Egyéb

Kiakasztó kutyások

Évek óta és folyamatosan ki vagyok bukva a budapesti, bunkó kutyásokra, és a tegnapi élményem hatására úgy döntöttem, szentelek egy bejegyzést a problémának: szerintem nem foglalkoznak vele eleget — se a tévében, se a Facebookon, se a sajtóban, sehol. Akinek nem inge, természetesen ne vegye magára, de nálam betelt a pohár.

A budapesti kutyatartók jelentős része egyáltalán nincs tekintettel az embertársaira, és itt most nem csak az össze nem szedett ürülékre gondolok, vagy arra, mikor vígan hagyják, hogy a kis dögök levizeljék az autókat és a házak oldalát, vagy összenyálazzák a tömegközlekedési eszközöket.

Sokan arra sincsenek belátással, hogy nem mindenki akar interakcióba lépni a kutyáikkal. Ez azoknak, akik szeretik a kutyákat, vagy legalábbis nem félnek tőlük, nem feltűnő, talán ezért sincsen felhajtás a probléma körül. Sokan szeretik mások kutyáját simogatni, puszilgatni, üdvözölni, és a kutyák iránti lelkesedésüknek minden lehetséges felületen hangot is adnak, amivel nincs semmi gond — a baj az, hogy a kutyások tekintélyes hányada ebből indul ki, és bárkire rászabadítja a háziállatait.

Sokan egyáltalán nem akarnak idegen kutyával kapcsolatba kerülni, ennek számos oka lehet, hogy csak a leggyakoribbakat említsem:

  • félelem — ezzel kezdem, mert gyakori, és velem is ez a helyzet: fóbiás vagyok, minden kutyától félek
  • allergia — sokan allergiásak a különféle állatszőrökre, a kutyaszőrre is
  • egyszerű “nem szeretem” érzés — sokan egyszerűen csak nem akarják, hogy a kutyák a közelükbe jöjjenek, hozzájuk érjenek, ennek számos oka lehet, például: nem akarja az illető, hogy összenyálazzák, esetleg megharapják, elszakítsák a harisnyáját, felugráljanak rá, megszagolják a táskáját stb.
  • kisgyerek féltése
  • másik állat — ha valaki szintén kutyát sétáltat, vagy más állat van nála, és az az állat nem reagál jól a többire, értelemszerűen nem akarja, hogy kapcsolatba lépjen egy idegen kutyával

A pesti kutyások többsége azonban ezekkel nem törődik: póráz nélkül sétáltatják a kutyáikat, felszállnak a tömegközlekedésre szájkosár nélkül, és még nekik áll feljebb, ha az ember szóvá teszi — mások, én nem merek olyan közel menni a kutyásokhoz, hogy bármit is mondjak.

Mikor szabálysértés lett a póráz nélküli kutyasétáltatás, azt hittem, hogy esetleg javulni fog a helyzet, de semmi változás, sőt.

Lassan fél éve a Liget közelébe járok táncolni, azon a környéken a kutyahelyzet egyenesen extrém.

Egyrészt sokan nem is egy, hanem több (3-4!) kutyát sétáltatnak egyszerre. Jobbik esetben van póráz: igen ám, de három derékig érő kutyát egy 100 kilós férfi se tud visszafogni, ha egyszer nekiindulnak, nemhogy az 50 kilós nők, akik általában ezekkel a kutyákkal sétálnak (még jobb, mikor a kb. 12 éves gyereket küldik le). Általában csak 1-2 kutyán van póráz a sok közül, a többi meg megy, ahova tetszik neki, vagyis akkor se tudnák megakadályozni, hogy nekirohanjanak valakinek, ha akarnák.

Sokan azt csinálják, hogy mikor lefordulnak a Dózsa György útról, azonnal leveszik a pórázt a kutyáról, mintha ott már nem is lennének más emberek, autók, és a kutya nem okozhatna bajt. A szabad kutyák pedig futnak a járókelők, a biciklisek, a futók, praktikusan minden után.

