Tanulmányok

Vizsgaidőszak #8 🎓

Elhanyagoltam mostanában a blogomat, pedig még értesítéseket is beállítottam magamnak, nehogy elfelejtsek a vizsgaidőszak alatt írni — legalább egy beszámolót szerettem volna kihozni, de sajnos nem volt kedvem.

Ebben a szemeszterben öt differenciált alternatív kurzust teljesítettem, vagyis az utolsó választható tárgycsoportomat is befejeztem, így a következő két évben a kötelező kurzusokra koncentrálhatok. Ez jelentős könnyebbség, mivel a választható órák (számomra legalábbis) mindig sok stresszt okoztak: sosem hirdettek annyi helyet, hogy mindenki oda és abban az időpontban járhasson, ahová szeretne, vagyis ezen múlt az ember órarendje.

Az öt szemesztervégi nagy ZH miatt viszont csak a vizsgaidőszakban tudtam elkezdeni tanulni az első szigorlatra, a Pp-re. Továbbra is rühellem a tárgyat, és a tanszék sem a szívem csücske, de szerencsés voltam, és így ötösre vizsgáztam — normális vizsgáztatóhoz osztottak be, és elfogadható tételt húztam. Különböző felületeken már örvendeztem, hogy végre túljutottam ezen a mérföldkövön, elvégre emiatt lettem én is csúszó (illetve a tárgy első féléve miatt), de muszáj ennyit írnom róla, mert a mai napig érzem a megkönnyebbülést. 😁

A siker viszont kicsit a fejembe szállt, és mindent csináltam, csak a hátralévő két vizsgámra nem készültem, úgyhogy a büntetés-végrehajtásból szerzett ötösöm kisebb csoda (egy napi tanulás…), a nemzetközi jog szigorlat pedig négy nap kemény készülés eredménye — talán ha több időt szánok rá, jobban sikerül (négyest kaptam), de egyáltalán nem éreztem a motivációt, mivel volt olyan nap, hogy közel hatvan emberből hármat engedtek át, tehát nem igazán hittem benne, hogy a tudásom hatni fog a jegyemre.

Igazából örülök a négyesnek, csak az bánt vele kapcsolatban, hogy az előttem vizsgázók is négyest kaptak, pedig olyan alapvető dolgokat nem tudtak, hogy én mindet megbuktattam volna. Nem sajnálom tőlük a vizsgát, még a jó jegyet sem, mert én aztán tudom, hogy milyen toxikus hely az ELTE ÁJK, és az ellenségemnek sem kívánnám, hogy sokáig időzzön itt, ugyanakkor úgy érzem, sőt tudom, hogy én hozzájuk képest nagyon jól felkészült voltam.

Mindenesetre az UV hét közepére végeztem ezzel a kemény három vizsgával, amit idén teljesítenem kellett, úgyhogy most már semmi sem választhat el a nyári céljaimtól.

Szeretném végre elolvasni azt a pár könyvet, amit felhalmoztam a szorgalmi időszak alatt, és a regénykezdeményemet is jó lenne befejezni, de persze mindig ezt mondom, szóval… 😂 Írni fogok róla, ha tényleg csinálok valamit 😉

VAKÁCIÓ!

summer-3490190_640

Egyéb · Tanulmányok · Utazás

Berlin és a szemeszter vége

Meglepődtem rajta, de ez a szemeszter gyorsan elszaladt. 🙂

A sok panaszkodás ellenére az utolsó tanítási hetet is átvészeltem, már csak a sok ZH eredményére várok — természetesen az oktatók jelentős része nem siet beírni a jegyeket, sőt…

Azonban olyan régen jutott időm bejegyzést írni, hogy vissza kell ugranom május legelejére, amikor életemben először teljesen egyedül utaztam külföldre…

Berlin

Elég sok negatívumot hallottam a fapados járatokról, úgyhogy kellemesen csalódtam a RyanAirben — attól eltekintve, hogy kevésbé szépen kialakított helyen kellett sorba állni, mint a klasszikus légitársaságoknál, gyakorlatilag semmilyen különbséget nem éreztem a szolgáltatás színvonalának tekintetében. Akinek fontos, hogy enni adjanak a gépen, az vehetett magának szendvicset vagy akár ebédet is, de én személy szerint örültem, hogy nem kellett magam előtt aszalni egy félig ehetetlen menüt az út jelentős része alatt.

Egy koppenhágai ismerősömmel mentünk városnézésre, gyakorlatilag három teljes napot együtt töltöttünk, úgyhogy egész jól megismerkedtünk — interneten nagyon könnyen barátkozom, de mindig aggódom, hogy a valóságban másmilyennek fogom találni az embereket, úgyhogy nem minden aggodalom nélkül egyeztem bele a közös szállásba, de végül semmi gond nem volt.

Számomra az Airbnb is új élmény volt, de semmi extra — ha valaki csak rövid időre és kis társasággal megy, olyan, mint egy szálloda ellátás nélkül, azzal a különbséggel, hogy ha olyan alkat vagy, stresszelhetsz, hogy milyen lesz a házigazda, tényleg oda teszi-e a kulcsot, ahová mondta, a “kijelentkezés”-sel sem lesznek-e problémák… Szóval a magam részéről a jövőben maradok a hoteleknél, párnapos városnézésnél még az árakban sincsenek jelentős különbségek.

Mivel csak három napot töltöttünk a városban, a múzeumokat belülről nem néztük meg, ugyanakkor gyakorlatilag az összes nevezetességet felkerestük, még hajókázni is mentünk. A tömegközlekedés kifogástalanul működik, elég gyorsan el lehet jutni A-ból B-be, ha rendesen megtervezi az ember az útvonalat.

A kari lapba írtam egy cikket a Berlini városnézésről — ez csak jövőre fog megjelenni, mivel a szorgalmi időszak végéig be volt táblázva a Kultúra rovat, mire hazaértem, de ha lehoztuk, majd belinkelem, és akit érdekel, alaposabban tájékozódhat a turistaviszonyokról.

