltem.

A beléptetés után a parancsnok tartott nekünk egy kis összefoglalót a januárban kettévált intézményről és a fogvatartottakról: ez az eligazítás a bv-látogatások normál menetéhez tartozik, hogy csökkenjen az állatkert-feeling, eddig ez volt a legérdekesebb bemutatószöveg. A parancsnok egyébként nagyon szimpatikus volt, és azt mondta, hogy fogadnak gyakornokokat, remélem, még akkor is állni fog az ajánlat, mikor nekem kell majd szakmai gyakorlat.

Az adminisztratív épület aulájában van egy makett a teljes birtokról, szerintem érdemes minden látogatónak alaposan kitanulmányozni: nagyon tudatosan építették be a telket, jól elkülönülnek egymástól az egységek. Az intézmény szomszédságában található egy papírgyár, ahol a fogvatartottak dolgoznak, de oda nem mentünk át.

Látogatásunkkor régóta a legalacsonyabb volt a fiatalkorúak száma, és a katonai fogda is üres volt — ez nem sokáig marad így.

Az iskolalátogatással kezdtük, tanítás éppen nem volt, úgyhogy csak egy üres osztálytermet és könyvtárat láttunk, mindkettő tiszta és rendezett volt, de sajnos elég kevés a könyv, mivel főleg adományokból tudják fejleszteni az állományt (a tornatermet is ingyen kapott parkettával burkolták). A falakat egy Jason nevű, már szabadult fiú által készített cérnarajzok díszítették, az illető a maga idején az egyetlen színesbőrű fogvatartott volt, és angoloktatással, illetve ezekkel a képekkel illeszkedett be a közösségbe.

A fiatalkorúak részlegén két nagyobb cellát nézhettünk meg, ezek sem sokban hasonlítottak az ombudsmani jelentésben bemutatottakhoz, bár gondolom, nem azt a részt mutogatják, ha nem muszáj, és mi a jó magaviseletűek folyosóját láttuk — felteszem, a normális magatartáshoz normálisabb körülmények is járnak. (Egyébként nagy felújításban vannak, nem a szokásos látogatóknak szánt részen voltunk, mivel ott akkor is tataroztak.)

Eddig ez volt a leginkább állatkertszerű látogatásom: nagyon csúnya leírva, de ez az igazság. Aszód teljesen más, a Kozma utcában pedig üres cellákat mutattak nekünk, itt azonban nem küldték ki a fogvatartottakat, amíg körülnéztünk, és szerintem nagyon kellemetlenül érezték magukat — nekem is rossz lett volna fordított helyzetben, sőt még így is az volt.

Mindig elmondják, hogy ne tartsunk merev távolságot, és ne “mutogassunk”, hogy te fogvatartott vagy, én meg nem, de sajnos nem kell mutogatni: nem lehet nem észrevenni a különbséget, amikor ott állnak a pesti, felső-középosztálybeli joghallgatók a velük egykorú, társadalomtól leszakadó fiúkkal szemben, akik nézni se úgy néznek, ahogy akarnak, amíg a felügyelő ott van. 😦

Tököl a végállomás után eggyel van, legalábbis a jogászképzésben ez az uralkodó álláspont — ezt észben tartva mentem oda, mégis szomorú volt élőben látni a helyzetet. Beszéltünk egy nevelővel, aki elmondta, hogy a legnagyobb problémát a családok/azok hiánya jelenti, mivel a többség vagy hazamegy egy olyan környezetbe, ahol a törvényenkívüliség a norma, vagy egyáltalán nincs hová mennie, ami nem segíti elő a visszailleszkedést: a gyermekotthonok nyilván nem örülnek nekik, aki pedig túl idős, annak az utógondozotti státuszra nulla körüli esélye van. Nagyon alacsony azoknak a családoknak a száma, akik támogatják azt az utat, amin a bv. igyekszik elindítani a fiúkat.

A parancsnok és a nevelő is hangsúlyozta, hogy milyen fontos az oktatás, hiszen tulajdonképpen ez az egyetlen kapaszkodó, amit adni tudnak nekik (jelenleg az általános iskola mellett festő-mázoló tanfolyamokat indítanak), illetve a plusz programok. Pl. ELTE-s pártfogós fakt is van, akik rendszeresen kijárnak különböző bv-kbe, de az egyik fogvatartott, akit elég sokáig nyüstölt az idegenvezetőnk, kibökte, hogy az ő szemléletmódján aztán semmit sem változtatott az a diák, aki jár hozzá. Nyilván nem lehet csodát tenni, de én mindig azt hittem, hogy a fogvatartottak örülnek a különböző programoknak, lehetőségeknek, Aszód és a tököli nevelők elmondása is ebben erősített meg, ez viszont sokkoló volt: azt hiszem, azok közé tartozom, akik szeretik azt képzelni, hogy mindenki abban látja a lehetőséget, amiben ők.