Ezen a környéken az is divat, hogy ugyan van a kutyán póráz, de kihúzható, vagyis a kutya nagyon messzire elmehet a gazdájától. Amíg a következő eset meg nem történt velem, őszintén szólva nem is gondoltam, hogy ilyen bunkók is vannak: kijöttem edzésről, a portánál azonban állt egy idősebb nő egy kicsi kutyával kihúzható pórázon — a kutya lelkesen elkezdett szaladni felém, én meg hátráltam, és kértem a nőt, hogy hívja vissza a kutyáját. A kedves hölgy ahelyett, hogy rányomott volna a pórázra, hogy ne jöjjön közelebb a kutyája, esetleg szólt volna neki, rám nézett, mintha elmebeteg lennék, és azt találta mondani, hogy ne féljek tőle, nem bánt. Mert az ember nyilván racionális megfontolásból fél egy kutyától, ami a bokájáig ér, és ha belerúg, elszáll, mint egy focilabda… A kutya nem harapott meg, vagyis klasszikus értelemben véve nem bántott, csak éppen a mai napig rosszul vagyok, ha rágondolok.

Sokan direkt engedik előrefutni a kutyájukat (“kutya, nagy a mozgásigénye”), és míg máshol, kevésbé kutyás környéken ezt ki lehet kerülni azzal, hogy átmegy az ember az utca túloldalára, addig itt nem: nem egyszer sétáltam már a kocsiút közepén, mert mindkét oldalon szabadon engedett kutyák rohangáltak: az a legjobb, mikor elkezdenek ugatni egymásra.

Sok kutya, amit pórázon tartanak, úgy húzza a pórázát, hogy mellette se merek elmenni.

A tipikus kutyás, kutyabarát válasz a pórázra, hogy ugyan minek, nem agresszív az én kutyám, sosem bántott senkit, nem harap — csakhogy a kutya nem robot, érzelmei vannak, reagál az őt körülvevő világra, és sosem lehet tudni, hogy mikor és mitől kattan be. Ha elborul az agya, és pórázon van, legalább az elméleti lehetőség megvan, hogy a gazdája meg tudja akadályozni, hogy megtámadjon valakit. Ha nincs, maximum mentőt hívhat, ha annyi jóérzés szorult belé. Minden évben széttépnek néhány embert a kutyák, gyakran gyereket, és rengeteget megharapnak, sokan mégse látják be, hogy a háziállatuk igenis veszélyt jelenthet másokra.

A tömegközlekedésen tipikus kifogás a szájkosár ellen, hogy csak felidegesíti a kutyát: inkább legyen ideges, de pórázon és szájkosárban, mint nyugodt szájkosár nélkül — ha a trolin, menet közben idegesíti fel valami, és nincs rajta szájkosár, megharaphat valakit.

Az emberek általában nincsenek tisztában vele, hogy a kutyájuk nem csak akkor tehet kárt, ha ténylegesen megharap/megtámad valakit.

Végezetül még pár személyes példa, hogy a pesti kutyások közül sokan mennyire nincsenek tekintettel a többi emberre:

A tegnapi élmény: az idős hölggyel, akit már fenn említettem, tegnap is összetalálkoztam — a mesternővel a portán vártuk, hogy végezzen az előző csoport, és mehessünk öltözni, de közben a kutyás asszonyság is megérkezett. Kiderült, hogy a házban dolgozik, és elkezdett beszélgetni a mesternővel, közben a kutyája elindult felém: kértem, hogy hívja vissza, de nem siette el a dolgot, akkor a mesternő is szólt, hogy félek a kutyától (amúgy ő is), erre nagy kelletlenül rányomott a pórázra, vagyis a kutya nem tudott közelebb jönni, én viszont nem hátrálhattam tovább, nem volt hová: a kutya a kb. 10 perces beszélgetés alatt harminc centire állt tőlem, és folyamatosan húzta a pórázt felém, a kedves hölgy meg nyugodtan beszélgetett — sokba került volna visszahívnia a kutyáját.

A társasházunk szabályzatában szó szerint benne van, hogy nem lehet kutyát tartani a házban, ehhez képest simán beköltöztek vele, és még arra se hajlandók, hogy a közös területeken pórázon tartsák a kutyát (lépcsőház, körfolyosó), vagy hogy a liftbe csak szájkosárral szálljanak be.