Számomra a legnagyobb sokk a Prince Charles nevezetű nightclub volt, amit a host ajánlására kerestünk fel. A biztiboyok még a jegyváltás előtt életinterjút tartottak, és ez volt a legbizarrabb face control, amiben valaha életemben részem volt… Ha nem lett volna tök üres a hely, talán érteném, hogy miért válogattak a vendégek között, de rajtunk kívül senki sem akart éppen bejutni, és később sem tolongtak az emberek. A sokk második fele az volt, hogy ezen a helyen beltéren engedték a dohányzást — és nem is csak szemet hunytak a dolog felett, hanem telerakták a bárpultot hamutartókkal, és mindenki vihetett magának egy kis Prince Charles gyufásdobozt, mint az ’50-es években. o.O (Utoljára tényleg a nagymamáméknál láttam olyan gyufásdobozokat, amikre különböző éttermek meg bárok nevét nyomták…)

Összességében azt gondolom, hogy Berlin az a világváros, amit történelmi és gazdasági, na meg persze politikai jelentőségére tekintettel nem árt megnézni, de nem különbözik olyan markánsan Budapesttől vagy Bécstől, hogy kezét-lábát törje az ember, hogy eljusson oda.

Jurátus

A kari lapnál olyan lavina temetett maga alá, hogy volt egy hét, amikor azt sem tudtam, mihez nyúljak először.

A HÖK egy ponton kitalálta, hogy mivel csökkent a költségvetésük, elveszik a fizetésünket, elvégre minek az… Végül is csak több mint 70 cikk született ebben a szemeszterben kevesebb mint 20 író tollából. Ez a lehetőség több mint egy hétig lebegett a fejünk felett, vagyis nagyon sokáig tartott, mire kiderült, hogy a HÖK elnöke teljesen álomvilágban él, ami a fenntartásunkat és a helyzetünket illeti. Szerencsére sikerült a valósággal annyira sokkolnom a srácot, hogy meggondolta magát, úgyhogy májusban ki tudtam utalni a fizetéseket, de még mindig nem múlt el teljesen a feszültség.

Az már csak a hab a tortán, hogy a HÖK természetesen nem készült fel időben a GDPR alkalmazására, úgyhogy most, a szemeszter utolsó két hetében kellett mindent előteremteni, és ismételten szembesültek vele, hogy még a Jurátussal is kell foglalkozni… Jelenleg kaptunk egy fél, jelszóval egyáltalán nem védett számítógépet, hogy mostantól szíveskedjünk ott tárolni az adatainkat 😀

Az ELTE minden hallgatónak biztosít 6 GB tárhelyet a szerverén (Tudtátok? Nem tudtátok. Itt van, úgy kell belépni, mint a wifire.), és azt még értem, hogy szeretnék, ha itt tartanánk az (amúgy nem személyes, tehát kevéssé a GDPR hatálya alá eső) adatokat, de az, hogy havonta másoljuk fel egy védetlen gépre az egészet, elég hajmeresztő, főleg hogy ezt a megoldást a jövő jogászai a jelen jogászaival együtt dolgozták ki az “ország első jogi karán”.

Ettől függetlenül nagyra értékelem, hogy van egy számítógép, amin tudunk dolgozni a HÖK irodában, és nem kell elküldenünk az irodavezetőt a gépétől, ha valamit sürgősen el kell intéznünk, szóval ezer hála és köszönet, akárki is hagyományozta a HÖK-re a számítógépeket ❤

A DUE pályázatán az online diákmédium kategóriában III. helyezést ért el a magazinunk 🙂 Sokat foglalkoztunk a pályázattal, és örülök, hogy dobogós helyezést értünk el, de összességében mégis csalódott voltam: a sajtófesztivál és az egész pályázat inkább kisgyerekeknek, általános iskolásoknak szólt, így érthetetlen, hogy miért hirdettek felsőoktatási kategóriát. Ezen felül jobb eredményre számítottunk, és az az igazság, hogy olyan eltérő dolgokat adtak be a kategóriánkban a versenyzők, amiket gyakorlatilag nem is lehet összehasonlítani, nemhogy rangsorolni…

A Jurátus egyébként ma jelenik meg utoljára, hétfőn már csak a búcsúposztok jönnek ki, és utána nyári pihi van vizsgaidőszak. Szerettem volna, ha idén mi is részt veszünk a HÖK vezetőképzőjén, illetve az EHÖK vezetőképzőn, de előbbi a nyár közepén lesz, vagyis senki sem ér rá (én pl. el leszek utazva), utóbbira pedig elfelejtették meghívni az ÁJK-t, szóval két nappal előtte szóltak, hogy amúgy lehet menni… Vagyis tőlünk egy teremtett lélek sem jelent meg az eseményen.

((Nem tudom, más használja-e a Canvát, egyfelől tök jó lett a szerkesztő, másfelől viszont a keresőjét/kategóriarendszerét teljesen lenullázta…))

Egyetem

Idén “csak” három vizsgám lesz — ilyen még sosem volt, de a hanyagság és a lustaság meghozza gyümölcsét, életemben először talán lesz egy-egy olyan vizsga, amire teljesen felkészülten érkezek. Cserébe nem is merek a jövő évi vizsgaidőszakra gondolni 😀

Polgári perjoggal kezdek, ami az én mumusom, vagyis nagyon félek tőle, főleg hogy még semmit sem tanultam rá, az anyagot pedig nem adták le… Szóval az a “csak” a három vizsga előtt tényleg nagyon jelképes.

Sajnos olyan diffeket vettem fel idén, amik nem bizonyultak túl élvezetesnek, de ezt majd az OMHV kitöltésekor kifejtem az oktatóknak. A lényeg, hogy 5-ből egyelőre csak egynek van eredménye, pedig jó lenne tudni, hogy mind sikerült-e, mert ha nem, a pótdolgozatot a vizsgaidőszakba kell majd beszuszakolni valahogy — ez egyébként teljesen szabálytalan, de nálunk jogászok oktatnak, akikről minden lepereg.

A Neptunt pedig most pénteken frissítették, ennek köszönhetően nagyon félelmetes hibajelenségeket produkál: nem enged vizsgát felvenni, ha nincs beírva a szemináriumi jegy, aminek egyébként nem kéne beírva lennie…. Engem szerencsére nem érint egyelőre, de tipikus, hogy pünkösd előtt csinálja ezt az ELTE.

Mindenféle

Sajnos a telefonom hátulja megrepedt, úgyhogy kedden viszik a szervizbe — a fél napot adatmentéssel töltöttem, pedig igazán csak pár kattintás bemásolni a dolgokat… Ja nem. Ha szépen el akarja rendezni az ember a képeit, máris nem olyan egyszerű a helyzet, mint egy biztonsági mentésnél.

