Tegnap a volt osztálytársaimmal szilvesztereztem, és nem terveztem ma bejegyzést írni, mivel muszáj lenne tanulnom, de… Úgy alakult, hogy félnapos fetrengés után jöttem rá, hogy valószínűleg az a bajom, hogy megfáztam az éjjel, vagyis mostanra jutottam el odáig, hogy bevegyek valamit a nyomoromra 😦
Jó volt összefutni a régi barátokkal, iszonyatosan lusta levelező vagyok, és nem igazán írok senkinek, sőt néha még válaszolni is elfelejtek, ha valaki van olyan rendes, hogy rám írjon, úgyhogy részemről volt mit bepótolni. A házigazda most költözött el otthonról (a nagymamája régi lakásába), úgyhogy még nem igazán volt ideje berendezkedni, de nagyon jól éreztük magunkat, főztünk (lehet, hogy én csak néztem 😀 ), ittunk, és kibeszéltük az összes világfájdalmunkat, úgyhogy aránylag felszabadultan kezdjük a 2018-as évet.
Mivel ma már úgysem jutok semmire, úgy döntöttem, megpróbálom összeszedni a gondolataimat 2017-tel kapcsolatban.
Összességében elég szélsőséges év van mögöttem, érzelmi téren olyan hullámvasúton mentem keresztül, hogy ha csak rágondolok, keresztbe áll a szemem. Részben ennek köszönhetően az idei évet már sokkal tudatosabban kezdem, és igyekszem nem ugyanazokba a csapdákba esni, illetve kitörni a játszmáimból. És akkor lássuk a fő sarokpontokat:
A pozitívumok
- Elköltöztem otthonról. 🙂
- Elkezdtem terápiára járni, így végre érdemben foglalkozom a mentális egészségemmel. ❤
- A kari lapnál főszerkesztővé avanzsáltam.
- Nem hagytam, hogy legyőzzön az ELTE.
- Felsőfokú szaknyelvi angol nyelvvizsgát tettem.
- Nagyon sokat tanultam a legkülönbözőbb dolgokról a YouTube-on keresztül — elképesztő mennyiségű dokumentumfilmet, vlogot és oktatóvideót néztem meg, ami szélesítette a látókörömet.
- Túlestem életem első állásinterjúján és randiján is (nincs nagy különbség…).
- Csúszó lettem, nem 5 év alatt fogok végezni. (Talán ez a legnagyobb pozitívum, mivel kénytelen voltam szembenézni magammal és a problémáimmal, aminek már évekkel ezelőtt ideje lett volna — nem tudom, ha ez nem történik meg, hol állok meg a lejtőn.)
A negatívumok
- Az előző téli vizsgaidőszakban volt egy teljes összeomlásom, amiből még mindig nem sikerült teljesen kimászni.
- A nagymamámnak agyvérzése volt, ami miatt jelenleg sajnos ágyhoz kötött, és az ellátásában mindenképpen kompromisszumokat kell kötni.
- Az AFS végleg megszűnt, ami nekem elég nagy közösségvesztést jelent. Nem feltétlenül kéne így lennie, de ismerve magamat sajnos hosszútávon ez lesz a dolog következménye.
- Nem sikerült annyit blogolni és írni, mint szerettem volna.
- Gyógyszermellékhatások…
Januárban mindig végigolvasom az összes évértékelést, amit az ismerősök, barátok megosztanak, úgyhogy remélem, már mindenki keze alatt ég a billentyűzet 😀
A karácsonyi tanulási szünetem kicsit elhúzódott, úgyhogy gondoljatok rám holnap: ez az egy napom lesz, hogy felkészüljek a társasági jog vizsgára — és még csak nem is tudok mást hibáztatni érte. 😛
BUÉK!
PS. A bejegyzéseimet visszanézve rájöttem, hogy 1. bizonyos képek a Photobucket új policyja miatt nem jelennek meg, ezt valamikor meg fogom javítani, és 2. anno azt mondtam, hogy megpróbálom “olvass tovább” formátumban írni a posztjaimat, hogy legyen egy bevezetés, és külön kattintani kelljen a teljes tartalomért, de ez a jelek szerint nem jött be, úgyhogy mostantól hivatalosan sem fogok ezzel próbálkozni.
