Utazás

Albánia

Örömmel jelentem, hogy hétfő éjjel hazaértem 🙂

Anyával idén Albániába, azon belül elsősorban a tengerpartra mentünk, és valószínű, hogy ez volt az utolsó nagy nyaralásunk a végleges válás anyagi vonzata miatt (legalábbis egy ideig), úgyhogy igyekeztünk minden lehetőséget kihasználni.

Egy tengerparti szállodában laktunk, aminek nagyon-nagyon jónak kellett volna lennie, de sajnos messze nem volt az. Az infrastruktúrát ugyan kiépítették, de a személyzet hihetetlenül amatőr, sokszor elviselhetetlen volt, azt hiszem, eleget elmond, hogy a szomszédos, elvileg leprább szállodába jártunk vacsorázni majdnem két hétig 😀

Leket csak Albániában lehet váltani, magyar pénzváltók max. aprót tartanak, úgyhogy a pénzváltás állandó probléma volt. A szállodában elvileg lehetett volna váltani, gyakorlatilag olyan tortúra volt, hogy három alkalom után feladtuk, és ezzel is átmentünk a szomszédos hotelbe.

Első alkalom: vicceskedő megjegyzés, hogy most aztán mennyire sok pénzünk van. Második: 50 eurónál többet hogy is tudna már váltani egy 5*-os hotel? Harmadik: este fél 11-kor feltelefonál a recepciós, hogy neki hiányzik 50€ a kasszájából, biztos, hogy odaadtuk neki a pénzt? (Mindezt kimagasló angolsággal természetesen.) Miután közöltük, hogy szórakozzon már valaki mással, elkezdte, hogy akkor vissza kell néznie a biztonsági kamera felvételét (mert hogy lenne természetes, hogy azzal kezdni, mielőtt vendégeket gyanúsítgat…?), de mondtuk, hogy csinálja csak, ezek után valahogy nem merült fel többet a kérdés. (A recepciósok egy részének a szókincséből olyan szavak hiányoznak, mint boarding pass, towel és loundry.)

A szálloda házőrzőjét póráz nélkül fürösztötték a parton, ami miatt többször is szóltunk, utolsó napra talán beért a dolog, de nagyon frusztráló volt. A tenger egyébként jó volt, nagyon homokos és lassan mélyülő.

A strandok fő sajátossága, hogy árusok tömkelege folyamatosan igyekszik eladni valamit, ami gyakran üvöltéssel társul. A többség valamiféle kocsin tolja az áruját, a többség kaját (sült kukoricát, fagyit) vagy felfújható játékokat kínál. Egyedi élmény, különösebben nem is lenne zavaró, de sajnos rengeteg a koldus (nemcsak a parton, hanem a városokban is), akik nem mennek el, hiába mondod, hogy nem adsz semmit — gyerekek is, gyerekes felnőttek, gyerekek kisebb gyerekekkel, sőt rokkantak, mindenki maximálisan igyekszik a nyugati turisták túlfejlett szociális érzékenységére hatni, de miután az ember rájön, hogy messze nem olyan elesettek, mint látszik, nem túl meggyőző.

A szállodai alkalmazott a kéregetőket és az árusokat nem zavarja el, más turista gyereke azonban nem homokozhat a hotel előtt, és le se ülhet az üres napágyak szélére — az ő teljes családja, akik sem kulturálisan, sem higiéniásan nem ütik meg a belépőszintet, természetesen egész napra maradhat.

A parton sok állatot látni, volt medve orrkarikán, amivel lehetett volna fényképezkedni, szamár és mini lovaskocsi is extra csikóval. Sajnos ezeket nem sikerült lefényképeznem, pedig akartam róla képet feltenni.

A medence nagyon jó volt, és a reggeli is, de összességében mindig az jelentette a csúcspontot, amikor kimentünk a szállodából.

Taxival közlekedtünk, a tömegközlekedés kiszámíthatatlan, és miután láttuk, hogy milyenek a helyiek, nem nőtt meg a bizalmunk — itthon se feltétlenül jobb az úri közönség, de legalább van közös nyelv, és tudja az ember, hogy merre hány méter. A díjak egyébként elég érdekesek, a többség nem használ taxiórát, aki igen, az is megkérdezni, hogy bekapcsolja-e, az a szokás, hogy előre megbeszéli az ember, hogy mit fog fizetni. Ennek a nyelvi különbség nem akadálya, egy ponton az egyik taxis elvitt minket az angolos lányához, hogy beszéljük meg vele a dolgot, mert ő nem érti 🙂

Durres központja szép, sokkal jobb állapotú, mint a szállodasor, sok kávézó, étterem van, és egész nyugodtan be lehet ülni akárhová, minden megfizethető. Az a helyi szokás, hogy ha két fogást rendelsz, harmadikat kapsz ingyen (desszertnek főleg gyümölcsöt), de olyan étteremben is voltunk, ahol előételt és desszertet is hoztak maguktól. Az adagok hatalmasak, minimum két tenyérnyi szelet hús jár. Az amfiteátrumuk a legnagyobb a Balkánon, 15 ezer férőhelyes, de csak a fele van kiásva, és a helyiek bejárnak a közepére növényeket szedni 😀

Kruja a hegyen van, ez Szkander bég kultuszának központja, elég kicsi város, a múzeumban minden másolat, de itt van a bazársor is, elvileg ez az ország fő turistalátványossága. Ez a guggolós vécék fellegvára, még a múzeumban is az van, az éttermekben pedig egyenesen koedukált, folyóvíz nincs, szóval a kézfertőtlenítő alapvető.