Mostanában igyekszem kicsit egészségesebben táplálkozni, és nem ész nélkül dönteni magamba a kalóriákat, de sokkal nehezebb visszaállni a normális étkezésre, mint gondoltam. Valahogy elszaladt velem a ló, és nutellás kalácson éltem egy pár hónapig, na meg persze mindenféle tésztákon és süteményeken, egy-egy fancy kávéval megtoldva, ami nem segített annak a hírhedt bikini bodynak az elérésében…

Mindenesetre beiratkoztam a közeli edzőterembe, és komoly reményeket fűzök hozzá, hogy el is fogok járni rendszeresen: tényleg csak pár percet kell utazni, és mivel már nem kell bemenni az egyetemre, úgy osztom be a napokat, ahogy akarom. Vizsgafelkészülés közben is kellene jusson pár óra a mozgásra. :/

A nagymamám megint otthon van, és a nagypapám ápolja, de sajnos semmit sem javult az állapota. Igaz, mióta otthon van, valószínűleg kevésbé szenved, hiszen a körülményei emberhez méltóvá váltak (tudnék mesélni pár dolgot a rehabilitációs intézetről, ahol elhelyezték őt…), de nagyon korlátozott a mozgása, és a beszéde sem javult. Hiába próbálja kifejezni magát, nem jutnak eszébe a megfelelő szavak, így nagyon nehéz kommunikálni vele. 😦 Az pedig végképp nem segít a helyzeten, hogy a háziorvos nem egy észkombájn, és nincsenek olyan gyakorlati ismeretei, amikkel ellensúlyozni tudná az elméleti tudás hiányát.

Ami engem illet, most nagyjából rendben vagyok, igyekszem fenntartani az állapotomat, és nem belehajszolni magam egy ideg-összeroppanásba. Elkezdtem magáncélra is használni a Trellót: a YouTube-on láttam, hogy van, aki a privát teendőit is ott vezeti, és megtetszett az ötlet. Egyelőre nem tudom, hosszútávon mennyire válik majd be a rendszer, de az tény, hogy így rengeteg papírfecnitől, post-ittől és listákat vezető listától tudtam megszabadulni.

Nehéz egy posztban összefoglalni egy hónapot, már csak emiatt is jó lenne, ha visszatérnék a rendszeres blogoláshoz, de ezt ennyiben is hagyom — minden bejegyzés végén erről sírok, mióta ellustultam 😀

Sikeres vizsgaidőszakot kívánok mindenkinek! ❤

Aki pedig szabad, élvezze a nyarat a hallgatók és az érettségizők helyett is! 🙂

Egyéb · Tanulmányok

Tavaszi hangulat

Mióta elköltöztem otthonról, onnan tudom, hogy tényleg megérkezett a tavasz, hogy az utcámban elkezdenek virágozni a bokrok és a fák, a parkban pedig kicsomagolják a szökőkutat, és rendbe szedik a virágágyásokat.

Lassan azt sem tudom eldönteni, hogy azért nem írok ide, mert semmi említésre méltó nem történik velem, vagy mert olyan sebességre kapcsolt az életem, hogy már a fontosabb eseményeket sincsen időm dokumentálni.

Jurátus

A kari lapnál éppen egy korrektúra workshopot szervezünk a hallgatóságnak, ha már annyira hiányolják a gyakorlati oktatást, egyébként pedig igyekszünk tartani a napi megjelenést — attól tartok, ez a vizsgaidőszak közeledtével egyre nehezebb lesz. Mostanában egész jó írások születnek, és ezúttal talán sikerült pár szorgalmas tagot felvenni, így összességében elég pozitív a jövőképem. Pályáztunk a DUE által meghirdetett legjobb online diákmédium címre, de egyelőre semmiféle visszajelzést nem küldtek. Reklámokat továbbra sem jelentetünk meg, de a cserekereskedelem szintjét már megugrottuk: ma este megyünk leenni egy szponzorált cikk árát egy közeli kávézóba.

Mostanában inkább randikra járok, nem egyetemre, ennek ellenére néha kénytelen vagyok foglalkozni a tanulmányi kötelezettségeimmel is — április 25-én lesz vizsgafelvétel, pedig jóformán el sem kezdődött a szemeszter.

Utazás

A május elseji hosszú hétvégén Berlinbe utazom, arról majd hozok beszámolót és képeket. Még sosem utaztam a tanév közben, és német nyelvterületen is csak párszor jártam, pedig az a második idegen nyelvem, úgyhogy több szempontból is várom már a hónap végét. Remélhetőleg a Ryanair dolgozói nem vesznek példát a franciákról, és nem most akar sztrájkolni.

Pénteken utazunk Győrbe egy polgári jogi activity versenyre, aminek a lényege, hogy pj-i fogalmakat kell elmutogatni és lerajzolni anélkül, hogy köznapi megfelelőre utalnánk… Biztos vicces lesz, de mi eredetileg csak házon belül szerettünk volna bohóckodni, azonban az ELTE-n senki más nem jelentkezett, így verseny nélkül jutottunk tovább az országos fordulóba.

Önkéntesség

A polgári jogi klinika, ahová koordinátornak jelentkeztem, még nem indult el, de már a titoktartási nyilatkozatokat leadtuk, és a közös e-mail címek is működnek. Kíváncsi leszek, hogy idén kapunk-e még ügyeket, és ha igen, mennyit. A koordinátori megbeszélésen kiderült, hogy ügyvédként tulajdonképpen senki sem áll a kezdeményezés mögött, hanem arról van szó, hogy a jogesetekről szakvéleményt készítünk, de a tanácsunk csak arra fog vonatkozni, hogy forduljon-e az illető jogi képviselőhöz — habár megmondjuk, hogy szerintünk mi lesz az ügy kimenetele.

Én egy igazán hasznos polgári jogi jogklinikát úgy képzelek el, ahogy a TASZ és az Utcajogász is működik: végigvisszük az ügyeket, segítünk is elintézni a dolgokat, és nem csak leírjuk, hogy mi a helyzet. Persze ehhez sok ügyvéd kellene, aki szorosan felügyeli a munkát, és nagyobb kitettséggel is járna, szóval érthető, hogy egyelőre egy könnyebb verzióval kezdünk, csak éppen ez azt jelenti, hogy nem pontos úgy fog működni a szervezet, ahogy én a jelentkezéskor gondoltam.