Ebéd után hazajöttünk (a személyzettel ettünk, de azt a menüt, amit a bennlakók is kapnak), nagyon sajnáltam, hogy a felnőttekhez és a kórházba nem mehettünk be, de önmagában az a pár óra is hatalmas lehetőség volt, amit eltölthettünk a falak mögött — remélem, még lesz hasonló lehetőségem. 🙂

Tököli bv-látogatás” bejegyzéshez 3 hozzászólás

  1. Útmutató börtönlátogatáshoz:

    Bárki, vagy csaknem bárki börtönbe kerülhet. A törvény nem egyenlő az igazsággal, nem válogat a vele szembekerültek között, s akár úgy is szembekerülhet valaki a törvénnyel, hogy szándékában sem állt szembekerülni azzal.

    A börtön nem javítja meg az embereket. A börtön azt teszi tönkre az emberekben, ami a legértékesebb, s a börtönben azok mennek tönkre a leginkább, akik a legértékesebbek.

    Csak azért, mert keresztülsétálsz a börtönön nem fogod tudni, hogy milyen elítéltként élni. Ezt sokszor azok sem tudják, akik őrökként és nevelőtisztekként ott töltik az idejüket.

    Annak, akit börtönbe zártak a börtön nem egy hely a világból. Annak a börtön maga a világ.

  2. A társadalom már az egészen fiatal emberek számára is igen kegyetlen hely tud lenni. Ezek a 14 év körüli diákok egy jómódú település tanulóiként vettek részt egy börtönlátogatáson a tököli fiatalkorúak börtönében, ahol nem ritka a súlyos verés, a nemi erőszak, de olyan is előfordul, hogy megölik azt, aki oda kerül. Alig egy-két év korkülönbség lehetett csak közöttük és azok között, akikkel a zárkájukban beszélhettek. Felfogták egyáltalán, hogy az ide kerültek többsége mennyire más világból érkezett, mint amit ők ismernek, s hogy mennyire más világban élnek odabent? A leírás, amit a börtönlátogatásról készítettek nem erre utal. “A legmeglepőbb élményünk az volt, amikor személyesen találkozhattunk a 14-21 év közötti rabokkal a saját zárkájukban. […] Megdöbbentünk azon, hogy várakozásunkkal ellentétben milyen jó a cellájuk berendezése. A B1-es szinten a raboknak a zárkában van rádió, tévé, saját holmijuk is bent lehet, kép díszíti a falat, inkább hasonlított egy kollégiumi szobára. A nevelőtiszt elárulta, hogy a B2-es és B3-as szinten nem ilyen rózsás a helyzet.” Összehasonlítanám ezeknek a diákoknak a szobáját az emeletes ágyakkal telezsúfolt zárkákkal, amelyekben a “jólétet” néhány kép, egy televízió és a rádió jelenti, ami ki is teszi az elítéltté átlényegített kamaszok teljes életét. Az egyik zárkában talán egy hozzájuk hasonlóan szocializálódott 20 éves fiú feszült meg kínjában, akinek a bűne mindössze annyi volt, hogy ifjúkori felelőtlenségében ittasan vezetett, s mert a vezetés során kedvezőtlen környezeti feltételekkel találkozott (“nem volt szerencséje”), ennek halált okozó közúti baleset lett az eredménye. Persze nagyon fiatalok még ahhoz, hogy tudatos rálátásuk legyen a jogszolgáltatás és a büntetés végrehajtás visszásságaira, mint ahogy jó eséllyel a beszámolójukat is valamelyik tanárral együtt fogalmazták. Ezért is élhetnek velük vissza azok a felnőttek, akik a saját képmutató becsületességüket próbálják átadni nekik. Illetve van még néhány eredmény, amit ezek a felnőttek az ilyen börtönlátogatásoktól várhatnak: (1) tovább alázni az elítéltté átlényegített kamaszokat azzal, hogy mintegy pellengéren mutogatják őket a kortársaiknak, (2) megkínozni ezeket a kamaszokat azzal is, ahogyan az elegánsan öltözött, szabad világból érkező társaik az elvesztett életükre emlékeztetik őket, (3) a patologikus módon működő jogszolgáltatást és büntetés végrehajtást a diákokkal látszólag és az adott pillanatban elfogadtatva, önmaguk előtt igazolni az ezzel a területtel kapcsolatos nyárspolgári felfogásukat.

    http://www.budajenoiskola.hu/index.php/mindennapok/21-

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.