Egyetlen látványosságnál sincs tömeg, az amfiteátrumban rajtunk kívül még egy család volt összesen, Krujában is csak lézengtek a turisták. Itt vettük meg a szuveníreket, valószínűleg illett volna alkudni, mert mindenhol adtak valamit ajándékba/elengedték kisebb dolgok árát, de az nem nekünk való.

Tiranában mindent építenek vagy felújítanak, turisták csak elvétve akadnak, és általában ugyanazt az útvonalat járják le, amit mi is, más látnivaló nincs. A múzeumok délben bezárnak, 4-kor nyitnak újra, egy francia párral a sarkunkban két helyről is lepattantunk gyors egymásutánban 😀 Szép város, de szerintem egy napnál többet nem nagyon lehet eltölteni.

A hatalmas társadalmi különbségek mindenhol megvannak, nemcsak a fővárosban, ahol az Opera kávézójából se lehet elzavarni a gyerekkoldusokat, hanem a turistaövezetben is. Életemben nem láttam annyi Land Rover-BMW-Audi sorozatot, mint Albániában, és mind a mi szállodánkba jött — a vendégek többsége helyi volt, és nagyra értékelte mindazt, amitől mi sikítófrászt kapunk, pl. személyes tér megsértése, törölköző összefogdosása. A helyiek közül többen eljutottak oda, hogy a személyzet családi fotóit nézegették/összehasonlították a tetoválásukat a pincérrel stb.

A legbizarrabb albán szokás, hogy megbámulják az embert — és nem csak úgy, mint itthon/nyugaton, hogy a szemünk sarkából, észrevétlenül jól megnézzük, aki érdekes valamiért, esetleg ha bunkók vagyunk, utána is szólunk valakinek, hanem mindenki nyíltan fixíroz mindenkit korra és nemre való tekintet nélkül. Akár vissza is bámulhatsz, nem tántorítja el őket. A városban kicsit kevésbé csinálják, de igazából ott is néznek. (Elég könnyű átvenni ezt a szokást, kényelmesebb, mint diszkréten figyelni, és kb. 1 hét után már észre se veszi az ember, hogy őt is méregetik.)

Nagyon jó, hogy egy szállodában sincs all-inclusive, így az éttermek jól mennek, és nem hívogatják be a turistákat (egyszer se üvöltötték utánunk, hogy Are you sisters? Where are you from?, mint pl. Görögországban, Gran Canarián stb.). Nyugodtan lehet kívülről nézegetni a szabadtéri részeket, sőt be is lehet menni, és amíg nem ülsz le/mész oda valakihez, hogy asztalt szeretnél, nem zaklatnak, ha nem tetszik belül, simán el lehet húzni.

A reptér parányi, viszont nagyon érdekes alakokat lehet látni arrafelé, a fejkendős, sok alsószoknyás vidéki néni, aki vadul gesztikulálva üvölt az egyik légitársaság formaruhás adminisztrátorával, egészen szürreális. Az átvilágítást nem aprózták el, átengedtek velem egy fél üveg, anyával egy egész üveg vizet, viszont Bécsben még a maradékát is lekapcsolták.

Bő öt órát vártunk a csatlakozásra, és ezalatt vettünk pár dolgot, én egy szép táskával és egy órával lettem gazdagabb ❤ Anya nem hajlandó elhinni, hogy akármit is viselek, nem leszek menő az egyetemen, de abban igaza van, hogy próbálkozni azért lehet. Propelleres géppel jöttünk haza, aminek a fantázianeve The Quiet One, ehhez képest úgy zúgott, hogy megváltás volt, mikor leszálltunk.

Összességében mindenkinek ajánlom Albániát, egyrészt olcsó (pl. az üdítők, előrecsomagolt ételek a közértben kb. feleannyiba kerülnek, mint itthon, és nem anyagi csőd minden nap étteremben enni, az is kb. féláron van, de ha valaki bevállalós, és kevésbé csinos helyre is be mer menni, negyedannyi is lehet, mint nálunk), másrészt elég egzotikus és érdekes, ráadásul kicsi a valószínűsége, hogy felrobbantják az embert. Talán praktikusabb kocsival menni, és egy nap tenger, egy nap látványosság sorrendben haladni, mert annyira azért nem fantasztikus a part, hogy két hétig ellébecoljon az ember, kell a városnézés is.

Ami a célokat illeti, kézzel 33 kockás oldalt írtam, nemsoká elkezdem begépelni, és kiolvastam a Shivert (már van értékelés a molyon). A DP-t is elvittem, de anya olyan hamar végzett a saját könyveivel, hogy lenyúlta azt is, úgyhogy a végén kénytelen voltam írni helyette. 😀

Tegnap elmentünk fodrászhoz, az árkádos Klierben elég érdekesen bánnak a vendégekkel, de mindkettőnk haját rendesen levágták, és ez a lényeg. Ha nem akarod, hogy más vendégek előtt kibeszéljenek a fodrászok, inkább ne próbáld meg náluk befestetni a hajad.

Lefekvés előtt anya telefonja az örök vadászmezőkre távozott (szerencsére még előtte kiszedtük belőle a nyaralási képeket), úgyhogy lehet kirándulni a T-Mobile-ba a hétvégén, előre örülök.

Még nem tudom, hogy fogom beadagolni az ügyintézőnek, hogy leszabtam a SIM-kártyát egy papírvágó ollóval, hogy beférjen az adapterbe, amivel be lehetett tenni anya régi telefonjába, hogy ma se legyen mobil nélkül, de valószínűleg muszáj lesz, már ha egyáltalán meg lehet javítani a telefont (jó lenne, 2014-es vétel).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.