Írás

Az írás terén toporgok, az írástechnikai könyv 3/4-énél megakadtam, az elkezdett regényemet pedig bár visszaolvasgattam és javítottam, egyelőre nem folytattam tovább, valamiért mindig arra várok, hogy egyszer kellően sok időm lesz, és akkor majd “rendesen” nekiülök… Még én is tudom, hogy ilyen sosem lesz 😀

Karrier

A választási eredmények engem is elgondolkodtattak, igyekszem újratervezni a karrierem. 😀 Igazából a kivándorlás számomra sosem volt különösebben vonzó, ugyanakkor az egyre nyilvánvalóbb, hogy a közszférában nagyon rossz lenne elhelyezkedni — ami joghallgatóként szomorú hír, tekintve hogy a közigazgatás és a bírósági, ügyészségi stb. rendszer szívja fel a frissen végzettek jelentős részét. Mindig bíróságon akartam csinálni a kötelező szakmai gyakorlatomat, ugyanakkor ha nem szempont, hogy a versenyvizsgán pluszpontot kapjak érte, akkor akár egy nagy nemzetközi irodához is mehetnék, aminek a magánszférában való elhelyezkedésnél valószínűleg több hasznát látnám. Illetve ilyen helyen (vagy akár egy ingatlanos/agráros kisebb irodában) akár tovább is maradhatnék, mivel lesz egy félévem, ahol akár 30 órában is fogok tudni dolgozni, tekintve hogy kb. 2 órám lesz (éljen a csúszás…).

Mindettől függetlenül a némettudásomat kellene fejlesztenem, mert az az összes helyen pozitívumnak számítana… Hanyatló nyugati nyelveket persze nem oktatnak az egyetemen, úgyhogy ha valaki tud jó csoportos kurzust, ossza meg velem.

Legyetek jók!

Egyéb · Utazás

Utazás, színház és kalandok a Tinderen

Hol vannak már azok az idők, amikor heti egy poszt meg sem kottyant nekem? Valószínűleg ott, ahol azok is, amikor még egyáltalán bármiféle írásmű előállítására hajlandó voltam.

Hévíz

Az apartman, ahol Sz nagypapája megengedte, hogy ingyen és bérmentve lakjunk, Hévíz központi részén helyezkedik el, és gyönyörű kilátás nyílik az erkélyekről a szomszédos településre — Insagramon láthattátok is az egyik képet, amit én készítettem.

Szerintem a tél egyik leghidegebb, leghavasabb hétvégéjén mentünk le a tóhoz, ettől azonban csak gyönyörűbb lett a táj, és a programot egyáltalán nem akadályozta a jeges szél. Esténként az étkezőben játszottunk társasokat, szombaton pedig elmentünk Kehidára a termálfürdőbe: hatalmas létesítmény sok külső és belső medencével, csúszdával, rengeteg napággyal és egy elfogadható büfével. Életemben először fürödtem télen szabad levegőn lévő termálmedencében, mostanáig nem értem, hogy a medencéig és az onnan visszavezető úton egy szál fürdőruhában hogy nem kaptunk tüdőgyulladást 😀

Este az apartmanban szaunáztunk, utána pedig elmentünk vacsorázni — a harmadik étteremben sikerült is, pestiként bizarr élmény volt, hogy két étteremből konkrétan elküldtek, hogy ők ilyen sok embert nem szolgálnak ki, amikor üresen kongott a vendéglátóhelyiségük. Abban a magyaros étteremben, ahol végül hajlandóak voltak leültetni minket, csak komoly agytorna után jöttek rá, hogy tulajdonképpen az asztalokat akár össze is lehet tolni, és akkor nem kettesével-hármasával kell leültetni azt a kb. 15 főt.

A szobatársammal pedig különösen jól jártam, ugyanolyan bizarr későn kelő volt, mint én, úgyhogy mindkét nap délig aludtunk, még csak meg sem kellett beszélni 😀

A kép szabad felhasználású, de pontosan ennyit láttunk a tóból és a strandból, ugyanis az élővizes fürdőzést nem préseltük bele a programba.

ELTE Press Akadémia & születésnapi buli

A kari lap közel teljes szerkesztősége részt vett az idei ELTE Press akadémián, aminek nagyon örülök, mert jelentős fejlődésen ment keresztül a program, és idén tényleg jó előadók beszéltek az írásról, a médianyelvről és a médiajogról.

Számomra egyedül a kulturális újságírás előadás nem volt megfogható, a srác végig a saját újságírói élményeiről beszélt, aminek elég kevés köze volt ahhoz, amit az egyetemi média dolgozói tapasztalnak, ugyanakkor remélem, hogy az újonnan felvett tagokat motiválta a tény, hogy akár “valódi” médiamunkás is lehet belőlük.

Minden kari lapot bemutatott a főszerkesztő, és az ELTE Online után az ÁJK-val én következtem — semmi említésre méltó nem történt az előadás alatt, viszont a prezentációmat elfelejtették levenni a vetítőről, mikor végeztem, így mindenki másnak az én utolsó diám volt a háttér… 😀

Idén a TÓK-ról senki sem jött el, sajnos a főszerkesztő nem ért rá, és mást sem tudott küldeni maga helyett, ugyanakkor a többi kari lap működésébe jó volt betekinteni, különösen azoknak a bemutatkozása volt hasznos, akik nem jöttek el a legutóbbi EP meetingre.

Az esemény végén felfaltunk egy teljes katedrát beborító mennyiségű pizzát, aztán mi továbbálltunk inni (FYI a RedRuin mosdója gyalázatos), és én 10 után átmentem egy hármas szülinapi bulira, ahonnan páran még tovább mentünk egy olyan helyre, ahol adtak olyan tequilát, amiben alkohol is volt 😀

(A rózsaszínes kép a jobb oldalsávon a bulin készült.)

Tinder

Eléggé jellemidegennek tűnhet, de kb. két hete elkezdtem őrült módjára Tinderezni 😀 Nagyon sok kritikát meg lehet fogalmazni az alkalmazással szemben, lehet vitatkozni, hogy szexrandikra van-e kitalálva vagy hagyományos ismerkedésre is használható, de az biztos, hogy javítja az ember önbizalmát. Amellett, hogy elég bizarr hatalomérzetet biztosít, amikor a felhasználó egyszerűen kikukázza az antipatikus tagokat, jókora lökés az egónak, amikor csak gyűlnek és gyűlnek a matchek, amikből aztán beszélgetések lesznek. Előfordulnak persze bizarr alakok, de ha elég sok profilt túr át az ember, olyanokkal biztos összefut, akikkel egy-két jó randit le lehet bonyolítani.

