Utazás

Gran Canaria

Az idei nyaralás élménybeszámolóját már tervezgetem egy ideje, eleinte a bécsi várakozás alatt akartam megírni, de mire oda jutottunk, örültem, hogy nyitva tudom tartani a szemem.

A legjelentősebb változás a korábbi évekhez képest az, hogy a Malév megszűnése óta Ferihegyről nem nagyon mennek gépek, vagyis ha valaki el akar jutni Las Palmasba, először Bécsbe kell mennie — odafelé ez nem volt gond, vissza azonban hajnali kettőkor szálltunk le, és az első busz reggel hétkor indul Budapestre. Mi önállóan utaztunk, de Neckermannal vagy más utazási irodával se lett volna jobb: a charterek ugyan Pestről mennek, de 10 órás várakozással egy nyugati reptéren, esetleg két átszállással.

Gran Canaria más, mint ahogy képzeltem, az utak vadi újak, és az egész sziget tele van körforgalmakkal, de nincs ott semmi különös. A szállodánk a tökéletesség igen erős illúziója volt, ami csak szépen lassan, a második hét végére oszlott el teljesen — szuper hotel, ahol többnyire jól éreztük magunkat, de a tökélytől, amit igyekszik a vendégekbe sulykolni, eléggé messze áll. Személyes okokból olyan helyet választottunk, ahol ingyenes wifit ígértek a szálloda teljes területére, ehhez képest az első héten alig működött az internet. A fő gondot az jelentette, hogy a képek és a leírás, többi utas beszámolója alapján úgy tűnt, a szállodát egy út választja el a tengerparttól — ez valójában két körforgalmat, és egy meglehetősen meredek utcát jelentett, felfelé 20, lefelé pedig 10-15 perces gyaloglást, így nem lehetett a medencék és a tenger között rohangálni, ahogy szoktuk.

A tenger kicsit hideg volt, és időnként hatalmas sziklák bukkantak elő a semmiből, hétvégén pedig olyan sűrű napernyőtábor alakult ki, mint amit az Olaszországban készül képeken szoktam látni, de a víz szuper volt, végigúsztam az öböl bójasora mellett 🙂 A szobánk kilátásáról már feltettem egy képet Facebookra, de ha a másik irányba fordultunk, ráláttunk a nagyobb medencére is.

A szigeten rengeteg gyík él, ezt festik/nyomják rá a szuvenírekre is — sosem láttam akkora példányt, mint ami a szálloda egyik teraszán mászott át.

Mi Amadores Beach-en laktunk, de elmentünk Puerto Ricóba, ahonnan a Spirit of the Sea nevezetű hajóval utazunk egy keveset, hogy delfineket lássunk. Mogánt, a sziget Velencéjének nevezett kis falut is meglátogattuk — gyönyörű hely, ha valaki Gran Canariára utazik, javaslom, hogy ott keressen szállást.

A delfinnéző hajón
A delfinnéző hajón

A sziget fővárosa Las Palmas: csak az óvárosát néztük meg, de elég is volt, elég nagy település, így nem sokban különbözik bármelyik európai várostól — a Kolumbusz Múzeumot érdemes felkeresni, ahogy az El Museo Canariót is, ahol hatalmas koponyagyűjtemény található. Egyébként van egy Váci utca jellegű utcájuk, aminek a két szélén padok állnak, a helyiek azokon ülve nézik a járókelőket.

A legnagyobb pozitívum a normális időjárás volt: szinte végig rendes, nyári hőmérséklet volt 25-28 fokkal, ami az itthoni kánikulához képest kellemes felüdülést jelentett.

A legnagyobb negatívum a helyi boltosok és éttermesek magatartása: kinn állnak az üzletük/éttermük előtt, és mindenkit megszólítanak, behívnak — ezzel a válság kezdete óta több görög szigeten is találkoztunk, és már ott is elég zavaró volt, csak amíg a görögök az egyértelmű “nem, köszönöm” válaszra békén hagyják az embert, a kanáriak nem. Nem elég, hogy azonnal megszólítanak (vagyis nem tudod nyugodtan megnézni se a kirakott étlapot, se az árut), de ha nem mész be, követnek: mennek utánad az utcán, és próbálnak beszélgetést kezdeményezni. Tipikusan férfiak, és tipikusan nőkkel, véletlenül se azt használják ki, hogy így a személyes zaklatás látszata nélkül leszólíthatnak bárkit…

A csúcs, hogy ha nem felelsz, esetleg egy idő után szólsz, hogy kopjanak le, még nekik áll feljebb. Aki hozzánk hasonlóan rosszul bírja ezt a hozzáállást, az jobban teszi, ha messze elkerüli a kis üzleteket és az éttermeket (az nem elég, ha az út túloldalán mész, célszerű be se menni az ilyen utcákba.)

A helyi közlekedés viszont nagyon megbízható, a buszok újak és tiszták, a vezetők beszélnek angolul, és gyakorlatilag bárhová el lehet jutni viszonylag alacsony áron — két jegy Amadores Beach-ről Las Palmasba 16,10 €, pedig a sziget két ellentétes végén vannak.

A szállodában volt egy muszlim pár, akiket kitartóan figyeltem (kíváncsi vagyok, na), és a nő napközben a medencéknél ugyanúgy bikiniben feszített, mint mindenki, este viszont még fejkendőt is tett.

A második héten már kezdtünk egymás agyára menni, az összezártság nem tesz nekünk jót, de ezektől eltekintve kifejezetten jó nyaralás volt, rengeteg gyíkot és kaktuszt láttunk, sokat haladtam az írósulis novellámmal (mindjárt elkezdtem begépelni), és még le is barnultam. Kiolvastam a Rubinvörös c. regényt, értékelés a molyon (a “cselekményleírást tartalmaz” feliratra kell kattintani).

Ajánlom-e a szigetet: ajánlom, de sokkal könnyebben megközelíthetőek és olcsóbbak a földközi-tengeri szigetek — olyan szignifikáns különbség szerintem nincs, hogy megérje az extra kiadást és a hosszabb utat.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.