Egy másik kutyás a garázsban pakolt, mikor hazajöttünk, és a (nem csak az én képzeletemben) agresszív kutyája ki volt engedve: háromszor kellett szólni, mire becsukta az autóba, és természetesen megsértődött — az, hogy mi nem mertünk kiszállni a kocsiból, ugyan kit érdekel?

Egy rokonnak, akivel (többek között a kutyás ügyei miatt) már nem tartjuk a kapcsolatot, volt egy rottweilere, ami nemcsak a szomszédot és a vendégeket, hanem a gazdáit is rendszeresen megkóstolta — mikor meghívtak vendégségbe, azzal fogadtuk el a meghívást, hogy csak akkor, ha becsukják a kutyát. Érkezéskor többször meg kellett kérni őket, de sikerült, viszont még akkor kivitték sétálni, mikor ott voltunk, sőt kifejezetten közel engedték hozzánk: életemben nem féltem annyira. Ja, hogy nem harapott meg senkit? Az is eljött, a következő nyáron a nagypapámat sikerült megkóstolnia, aki egyébként az egyetlen a családban, aki nem fél a kutyáktól.

Külföldi esetek, hogy ne csak a pestieket szidjam:

Rodoszon nyaraltunk, az egyik csónakbérbeadó mellett volt a nyugágyunk, de hozzá jöttek a rokonai, történetesen kutyástul. Nagyon érdekeltük a kutyát, úgyhogy azonnal pakoltunk, hogy odébb menjünk: a kutya jött utánunk, a csónakos meg nem értette, hogy mi bajunk (ugyan miért beszélne egy turizmusban dolgozó angolul, németül vagy spanyolul…).

Korfun az athéni olimpia idején annyira sok kóborkutya volt, hogy nem tudtunk bemenni a városba miattuk — mikor megpróbáltuk, az egyik elkezdett követni minket: bementünk egy étterembe, gondoltuk, csak nem jön utánunk, megiszunk valamit, addig elmegy. A kutya bejött, az éttermes meg szó szerint kinevetett, mikor rájött, hogy félünk a kutyától.

Krétán egyszer két, dakszliszerű kóborkutya vette be magát a szálloda kertjébe (nem csoda, a vendégek etették őket, és most nem egy putriról van szó), a szálloda csak másfél hét és számos panasz után volt hajlandó sintért hívni.

Ezek csak azok a szívmelengető esetek, amik kapásból eszembe jutottak. Nagyra értékelném, és szerintem ezzel nem vagyok egyedül, ha a kutyások csak az arra kijelölt helyeken engednék szabadon az állataikat.

Kiakasztó kutyások” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Hazafele melóból, felszállnak a buszra, a kutya összepisil mindent, a nő leszidja, hogy “ejnye ezt nem kellett volna, de nem baj, itt úgyis leszállunk”, aztán tényleg leszálltak, arra sem véve a fáradtságot, hogy feltörölje, vagy legalább a sofőrnek szóljon.
    Anyámmal már minket is támadott meg két kutya, hazafelel jövet az utcán.
    Nekem nincsen semmi bajom a kutyákkal, szivesen meg is simogatom, de szeretem, ha ez az én döntésem.

    1. Aranyos…

      Hát ezért mondom én, hogy póráz kell a kutyákra, bár a kóbor kutyák még veszélyesebbek, főleg ha falkában vannak. Remélem, azért nem történt baj.

      Ezek szerint te legalább nem félsz tőlük 🙂

      (Múltkor volt szó a tervekről: most már nem vagyok büszke magamra, teljesen elcsúsztam -_- )

      1. Nekem is minden beborult, és nem kifogás a külső ok 😛 de legalább összeraktam (nagyjából) két fiókot, amit már hónapok óta terveztem xD
        Am jahm, félni nem félek, de tartok tőlük.

      2. Azért két fiók szignifikáns haladás… 😀 Nekem még külső okom sincs, csak az, hogy mérhetetlenül unom az egészet. Bátor vagy, pláne hogy már meg is támadtak…

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.