Mindig azzal viccelek, hogy ha sokat ugrálok, a végén a Duna veti majd partra a hullámat, de komolyan végiggondolva, hogy hogyan változott a felfogásunk az online ismerkedésről a 2000-es évek elejétől, elképesztő, hogy ma fiatalok százezrei használják a Tindert, és minden óvintézkedés nélkül személyesen is találkoznak a matcheikkel. Én mindenkit lenyomozok (nem mintha az bármit garantálna), de eddig csak nálam kevésbé körültekintő emberekkel találkoztam, ami eléggé jól beleillik a fiatal férfiakról tanult sérthetetlenségi mítosz elméletébe.

Színház

Hétvégén anyámmal megnéztük a Vígszínházban a Háború és béke c. örökbecsű remekművet — nemzetközi feldolgozást jelenítettek meg, ami eléggé gyengére sikerült. A rengeteg kiszólás tetejébe semmiféle üzenete vagy cselekménye nem volt a darabnak, mintha nem tudták volna eldönteni, hogy a gondolati ívet vagy a cselekményt, esetleg mindkettőt emeljék át a regényből — az eredmény az lett, hogy egyiket sem sikerült megjeleníteni.

Egyéb

A nagymamám sajnos nincsen jól, átvitték a rehabilitációra, de a frontális lebenye sérült a legutolsó agyvérzésénél, és emiatt nem lehet eloldozni az ágyától, illetve nincs olyan állapotban, hogy a nagypapám hazavihesse. Nem túl emberséges a magyar ellátórendszer, különösen ha idősekről van szó, akiket már “nem érdemes” helyrehozni, így ugyanabba a borzalmas rehabilitációs intézetbe küldték, ahol a múltkor felfekvései lettek, és az orvos csak vállat vont, hogy az normális. Elméletileg logopédus fog foglalkozni vele, de a múltkor meg gyógytornásznak kellett volna gondoskodni róla, és az sem történt meg.

A múlt héten indult az írástechnikai online kurzus — egyelőre még semmit sem csináltam vele (megerőltető ez a sok tinderezés, na…), de még él bennem a remény, hogy behozom a lemaradásom, és csatlakozom a kurzushoz.

Jelentkeztem a hamarosan induló polgári jogi jogklinikához, amit a PJ és az agrár tanszék hamarosan elindít. Ha minden jól alakul, akkor koordinátorként fogok tudni némi önkéntes munkát végezni. Elég régóta nem jelentkeztek, de én már korábban is szerettem volna jogsegélyszolgálatnál dolgozni, szóval remélem, nem omlott össze a teljes terv.

Egyéb · Tanulmányok

Az első hét

Nekem az első tanítási hét mindig olyan, mint egy iszonyatosan hosszú hétfő — fárasztó, kellemetlen, és illik rá a mondás, hogy a legrosszabb péntek is jobb a legjobb hétfőnél…

Az ÁJK-n az oktatást minimalizálják, már amennyire lehetséges, így első héten csak előadásokat tartanak, utolsó héten szintén, és ne feledkezzünk meg a tavaszi szünetről, illetve a szünnapokról. Most először számoltam utána igazán, de ez azt jelenti, hogy a hivatalos 14 hét helyett 11 héten át van érdemi oktatás, és ha a hallgató úgy dönt, akkor a heti rendszerességgel megtartott órákról hiányozhat háromszor, vagyis akár 8 alkalommal is elég megjelenni a szemináriumokon ahhoz, hogy teljesítsük őket, ami a 14-nek az 57%-a.

Idén úgy döntöttem, hogy laptopba fogok jegyzetelni (vagyis csatlakozom a XXI. századhoz), és már az első hét után látszik, hogy ennek nagyon sok előnye van. Egyrészt a laptopon kívül kb. semmi mást nem kell magammal vinnem, bármikor elérhetem az összes jogszabályt, és ha az oktató úgy dönt, hogy inkább a barátairól mesélne előadás helyett, azonnal elővehetem a munkát. Másrészt idén sok lyukasórám lesz, és ahhoz is nagy reményeket fűzök, hogy ezt az időt jobban fogom tudni hasznosítani, ha nálam lesz a gépem. Ugyanakkor a laptop valamiért sok oktatóban rossz érzést kelt (technofóbia?), az egyik díszpinty már az első nap egy teljes előadó előtt beszólt minden laptophasználónak (“remélem, azért a hátsó sorban is hallanak, még azok is, akik csak melegedni jöttek a laptopjukkal”), pedig örülhet, hogy egyáltalán bárki bejött az órájára, ahol a hozzáadott érték a tankönyvhöz képest zéró.

A kari lappal iszonyatosan sokat kellett dolgozni mostanában, különösen az első hét előtti pár napban… Jelentős erőfeszítésembe került, hogy a szemeszter első napjától folyamatos legyen a megjelenés, így már sokkal jobban értem azokat a főszerkesztőket, akik csak a második héttől erőltették a dolgot. Különösen rosszul esett, hogy a munkámért a tisztségviselői ösztöndíjon felül (ami a főszerkesztői pozícióval jár) ezentúl nem vehetek fel fizetést, tehát ha bármit csinálok, ami nem a főszerkesztő dolga lenne, akkor ingyen dolgoztam. Ez eddig nem így volt, és bár értem mögötte az elvi indokolást, illetve a HÖK elnök érveit, nem esett jól a dolog, különösen mivel a szünetben mást se csináltam, csak a Jurátus dolgai után szaladgáltam.

Az ELTE összes kari lapjának a főszerkesztője az ELTE Online vezetésével tartott egy találkozót, ahol megismerkedtünk egymással, és megbeszéltünk pár közös problémát. Mi még egészen jó helyzetben vagyunk, az online megjelenésnek hála az anyagi gondjaink a gazdasági rendszer totális diszfunkcionalitása dacára csak minimálisak a többi, nyomtatásban megjelenő lapéhoz képest. (Pl. nekem kell megelőlegezni a tárgyi kiadásokat, amiket elvileg nem lehetne iskolaszövetkezeten keresztül kifizetni, de máshogy sem lehet, és valahogy mégis meg kell oldani…) A Pesti Bölcsész jó fél éve nem jelent meg, illetve van olyan lap, ahol nincs is állandó szerkesztőség. Egyedül a Tétékás Nyúz halad a korral: ők anno sikeresen elkerülték, hogy gazdaságilag az egyetem bizarr rendszerébe kerüljenek, szóval egy alapítványon keresztül tudják fenntartani magukat, ami lehetővé teszi, hogy rendszeresen, jó minőségben megjelenjenek, emellett honlapot is fenntartsanak, és most kezdik majd a videós ágazatukat.

Az első szerkesztőségi ülés jól sikerült, ha minden igaz, hamarosan döntünk az állandó időpontról is, közben pedig ezerrel zajlik a felvételi kampány… 🙂

Hétfőn egy barátnőmmel megnéztük A legsötétebb órát Churchill miniszterelnökségének az elejéről — szerintem jobb választás volt, mit a Split még tavaly, annak ellenére, hogy nagyon vígjátékosra, könnyedre vették a figurát, élvezetes volt, és nem ordítottak belőle olyan hibák, amik miatt ne lehetett volna élvezni a filmet. 🙂

Ha minden igaz, jövő hétvégén pár barátnőmmel megyek Hévízre, részleteket még nem tudok, de nekem elég annyi, hogy jó eséllyel a tóban/valami medencében fogjuk áztatni magunkat, este meg iszunk. Joghallgató ennél többet nem kívánhat xD

Írás · Tanulmányok

Vizsgaidőszak #7, avagy 🦄 vs 💀

Nem mondom, hogy legyőztem a rendszert, mert egy tárgyat elhagytam, a gt-t meg nem próbáltam meg harmadjára is, viszont a vizsgaidőszak fő célját, a Pp. vizsgát teljesítettem, és a Be. szigorlatom is jól sikerült 😊

Nagyon sok minden nehezítette ezt a vizsgaidőszakot, de elsősorban az alvászavar kavart be nekem: egy ponton este hattól voltam ébren, és vagy egy hétig egy napsugarat sem láttam, de mostanra ezt szerencsére sikerült legyőzni, és már több mint egy hete normális időbeosztás szerint élek, ami jó előjel a következő félévre. 💪🌞

A hétvégén a kari laptól páran megyünk korcsolyázni, ami nagyon időszerű, mert tavaly egyáltalán nem jutottam ki a jégre, és jó lesz összerázódni a félév eleje előtt, mert lassan annyi teendő halmozódik fel, hogy köszönni se lesz időnk egymásnak az első szerkesztőségin. Örülök, hogy végre valami olyannal foglalkozhatok, aminek értelmét és eredményét is látom, csak kár, hogy nem joggal kapcsolatos 😂

A tárgyfelvétel a jelenlegiek fényében érdekes kaland lesz, mivel nincs keresztfélév, alig van mit felvennem, úgyhogy most diffeket kéne csinálnom, csakhogy azokon véletlenül sincs annyi hely, ahányan szeretnénk járni… Talán egy évfolyamdolgozatot is bepasszírozok, ha minden kötél szakad, mert valamivel azért haladni kell.

Jelentkeztem egy online angol kreatív írás tanfolyamra, ami márciusban kezdődik, azzal szeretnék sokat foglalkozni, és a félbehagyott regényemet is le szeretném már gépelni, úgyhogy az a legnagyobb reményem a következő félévre, hogy az az energia és motiváció, amit most érzek, nem fog elszállni a szorgalmi időszak első pár napjával. Még a vizsgák között kiolvastam a Big Magicet, a jövő héten pedig A siker tintájával fogok ráhangolódni a feladatra. 🙆🏼‍♀️

Legyetek jók 😙💖

Tanulmányok

Kudarc vagy kihívás?

A vizsgaidőszak kétharmadánál járva nem igazán ott tartok, ahol reméltem, vagy ahol kellene….

Büntetőjogból sikeresen levizsgáztam (ez volt az utolsó büntis tárgy, a különös rész második fele), de sajnos itt megállt a tudományom, a többi vizsgám egyelőre Damoklész kardjaként lóg a fejem felett. Nemzetközi jogból szerencsére megajánlott jegyet kaptam, a polgári perjogot pedig még karácsony előtt megcsináltam, de a maradék…

A polgári jogi tanulmányok utolsó része a gazdasági társaságok joga (gt), heti két előadással és egy szemináriummal — aki az ELTE-re járt mostanában, tudja, ki  és hogyan tartja az előadásokat, legyen elég annyi, hogy én nagyjából öt hét után feladtam a látogatásukat, mivel ahogy nőtt a szexista tartalom az órákon, úgy csökkent az érdemi mondanivaló, és elfogyott a türelmem.

Szerencsére szemináriumon jó tanárnál voltam, minden héten készültem a ZH-ra, így nem nulláról kezdtem tanulni az anyagot, amikor a gt. került sorra. Sajnos hiába, ugyanis utóvizsgán is megbuktattak, ami elég hajmeresztő, tekintve hogy ezen a ponton már nemcsak a féléves tanulásomra meg a vizsgafelkészülésemre alapoztam, hanem két teljes hetet erre szántam a vizsgaidőszakból.

inside-1499607_1920Tény, hogy hírhedten szemét a vizsga, és sokaknak ezen múlik a diplomája, illetve a dékáni méltányosságot is igénybe szokás venni, hogy elkerüljék azt a bizonyos tanárt, aki mindent megtesz, hogy a lehető legkevesebben menjenek át a tárgyából, de akkor is meglepődtem, és még mindig nem dolgoztam fel teljesen ezt az élményt.

Egyfelől kompetitív, csakazértismegmutatom személyiség vagyok, másfelől egyáltalán nem szoktam a kudarcokhoz, pláne az ilyen jellegűekhez — a gt.-től eltekintve egyetlen utóvizsgám volt az egyetemen, egyik csúszós tárgyból sem buktam soha se szóban, se írásban, és nem igazán tudom hová tenni, hogy csak mert 6 oldalon egyenként is el kell érni 50%+ pontot, nem sikerül levizsgáznom. Tipikusan inkább alábecsülöm a tudásomat, erre a vizsgára viszont mindkétszer úgy mentem, hogy legalább egy hármast érdemelnék, és szemináriumon sem kaptam olyan visszajelzést, hogy probléma lenne akár a tárgyi tudásommal, akár azzal, hogy mennyire értem, látom át az anyagot — és ahogy írtam, a tanszék egyik legkiválóbb oktatójához járhattam.

Jelenleg annyira pipa vagyok a nem éppen közkedvelt tárgyfelelősre, hogy arra jutottam, a 2. gt. utóvizsga érdekében elengedem a pénzügyi jogot, ami nekem amúgy sem csúszós tárgy, mivel a polgári perjognak hála tavaly nyertem egy plusz évet, és harmadszor is megpróbálkozom ezzel a hülyeséggel, mivel eszemben sincs még egy évig tetvészkedni vele. Most éppen Be. szigorlatra kell készülnöm, amiből jövő pénteken megyek vizsgázni, de utána ismét belevetem magam ebbe a tárgyba — hihetetlen, hogy fontos és érdekes tárgyakkal szemben milyen ellenérzéseket tud ébreszteni egy rossz oktató a lehetetlen számonkérési rendszerével.

Lehetetlen, értsd: 1. első uv csak a rendes vizsgaidőszakban van, véletlen sem az uv-héten, nehogy többet tudjon készülni a hallgató 2. olyan sok hallgatót sikerült megbuktatni, hogy nincs elég hely azon az első uv-n? hirdetnek még egy uv-t szintén a rendes vizsgaidőszakra, nem ám az uv-hétre — magyarán ahhoz, hogy uv-héten lehessen utóvizsgázni (beteges hallgatói igény), kétszer meg kell bukni 3. összesen három időpontot hirdettek első vizsgára 4. nincsen tankönyv, se pontos jogszabálylista, hogy legalább elvileg mit kéne tudni.

tabletták a kézben

A negatív érzéseimet az is erősíti, hogy azok a barátaim, akik mintatanterv szerint haladnak, konkrétan kétszerannyi vizsgát teljesítenek, mint én, mégsem állnak se az idegösszeomlás szélén, se a harmadik elcseszett gt-próbálkozás előtt. Mondjuk ez még változhat, de a jelenség nekem azt sugallja, hogy vissza kéne találnom önmagamhoz — ugyanakkor világossá vált, hogy tarthatatlanul egészségtelen életmódot folytattam. Most sokkal jobban vagyok, de ennek ára van, amivel meg kell tanulnom együtt élni, vagy új problémamegoldási mechanizmusokat kell kialakítanom, mert hogy nem megyek vissza oda, ahonnan elindultam, az is biztos.

Ettől eltekintve az a legnagyobb problémám, hogy a rossz szokásaim a gyógyszermellékhatásokkal kiegészítve oda vezettek, hogy gyakorlatilag éjszakai életmódot folytatok. Nappal alszom, éjjel vagyok ébren, jelenleg este hat felé kelek fel, és ennek megfelelően fekszem le… Nem is lenne nagy baj, végül is amíg nem kell elmennem sehová, tök mindegy, mikor vagyok ébren, de hiányzik a napfény, elég nyomasztó mindig sötétben ébren lenni, és világosban lefeküdni — ugyanakkor nagyon nehéz visszaállni a normális időbeosztásra, bő egy hónapja bajlódom ezzel, és mindig csak rosszabb lesz, hiába sikerül egy-egy napra visszazökkenni. 😦

Remélem, a következő bejegyzésem egy fokkal pozitívabb hangvételű lesz, és nem arról fog szólni, hogy sikeres vizsgák hiányában milyen órákat tudok felvenni, illetve előre kell-e hozzam a második évfolyamdolgozatomat, hogy legalább valamit csináljak.

Egyébként ahogy a múltkor ígértem, elolvastam a sok évértékelő/évnyitó bejegyzést a blogokon, amiket követek, érdekes volt látni, hogy ki mennyire másképpen éli meg a 2017/18-as váltást. 🙂 Aránylag sok író blogját követem, és azt a felfedezést tettem, hogy kevés kivétellel senki sem volt elégedett az általa megjelentetett könyvek mennyiségével/idejével, vagy ha mégis, akkor is reflektált ezekre a gondolatokra. Azt gyanítom, sokan géppuskakézzel fognak dolgozni az idei évben 🙂

Egyéb

Évértékelés (2017)

Tegnap a volt osztálytársaimmal szilvesztereztem, és nem terveztem ma bejegyzést írni, mivel muszáj lenne tanulnom, de… Úgy alakult, hogy félnapos fetrengés után jöttem rá, hogy valószínűleg az a bajom, hogy megfáztam az éjjel, vagyis mostanra jutottam el odáig, hogy bevegyek valamit a nyomoromra 😦

Jó volt összefutni a régi barátokkal, iszonyatosan lusta levelező vagyok, és nem igazán írok senkinek, sőt néha még válaszolni is elfelejtek, ha valaki van olyan rendes, hogy rám írjon, úgyhogy részemről volt mit bepótolni. A házigazda most költözött el otthonról (a nagymamája régi lakásába), úgyhogy még nem igazán volt ideje berendezkedni, de nagyon jól éreztük magunkat, főztünk (lehet, hogy én csak néztem 😀 ), ittunk, és kibeszéltük az összes világfájdalmunkat, úgyhogy aránylag felszabadultan kezdjük a 2018-as évet.

Mivel ma már úgysem jutok semmire, úgy döntöttem, megpróbálom összeszedni a gondolataimat 2017-tel kapcsolatban.

Összességében elég szélsőséges év van mögöttem, érzelmi téren olyan hullámvasúton mentem keresztül, hogy ha csak rágondolok, keresztbe áll a szemem. Részben ennek köszönhetően az idei évet már sokkal tudatosabban kezdem, és igyekszem nem ugyanazokba a csapdákba esni, illetve kitörni a játszmáimból. És akkor lássuk a fő sarokpontokat:

A pozitívumok

  • Elköltöztem otthonról. 🙂
  • Elkezdtem terápiára járni, így végre érdemben foglalkozom a mentális egészségemmel. ❤
  • A kari lapnál főszerkesztővé avanzsáltam.
  • Nem hagytam, hogy legyőzzön az ELTE.
  • Felsőfokú szaknyelvi angol nyelvvizsgát tettem.
  • Nagyon sokat tanultam a legkülönbözőbb dolgokról a YouTube-on keresztül — elképesztő mennyiségű dokumentumfilmet, vlogot és oktatóvideót néztem meg, ami szélesítette a látókörömet.
  • Túlestem életem első állásinterjúján és randiján is (nincs nagy különbség…).
  • Csúszó lettem, nem 5 év alatt fogok végezni. (Talán ez a legnagyobb pozitívum, mivel kénytelen voltam szembenézni magammal és a problémáimmal, aminek már évekkel ezelőtt ideje lett volna — nem tudom, ha ez nem történik meg, hol állok meg a lejtőn.) 

A negatívumok

  • Az előző téli vizsgaidőszakban volt egy teljes összeomlásom, amiből még mindig nem sikerült teljesen kimászni.
  • A nagymamámnak agyvérzése volt, ami miatt jelenleg sajnos ágyhoz kötött, és az ellátásában mindenképpen kompromisszumokat kell kötni.
  • Az AFS végleg megszűnt, ami nekem elég nagy közösségvesztést jelent. Nem feltétlenül kéne így lennie, de ismerve magamat sajnos hosszútávon ez lesz a dolog következménye.
  • Nem sikerült annyit blogolni és írni, mint szerettem volna.
  • Gyógyszermellékhatások…

Januárban mindig végigolvasom az összes évértékelést, amit az ismerősök, barátok megosztanak, úgyhogy remélem, már mindenki keze alatt ég a billentyűzet 😀

A karácsonyi tanulási szünetem kicsit elhúzódott, úgyhogy gondoljatok rám holnap: ez az egy napom lesz, hogy felkészüljek a társasági jog vizsgára — és még csak nem is tudok mást hibáztatni érte. 😛

BUÉK! 


PS. A bejegyzéseimet visszanézve rájöttem, hogy 1. bizonyos képek a Photobucket új policyja miatt nem jelennek meg, ezt valamikor meg fogom javítani, és 2. anno azt mondtam, hogy megpróbálom “olvass tovább” formátumban írni a posztjaimat, hogy legyen egy bevezetés, és külön kattintani kelljen a teljes tartalomért, de ez a jelek szerint nem jött be, úgyhogy mostantól hivatalosan sem fogok ezzel próbálkozni.

Egyéb · Tanulmányok

The Most Wonderful Time of the Year❄️☃️

Sikerült a polgári perjog vizsgám! 😊 Két hete csak ezzel foglalkoztam — és ezen szorongtam –, mivel ez a csúszós tárgyam, amiből tavaly nem mentem el vizsgázni, úgyhogy hihetetlenül megkönnyebbültem ma.

Egyébként a szemeszter rendben lezárult, számomra érthetetlen oknál fogva mindenből ötöst kaptam — nem az a meglepő, hogy az évközi jegyektől független a végeredmény, hanem hogy kivételesen a javamra tértek el a valóságtól.

A karácsonyi készülődés téren eléggé féloldalas vagyok, a fát már feldíszítettem (éljenek a Tesco-díszek 🎄), az ajándékoknak viszont csak kis részét szereztem be, úgyhogy holnap irány az Árkád 😂

Csúcsdíszem még nincs

A kari lap szerencsére a vizsgaidőszakok alatt nem működik, úgyhogy már kitettem az összes év végi posztot, és élvezem a szabadságot — hihetetlen sok munkát jelent mindent időben megcsinálni, még nem szoktam hozzá, és lehet, hogy a következő félévben bizonyos feladatokat ki fogok osztani másoknak, én nem vagyok olyan ellenálló, mint az előző főszerkesztő volt.

Az AFS sajnos végleg bezárta a kapuit, a napokban kiderült, hogy nincsen meg a biztonsági mentés sem, vagyis akkor sem lehetne helyreállítani, ha Calunak jutna rá ideje. Nagyon sokat dolgoztam az oldalon/oldalért, és íróként is sokáig a közösség része voltam, úgyhogy eléggé csalódott vagyok — persze már régóta lehetett sejteni, hogy valószínűleg nem lesz semmi a költözéből, valahol mégis reméltem, hogy csak én vagyok pesszimista. ☹️ Most elvileg készül helyette egy másik oldal, és a Polc nevű helyet is eléggé dicsérik a FB csoportban, de nekem sajnos “úgysem lesz ugyanaz” érzésem van, úgyhogy egyelőre egyiket sem tanulmányoztam.

Végre megjelent On Sai/Varga Bea írástechnikai könyve, A siker tintája 🙃 Szerintem több mint egy éve vártam erre, mióta egy előadásán jelezte, hogy tervez összeállítani egy ilyet, úgyhogy előrendeléssel lecsaptam rá, egy kis karácsonyi ajándék magamnak 🎁

A fodrászom még bepaszirozott engem a karácsony előtti tumultusban, úgyhogy most itt várom, hogy leszivja a hajam a festék 👱 A Deák Ferenc utcában a szokásos karácsonyi zsibvásár van, de sajnos idén fegyveres őrökkel és betonkordonokkal egészítették ki a vásárt. Nem mondom, hogy nem értem, de kicsit rombolja a hangulatot a készültség 🎅🔫

Én tervezek pár nap pihenést, mielőt belevetem magam a társasági jogba, remélem, mindenkinek jut egy kis nyugi az ünnepek alatt 😊

Boldog karácsonyt! ☃️

Egyéb

Úszni az árral 🌊

Több mint egy teljes hónap telt el bejegyzés nélkül, mivel úgy beindult az élet az egyetemen, hogy lassan levegőhöz sem jutok, de majd most. 😁

Tegnap a küldöttgyűlés megválasztott a kari lap főszerkesztőjének, úgyhogy mostantól én felelek mindenért — mióta Cs. elkezdett betanítani, és átvettem pár dolgot, zavaróan jellemző lett a hajnali negyed hármas munka, úgyhogy még bele kell rázódnom a dolgokba, de remélem, nem okozok csalódást.

A Kgy. utáni beüléshez semmi kedvem nem volt, igazából időm sem igazán, de végül erőt vettem magamon, és elmentem ismerkedni, hogy legalább pár nevet megjegyezzek 🍷

A negyedév sajnos nem sokban különbözik az előzőektől, már ami a mentalitást illeti, de nekem nagy könnyebbség, hogy csak a tárgyak felét vettem fel a csúszás miatt. Viszont pont az egyetlen tárggyal, amit meg kéne csinálnom, hogy ne romoljon tovább a helyzetem, nem haladok.

Elkezdtem nézni a Jackie nővér című sorozatot at őszi szünetben, már az 5. évadnal tartok, és ajánlom mindenkinek 🙂 Kicsit abszurd néha, de nagyon emberi, hús-vér szereplők vannak benne, ráadásul nem csak a karaktereket mutatja be részletesen, hanem a függőséggel járó spirált is.

A metrópótlás érzékenyen érint, mivel a nyáron elköltöztem otthonról, a most felújítás alatt lévő északi szakasz 90%-a érinti a napi közlekedésemet. Plusz 15-20 perc az alvásomból minden reggel. 🚌

Nemzetközi jogból talán megajánlott jegyet kapok, egyébként pedig szerda este (a szülinapomon…) vizsgafelvétel, úgyhogy gondoljatok rám! ❤️💋